1-500 | 501-739
Part, Chapter
1 1, 1 | csak egy-két papi-iskola, de az se gyerekeknek.)~Jancsi
2 1, 1 | míveletet. Anyád is ért mindent. De lásd, az okos kertésznek
3 1, 1 | mint a mi kertünkben. De ha más kertben szaporítják...
4 1, 1 | élet a rothadásból kikél... De minden növevénynek más a
5 1, 1 | birsalmafa, berkenyefa. De berkenyefát soha ne ültess...
6 1, 2 | Csak a prépost volt sovány. De a prépost jobbára Budán
7 1, 2 | is volt még pulyka Budán, de Fejérváron se, és sehol
8 1, 2 | és sehol se Európában. De Lukács úr mégis olyan méltóságos
9 1, 2 | sárkánynak kell odaadni, de egy bátor legény megszabadítja,
10 1, 2 | fehérlett még helyenkint a hó. De az út mellett már zöldikélt
11 1, 2 | szinte kétfelé konyult tõle. De úgy szép a süveg, ha bõ.~
12 1, 2 | pusztítottak ott a tatárok. De hogy a Dunán nem bírtak
13 1, 2 | esztergomi érseké volt az, de a király lakja, mivelhogy
14 1, 2 | Ott lakik a komája?~- Ott. De nem tudhassa, hogy jövök.~-
15 1, 3 | csupasz tégla minden fal, de már a tetõt cserepezte a
16 1, 3 | a tavalyi levelei is -, de a dereka mégis zöld volt:
17 1, 3 | fõépülethez ragasztottan, de még födetlen mind a kettõ.~
18 1, 3 | elõtt.~S otthagyta õket.~De a kapunál megint visszafordult:~-
19 1, 3 | fölött szent sugár köre. De csak vörhenyes vonásokkal
20 1, 3 | asszony valamit nyújt neki. De a keze feje még nincs megfestve.~
21 1, 3 | ott bámészkodott volna, de megpillantott a padlón egy
22 1, 3 | és zsebre vágta a krétát.~De odább is igyekezett mindjárt.
23 1, 3 | ház belsejében a folyosó.~De nem szemlélõdött tovább.
24 1, 3 | akkora, mint a fejérvári, de mégis nagy. A márványküszöbös,
25 1, 3 | kõoltárt látott odabent. De csak készületlen oltárok
26 1, 3 | még beljebb szemlélõdne, de jaj, megindul a nagy vasrács,
27 1, 3 | szögleten, a Pest felõl valón. De a folyosón épp egy nagy
28 1, 3 | hogy végeznek-e már? - de megpillantja, hogy a veres
29 1, 3 | Veszprémben nem volt nekik. De a király itt mindenrõl gondoskodik.
30 1, 4 | fütyülés, rendelkezõ kiáltások. De a szó mind német volt, vagy
31 1, 4 | kút is. Jókora kút volt, de olyan bõven buzgott fel
32 1, 4 | forma, komoly úrnak köztük, de a haja annak is vállig érõ
33 1, 4 | folyosóról beszállongó urakra. De nem látott köztük koronásat
34 1, 4 | körös-körül. Az arca sápadtas, de a szeme egészséges.~Olyan
35 1, 4 | hangja volt, szinte bús, de a karja mozgása fiatalos,
36 1, 4 | volna, le is vágták volna, de az utolsó pillanatban, mikor
37 1, 4 | Közben-közben mondott valamit, de semmit se haragosan.~- Siessünk,
38 1, 4 | éléstárában: birkafejnyi darabok; de a kõsónál fényesebbek s
39 1, 4 | mint a többi cellában, de oldalt lent is volt egy
40 1, 4 | lehet lopnia a fényes kõbõl. De este...~Körülvizsgálta a
41 1, 4 | középen. Széles kõkapu elöl. De a kapuban ím egy lándzsás
42 1, 4 | ért. Megkerülhette volna, de már hogy mulasztana el egy
43 1, 4 | szottyant bele a sárba. De hát baj is az? Itt folyik
44 1, 4 | térült volna is a partnak, de egy különös járású parasztasszonyt
45 1, 4 | pocsétához. Jancsi nevet. De egyszer csak lódobogás veri
46 1, 4 | A kutya elõtte viháncol, de megpillantja az asszonyt:
47 1, 4 | csak mozdulatlanul fekszik, de felrándul aztán, felugrik,
48 1, 4 | ló a Duna felé keringel, de a királyfi végre is elkapja
49 1, 5 | volt valami nagy templom, de ékes faragású köveivel,
50 1, 5 | szerzett csillagok ragyogtak, de oly fénylõn, hogy az igazi
51 1, 5 | bádogból alkották volna.~De persze Jancsinak nem így
52 1, 5 | imádkozó helyének készült. De az is mögötte a rácsnak.~
53 1, 5 | Meg az ezüst galambra. De a fõoltárra is jól oda lehetett
54 1, 5 | szájára ragadt a festék.~De neki mindent meg kellett
55 1, 5 | szeretett volna játszani, de nem engedték.~- Béla, Béla! -
56 1, 5 | Domokos-rendi szerzetének a feje. De még nálánál is feljebbvaló
57 1, 5 | Bajuszt is viselt és szakállt, de oly ritka volt a szakálla,
58 1, 5 | meg a sekrestyés apácáé. De még másik kettõ is volt
59 1, 5 | hogy a kapus apácáé lesz. De a másikat a papok nem tudták
60 1, 5 | virágok díszítik azt a rácsot. De csak lantorna van ott is
61 1, 5 | Két ülõ oroszlán tartja. De székek is vannak a teremben,
62 1, 5 | Ágy látszik ottan és szék. De az ágyban nincs még szalmazsák
63 1, 5 | ki neki. Azt is megette, de oly komolyan ette, mintha
64 1, 6 | szívességet a királykisasszonynak, de abban a pillanatban erõs,
65 1, 6 | királykisasszony, minden elmúlt.~De azért Jancsi vidáman szökkent
66 1, 6 | rózsabokor még nem nyílik, de majd nyílik az is.~Ledobta
67 1, 6 | zsinóros kis vászonzeke. De a süvegébe pávatollat tûzött.~
68 1, 6 | kék selyembe volt öltözve, de csak derékig. Derékon alul
69 1, 6 | viselném, megismernék rajtam. De úgyis kapnék jutalmat, ha
70 1, 6 | zárva, mikor odaérkeztek, de az a rendje annak, hogy
71 1, 6 | nép is benyomult volna, de egy fehér karinges diakónus
72 1, 6 | lepkét fog Béla hercegnek. De a királyi családot nem találta
73 1, 6 | már ráférek nem jutott.~De hát mikor jön már a királykisasszony?~
74 1, 6 | Nyitná a folyosó rácsajtaját, de biz az ajtó nem nyílik:
75 1, 6 | munkájáról fölpillant Jancsira, de aztán csak a munkáján a
76 1, 6 | Nincsenek.~- Hát akk...~- De már jönnek.~Jancsi bekandikál
77 1, 6 | Jancsi ismét bekandikált, de csak a nagy ételgõzt látta,
78 1, 6 | marad Jancsinak a fején, de a fiú nyugodtan állott:
79 1, 6 | királynét, királyfiakat, de még mindig maradt valami
80 1, 6 | vállat vont:~- Nem tudom. De hallod, ne edd azt a diót!
81 1, 6 | szállítódik át a szigetre.~De sok még a törni való dió.
82 1, 6 | segítget egy-egy percre, de meg-meg beszólítják.~- Phû,
83 1, 6 | meg-meg beszólítják.~- Phû, de nagy a hõ odabe! - fújja
84 1, 6 | derékon megkötötte maga.~De csakhamar elunta a sütést.
85 1, 6 | hol foghatna egy kuktát? De kukták helyett csak a vastag
86 1, 6 | tûzhettek volna már szalonnát. De talán félóra is belémúlt,
87 1, 6 | apácák szoknyája is fehér, de a köpönyegük fekete, és
88 1, 6 | permeteznek a könnycseppek.~De mosolyog is egyben.~A hidas
89 1, 6 | keszkenõvel törölgeti a szemét, de a könnyek csak görgedeznek
90 1, 6 | király szeme is könnyes.~De hát melyik a királykisasszony?~
91 1, 6 | Rózsán zengõ méhbogár is!~De hát melyik a királykisasszony?~
92 1, 6 | És szinte reszketett.~De hogyan láthassa?~Hogyan?
93 1, 6 | gyöngyvirág, liliom száz tõ is. De most csak a tulipán virágzik.
94 1, 6 | folyosóról a tornácos kisudvarra.~De vajon a szakács nem tartogat-e
95 1, 6 | Mindez meggondolni való volt. De a királyleány annyira vonzotta,
96 1, 6 | új cintányér és cinpohár. De székek és terítékek csak
97 1, 6 | készséggel Jancsi, fülig pirosan, de ragyogó szemmel.~S az apácához
98 1, 6 | tovább haladt az ebédlõ felé. De nem oda tértek be. Elkerültek
99 1, 6 | s azt mondja: Köszönöm.~De Jancsi csak késõbb gondolt
100 1, 6 | Rápillantott Jancsira, de nem szólt. A kalitkában
101 1, 6 | Méltóságos a feje tartása, de a tekintete szelíd.~Int
102 1, 6 | Várja is, hogy megszólal. De az csak hallgat. Rá se néz.
103 1, 6 | hogy én idevaló vagyok.~No de semmi. Van kapu hátul is.
104 1, 6 | serpenyõnek a nyele kilátszik; de az anyja nincs velük.~Nini,
105 1, 6 | kivágták a klastrom körül, de hátul a konyhakert mögött
106 1, 6 | gyereknek, amilyen Jancsi volt.~De üres az udvar. Az apácák
107 1, 6 | Alól ugyan nincsenek ágai, de van-e olyan fa a világon,
108 1, 6 | tojást örömmel szemlélgette, de mielõtt leindult volna,
109 1, 6 | másik után fedezte fel. De egyikben se volt fióka.
110 1, 6 | kiáltott:~- Eédes anyáom!~De az asszony nem hallotta.~
111 1, 6 | Ott ugyan nem lakol. De gyere le, aztán mondd meg,
112 1, 6 | át az udvaron a kapuhoz.~De a kapu nem nyílt meg, csak
113 1, 6 | Egy idegen nõi hang:~- De nem lehet.~- Az én fiamat?
114 1, 6 | mondom, hogy az én fiam.~- De értsd meg: nem szabad. A
115 1, 6 | vagy a szerzet fejedelmei, de még azok se egyedül. Vagy
116 1, 6 | azonban nem tágított:~- De tisztelendõ asszonyom -
117 1, 6 | nem akarják bebocsátani. De hiszen tisztázódnia kell
118 1, 6 | megint a pecsenyéért nyúlt, de közben a barátra nézett,
119 1, 6 | kancsót. A pecsenyére nézett, de nem mert érte nyúlni.~-
120 1, 6 | is gyakorta emlegették, de azt még senki sem mondotta,
121 1, 6 | halcsontok is fehérlenek.~De hát azt kellett ennie, ami
122 1, 6 | bizony meg se kottyant neki, de a kenyér valamennyire elcsillapította
123 1, 6 | tudsz?~- Írni nem tudok, de olvasni elolvasok én százig
124 1, 6 | barát arca mosolygóra vált. De csak egy pillanatra. Aztán
125 1, 6 | Klastromba nem szabad bekiáltani. De hát mi beszélni valód lenne
126 1, 6 | hogy betegyelek apácának. De hát annak rendje és módja
127 1, 6 | Ládd, én nem vagyok apáca, de azért én se viselek süveget.
128 1, 6 | szögletrõl látta a kaput, de a kapu nem nyílt meg.~Hol
129 1, 6 | Tudom - felelte a barát. - De hát majd elkél az.~- Hogyan?
130 1, 6 | tisztelendõ frátereknek.~- De hát tudjátok, hogy minálunk
131 1, 6 | odabent, és bent is marad. De errõl a gyerekrõl megfeled
132 1, 6 | nagysokára mégis elszenderült, de mind éjten át ördögökkel
133 1, 7 | keresztvetés nélkül inni a vizet.~De most már késõ. Lerántotta
134 1, 7 | az igazat megvallva -, de tartott János baráttól,
135 1, 7 | visszaküldik-e Fejérvárra? De ki ad ott neki ennie?~A
136 1, 7 | nézett. A kulcs rajta volt, de tolóretesz is zárta. Jancsi
137 1, 7 | beletette a szekrénybe a tejet. De csak két kupa fért be. Nagyok
138 1, 7 | a kapu, azért recsegett. De végre is kitárult.~- No,
139 1, 7 | van. Jaj, édes magzatom, de nem tudhassa az ember, mire
140 1, 7 | A fiadról gondoskodnak. De ide nem szabad a gyereknek
141 1, 7 | Jancsit is magukkal vitték. De õk ketten elõrementek a
142 1, 7 | köntös-hátakat.~A mise megkezdõdött. De nem orgonával, csak énekszóval.
143 1, 7 | van-e még, ahova elrejtette?~De lám, a szigeten át valami
144 1, 7 | és batyukkal terhelten. De még többen ülnek ágynemûvel,
145 1, 7 | a fára, s megnézi õket. De még feleúton se volt a fa
146 1, 7 | már dugta is a kebelébe.~De ím, egy fehérruhás leányka
147 1, 7 | Margit feléje is kapott, de a labda elröppent a keze
148 1, 8 | alacsony házak, zsupposak, de látszott köztük egynehány
149 1, 8 | emeletes is - egyemeletes -, de csak fából az emelet.~Az
150 1, 8 | Mindig egykedvûen nézte. De bezzeg örvendezett most
151 1, 8 | nincsenek kiváltságok.~- De hát a királylányt csak nem
152 1, 8 | nem tudom. Aligha harcolt. De arról híres, hogy úgy beszél
153 1, 8 | olvasásra, azt mondják. No de, hogy ne soká késsek, elmondok
154 1, 8 | õket a társalgó szobába. De az is bajos.~- Elmegyünk
155 1, 8 | felén. Ott van a kórusuk. De hát mit néznétek rajtuk?~-
156 1, 8 | elé. Onnan megláthatjátok. De a többibõl semmit se. Azok
157 1, 8 | Dezsõ fráter, a lektor. De világi ügyekkel mi nem foglalkozunk.~
158 1, 8 | párnák közé volt süllyedve, de a haja fonatáról mégis kitetszett,
159 1, 8 | mondják, odaát van Pesten, de délre megjön.~Bizonyára
160 1, 8 | tizenkét esztendõs se.~- De annyi vagyok - felelte Jancsi
161 1, 8 | amiért annyira fiatal. De a kapus barátságosan nézett
162 1, 8 | nyugodt volt és méltóságos. De bágyadt. Mintha a szeme
163 1, 8 | arccal nézett a priorra.~De akkor sebes csoszogás hallatszott
164 1, 8 | mint az elõbb János barát.~De Jancsi már nem nevetett.~~-
165 1, 8 | provinciális, vagy más méltóság. De hát mit keresnél te ott?~-
166 1, 8 | s a nyaka is csupa ránc, de még a füle is fonnyadt.
167 1, 8 | szerint - felelte Jakab - de elõbb a mesterhez kell vinnem.
168 1, 8 | aminõk most a kalucsnik. De szíj is volt rajtuk. Az
169 1, 8 | kiválasztotta a legkisebbiket, de biz az is nagyocska volt.~-
170 1, 8 | koponya, hát megszokhatta. De egy bokor erõs korbácsot
171 1, 8 | fráter? Hát Timóteusz fráter. De mink csak úgy mondjuk magunk
172 1, 8 | mester tanított elsõben. De az nem magyaráz ennyire
173 1, 8 | Jakab némán meghajolt, de amaz csak épp hogy egyet
174 1, 8 | õszecske már és hunyorgó szemû, de a szemében erõ csillog.
175 1, 8 | Ugye megérted ezt?~- Meg.~- De hát milyen az, aki tiszta
176 1, 8 | figyelmesen rám nézned, de énrám is csak akkor, mikor
177 1, 8 | jelentek meg a folyosón, de köpönyeg nélkül. Valamennyi
178 1, 8 | szélén járt, ahol a nap kél. De mért hogy szakállas?~- Mert
179 1, 8 | alsó két hosszú asztalnál. De teríték csak az asztal egyik
180 1, 8 | A veres barát is leült, de az bizony a terem közepén
181 1, 8 | tördelgetett a kenyérbõl. De a szemét föl nem emelte
182 1, 8 | a megpusztult országba. De azt is beszélték aztán,
183 1, 8 | hosszú sebforradás vöröslött, de olyan mély barázdában, amilyen
184 1, 8 | barátok is járnak-e csatába.~De nem mert már szólani.~Az
185 1, 8 | Valami pogácsa-féle volt az, de akkora pogácsák, mint hat
186 1, 8 | kupára, pohárra, hát õ is. De ahogy megfogta jobb kézzel
187 1, 8 | Jancsinak ugyancsak ízlett. De hamar bekebelezte, s másodszor
188 1, 8 | Jancsinak. A fiú boldog volt.~De a szilvával az ebéd véget
189 1, 8 | olyan szép, mint az apácáké; de jóval tágasabb. Egy falon
190 1, 8 | király leányának írták, de abból tanul valamennyi.~-
191 1, 8 | szólalt meg Dezsõ fráter. - De hát van-e köztük, aki író?~
192 1, 8 | egyet - mondotta Jakab -, de inkább tanítalak. Tudod-e,
193 1, 8 | magát Rudolf fráterrel. De mit kérdezgetsz ilyen haszontalanságokat!
194 1, 8 | asztalnál ültem a királlyal. No, de hát elég, hogy Jordán fráter
195 1, 8 | készségesen a szolga -, de az bizony már hideg. Hanem
196 1, 8 | ezer esztendõ múlván is!~- De hát abból nekünk is jut -
197 1, 8 | énekbõl, csak ezt a pár szót, de ezt sokszor órákon át ismételte.~
198 1, 8 | végre tökéletesen beszélt. De akkor aztán hamar fejlõdött
199 1, 8 | valami makulátlan angyal, de aztán, amint bent vannak,
200 1, 8 | megrontja mind a klastromot, de ahol egy tökéletes apáca
201 1, 8 | figyelmez édesdeden.~No de még aznap haza is kellett
202 1, 8 | maradnátok?~- Nem, akkor se.~- De ha nagyon rossz volna az
203 1, 8 | hogy adjon nagy-nagy esõt, de mindjárt!~- Minket az esõ
204 1, 8 | összeráncolt szemöldökû, de mégis vidám tekintetû fráter
205 1, 8 | skapuláré hosszú volt Jancsinak, de azért örömmel dugta át rajta
206 1, 8 | része aztán nem fájdalmas.~De bizony sírásra fancsalodott
207 1, 8 | úgy hallgatod a szidást.~- De én nem tudok véniát tenni.~-
208 1, 8 | ismét nevetésre vonaglott, de elfojtotta.~- Hallgasd meg
209 1, 8 | tavaly. Megházasodott volna. De az esküvõ elõtt mégis visszatért.~-
210 1, 8 | És nem szökhetik el?~- De ostoba vagy. Minek szökne
211 1, 8 | avattatni a kis Margitot, de már abba a generális fráter
212 1, 8 | kötelezhet teljes életemre. De mivel nagybecsû nekünk
213 1, 9 | A szobában hat ágy volt. De se lepedõ, se vánkos, csak
214 1, 9 | helyét. Nagy ágy volt az, de csak maga feküdt benne.
215 1, 9 | mennyire tudnak latinul. De mégis elunta aztán.~Szórakozottan
216 1, 9 | Lám, mondtam: ne beszélj!~De Jancsi még törülközés közben
217 1, 9 | csak tegnap érkezett.~- De tudnia kellett a veszteglésrõl.~-
218 1, 9 | Tudta - felelte Jakab -, de nem szokta.~- Jó - szólt
219 1, 9 | nem haragudott a tatárra, de azért kedvetlen volt. Érezte,
220 1, 9 | hogy hibát követett el, de abban a pillanatban megfeledte
221 1, 9 | Imádkoztak, énekeltek, de mindent hangosan és latinul.
222 1, 9 | a reggeli ájtatosságnak, de a szerzet továbbra is ott
223 1, 9 | imádkoztak, mint mise elõtt.~De már arra Jancsi mégse volt
224 1, 9 | egy nap egy bögre tentát.~De tenta volt bõven. Apró cserépedényekben
225 1, 9 | hevert több-kevesebb könyv. De sehol se több háromnál.~
226 1, 10| sokat szenvedett ember. De mikor megszólalt, mindig
227 1, 10| keserû vót, mint az átok. De azért nem szólt senki semmit.
228 1, 10| rajta, hogy micsoda jó étel, de senki se tudta, hogyan készült.~
229 1, 10| mint a Duna-Tisza tájain. De sátorban laknak, nem házban,
230 1, 10| ónpoharuk volt a frátereknek. De mindeniken volt valami jegy,
231 1, 10| kedvesen telt el Jancsinak. De délután ismét tanulnia kellett
232 1, 10| éjjeli fölkelés se kötelezõ. De megkértük a mestert, hogy
233 1, 10| lesz itten! Jakabra nézett, de tudta már, hogy nem szabad
234 1, 10| egér porcogott valahol. De aztán vöröses világosságok
235 1, 10| Visszatéret ismét énekeltek, de nem a misereré-t, hanem
236 1, 10| nem a misereré-t, hanem a De profundis-t. Betértek mindnyájan
237 1, 10| hang kezdte a misererét, de nem énekelve, csak szóval,
238 1, 10| Ismét beszéd következett, de másnak a hangja. Ismét a
239 1, 10| Jakab karjába öltekezve, de mint a félõ gyermek, aki
240 1, 10| vállán át, a meztelen hátára, de oly erõvel, hogy majdnem
241 1, 10| megrándult a bõr a hátán. De bolond, hogy olyan nagyokat
242 1, 10| lenne otthon Fejérvárott.~De senki se ügyelt reá.~A kántor
243 1, 11| Jakab. - Igaz, hogy fáj, de olyan az a léleknek, mint
244 1, 11| alprior diszciplinálja.~- De hát miért?~- Hogy a testnek
245 1, 11| zseb - mondotta Jakab. - De minek is?~- Hát akkor hova
246 1, 11| bûnt elhallgatnia semmit, de semmit. Mert aki bûnt hallgat
247 1, 11| ördögadtával szitkozódott, de mikor a lopások következtek,
248 1, 11| hogy a szeme is kiugrik.~De választania kellett a pofon
249 1, 11| felelte Jancsi vidáman. - De van egy ezüst denárom, ihol
250 1, 12| Szüntelen botladozik benne; de azért hujángat. Végre el
251 1, 12| aki az emberen segítsen? De csak egy nyolcéves forma
252 1, 12| társalgóra pillantva -, de azért csak menjetek be.
253 1, 12| csizmája csupa por. S beszélt. De nem lehetett látni, hogy
254 1, 12| néhány percig a beszélgetést, de aztán arra gondolt, hogy
255 1, 12| Julis asszonynak az arca.~De Jancsi csak elhõkölt tõle:
256 1, 12| Csak susogva szabad...~De Julis asszony soha életében
257 1, 12| búsan pislogott a fiára.~De az apáca elbocsátotta a
258 1, 12| másodmagával mehet be az orvos is, de jobb, ha hárman vannak.~
259 1, 12| apáca már tárta is az ajtót, de õ maga kívül maradt.~Szikárdusz
260 1, 12| összevont szemöldökû arcát, de mégis nyájasan kérdezte,
261 1, 12| szögletébõl láthatta õket, de aztán igazodott egyet a
262 1, 12| pilláit lesütve, ájtatosan. De még Margit is - szíve nagy
263 1, 12| nem is volt engedetlen.~- De hallottuk, hogy mindjárt
264 2, 1 | vetést zöldítõ áprilisi. De az elõzõ héten kiöntött
265 2, 1 | látna segítséget az úton. De csak két asszonyfélét látott
266 2, 1 | szemük is düllyedt belé. De biz a szekér nem mozdult.~
267 2, 1 | keserves irgalom emlegetése.~De ez az utolsó kísérlet se
268 2, 1 | rá nem ríjjog az ember... De az is bolond, aki ilyen
269 2, 1 | lovaival kimozdulhatsz.~- De épp az a feneség, tisztelendõ
270 2, 1 | vélte az idõsebbik. - De hát nem állhatnak ezek itt
271 2, 1 | megszáradt sarat vakargatva -, de nem értem, miért nem szedi
272 2, 1 | Leszedtem én mán háromszor, de hogy megint és hogy átal
273 2, 1 | agyoncsap a gazdám. Hej. De nem is adok én egy pár jó
274 2, 1 | apró bibircs vörösödött. De csupa erõ volt és egészség.~
275 2, 1 | Beterítem a szûrömmel. De nem viselhetem el a lelkemen...
276 2, 1 | csodálkozva nézett az emberre.~- De hát mért nem mennénk? -
277 2, 1 | izmaelita, se nem zsidó. De azért ne menjetek hozzá.~-
278 2, 1 | áldjon meg benneteket.~- De most már megmondd, hogy
279 2, 1 | mondta az idõsebbik.~- De Isten szent uccse igaz -
280 2, 1 | Isten hozott-at mondott. De szinte megdermedve nézték
281 2, 1 | ülhet. A néném is vele ment. De hát jertek. Elvégre, ha
282 2, 1 | penész-szaggal egybekeveredetten. De abban az idõben nem voltak
283 2, 1 | amelyikben esznek, isznak, de söpörni sohase söpörnek.
284 2, 1 | hümmentett:~- Szállás már van. De hát bizonyára éhesek is
285 2, 1 | emberek híreket tudnak!~- De hát... üljetek le... Bizonyos
286 2, 1 | királyunk, sem a cseheké. De ott volt a királyné meg
287 2, 1 | rábámult:~- Ezt nem hallottam. De hát csak nem adunk annak
288 2, 1 | nem hihet, csak a bolond. De hát még ez is kevés.~- Hát
289 2, 1 | Aztán fölkapta a fejét.~- De hát honnan tudod mindezt
290 2, 1 | vagyok. Barátok vagytok, de azért derék emberek vagytok.~-
291 2, 1 | csak nevettek bennünket, de bezzeg mikor a partig merészkedtek,
292 2, 1 | beleugrott nagy igyekezetében, de mindgyárást vissza is ugrott.
293 2, 1 | közbe persze taljánt is, de azt nem számítom.~- De hiszen
294 2, 1 | de azt nem számítom.~- De hiszen a velenceiek gyõztek.~-
295 2, 1 | gyõztek.~- Gyõztek akkornap. De ha Dénes bán meg nem sebesül,
296 2, 1 | nyakamba, kettõt az oldalamba. De mindjárt beleugrottam a
297 2, 1 | kiütötték három fogamat. De nem emlegeti, aki kiütötte.~
298 2, 1 | belecifrázva valami írás, de már alig látszik.~S a világossághoz
299 2, 1 | valami babonás jegyek.~- De biz írás volt az. Apámtól
300 2, 1 | apám sem értette a betûket. De öregapám mikor a Szentföldön
301 2, 1 | való.~- Nem lehet az.~- No, de bizonyosan tudom. Hiszen
302 2, 1 | Nem valami szerencsésen. De errõl nem beszélek. Hanem
303 2, 1 | beégettünk négyezerre valót. De a király irtózatosan megbúsult
304 2, 1 | csakugyan az ördög nevelte.~- De hát igyatok is, ne csak
305 2, 1 | sima mûvû volt, dísztelen, de a harmadika zafír- és rubinköves,
306 2, 1 | két szerzetes elhõkölt.~- De hiszen ezek templomi kelyhek -
307 2, 1 | az oltárainkból?~- Tudom. De azért bocsáss meg, uram:
308 2, 1 | is ránk a csehek miatt. De a király is haragudott a
309 2, 1 | az apja Stájerországot. De mondok, nekem elég vót.
310 2, 1 | aludt azokban a hetekben. De lám, egyszer csak Panyit
311 2, 1 | békülünk! - ordítjuk dühösen.~De a király csak elfogadja
312 2, 1 | megint: Sûrûlj! Sûrûlj! De hiába sûrûltünk mink, a
313 2, 1 | orvos. - Hogyne hinném. De nem nézné ki belõled senki
314 2, 1 | az apád kutyafáját, hõk!~De nem hõköl a, inkább nekem
315 2, 1 | bikát úgy meghátráltattad. De azért engedj meg: nincs
316 2, 1 | ne ötlene.~- Hát lehet. De én még nem találkoztam vele.~-
317 2, 1 | orvosra. Sok bort ivott-e?~De az orvos csak nevetett.~-
318 2, 1 | mindig furcsállta az ügyet, de látta is egyben, hogy ha
319 2, 1 | dolgozott, megerõsödött.~De hát csak ült, mosolyogva
320 2, 1 | miért kell birkóznia.~- De nem összeölelkezve birkózunk -
321 2, 1 | is rántott egyet Bajcsyn. De ez csak próbálgatás volt.
322 2, 1 | hõse inog, ha mozgatja. De mégis erõsen áll a lábán.
323 2, 1 | egy nagy oldal-rántásra, de Jancsi épp akkor egyet fordított
324 2, 1 | elõtt forduljon koporsóba.~- De hiszen ez...~- A csuha is
325 2, 1 | Már elõbb is szólt volna, de nem illett, hogy a föllebbvalója
326 2, 1 | Elhiszem - bókolt Jancsi. - De ha te, uram, mind e világot
327 2, 1 | a víz s minden-minden! De legkivált te magad honnan
328 2, 1 | mondotta a fejét rázva. - De azér nem leszek barát. Okos
329 2, 1 | megtagadjuk.~- „Az élet élet” - de mi az élet? Az-e, hogy az
330 2, 1 | vitéz vagy és okos ember, de elfelejtesz olykor az égre
331 2, 1 | Szívesen is maradnánk, de említettem, hogy egy beteg
332 2, 1 | falon ott is fegyverek, de csak dísztelen kovácsmûvek.~
333 2, 1 | nyomban álomba is merült, de Jancsi fráter csak a szemén
334 2, 1 | fráter utálta az emberölést, de nem védekezik-e az ember
335 2, 1 | Jancsi ismerte a dalt, de soha nem foglalkozott vele
336 2, 2 | Szép emlék, szinte bûbájos, de távoli, messze-távoli; szinte
337 2, 2 | Ha nem is háromezer ló, de legalább háromszáz. Vidáman
338 2, 2 | üresnek érezte ezt a mondást, de a mezõn, hogy minden állat
339 2, 2 | emberi vér többször is.~- De hát mért álltál be akkor...~-
340 2, 2 | szükséges az imádkozás. De neki? Hogy mink imádjuk?
341 2, 2 | helyre a bûn a vezekléssel.~- De mi volt elõbb: a rablógyilkos,
342 2, 2 | nekünk a vezeklésünk útján.~- De hiszen azok szenvedtek a
343 2, 2 | odaadták a szekeresnek. De az is csak a fejét rázta
344 2, 2 | három este cselekedd ezt. De az imádkozást el ne mulaszd.~
345 2, 2 | áldást vetett a szekeresre. De hát akkor még a borravaló
346 2, 2 | a rügyezõ gallyak közül.~De mennyire megnõtt a ház!
347 2, 2 | és gyorsan kaput nyitott. De Jancsira tétován mosolygott,
348 2, 2 | fel.~- Jó, jó, megteszem, de mit beszéljem gyaszbeszéd?
349 2, 2 | öreg, annak köszönheted. De hát mondok egy jó tanácsot.
350 2, 2 | Átmennél anyádhoz, ugye? De jobb lenne, ha talán délután
351 2, 2 | megyek, atyám, nóna után. De engedd, hogy elõbb ezt a
352 2, 2 | járhatott a hidas a Dunán. De meg azért is, mert a provinciális
353 2, 2 | kapitulum-ház is csak egy szobácska. De a falak vastagok, és az
354 2, 2 | prior fráter igen jó ember. De hát szólj már: egészséges
355 2, 2 | lesz. Esze lett volna rá, de az éneklésben feneklett
356 2, 2 | leggyakrabban énekelt zsoltárt, a De profundis-t, s együtt próbálta
357 2, 2 | mondhatott volna csendes misét -, de a hangja prédikálásra sem
358 2, 2 | három esztendõ kellett rá -, de még csak lektornak se használhatták.
359 2, 2 | húsvétkor és más efféle napokon, de bort ihatnak minden napon.~
360 2, 2 | Jancsi. - Az orvossal jöttem, de csak én hoztam holmi papirosokat.~-
361 2, 2 | keskeny volt és hervadt, de a foga fehér. Formás kis
362 2, 2 | veszprémi apácától kapta. De nem olvasható minden szavában.
363 2, 2 | vannak benne imádságok. De csak az asszonyra is kíváncsiak
364 2, 2 | maguktól a végezõ mondatra.~- De hiába izengettünk - folytatta -,
365 2, 2 | Tudok - feleli az asszony.~De úgy remegett az, hogy alig
366 2, 2 | hogy volna magyar írás?~- De magyar - rebegte az asszony. -
367 2, 2 | szemeim!~És csókolná a lábát. De Margit nem engedte. Tudod,
368 2, 2 | Mink is hallgatództunk.~De nem lehetett hallani egyebet,
369 2, 2 | ispánnak a lánya -, kijön, de olyan sápadt volt, mint
370 2, 2 | Elszörnyülködve hallgatództunk tovább. De még akkor se sejtettük,
371 2, 2 | nyelét. Kivitte az udvarra. De még két lapát parázs is
372 2, 2 | A Dunába akartam vetni, de azt mondták, ne oda vessem,
373 2, 2 | Jancsi nyugodt színnel.~De egyben meg is rezzent, hogy
374 2, 2 | Hiszen nem kicsi az már.~- De még milyen! - felelte a
375 2, 2 | mint a fejedelemasszony. De nem szól, csak elszomorodva
376 2, 2 | Zöldcsütörtökön megmosta a lábunkat.~- De hisz az a priorissza dolga.~-
377 2, 2 | elképedve bámult az apácára.~- De hát miért cselekszi ezt?
378 2, 2 | Mink nem is tudtunk róla, de Erzsike, István hercegnek
379 2, 2 | a priorissza szórort... De mégis jobb lesz, ha csak
380 2, 3 | kissé irigy, kissé civakodó, de mégis vallásos. Kedvetlen
381 2, 3 | is mind a föld szülötte, de ezernyi virág között is
382 2, 3 | formája. A föld szülötte. De mintha valami ismeretlen
383 2, 3 | borzongató, vékony nõi hangon. De a templom belsejében is
384 2, 3 | Gyöngyvirág a virágok között!~De milyen más a tekintete,
385 2, 3 | szömötökkel - kezdte pislogva, de érzéses, gyászos hangon -,
386 2, 3 | holtát Ádám teremtõ Istentõl, de feledé. Engede ördög intetének,
387 2, 3 | vala.~Lám, nemcsak magának, de mind õ fajának halált evék!~
388 2, 3 | be a tetõn át az udvarra, de megijedt a sokaságtól: megvergõdött
389 2, 4 | vágva és ölekbe is rakva, de a fû és mindenféle vad növény
390 2, 4 | Kívül van a kerítésen, de háttal hozzá van építve,
391 2, 4 | az ígért imádságról se. De vasárnapra hagyta, meg a
392 2, 4 | volt a kovácsságnál is.~De az apáca se várta azt máról
393 2, 4 | cellusz immár budai prior, de gyakori látogatója a szigeti
394 2, 4 | fráter! Láttam a kelyhet. De hát nem lehetett volna azt
395 2, 4 | prior atyám.~- Jó, jó, de hát nem féltél, hogy összetör
396 2, 4 | Bizony tartottam tõle. De ha parancsolták...~Ez a
397 2, 4 | tetszett Marcellusznak, de csak egy elégedett pillantással
398 2, 4 | arcán is harag sötétlett. De nem szólt. Tudta, hogy Szikárdusz
399 2, 4 | hogy megfeledkeztek... De holnap kapitulumot rendelek.~
400 2, 4 | elõttük el az ebédlõ mellett, de Marcellusz belépett az ebédlõ
401 2, 4 | meztelen csaknem vállig. De micsoda kopott és víztõl
402 2, 4 | rimánkodva kérte...~- No de ez szörnyûség! - dörgött
403 2, 4 | rend, mint valaha volt. De...~Elakadt a szava. Keserû
404 2, 4 | almafák és a korai körtefák. De tán a kajszibarackfák a
405 2, 4 | Julis a seprût eldobva -, de még aprócskák.~És csodálkozva
406 2, 4 | már javában leveles volt, de megered az, ha úgy hajítják
407 2, 4 | Ugye, gyönyörû teremtés? De nem is mível az egyebet,
408 2, 4 | Olvasható - felelte Jancsi -, de csak ha lassan írok.~Margit
409 2, 5 | ideje az imádság leírására, de másnap délelõtt elõvette
410 2, 5 | lehetett valahogy nehezen, de el is olvasni a más írását,
411 2, 5 | Végre is elkészült vele.~De bizony sok volt a törlés
412 2, 6 | hevernie az imádságnak.~No de a kertben is volt még valamelyes
413 2, 6 | Duna-partra.~Az idõ napos volt, de hûvöskés tavaszi szél rázogatta
414 2, 6 | fûzfát. Meg is találta. De mintha nem az a fa volna!
415 2, 6 | málladozó tégladarabot talált.~De hiszen nem a mostani lépései
416 2, 6 | munkások, és visszatették. De íme, a kõ itt van. Oly nagy
417 2, 6 | hogy bedobja a Dunába. De hiszen ha bedobja is, rágondol
418 2, 6 | nyugodtan. - Nem értettem. De már az elõbbi éjjeleken
419 2, 6 | álomban való beszélés nem bûn, de mióta a szigeten van, az
420 2, 6 | nyugtalanul aludt utána, de hát az is érthetõ. Bárki
421 2, 6 | elhagyta a klastromot. De mért tért vissza? Hiszen
422 2, 6 | frátertõl.~Megint megszólalt:~- De hát, fráter, azt mondják,
423 2, 6 | érte. Sírtam is dühömben. De apámnak nem lehetett ellentmondanom.~
424 2, 6 | hogy nem nyitottak kaput. De hál’istennek, hogy Pozsonyba.
425 2, 6 | viselkedtek. Az asztaluknál ettek, de sem húshoz, sem borhoz nem
426 2, 6 | kenyeret és fõzeléket ettek.~De leginkább szemembe ötlött
427 2, 6 | világosságot még mindig látom, de mormolás helyett valami
428 2, 6 | fiatal hangosan imádkozik, de latinul.~Bennem elhûl a
429 2, 6 | nem nézünk nõkre soha.~- De hát miért?~- A nõk megrontják
430 2, 6 | nõk megrontják a lelket.~- De hát hogyan?~- Mindenféleképpen.~-
431 2, 6 | hogyan?~- Mindenféleképpen.~- De hát titeket nem ronthatnak.~-
432 2, 6 | nõ csak nem?~- Azok is.~- De hát miképpen?~- Úgy, hogy
433 2, 6 | Bocsássatok meg - mondottam -, de én tudatlan ember vagyok:
434 2, 6 | is - felelte az öreg. - De nem azért teremtette, hogy
435 2, 6 | értettem a beszédet tisztára. De annyit megértettem belõle,
436 2, 6 | különösen gazfickók voltak. De errõl nem beszélek. Isten
437 2, 6 | beszélne. Közben lassan, de erõs kötésekkel fonogatta
438 2, 6 | mondd el, Ábris fráter. De gondoltam, hogy...~Ábris
439 2, 6 | okosságodat ilyen fiatal korban? De elmondom. Ez is hozzátartozik
440 2, 6 | pedig asszonyokra nézni. De úgy állt a szeme rajtam,
441 2, 6 | hosszúkás ujjú, fehér kezû. De különösen hát a szeme, mint
442 2, 6 | Bizony megnézzük azt a képet! De adj valamit a klastromnak
443 2, 6 | veres pofa, mint az enyém. De annyira olyan, hogy szinte
444 2, 6 | Most nem tudom, mit visel. De nem is evvel való kezdeni,
445 2, 6 | kezdeni, hanem abaposztóval.~De én nem tettem fel az abaposztót
446 2, 6 | hogy odaadjam a priornak. De az ördög már akkor fogott.
447 2, 6 | ördög az asszony szemével.~De a vadállat, az csak a testét
448 2, 6 | elolvasom akárhogy is, de nem bírtam. A könyvi betût
449 2, 6 | mikor a templomot söpörtem. De hátha benne van a nevem
450 2, 6 | égettette el a levelet.~De még tán azt is elszenvedtem
451 2, 6 | meg, mi van a levélben, de az ördög ha levelet írat,
452 2, 6 | akartam a prior fráternek, de a klastrom pénzét olvasta.
453 2, 6 | olvasni. Isten nyugtassa. De rágta a kíváncsiság.~- Hallod-e -
454 2, 6 | rajta.~- Én is gondoltam rá, de tudod, hogy regulába ütközik.~
455 2, 6 | mind férjnél voltak már, de azért kiadták a részemet
456 2, 6 | fél esztendeig éltem vele, de a lelkemet mind gyakrabban
457 2, 6 | volt, mint szokott lenni, de azért gondosan forgott minden
458 2, 7 | Szikárdusznak is? Lehetetlen!~De mikor olyan bizonyosra mondta!~
459 2, 7 | szót kezdhessen Ábrahámmal, de az bevonult a cellájába.
460 2, 7 | hosszányi beszélgetés van ugyan, de csak együttesen, aztán mindjárt
461 2, 7 | efféle vallomást mondott, de azt is inkább gyónásban
462 2, 7 | fölemelte. S beszélgettek is. De persze csak ártatlan apróságokról.~
463 2, 7 | sok mindenfélét rejteget. De hogyan nyissa fel, ha már
464 2, 7 | regulákba, felelek reá. De az életemrõl nem beszélek
465 2, 7 | lelki emberre. Megértem. De hát aki nem szerzetes, mindennaposan
466 2, 7 | címert érdemel Istentõl.~- De hát jó Ábris fráter, itt
467 2, 7 | foglaltan. Most. Érted? Most. De ki tudja, mikor lehelt ki
468 2, 7 | Látom, hogy nem értesz. De hát hogyan nem lehet azt
469 2, 7 | hanem visszaszáll Istenhez. De vajon maga elé bocsátja-e
470 2, 7 | Jancsi nem tágított:~- De hogyan kapcsolatos ez a
471 2, 7 | teremtmény a férfiúnál.~- De hát ez is csak testbe foglalt
472 2, 7 | testbe foglalt lélek?~- Az. De mégsem olyan tisztult, mint
473 2, 7 | Egyet kivéve, aki ölt. De az is nõt ölt meg! Nõt!
474 2, 7 | meresztette a szemét Ábrahámra. De csakhamar helyre igazodott,
475 2, 7 | színleg nyugodtan kérdezte: ~- De hát csakolyan fráter, mind
476 2, 7 | történet: neked meg Jakabnak. De az ördög titeket is megpróbál.
477 2, 8 | újságolták a tatárjárás óta, de mindig azt vélték: most
478 2, 8 | érdeklõdéssel hallgatták. De Jordánuszon kívül egy fráter
479 2, 8 | vitte magával ministrálásra. De már be az apácák klastromába
480 2, 8 | hogy nem néz a rostélyra, de akaratlanul is oda pillantott,
481 2, 8 | volt, mint a holdkóros.~De nem vallott többé a kapitulumban.~
482 2, 8 | Nem engedem, nem engedem! De õ mindig csak azzal kerekedik
483 2, 8 | Petronellát nem ismerte, de gondolta: olyanféle büszke
484 2, 8 | provinciális és egy másik. De miért nem Szikárdusz lesz
485 2, 8 | ágyút már feltalálták volna. De még akkor nem is álmodtak
486 2, 8 | megkérdezni, hogy jól vélekedik-e? De a klastromi illemtudásba
487 2, 8 | szoba ajtajában maradsz. De csak mintha az ajtó árnyéka
488 2, 8 | Vállasabbnak indul a bátyjánál, de szelídebb arcú, meggondoltabb
489 2, 8 | megszólalt. Kissé bágyadtan, de nyugodtan felelt.~- Kedves
490 2, 8 | lehajolt, és megcsókolta.~- De hát ez a kis angyal csak
491 2, 8 | bólintott, és Margitra nézett:~- De hát akkor Margit hercegkisasszony
492 2, 8 | tétovázott, az arca elvörösödött. De mégiscsak megindult, s a
493 2, 8 | Rálegyintett, s a légy el is tûnt. De a következõ percben már
494 2, 8 | alázatosan.~- És Margit... De milyen elmésen válaszolt!
495 2, 8 | egyesíti az erejét!!!~- De hiszen... - hebegte Jancsi
496 2, 9 | haszontalan beszélgetést, de mindenki megfeledkezett
497 2, 9 | Szamár vagyok, prior atyám, de hát az a cseh király nem
498 2, 9 | pápával megkülönbözött. De mégiscsak vesztett vele
499 2, 9 | elfogadja a cseh király kezét.~De hátha Istvánnak a lányát
500 2, 9 | is történt már máskor is. De aznap délután a királyné
1-500 | 501-739 |