1-500 | 501-722
Part, Chapter
1 1, 2 | minden zöldüljön benne.~S az érdemes férfiú sarkon
2 1, 2 | rányomta a fia fejére fülig, s elnyírta alatta a fiú haját.~
3 1, 2 | bátor legény megszabadítja, s van aztán lakodalom!~Álmodott
4 1, 2 | kétszáz kis földszintes ház, s köztük két új torony meg
5 1, 2 | Meggyihikelte a lovakat, s tovább beszélt:~- Veszettül
6 1, 2 | megint a vállát vonogatta, s elgondolkodva hallgatott.
7 1, 3 | a nap besütött az ajtón, s megvilágította a kõvel-téglával
8 1, 3 | Ássatok addig a kórház elõtt.~S otthagyta õket.~De a kapunál
9 1, 3 | házat. Ötablakos, tág szoba, s benne egy nagy búbos. Belõle
10 1, 3 | palota...~Átosont a konyhán s ebédlõn vissza a folyosóra.
11 1, 3 | rácsig. Átdugta a fejét, s bevizsgálódott a templomba.
12 1, 3 | hát a folyosó keleti ágán, s meg is találta az ebédlõt
13 1, 3 | Visszaosont a folyosóra, s hátra vigyázva szemlélgette
14 1, 3 | gyere. Hozd a gereblyét is.~S mindjárt ott az udvar sarkán
15 1, 3 | háta mögé is tekintett. S benyomta az ásóját a földbe.~
16 1, 3 | bólogatott a prépost jólelkûen.~S visszatért a deákkal az
17 1, 4 | amelyik a habarcsot keverte, s fövenyt talicskázott a Duna-partról.~
18 1, 4 | merítettek egy vödörrel, s abban csakhamar meghiggadt,
19 1, 4 | munkások is odakíváncsiskodtak, s ízlelve ittak a vízbõl,
20 1, 4 | hát a nagyudvar ásását, s átmentek a kisudvarra õk
21 1, 4 | annak is vállig érõ volt, s a ruhája éppoly kardos és
22 1, 4 | egyet se. Talán hátramaradt?~S várt, várt, áhítatos félelemmel.~
23 1, 4 | bizonyosan átmentek a konyhába s a nagyudvarra.~A kisudvaron
24 1, 4 | kút a konyha mellé való.~S a konyha felé lépkedett.
25 1, 4 | magyarázta meg, hogy mit akar. S legott kikerekítettek egy
26 1, 4 | királyfi! - mondotta az egyik.~S a kutyás úrfira nézett.~
27 1, 4 | maga lovát a királynak, s õ maga egy szál karddal
28 1, 4 | csehek ellen fegyverkezett, s május közepén indult is.~
29 1, 4 | de a kõsónál fényesebbek s nem olyan morzsolódók.~Egy
30 1, 4 | összeszedte a kerek lapokat, s bevitte a templomba, miközben
31 1, 4 | Befordult a klastromba, s helyet keresett a kõnek.~
32 1, 4 | kerek ablak a szoba falán, s duplán vasrostélyos. Hogy
33 1, 4 | lehetett a követ eldugnia. S mindenütt jöttek-mentek,
34 1, 4 | tartottak négy sarkánál, s kettõjük botokkal pufákolta.~...
35 1, 4 | ezüsttükörbõl, aranyfésûvel.~S képzeletében átlátott a
36 1, 4 | alá. Ott fújja-titillázza. S a királykisasszony kikönyököl
37 1, 4 | Tisza! - kiált a kutyára.~S ódalt hajlik a lovon, hogy
38 1, 4 | királyfi kirántja a tõrét, s úgy vágja a ló szügyébe,
39 1, 4 | akkor nézett végig magán s pillantott az asszonyra
40 1, 4 | az oka! - kiáltott reá.~S olyat rúgott a kutyáján,
41 1, 4 | Megrettenve állítja meg a lovát, s leugrik. A kezével veregeti
42 1, 4 | rejti majd a követ a vízbe.~S mivelhogy úgyis meg kellett
43 1, 5 | Felhõkben ült az égi szûz, s Jézuskát tartotta az ölében.
44 1, 5 | tölgyfadeszkán.~Le is térdelt oda, s benézett a fülkébõl. Éppen
45 1, 5 | Krisztus lábát szép ájtatosan, s ugyancsak csodálkozott,
46 1, 5 | pillanatban nagy kedvvel megülte, s megsimogatta. Ha véletlenül
47 1, 5 | szaladni. Vagy le-leguggolt, s keresgélt a földön heverõ
48 1, 5 | a klastromi királyszobát s a templomot. Aztán elsétáltak
49 1, 5 | idegen nyelven beszél vele, s a barát minduntalan a mellére
50 1, 5 | Mind levette a süvegét, s mind meghajolt a királynak.
51 1, 5 | tömött szalma-derékalj, s egy ujjnyi vastag gyapjúpokróc,
52 1, 5 | egyet kanyarodott benne, s vissza-kidöngött az ajtón
53 1, 6 | harsant meg egy vastag hang.~S erre más hangok is mondták:~-
54 1, 6 | szorongatott a kezében, s minduntalan le akart ülni
55 1, 6 | pillantgatott a sokaságra, s egyre emelgette a süvegét.~-
56 1, 6 | felõl énekszó hallatszott, s mindjárt rá nagy éneklõ
57 1, 6 | hátáról, csupa csont kezérõl, s aszott arcában fiatalos
58 1, 6 | fölemelte az aranyos botot, s rákoppantott vele az ajtóra:~-
59 1, 6 | megkeverte a botja végével, s a nagyajtóra keresztet rajzolt
60 1, 6 | tömjénillattal telt meg, s asszonyi ruhák finom szagaival.
61 1, 6 | hogyan tolakodnak a hidasra, s hogyan szitkozódnak azok,
62 1, 6 | már dugaszban maroknyi.~S tovább lohajtott.~Hát a
63 1, 6 | idegen hangok verõdnek ki, s friss kenyér-illattól kellemes
64 1, 6 | a király kuktája vagyok.~S megint fölpillant. Jancsi
65 1, 6 | megnézi, és zsebre dugja. S még barátságosabban néz
66 1, 6 | cipó-buckót rántott elõ, s belenyomta Jancsinak a markába.
67 1, 6 | megtoppant a tyúkól tetején, s kurjantott:~- Jönnek! Jönnek!~
68 1, 6 | kurjantott:~- Jönnek! Jönnek!~S hévvel lobogtatta a fehér
69 1, 6 | vág vagy hat szem diót, s a kapura néz. Arra gondol,
70 1, 6 | sok még a törni való dió. S most már rámaradt a héjazás
71 1, 6 | már tudom, hogyan kell.~S választ nem is várva, bent
72 1, 6 | magát - szólott korholón.~S a konyha egyik asztaláról
73 1, 6 | elõször a klastrom ajtajához, s hogy ott senkit se lát,
74 1, 6 | veregetik a ruhájukról, s egymás ruhájáról is.~Négy
75 1, 6 | egyik jókora kalitkát lógat.~S lelépkednek a hidasra.~A
76 1, 6 | megint elõre furakodik, s a királynéra pillant. A
77 1, 6 | viselnek, mint a barátok.~S jönnek énekelve:~Útonjárók
78 1, 6 | apáca markába a keresztet, s elsõnek ugrik ki. Széttárt
79 1, 6 | repül a királyné karjába. S örvendezve rebegi:~- Anyám!~
80 1, 6 | ingben állt ott az érsek, s kis ezüstfeszületet tartott
81 1, 6 | pusztító kegyetlen tatárt, s hogyha a jövõben is haragos
82 1, 6 | éve múlt tatárjárásban. S mindenkinek szeme a királyi
83 1, 6 | megcsókolták a feszületet, s beléptek egyenkint a templomba.~
84 1, 6 | királyi család is, a papok s a nép - már hát aki befért.~
85 1, 6 | aztán mind letérdeltek, s röviden imádkoztak. Az érsek
86 1, 6 | gondozza az apácák klastromát, s tovább adta a kulcsot egy
87 1, 6 | kerül megint a nagyudvarra, s onnan be az ebédlõre, ebédlõn
88 1, 6 | vagy vonulnak az ebédlõbe, s Margit is arra halad majd.
89 1, 6 | kiáltotta lelkendezve.~S mintha csak õrá volna bízva,
90 1, 6 | kút belsejében a szögre, s a virágos ágyak közé ugrott.
91 1, 6 | össze. Jönnek... jönnek...~S fél szemmel látja, hogyan
92 1, 6 | pirosan, de ragyogó szemmel.~S az apácához fordul:~- Tessék
93 1, 6 | csak ideadni a poharat.~S hasra a kútkáván. Lenyúl
94 1, 6 | tenyerére állítva, Margitnak.~S néz reá boldog szemmel.~
95 1, 6 | érte, és emelte az ajkához.~S mikor visszanyújtotta a
96 1, 6 | Margit az õ szemébe néz, s azt mondja: Köszönöm.~De
97 1, 6 | dödögnek a cellák során. S ahogy így a kezét a füléhez
98 1, 6 | apácáknak. Az apácák hajlongnak, s visszakísérik a királyi
99 1, 6 | szemöldökû apáca karján lebeg, s egy másik leány karjába
100 1, 6 | hátul is. Meg is lódul, s fut körül a klastrom fala
101 1, 6 | kettõnek puttony a hátán, s benne bizonyára konyhai
102 1, 6 | kosarat a kövérebbik kuktának, s Jancsira rohan.~Püff! -
103 1, 6 | Szégyenkezve kullog tova, s haragosan forgatja vissza
104 1, 6 | Csak a sarkon áll meg, s ráz egyet az öklén:~- Iszen
105 1, 6 | is távolodott a kaputól, s távolabbról rikoltott. Talán
106 1, 6 | feje elérné a szögeket, s beüvölthetne.~Bizony sehogyan.
107 1, 6 | hoztam. - Köszönöm, Jancsi. - S beteszi majd nagy örvendezve
108 1, 6 | basszerkányos!~Hátra tapintott, s aggodalommal pislantott
109 1, 6 | fehérkötényes volt mind a három, s a karjukon a csuha fel volt
110 1, 6 | hogy mit akarsz. Kihívom.~S a barát elsétált a hátulsó
111 1, 6 | ejtette vissza a pecsenyét, s keresztet vetett. Elhadarta
112 1, 6 | Elhadarta az üdvözletet is. S megint a pecsenyéért nyúlt,
113 1, 6 | ivott vagy két kortyot, s letette a kancsót. A pecsenyére
114 1, 6 | bámult.~- Nem hallottam.~S nagyot nyelt.~- Te talán
115 1, 6 | nem mer az ördög bemenni?~S döcögve nevetett.~Aztán
116 1, 6 | nekem is János a nevem.~S fölkelt, és fölvette a könyvecskét.
117 1, 6 | miatyánkban is benne van a végén.~S borzadva nézett az asztalra.~
118 1, 6 | is hevernek a tányérban, s hogy a pecsenye-csontok
119 1, 6 | egy karaj kenyeret szelt, s leült ismét a székre.~-
120 1, 6 | Hogy beállhass apácának?~S ezen a barát annyira nevetett,
121 1, 6 | Felült a folyosó padkájára, s ott nevetett.~- Minek neked
122 1, 6 | tányérra rázta a morzsát, s az edényeket a hóna alá
123 1, 6 | barát a tálat, tányért, s a tál és tányér egyszerre
124 1, 6 | Jancsinak -, játsszál vele.~S visszatért a cellájába.
125 1, 6 | megfeledkezett a prépost.~S elmondta, hogy a fiúnak
126 1, 6 | állát a két ujja közé fogta, s dünnyögött:~- Ej-ej. Hát
127 1, 6 | Marcellusz keresztet vetett rá, s csak törögetve evegette.~-
128 1, 6 | szobába. Hat ágy volt abban, s kereszt és Mária-kép, mint
129 1, 7 | fekete kendõs öregecske, s mögötte egy tizenhat éves
130 1, 7 | otthagyta fia kezében a fazekat, s beszaladt a süvegért. A
131 1, 7 | Külföldön is csak ritka helyen. (S ahol volt is, pokolba kívánták,
132 1, 7 | Magosabbra! Magosabbra!~S egy másik kiáltás:~- Fuss,
133 1, 7 | játszanak. Bizonyosan a leányok, s köztük Margit is.~Gondolta,
134 1, 7 | Gondolta, felmászik a fára, s megnézi õket. De még feleúton
135 1, 7 | Ez éppen jó lesz õneki! S már dugta is a kebelébe.~
136 1, 7 | elvörösödött.~- Ihol e!~S feldobta a labdát.~Margit
137 1, 8 | eszével.~Fölértek a várhegyre, s befordultak az elsõ utcába.
138 1, 8 | fakanalak kandikáltak ki, s egy kis vas-serpenyõ. A
139 1, 8 | szintén erõsen építkeznek, s hogy a fráter anyjának semmi
140 1, 8 | mondjátok meg, mit akar?~S nyújtotta a levelet a papnak.~
141 1, 8 | talán jobban érted, János.~S adja a levelet János fráternek.~
142 1, 8 | János bepillant a levélbe, s õ is a fejét rázza:~- Nem
143 1, 8 | felelte a fiatal nemes.~S fölkelt. A süvegét megemelintette.~-
144 1, 8 | emberi szem kukkantott rájuk. S az ajtó megnyílt.~Egy fehér
145 1, 8 | felelte Jancsi szinte ijedten.~S aggódva nézett a kapusra,
146 1, 8 | Köhintett, torkot reszelt, s alázatosan kopogott.~- Áve! -
147 1, 8 | valami kékesszürke üvegbõl, s az üveg mögött kevés világosság.
148 1, 8 | generális fráter küldi.~S elmondta röviden, hogy a
149 1, 8 | a fejét lehajtva beszél, s a szemét is annyira lesüti,
150 1, 8 | kétaraszos, négyszögletû folt, s a foltnak szövete láthatóképpen
151 1, 8 | A prior leült a székre, s bágyadt szemét végigsétáltatta
152 1, 8 | beszélne. - Az apáca-féle...~S maga elé legyintett egy
153 1, 8 | falnak az ajtó helyett, s mivelhogy a szemét még arra
154 1, 8 | A prior a falhoz lépett, s megrántott egy kérdõjel
155 1, 8 | csoszogás hallatszott kívülrõl, s egy tizenhét éves forma,
156 1, 8 | felnyomták volna gyermekkorában, s úgy maradt volna - csak
157 1, 8 | mint az elõbb János fráter. S lihegett. Látszott rajta,
158 1, 8 | nekik, hogy új növendék.~S a fiúhoz fordult:~- Mi is
159 1, 8 | Hova való vagy, Jancsikám?~S megfogta a kezét.~- Fejérvárra -
160 1, 8 | Jancsi megkönnyebbülten.~S ránézett Jakabra.~Tiszta
161 1, 8 | Elbocsátotta a fiú kezét, s meghajolt, és keresztet
162 1, 8 | nyugati sarkon ölfarakás áll, s az ölfa mögött vén, lombos
163 1, 8 | kõrisfa. A fa magasra nyúlik, s a lombjaival szinte betetõzi
164 1, 8 | udvaron, nagykerekû, ó, s elõtte ölnyi hosszú vályú.
165 1, 8 | tölgyfa-asztal a Pest felõli sarkon, s az asztal körül fényesre
166 1, 8 | már a feje, mint a tök, s a nyaka is csupa ránc, de
167 1, 8 | szúrta a tût a posztóba, s letette a varrását. Betotyogott
168 1, 8 | illesztett egy ócska csuhát, s megkrétázgatta helyenkint,
169 1, 8 | ruhatár legbelsõ szögletébe, s különféle sarukat forgatott
170 1, 8 | Jancsi a vállát vonogatta, s fanyaran mosolygott.~Jakab
171 1, 8 | Bevonta lassan az ajtót, s megfordult. Komoly arcú,
172 1, 8 | Rátette a kezét a fiú fejére, s végigsimított az arcán és
173 1, 8 | Egy vörhenyes szakállú s mélyen besüppedt szemû barát
174 1, 8 | Hajolj meg. Vess keresztet.~S hogy Jancsi ezt ügyetlenül
175 1, 8 | megszólalj. Nem szabad.~S õk is odaálltak a vályúhoz.
176 1, 8 | röggel bemázolták a kezüket, s lemosták a hideg, tiszta
177 1, 8 | Lépd át! - susogta Jakab.~S õ legott átlépte. Jancsi
178 1, 8 | fiatalok, hátul az öregek.~S valamennyien átlépik a földön
179 1, 8 | megállnak egy percre középen, s a feszületnek meghajolnak.
180 1, 8 | másik idõsebb baráttal.~S az asztal mellé állnak,
181 1, 8 | egy kisfajta gyúródeszka.~S mikor már mindnyájan ott
182 1, 8 | lehajtva, szemét lesütve. S ott is marad.~Jakab ismét
183 1, 8 | ismét megfogta Jancsi kezét, s az alsó asztal legvégére
184 1, 8 | tartotta az orrához a könyvet, s mintha csak fél szemmel
185 1, 8 | veres barát ivott elõször, s csak azután tördelgetett
186 1, 8 | ázsiai Nagy-Magyarországon, s azóta mindig várták, hogy
187 1, 8 | Más könyvet tárt maga elé, s újra megszólalt:~Joakim,
188 1, 8 | Jancsi két pofára ette, s hamar végzett vele. Jakab
189 1, 8 | ott állt a tányéra elõtt, s egy cinpohárka is. Látta,
190 1, 8 | ütötte: megfogta a bal kezét, s a pohárhoz emelte. Jancsi
191 1, 8 | bal kézbe vette a poharat s úgy akart inni. Jakab megint
192 1, 8 | hogy nem jól cselekszik, s gyorsan töltött magának
193 1, 8 | magának is, megkeresztezte, s két kézre fogta a poharat.~
194 1, 8 | A fráter elhallgatott, s megint más könyvet tett
195 1, 8 | ízlett. De hamar bekebelezte, s másodszor már nem járt körül
196 1, 8 | intette a tálas barátot, s a maga szilvájából küldött
197 1, 8 | harmadik könyvet is bezárta, s egynehány levelet olvasott
198 1, 8 | ketten, hátul az öregek, s a tornácon bevonultak egy
199 1, 8 | szóror. Pali hogy halad?~S egy fiatal, buckós fejû
200 1, 8 | belépned, szobából távoznod.~S még hátrább vonta a beszélgetõktõl.~-
201 1, 8 | meg a budai piaci vámot.~S diadalmasan nézett a barátokra.~
202 1, 8 | elé; répát, petrezselymet, s egy fatányérkában három
203 1, 8 | holmi deszkadarabokból, s eléje térdelt, hajlongott,
204 1, 8 | pincében dongó öreg hordóé. S hogy Marcellusz egy nagy
205 1, 8 | meglátjátok, hogy megteszi!~S befut a templomba, letérdel
206 1, 8 | nap? Várjatok kevéssé.” S fut a templomba. Hát csakugyan
207 1, 8 | Meghajolt a társaságnak, s letérdelt áldásért a prior
208 1, 8 | földön a jobb oldalára, s az arcát a skapuláré végére
209 1, 8 | végigvonta a kezét a skapulárén, s habozva nézett a földre.~
210 1, 8 | mondjak még - szólt hangosan s a lépések felé fülelve. -
211 1, 8 | provinciális a pogácsáért nyúlt, s közben Jancsira pillantott.~-
212 1, 8 | víz színét a kancsóból, s ivott.~- A király - beszélt
213 1, 8 | tizenhatodik év elõtt nem szoktuk. S ezért megmásíthatatlan ez
214 1, 9 | megmosták a lábukat a kútnál, s újra felszíjazták a sarujukat.
215 1, 9 | a képet világította meg, s idõnkint sercegett.~Jancsi
216 1, 9 | ahogy lehajtotta a fejét, s talán legkorábban ébredt.~
217 1, 9 | Nyikorintott egyet a kulccsal, s tártan hagyta.~A kelõ nap
218 1, 9 | széket tett a szoba közepére, s a székre tálat. A tálba
219 1, 9 | derékig levetette a csuháját, s várt Timóra, hogy végez.
220 1, 9 | van, tisztelje a regulát.~S kérdõn nézett a többi novíciusra.~-
221 1, 9 | Te csak a padlót söpörd!~S ronggyal törülte körül az
222 1, 9 | alázattal áll a mester elõtt, s a mester a tenyerét rázogatva
223 1, 10| elõtte való nap mondott neki. S bosszankodott, hogy nem
224 1, 10| érkezett velük a prior, s mellette Marcellusz fráter.
225 1, 10| megkezdte a misereré-t, s megindultak a folyosón párosával
226 1, 10| fekete skapulárésok között, s vastagon bõgicséli az éneket.
227 1, 10| mindenki maga elé helyezte. S mondtak ismét mindenféle
228 1, 10| Jancsi összeborzongott, s Jakabra bámult.~Jakab mosolygó
229 1, 10| mosolygó szemmel fülelt, s az ujján olvasta a csattanásokat.~
230 1, 10| priorissza a vasablakra, s azt mondja... valami hibát
231 1, 10| mester megfogta Jancsi kezét, s maga mellé vonta. Átölelte
232 1, 10| megoldotta a nyakán a csuháját, s lebocsátotta övig, aztán
233 1, 10| ostort szabott a prior, s hogy a jelenvaló fráterek
234 1, 10| vontatottan mondta a zsoltárt, s egy elhibázott korbácsütésre,
235 1, 10| Dezsõ lektor kezébõl eredt, s bizonyára a vékonyát érte,
236 1, 10| Segedelmünk az Úr neve) - s ezzel a kapitulum elvégzõdött.~~
237 1, 11| a beöltözésig tanulnia.~S mindez tetszett volna is
238 1, 11| templomban, ahol ülnek, s a prior sorra jár, és sorra
239 1, 11| Végül a prior vetkezik le, s az alprior diszciplinálja.~-
240 1, 11| mikor elbúcsúztam tõle.~S elõkereste a zekéjébõl,
241 1, 11| izét is... egy követ.~S válla közé húzta a fejét.~
242 1, 11| szánd és bánd a bûneidet.~S feloldozta.~A beöltözés
243 1, 11| borulnia arccal a földre, s a két karját kereszt alakban
244 1, 11| pénzt. Nem lehet vagyonod. S el nem fogadhatsz senkitõl
245 1, 11| olykor zaklatást, dorgálást s más szenvedéseket, tûrnöd
246 1, 11| elõször a ruhát adta rá, s rácsatolta az övszíjat.
247 1, 11| Veni creator Spiritus! - s megindultak kettesével.
248 1, 11| a prior szenteltvízzel, s a székébe ült.~A kántor
249 1, 12| Szeles májusi nap volt, s bizony hidegecske. A templomból
250 1, 12| oldalt kapkodta a szél, s a budai úton is fehér porfelhõket
251 1, 12| tovább Szikárdusz mellett, s még arra is alig pillantott
252 1, 12| rohanta meg egy csókkal, s bámulva meresztette a szemét
253 1, 12| látjuk: sarban heverni a jó!~S odább lépett.~- Látod -
254 1, 12| Többnyire göndör szakállú s hajlott hátú emberek voltak.
255 1, 12| kinek zacskó, kinek nadrág. S valamennyinek hevesen mozgott
256 1, 12| hevesen mozgott a szája s a jobb keze. Lármásan fecsegtek,
257 1, 12| fráterért. Budán van-e?~S a földre nézett.~- Nincs
258 1, 12| Beteg megvan valaki nalatok?~S õ is a földre nézett.~-
259 1, 12| felelte panaszosan az apáca, s a szemét el nem vette a
260 1, 12| királyterem mellett volt, s amelynek vasrácsos, alacsony
261 1, 12| Új reverenda volt rajta, s fekete köpönyeg a fél vállán.
262 1, 12| Fekete csizmája csupa por. S beszélt. De nem lehetett
263 1, 12| szemben, a fal mellett, s a vasablaknál, a fal mellett,
264 1, 12| láttára alázatosan meglippent, s a szemét lesütve jelentette,
265 1, 12| apácát orvosnak se szabad.~S az imádkozók egyre szaporodtak.~
266 1, 12| igazodott egyet a térdelésben, s láthatta az arcukat is.
267 1, 12| Áhítattal bámult õ is Jancsira. S egyszer meg is fogta annak
268 1, 12| valahol bent volt elfoglalva, s nem is sejtette, hogy a
269 1, 12| meghajolt õ is a fráterek felé, s úgy is maradt, a szemét
270 1, 12| karjába fûzõdve kísérte õket, s hogy megálltak is, csak
271 2, 1 | lovait:~- No, Isten álgyon...~S nyomban utána riogatón káromkodott:~-
272 2, 1 | Felgyûrte hát a gatyája szárát, s belecappogott a sárba. Jobb
273 2, 1 | ilyen úton lisztet küld.~S az ostorával nyugatra mutatott:~-
274 2, 1 | talán egyenkint a zsákokat, s hordd át a sáron.~- Leszedtem
275 2, 1 | áztatja. Gyerünk hát Almásra.~S megindultak a két nyárfa
276 2, 1 | kertészetben is megoktatták, s könyvkötést is tanult egy
277 2, 1 | A többi: Isten gondja.~S megindultak a két nyárfa
278 2, 1 | végre szántott földet értek, s a távolban nagy kõfal-kerítéses
279 2, 1 | kövön vagy tuskón ült az úr. S körülötte a cselédek is
280 2, 1 | Megtettük. Jó éjszakát.~S könnyedén fejet hajtott,
281 2, 1 | cifrázott végig az égen, s rá földet rendítõ dörgés
282 2, 1 | elején! - mormogta Bajcsy.~S a konyha felé kiáltott:~-
283 2, 1 | világosság áramlott ki, s megjelent egy fiatal cselédlány
284 2, 1 | tölgyfaasztal állt a szoba közepén, s körülötte gyökérbõl alkotott,
285 2, 1 | megújítják a cserhajat, s azzal megvan.~A cselédek -
286 2, 1 | fekete csepût sodortak volna s ragasztottak volna az orra
287 2, 1 | ijedten tette le a dézsát, s mind a kettõ keresztet vetett
288 2, 1 | megnyugtató - mormogta Bajcsy.~S komor szemeit gondolkodóan
289 2, 1 | megmosták, megtörülték kócban, s újra felvonták. A harisnyájukat
290 2, 1 | tettek föl az asztalra, s a kupa mellé ezüst-poharakat
291 2, 1 | történelme fegyverekben.~S maga is mintha elõször látná
292 2, 1 | réznyelût, bõrrel borítottat, s kivont belõle egy vékonyka
293 2, 1 | írás, de már alig látszik.~S a világossághoz vitte. Mutatta
294 2, 1 | ürühúst tettek az asztalra. S egy réztálban meleg vizet
295 2, 1 | csak fogták a bicskájukat, s ki-ki a markából. Abban
296 2, 1 | igyatok is, ne csak egyetek.~S a boroskupára meg a poharakra
297 2, 1 | Templomnak?~És keserûen nevetett.~S hogy ekkor fölemelte a fejét,
298 2, 1 | mondhatták odafenn.~Nevetett, s koccintott a barátokkal:~-
299 2, 1 | lesütötte a bõrt a tenyeremrõl. S az ilyen nagy had átkelése
300 2, 1 | szarvát.~- Gyere, no - mondok.~S kinyújtom a két kezem, a
301 2, 1 | Ledobta a bõrköntösét magáról. S fölgyûrte az inget a karján.
302 2, 1 | félreállott az ajtóhoz. S mosolygott.~A két ember
303 2, 1 | földhöz is teremthetem.~S azontúl egyre azon igyekezett,
304 2, 1 | szíját mind a két kezével, s egyszer csak fölemelte úgy,
305 2, 1 | Egyet húzott a nadrágszíján, s vállhegyrõl felelte:~- Hallod-e,
306 2, 1 | csillag? az árnyék, a víz s minden-minden! De legkivált
307 2, 1 | szemed, és nem a hónod alatt? S honnan van, hogy éppen a
308 2, 1 | egyúttal. Fûti a levegõeget s a földi mindenséget. Nem
309 2, 1 | korán reggel útra kelünk.~S fölkelt, és elbúcsúzott.~
310 2, 1 | királynak minden csatájában. S abban az idõben alig volt
311 2, 1 | csaknem kiirtották a tatárok, s minden évben megújult a
312 2, 1 | hogy kardot köthessen.~S látta magát, amint a csuhájára
313 2, 1 | a csuhájára kardot övez, s megyen a vitézekkel. Kürtök
314 2, 1 | szépnek ez a dal, mint akkor. S mintha a föld is zengené
315 2, 1 | boldog maga-jóérzésében, s mintha a milliónyi sok fûszál
316 2, 2 | nyúló, vadvirágos szõnyegén, s boldogságában nyerített.~
317 2, 2 | tehenet? Hogy sok legyen!~S megvetõn mosolygott.~- Vajon
318 2, 2 | tirannus, tigriskörmû király. S így igazodik helyre a bûn
319 2, 2 | borított ülés volt rajta. S a lovakat egy betegképû,
320 2, 2 | Tiszteletét izente Bajcsy, s hogy máskor is betérjenek
321 2, 2 | betérjenek hozzá, ha arra járnak.~S még reggelit is küldött
322 2, 2 | gyökér. Mind száraz persze. S elõválasztott egy füvecskét,
323 2, 2 | mihelyt járni tanultak, s kivették 16-18 éves korukban.
324 2, 2 | borravaló se volt feltalálva. S a frátereknek még útra se
325 2, 2 | Jancsira tétován mosolygott, s pisze orra szinte kérdõn
326 2, 2 | Jancsim! Be megnõttél!~S jobbról-balról megcsókolta.~-
327 2, 2 | Megáldotta az érdekelteket, s mindjárt mondta is, hogy
328 2, 2 | lesz! Jó, hogy hazajöttél.~S mindjárt elõ is kapott egy
329 2, 2 | ezt a kelyhet odaadhassam.~S elõvonta a hóna alól a birokban
330 2, 2 | vigyázza. (Órájuk nincsen, s aludni úgyse tud.) Azonkívül
331 2, 2 | udvaron vad fû zöldellt, s különösen pitypang és pásztortarsóka,
332 2, 2 | vörös szemmel fogadta õket, s némán mutatott rá a társalgószoba
333 2, 2 | lehetett. Sovány volt szegény, s még a koporsóban is szenvedõ
334 2, 2 | zsoltárt, a De profundis-t, s együtt próbálta fújni a
335 2, 2 | éktelen: félrevitte az éneket, s a novícius társai fél hanggal
336 2, 2 | mindig feljebb énekelt, s a moll hangnemet dúrban
337 2, 2 | kellett tiltani az énekléstõl.~S még ettõl csak lehetett
338 2, 2 | skapulárés tagja legyen, s ne tudjon prédikálni, nem
339 2, 2 | kertészségre és könyvkötészetre. S maradt conversus - másodrangú,
340 2, 2 | éktelenkedett az arcán, s még több apró volt rajta
341 2, 2 | Elámultan hallgatództunk, s kihalljuk a szavából:~-
342 2, 2 | ha hívják. Isten velünk.~S az apáca lebocsátotta a
343 2, 3 | Orvossal nem közölte a baját, s ha közölte volna is, az
344 2, 3 | vérkeringést sem ismerte. S ha ismerték volna is a vérkeringést,
345 2, 3 | feje-lehajtottan térdelt, s két összekulcsolt kezére
346 2, 3 | prior latinul imádkozott, s fölemelte utána a fejét,
347 2, 3 | nehéz járású, vén apáca, s bókolgat, mint az agg ló.~
348 2, 3 | kendõje a fején és a vállán, s a palástjuk is fekete.~Elöl
349 2, 3 | Azok mind fehér bõrûek, s nagyobb részt fehér kendõsek
350 2, 3 | Egyre alacsonyodik a soruk, s végzõdik öt-hat éves, gyolcsruhás
351 2, 3 | õt egy fa gyimelcsétõl! S mondá neki, mért nem ennék:~-
352 2, 3 | megvergõdött a levegõben, s visszatért.~A prior letérdelt:~-
353 2, 4 | rendelte a prior Jancsi mellé, s nekifogtak a munkának.~A
354 2, 4 | szinte ujjongott örömében.~S még tetézte az örömét, mikor
355 2, 4 | háttal hozzá van építve, s egy lyukon át be a kertbe
356 2, 4 | múlván leteheti az ásót, s akkor lesz ideje reá.~Mert
357 2, 4 | szándékolta, hogy lekanyarítja, s bizony az írás abban az
358 2, 4 | éppen náluk ebédelt aznap. S ottmaradt beszélgetésre
359 2, 4 | megnézzük, mi fáik vannak?~S kisvártatva föl is kelt.
360 2, 4 | Ábrahámot is, a veres hajút. S átmentek. Szikárdusz is
361 2, 4 | Szikárdusz gyönge ember, s egyik prior sem avatkozhatik
362 2, 4 | rebegte nyitva marad ajkkal.~S a szeme is csodálkozó maradt.
363 2, 4 | priorissza színtelen arccal.~S megindult volna elõttük
364 2, 4 | rávonta a kámzsa ujját, s az arca olyannyira elpirult,
365 2, 4 | Oly esennen könyörgött, s a hangja oly dallamos volt...~
366 2, 4 | meg, és öltözz tisztába.~S Olimpiádeszhez fordult:~-
367 2, 4 | Az ajkát összeszorította, s némán tessékelt a nagyudvarra
368 2, 4 | hosszú kötél volt kifeszítve, s azon kétrétbe hajtott kámzsák
369 2, 4 | elõbukkant. Kötény volt rajta, s a kezében nyírfaseprû. Örvendezve
370 2, 4 | tartotta, mint a nemes paripák, s a járása szinte katonás
371 2, 4 | tiszta skapuláré van rajta, s tiszta fehér vélum a fején.
372 2, 5 | csak egy eridjetek szóra, s õ nem is nézte ott, micsoda
373 2, 5 | bizonyára érdeklõdött iránta, s a maga asztalára tette.~
374 2, 5 | feledékenységgel kell vádolnia magát. S még rá: imádságot feledni
375 2, 5 | papirosért Dezsõ lektorhoz, s beült vele a könyvkötõ cellába.
376 2, 5 | Így írtak akkori idõben. S írni csak lehetett valahogy
377 2, 5 | palástodba kapaszkodom vakmerõn! S könnyes szemmel kérve kérlek:
378 2, 5 | emlékezzél, kérve kérlek! S emlékezzél: Szent Fiad is
379 2, 5 | mutass meg Szent Fiadnak; s mondd:~- Fiam, egy beteg
380 2, 5 | Fiam, egy beteg kér!~S akkor az én uram, Jézus,
381 2, 5 | Jézus, meghallja nyögésemet, s aláhulló szent árnyéka ágyam
382 2, 5 | oltárodnál fog lobogni. S ha egykor síromba térek,
383 2, 5 | girbe-gurba sorok voltak, s a betû: egyik jobbra dõlt,
384 2, 6 | Akkor hát gyerünk talán ki, s vágjunk néhány vesszõt.
385 2, 6 | petrezselymet ültették ki, s bizony szakadozottak voltak.~
386 2, 6 | kértek, áldást térdeltek, s kimentek a házból a Duna-partra.~
387 2, 6 | ütõdésén. Azt is körülásta. S kiemelt egy gyermekfejnyi
388 2, 6 | Hadd emlékezzen mindig reá. S ha bûnre késztõ gondolata
389 2, 6 | talán megfáztam kissé...~S az arca nyugtalanná vált.
390 2, 6 | szerzetes a nõkre gondol.~S hogy épp Ábrahám botlana
391 2, 6 | klastrom szegénységnek a háza, s az élet a koldusnak se szoros
392 2, 6 | szól. Akkor is csak kérdez, s utána elgondolkozik. Olyan,
393 2, 6 | rendelkezett soha senkivel, s nem is nézett rosszallón
394 2, 6 | a rissz-rossz kosarakat, s munkába fogtak.~- Ábris
395 2, 6 | veri a fiatalnak a hátát. S a fiatal hangosan imádkozik,
396 2, 6 | leereszti derékig a csuháját, s a fiatal veszi fel az ostort.~
397 2, 6 | furore tuo arguas me...~S mondja a zsoltárt.~Nekem
398 2, 6 | érdeklõdéssel hallgatta, s a beszéd végén zavarodottan
399 2, 6 | volt valamelyik rokona, s a kíváncsiság bevitte a
400 2, 6 | küldtek nekünk Tihanyból, s hogy kell-e nekik belõle.~
401 2, 6 | szép nagy három fogast, s megyen egyik a priorisszához,
402 2, 6 | ne szóltam volna semmit, s nem történt volna semmi.
403 2, 6 | csal engem.~- Hogyhogy?~S meghökken.~- Levelet írt
404 2, 6 | után kimentem a templomból.~S még azon éjjel útnak eredtünk.
405 2, 6 | elmondta a házasság formuláját, s azontúl férj és feleség
406 2, 6 | tõrömet is vérbe kevertem, s elhánytam egy bokor mellé
407 2, 6 | mellé a ruhám közelében.~S jöttem tovább gyalog, míg
408 2, 6 | végre eljutottam a várba. S becsöngettem.~Mit bámulsz
409 2, 6 | meglesz! Nem vagyunk angyalok!~S letette a megfont kosarat.
410 2, 7 | vele bizalmas beszédbe, s hogy a nõket oly veszedelmeseknek
411 2, 7 | aztán mindjárt csengetnek, s másnap mise utánig veszteglés
412 2, 7 | mily becsületes ember volt, s a kívánságokkal bélelt,
413 2, 7 | a szokásos vádló formát, s utána így szólt:~- Hiábavalóságokat
414 2, 7 | mindenki követett el botlást.~S véniába terült. Várta az
415 2, 7 | elsõ csapásnál Ábrahám.~S minden csapásra elmondott
416 2, 7 | mikor lenézek a földre, s látom, hogy azokat a helyeket,
417 2, 7 | keresztekkel, templomi zászlókkal s a bús zsoltárok éneklésével.
418 2, 7 | száz korbácsot veretett rá, s megszabta, hogy aznap elmondjon
419 2, 7 | végig el kell mondania, s minden zsoltár után véniát
420 2, 7 | az öntözõkupát fölemelte. S beszélgettek is. De persze
421 2, 7 | letették a kõrisfa alá, s õk maguk is a közelébe ültek.
422 2, 7 | Ábris fráter elmosolyodott, s nagy fensõséggel nézett
423 2, 7 | Figyeld meg a gondolkodásukat, s megösmered õket. Emlékezzél
424 2, 7 | Leszakított egy marék gyöpöt, s eldobta.~- Ne beszéljünk
425 2, 7 | Kevéssel rá fölemelte a fejét, s félig összehunyorított szemmel
426 2, 8 | fogadja õt Béla király. S Jordánusz fráter napról
427 2, 8 | törte ott kezét, lábát, s ki lett a gyõztes. Aztán
428 2, 8 | pillantott, ha arra fordult, s látta kifehérleni a kórus
429 2, 8 | mindjárt elvégezték a nónát, s három óra felé kimentek
430 2, 8 | gomolyodik Óbuda felõl, s kibontakozik belõle egy
431 2, 8 | A férfiak is leugráltak. S a hidas megindult velük.
432 2, 8 | megbökte Jancsit.~- Jer!~S intett a többi fráternek
433 2, 8 | széttárta a nagy kettõs ajtót, s elöl haladt. A királyi terem
434 2, 8 | mély ráncok keletkeztek, s a szeme is ráncok közé süppedt.
435 2, 8 | diófaszék.) Megvárja míg leült, s csak azután ül le maga is,
436 2, 8 | ötsoros, vékony aranylánc, s az ujjukon ragyogott néhány
437 2, 8 | röstelkedõn mosolyogva Ottokár.~S bal kézzel pödört egyet
438 2, 8 | öröm-szemmel csókolta homlokon, s utána a hercegek is, a sógorasszony
439 2, 8 | éppen nem árt a szépségének.~S hogy erre Margit szeme-pillája
440 2, 8 | fölött, és Kinga megállt s tétovázott, az arca elvörösödött.
441 2, 8 | De mégiscsak megindult, s a kosarat letette. Rálegyintett,
442 2, 8 | kosarat letette. Rálegyintett, s a légy el is tûnt. De a
443 2, 8 | gyümölcshöz. Poharat vett fel, s meghajlott a két királyné
444 2, 8 | királyné felé, Margit felé is.~S Margitnak szólott:~- Lehetek
445 2, 8 | váltott Olimpiádesszel, s maga is fölvett egy poharat.
446 2, 8 | hogy örült a látásának, s megköszönte Béla királynak
447 2, 8 | álltak, szintén letérdeltek.~S a két király röviden imádkozott.~
448 2, 9 | Beteg arccal hallgatta õket, s kitérõen válaszolt:~- Az
449 2, 9 | sohasem a vasablaknál beszélt. S aznap a királyné félóra
450 2, 9 | Tehát csakugyan bizonyos!~S valóban, aznap este Marcellusz
451 2, 9 | másik Margit neve Margitka, s a harmadiké Makonyai Margit,
452 2, 9 | Mondd, hogy én kéretem.~S benyitott a társalgóba.~
453 2, 9 | ült már ott, várakozóban, s vele egy tizennyolc éves
454 2, 9 | gyöngeségét! Gyilkolt, rabolt, s mikor bajba kerül, küldi
455 2, 9 | Margitnak, vagy aszúbort. S olyankor a klastrom minden
456 2, 9 | léptek ki a falak közül soha, s bármennyire meghaltak is
457 2, 9 | atyám? - kérdezte Margit.~S oldalt pillantott, hogy
458 2, 9 | megvonta a vállát:~- Hallottam.~S ezt olyan hangon mondta,
459 2, 9 | mintha megnõttek volna, s feketébbek volnának, mint
460 2, 9 | hogy nem élnek békességben?~S hogy erre Marcelluszban
461 2, 10| szóról szóra, mi történt, s hogy Marcellusz elment a
462 2, 10| visszatért a lektorral, s várt a kapusszobában egy
463 2, 10| Ha kell, fenyegetnem is.~S egyedül ment az apácákhoz.~
464 2, 10| elhagyta az apáca-klastromot, s egyenesen a révnek tartott.~
465 2, 10| követei. Válaszért zaklatnak. S el kell õket bocsátanunk
466 2, 10| kérdeztél tovább, anyám, s vajon én vagyok-e a hibás?~-
467 2, 10| te jóságos személyedben.~S bólintott, és a kárpitot
468 2, 11| nem gondoltam... Ábris!~S tárogatja a karját a fráterre,
469 2, 11| Kikepeckelõdik az asszony karjából, s ellöki magától:~- Eredj
470 2, 11| bizonyított a jobbágyasszony.~S mindenképpen kezet akart
471 2, 11| ez! Takarodjatok innen!~S ráütött a jobbágyasszonyra,
472 2, 11| volt, hogy alig állott. S verejték harmatozott a homlokán.~
473 2, 11| visszapillantott az utcára, s nagyot lélegzett, mikor
474 2, 12| unokája képét. Szép leány, s valamivel fiatalabb is Margitnál.
475 2, 12| képet küldte Margit helyett, s ajánlotta, hogy válassza
476 2, 13| a lektrix nem olvasott, s a priorissza elengedte a
477 2, 13| királyné mindennapos ottan.~S büszkén mutogatták a leányuk
478 2, 13| klastromába és templomába. S õneki külön is jutott egy-egy
479 2, 13| házakba, mintha koldulna. S leült beszélgetni.~Ahol
480 2, 13| visszatért a klastromba, s elmondta Margitnak: kiken
481 2, 13| lepedõ Margitnak az ágyáról. S mikor Margit kereste, a
482 2, 13| tányérjába a kését, poharát, s intett a felszolgáló apácának:~-
483 2, 13| óntányért, ónpoharat, vaskést.~S mikor a hálóterembe értek,
484 2, 14| Hát elhívatták az érseket, s az érsek a királyi szülõkkel
485 2, 14| különböztette meg õket ezzel, s ez nekik ma is örömük. Hát
486 2, 14| szállítottak a templomba, s a trónszék padlójára terítették.~
487 2, 14| Jordánusz elhárítóan intett, s az ajtónállók keresztbe
488 2, 14| templomba, hanem a klauzúrán át s a vasajtón. A váci püspök
489 2, 14| kórus vasajtaja széttárul, s a négy leány vonul be fehérben:
490 2, 14| Marcellusz eléjük lép, s a püspökhöz fordul. Szól
491 2, 14| kezébe adja a gyertyáját, s imádkozón összetett két
492 2, 14| Az.~Az érsek fölkelt, s az oltár felé fordult. Megáldotta
493 2, 14| végighullámzott Margit vállán, s leomlott csaknem a bokájáig.~
494 2, 14| haja alá tette bal kezét, s jobbjában megcsillant az
495 3, 1 | egy üres cím: a kunok ura.~S akkor már koronázott király
496 3, 1 | elfelezte az apja az országot, s õt is ifjabb királynak nevezték,
497 3, 1 | természetû; a menye is kun, s a többi kun is szítja benne
498 3, 1 | És a kardjára csapott.~S elkövetkezett az az Isten
499 3, 1 | apa mellõl elmozduljon, s Istvánnak a történtek után
500 3, 1 | Jézus szerelmére kérlek!~S vezet be a kapitulum-házba.~
1-500 | 501-722 |