Part,  Chapter

 1  1,  4 |          szép kastély volt. Nem is annyira kastély, mint inkább váracska.
 2  1,  6 |        való volt. De a királyleány annyira vonzotta, hogy végre is
 3  1,  6 |     lehetne felkapaszkodni, hacsak annyira is, hogy a feje elérné a
 4  1,  6 |           apácának?~S ezen a barát annyira nevetett, hogy még egy negyedik
 5  1,  7 |         volt is, pokolba kívánták, annyira visított, zörgött és nyikorgott.)
 6  1,  8 |         hogy nem löki-e ki, amiért annyira fiatal. De a kapus barátságosan
 7  1,  8 |     lehajtva beszél, s a szemét is annyira lesüti, mintha az orrát
 8  1,  8 |          ha latinul nem is értett, annyira ismerte a nyelvet hallásból,
 9  1,  10|            Isten õrizzen. Az ördög annyira ingerelt a hús szagával.
10  1,  11|         nevetés. A falnak dõlt, és annyira vihogott, hogy szinte belekékült.~
11  1,  12|        vasrácsos, alacsony ablakán annyira elbámult, mikor a máriakõ
12  2,  1 |           hõse. Az õ karja is volt annyira vastag. Az õ melle is annyira
13  2,  1 |      annyira vastag. Az õ melle is annyira széles.~A klastromban a
14  2,  2 |   testetlenül is. Hiszen mikor már annyira jutott a reinkarnációkban,
15  2,  2 | esztendõben. A budai hõforrás vize annyira megjavította a reumáját,
16  2,  6 |           áradva akkor. Most nincs annyira.~Emlékezett rá, hogy két
17  2,  6 |         élet a koldusnak se szoros annyira. Miért tért vissza, ha már
18  2,  6 |            pofa, mint az enyém. De annyira olyan, hogy szinte a szavunk
19  2,  6 |     becsöngettem.~Mit bámulsz ezen annyira? A klastromban minden fráternek
20  2,  7 |         hogy ezt cselekedje?~Ábris annyira benne volt a beszéd hevében,
21  2,  8 |      Ottokárral állott a békesség. Annyira állott, hogy a látogatását
22  2,  10|            reá, de nem is alhatok, annyira aggódom, hogy valami csúfot
23  2,  10|     vigasztaló beszédet.~De Jancsi annyira meg volt indulva, hogy csak
24  2,  11|           lihegett.~- Ne siessetek annyira.~Ahogy a pecsenyesütõkhöz
25  2,  11|          látszott, hogy Szikárdusz annyira együgyû.~- Csúfot tesz magával,
26  3,  4 |            sír. Az apácaleánya meg annyira gyötri magát, hogy emberi
27  3,  6 |         került be. De olvasni csak annyira tudtak, hogy az officiumokat
28  3,  8 |      kérlek, fráter, ne indulj fel annyira! Hiszen ez borzasztó, ha
29  3,  11|          fejét rázta:~- Nem szabad annyira... Vigyázz reá.~- Nem lehet
30  3,  11|           atyám, hogy én nem tudok annyira... Neki is ezt mondtam.
31  3,  11|          víz szirtyegve-szortyogva annyira megapadt, hogy újra leszállhattak.~-
32  3,  12|          az egyik apácatársára, és annyira gyötörte a harag, hogy szinte
33  3,  12|            Édes Margitom! Az ujjam annyira fáj, hogy nem alhatok tõle.
34  3,  14|      Badoboray Erzsébet asszony. - Annyira el vagy gyengülve, hogy
35  3,  15|          képzelõdtem - susogta.~De annyira el volt rémülve, hogy a
36  3,  16|        susogta. - Vajon éntõlem is annyira féltek-e, ha meghalok?~-
37  3,  17|        elképedten Marcellusz - hát annyira volna?!~Sietést indultak.
38  3,  17|      fráter mégis megszólal: - Hát annyira van?~Az apácák könnyes szemmel