Part,  Chapter

 1  1,  4 |      Jancsit:~- Co te kölyök! - susogta - mit lábatlankodol itten!~
 2  1,  6 |        mint az ürgéé.~A nép azt susogta, hogy az a kalocsai érsek,
 3  1,  6 |   ölelte meg Jancsit, és édesen susogta:~- Köszönöm.~
 4  1,  8 |   nézett.~- Vedd le a süveged - susogta.~Köhintett, torkot reszelt,
 5  1,  8 |  nevetett.~~- Ne félj semmit! - susogta Jakab, mikor már az ajtót
 6  1,  8 |      lépcsõre.~- Dezsõ fráter - susogta Jakab. - Ez ám a tudós ember.
 7  1,  8 |      Gyûrd fel az inged ujját - susogta Jakab a fiúnak. - Aztán
 8  1,  8 |       vagy halott?~- Lépd át! - susogta Jakab.~S õ legott átlépte.
 9  1,  8 |   szemöldök.~- A provinciális - susogta Jakab tisztelettel -, Mihály
10  2,  11|        mondatot már hangtalanul susogta. Haragudni látszott, hogy
11  2,  11|       gyûltek.~- Kitelik tõle - susogta. - Jordánusz frátert küldjétek
12  3,  3 |       szemét:~- Rosszul esik? - susogta - rosszul esik?~- Csak nem
13  3,  10|       ágyra, és a fejét ingatva susogta:~- Meghalt! Meghalt!~Jancsi
14  3,  15| Képzelõdtem, csak képzelõdtem - susogta.~De annyira el volt rémülve,
15  3,  16|       elmosolyodott:~- Miért? - susogta. - Vajon éntõlem is annyira
16  3,  16|        mellett.~- Ne sírjatok - susogta Margit. - Mi sírni való