Part,  Chapter

 1  1,  5 |               Egy deszkalapra ült, és nyugodtan pofázott.~- Ne búsulj -
 2  1,  6 |             nem mozdult, hát a nép is nyugodtan várakozott.~Az ajtót újra
 3  1,  6 |           Jancsinak a fején, de a fiú nyugodtan állott: ösmerte az anyját,
 4  1,  10|             volna. A prior is ott ült nyugodtan, szinte álmos szemmel a
 5  1,  10|              térdre elsõnek. És szólt nyugodtan:~- Vádolom magamat elõtted,
 6  1,  12|               jó!?~- Hogyne - felelte nyugodtan Szikárdusz -, hiszen látjuk:
 7  1,  12|   rápillantott egyszer.~- Csak feküdj nyugodtan, szóror - mondotta végül
 8  2,  4 |           Hosszú pillás, fekete szeme nyugodtan nézett az õ szemébe.~Olyan
 9  2,  6 |               tudom - felelte Ábrahám nyugodtan. - Nem értettem. De már
10  2,  6 |        Kérdezz - felelte Ábris fráter nyugodtan.~- Mikor léptél be a szerzetbe?~-
11  2,  7 | világosságoddal!~Ábrahám ránézett, és nyugodtan felelte:~- Ha olyasmit kérdezel,
12  2,  7 |          helyre igazodott, és színleg nyugodtan kérdezte: ~- De hát csakolyan
13  2,  8 |               Erzsikét.~A belépésekor nyugodtan pillantott az egybegyûltekre,
14  2,  8 |       megszólalt. Kissé bágyadtan, de nyugodtan felelt.~- Kedves hallanom,
15  2,  9 |                Félig lehunyt szemmel, nyugodtan nézett Marcelluszra, mintha
16  2,  12|               hírt hozok! - újságolta nyugodtan Szikárdusznak - a király
17  3,  6 |         elmúlt szívébõl. Késõbb, hogy nyugodtan fontolgathatta a történteket,