Part,  Chapter

 1  1,  12|   rétest sem adhatok a fiamnak! Istenem, Istenem! Nem elég, hogy
 2  1,  12|     adhatok a fiamnak! Istenem, Istenem! Nem elég, hogy elragadják...
 3  2,  2 |          Láthatod, édesanyám.~- Istenem, hogy megvastagodott a szavad.
 4  2,  2 |         Lehet. Nem próbáltam.~- Istenem, ha ezt tudtuk volna. Szegény
 5  2,  10|         megtörtenik idebe?~- Õ, Istenem - felelte Olimpiádesz a
 6  2,  10|       származhatik ebbõl?!~- Ó, Istenem - fakadt sírásra Margit -,
 7  2,  11| nyiladozásaival - hát élsz!? Ó, Istenem! Csakhogy megtaláltalak!
 8  2,  13|        szinte ijedten Margit. - Istenem, mennyi idõn át vétettem
 9  3,  6 |        lát, mindjárt nyugtalan. Istenem - azt mondja -, micsoda
10  3,  6 |         ügyesen megfelelt:~- Ó, Istenem - mondotta -, hát csak pénzzel
11  3,  6 |     szeme, mihelyt effélét lát. Istenem - azt mondja -, énnekem
12  3,  6 |        a lángost beöltöm - jaj, Istenem! Próbálom emelni a lábamat,
13  3,  6 |   vélumába takarta az arcát.~Ó, Istenem, Istenem! - sírta a fejét
14  3,  6 |   takarta az arcát.~Ó, Istenem, Istenem! - sírta a fejét ingatva.~
15  3,  10|  bizonyára így kiáltoznak:~- Ó, Istenem, mily szerencsétlenség!~
16  3,  10|    Keserûségében fölkiált:~- Ó, Istenem, mily szerencsétlenség!~
17  3,  12|     csodálkozva nézett körül.~- Istenem, hát miért nem szóltatok
18  3,  14|         a kórházba került.~- Ó, Istenem! - imádkozott magában Jancsi
19  3,  16|     etette, mint a gyermeket.~- Istenem, hogy el vagy gyöngülve! -
20  3,  17|    Egyszerre fölserkentek.~- Ó, Istenem! - mormogta elképedten Marcellusz -
21  3,  18|         ingatta, nyögdécselt:~- Istenem, Istenem, mennyit szenvedett!
22  3,  18|         nyögdécselt:~- Istenem, Istenem, mennyit szenvedett! Mért