Part,  Chapter

 1  1,  3 |            beljebb szemlélõdne, de jaj, megindul a nagy vasrács,
 2  1,  7 |    szalmaszál is.~- Ejdes anyám!~- Jaj, édes eggyem! - rivadt meg
 3  1,  7 |            egyszerre az asszony. - Jaj, elválasztanak bennünket!
 4  1,  7 |    bennünket! Hun háltál? Ettél‑e? Jaj, édes eggyem! A süveged
 5  1,  7 |      eggyem! A süveged is itt van. Jaj, édes magzatom, de nem tudhassa
 6  1,  8 |         kis Margitot ha láthatnám. Jaj be igen szeretném...~János
 7  1,  10|            A méhek rajban utánunk. Jaj, Uram, segélj! Bernát eldobta
 8  1,  10|          és az övszíjába akasztja. Jaj, mi lesz itten! Jakabra
 9  1,  12|            kis barát lett belõled! Jaj, meg se csókolhatlak, egyetlenem!~-
10  1,  12|        megeheted regula nélkül is! Jaj, hát még egy darabka rétest
11  1,  12|           a fiadnak!~- Imádságról? Jaj, édes fiam, mennyit imádkozunk.
12  2,  2 |          akkor a nyakába borult:~- Jaj, Jancsim! Be megnõttél!~
13  2,  2 |            Jancsi fiam! Ó, lelkem! Jaj, alig ösmerek rád! Megnõttél!
14  2,  2 |         lelkem, szép barát-fiam!~- Jaj, meg se csókolhatlak! Semmi
15  2,  2 |         felfordulás volt nálunk... Jaj, még most is reszket a lábam,
16  2,  7 |        kelljen mondania, éreznie: „Jaj nekem! Én szerencsétlen
17  2,  10|         hogy engedelmeskedj nekem?~Jaj, szörnyû volt! Margit térdre
18  2,  10|           adományomat visszavonom!~Jaj, majd elsüllyedtem szégyelletemben!~
19  3,  6 |         óta. Pedig beteg is vótam. Jaj, édes fráter fiam, a farsangon
20  3,  6 |          mégis kiszaladt, mikor... Jaj, lelkem, el se mondom! Elég
21  3,  6 |           a kõ. Nem akart forogni. Jaj, mondok, bizony megmerevülök! -
22  3,  6 |          ahogy a lángost beöltöm - jaj, Istenem! Próbálom emelni
23  3,  6 | beteg-házba is, Õ vetkeztetett le. Jaj, lelkem, mintha nem is királyleány
24  3,  6 |            szent kezeit, s mondta: Jaj énneköm!... Ó, keménységes
25  3,  8 |             Ne, azt ne mondjuk el. Jaj, édes fiam, azt szörnyûség
26  3,  8 |      cipi-cupi... Kinga vörösödik. Jaj, mikor az bõsz, az a Kinga...
27  3,  11|            Duna. Nem tudod, atyám? Jaj, hiszen olyan rettegésben
28  3,  11|            apácák.~- Jézus! Mária! Jaj, kapd el a földrõl azt a
29  3,  11|         jajgatnak a vasablaknál:~- Jaj, fráterek - kiabálják -
30  3,  11|               De hát mi történt?~- Jaj, jaj, jaj! Azt se tudom,
31  3,  11|          De hát mi történt?~- Jaj, jaj, jaj! Azt se tudom, hogy
32  3,  11|            mi történt?~- Jaj, jaj, jaj! Azt se tudom, hogy mondjam
33  3,  14|            hidegedve minden tagja. Jaj, igen megijedtünk.~- Szent