Part,  Chapter

501  3,  7 |                  sehol olyat a föld, mint Jancsi kertjében.~Hát Jancsit a
502  3,  7 |             mindig fiatal volt és tiszta.~Jancsi egy júliusi napon maga is
503  3,  7 |                szállt a szomszéd bokorra. Jancsi frátert talán nem nézte
504  3,  7 |                leült a fazék fenekére.~És Jancsi megint csak odadobta a rózsát.~
505  3,  7 |              elbocsát a figyelme mellett.~Jancsi arra gondolt, hogy meggyûjti
506  3,  8 |         apáca-klastrom népessége. Mikorra Jancsi visszakerült a szigetre,
507  3,  8 |                szorítani a priorisszának.~Jancsi nemegyszer, mikor ministráló
508  3,  8 |              lelke messze járt a földtõl.~Jancsi havonként egyszer meglátogatta
509  3,  8 |            priorisszánktól bizony félünk.~Jancsi anyja megcsóválta a fejét,
510  3,  8 |                     nesze, moslék! Nesze!~Jancsi megrándult.~- Na és...?~-
511  3,  8 |              mondott: Kinga, mit mûvelsz?~Jancsi fráter reszketett dühében.~-
512  3,  8 |               nehogy Kingát megbüntessék.~Jancsi a kísérõjére nézett. Az
513  3,  9 |                                         9~Jancsi fráternek még a lába is
514  3,  9 |           hûvös-fehér boltozatok alatt, s Jancsi fráter, ahogy átvitte a
515  3,  9 |       ájtatosabban nem szólt az officium.~Jancsi szinte reszketett a bosszú-örömben,
516  3,  10|                   a vacsora elõtti órában Jancsi a kapusszobában a mécseskét
517  3,  10|                  az idõjárás okozta, hogy Jancsi maga is sóhajtott egyet,
518  3,  10|               mellett van az a szép falu.~Jancsi fráter arra gondolt: mi
519  3,  10|        pillanatban megsiramlott a csengõ.~Jancsi megrezzent.~Ki lehet? Mit
520  3,  10|                   senkit.~- Ki van itt?~- Jancsi fráter! - szólal meg a sötétségben
521  3,  10|                 tompa, szomorú férfihang.~Jancsi elhûlve ismerte meg Ábrisnak
522  3,  10|              kulcs?~- Nálam.~- Eressz be!~Jancsi gondolkodott, hogy vajon
523  3,  10|               van-e még?~- Fenn - felelte Jancsi. - Hiszen még kompléta elõtt
524  3,  10|               történt veled? - hüledezett Jancsi.~- Meghalt a fiam! - szakadt
525  3,  10|              susogta:~- Meghalt! Meghalt!~Jancsi elmeredten bámult rá!~-
526  3,  10|             visszatérsz?~Ábris bólintott.~Jancsi vélte, hogy álmodik.~- De
527  3,  11|            imádkoztatok, Kinga?~- E névre Jancsi szívén fájdalom nyilallt
528  3,  11|              cselédünk beleesett a kútba!~Jancsi lódul a kulcsokért a priorhoz.
529  3,  12|          Imádkozzál értem.~Nyáron egyszer Jancsi frátert is elleli a negyednapos
530  3,  12|                   Fél esztendeje - feleli Jancsi bágyadtan.~- Küldtél már
531  3,  12|             Krisztus nevében, a bajodtól.~Jancsi frátert aznap elhagyta a
532  3,  14|                                        14~Jancsi fráter mély hálát érzett
533  3,  14|                káposztát ültetnél többet!~Jancsi ültetett több káposztát,
534  3,  14|               illatgyûjtésrõl nem beszélt Jancsi senkinek. A regulákban nincs
535  3,  14|                  az istállószag elnyomta.~Jancsi október közepén összeszedte
536  3,  14|                  templomban fagyoskodott.~Jancsi szorongó szívvel látta olykor,
537  3,  14|                   szerzetek kormányzását.~Jancsi mindjárt mise után jelentette
538  3,  14|             Istenem! - imádkozott magában Jancsi fráter - gyógyítsd meg õt
539  3,  17|            csengetés sírt át az épületen.~Jancsi fráter legott fölkelt a
540  3,  17|               jertek át: utolsó kenettel.~Jancsi megrendült.~- Margit szóror?~
541  3,  17|        Megfordultak, sietve visszatértek.~Jancsi szinte feje-vesztetten rohant
542  3,  17|                  paraszt-fráterek, köztük Jancsi fráter is.~És valamennyien
543  3,  17|                  orcám a szomorúságtól...~Jancsi fráter egy fölpillantásában
544  3,  18|               jelen legyenek a temetésen.~Jancsi fráter a fejét a két kezébe
545  3,  18|                   mély csend, mint elõbb.~Jancsi megdörzsölte a szemét, hogy
546  3,  18|               Imádkoznak-e? Alusznak-e? - Jancsi nem kérdezte õket.~Megállt
547  3,  18|               Mintha boldog álma volna...~Jancsi hozzálépett, s odafektette