Part,  Chapter

 1  1,  6 |           a pápa küldötte. Jancsi egyszerre ráismert hajlott hátáról,
 2  1,  6 | kedvetlenül cihelõdik fel.~Jancsi egyszerre felpattan:~- Forgatom én -
 3  1,  6 |  megrezdül:~- Jönnek az apácák!!!~Egyszerre elfeled konyhát, szakácsságot!
 4  1,  6 |            Gyere velem.~Jancsiban egyszerre kivirított a reménység.~
 5  1,  6 |           döcögve nevetett.~Aztán egyszerre, mintha belülrõl megrántották
 6  1,  6 |    elbámulva, hogy a barát milyen egyszerre elkomolyodott.~- Jancsinak?
 7  1,  6 |        tányért, s a tál és tányér egyszerre eltûnik.~Jancsi elálmélkodott.
 8  1,  6 |          vetett rájuk. Az ördögök egyszerre összeestek, göröngyökké
 9  1,  7 |         édes eggyem! - rivadt meg egyszerre az asszony. - Jaj, elválasztanak
10  1,  8 |        hallatszott. Arra Jakabnak egyszerre komolyra rándult az arca.
11  1,  8 |       hóna alatt három is. Jancsi egyszerre megismerte szigorú nézésérõl
12  1,  8 |     szólott:~- Benedicite...~Erre egyszerre megzúdultak valamennyien:
13  1,  8 |      Lépések hallatszottak. Jakab egyszerre komolyságba rándult.~- Nem
14  1,  9 |        levegõ friss lehelete járt egyszerre a szobában.~Jakab széket
15  1,  9 |         elé csoportosult. Latinul egyszerre mondották az ávemáriát,
16  1,  9 |           az egyik csoport zúgott egyszerre, hol a másik. Olykor egy
17  1,  10|     csuklyás, álmos arcok.~Szinte egyszerre érkezett velük a prior,
18  1,  12|        Csak ránéz a könyvre, oszt egyszerre megmondja: iksz, piksz...~
19  2,  1 | gyertyatartón gyújtottak világot, egyszerre valami tíz viaszgyertyát
20  2,  1 |    hallatszott, nem is egy, hanem egyszerre kettõ. Bajcsy kiment a szobából.
21  2,  1 |     dohogott. - A tatárjárás után egyszerre ötvennégy gyereket hoztak
22  2,  1 |     kikarikásodott szemmel nézte. Egyszerre azonban érezte, hogy az
23  2,  4 |       alól.~A fráterek belépésére egyszerre megrebbentek és elnémultak.
24  2,  4 |        csodálkozó maradt. Az arca egyszerre meghidegült.~Mert efféle
25  2,  6 |          még a fogam is vacogott. Egyszerre megértettem, hogy nem büntetésbõl
26  2,  8 |         elõtt a két király szinte egyszerre bocsátkozott térdre. Mögöttük,
27  2,  13|       magához.~Akkor az apácák is egyszerre megváltoztak.~Este, hogy
28  2,  14|           nem is egy leány, hanem egyszerre négy! Margit nem volt rábírható,
29  3,  4 |           látnom. És hát a fiamat egyszerre megösmertem.~Jancsi a szemébe
30  3,  9 |         Olyan csendesség lett ott egyszerre, mintha az apácákat mind
31  3,  10|     visszatért a régi tûzhelyhez. Egyszerre milliók keze nyúlt munkához.
32  3,  12| lebocsátotta a kámzsáját, a terem egyszerre megvilágosult. A fényesség
33  3,  14|         minden virágát le kellett egyszerre tépnie.~Az öreg királyné
34  3,  17|        fráterek se jegyezték meg. Egyszerre fölserkentek.~- Ó, Istenem! -
35  3,  18|         kiandalgott a templomból, egyszerre a homlokára tapasztotta