Part, Chapter
1 1, 6 | nekem is János a nevem.~S fölkelt, és fölvette a könyvecskét.
2 1, 7 | barát-házba. A két barát is fölkelt már. A folyosón, a kereszt
3 1, 8 | felelte a fiatal nemes.~S fölkelt. A süvegét megemelintette.~-
4 1, 8 | harangnak a szava. A mester fölkelt.~- Hát addig is, Jancsikám,
5 1, 10| közelében térdelt, és mikor fölkelt és kiment, utána bámultam.
6 1, 11| Jancsi föltápászkodott, fölkelt.~A prior folytatta:~- Kedves
7 1, 12| kotkodácsolt, mint a fészkérõl fölkelt tyúk.~- Ó, lelkem, fiacskám,
8 1, 12| a barát vetett zsilipet. Fölkelt a székrõl, és megfogta Jancsi
9 2, 1 | meg a tûz.~Az ebugatásra fölkelt egy fiatal legény, és elcsillapította
10 2, 1 | a két barátot.~Az úr is fölkelt a helyérõl.~- No, mi az? -
11 2, 1 | sunyorított Jancsinak.~Bajcsy fölkelt.~- No, a kutyafáját a barátjának,
12 2, 1 | fölött ragyognak.~Jancsi fölkelt. Értette már, hogy miért
13 2, 1 | korán reggel útra kelünk.~S fölkelt, és elbúcsúzott.~Bajcsy
14 2, 14| benneteket?~- Az.~Az érsek fölkelt, s az oltár felé fordult.
15 3, 2 | apácától válasz?~A lektor is fölkelt. Ment õ is Szikárdusszal
16 3, 3 | Ártatlan szenvedéseimnek!~Fölkelt. Sötét szemmel indult a
17 3, 4 | prior a kapus értesítésére fölkelt az asztaltól, és a fráterekkel
18 3, 4 | Marcellusz a fejét rázta. Aztán fölkelt, hogy rendre vizsgálja a
19 3, 4 | súlyosan megsebesült. Az is fölkelt: betegen is ott akar lenni
20 3, 6 | hogy Margit szóror már fölkelt.~A két frátert átbocsátották
21 3, 6 | behajtotta a könyvet, és fölkelt könnyes szemmel. Némán meghajolt.~
22 3, 8 | de elsápadt dühében. Csak fölkelt, és a fogát összeszorítva
23 3, 10| foglyokat eléje vezették, fölkelt a trónusról, és Uroszhoz
24 3, 10| Ki lehet? Mit akarhat?~Fölkelt, és kilépett a folyosóra.
25 3, 14| Margit volt az elsõ, aki fölkelt, és odament a szenvedõhöz:~-
26 3, 14| szóror? Kívánsz valamit?~S fölkelt. Kisietett mezítláb a fûtõlyukhoz.
27 3, 15| matutinumot. A három apáca fölkelt.~Rendezték a mécsét, ivóvizét
28 3, 17| épületen.~Jancsi fráter legott fölkelt a térdeplésbõl, és az ajtóra
29 3, 18| mint az álomból ébredõ, s fölkelt ültébõl. Mintha még mindig
|