Part,  Chapter

 1  1,  6 |          Az én fiamat? Hiszen mondom, hogy az én fiam.~- De értsd
 2  1,  8 |    kancelláriussal. Nem azért mondom... hiszen elvégre csak a
 3  1,  8 |       miért eszik a földön?~- Mondom, hogy vezeklõ. Egy álló
 4  2,  1 | rajtam a szarvas-szagot. Hát, mondom, fölemeli a fejét, és jön.
 5  2,  1 |  erõsebb?~- Csak netalántánra mondom: ha netalántán erõsebbnek
 6  2,  6 |      szemben.~- Jó fráterek - mondom nekik az úton -, mindent
 7  2,  6 |    kíváncsi ember.~- Hallod - mondom neki -, nehogy arra menjünk
 8  2,  6 |      Miért kérdezed?~- Csak - mondom - kérdezem.~Csak áll, mint
 9  2,  7 |       érezzük, hogy mikor azt mondom, én, az nem a test.~Ezt
10  2,  14|    kérdezi az érsek.~- Bizony mondom, hogy amennyire a gyarló
11  3,  1 |      terjedeznek.~- Margit! - mondom eliszonyodva - vérzel!~-
12  3,  4 |       meg: legyintgettetek.~- Mondom, hogy nem. Csupán csak azt
13  3,  6 |   mikor... Jaj, lelkem, el se mondom! Elég annyi, hogy nem bírtam
14  3,  6 |        bizony megmerevülök! - mondom a konyhán, ahogy a lángost