Part,  Chapter

 1  1,  4 |             tartott, hogy a királyfi õt is megszidja.~Elsurrant
 2  1,  6 | kisasszonnyal. Bizonyára megszólítja õt majd, és beszélgetnek. Érezte,
 3  1,  6 |              dermedezve fülelt. Hogy õt nem eresztik be? Tévedésnek
 4  1,  6 |         vélte. Az apácák nem ismerik õt, azért nem akarják bebocsátani.
 5  1,  6 |           kisudvarán. Az ördögök hol õt akarták elvinni, hol a kis
 6  1,  8 |            Most már õ is barát lesz! Õt is így tisztelik majd.~A
 7  1,  8 |        fõzeléken?~- Azon tartjuk biz õt.~- És az a finnyás dáma:
 8  1,  8 |             vörhenyes kopott­sága...~Õt soha nem verték meg otthon.
 9  1,  8 |             tanul. Jakab fiam, érezd õt máris testvérednek.~Jakab
10  1,  10|            meg kiválóképpen tiszteli õt. Nagy világosságot gyújtott
11  1,  12|           közül.~A szél nem bántotta õt, hiszen a fején volt a csuklya;
12  1,  12|             az anyja meg se láthatja õt a kárpit miatt. Ez a gondolat
13  2,  2 |     kellenénk mink az Istennek? Hogy õt imádjuk? Csak nem gondoltad
14  2,  3 |       gondolta közönséges halandónak õt. Más az a nõ, más! Hiszen
15  2,  3 |          neki élnie.~Hogyan tiltotta õt egy fa gyimelcsétõl! S mondá
16  2,  6 |              lelkedet. Isten helyett õt imádod. És inkább kívánod
17  2,  6 |            egy olasz képíró pingálta õt le még võlegény korában.
18  2,  8 |          mondták, hogy Budán fogadja õt Béla király. S Jordánusz
19  2,  8 |         sárgán.~Mért választotta épp õt a szigorú Marcellusz? Megfeledkezett-e
20  2,  8 |     királynak és a királynénak, hogy õt Margitnak bemutatták.~A
21  2,  13|          Ottokárral való békekötésre õt küldötte a király Pozsonyba.
22  3,  1 |     elfelezte az apja az országot, s õt is ifjabb királynak nevezték,
23  3,  1 |            koronázva: az ország fele õt megilleti, visszatartani
24  3,  5 |     Marcellusz engedett. A keserûség õt is emésztette, hogy István
25  3,  5 |              olyat, Én is megtagadom õt.~Akkor István átment fegyveres
26  3,  6 |             fráterhez, aki már várta õt. A harag rég elmúlt szívébõl.
27  3,  8 |        arccal a maga kis fülkéjében. Õt nem zavarta a csevegés.
28  3,  9 |         mukkanni a király elõtt. Még õt szidnák össze, hogy miféle
29  3,  12|     Olimpiádesznek, hogy költsék fel õt is éjfélkor a matutinumra.
30  3,  12|               az övé is. Kérleld meg õt. Annál szebb, ha õ a hibás.~
31  3,  14|        Jancsi fráter - gyógyítsd meg õt mindenható kegyel­meddel!
32  3,  18|             a cselédeknek is? Holott õt, a királyleányt kellett
33  3,  18|        vadhajtásai! Ki kellett volna õt venni onnan tizenkét éves