Part,  Chapter

 1  1,  6 |  címezik azt a barátot, és hogy Mihály fráter a neve. (Jancsi emlékezett
 2  1,  6 |      hogy olyan erõsen fekete.)~Mihály fráter fogadta, hogy szívvel-lélekkel
 3  1,  8 |         generális fráterrel meg Mihály fráterrel. Mondják a szórorok,
 4  1,  8 |   susogta Jakab tisztelettel -, Mihály fráter.~És Jancsinak a kezét
 5  2,  2 |   szigeti klastromban. Az egyik Mihály fráter, a volt provinciális. (
 6  2,  3 |       asszony Máriát, és boldog Mihály arkangyalt, hogy imádjanak
 7  3,  2 |    beszél is valakivel: az öreg Mihály fráterrel. Klastromi szokás,
 8  3,  2 |            Rányitja a szemét, s Mihály fráterre néz:~- Hm!~- Gyanús?
 9  3,  2 |         Még eddig nem - felelte Mihály, poros ujjait a csuhájába
10  3,  3 |  lektort eresztette ki az ajtón Mihály fráterrel, mikor Jakab az
11  3,  3 |          A kísérõje is megállt. Mihály fráter volt a kísérõje,
12  3,  3 |   Jancsi rányitotta a szemét:~- Mihály fráter, mit cselekednél,
13  3,  3 |      Beteget hoztál? - kérdezte Mihály fráter a szekerest.~- Nem -
14  3,  10|    voltak Csák Domonkos és Csák Mihály és Itemér fia Imre. Persze
15  3,  14|       állt. Az új provinciális, Mihály fráter misézett éppen. Másodszor
16  3,  17| templomban nem szabad beszélni. Mihály fráter mégis megszólal: -
17  3,  17|     fráterek; a mennyezet alatt Mihály provinciális a fátyolba
18  3,  17|      Békesség e háznak! - kezdi Mihály fráter, hogy az ajtón belép.~-
19  3,  17|     minden percben ellobbanhat.~Mihály fráter aggodalmasan bámul
20  3,  17|         és egy kis ezüstcsengõ. Mihály fráter az izsóp-nyalábhoz
21  3,  17|   fényporral serceg az ajtóban. Mihály letérdel az ágy elé, s reszketõ
22  3,  17|     hangzik belülrõl, hangosan, Mihály fráter szava.~S egyben csengetés
23  3,  17|        utolsó kenet következik. Mihály fráter rendre érinti a szent
24  3,  17|         lángja ellobban belõle.~Mihály fráter könnyes szemmel bámul