Part,  Chapter

 1  1,  2 |           hallgatott.~Aztán megint megszólalt:~- Én is özvegy vagyok.
 2  1,  6 |          szaporán pillogtak, aztán megszólalt:~- Prédikátor szerzet jámbor
 3  1,  8 |  helyenkint, sárga krétával.~Jakab megszólalt:~- Hallottál már ilyet,
 4  1,  8 |          visszatértek a folyosóra, megszólalt félénken:~- Tisztelendõ
 5  1,  8 |        kanalát.~Az oldalemelvényen megszólalt akkor egy dongó hang: Dezsõ
 6  1,  8 |      könyvet tárt maga elé, s újra megszólalt:~Joakim, Júda királyának
 7  1,  9 |          már az officiumot, Jancsi megszólalt:~- Timó bácsi...~Többet
 8  1,  10|         szenvedett ember. De mikor megszólalt, mindig mosolygott.~Jancsi
 9  1,  10|         mutatott a hüvelykujjával) megszólalt a hálóházban, és én a szájára
10  2,  1 |          raktak.~Jancsi alázatosan megszólalt:~- Kié, uram, az a sok mûveletlen
11  2,  2 |          Kisvártatva Jancsi megint megszólalt:~- Te igen okos, tapasztalt
12  2,  2 |    Negyedóra is eltelt, mikor újra megszólalt:~- Az ember élete mégis
13  2,  3 |          irgalmassága...)~A harang megszólalt.~Bent a folyosón szintén
14  2,  4 |           nagy csendességben végre megszólalt félénken egy nyúlánk növendék-apáca:~-
15  2,  6 |           várt a frátertõl.~Megint megszólalt:~- De hát, fráter, azt mondják,
16  2,  8 |      láthattam.~Erre már Margit is megszólalt. Kissé bágyadtan, de nyugodtan
17  3,  6 |        Aztán néhány lépésre megint megszólalt:~- A télen egyszer a királyné
18  3,  11|       hosszúkás nyakú, szõke apáca megszólalt:~- Egy éjjel én is vele
19  3,  16| szeretettel nézett reá, aztán újra megszólalt:~- Kérlek, jó atyámfiai,