Part,  Chapter

501  3,  1 |               szerencsétlen országon!~S leoldja a csuhát, s belefog
502  3,  1 |         országon!~S leoldja a csuhát, s belefog a zsoltárba. Kezdem
503  3,  1 |                  Csak verj -, mondja.~S belekezd a negyedik, bús
504  3,  2 |              hírbõl ismerjük a gondot s a halált, mint ahogy nálatok
505  3,  2 |            írta. Csak Jancsi írhatta.~S olvasta volna tovább is,
506  3,  2 |         levelei...~Rányitja a szemét, s Mihály fráterre néz:~- Hm!~-
507  3,  2 |            vizsgáld tovább a mûhelyt.~S átment a lektor szobájába.~-
508  3,  2 |              a sárra. Este elmúlik...~S következtek apró lapok,
509  3,  2 |               galamb! Te eleven álom! S elérhetetlen vagy!~. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ~
510  3,  2 |        elküldte-e azokat a leveleket? S ha elküldte, hogyan jutottak
511  3,  2 |              fiatal apáca szépségébe. S egy este az apáca beleült
512  3,  2 |               szerzetesek is emberek, s a klastromok mindenütt kincsükül
513  3,  2 |               a harmatos fehér rózsa.~S gúnyosan pöfögve nevetett.~
514  3,  2 |       szóljunk: mire nézzük az írást.~S nagy nyugtalanul átcsoszogtak.~
515  3,  2 |       Várakozásra kérte a frátereket, s eltûnt.~Alig tíz perc múlván
516  3,  3 |          lepattogzott az iszaptakaró, s elõfehérlett helyen­ként
517  3,  3 |             követ is meggyónta benne. S még Szikárdusz mondta is:~-
518  3,  3 |               még nem volt szerzetes. S a kapitulumban különben
519  3,  3 |           Kérek üdvösséges büntetést.~S véniába terült a prior lábához.~
520  3,  3 |               mégis nõ a szent leány, s nõre bûn gondolnia a tökéletesség
521  3,  3 |              mellére csüggedt a feje, s alázatosan rebegte:~- Megvallom.~-
522  3,  3 |        megtagadta az engedelmességet, s ledobta magáról a csuhát.
523  3,  3 |               szék karjára könyökölt, s homlokát egy percre a tenyerébe
524  3,  3 |         dagadt térdekkel fog feküdni, s még jó, ha nem napokon át.~
525  3,  3 |               Micsoda galád ember ez!~S az arcába szállt a vére.
526  3,  3 |          Visszatért a venyigehalomra, s ott kesergett tovább elméjének
527  3,  3 |              fráter keresztet vetett, s a fejét rázogatva ballagott
528  3,  3 |         megvallani valamely botlását, s a másik megkiáltja! Nem
529  3,  3 |            fráter!~Jancsi megfordult, s hidegen nézett rá.~- Mi
530  3,  3 |            reá. Csak vártatva felelt, s neheztelõn:~- Olyat tettél
531  3,  3 |        Álnokság az, amit cselekedtél!~S elfordult tõle. Otthagyta.~
532  3,  3 |              megütközve bámult utána, s az ajtóra, amelyen Jancsi
533  3,  3 |          belépett, feléje pillantott, s maradt az állásában, mint
534  3,  3 |           magamra! Utálom az arcodat!~S elfordult.~Jakab megdöbbenve
535  3,  3 |                Jancsi fráter - szólt, s a hangja rezgett -, csak
536  3,  3 |            Azt is lassan nyitotta ki, s még vissza is nézett.~Jancsi
537  3,  3 |              fráter bezárta az ajtót, s Jakabra meredt a szeme.
538  3,  3 |                A fél vállát felvonta, s keresztet vetett feléje.~-
539  3,  3 |               és hulladozott a levél, s a tar fák ágain a bikanyál
540  3,  3 |              az apácák rostélya felé, s látta a királyleányt, amint
541  3,  3 |            rám jó szívvel a távolban.~S mind a kettõ szemében könny
542  3,  3 |      megbocsátani, míg a sebe vérzik.~S ment Budára.~Csak az úton
543  3,  3 |       Margitot kísérte át a szigetre, s akkor még olyan volt a szemöldöke,
544  3,  3 |              fejedbõl... a pelyvát...~S fogta a botját, zsákjába
545  3,  4 |              A tiszatáji megyék azok. S még rá Istvánnak népe marad
546  3,  4 |               a békességet megtartja, s Béla király is három hónapra
547  3,  4 |          mikor még egyedül országolt, s azért adta, hogy néhai testvéréért,
548  3,  4 |             két vendég megmosakodott, s folytatták az ebédet a regula
549  3,  4 |           nyilat a Duna tükre fölött, s gyönyörködve nézték, mennyire
550  3,  4 |               félrecsapott, új sisak, s a sisak csúcsán három hosszú
551  3,  4 |              a társának elmosolyodva.~S hallgatództak jobbra-balra.
552  3,  4 |           húzott felfelé a nadrágján, s megvetõen pillantott a fejüket
553  3,  4 |             noha a felvidéken lakott, s csak azért került Esztergomnak,
554  3,  4 |               sárga turbánt viseltek, s bõ bugyogót, szûk dolmányt.
555  3,  4 |             fenékig hajtotta a kupát, s jóízût nyögött utána. Egy
556  3,  4 |               nyújtotta neki a kezét, s meg is ölelte:~- Jancsikám!
557  3,  4 |      bizonyosan megáll rajta a szeme, s megkérdi tõle: Hát te ki
558  3,  4 |         gyerek a bokáját összecsapva, s kissé elvörösödve -, a Csete
559  3,  4 |               fiúkat nem.~Legyintett, s mosolygott.~- Furcsa volt
560  3,  4 |                 Nyolc denáron vettem.~S a két fráterre is nézett.~-
561  3,  4 |       nyújtott kezet a két fráternek, s gyanakvón nézett rájuk:~-
562  3,  5 |              Pest táján lesz valahol, s mérföldekre kiterjed: hátha
563  3,  5 |          helyett a nyeregfába döfött, s beletörött. István maga
564  3,  5 |              lováról a gomolyodásban, s a lovak összetaposták. Henrik
565  3,  5 |   elhallgatott. A süvegüket levették, s utat nyitottak a templom
566  3,  5 |              keresztet vetett magára, s megfordította a lovát.~Másnap
567  3,  5 |            gyermekeit kívánja vissza, s korlátlan úr akar maradni
568  3,  5 |            ismét elmérgesedik az ügy, s neki kötelessége megvédeni
569  3,  5 |          amikor az apjára pillantott, s meglátta, mily keserûség
570  3,  5 |        keserûség sötétlik a szemében, s öreg arca mily halvány a
571  3,  6 |        szívesen ír neki sokat, sokat! S nem olyan maga koholtat,
572  3,  6 |           Margit az imádkozóhelyérõl, s egy jó kápát küldött ki
573  3,  6 |           hogy Isten segítsen rajtuk?~S a lektor gyönyörködve rázta
574  3,  6 |               Reszelt egyet a torkán, s folytatta:~- Gondolnád-e
575  3,  6 |           ítélve vén szóror lehetett. S talán nem is volt olyan
576  3,  6 |           holnap bizonnyal õ misézik.~S meleg hullám ömlött át a
577  3,  6 |           Margit bólintott:~- Örülök.~S leült. Melléje telepedett
578  3,  6 |      karosszékébe ült a feszület alá, s felnyitotta a könyvet: kivett
579  3,  6 |             felfeszítéséhez jutottál.~S hogy így szólván kérõn tette
580  3,  6 |              olvasott nekik a lektor? S miért nem olvastak õk maguk?~
581  3,  6 |             Mindennap azokat mondták, s mindennap azt a két könyvet
582  3,  6 |             kézzel írták a könyveket, s minden könyv más írással
583  3,  6 |          olvasása: a regulák könyvére s erkölcsi intelmek könyvére.
584  3,  6 |              a nárdipiztikos kenetet, s hogy a tanítványok ezen
585  3,  6 |              kulcsolá õ szent kezeit, s mondta: Jaj énneköm!...
586  3,  7 |             fráter sok kertet látott. S különösen szép kerteket
587  3,  7 |               a két esztendõ folytán, s a tetején eleven, erõs fû
588  3,  7 |               elrozsdásodott ajtaját, s megakadt a szeme a fal mellett
589  3,  7 |            kövér. Hogy került az oda? S hogy leveledzett olyan magasra
590  3,  7 |             pesti klastrom kertjébõl, s csak odahányta a homokba.
591  3,  7 |          átvonulnak az ember elméjén, s nem térnek többé vissza.~
592  3,  7 |         kormos, dróthálós fazék állt, s benne csaknem színig valami
593  3,  7 |               Fölpillantott a tetõre, s megértette, hogy azért tették
594  3,  7 |             kövéren leveleztek a fák, s oly dúsan virított a hat
595  3,  7 |               kértek, vagy cseréltek. S beszélgettek is persze a
596  3,  7 |               maradt a hervadt virág, s elrútította a bokrot. Nála
597  3,  7 |           volt halványpiros rózsával, s a lombjai között egy liliom
598  3,  7 |       liliomot bevinne a kerti házba, s máriaüveggel cserélne meg
599  3,  7 |            Különös! - mondja magában.~S tûnõdik: honnan jutott a
600  3,  7 |            kihalászta a zsírpontokat, s beleveregette a szilkébe.~
601  3,  7 |          mûhelyében, meg egy fonalat, s kiment a kertbe: bekötötte
602  3,  8 |            beadta a leányát, Juditot, s vele a somogyi Igalt is
603  3,  8 |           Fényesebb nõi társaság sem. S bizony ahol sok a nõ és
604  3,  8 |         Orgona nem volt a templomban, s a mise csöndes részeiben
605  3,  8 |     választották Olimpiádesz helyére. S melléje egy szintén Judit
606  3,  8 |            Tehát az apácák csevegtek, s még szabadabban, mint azelõtt.
607  3,  8 |               is hallgatniuk kellett. S a nõknek annyi a mondanivalójuk!~
608  3,  8 |               asszonyt a vasablakhoz, s vele együtt odakönyökölt,
609  3,  8 |             felén ültem az asztalnak, s magamban mosolyogtam:~-
610  3,  8 |             kirántja belõle a törlõt, s úgy csapja arcon vele Margitot,
611  3,  9 |         hûvös-fehér boltozatok alatt, s Jancsi fráter, ahogy átvitte
612  3,  9 |              a másik felének válasza.~S következett egy himnusz,
613  3,  9 |              hogyan sírt szégyenében, s hogyan kárpálta a bûnösöket!~
614  3,  9 |         veletek semmi beszélni valóm!~S elfordult, visszaindult.~-
615  3,  10|          napon munkások jelennek meg, s ássák az árkot. Alkotnak
616  3,  10|           napon felvonják a zsilipet, s a patak vize zúgva árad
617  3,  10|            kepickélnek, jobbra-balra.~S bizonyára így kiáltoznak:~-
618  3,  10|      borzasztó felfordulás zúdul reá, s a szenvedéseknek szertelen-szörnyû
619  3,  10|              tökéletlenebbek helyére, s a földtekének azon a kis
620  3,  10|               ültek a föld zsírjában, s mégis egymásra agyarkodtak,
621  3,  10|         szorultak egy-egy kis helyen, s megosztották egymással az
622  3,  10|            méltóságának magasságától, s uralkodását azzal kezdte,
623  3,  10|               pusztítottak a szerbek, s a királyuk, Urosz nem zabolázta
624  3,  10|               pozsonyi ispán vezette, s vele a sereg fõi voltak
625  3,  10|       szerbeket maga Urosz vezérelte, s akkor is kemény, jóvérû,
626  3,  10|               Urosz is foglyul esett, s minden vezére. Még a kincstárosának
627  3,  10|               fegyver elsõ a világon.~S hogy az elõkelõ foglyokat
628  3,  10|             hanem ha akarod, barátom.~S nagy-szép barátságosan karonfogta,
629  3,  10|              barátságosan karonfogta, s maga mellé ültette a trónusra.~
630  3,  10|           volt borítva az a feszület, s gyöngyökkel, ékkövekkel
631  3,  10|               bátyja járt bent aznap, s eldicsekedett, hogy faluval
632  3,  10|               kompléta elõtt vagyunk.~S kitárta a szobája ajtaját.
633  3,  10|            Fekete dolmánya volt alól, s fekete nadrágja. Sarkantyús
634  3,  11|               klastromba Fejérvárról, s azt lehetett volna gondolni,
635  3,  11|               eresztették be magukat. S csak mikor már bent voltak,
636  3,  11|             imádságban Isten lábához.~S a priorisszához fordult.
637  3,  11|       Marcellusz atyám! Isten hozott!~S hozzá fut. A két kezébe
638  3,  11|             ragadja Marcellusz kezét, s az ajkához emeli:~- Isten
639  3,  11|              Néz Marcelluszra édesen. S ahogy összedugja a két kezét
640  3,  11|            Álmodtál.~Margit rábámult, s az apácákra, akik Judit
641  3,  11|              Marcellusz nem tud róla, s képedezve hitetlenkedik,
642  3,  11|           Margit összecsapta a kezét, s az égre nézett:~- Ó, mennyei
643  3,  11|          cselédlány a csatorna elõtt, s félreugrik.~Odanéznek.~A
644  3,  11|              is, onnan is, a földbõl, s nõttön-nõ... terjedez...~-
645  3,  11|                  ijedeznek az apácák.~S futnak a víz elõl. A víz
646  3,  11|            kútjának a kávájára ugrik, s még ott is térdig emeli
647  3,  11|               maradás.~- A templomba!~S tocsognak a saruk a vízben.~
648  3,  11|          által.~No, zavaros nap volt!~S még ráadás is következett.~
649  3,  11|             szinte sikoltoz a csengõ. S dörömbölnek is az ajtón.~
650  3,  11|              kompletóriumot végeztük, s visszatértünk a refektóriumba.
651  3,  11|              meg! Hozzatok világot!!!~S fut a kapitulum-házba. Borul
652  3,  12|               éjfélkor a matutinumra. S ha olykor nagy ünnepeken,
653  3,  12|               Mosolyogva nézte magát, s végigsimogatta a kámzsát,
654  3,  12|               letérdelt az oltár elé, s noha még nem ismerte a betûket,
655  3,  12|             az. Szét lehetett nyitni, s akkor belõl három gyönyörûen
656  3,  12|         küldött érkezett a szülõitõl, s várakozott a vasablaknál.
657  3,  12|        hosszabban is megvárakoztatta, s mikor Marcellusz emiatt
658  3,  12|               csak egyszer hallottam, s arra mindjárt indultam is.~
659  3,  12|            bizony bement a templomba, s rákurjantott, hogy a templom
660  3,  12|               kezét. Kérõn nézett rá, s mivelhogy templomban nem
661  3,  12|           hozzájuk kompletórium után, s a könyvbõl mécsesnél olvasta
662  3,  12|             Vacsora után fölkeltetek, s mentetek a templomba. Én
663  3,  12|           errõl. Senki se tudott róla s klastromban, legfeljebb
664  3,  12|    csináltattak aranyosat, ékköveset. S beküldték vagy bevitték
665  3,  12|      oltárvánkosokat, oltárterítõket.~S nem viselt másféle apácaruhát,
666  3,  12|            skapulárét öltsék magukra, s a legfeketébb kápát és vélumot,
667  3,  12|         legfeketébb kápát és vélumot, s a legfényesebb övszíjat
668  3,  12|                mikor sekrestyés volt, s bebocsátotta éjjeli imádkozásra
669  3,  12|               rákot fõztek vacsorára, s a fazék érthetetlen okból
670  3,  12|             feküdj le békén: elmúlik.~S a fájás azonnal megszûnt.~
671  3,  12|     értesültek a csodás gyógyulásról, s a frátereknek is elmondták.~
672  3,  12|         Micsoda? Azonnal jössz velem!~S mennek a vasablakra. Hívatja
673  3,  13|               valaki, antul eszesebb. S ha rá az ész mellett királynak
674  3,  13|              öreg úr konfrátere volt. S hetekig siratta.~Érezte,
675  3,  13|              ártottak neki legtöbbet, s bizony aligha forgatott
676  3,  13|            Olykor betértek Margithoz, s õk azon sajnálkoztak, hogy
677  3,  14|                egy­nehány szem violát s vagy tizenöt öreg liliomhagymát.~
678  3,  14|           töltötte el az õ szívét is.~S azon az õszön sok volt a
679  3,  14|              szóror? Kívánsz valamit?~S fölkelt. Kisietett mezítláb
680  3,  14|              többivel a zsolozsmákra, s este mikor a többi a búbos
681  3,  14|              évben, ezer véniát tett, s kenyeret, vizet tétetett
682  3,  14|             De Márton fráter meghalt, s a priorok könyörögve kérték,
683  3,  14|              úr legott visszafordult, s kérdezte a kapus apácát,
684  3,  14|               Hát hogy engedhettétek!~S, hívatta a priorisszát a
685  3,  14|              örvendezni az õ szemeit!~S bement a kerti házba.~A
686  3,  15|              hét bús zsoltárt térden, s minden zsoltár között elolvastak
687  3,  15|              fiacskája megbetegedett, s Jézus meggyógyította. Elolvasták,
688  3,  15|                a Mátyus herceg anyja, s vele Váradi Kata és Szabina
689  3,  15|              Azok is imádkoztak bent. S az imádság-részek végén
690  3,  15|            látom...! Nem képzelõdtem.~S elmondta, hogy úgy rémlett
691  3,  15|               a király lehajolt volna s megigazította volna Margitnak
692  3,  16|            Beáta nevû apáca halt meg, s akkor este kompletórium
693  3,  16|              mellett álló asztalkára, s letérdelt az ágy elé. Ráborult
694  3,  16|          nincsen Budán, megnyugodott, s bágyadtan rebegte:~- Hát
695  3,  17|              hát szét­megy az üzenet, s valahol eléri az orvost.
696  3,  17|       hópelyhek szállongtak keringve, s fehér prémmel borították
697  3,  17|          ezüstcsészécske ott van már, s mellette tisztított fehér
698  3,  17|           Mihály letérdel az ágy elé, s reszketõ mély hangon kezdi
699  3,  17|           imádságban mindenki térdel, s a fejüket lehajtva hallgatják
700  3,  17|            utolsó gyónást végezhesse, s megáldozzon.~Mit gyónhat,
701  3,  17|     Szövétnekkel térdel ott az apáca, s a szövétnek vörös fényében
702  3,  17|        hangosan, Mihály fráter szava.~S egyben csengetés is.~Vége
703  3,  17|                Annak is remeg a keze, s el van változva az arca
704  3,  17|            mit cselekedjen. Csak áll, s néz õ is ijedten, könnyes
705  3,  17|           sürgõsen hívták Bethániába, s Márta besietett a házba,
706  3,  18|           övekkel sorvasztotta magát, s virrasztott a templom fagyos
707  3,  18|            Már a matutinum is elmúlt, s az öreg provinciális még
708  3,  18|             kendõ halványul, fehérül, s változik fehérré, mint az
709  3,  18|              nem volt azelõtt liliom.~S a mellkép nõttön-nõ, teljes
710  3,  18|             keskeny korona tündöklik. S az arca is finomul, fehérül.
711  3,  18|               fényességben a kertbõl, s közelebb, közelebb... A
712  3,  18|               pompáját az elméjükben? S hogyan indult meg a lelkük
713  3,  18|     Krisztusom örökfehér jegyeseként, s minden kisdednek imádkozásra
714  3,  18|             imádkozásra tanítójaként. S épp te sajnálsz-e, hogy
715  3,  18|               liliomot szemét-földbe? S ha bárki is belép arra a
716  3,  18|               mint az álomból ébredõ, s fölkelt ültébõl. Mintha
717  3,  18|      Összemarkolja tövön valamennyit, s egy metszéssel elvágja.~
718  3,  18|          nyomásával a papirost rajta, s megöntözi vele a liliomok
719  3,  18|           kelyhét. A szilkét eldobja.~S megfordul. Átandalog vissza
720  3,  18|          volna...~Jancsi hozzálépett, s odafektette a kis nyaláb
721  3,  18|              illet, Istennek lilioma!~S ahogy lehajolt, ajkát gyöngéden
722  3,  18|             az ajtó mellett a falnak. S az arcát könnyek öntötték