Part,  Chapter

 1  1,  2 |             el engem?~És szemérmesen mosolygott maga elé.~- Hászen fiatal
 2  1,  3 |         bennünket, Miklós.~- Jó-jó - mosolygott a szekeres -, megnézlek.~
 3  1,  4 |        ruhája. Mikor a nap rásütött, mosolygott. Mikor meg árnyék vetõdött
 4  1,  8 |     kiváltságos?~- Semmi kiváltság - mosolygott a fráter -, nálunk nincsenek
 5  1,  8 | végigmustrálta.~Aztán János fráterre mosolygott:~- Milyen az élet a szigeten?~-
 6  1,  8 |         vállát vonogatta, s fanyaran mosolygott.~Jakab ezen még inkább nevetett:~-
 7  1,  8 |         ügyét.~A mester barátságosan mosolygott. Rátette a kezét a fiú fejére,
 8  1,  10|             mikor megszólalt, mindig mosolygott.~Jancsi vígan sürgött-forgott
 9  1,  10|         nevetés.~Julián azonban csak mosolygott.~- Hát aki nyersen eszi
10  2,  1 |            félreállott az ajtóhoz. S mosolygott.~A két ember összekapaszkodott
11  2,  1 |           halottak vagytok.~Az orvos mosolygott,~- Mink? Halottak? Csak
12  2,  2 |          Hogy sok legyen!~S megvetõn mosolygott.~- Vajon mire kellenénk
13  2,  2 |             is megállt. Vállat vont. Mosolygott.~- Ez az én külön véleményem.
14  2,  2 |         nyitott. De Jancsira tétován mosolygott, s pisze orra szinte kérdõn
15  2,  10|            azért...~Margit szomorúan mosolygott.~- Miért mondasz engem hercegkisasszonynak?~
16  3,  4 |            fiúkat nem.~Legyintett, s mosolygott.~- Furcsa volt eleinte:
17  3,  6 |             vele.~- Szegény apácák - mosolygott Jancsi -, sose látnak abból
18  3,  11|            De dicsekedtek is vele! - mosolygott Marcellusz. - Hol van Margit?~-
19  3,  13|            éppen hogy megemlítették. Mosolygott reá:~- A pápa felold? Én
20  3,  15|          kérdezte Marcellusz.~Margit mosolygott.~- Boldog vagyok, hogy ezt