1-500 | 501-739
Part, Chapter
501 2, 9 | mennie az apácákhoz.~No de hát nem egyedül megy be.
502 2, 9 | János, irsai.~- Nem ismerem. De jobb lenne, ha holnap délelõtt
503 2, 9 | ugyan kísérni a hívottat, de ha Marcellusz vagy Dezsõ
504 2, 9 | klastrom minden apácája örült, de legjobban a betegek, akiknek
505 2, 9 | maga részét is elvitte.~De máskülönben is örültek,
506 2, 9 | szelíd mosolygás vonult át. De mégis inkább kedvetlen volt
507 2, 9 | világiasan beszél ugyan, de hát meg tudom érteni. Elvégre
508 2, 9 | szinte szemrehányó hangon -, de hiszen anyám már járt itt.
509 2, 9 | feljebb emelte a fejét:~- De hát vajon mért lettél apáca?
510 2, 9 | feketébbek volnának, mint máskor. De ez csak azért látszott így,
511 2, 10| könnyû házasságba vinni.~- De annak is jele - vélekedett
512 2, 10| elhárítsuk rólad a szándékát. De most már késõ. Õ néhány
513 2, 10| el az én égi királyomat. De nem kérdeztél tovább, anyám,
514 2, 10| csak az ajtóig mentem vele.~De szörnyû mérges lehetett,
515 2, 10| elõjött. Leült az asztalhoz, de alig evett egy falatot.~
516 2, 10| szüntelen vigyázzanak reá, de nem is alhatok, annyira
517 2, 10| azt a vigasztaló beszédet.~De Jancsi annyira meg volt
518 2, 11| átlátogat tán a szigetre. De Marcellusz nem jelentkezett.
519 2, 11| Csakhogy megtaláltalak! De hogyan is nem gondoltam...
520 2, 11| trombita, amit vettem neki...~- De Isten szentuccse igaz, nemzetes
521 2, 11| Nagy füsttel égett... De miért is nem szóltatok,
522 2, 11| apácácska semmit se tehet.~- De a cseh követek már elmenték -
523 2, 11| izenetet vitték?~- Nem tudom. De vihettek-e egyebet? Tudod,
524 2, 11| Azt csak nem teszi!~- De azt mondta.~Marcellusz rosszallón
525 2, 12| Marcellusz kissé bágyadt arccal, de már a szokott erejében jelent
526 2, 12| is az égnek emelintve. - De hát...~- Hogy oldják meg
527 2, 12| kötelességek valók elõbbre? De így elmenni... Különben
528 2, 13| Konstanciának volt az unokája. De hát a pápa keze minden csomót
529 2, 13| Margit tehát békén maradt.~De a királyi család meghidegült
530 2, 13| szabad pénzt elfogadnia, de a prior megengedheti. Hiszen
531 2, 13| aggodalmaskodott Olimpiádesz. - De bizony jobb lenne, ha Margit
532 2, 13| meg, hogy megigazíthassam.~De kitérõen feleltek.~Egy este
533 2, 13| Nem tudjuk, hova lett. De hiszen nem vagy-e te is
534 2, 13| elsõ pillanatban elképedt, de aztán megadással csüggesztette
535 2, 13| le a fejét.~- Igaz, igaz. De hogyan nem jutott ez eddig
536 2, 13| viselt, külön edényei voltak. De megszokta mindezt gyermekkorától.
537 2, 13| mézével voltak megédesítve, de Margit mégis érezte bennük
538 2, 13| és a többi is meggyûlölt. De melyiket?~Kezdte figyelni
539 2, 13| Tehát nincs haragosom. De hát akkor miért érzem hidegnek
540 2, 13| gúnyolódást hallgattam? De hiszen én nem nevettem velük
541 2, 14| beszentelés megtörténjen.~De Benedek érsek beteg volt
542 2, 14| jegyesét. Mások az énekek is...~De hát csak egy az: a szertartás
543 2, 14| nyilváníttatik, eltemetik elevenen. De nem is egy leány, hanem
544 2, 14| ajtónállók is bebocsátották, de voltak kétséges ismeretlenek:
545 2, 14| és oda te is bejuthatsz, de ide nem. Majd holnap.~Az
546 2, 14| sírva fakadott dühében, de hiába: nem eresztették be.~
547 2, 14| fõoltárnál mondta a misét, de az epistola után megszakította.~
548 2, 14| Margitot feleségül kérik. De különben is az volt a szokás
549 2, 14| szemöldökû, meredek derekú, de zömök és telt tagú, a másik
550 3, 1 | fiú volt fiatal korában. De neki már öregségében több
551 3, 1 | maga is megelégedett vele. De haj, hogy a sors megtréfálja
552 3, 1 | ágaskodott az apja ellen. De az õ fia nem olyan jámbor
553 3, 1 | diszciplínáznom kell.~- De - aszongya - Jézus szerelmére
554 3, 2 | lenni?~Szétnéz az asztalon, de csak régi papirosok hosszú
555 3, 2 | olvasta volna tovább is, de az udvaron ajtónyitás hallatszott.~
556 3, 2 | hogy valamit találnának. De azért minden hónapban megnézegetik
557 3, 2 | kapcsolatait megtalálja, de vagy hiányzott belõlük,
558 3, 2 | történelmi iratnak a másolása. De csak egynéhány sor készült
559 3, 2 | rákiálthatom: Pusztulj innen! De hogy kiáltsam ezt rá egy
560 3, 2 | gondolatokat, ha másképp nem lehet. De épp abban az esztendõben
561 3, 2 | itt kisebbekre szabták -, de hát akármi más formában
562 3, 2 | ugyancsak meregette a szemét, de a két fráter oly fagyos
563 3, 2 | hogy Klára szóror kérte, de Margitnak adta. Több imádságra
564 3, 2 | anyján kívül senkivel.~- De hiszen Klára szórorral is
565 3, 2 | imádságokról beszéltek... De többször soha az életben,
566 3, 2 | módon érintkezhettek.~- De hogyan?~- Tudhatom én? -
567 3, 3 | irkálásaira hát nem is gondolt. De eszébe jutott a máriakõ.
568 3, 3 | ott két más nagy kõ is. De a máriakõrõl lassanként
569 3, 3 | foghatta meg a szemüket!~De hiszen õ minden gyermekkori
570 3, 3 | hallott fejtegetés volt, de valami vonatkozást éreztek
571 3, 3 | ugyan megterhelve a lelke, de keserû gyönyörûséggel várta,
572 3, 3 | regulákba ütközõ cselekményét. De éppen akkor volt a kutatás.
573 3, 3 | imádságát akartam leírni, de a gyõri klastromban maradt.~-
574 3, 3 | Nyugalmat erõltetett az ajkára, de a hangja tompán szólt, mintha
575 3, 3 | duhogott, mint a kallós malom. De iparkodott nyugodt maradni,
576 3, 3 | érzés-e? Õ nem érezte bûnnek. De mégis nõ a szent leány,
577 3, 3 | vánszorogva bírt járni. De még akkor is kifeküdt a
578 3, 3 | álmom, fényes holdvilágom! De mért is tapad úgy hozzá
579 3, 3 | írnom, amiket gondoltam! De miért is írtam le?... Mert
580 3, 3 | elmúlnak, mint a füst.~...De hogy akadhattak rá az írásomra?~
581 3, 3 | hogy a szemembe köpjenek!~- De ha rászolgáltál!~- Nem szolgáltam
582 3, 3 | beszéltem volna veled elõbb is, de amikor az iratokat néztem,
583 3, 3 | szemében könny csillogott.~De Jancsi szemében nem a megbocsátás
584 3, 3 | bolondokat!~- Bocsáss meg, atyám, de lelki ügyben kérdezem. Kit
585 3, 3 | egy kétlovas szekér állt, de jó két pej benne.~- Beteget
586 3, 4 | kancellárjai és vezérei. De az apa akkor nem kívánt
587 3, 4 | az egyezségen megállanak.~De az emberi szív mindent elfelejthet,
588 3, 4 | fia híveit nem háborgatja.~De a bizalmatlanság nem szûnt
589 3, 4 | Szlavóniával határos megyéket adta. De feljebb is négy nagy várat:
590 3, 4 | más földet adott helyette. De azt a perecsei birtokot
591 3, 4 | következett ismét a fegyverkezés.~De Béla nem szállt többé hadba
592 3, 4 | ezüstösödni kezdettek a fûzfák. De még a tél fagya nyomta a
593 3, 4 | kerület kolduló fráterével, de az se tudott sokat. A királyt
594 3, 4 | Böjt ideje volt pedig. De háborús idõben nincs böjt.
595 3, 4 | beszélt recsegõ nagy hangon, de hogy ki, nem lehetett látni,
596 3, 4 | folytatja a beszélõ -, de ahogy leomlott a lovam,
597 3, 4 | kiáltott megörvendezve.~De a kiáltása elhangzott a
598 3, 4 | mond hírt akár egy zsákkal, de abban nincs köszönet.~-
599 3, 4 | hadáról, mint a magukéról.~De azért bíztak magukban.~-
600 3, 4 | meglátta Jancsit. Meghökkent. De a következõ pillanatban
601 3, 4 | szinte tokát is eresztett. De öregebbnek látszott, mint
602 3, 4 | csak tizennégy esztendõs, de már elbír egy gabonás zsákot.
603 3, 4 | Nem szabad, nem szabad, de azért bizony úgy magatok
604 3, 4 | is megmozdultam, hogy... De mindig az volt elõttem,
605 3, 4 | fejemre rántom a csuklyát. De hát igyatok velem egy kortyot.~-
606 3, 4 | akkor iszunk veled, Ábris, de csak egy kortyot.~- Hé,
607 3, 4 | felszerellek ruhával, fegyverrel... de vadbarát ez, vad, mint én
608 3, 5 | töltötték a nagyböjtöt.~De még a nagyhétbe se jutottak
609 3, 5 | lehetett volna vele verni. De nem: a magyar a magyart
610 3, 5 | sürgõsen kíván beszélni velük: de mind a ketten jöjjenek át.~
611 3, 5 | meg a szívük István iránt.~De órahosszáig eltartott, míg
612 3, 5 | lépett be a királyterembe. De amikor az apjára pillantott,
613 3, 5 | hangjában azonban benne volt: De feledni nem feledhetek.~
614 3, 6 | klastromok nagyobbak, népesebbek, de csak ez az egy hely az,
615 3, 6 | Csak nem vagy tán író?~- De nagyon is - felelte büszkén
616 3, 6 | hasonlatot akart mondani, de semmi hasonlítást nem talált
617 3, 6 | ezer esztendõ elmúlhatik, de ezt a klastromot minden
618 3, 6 | olvasol?~Pénzt nyújtott. De én csak elmosolyodtam.~-
619 3, 6 | küldött öt font ezüstmárkát, de nekem személyemben mégiscsak
620 3, 6 | Margit kértére jöttetek. De alszik. Az éjjel matutinumig
621 3, 6 | volt ott semmi néznivaló, de oly rég nem járt ott. A
622 3, 6 | mert menni a betegházhoz. De még Margittól is futottak.~-
623 3, 6 | szép, szép az irgalmasság, de mégis különbség vagyon ember
624 3, 6 | csak meghúzódtak hátul, de egyszer egyiket meglátta
625 3, 6 | prédikálnom vagy miséznem!~- De hát csak nem eresztik be
626 3, 6 | mehetnek be a klastromba. De így is látja õket Margit,
627 3, 6 | volna már mind a ruhatárt, de hát véget vetettek a ruhaosztásainak.
628 3, 6 | Szép gondolat, ugye? De bezzeg aztán ha bénát vagy
629 3, 6 | Ha valamit szól a fejedelemasszony: tegyétek ezt,
630 3, 6 | Hát nem igaz?~- Igaz, de nem szabad kibeszélnünk -
631 3, 6 | olyan sötétek, mint voltak. De a szeme szemöldök alá süppedt,
632 3, 6 | hogy õ Marcellusszal járt. De hátha a kapus apáca mondta
633 3, 6 | gyermekkorában került be. De olvasni csak annyira tudtak,
634 3, 6 | tudták, micsoda szó az.~De nyomtatás még akkor nem
635 3, 6 | szemû volt az olvasásban, de még õ is csak azt a könyvet
636 3, 6 | mindenha lesznek veletek, de én nem...~Akkor már Margit
637 3, 6 | Szûz siralma - mondotta -, de igen sírtok, szórorok. Nem
638 3, 6 | Olimpiádesz, hogy ne tegye. De az ilyenekben nem engedelmes.
639 3, 7 | pompásabb volt valamennyinél. De Jancsi mégis jámbor irigységgel
640 3, 7 | Sápadt-sárga volt a liliom levele, de kövér. Hogy került az oda?
641 3, 7 | homokba. Aztán ott is maradt. De hogyan leveledzhetett ki?
642 3, 7 | juttatni, virágozna-e télen is?~De hogyan lehessen az?~A máriakõvel!~
643 3, 7 | lehessen az?~A máriakõvel!~De vajon a prior megengedi-e?
644 3, 7 | koldus fráterek hoztak bõven, de már petrezselymet, répát,
645 3, 7 | és a virága is kisded. De mégis szép.~A fráter fáradt
646 3, 7 | is bezöldíthette volna. De mennyi szép virágot vegyített
647 3, 7 | talán mégis a legszebb.~De a liliom meg csupa rejtelem.~
648 3, 7 | trágyadombhoz ment, hogy odavesse. De hogy odaért - akármilyen
649 3, 7 | érez. Az illat rózsaszag. De a rózsának egynek se olyan
650 3, 7 | nem figyelmezett volna, de a magányban élõ ember sok
651 3, 7 | sokat; egy év kevés idõ, de két-három év folyamán már
652 3, 8 | tartsák ingyen az õ leányát!~De a többi fõúr is így gondolkodott.~
653 3, 8 | szóror bosszankodik ezen, de azt mégis szeretném tudni,
654 3, 8 | és néha ebéd közben is. De hát a priorissza megszokta
655 3, 8 | klastromban is csak úgy van. De máskülönben úgy félünk tõle,
656 3, 8 | dézsát, megfogja, és vinné, de nem bírja. Mert nagyobb
657 3, 8 | mert tovább süket maradni, de elsápadt dühében. Csak fölkelt,
658 3, 8 | Cudar kevély leány az... De én mindjárt gondoltam, hogy
659 3, 8 | sípolnak. Hát cipp-cupp. De nem szól egy szót se. Leteszik
660 3, 8 | bestia?~- Rátoldy ispáné. De kérlek, fráter, ne indulj
661 3, 9 | beszélhet, csak a priorok. De hát elmondhatja-e Szikárdusznak?
662 3, 9 | szokott olyankor lenni. De az apáca kisasszonyoknak
663 3, 9 | rostélya elõtt:~- Csend!!!~De olyan hangon, mintha oroszlán
664 3, 9 | odabent viharzik tovább, de Marcellusz csak nagyokat
665 3, 9 | vétett a szilencium ellen!~- De azt mondja, hogy alázatosan
666 3, 10| füvei között, kövei között.~De ím, egy napon munkások jelennek
667 3, 10| készülõdésrõl nem tud semmit. De hogyan is tudna. Látása
668 3, 10| azontúl nincsen már semmi.~De íme, egy napon felvonják
669 3, 10| mily szerencsétlenség!~De a századokkal késõbb élõ
670 3, 10| nemzetét, koronás nagyuraságát.~De lám, a tatárok eltakarodtak.
671 3, 10| kettõ közös bíróságra bízta.~De az öreg királyt mégis megviselte
672 3, 10| megharcoltak a magyarokkal.~De csatát vesztettek.~Maga
673 3, 10| könyökölt, és imádságba fogott. De csak az ajka mozgott. Az
674 3, 10| hogy vajon beeresztheti-e? De aztán gyorsan megítélte,
675 3, 10| Jancsi vélte, hogy álmodik.~- De hát, szerencsétlen - hebegte -,
676 3, 11| volna gondolni, hogy néma. De mikor énekelni kellett,
677 3, 11| megtartjuk a veszteglést?~- De dicsekedtek is vele! - mosolygott
678 3, 11| hadd maradjak vele fenn.~- De hát minek? Nem vagy te olyan
679 3, 11| Arra aztán megengedte. De sosem engedte másnak senkinek.~-
680 3, 11| eleinte imádkoztam buzgón, de nem vagyok bûnös benne.
681 3, 11| Marcellusz.~- Ó, hogyne, atyám! De bezzeg a múlt hetekben...
682 3, 11| volt vízáradás a szigeten. De mikor látták, hogy Marcellusz
683 3, 11| térdig emeli a csuhája alját. De nem néz most oda senki.~
684 3, 11| tocsognak a saruk a vízben.~De bizony nem juthattak el
685 3, 11| oda találni az apácákhoz.~De a kapus apáca már nem eresztette
686 3, 11| Térjetek vissza. Köszönjük...~- De hát mi történt?~- Jaj, jaj,
687 3, 12| láttad az én hadamat soha.~- De azért tudom, hogy van. Sok
688 3, 12| fehér és fekete vélumot, de az is leért neki térdig.~
689 3, 12| imádságot akarja elvégezni, de negyedóra is eltelt. Akkor
690 3, 12| Szegény Margit majd elájult.~De bántotta is, ha zavarták.
691 3, 12| szeretet mértéke a szenvedés.~- De hiszen a jó Istennek nem
692 3, 12| kell az, Margit.~- Tudom, de nekem kell.~Mindezt más
693 3, 12| elmondtam az imádságot, de mikor téged látlak imádságban,
694 3, 12| semmi ellentmondó gondolat.~De az apácák megbotránkoztak
695 3, 12| imádságokat csak elmondták volna, de az officiumok latinul voltak,
696 3, 12| megismerte a gondolatát.~- De belát ez mindenkinek a lelkébe -
697 3, 12| lelkembe. Nem feleltem neki, de három nap nem mertem a szeme
698 3, 12| annak, akire haragszol. De ha megbékülsz vele, a te
699 3, 12| elfogadta az ajándékot, de még csak fel se próbálta,
700 3, 12| Margit megszeppent:~- Igazán? De azért újat ne adj. Találunk
701 3, 12| fogja a sötétben ostorozni, de ahogy Margit lebocsátotta
702 3, 12| összeszidta volna õket, de már akkor õ is csodálkozva
703 3, 12| Hát jó: imádkozom érted. De imádkozzál te is, és megszabadulsz,
704 3, 13| egyik lábára sántított. De hát baj is az? Mentül sántább
705 3, 13| haláltól nem félt volna, de aggodalmak gyötörték, hogy
706 3, 14| ültetett több káposztát, de azért a virágokat nem fogyasztotta
707 3, 14| szabadban. Bimbót is hajtottak. De egyszer az ajtón több hideg
708 3, 14| csak alig egy kanálnyi. De az istállószag elnyomta.~
709 3, 14| liliombimbók már megjelentek.~No de már karácsonyra mégse lesz
710 3, 14| idõs apáca, mint Margit, de hét évvel késõbb került
711 3, 14| susogták, hogy Margit is beteg. De õ tagadta.~- Aki beteg,
712 3, 14| is teher volt már neki. De Márton fráter meghalt, s
713 3, 15| fekszik?~- Még mindig.~- De csak nem aggasztó talán
714 3, 15| fõzött neki este tyúklevest, de nem akará semmiképpen...~
715 3, 15| megkönnyebbülés látszott, de este ismét hõ volt rajta.
716 3, 15| mindig velük mondta az áment. De többet nem bírt hangosan
717 3, 15| csak képzelõdtem - susogta.~De annyira el volt rémülve,
718 3, 16| Margit, ne beszélj ilyet!~- De csak hadd beszéljen! - mondotta
719 3, 16| próbálta a kanalat megfogni, de visszaejtette. Aztán úgy
720 3, 16| említette, hogy szeretné látni, de mikor mondták, hogy nincsen
721 3, 17| orvosát, az még öregebb. De lehetetlen, hogy világi
722 3, 17| Ismét hõ gyötörte az éjjel, de délután javult az állapota.
723 3, 17| priorissza a vasablaknál -, de kezét se bírja, oly gyenge.
724 3, 17| nélkül mondta a Margit nevet, de maguk a fráterek se jegyezték
725 3, 17| hunyt szeme megrezdült, de nem néz a papra, nem néz
726 3, 17| hogy nem imádkozott eleget?~De hát gyónik.~Künn az apácák
727 3, 17| viaszgyertyát helyeznek a kezébe. De hogy Margit a kedves kis
728 3, 17| mindenszentek litániáját mormolja, de Margit már alig lélegzik.
729 3, 17| imádságra készült az ajka, de nem tudott egyébre gondolni,
730 3, 18| Margitot. Imádkozni akart érte, de nem bírt, csak a fejét ingatta,
731 3, 18| csókolja meg az ámen után. De így élni, így fonnyadni
732 3, 18| liliom. Illata is érzik. De hát hogy kerül a kezébe
733 3, 18| az arc Margitnak arcává.~De olyan álomi szépségû, mint
734 3, 18| nem mozdul.~Borulna eléje, de mintha minden tagja ólommá
735 3, 18| liliom nemes fehérségét? De a te liliomod elhervad,
736 3, 18| hogy talán még látná... De nem látott egyebet, csak
737 3, 18| kulcsával együtt, a priornak, de a nagy zavarodásban nem
738 3, 18| ragyognak a téli csillagok.~De micsoda különös, finom illat...
739 3, 18| és beadja a virágokat, de a templom ajtaját, ím, nyitva
1-500 | 501-739 |