Part,  Chapter

 1  1,  1 |       folytatni. A feje lekókadt. Meghalt. ~Jancsi hetekig tûnõdött:
 2  1,  6 |             hótt ember.~- Hát már meghalt?~- Meg.~- No persze, ezt
 3  1,  8 |        apáca elé. És mégis, mikor meghalt - hatvanöt éves korában
 4  2,  2 |          Nekem sincs. Tudod, hogy meghalt Rozália szóror? Akkora a
 5  2,  2 |        sem mívelt, csak azt, hogy meghalt.~Klára szóror szeme elvizesült.
 6  2,  6 |      idõsebb, Teofil nevû. Az már meghalt.~Összehívatják a környék
 7  2,  14|           Mikor odáig jutottak: A meghalt híveknek adj uram örök nyugodalmat,
 8  3,  4 | imádkozásaiban a szentség hírében meghalt boszniai püspökhöz is könyörgött:~-
 9  3,  5 |            IV. Orbán az õsz végén meghalt.)~István találkozót is kért
10  3,  5 |       haltak meg az apácák közül.~Meghalt a többi közt Klára szóror
11  3,  10|        Hogy az öreg György fráter meghalt azon az õszön, Jancsit tette
12  3,  10|              hüledezett Jancsi.~- Meghalt a fiam! - szakadt ki a fájdalmas
13  3,  10|          fejét ingatva susogta:~- Meghalt! Meghalt!~Jancsi elmeredten
14  3,  10|       ingatva susogta:~- Meghalt! Meghalt!~Jancsi elmeredten bámult
15  3,  10|           elmeredten bámult rá!~- Meghalt?~- Meghalt. A hadban...
16  3,  10|           bámult rá!~- Meghalt?~- Meghalt. A hadban... a szerb földön!~-
17  3,  13|      kedvesebbik fia, Béla herceg meghalt.~Alig huszonöt éves volt,
18  3,  14|        már neki. De Márton fráter meghalt, s a priorok könyörögve
19  3,  14|       felelte az apáca. - Véltük, meghalt, úgy el volt hidegedve minden