Part, Chapter
1 1, 1 | sárgálló baracklevelekre. Aztán folytatta:~- Ha meghalok,
2 1, 1 | kertész pihent kevéssé. Aztán halkabban folytatta:~- Hát
3 1, 1 | szúrsz. Árral. Vagy szöggel. Aztán magot nyomsz a közepébe,
4 1, 1 | csontot törögetett malomkövön. Aztán homokot kevert bele. A homok
5 1, 1 | Fölszedette. A kötényébe rakta.~Aztán a kertnek a másik sarkába
6 1, 1 | hagymát. Betaposta gondosan.~Aztán bevánszorgott a házba, lefeküdt.
7 1, 2 | legény megszabadítja, s van aztán lakodalom!~Álmodott Jancsi
8 1, 2 | megcsiklandozták volna. - Meg aztán ki venne el engem?~És szemérmesen
9 1, 2 | álmélkodva nézte a várépítkezést. Aztán a Dunára fordult a tekintete.
10 1, 2 | A szekeres hallgatott.~Aztán megint megszólalt:~- Én
11 1, 2 | Mán három esztendeje...~- Aztán mér nem házasodik meg kend? -
12 1, 2 | egymásra pillantottak.~Egyszer aztán a szekeres a távolba mutatott
13 1, 2 | vont:~- Mit nyernél vele?~Aztán kinyújtotta a nyakát:~-
14 1, 2 | királykisasszonyokkal! Aztán majd a király ott sétál,
15 1, 3 | felásnotok, beültetnetek. Aztán... gyertek csak...~Nagy
16 1, 3 | hagyták künn az udvaron.~- Aztán, ha erre jársz - mondotta
17 1, 3 | a krétát egy deszka alá. Aztán óvatosan pillantott szét,
18 1, 4 | vélekedtek, hogy homokízû víz.~Aztán a kútásók a kisudvarra vitték
19 1, 4 | földet.~A beretvált arcú úr aztán egy deákféle, fiatal úrhoz
20 1, 4 | körülpillantott a kisudvaron, aztán a barát figyelmeztetésére
21 1, 4 | gondolta elámulva Jancsi.~Aztán az ötlött eszébe, hogy közel
22 1, 4 | Darabig ott ólálkodott. Aztán megint a máriakõ jutott
23 1, 4 | Megtanul rajta egy-két nótát. Aztán ha már szépen folyik a nóta
24 1, 4 | mozdulatlanul fekszik, de felrándul aztán, felugrik, és a lóhoz fut.~-
25 1, 4 | királyfi arcának elváltozása. Aztán meg különös, hogy olyan
26 1, 5 | királyszobát s a templomot. Aztán elsétáltak a Duna felé,
27 1, 5 | mind meghajolt a királynak. Aztán, hogy a király belépett
28 1, 5 | hogy otthon is van kert, aztán hazarendel. Nem való vagy
29 1, 6 | elhintették a templom elõtt.~Aztán székeket cipeltek, sok faragott
30 1, 6 | papok zsoltárokat énekeltek, aztán meg a szentek litániáját.
31 1, 6 | meghintette vele a templom falát. Aztán fölemelte az aranyos botot,
32 1, 6 | kõmíves jöhet be. Késõbb aztán ti is, csak türelem!~A királyi
33 1, 6 | falait is megszentelte.~Akkor aztán a kõmíveseket szólították,
34 1, 6 | öntött a mészbe és homokba, aztán kivonult a templomból a
35 1, 6 | Vélhetõleg munkások hullatták el. Aztán egy másik szöget is pillantott
36 1, 6 | fölpillant Jancsira, de aztán csak a munkáján a szeme.~
37 1, 6 | mindig ott van?~- Ott.~- Hát aztán mér van ott?~A kukta vállat
38 1, 6 | kötötte a fiának. Jancsi aztán derékon megkötötte maga.~
39 1, 6 | hallgatják figyelemmel. Aztán a barátok is, az apácák
40 1, 6 | kendõ könyékig ér. Alatta aztán fekete palást-féle, éppúgy,
41 1, 6 | szemei szaporán pillogtak, aztán megszólalt:~- Prédikátor
42 1, 6 | nyugodott az érsek arcán.~Aztán az apácák sorra megcsókolták
43 1, 6 | már hát aki befért.~Bent aztán mind letérdeltek, s röviden
44 1, 6 | is arra halad majd. Akkor aztán megnézi.~A kertet különben
45 1, 6 | Át kell bújnia a konyhán, aztán az ebédlõn, ebédlõrõl a
46 1, 6 | vén Humbertusz baráttal, aztán az érsek, és a mindenfelé
47 1, 6 | tulipánokra is rábámul. Aztán a kúton marad a tekintete.~-
48 1, 6 | Jancsi azt vélte, galamb. Aztán csodálkozva látta, hogy
49 1, 6 | pillangócska orgonavirágon.~Aztán ismét eltelik egynehány
50 1, 6 | vet a nagy feszület elõtt. Aztán fölkel, és tovább lépked.
51 1, 6 | felsõ zárba, és megfordítja. Aztán a nagy kilincset megnyomja.
52 1, 6 | pislantott vagy hármat. Aztán óvatosan kúszott feljebb.
53 1, 6 | nem lakol. De gyere le, aztán mondd meg, hogy mit akarsz.
54 1, 6 | negyedóráig is elhúzódó.~Aztán Jancsi csengetést hallott
55 1, 6 | Elhadarta a miatyánkot, aztán jobb kézzel még a keresztet
56 1, 6 | neki csendes nyugodalmat. Aztán hogyan halt meg?~- Megrúgta
57 1, 6 | bemenni?~S döcögve nevetett.~Aztán egyszerre, mintha belülrõl
58 1, 6 | De csak egy pillanatra. Aztán megint megkövesült.~- No
59 1, 6 | megjön Marcellusz fráter, aztán elvezetünk Lukács deák úrhoz.~
60 1, 6 | csak háljon itt meg. Holnap aztán mise után elvisszük a prépost
61 1, 6 | Micsoda kokas az ottan?~Aztán nem beszéltek többet. Marcellusz
62 1, 6 | karját tette a feje alá. Aztán azon tépelõdött, hogy hátha
63 1, 6 | különösen nyugtalanította.~Aztán nagysokára mégis elszenderült,
64 1, 7 | vedertõl, és maga dõlt ivásnak. Aztán gondolkodva nézett a vízre.
65 1, 7 | mosdatlanul, és rákiált: Ohó!~Aztán azon gondolkodott, hogyan
66 1, 7 | pofáján csöpögött.~Az apáca aztán kilökdöste.~- Maguknak is
67 1, 7 | térdelt, és unatkozott.~Késõbb aztán elmentek az apácák templomába,
68 1, 7 | kedvetlenül áll fel, és ásít, aztán unalommal bámul Jancsira.
69 1, 7 | aggódva pillantott hátra. Aztán a tenyerét a szájához tette:
70 1, 8 | azonban jól bánnak vele.~Aztán a pap kérdezõsködött:~-
71 1, 8 | Tizenkét esztendõs mostan. Aztán, hogy a gyerekeken folytassam,
72 1, 8 | a lánya, Cecília szóror; aztán Pósa úrnak a lánya: Stefánia
73 1, 8 | pillantással végigmustrálta.~Aztán János fráterre mosolygott:~-
74 1, 8 | kapus mosolyogva pislogott. Aztán elkomolyodott.~- Mindnyájan
75 1, 8 | elõre jött. Jancsira nézett, aztán meg Jánosra.~A tekintete
76 1, 8 | újság, Jánoskám? - kérdezte aztán atyásan.~- Ezt a fiúcskát
77 1, 8 | végigsétáltatta a fiún. Aztán János barátra nézett.~-
78 1, 8 | Kidobta a labdát?~- Ki. Aztán felmászott az ölfa tetejére,
79 1, 8 | remeteségben, a Bakonyban. Aztán álomlátásban parancsolták,
80 1, 8 | György rábámult Jancsira, aztán Jakabra fordította a szemét:~-
81 1, 8 | öreg a fiú lábára nézett, aztán bement a ruhatár legbelsõ
82 1, 8 | mintha valaki prédikálna.~Aztán elszûnt a beszéd. Más hang
83 1, 8 | fráter lábára mélázott. Aztán fölemelte a fejét:~- Mért
84 1, 8 | elibe tesz egy régi könyvet, aztán betûrõl betûre leírja.~Hallgatódzott.
85 1, 8 | beszéde. Jakab ásított, aztán halkan folytatta:~- Láttam
86 1, 8 | mesterség. Kimérni a papirost, aztán megszurkálni árral a vonalak
87 1, 8 | megszurkálni árral a vonalak végét, aztán megvonalozgatni ónnal, aztán
88 1, 8 | aztán megvonalozgatni ónnal, aztán kipingálni szép ügyesen
89 1, 8 | felelte Jancsi lélekbõl.~- Aztán a második kötelesség: a
90 1, 8 | susogta Jakab a fiúnak. - Aztán vigyázz, nehogy ebédnél
91 1, 8 | és fehér skapulárésak. Aztán az öregek: a fehér skapulárésak.
92 1, 8 | merített belõle Jancsinak, aztán magának. A tál az alsórendrõl
93 1, 8 | országba. De azt is beszélték aztán, hogy a tatárok Nagy-Magyarországot
94 1, 8 | le volt beretválva fölül.~Aztán egy nagyfejû, tar homlokú
95 1, 8 | fráter eszik még egymagában.~Aztán egy beteg arcú és kék szemû
96 1, 8 | Jancsinak is, magának is. Aztán a tálas fráter feljebb haladott.
97 1, 8 | megtörülte Jancsinak a kezét is, aztán a törülközõt belevetette
98 1, 8 | mentegetõdzött, csak meghajolt.~Aztán az apácákról beszélgettek.
99 1, 8 | úgy gondolomra beugranak, aztán teher és unalom nekik az
100 1, 8 | mestertõl, meg Dezsõ lektortól. Aztán, ha misés lesz, visszatér
101 1, 8 | valamit ennem, mert eldõlök. ~Aztán a prior elé térdelt. A prior
102 1, 8 | tesen beszélt. De akkor aztán hamar fejlõdött tovább.
103 1, 8 | könnyel: elpöntyörödött.~Aztán a fráterek az apácákról
104 1, 8 | valami makulátlan angyal, de aztán, amint bent vannak, civakodnak,
105 1, 8 | nehezét, a borulás többi része aztán nem fájdalmas.~De bizony
106 1, 8 | székek azért vannak itt. Aztán itt mondják meg, hogy mi
107 1, 8 | Elmondjuk hangosan. Bizony. Aztán a prior elõtt véniát teszünk,
108 1, 8 | mert úgy csaplak pofon... Aztán, ha én megharagszok, hát...
109 1, 8 | szalmazsákot az udvarra, aztán azon gyakorolhatod. No hát
110 1, 8 | elõször a király kíséretében, aztán meg a dereglyén látott.
111 1, 8 | provinciális a kancsóra keresztelt, aztán kiloccsantotta a víz színét
112 1, 8 | megrezdült. Elvörösödött. Aztán lehunyta a szemét, és elszíntelenedve
113 1, 9 | sarujukat. A dormitóriumban aztán egy szót se szóltak egymáshoz.
114 1, 9 | Elbámult, hogy hol van. Aztán meg azon csodálkozott, hogy
115 1, 9 | az udvarra.~A négy fráter aztán a Mária-kép elé csoportosult.
116 1, 9 | latinul. De mégis elunta aztán.~Szórakozottan nézett körül.
117 1, 9 | siketnémák szoktak beszélni.~Aztán megragadta Jancsi karját,
118 1, 9 | Gyûlölettel nézett Timóra. Aztán a tatár fiúra fordult a
119 1, 10| még a fenekin. Kotord ki, aztán mosd meg a bögrét a kútnál.~
120 1, 10| apácáké, csak avultabb.~Aztán asztalt terítettek, Jancsit
121 1, 10| közben a sóskát.~Behordták aztán hárman a levest, és Tádé
122 1, 10| egér porcogott valahol. De aztán vöröses világosságok jelentek
123 1, 10| olvasott valami keveset. Aztán leültek. A prior a karosszékbe
124 1, 10| valaki hangosan gyónna. Aztán a hang elhallgatott. A prior
125 1, 10| csöndesség következett, aztán az elõbbi hang kezdte a
126 1, 10| húst a fiúcska költötte el. Aztán megvallotta, hogy õ is evett
127 1, 10| ami Jancsival történt, aztán üdvös büntetést kért, és
128 1, 10| csuháját, s lebocsátotta övig, aztán a miserere-zsoltárt éneklõsen
129 1, 10| prior csapott rá elõször, aztán Marcellusz fráter, aztán
130 1, 10| aztán Marcellusz fráter, aztán a mester. Jakab vontatottan
131 1, 11| kedvvel próbálgatta a fejére. Aztán a zsebet kereste a csuhán.~-
132 1, 11| között, hát csak nyelt egyet, aztán félénken rebegte:~- Loptam
133 1, 11| Márton fráter hát várt még, aztán szelídeden szólott:~- Nincs
134 1, 11| rácsatolta az övszíjat. Aztán a fekete színû kis skapulárét
135 1, 11| mester a kis új baráttal, aztán a többi.~Énekelve vonultak
136 1, 12| percig a beszélgetést, de aztán arra gondolt, hogy az anyja
137 1, 12| szögletébõl láthatta õket, de aztán igazodott egyet a térdelésben,
138 1, 12| Milyen fehér a keze!)~Aztán, ahogy ott álltak az udvar
139 2, 1 | lovak szusszanhassanak.~Aztán újra kezdõdött a No, Isten
140 2, 1 | míg a másik szekér jõ, aztán annak a lovaival kimozdulhatsz.~-
141 2, 1 | szabad lóra ülnünk, atyámfia.~Aztán a két barát mégis tanakodott.~-
142 2, 1 | ember vót az én uram... Aztán most nincs felesége...~-
143 2, 1 | nincs felesége...~- Hát aztán?~- Hát aztán azért nincs
144 2, 1 | felesége...~- Hát aztán?~- Hát aztán azért nincs felesége, mert
145 2, 1 | elment a pappal...~- Hát aztán?~- Hát aztán... izé... hát
146 2, 1 | pappal...~- Hát aztán?~- Hát aztán... izé... hát hogy a papot
147 2, 1 | utána bámult a két barátnak, aztán erõs recsegõ hangon kiáltott:~-
148 2, 1 | gondolkodóan mélyesztette maga elé.~Aztán fölkapta a fejét.~- De hát
149 2, 1 | hangja hallatszott odakünn. Aztán a gyermeksírás elcsendesült.
150 2, 1 | határon visszafordultak. Akkor aztán aszontuk: Most már együtt
151 2, 1 | vagy a magyar menjen átal, aztán ütközzünk a mezõn. Bolond
152 2, 1 | Lovas erre! Sûrûlj! Sûrûlj! Aztán, hogy elõttük a nyilat:
153 2, 1 | nyilat: Fussunk! Fussunk! Aztán megint: Sûrûlj! Sûrûlj!
154 2, 1 | egynéhány különleges imádság. Aztán õ is felgyûrte a csuhájának
155 2, 1 | elmondta a kompletóriumot. Aztán nagy álmosan lefeküdtek.~
156 2, 2 | Ave Maria gratia plena...~Aztán megmosdottak a már este
157 2, 2 | lassúdott, hogy el ne csússzon. Aztán puha gyepre értek. Egymás
158 2, 2 | fáradt. Délelõtt sose. Késõbb aztán már délután se, este se.~
159 2, 2 | emberi nemzetség.~- Hát aztán? Azt véled-e, hogy ez a
160 2, 2 | Elõször talán állati testet, aztán emberi testet. Öltenek annyiszor,
161 2, 2 | nagyszámúak voltak. A mester aztán hónapokig foglalkozott Jancsival,
162 2, 2 | megkicsinyítették volna õket.~Elmondta aztán az anyjának, hogy a szigetre
163 2, 2 | Julis, ha ezt tudtuk volna?~Aztán Jancsira nézett:~- Ismerted? -
164 2, 2 | megnézi, megtapintja a szívét, aztán azt mondja: hozzanak be
165 2, 2 | könyvbõl olvasott!~No, akkor aztán én is rá! Úgy összetépáztuk,
166 2, 2 | kórházat meg az udvart.~Csak aztán jutott eszünkbe a szegény
167 2, 2 | szemét, és folytatta:~- Aztán másnap nagypénteken ki nem
168 2, 2 | nyakán hátul, a ruhája alá. Aztán megrettenve kiáltott: -
169 2, 3 | koporsót szenteltvízzel. Aztán egy kanálnyi tömjént vetett
170 2, 3 | bõvebben az ének szövegét.~Aztán ismét más ének következett:~
171 2, 3 | meg a födelet. Margit is. Aztán az idõsebbik János fráter
172 2, 4 | vetette, be is ültette. Aztán egy ebédnek utána arra kérte
173 2, 4 | Szikárdusz pislogott, aztán bosszankodva szipákolt.~-
174 2, 4 | pillantott a priorisszára.~Aztán a kert déli szögletére vezette
175 2, 5 | Elvégre is - gondolta aztán - ezek az imádságok se termettek,
176 2, 5 | töltöttek frisset. Gondolkodott.~Aztán megmártotta a tollát. Visszafröccsentette
177 2, 6 | Jelentkeztek áldásért. Aztán a kertbe vonultak be, hogy
178 2, 6 | bátyámmal együtt.~Sóhajtott. Aztán megeredt a beszéde.~- Szomorú
179 2, 6 | megfogja elõször a szemedet, aztán a lelkedet. Isten helyett
180 2, 6 | Levagdosta róla a kiálló végeket. Aztán Ábrahámra nézett.~- Ábris
181 2, 6 | hogy néz.~Mit néz rajtam?~Aztán eljött másnap is, harmadnap
182 2, 6 | diadalmasan végezett is.~És aztán így szól az özvegy:~- Vajha
183 2, 6 | Szenvedtem. Imádkoztam. Aztán mégiscsak levetettem. Nem
184 2, 6 | persellyel is elkerültem.~Aztán így folyt ez napokig. Már
185 2, 7 | ugyan, de csak együttesen, aztán mindjárt csengetnek, s másnap
186 2, 7 | mélyen megilletõdve állt aztán a maga vallomásával a prior
187 2, 8 | Már Budára érkezett.~Aztán naponként értesültek róla,
188 2, 8 | lábát, s ki lett a gyõztes. Aztán a nagy vadászatok a budai
189 2, 8 | gondókodok!”~Másnap mondta aztán Petronyella, hogy aszongya
190 2, 8 | aki a kengyelhez hajolt, aztán négykézlábra ereszkedett.~
191 2, 8 | belépnek, akik idejönnek. Aztán te lépsz be utoljára. A
192 2, 8 | nõk csak fiatalon szépek.~Aztán hát István királyfi! Hogy
193 2, 8 | pillantott az egybegyûltekre, aztán földre sütött szemmel lépett
194 2, 8 | az arcát, és megcsókolta.~Aztán bemutatta a cseh királynak.~-
195 2, 8 | Némán bámult a leányra. Aztán németül szólalt meg:~- Ich
196 2, 8 | tõlem?~Margit reápillantott, aztán a szemét újra lesütve felelte:~-
197 2, 8 | a kisleány állacskáját, aztán lehajolt, és megcsókolta.~-
198 2, 8 | terem.~Valami aszúbor volt. Aztán hajlongva ismételte Margitnak,
199 2, 8 | király röviden imádkozott.~Aztán beljebb léptek. A király
200 2, 8 | ismét letérdeltek.~A barátok aztán ott maradtak, csak Marcellusz
201 2, 9 | visszhangzották a budai hegyek, aztán minden elcsendesült. A cseh
202 2, 9 | szeretetében a klastromot.~Aztán Béla máris öreg. Utána István
203 2, 9 | lelkét, mint a magáét.~Akkor aztán tovább merték fonni a beszédet,
204 2, 9 | Marcellusz pillanatra rábámult, aztán helyeslõen intett rá az
205 2, 9 | beszéljen a nyelvemmel. Akkor aztán bátran léptem be.~Marcellusz
206 2, 9 | csüngõ olvasójára nézett. Aztán az arcára.~- Vajon én vagyok-e
207 2, 9 | szemöldökét, két tenyerét. Aztán búcsút bólintott.~- Hát
208 2, 10| köpdöstek, megostorozták.~Aztán kiment gyapjat mosni az
209 2, 10| hívat a vasablakra.~Arra aztán fölkel, és hangosan a feszülethez
210 2, 10| lemetszem az orromat. Akkor aztán hozzáadhatnak a cseh királyhoz.~
211 2, 11| küldjétek ide.~Szikárdusz aztán elbeszélte, hogy Ábris fráternek
212 2, 12| Kunigundát.~- Azt. Így aztán a békekötésnek ez a pontja
213 2, 12| leveregette a köpönyegérõl a port. Aztán elõvette a botját a sarokból.~
214 2, 12| legyintett. Köpött is egyet. Aztán másról beszélgettek.~
215 2, 13| nevét nem tudjátok meg soha.~Aztán visszatért a klastromba,
216 2, 13| Mink nem hálunk lepedõn.~Aztán eltûnt a vánkos.~- Miért
217 2, 13| lazsnakot gyûrnek a fejük alá.~Aztán egyszer meg, hogy inget
218 2, 13| vétettem a regula ellen!~Aztán elvették elõle a királyi
219 2, 13| pillanatban elképedt, de aztán megadással csüggesztette
220 2, 14| nénjének a leányát, Margitkát, aztán makonyai Margitot, Vilmos
221 2, 14| a kezébe:~- Deo gratias.~Aztán folytatta magyarul:~- Tehát
222 2, 14| fejére illesztette Margitnak, aztán a három másik leánynak.
223 2, 14| percre behunyta a szemét. Aztán Szent Erzsébet képére nézett.
224 3, 1 | legderekabbik fiának.~A mesék aztán el is hallgatnak ezzel.~
225 3, 2 | is összeálló szemöldökét, aztán az írásra sunyorított. Mindjárt
226 3, 2 | gondolok. Hiszen hozzád vezet!~Aztán egy sárga, szúrágta lap
227 3, 2 | azon is végigbaktatott. Aztán Szikárduszra bámult.~- Hm! -
228 3, 2 | ragasztásra alkalmazza.~Aztán megtudakozták az öreg György
229 3, 3 | megkiáltja a követ.~Akkor aztán majd megfelel.~Elõtte Jakab
230 3, 3 | percre a tenyerébe hajtotta.~Aztán kimondta az ítéletet:~-
231 3, 3 | Jancsi a kertbe távozott. Aztán megfordult, és a priorhoz
232 3, 3 | Jakab megdöbbenve nézett rá, aztán sértõdött arccal indult
233 3, 3 | mély áhítattal imádkozik.~Aztán az anyjától búcsúzott el.
234 3, 3 | Jancsi szorongó mellel nézte. Aztán a szoba közepére fordult
235 3, 4 | megtorlásában. Az ilyen jeleneteket aztán mind a két király hatalma
236 3, 4 | Marcellusz meg is szentelte õket, aztán a priort megcsókolta.~Jancsi
237 3, 4 | az ismerõs fráterekkel.~Aztán a két vendég megmosakodott,
238 3, 4 | csöndességben.~Ebéd végeztével aztán Marcellusz elkérdezte: Mit
239 3, 4 | Marcellusz a fejét rázta. Aztán fölkelt, hogy rendre vizsgálja
240 3, 4 | megfogtam a lónak a hevederjét, aztán felemeltem.~- No - mondok -,
241 3, 4 | kürtjét nagy kedvvel.~Jancsi aztán mindjárt arra is gondolt,
242 3, 4 | ispán, Dorog fia Sándor; aztán a gömöri ispán, Illés fia
243 3, 4 | Illés fia Kácsik Péter; aztán Sándor fia Sándor, Básztej
244 3, 4 | legalább három napot; addig aztán mind a fülemet fújja, még
245 3, 4 | Marcelluszt is rám küldik. Aztán hát tik arról talán nem
246 3, 4 | akár a kazal tetején is. Aztán hát nézzed: tehettem-e másképp?
247 3, 5 | Egy percig tétován állt. Aztán keresztet vetett magára,
248 3, 6 | írósága kifejezésére.~- Hát aztán miket írsz te?~- Miket?
249 3, 6 | nem volt a klastromban.~Aztán áldást kértek a lektorral
250 3, 6 | milyen lélekbõl hallgatja.~Aztán néhány lépésre megint megszólalt:~-
251 3, 6 | olvastam nekik. Õ is sírt. Aztán olvasás után azt mondja:~-
252 3, 6 | legyünk büszkék? Igaz, hogy aztán a királyné a szerzetnek
253 3, 6 | gondolat, ugye? De bezzeg aztán ha bénát vagy vakot lát,
254 3, 6 | mentegetõdzött Julis asszony.~Aztán folytatta:~- Csak Margit
255 3, 6 | regulára.~Nem is folytathatták aztán a társalgást. Egy fiatal,
256 3, 7 | csak odahányta a homokba. Aztán ott is maradt. De hogyan
257 3, 7 | mellé. Jó lesz öntözésre.~Aztán elõvette az ásót, és körülárkolta
258 3, 7 | bokor tövébe az ásóval. Aztán a kis liliom két-három évig
259 3, 7 | nézte kis ideig a madárkát. Aztán a figyelme az elhervadt
260 3, 7 | gondolat nélkül történt.~Aztán máskor is csak odadobta
261 3, 8 | babonás elbeszéléseket.~Aztán egyszer õ szólalt meg:~-
262 3, 8 | És a szájára csapintott.~Aztán az orrát ráncolva folytatta:~-
263 3, 8 | a történetnek!~- No, és aztán mi történt? - kérdezte.~
264 3, 9 | megfojtja azt az ispánleányt!~Aztán, hogy a királyhoz, királynéhoz
265 3, 9 | Szikárdusz könyörgésére aztán mégiscsak engedett: odament
266 3, 9 | be a kenyeret és vizet. Aztán közéjük térdelt, és õ is
267 3, 10| szerb kincstáros fiáért.~Aztán minden klastromban fordultak
268 3, 10| vajon beeresztheti-e? De aztán gyorsan megítélte, hogy
269 3, 11| szórorokhoz - mondotta -, aztán ebédre visszatérek. Jertek
270 3, 11| Neki is ezt mondtam. Arra aztán megengedte. De sosem engedte
271 3, 11| rá sikoltozást hallunk. Aztán egy másik sikoltást:~- Kútba
272 3, 12| végigsimogatta a kámzsát, skapulárét. Aztán könyvet kért. Bement a templomba.
273 3, 12| Csodálkozó kérdéseikre aztán maga is elmondta, hogy Isten
274 3, 12| testem, mindenem tiéd. Akkor aztán nemcsak az ajkad imádkozik,
275 3, 12| legyenek az érzésednek.~Aztán fígyelmezni kezdtek az apácák
276 3, 12| diadalmasan Betámi Margit.~Akkor aztán a királyleány nyugtalanul
277 3, 12| elmosolyodással állt ott. Aztán, hogy a provinciális eltávozott,
278 3, 12| megteljesítette a parancsát.~Akkor aztán a fráterek is kezdtek hozzá
279 3, 12| hogy a foga is vacog belé. Aztán meg elönti a forróság. A
280 3, 14| szeretett misézni.~- Ez aztán kert! - mondotta. - Mindig
281 3, 14| liliomhagymát.~A tehenesnek aztán megmondta, hogy csak behányjon
282 3, 14| válik, mint a tej.~Akkor aztán megnyílik a kelyhe.~No hát
283 3, 14| mondta a provinciális -, aztán én tiltom meg neki.~Bizony
284 3, 15| barát a fejét csóválta. Aztán elõvették a könyvet. A másik
285 3, 15| meghintették szenteltvízzel. Aztán elmondták a miatyánkot,
286 3, 16| szeretettel nézett reá, aztán újra megszólalt:~- Kérlek,
287 3, 16| megfogni, de visszaejtette. Aztán úgy evett vagy két kanál
288 3, 16| vagy gyöngülve! - szólt aztán Kinga is könnyre fakadva.~
289 3, 17| ilyen megfázás nem halálos. Aztán õ meg is van szokva a hideggel.
290 3, 17| nyeles ezüst-lámpásban. Aztán egy másik apáca, aki a szenteltvíz-tartó
291 3, 17| nyolcan égõ szövétnekkel, aztán a mennyezet-vivõ fráterek;
292 3, 18| halott hideg kis kezére.~Aztán, ahogy kiandalgott a templomból,
|