Part,  Chapter

 1  1,  3 |  simogatta a szakállát.~- Hát lelkem, azért hívattalak ide, mert
 2  1,  12|   anyja apáca-ruhában...~- Ó, lelkem, szerelmes fiacskám! - harsogta
 3  1,  12|  fészkérõl fölkelt tyúk.~- Ó, lelkem, fiacskám, mennyit sirattalak!
 4  1,  12| elragadják... Hogy vagy, édes lelkem? Kapsz-e eleget enned? Nem
 5  2,  2 |     mögött.~- Jancsi fiam! Ó, lelkem! Jaj, alig ösmerek rád!
 6  2,  2 |    ösmerek rád! Megnõttél! Ó, lelkem, szép barát-fiam!~- Jaj,
 7  2,  2 |   megvastagodott a szavad. Ó, lelkem! Meg nem ösmertelek volna
 8  2,  10|      és nem gyötörne, hogy ne lelkem szerint élhessek Istennek.~
 9  2,  11|      a bárányt ragadja meg.~- Lelkem, Ábrisom!~A frátert elfûtötte
10  3,  3 |     mért is tapad úgy hozzá a lelkem? Mi közös ügyünk van egyéb
11  3,  3 |       meg az árnyéka... Az én lelkem annak a szent leánynak a
12  3,  6 |       Mária, Dezsõ fráter! Ó, lelkem, fiam, csakhogy újra látlak.
13  3,  6 |      kiszaladt, mikor... Jaj, lelkem, el se mondom! Elég annyi,
14  3,  6 |       Õ vetkeztetett le. Jaj, lelkem, mintha nem is királyleány
15  3,  8 |    erõsebben rászólt:~- Kinga lelkem! Segíts, kérlek!~Oly hangosan
16  3,  12|       a tiéd vagyon, én Uram, lelkem, testem, mindenem tiéd.