1-500 | 501-547
Part, Chapter
1 1, 1 | de az se gyerekeknek.)~Jancsi leült hát az apja elé, és
2 1, 1 | feje lekókadt. Meghalt. ~Jancsi hetekig tûnõdött: mit mondott
3 1, 1 | erõs volt, különösen éjjel. Jancsi azelõtt azt vélte, másutt
4 1, 1 | Megkésett kissé: sietett. Jancsi a szakajtókosárból ejtegette
5 1, 2 | elnyírta alatta a fiú haját.~Jancsi azon éjjel keveset aludt.
6 1, 2 | aztán lakodalom!~Álmodott Jancsi aranyról, ezüstrõl, koronás
7 1, 2 | aki a szekeret hajtotta. Jancsi hátul, a szûrébe burkolódzva,
8 1, 2 | kívül maradtak a várfalon.~Jancsi álmélkodva nézte a várépítkezést.
9 1, 2 | százkilencven barátot egyrakáson.~Jancsi elborzadva nézett a városra.
10 1, 2 | csillogott már a torony tetején.~Jancsi vélte, hogy álmodik. Hogy
11 1, 2 | megszólal:~- Mit mívelsz, Jancsi fiam?~Felhévíz falunál,
12 1, 3 | udvarra. Õ maga elöl haladt.~Jancsi sohase látott akkora udvart.
13 1, 3 | bennem!~Amíg így évõdtek, Jancsi megszökött tõlük. Mi van
14 1, 3 | arany gerendái volnának.~Jancsi a folyosónak Óbuda felõl
15 1, 3 | Terpentin-szag áramlott ki belõle. Jancsi bevizsgálódott.~Hát megint
16 1, 3 | feje még nincs megfestve.~Jancsi bámult érdeklõdéssel nézte,
17 1, 3 | vasat. No, ügyes kezû ember.~Jancsi talán estig is ott bámészkodott
18 1, 3 | mindenféle festékpiszok. Jancsi kémlelõn pillantott reá.
19 1, 3 | miatt?~Nem robogott senki.~Jancsi belopakodott a rácsig. Átdugta
20 1, 3 | hosszabb, mint más emberfiáé.~Jancsi még beljebb szemlélõdne,
21 1, 3 | danoltak. A süveg a fejükön.~Jancsi megbotránkozott ezen. Ha
22 1, 3 | ember már nem volt ott.~Jancsi nem mert arra visszatérni,
23 1, 3 | Estefelé elpiroslott az ég. Jancsi már belefáradt a gereblyézésbe.
24 1, 3 | szemlélõdnek a nagyudvaron.~Jancsi lekapta a süvegét, és a
25 1, 4 | talicskázott a Duna-partról.~Jancsi serényen dolgozgatott az
26 1, 4 | meghiggadt, megtisztult.~Jancsi is érdeklõdéssel kóstolta
27 1, 4 | Olyan papot is látott már Jancsi Fejérvárott, csakhogy foltos
28 1, 4 | látszik.~- Mindig ilyen õ.~Jancsi elbámult. Hát köztük van
29 1, 4 | sietést engedelmeskedett.~Jancsi is utánuk lódult. Az urak
30 1, 4 | visszatértek az épület belsejébe.~Jancsi odasomfordált az egyik kapás
31 1, 4 | serényen dolgozott a kapával.~Jancsi legott utána lopakodott
32 1, 4 | az út irányán tanakodtak. Jancsi már akkor látott a királyon
33 1, 4 | mit lábatlankodol itten!~Jancsi röstelkedve húzódott a jobbágymunkások
34 1, 4 | fák közt az új vár felé.~Jancsi habozott, hogy utánuk menjen-e.
35 1, 4 | lemezeket szelt a kõbõl.~Jancsi elbámult ezen a mesterségen.
36 1, 4 | brekegett, mint a béka.~Jancsi utána sandalgott. Nézte,
37 1, 4 | lapokat - ablakot szerkeszt.~Jancsi visszatért, és fölvett titkon
38 1, 4 | klastroma! - gondolta elámulva Jancsi.~Aztán az ötlött eszébe,
39 1, 4 | kertben sétál - tûnõdött Jancsi. - Vagy pedig a palotában
40 1, 4 | mindjárt a sárba - gondolta Jancsi.~És a markába vihogott.~
41 1, 4 | közeledten-közeledik a pocsétához. Jancsi nevet. De egyszer csak lódobogás
42 1, 4 | asszonyt a sár mellett.~Jancsi mindezt szinte reszketve
43 1, 5 | kettõt akkorát is közte, hogy Jancsi elveszett volna benne, ha
44 1, 5 | az is mögötte a rácsnak.~Jancsi sokszor beosont oda, míg
45 1, 5 | korona ékeskedett rajta.~Jancsi mindezt nagy érdeklõdéssel
46 1, 5 | püspök megszentelte elõbb. Jancsi bizony nem sokat nézte.
47 1, 5 | királykisasszony fog abban lakni.~Jancsi elszörnyülködött. Az egyes
48 1, 5 | érseknek mást. Így hallottam.~Jancsi csodálkozva hallgatta mindezeket
49 1, 5 | Nem lehet az - gondolta Jancsi. - A királykisasszonynak
50 1, 6 | 6~Jancsi azon éjjel nyugtalanul aludt.
51 1, 6 | A királylány megrökken. Jancsi felkap egy karót.~- Megállj
52 1, 6 | Már a hasadra süt a nap!~Jancsi fölriad. Az anyja áll elõtte
53 1, 6 | minden elmúlt.~De azért Jancsi vidáman szökkent fel. Ha
54 1, 6 | anyja -, imádkozzál elõbb.~Jancsi fogta a kenyeret, és kilódult
55 1, 6 | felsõ tája felé fordult. Jancsi felhágott egy kétágú szilfára.
56 1, 6 | beszélgették a fa alatt.~Jancsi a királyfinak a tõrét bámulgatta.
57 1, 6 | szikrázó rubinkõ a dísze.~Jancsi arra gondolt, hogy ha a
58 1, 6 | úr is, a pápa küldötte. Jancsi egyszerre ráismert hajlott
59 1, 6 | keresztet rajzolt vele.~Jancsi csak lesett be a kórusból,
60 1, 6 | kereszthintésnek vége-hossza nem volt.~Jancsi elunakodott. Gondolta, inkább
61 1, 6 | fogyadozott, ritkult, elszéledt. Jancsi ott látja a budai urak nagy
62 1, 6 | meg is fõzte az ebédet.~Jancsi visszatért a klastromhoz.
63 1, 6 | vénasszony térdepel benne.~Jancsi beoson. A kórus rácsának
64 1, 6 | hajszolják az ölfa körül.~Jancsi azonban nem törõdik a kakassal.
65 1, 6 | idevaló vagyok - feleli Jancsi a mellét kifeszítve. - Király
66 1, 6 | csak a munkáján a szeme.~Jancsi köhint:~- Hát te ki vagy?~-
67 1, 6 | vagyok.~S megint fölpillant. Jancsi tisztelettel néz rá. Erre
68 1, 6 | barátságosabban néz Jancsira.~Jancsi odanyújtja neki a két fényes
69 1, 6 | fõztök tán itten? - kérdezi Jancsi bizalmasan.~- Dehogy.~-
70 1, 6 | akk...~- De már jönnek.~Jancsi bekandikál a konyha ajtaján.
71 1, 6 | a kukta. Nagy ételszag.~Jancsi megint a kuktára néz:~-
72 1, 6 | Meg a toronyba is ülnek.~Jancsi arra pillantott, amerre
73 1, 6 | Besietett a petrezselyemmel.~Jancsi ismét bekandikált, de csak
74 1, 6 | Csirkét mellyesztenek.~Jancsi bedugta a fejét az ajtón,
75 1, 6 | Ejdes anyám!~Semmi felelet.~Jancsi a vasajtóhoz ment, amelyik
76 1, 6 | Az ajtó be volt zárva. Jancsi visszatért a konyhaajtóhoz,
77 1, 6 | Kelenföld alá érkeztek.~Jancsi szinte megrázkódott örömében.~
78 1, 6 | hogy... szikrát hánysz!~Jancsi ijedten pillantott a konyha
79 1, 6 | beszólítják, hogy törjön borsot. Jancsi zsebre vág vagy hat szem
80 1, 6 | mellé a földre, és páhog.~Jancsi legott felpróbálja a sapkát.~-
81 1, 6 | kedvetlenül cihelõdik fel.~Jancsi egyszerre felpattan:~- Forgatom
82 1, 6 | Jancsinak a fején: vélheti, hogy Jancsi új kukta, most állította
83 1, 6 | most állította a szakács.~Jancsi látott már borjút sütni,
84 1, 6 | nyakába kötötte a fiának. Jancsi aztán derékon megkötötte
85 1, 6 | engedelmesen pattant és lódult.~Jancsi legelõször is a kúthoz ment,
86 1, 6 | mintha azok is nõk volnának.~Jancsi megrezdül:~- Jönnek az apácák!!!~
87 1, 6 | Egy öreg nemes úr ökle. Jancsi körültekint. A tekintete
88 1, 6 | legkisebb leány is énekel.~Jancsi megint elõre furakodik,
89 1, 6 | A hidas egyre közeledik. Jancsi vizsgálódó szemmel nézi
90 1, 6 | van? Hiszen az vénasszony.~Jancsi nem bírja megválasztani.
91 1, 6 | hogy Mihály fráter a neve. (Jancsi emlékezett rá, hogy látta
92 1, 6 | fõasszony volt az apácák között.~Jancsi nem várta tovább a beszédeket.
93 1, 6 | apácák is latinul.) Hát Jancsi arra gondolt, hogy beoson
94 1, 6 | gõzfelhõ gomolygott kifelé.~Jancsi pillanatig tûnõdött: hogyan
95 1, 6 | alakban állították össze.~Jancsi úgy tett, mintha küldték
96 1, 6 | zöldült a gyöngyvirágos ágy.~Jancsi hallgatódzott...~Zsongó
97 1, 6 | Tehát a király is bejött...~Jancsi legott munkát keresett a
98 1, 6 | susogják az apácák boldogan.~Jancsi illedelmesen és szorongó
99 1, 6 | ezüst-pohárkát vesz elõ.~Jancsi ebben a pillanatban a kútnál
100 1, 6 | asszonyom - feleli készséggel Jancsi, fülig pirosan, de ragyogó
101 1, 6 | az apáca a királynénak.~Jancsi is megérti, hogy imádkozik
102 1, 6 | belsõ kápolnába mennek.~Jancsi a kertben maradt. No nem
103 1, 6 | azt mondja: Köszönöm.~De Jancsi csak késõbb gondolt arra;
104 1, 6 | nagy, fehér madarat vitt. Jancsi azt vélte, galamb. Aztán
105 1, 6 | Tessék.~- Gyere csak velem!~Jancsi készséggel engedelmeskedik.
106 1, 6 | csosszanásokkal a templom felé. Jancsi követi. Kihaladnak a folyosóra.
107 1, 6 | és int a kezével kifelé.~Jancsi kilépett. Csak akkor értette
108 1, 6 | szakács nevetne néz vissza. Jancsi nem meri viszonozni a gorombaságot.
109 1, 6 | csak kerülj a markomba.~~Jancsi piros duzzogással érkezett
110 1, 6 | Nem lehet. Kívül a küszöb.~Jancsi mérgelõdött. Bent most dúskálkodnak
111 1, 6 | magának hoztam. - Köszönöm, Jancsi. - S beteszi majd nagy örvendezve
112 1, 6 | kiáltás behallatszik arról...~Jancsi legott felutazott a nyárfára.
113 1, 6 | jószemû gyereknek, amilyen Jancsi volt.~De üres az udvar.
114 1, 6 | olyan fa a világon, amelyet Jancsi meg ne tudna mászni? Hát
115 1, 6 | Május a fészekrakó hónap. Jancsi egyik fészket a másik után
116 1, 6 | volt csíptetve az övébe.~Jancsi nagyot kiáltott:~- Eédes
117 1, 6 | az asszony nem hallotta.~Jancsi még erõsebben rikoltozott,
118 1, 6 | Anyámnak - felelte panaszosan Jancsi.~- Ki a te anyád?~- Julis
119 1, 6 | és megrántotta a csengõt.~Jancsi még látta, hogy az egyik
120 1, 6 | barát.~Az apáca visszatért.~Jancsi ezalatt leérkezett a földre,
121 1, 6 | jajveszékelése nem hallatszott többé.~Jancsi dermedezve fülelt. Hogy
122 1, 6 | egy tenyérnyi kis lyuk. Jancsi egy ráncos, kék szemet látott.
123 1, 6 | tulajdonosa.~- Nincs - felelte Jancsi búra lágyult hangon.~- Várakozzál
124 1, 6 | negyedóráig is elhúzódó.~Aztán Jancsi csengetést hallott távolacskán.
125 1, 6 | Kinyitotta az ajtót:~- Gyere be.~Jancsi belépett. A barát ráfordította
126 1, 6 | vagy-e?~- Éhes - felelte Jancsi panaszosan.~Nem sok jóságot
127 1, 6 | lekanyarított egy szeletet, és Jancsi elé tette.~Maga is asztalhoz
128 1, 6 | Maga is asztalhoz ült.~Jancsi azonnal megismerte, hogy
129 1, 6 | barát. - Hát az imádság?~Jancsi ijedten ejtette vissza a
130 1, 6 | barát. - Hát az üdvözlet?~Jancsi megint visszatette a pecsenyét.
131 1, 6 | törüld meg elõbb a kezedet!~Jancsi csak akkor látta, hogy egy
132 1, 6 | ordította ismét a barát.~Jancsi csaknem elejtette a kancsót.~-
133 1, 6 | Nem vagyok kun - hebegte Jancsi nyiladozó szemmel.~- Hát
134 1, 6 | Nem félsz az ördögtõl?~Jancsi nem tudta, miben hibázott.~
135 1, 6 | No, most már ihatsz.~Jancsi ivott vagy két kortyot,
136 1, 6 | intette a barát szigorún.~Jancsi ügyetlen mozdulattal rántott
137 1, 6 | No, most már ehetsz.~Jancsi farkasétvággyal falt bele
138 1, 6 | itallal száll bé az emberbe?~Jancsi a barátra bámult.~- Nem
139 1, 6 | nem is hiszed az ördögöt?~Jancsi felvonta a két vállát.~A
140 1, 6 | Micsoda? - hörkent rá a barát.~Jancsi hallgatott.~- Hát honnan
141 1, 6 | igaz?~- Onnan - felelte Jancsi minden bátorságát összeszedve -,
142 1, 6 | mosolygásra vonult szét. Jancsi sohase látott akkora szájat,
143 1, 6 | mozgó ajakkal olvasott.~Jancsi elgondolkodva evett tovább.~
144 1, 6 | ajtón. Mikor látta, hogy Jancsi nemcsak a leszelt kenyeret
145 1, 6 | Adjak-e még kenyeret?~Jancsi szemérmesen vonta fel a
146 1, 6 | A süvegem - pityogta Jancsi -, nem tudom, hol a süvegem...~
147 1, 6 | a hátsó kapunak került. Jancsi félénken követte. Látta,
148 1, 6 | tányér egyszerre eltûnik.~Jancsi elálmélkodott. A szögletrõl
149 1, 6 | barát még ott beszélgetett. Jancsi közelebb lopódzott. Kivel
150 1, 6 | együtt.~A lyuk bezáródott. Jancsi visszaosont a szegletre.
151 1, 7 | alig pitymallott, mikor Jancsi megébredt. Szokatlan volt
152 1, 7 | kiszabadította magát a kötelékbõl?~Jancsi elhajtotta a kakast a vedertõl,
153 1, 7 | de tolóretesz is zárta. Jancsi arra gondolt, hogy kimegyen,
154 1, 7 | aszonták, hogy csöngessünk.~Jancsi a kapuhoz futott, és megrántotta
155 1, 7 | kaput.~Vártak, várakoztak. Jancsi az asszonyokra bámult. Az
156 1, 7 | elégedettebb tekintetû. Jancsi azért bámulta meg õket,
157 1, 7 | köpülõs fiú.~- Az - felelte Jancsi.~Végre kulcsnyikorintás
158 1, 7 | a nyomukba indult. Hogy Jancsi a fiú mozdulatát meglátta,
159 1, 7 | fiának a szájához emelte.~Jancsi nem kérette magát: úgy ivott,
160 1, 7 | nyomta a gyereknek fülig. Jancsi úgy bevedelt a tejbõl, hogy
161 1, 7 | ide fiúval ne jöjjenek.~Jancsi visszatért a barát-házba.
162 1, 7 | hogy õ is térdeljen le, Jancsi hát mögéjük térdelt, és
163 1, 7 | sokaságon át a sekrestyébe. Jancsi hátul rekedt a szenteltvíz-tartónál.
164 1, 7 | és váltakozva imádkoztak.~Jancsi látta, hogy elõre nem juthat,
165 1, 7 | meghívására a Szepességbe.~Jancsi elunta õket: másfelé fordította
166 1, 7 | brunnen stuont ein boum.~Jancsi tíz óra felé eszmélkedett
167 1, 7 | kiáltás:~- Fuss, Erzsi! Fuss!~Jancsi fülelt.~Odabent játszanak.
168 1, 7 | magasból épp a lába elibe.~Jancsi ránéz a labdára, és megfordul
169 1, 7 | fiúcska! Dobd vissza a labdát!~Jancsi elvörösödött.~- Ihol e!~
170 1, 7 | ugrándozott le az ölfa tetejérõl.~Jancsi piros arccal bámult arra
171 1, 8 | a fiából, ha nem barát?~Jancsi vígan lépkedett János fráter
172 1, 8 | lehetett másképp köszönnie.~Jancsi gyakorta látta Fejérváron
173 1, 8 | De annyi vagyok - felelte Jancsi szinte ijedten.~S aggódva
174 1, 8 | volt a csuha szöveténél.~Jancsi körülpillantott a szobában.
175 1, 8 | vagyok. Isten úgy teremtett.~Jancsi elámulva nézett a barátra.
176 1, 8 | percnyi csend következett.~Jancsi csodálkozva forgatta elméjében
177 1, 8 | áldást vetett a fejére.~Jancsi megmozdult, hogy kövesse
178 1, 8 | fiacskám, itt maradsz.~Jancsi a fráterre nézett. Az nem
179 1, 8 | tapogatta ki az ajtófélfát.~Jancsi a süvegébe röhintett. Igazán
180 1, 8 | szélrõl egy vasas ládika.~Jancsi várakozón állott. Újra körülnézett
181 1, 8 | fordult:~- Mi is a neved?~- Jancsi - felelte csendesen a fiú.~
182 1, 8 | az elõbb János barát.~De Jancsi már nem nevetett.~~- Ne
183 1, 8 | Fejérvárra - felelte Jancsi megkönnyebbülten.~S ránézett
184 1, 8 | Mér akarsz barát lenni?~Jancsi felvonta a vállát:~- Anyámasszony
185 1, 8 | keresztet vetett magára.~Jancsi akkor látta, hogy egy nagy
186 1, 8 | kedved a klastromi életre?~Jancsi megvonta a vállát:~- Vanni
187 1, 8 | szíjat keresett a sarura.~Jancsi eközben a ruhapolcokra pillantott.
188 1, 8 | bent.~- Ki az? - kérdezte Jancsi szomorún.~- Timó fráter?
189 1, 8 | nem magyaráz ennyire jól. ~Jancsi a fráter lábára mélázott.
190 1, 8 | is láttam - dicsekedett Jancsi.~- Hol láttál volna?~- Lukács
191 1, 8 | ajka:~- Félsz a veréstõl?~Jancsi a vállát vonogatta, s fanyaran
192 1, 8 | sem egészségesebb annál.~Jancsi az orrát fintorgatta:~-
193 1, 8 | barát?~- Tudom - felelte Jancsi örömmel.~- Hát mi?~- Olyan
194 1, 8 | gondolsz, mért jár saruban?~Jancsi vállat vont:~- Mert nincsen
195 1, 8 | Örvendezek - felelte Jancsi meghatottan.~Tekintete a
196 1, 8 | szeplõzve legyek nyomaival.~Jancsi elkomolyodott.~A mester
197 1, 8 | lész?~- Hogyne - felelte Jancsi lélekbõl.~- Aztán a második
198 1, 8 | elöljárómnak engedelmese leszek.~Jancsi elmondta áhítatosan.~A mester
199 1, 8 | Jakab mintha érezte volna Jancsi gondolatát, susogva felelt:~-
200 1, 8 | hírét?~- Hogyne - felelte Jancsi elbámulva.~- Mit hallottál
201 1, 8 | megnõsz, te is prédikálsz.~Jancsi a fejét rázta:~- Én nem!~
202 1, 8 | Vess keresztet.~S hogy Jancsi ezt ügyetlenül cselekedte,
203 1, 8 | a csengõszó hallatszott.~Jancsi megdöbbenve látta, hogy
204 1, 8 | Jakab.~S õ legott átlépte. Jancsi hüledezve követte a példáját.~
205 1, 8 | marad.~Jakab ismét megfogta Jancsi kezét, s az alsó asztal
206 1, 8 | vonta, közel az ajtóhoz. Jancsi tányéra volt a sorban a
207 1, 8 | volt a hóna alatt három is. Jancsi egyszerre megismerte szigorú
208 1, 8 | téglára, a deszka mellé.~Jancsi figyelmét megragadta az
209 1, 8 | szinte rácsapta a kezét Jancsi szájára:~- Csitt - suttogta
210 1, 8 | A prior kapta az alját.~Jancsi megint odasúgott Jakabnak:~-
211 1, 8 | nem emelte evésében se.~Jancsi hamar belafatyolta a maga
212 1, 8 | homlokú baráton állt meg Jancsi szeme. Annak a fején hosszú
213 1, 8 | lehetett látni. Papokat is.~Jancsi szerette volna megkérdezni,
214 1, 8 | érdekesebb olvasmány volt. Jancsi is hallgatta. Közben a szeme
215 1, 8 | bizonyosan tejfellel gyúrták. Jancsi két pofára ette, s hamar
216 1, 8 | a magáéból, és odatette Jancsi elé.~- Köszönöm - mondta
217 1, 8 | elé.~- Köszönöm - mondta Jancsi örömmel.~Jakab ijedten rándult
218 1, 8 | odapillantottak. A mester is fölülrõl. Jancsi elvörösödött.~A tálas fráter
219 1, 8 | némelyek nem vettek másodszor.~Jancsi inni kívánt. A vizes kupa
220 1, 8 | kezét, s a pohárhoz emelte. Jancsi erre bal kézbe vette a poharat
221 1, 8 | nyelvem, mint ahogy szeretném.~Jancsi megrántotta Jakabnak a kezét:~-
222 1, 8 | a sarujára vizsgálódott.~Jancsi elámult:~- Hát nem verték
223 1, 8 | hirdeti a keresztény vallást.~Jancsi megbámulta a tatár fiút.
224 1, 8 | a sebhelyes? - kérdezte Jancsi. ~- Benedek fráter. Jeles
225 1, 8 | A királytól jön - súgta Jancsi. - Õ az apácák misése.~Marcellusz
226 1, 8 | a szobát is, termet is.)~Jancsi engedelmesen és kíváncsian
227 1, 8 | nem szabad szétengedned.~Jancsi végigvonta a kezét a skapulárén,
228 1, 8 | bizony sírásra fancsalodott Jancsi a végén. Kedvetlenül dörzsölgette
229 1, 8 | úgy várjuk a büntetést.~Jancsi komoly szemmel hallgatott.
230 1, 8 | megpukkadt.~- Nem igaz a - mondta Jancsi.~- Nem hiszed? No, majd
231 1, 8 | elkomolyodottan pislogott Jancsira.~Jancsi megszeppent:~- Nem tudtam... -
232 1, 8 | pénzt tartogatsz magadnál.~Jancsi komoly szemmel hallgatta
233 1, 8 | akkor meg a földön ebédelsz.~Jancsi arca még inkább elkedvetlenült.~-
234 1, 8 | elhaladtak a terem elõtt. Jancsi gondolkodva nézett Jakabnak
235 1, 8 | vissza?~- Mert nem akar.~Jancsi ezt sehogyan sem értette.~~
236 1, 8 | fekete szemöldökû öreg, akit Jancsi elõször a király kíséretében,
237 1, 8 | fiúnak. Megszidták persze.~Jancsi megrezdült. Elvörösödött.
238 1, 9 | kezdték a generális fráternél.~Jancsi csak vacsora után látta
239 1, 9 | meg, s idõnkint sercegett.~Jancsi mindjárt elaludt, ahogy
240 1, 9 | felváltva a szent mondásokat.~Jancsi jámboran mögéjük állt. Keresztet
241 1, 9 | végezték már az officiumot, Jancsi megszólalt:~- Timó bácsi...~
242 1, 9 | beszélni.~Aztán megragadta Jancsi karját, és a tálhoz vonta.
243 1, 9 | mondtam: ne beszélj!~De Jancsi még törülközés közben is
244 1, 9 | és alá jártak az udvaron. Jancsi már nem haragudott a tatárra,
245 1, 9 | felelt a másik csoport.~Jancsi nagy magauntában a plafon-festményt
246 1, 9 | mise elõtt.~De már arra Jancsi mégse volt kötelezve, hogy
247 1, 9 | sorra söpörték a cellákat.~Jancsi persze Jakabbal söpört.
248 1, 9 | mellett ott is korbács lógott.~Jancsi buzgón söpört. Egyszer kiszemlélõdött
249 1, 9 | egy másik szobába. Közben Jancsi benézett a tárt ajtón át
250 1, 9 | ereszkedett a gyermek elõtt.~Jancsi bámulva nézett reá. Így
251 1, 9 | Megbocsátok - rebegte Jancsi.~Timó magához ölelte a fiút,
252 1, 10| megszólalt, mindig mosolygott.~Jancsi vígan sürgött-forgott a
253 1, 10| derekát tekergette nevettében. Jancsi is vidámult.~Az ázsiai magyarokról
254 1, 10| egyezik-e az idõ a vízóráéval? Jancsi csak akkor látta, hogy vízóra
255 1, 10| litánia itten? - kérdezte Jancsi.~- Mindennap - felelte Jakab
256 1, 10| egyszer engedje meg.~Hát Jancsi föl is kelt velük az éjféli
257 1, 10| adtak egy olyan tekercset. Jancsi bámulva látta, hogy mindenik
258 1, 10| levegõben viasz-szag érzett.~Jancsi bámulva látta, hogy János
259 1, 10| sercegése volt hallható.~Jancsi persze nem imádkozott velük.
260 1, 10| csendben imádkoztak rá.~Jancsi mindebbõl nem értett semmit.
261 1, 10| zuhanások hallatszottak.~Jancsi Jakabhoz fordult. Jakab
262 1, 10| tompa csattogás hallatszott.~Jancsi összeborzongott, s Jakabra
263 1, 10| fel-alá sétáltak a folyosón.~Jancsi is, Jakab karjába öltekezve,
264 1, 10| ment. A mester megfogta Jancsi kezét, s maga mellé vonta.
265 1, 10| elõtt több ízben nevetett.~Jancsi elbámult ezen a vallomáson.
266 1, 10| szokott, mikor megdobják.~Jancsi szûkölt, hogy õrá is kerül
267 1, 10| kapitulum elvégzõdött.~~Jancsi másnap délben csodálkozással
268 1, 11| mint virág az öntözés után.~Jancsi csak a fejét rázta rá.~-
269 1, 11| korbáccsal igazítható rendre.~Jancsi erre is csak a fejét rázta.~-
270 1, 11| hogy szinte belekékült.~Jancsi is elmosolyodott. Nem gondolhatott
271 1, 11| rázta:~- Ennek bûze van.~Jancsi pillogott. Fogta a pénzt,
272 1, 11| Jézust, és pokolra jut.~Jancsi hát tartózat nélkül mondta
273 1, 11| mint a többi bûn volt. Jancsi meg nem magyarázott, mert
274 1, 11| bûnöd?~- Nincs - felelte Jancsi vidáman. - De van egy ezüst
275 1, 11| oktatása szerint.~- Kelj fel!~Jancsi föltápászkodott, fölkelt.~
276 1, 11| tedeumot kezdett.~A mester Jancsi fejérõl hátra levonta a
277 1, 12| porfelhõket emelgetett.~Jancsi mégis boldog volt, hogy
278 1, 12| akkor szólalt meg, mikor Jancsi visszapillantott:~- Miért
279 1, 12| hátra?~- Azért - felelte Jancsi nyílt szívvel -, hogy néznek-e
280 1, 12| megfogsz mester fráternek.~Jancsi megszeppent. Elszontyolodva
281 1, 12| ásták. Térdig süppedt belé.~Jancsi röhögött. Szikárdusz fráter
282 1, 12| Szikárdusz -, pompa rabjai.~Jancsi utánuk bámult.~- Mindenki
283 1, 12| szájanyaliskát! Azt a...?~Jancsi körülpillantott a szobában.
284 1, 12| Szikárdusz leült a padra, Jancsi is melléje telepedett.~És
285 1, 12| útról érkezett a klastromba.~Jancsi hallgatta néhány percig
286 1, 12| Julis asszonynak az arca.~De Jancsi csak elhõkölt tõle: az anyja
287 1, 12| Fölkelt a székrõl, és megfogta Jancsi kezét.~- Elég volt.~- Még
288 1, 12| öreg apáca is letérdelt. Jancsi is követte a példát.~És
289 1, 12| Míg bent beszélgettek, Jancsi oldalt pillantott. Boldogan
290 1, 12| Akkor õk is felkeltek. Jancsi Szikárduszhoz húzódva bámulgatott
291 1, 12| Kérdezett tõle valamit.~Jancsi nem értette, hogy mit. Csak
292 2, 1 | fráter volt. Az ifjabbik Jancsi. A lefolyt nyolc éven Jancsi
293 2, 1 | Jancsi. A lefolyt nyolc éven Jancsi Magyarország minden domokos-klastromában
294 2, 1 | kérdõn nézett Jancsira.~Jancsi vállat vont:~- Pogányok
295 2, 1 | ezüst-poharakat raktak.~Jancsi alázatosan megszólalt:~-
296 2, 1 | nem értek benne - felelte Jancsi -, csak ha látom a sok parlagot...
297 2, 1 | van vagy háromezer lovam.~Jancsi elbámult:~- Minek annyi?~-
298 2, 1 | már untam, hogy olvassam.~Jancsi fráter elirtózva nézett
299 2, 1 | színén.~- Nono - szólalt meg Jancsi -, mikor ti, bátyám, harmincezren
300 2, 1 | nevetett, hogy döcögött belé. Jancsi mindig bámult az orvoson,
301 2, 1 | például az én jámbor társam: Jancsi fráter. Ez is markos legény.~-
302 2, 1 | klastromotok jönne még ráadásul?~Jancsi megrõkölten nézett az orvosra.
303 2, 1 | Lányok! Félre az asztalt!~Jancsi még mindig furcsállta az
304 2, 1 | Sámsont az utóbbi évben Jancsi játszotta. Hogy mindig a
305 2, 1 | mezõm fölött ragyognak.~Jancsi fölkelt. Értette már, hogy
306 2, 1 | vethetem le.~- Úgy is jó.~Jancsi már vonta is ki a fejét
307 2, 1 | Megvan?~- Meg - felelte Jancsi.~Bajcsy egyet rántott Jancsin.
308 2, 1 | Bajcsy egyet rántott Jancsin. Jancsi is rántott egyet Bajcsyn.
309 2, 1 | kutyafáját! - nyögte néha Bajcsy.~Jancsi nem szólt egy szót se, csak
310 2, 1 | kell emelnem - gondolta Jancsi. - Vállban én erõsebb vagyok.
311 2, 1 | huzakodásban nem érezte, hogy Jancsi keze egyre hátrább fog.
312 2, 1 | nagy oldal-rántásra, de Jancsi épp akkor egyet fordított
313 2, 1 | Bocsáss le - nyögte Bajcsy.~Jancsi akkor letérdelt, és letette
314 2, 1 | haragudj - kérlelte ismét Jancsi.~- Nem haragszok, dehogy
315 2, 1 | élet meg élet. Hagyd ott, Jancsi fráter, azt a kódis klastromot:
316 2, 1 | kelevézt is. Fiamnak fogadlak.~Jancsi mosolyogva rázta a fejét.~-
317 2, 1 | nézett maga elé. Helyette Jancsi mordult meg:~- Te talán
318 2, 1 | meleget se látod - válaszolta Jancsi a szemöldöke alól pillogva.~
319 2, 1 | egyfalkában.~- Elhiszem - bókolt Jancsi. - De ha te, uram, mind
320 2, 1 | nyomban álomba is merült, de Jancsi fráter csak a szemén érezte
321 2, 1 | lovakra vigyázó pásztorember. Jancsi ismerte a dalt, de soha
322 2, 2 | Az élet élet! - zengett Jancsi fráternek a fülében.~Az
323 2, 2 | mezei életben! - szólalt meg Jancsi fráter.~Az orvossal beszélgethetett
324 2, 2 | élet a Földön.~Kisvártatva Jancsi megint megszólalt:~- Te
325 2, 2 | És mosolyogva legyintett.~Jancsi elgondolkodva ballagott
326 2, 2 | hanem a Földet az emberért.~Jancsi elámult:~- Vajon te is hiszed
327 2, 2 | És még elõbb?~- Ördög.~Jancsi megállt, és rábávászkodott.~
328 2, 2 | mosolyogva indult tovább.~Jancsi azonban komolykodva ballagott
329 2, 2 | vitte elõttük vagy utánuk.~Jancsi álmodozva ült a szekéren:~...
330 2, 2 | szenvedésében való gyönyörködés?~Jancsi elgondolkozva hallgatott.
331 2, 2 | apácák korán hervadnak.~Jancsi sok apácát ismert. A domonkosoknak
332 2, 2 | nehézkes. No, megõszült, mióta Jancsi nem látta. Széles arcán
333 2, 2 | belelapozott.~Közben rápillantott Jancsi fráterre:~- Megnõttél, fráterkám.
334 2, 2 | apácák konyhán dolgozzák.~Jancsi meghajolt.~- Délután megyek,
335 2, 2 | pilist három ott ülõ baráton.~Jancsi alig várta, hogy a nónát
336 2, 2 | kettõs vasrács mögött.~- Jancsi fiam! Ó, lelkem! Jaj, alig
337 2, 2 | vöröshagyma-szagot lehelt. ~Jancsi mosolyogva hallgatta.~-
338 2, 2 | már?~- Nem, még nem.~És Jancsi kedvetlenül szippantott.~
339 2, 2 | énekre tanítsa. Hasztalan. Jancsi fél hanggal mindig feljebb
340 2, 2 | fekete skapulárés szerzetes.~Jancsi bámulva szemlélte az anyját,
341 2, 2 | Hoztunk többfélét - felelte Jancsi. - Az orvossal jöttem, de
342 2, 2 | az - bólintott a szavára Jancsi. - Hát Szent Bernát doktor
343 2, 2 | hangon.~- Nem - felelte Jancsi.~- Fiatal volt még. Talán
344 2, 2 | a kis Margit? - kérdezte Jancsi nyugodt színnel.~De egyben
345 2, 3 | ismerték, csak épp hogy Jancsi nem. Jó teremtés volt, kissé
346 2, 3 | harangja hirdetett elmúlást.~Jancsi elfogódott szívvel lépkedett
347 2, 3 | mutatóujjával. A szeme találkozott Jancsi kérlelõ szemével, tehát
348 2, 3 | apácák kórusába nyílott.~Jancsi érdeklõdéssel pillantott
349 2, 3 | soha nem járt oda koldus. Jancsi megzördítette a csengettyût.
350 2, 3 | mély férfihang, a barátoké.~Jancsi az oltárlépcsõ bal felén
351 2, 3 | égõ viaszgyertyát fogott. Jancsi a tömjéntartót vette elõ,
352 2, 3 | fölemelte a fejét, és ránézett Jancsi fráterre. A fráter is rácsodálkozott
353 2, 3 | növendék-leánykákkal voltak vagy ötvenen. Jancsi megismerte köztük Olimpiádesz
354 2, 3 | bizonyára a magisztra.~Jancsi szeme a királylányt kereste.
355 2, 3 | várta a friss földhányás.~Jancsi érdeklõdéssel szemlélõdött
356 2, 4 | mögött félholdnyi kert várt Jancsi két kezére. Kõkerítése embernyi
357 2, 4 | illesztünk egymás mellé. Jancsi az elsõ napokban nem ügyelt
358 2, 4 | ásásra rendelte a prior Jancsi mellé, s nekifogtak a munkának.~
359 2, 4 | gyökérkorhadéka benne feketéllt. Jancsi szinte ujjongott örömében.~
360 2, 4 | fagy el benne semmi.~Közben Jancsi nem feledkezett meg az ígért
361 2, 4 | hátrafordult:~- Derék fiú vagy te, Jancsi fráter! Láttam a kelyhet.
362 2, 4 | azt másképp megszerezned?~Jancsi mély tisztelettel felelt:~-
363 2, 4 | keresztmetszetén a kisudvarra.~Jancsi dobogni érezte a szívét.~
364 2, 4 | hangja oly dallamos volt...~Jancsi káprázó szemmel bámult reá.
365 2, 4 | a priorissza a konyhába.~Jancsi anyja legott elõbukkant.
366 2, 4 | hajítják is el a földön.~Ahogy Jancsi oldalt pillant, látja, hogy
367 2, 4 | írásod?~- Olvasható - felelte Jancsi -, de csak ha lassan írok.~
368 2, 4 | kérlek!~- Leírom - rebegte Jancsi.~És áhítatosan pillantott
369 2, 5 | Ábrahámmal szanaszét a kertbe. Jancsi szótlanul, álmodozó arccal
370 2, 5 | hátú lap találkozott közte.~Jancsi fráter kiválasztott egynéhány
371 2, 5 | Fordítsuk hát a mostani betûkre Jancsi fráter imádságát, ahogy
372 2, 6 | Már tisztázom - felelte Jancsi. - Ma letisztázom.~- Ne
373 2, 6 | ágyat is begereblyélték, Jancsi végignézett a kertjén:~-
374 2, 6 | Megkaparta.~A kõ csillant.~Jancsi fráter nem örült neki. Jobban
375 2, 6 | Ábris fráter ránézett. Jancsi azt várta, hogy kérdez:
376 2, 6 | éjjel beszéltél álmodban.~Jancsi felnyitotta a szemét:~-
377 2, 6 | pedig beteg.~- Nem - felelte Jancsi, a vesszõket felnyalábolva -,
378 2, 6 | kerti ház elõtt. Arra ültek. Jancsi elõrerakta a rissz-rossz
379 2, 6 | Ábris fráter - szólalt meg Jancsi -, te világban forgott ember
380 2, 6 | menekül be, mikor már érett.~Jancsi elbámult, ennyi szót egyfolytában
381 2, 6 | mikor a nõkrõl beszélt.~Jancsi érdeklõdéssel hallgatta,
382 2, 6 | percig csendesen ültek. Jancsi egy kosarat megvégzett.
383 2, 7 | 7~Jancsi fejét megzavarta ez az elbeszélés.
384 2, 7 | veszteglés van a klastromban.~Jancsi hát csak magában tünõködött.~
385 2, 7 | ifjabbik János fráternek.~Jancsi megrezzent. A szíve dobogása
386 2, 7 | lehajtotta a fejét a mellére.~Jancsi fölvette a korbácsot, és
387 2, 7 | elmondott egy sort a zsoltárból. Jancsi mélyen megilletõdve állt
388 2, 7 | folt esett a tisztaságukon.~Jancsi fráter is abban a korban
389 2, 7 | beszélgetés fonalát bajos volt. Jancsi hetekig nem is gondolt reá.
390 2, 7 | zengõ bogárnép a kasba.~Jancsi akkor megint fölvette a
391 2, 7 | ifjúra.~- Haj, hol vagy te, Jancsi? Hát nem tanultad, hogy
392 2, 7 | diadalmasan nézett Jancsira.~Jancsi a fejét rázta.~Ábris hümmentett:~-
393 2, 7 | lelkünk tisztuljon, erõsödjön.~Jancsi újra a fejét rázta:~- Én
394 2, 7 | egyik testbõl a másikba?~Jancsi nem tágított:~- De hogyan
395 2, 7 | persze nem tudod meg tõlem.~Jancsi elhûlve meresztette a szemét
396 2, 7 | kapitulumban megvallottál?~Jancsi elsápadt.~Nem felelt.~
397 2, 8 | Marcellusz beszólt a kertajtón:~- Jancsi! Nyiratkozzál meg, beretválkozzál
398 2, 8 | priorok a provinciálist.)~Jancsi sietést engedelmeskedett.
399 2, 8 | provinciális a szigetre látogatott.~Jancsi nem is igen kereste az alkalmat.
400 2, 8 | nyelvükre a szent ostyát. Jancsi mindig meg is fogadta, mikor
401 2, 8 | palástba, hitvány kámzsába...~Jancsi érdeklõdéssel hallgatta
402 2, 8 | majd be velem a klastromba.~Jancsi szívén végigömlött a boldogság
403 2, 8 | gombaforma, fehér süvegû.~Jancsi meglepõdve nézte. Ami kevés
404 2, 8 | ajtókárpitot félrevonod.~Jancsi csodálkozva látta, hogy
405 2, 8 | bizonyára cseh hercegek. Jancsi belépett utánuk, és az ajtó
406 2, 8 | ért.~Marcellusz intésére Jancsi félrevonta a kárpitot. A
407 2, 8 | csak Marcellusz kísérte még Jancsi fráterrel a társaságot a
408 2, 8 | lángolt a csehnek a szeme?~Jancsi csodálkozva nézett Marcelluszra.
409 2, 8 | Láttam, atyám - felelte Jancsi alázatosan.~- És Margit...
410 2, 8 | Tetszik! Tehát elfogadja.~Jancsi azt az illetlenséget követte
411 2, 8 | De hiszen... - hebegte Jancsi szinte fuldokolva - hiszen
412 2, 9 | másképp vélekedni. A legkisebb Jancsi fráter volt a szigeti professzorok
413 2, 9 | kísérõje Marcellusznak.~Jancsi meghajolt.~Margit bólintott
414 2, 10| mikor visszatért.~- Nos?~Jancsi elmondta szóról szóra, mi
415 2, 10| volt a klastromi látogató. Jancsi elment a társalgószobáig.
416 2, 10| tízéveske leány is vele.~Jancsi fráter visszatért a lektorral,
417 2, 10| annak is jele - vélekedett Jancsi alázatosan -, hogy a király
418 2, 10| jajongott -, mit szólsz erre, Jancsi fráter?~A fráter sápadtan
419 2, 10| akarsz valami. És itt van Jancsi fráter, õ is sajnálja téged.~
420 2, 10| annál. Mivel viszonozzuk?~Jancsi nem tudott felelni. Csak
421 2, 10| vigasztaló beszédet.~De Jancsi annyira meg volt indulva,
422 2, 11| fel se kelt matutinumra.~Jancsi kiásott délután két háti
423 2, 14| szerint mozgott minden kéz.~Jancsi is vitt a kertjükbõl egynéhány
424 2, 14| a mai napra? - kérdezte Jancsi az egyik apácát.~- Még valamennyiük
425 3, 1 | imádkozott, sanyargatta magát.~Jancsi fráter egy látogatásában
426 3, 2 | budai lektor küldte, hogy Jancsi táblába kösse.~Jancsit azonban
427 3, 2 | belsejében szinte nedves.~Tehát Jancsi fráter írogat is!~Mért ír?
428 3, 2 | Nem a lektor írta. Csak Jancsi írhatta.~S olvasta volna
429 3, 2 | neked vékonyabb az ujjad!~Jancsi a kertben dolgozott. Nem
430 3, 2 | öreg.~- Szokott-e beadni Jancsi valami írást az anyjának?~-
431 3, 2 | Nem.~- Sose adott be Jancsi fráter semmi írást?~- Nem.
432 3, 2 | az imádságok, amelyeket Jancsi fráter Klára szórornak adott.
433 3, 3 | ismerték a klastromi rendet.~Jancsi mégis megbûzölte valahogy
434 3, 3 | magukat, tegyenek véniát.~Jancsi is elõállott. Nem volt ugyan
435 3, 3 | megtalálják. Meg is találták.~Jancsi egykedvûen hallgatta a vallomást.~
436 3, 3 | büntetést szabott rá a prior. Jancsi fráter következett.~Elmondta
437 3, 3 | fel csak. Micsoda írás ez?~Jancsi föltérdelt.~Hüledezve nézett
438 3, 3 | Cifra szavak, semmi velõ!~Jancsi mélyen lehunyta a szemét.~-
439 3, 3 | történt, prior atyám - felelte Jancsi aggodalmas szemmel -, hanem
440 3, 3 | kettõs a feledékenység!~Jancsi nem szólt rá.~A prior várakozó
441 3, 3 | valód?~- Nincs - felelte Jancsi fráter szinte csodálkozva.~-
442 3, 3 | Gondolkozzál, hogy mit hazudj!~Jancsi fráter elhalványult. Vajon
443 3, 3 | iratcsomót.~- Kinek az írása ez?~Jancsi szeme elkerekedett. Csak
444 3, 3 | benned újra pokol lángja!~Jancsi maga elé bámult. A szíve
445 3, 3 | Melyik szóror volt az?~Jancsi megrezzent. Dacosan emelte
446 3, 3 | e bûnödet elhallgattad?~Jancsi fráter szemében kialudt
447 3, 3 | körülpillantott, hogy valaki szól-e.~Jancsi fráter véniába terült.~Nem
448 3, 3 | nyíló vasajtó megnyikordult.~Jancsi nem nézett oda. Tudta, hogy
449 3, 3 | ásóval a répaágy felé. Ahogy Jancsi mellett elhaladna, megáll
450 3, 3 | történt veled valami...~Jancsi fölemelte sötét tekintetét:~-
451 3, 3 | neked valami... kísértõ?~Jancsi már értette. Az ördögöt
452 3, 3 | hogy megjelent - felelte Jancsi keserû humorral.~János fráternek
453 3, 3 | Nos, kiheverted már?~Jancsi nem felelt neki. Rá se nézett.~
454 3, 3 | összeültek beszélgetni, Jancsi nem ült közéjük. A kertje
455 3, 3 | Jakab az ajtónál utolérte.~- Jancsi fráter!~Jancsi megfordult,
456 3, 3 | utolérte.~- Jancsi fráter!~Jancsi megfordult, s hidegen nézett
457 3, 3 | tetszik?~- Gyûlölsz engem!~Jancsi valóban gyûlölettel nézett
458 3, 3 | utána, s az ajtóra, amelyen Jancsi a kertbe távozott. Aztán
459 3, 3 | hogy a kertbe léphessek. Jancsi fráter neheztel rám.~- János
460 3, 3 | mint valami szobor. ~- Jancsi fráter - kezdte Jakab engesztelõn -,
461 3, 3 | házban gyûlölet nem lakik.~Jancsi keserû arccal fordult Jakabra:~-
462 3, 3 | tért vissza Jancsihoz.~- Jancsi fráter - szólt, s a hangja
463 3, 3 | engesztelhetetlen maradsz.~Jancsi nem felelt.~Jakab lassú
464 3, 3 | vissza. Remélte talán, hogy Jancsi utána szól.~Már a kert ajtajához
465 3, 3 | s még vissza is nézett.~Jancsi elfordultan állt a méhes
466 3, 3 | mondta ezt a butaságot?~- Jancsi fráter.~Jakab haragjában
467 3, 3 | elképedve hallgatta, hogy Jancsi belehabarodott Kalára szórorba.~-
468 3, 3 | Ez annyit jelentett, hogy Jancsi nem maradhat a szigeten.~
469 3, 3 | selyemfoszlányai kezdtek lengedezni.~Jancsi utoljára pillantott az apácák
470 3, 3 | szemében könny csillogott.~De Jancsi szemében nem a megbocsátás
471 3, 3 | földre nézett. Vélte, hogy Jancsi patkót vagy valami pénzt
472 3, 3 | a nyirkos kerékvágásban.~Jancsi rányitotta a szemét:~- Mihály
473 3, 3 | Szótlanul ballagtak tovább. Jancsi érezte, hogy az öreg belelátott
474 3, 3 | állt. Nem szólt semmit. Jancsi szorongó mellel nézte. Aztán
475 3, 3 | keblébe dugta a leveleket.~- Jancsi fiam - mondotta szíves,
476 3, 4 | aztán a priort megcsókolta.~Jancsi is megölelkezett az ismerõs
477 3, 4 | ments meg Uram minket!~Jancsi lement hát a vár alá, a
478 3, 4 | jól belakozhattak belõle.~Jancsi keresõ szemmel nézte, találna-e
479 3, 4 | új kürtjét nagy kedvvel.~Jancsi aztán mindjárt arra is gondolt,
480 3, 4 | engem?~- Nem - felelte Jancsi. - Egy rossz szót se szóltunk.
481 3, 4 | fiamat egyszerre megösmertem.~Jancsi a szemébe nézett:~- Nem
482 3, 4 | csatában, földet ád a király.~Jancsi elmosolyodva rázta a fejét.~-
483 3, 5 | Marcellusz ránézett Jancsira. Jancsi ránézett Marcelluszra. (
484 3, 5 | Bizony nem volt azóta, hogy Jancsi távozott, csak épp ahogy
485 3, 6 | Jobb, jobb! - felelte Jancsi. - Más klastromok nagyobbak,
486 3, 6 | Szegény apácák - mosolygott Jancsi -, sose látnak abból egy
487 3, 6 | lekeféltette a kápáját, csuháját. Jancsi is gondosan körülkefélkedett.~
488 3, 6 | határa. Az imádkozásnak is.~Jancsi körülnézett a tágas szobácskában.
489 3, 6 | tõlem! Ragadós a baj!!!~Jancsi fráter összerázkódott.~A
490 3, 6 | Szörnyûség! - hüledezett Jancsi fráter.~A lektor vállat
491 3, 6 | Milyen jó lélek! - rebegte Jancsi fráter maga elé.~A lektor
492 3, 6 | õket a kapitulum-házban.~Jancsi csak nézte, hogy melyik
493 3, 6 | királyleány megérezte, hogy Jancsi elrémült a változáson: szomorú
494 3, 6 | atyánk is?~- Meg - felelte Jancsi -, holnap bizonnyal õ misézik.~
495 3, 6 | Lektor fráter - szólalt meg Jancsi. - Micsoda ruhában volt
496 3, 6 | majd te is megváltoznál.~Jancsi rezgõ szívvel lépett be
497 3, 7 | 7~A sok utazásban Jancsi fráter sok kertet látott.
498 3, 7 | pompásabb volt valamennyinél. De Jancsi mégis jámbor irigységgel
499 3, 7 | fráterek ámulva szemlélték.~Jancsi büszke volt a mûvére. A
500 3, 7 | persze a mesterségükrõl. Jancsi kertje gyönyörû volt: a
1-500 | 501-547 |