Part, Chapter
1 1, 5 | hogy a királykisasszonynak Margit a neve, és hogy nem a szigeten
2 1, 6 | Még kisded gyermek volt Margit kisasszony, mikor Beszpörémbe
3 1, 6 | vonulnak az ebédlõbe, s Margit is arra halad majd. Akkor
4 1, 6 | néz reá boldog szemmel.~Margit azonban ahelyett, hogy érte
5 1, 6 | évekig, örökkön való, amint Margit az õ szemébe néz, s azt
6 1, 6 | folyosón, a kisudvaron.~Margit az anyja karjába kulcsolódva
7 1, 6 | csevegéssel térnek vissza. Margit most már az íves szemöldökû
8 1, 6 | és pintyõkét. - Tessék, Margit kisasszonyom, magának hoztam. -
9 1, 7 | Bizonyosan a leányok, s köztük Margit is.~Gondolta, felmászik
10 1, 7 | királykisasszonyka!~Valóban Margit volt. Ahogy feljutott az
11 1, 7 | e!~S feldobta a labdát.~Margit feléje is kapott, de a labda
12 1, 8 | herceglányt már mondtam. Annak is Margit a neve. Tizenkét esztendõs
13 1, 8 | három pogácsát is.~- A kis Margit - szólalt meg - hogy viselkedik?~-
14 1, 8 | Mondják a szórorok, hogy a kis Margit mindjárt ebéd után sorra
15 1, 8 | apácák ájtatosan. A kis Margit is ott áll. Olimpiádesz
16 1, 8 | dolgozunk, elborul az ég. A kis Margit így szól: - „Akarjátok,
17 1, 8 | generális fráter kezét. A kis Margit olvas már szépen. Latinul
18 1, 12| duzzadt bõrtáska. (Hol van hát Margit?)~A kórházból egy fiatal
19 1, 12| Micsoda apró barát!) Csak Margit imádkozott köztük szeme
20 1, 12| lesütve, ájtatosan. De még Margit is - szíve nagy megrezzenésére -
21 1, 12| Csak annyit hallott, hogy Margit kisanyám-nak szólította
22 1, 12| emlegették, hogy rá van bízva Margit.~A pillantásukból látta,
23 1, 12| Hogy viselkedik a kis Margit?~- Jól, orvos fráter. Soha
24 1, 12| szemét a földre irányozva.~Margit egy leánytársa karjába fûzõdve
25 1, 12| tûzte, a fülecskéje mellé.~- Margit! - kiáltott rá Olimpiádesz
26 1, 12| amelyiken a gyümölcsfolt van!~Margit megrezzent, elpirosodott,
27 2, 1 | messzirõl mosolyog. Az arca: Margit arca.~
28 2, 2 | Milyen lehet most a kis Margit? Bizonyára megnõtt, megváltozott.
29 2, 2 | nem evett, se nem ivott, Margit szóror átkérette a priort,
30 2, 2 | kitódultunk a csodájára. Margit eléje megy nagy szeretettel,
31 2, 2 | Bebocsátjuk a beteg-házba. Margit szóror elõre siet nagy örömmel.
32 2, 2 | szolgálója, fut a parázsért, Margit szóror meg leemel a patikás
33 2, 2 | Melyikük az?~Mutatjuk, hogy Margit. Térdre borul elõtte, mint
34 2, 2 | És csókolná a lábát. De Margit nem engedte. Tudod, hogy
35 2, 2 | Melyik a király leánya?~Margit néha el is búvik elõlük.
36 2, 2 | akik a könyvet lapozgatták. Margit is szenteltvízbe mossa a
37 2, 2 | most is.~- Ájtatos a kis Margit? - kérdezte Jancsi nyugodt
38 2, 2 | Cilicium van rajtad? Margit elmosolyodott - olyan szomorú
39 2, 2 | hanem hívass engem, vagy Margit szórort. Hadd örüljön. Mert
40 2, 2 | ha csak engem hívatsz. Margit nem szereti, ha hívják.
41 2, 3 | csókolták meg a födelet. Margit is. Aztán az idõsebbik János
42 2, 4 | arra való gondolatból, hogy Margit kezébe kerül az imádság,
43 2, 4 | szégyenlõsen a fal felé.~- Margit! - kiáltotta megbotránkozó
44 2, 4 | hangon Marcellusz.~Akkor Margit megfordult, és a csutakot
45 2, 4 | a priorisszára meredt. ~Margit megrándult, és hevesen szólott:~-
46 2, 4 | királyi család, ha megtudja?~Margit könyörgõn tette össze a
47 2, 4 | csak megjelenik a kertben Margit is.~Tiszta kámzsa és tiszta
48 2, 4 | Szikárdusz atyám - mondja Margit kérõn -, egy frátered járt
49 2, 4 | borult arccal hallgatta Margit szavait.~- Hoztál valami
50 2, 4 | de csak ha lassan írok.~Margit akkor hozzáfordult:~- Írd
51 2, 8 | lisztet hoztak. Képzeld: Margit is velünk jött a portára.
52 2, 8 | ereszkedik. Hát ládd-e: Margit hozzá ment, oszt a vállára
53 2, 8 | tarkálltak ott, mint mikor Margit érkezett. Tíz testõr a király
54 2, 8 | mondotta a kapus apácának. - Margit felöltözött-e illendõen?~-
55 2, 8 | sebes szóval susog velük:~- Margit felöltözött-e már? Gondosan
56 2, 8 | félrevonta.~A kárpit mögött Margit jelent meg palást nélkül,
57 2, 8 | egyet a bajusza balszárnyán. Margit az anyjára tekintett. Az
58 2, 8 | szépségének.~S hogy erre Margit szeme-pillája megrezdült,
59 2, 8 | hercegségedet láthattam.~Erre már Margit is megszólalt. Kissé bágyadtan,
60 2, 8 | hogy valamit kívánna tõlem?~Margit reápillantott, aztán a szemét
61 2, 8 | kézszorítással a békességet.~Margit könnyedén bólintott, és
62 2, 8 | Margitra nézett:~- De hát akkor Margit hercegkisasszony nem marad
63 2, 8 | rajtam késett eddig - felelte Margit csendesen.~És elmosolyodott.~
64 2, 8 | a szándéka megváltozik.~Margit a földre nézett.~A terembe
65 2, 8 | meghajlott a két királyné felé, Margit felé is.~S Margitnak szólott:~-
66 2, 8 | a poharát megérinthetem?~Margit pillantást váltott Olimpiádesszel,
67 2, 8 | mondotta a cseh király.~Margit csak éppen érintette az
68 2, 8 | kórusára. A keze mozdulata Margit külön kis fülkéjére irányult.~
69 2, 8 | Ottokár feléje bókolt. Margit viszonozta a könnyû meghajlást.~
70 2, 8 | Jancsi alázatosan.~- És Margit... De milyen elmésen válaszolt!
71 2, 9 | tilalmáról. A prior is.~Mert Margit távozása a klastromból nagy
72 2, 9 | abban reménykedtek, hogy Margit, ha királyné lesz is, megtartja
73 2, 9 | Szerencséje lesz a klastromnak, ha Margit elfogadja a cseh király
74 2, 9 | család akarja. Lehet, hogy Margit se idegenkedik tõle. Csak
75 2, 9 | merte senki se megkérdezni. Margit meg nem szólt róla. Különben
76 2, 9 | mondotta Marcellusz -, Margit szórort kérem a vasablakra.~
77 2, 9 | vasablakra.~A klastromban három Margit is volt. István nénjének,
78 2, 9 | makonyai hercegleány is Margit nevet viselt. (Sõt egy negyedik
79 2, 9 | viselt. (Sõt egy negyedik Margit is jelentkezett már, az
80 2, 9 | Mátyus herceg anyja.) Mégis a Margit szóror csak egy volt. A
81 2, 9 | szóror csak egy volt. A másik Margit neve Margitka, s a harmadiké
82 2, 9 | s a harmadiké Makonyai Margit, vagy csak röviden: Makonyai.~-
83 2, 9 | talán a király is bejön, és Margit szóror beszélhet vele az
84 2, 9 | Negyedórát is vártak, míg végre Margit megjelent, és félrevonta
85 2, 9 | legjobban a betegek, akiknek Margit a maga részét is elvitte.~
86 2, 9 | történt-e, atyám? - kérdezte Margit.~S oldalt pillantott, hogy
87 2, 9 | Marcellusznak.~Jancsi meghajolt.~Margit bólintott neki.~- Nincs -
88 2, 9 | látszott rajtad. Bámultunk!~Margit arcán szelíd mosolygás vonult
89 2, 9 | voltak, csak valld meg!~Margit a fejét rázta:~- Nem, atyám.
90 2, 9 | milyennek ítéled a cseh királyt?~Margit mosolyogva vont vállat:~-
91 2, 9 | hogy elvált a feleségétõl.~Margit megvonta a vállát:~- Hallottam.~
92 2, 9 | bontotta fel a házasságukat.~Margit nem felelt. Félig lehunyt
93 2, 9 | hogy a békekötésben mi van?~Margit bólintott:~- Tudom.~- Eszerint
94 2, 9 | reád szíves szemmel nézett.~Margit szeme-pillája megrezzent.
95 2, 9 | fakadt ki fájdalmasan Margit. - Ha már egyszer valaki
96 2, 9 | fejedelmek békességben éljenek.~Margit a szemét lesütve hallgatott.
97 2, 10| Szikárdusz örvendezett.~- Ha Margit marad, a többi hercegleány
98 2, 10| meg ismét a klastromban.~- Margit nem hajlik - töprengett
99 2, 10| nekem?~Jaj, szörnyû volt! Margit térdre borult, és összetette
100 2, 10| Istenem - fakadt sírásra Margit -, hát sejthettem-e, hogy
101 2, 10| már megmásítani nem lehet.~Margit csak sírt, és a fejét rázta.~-
102 2, 10| be. Hívat, és kérdi, hogy Margit meggondolta-e már?~- Nem
103 2, 10| Szólok neki. Meg se fordul.~- Margit! - kiáltok rá - hát ez az
104 2, 10| pápa az egyházból! Meglásd!~Margit mit felelt rá? Azt nem hallottuk.
105 2, 10| hallottuk. Kis idõre rá Margit kilépett sápadtan, és visszatért
106 2, 10| árnyék közeledett belülrõl. Margit volt. Sápadtan, kékárnyékos,
107 2, 10| fráter, õ is sajnálja téged.~Margit rányitotta fájdalmas-szép
108 2, 10| rebegte végre -, nem azért...~Margit szomorúan mosolygott.~-
109 2, 10| Micsoda bolondok megbeszélsz? Margit fogadalmas szóror. Nem szereti
110 2, 10| hallani „hercegkisasszony”.~Margit helyeslõn bólintott:~- Nem,
111 2, 10| holtomig?~- Én helyeslek.~Margit arca földerült:~- Köszönöm.
112 2, 10| Köszönöm, atyám - bólintott Margit. - Az ígéreted nagy vigasztalás
113 2, 11| priort, meg hogy közölje vele Margit óhajtását.~Aznap vásár volt
114 2, 11| Ottokárnak, csak azt, hogy Margit nem akarja férjhez menni.~
115 2, 12| Hát azt a képet küldte Margit helyett, s ajánlotta, hogy
116 2, 13| megtörtént az esküvõ Pozsonyban.~Margit tehát békén maradt.~De a
117 2, 13| György frátert olyankor Margit a vasablakra hívatta.~-
118 2, 13| segített, hogyan örvendeztek. Margit hallgatta boldogan.~Mindennek
119 2, 13| Az apácák súgtak-búgtak Margit mögött. A priorisszától
120 2, 13| De bizony jobb lenne, ha Margit áthelyezkedne egy más klastromba.~
121 2, 13| áthelyezkedne egy más klastromba.~Margit figyelmét nem kerülte el
122 2, 13| Margitnak az ágyáról. S mikor Margit kereste, a társai hideg
123 2, 13| felelte szinte ijedten Margit. - Istenem, mennyi idõn
124 2, 13| mézével voltak megédesítve, de Margit mégis érezte bennük a maszlagot.~...
125 2, 13| udvarra ültek ki dolgozni, Margit letérdelt egy idõs szóror
126 2, 13| elmosolyodva ölelte fel:~- Ugyan, Margit. Véletlenül történhetett.
127 2, 13| lakodalmán jelen legyen.~Hát Margit ha sokallta is, hogy oly
128 2, 14| zöldjében állt a sziget.~Margit újra sürgette a feketézést.
129 2, 14| hol a frátereknél, mégis Margit ünnepies fogadalomtételére,
130 2, 14| leány, hanem egyszerre négy! Margit nem volt rábírható, hogy
131 2, 14| Szent Erzsébet oltárát. Margit azon oltár elõtt kívánta,
132 2, 14| beszéltek:~- Hogy készül Margit szóror a mai napra? - kérdezte
133 2, 14| kezében viaszgyertya ég. Margit arca fehér, mint a ruhája;
134 2, 14| mesterasszony, a tudós apáca, Margit tanítómestere.~A másik három
135 2, 14| templom közepére érnek.~Margit megáll, és sötét pillájú,
136 2, 14| kezét nyújtja Margitnak.~Margit Olimpiádesz kezébe adja
137 2, 14| szépségét nap és hold csodálja!~Margit térdre bocsátkozott az oltár
138 2, 14| fekete haj végighullámzott Margit vállán, s leomlott csaknem
139 2, 14| morajlása zúgott át a templomon.~Margit egy percre behunyta a szemét.
140 3, 1 | ellen köszörülte a kardot. Margit beavatása után alig egy
141 3, 1 | fiam.~Még inkább szenvedett Margit, aki István bátyját éppúgy
142 3, 1 | mikor a többi feküdni tért, Margit visszatartott:~- Jer - aszongya -,
143 3, 1 | fakadok sírva. - Kérlek, Margit, elég lesz.~- Csak verj -,
144 3, 1 | sötét foltok terjedeznek.~- Margit! - mondom eliszonyodva -
145 3, 5 | a családját és a híveit.~Margit Jordánuszt küldötte a szülõihez
146 3, 5 | Bent a királyteremben Margit a mindent megbocsátó Krisztust
147 3, 5 | szólalt meg tikkadozó mellel Margit. - Nyújts hát neki kezet,
148 3, 5 | következõ napon a templomban, Margit jelenlétében az oltárnál,
149 3, 6 | délután - felelte a prior. ~Margit kérette, hogy olvasson neki
150 3, 6 | Talán kérdezni is kérdezi Margit, hogy hol járt? Talán újra
151 3, 6 | fogódzkodva -, tudom, hogy Margit kértére jöttetek. De alszik.
152 3, 6 | Addig bizonyára felébred Margit szóror. Azt mondjuk majd
153 3, 6 | hát persze nagyon sírt. Margit megölelte, és vele sírt.
154 3, 6 | egyszer egyiket meglátta Margit az imádkozóhelyérõl, s egy
155 3, 6 | klastromba. De így is látja õket Margit, ha elõre tolakodnak. És
156 3, 6 | tarthatnánk pénzt magunknál.~Hanem Margit erre ügyesen megfelelt:~-
157 3, 6 | kisebbik is olyan jó, mint Margit szóror, Margit meg olyan,
158 3, 6 | jó, mint Margit szóror, Margit meg olyan, mint az édes
159 3, 6 | Aztán folytatta:~- Csak Margit szóror nem nevetett, az
160 3, 6 | vasablaktól, és jelentette, hogy Margit szóror már fölkelt.~A két
161 3, 6 | átbocsátották a folyosórácson. Margit, és valami negyven apáca
162 3, 6 | nézte, hogy melyik köztük Margit.~Alig ismert reá.~A holdvilági
163 3, 6 | ömlött át a szívén. Tehát Margit nem feledte el a három év
164 3, 6 | kapus apáca mondta neki?~Margit bólintott:~- Örülök.~S leült.
165 3, 6 | tavaly, jó fráter - felelte Margit -, szõdd bele az evangéliomba,
166 3, 6 | de én nem...~Akkor már Margit szeme megtelt könnyel.~És
167 3, 6 | nagy csapásokkal verni, Margit térdre borult, és a könyökét
168 3, 6 | Nem sírunk! - nyögte Margit, könnyes arcát a fráterre
169 3, 6 | Micsoda ruhában volt Margit? Hiszen szörnyûség!...~A
170 3, 7 | semmit, csak tegye be titkon Margit szórornak az imádkozó fülkéjébe.~
171 3, 8 | annyi a mondanivalójuk!~Csak Margit állt vagy térdelt mindenkor
172 3, 8 | tegnap történt ebéd után: Margit szokta néha kivinni azt
173 3, 8 | egynehányan. A priorissza is. Margit meglátja, hogy a cselédek
174 3, 8 | szemszögbõl: látja, hogy Margit mire hívja. Úgy tesz, mintha
175 3, 8 | Iszen jót szólítottál, Margit - gondoltam. - Majd biz
176 3, 8 | dézsát hord a kedvedért!~Margit azt vélte, hogy Kinga nem
177 3, 8 | megrándult.~- Na és...?~- Margit csak állt. Tûrte.~- Tûrte!?~-
178 3, 8 | mondani Olimpiádesznek se, és Margit is könyörgött azután nekünk,
179 3, 8 | szándéka...~- No és...?~- Margit megelõzte. Bejött a refektóriumba,
180 3, 9 | Olimpiádesz és Makonyai Margit.~- Nem fogadom õket! - toppantott
181 3, 9 | elfordult, visszaindult.~- Margit szóror küldött bennünket -
182 3, 9 | feléjük fordult.~- Arra kéret Margit, tisztelendõ provinciális -
183 3, 9 | mint késõbb hallották, Margit szolgálta be a kenyeret
184 3, 11| mosolygott Marcellusz. - Hol van Margit?~- Bent van a refektóriumban.
185 3, 11| nem vagyok bûnös benne. Margit elfelejtette, hogy mellette
186 3, 11| konyhai kút mellett, kisiet Margit:~- Áve, jó Marcellusz atyám!
187 3, 11| miket beszélsz. Álmodtál.~Margit rábámult, s az apácákra,
188 3, 11| õket is, a frátereket is Margit megzavarodása.~- Hát nem
189 3, 11| eredj az ilyen mesékkel!~Margit összecsapta a kezét, s az
190 3, 11| hogy újra leszállhattak.~- Margit hol van?~- A beteg-házban -
191 3, 11| refektóriumba. Az esõ megered. Margit kicsenget a refektóriumból
192 3, 11| Jönnek a cselédek a forgóhoz. Margit azt mondja a cselédjének:~-
193 3, 11| szólt rá kedvetlenül Margit. - Nem látod, hogy esik
194 3, 11| hol a kulcs? Hol a kulcs?~Margit rémülten rángatja a vasajtó
195 3, 11| összecsapja a kezét:~- Magit! Margit! Mit tettél! Ilyen idõben
196 3, 11| leányt!~- Nem, nem! - sírja Margit. - Nem halhat meg! Hozzatok
197 3, 12| tán hétéves volt akkor Margit -, azt kérdezte tõle:~-
198 3, 12| ismét arra emlékeztek, hogy Margit már kisgyermek korában szokatlanul
199 3, 12| Majd ha professza lész.~Margit elpityeredett:~- Mikor leszek
200 3, 12| tehénszõr-szövetdarabot, és Margit boldogan viselte a böjtnapokon.~
201 3, 12| az is leért neki térdig.~Margit mégis boldog volt. Mosolyogva
202 3, 12| lestek, hogy mit mível. Hát Margit besietett, és nagyájtatosan
203 3, 12| csak efféléket tartott meg Margit, azokat is csak a templom
204 3, 12| és halkan szólította:~- Margit szóror! A vasablaknál várnak.~
205 3, 12| szóror! A vasablaknál várnak.~Margit nem felelt. A sekrestyés
206 3, 12| templom is rezgett belé:~- Margit! A Pilátusodat!~Szegény
207 3, 12| A Pilátusodat!~Szegény Margit majd elájult.~De bántotta
208 3, 12| megleste, és elsusogta, hogy Margit hogyan imádkozott, mily
209 3, 12| jó Istennek nem kell az, Margit.~- Tudom, de nekem kell.~
210 3, 12| egyszer félrehívta:~- Kérlek, Margit, taníts meg engem imádkozni.~
211 3, 12| taníts meg engem imádkozni.~Margit elmosolyodott:~- Ugyan,
212 3, 12| tréfálj!~- Nem tréfálok, Margit. Igazán megvallom neked,
213 3, 12| engem: taníts meg imádkozni.~Margit megértette.~- Hát jó, megtanítalak.
214 3, 12| hogy valahányszor áldoztak, Margit az áhítatnak mily szepegésével
215 3, 12| nem illett arra a helyre.~Margit alázatosan hallgatott. Az
216 3, 12| suttogás kélt a klastromban.~Margit pedig folytatta az imádkozásait.~
217 3, 12| azokat nem bírták megtanulni. Margit hát bement hozzájuk kompletórium
218 3, 12| kezdtek már megjegyezni, hogy Margit egyszer a portára ment,
219 3, 12| Húst adtak ott be, és se Margit nem tudta, hogy húst fognak
220 3, 12| visszatérni teknõért, hát Margit levetette a skapuláréját,
221 3, 12| elkeseredve fordul félre.~Margit ránézett, és elmosolyodott:~-
222 3, 12| beszélte el odabent, hogy Margit megismerte a gondolatát.~-
223 3, 12| ápolóim! Mikor visszatértetek, Margit hozzám jön, és megölel:~-
224 3, 12| betegen ült este az asztalnál.~Margit mit sem tudhatott errõl.
225 3, 12| mérgelõdött. ~Kompletórium után Margit rátette a vállára a kezét:~-
226 3, 12| kezdtek figyelni arra is, hogy Margit milyen rossz ruhákat visel.~
227 3, 12| járnak.~A ruhatáros, Betámi Margit, egyszer beszólította:~-
228 3, 12| beszólította:~- Kérlek, Margit, iszonyat már nézni, hogy
229 3, 12| vele. Válassz egy jó ruhát.~Margit megszeppent:~- Igazán? De
230 3, 12| felelte diadalmasan Betámi Margit.~Akkor aztán a királyleány
231 3, 12| tudott, hogy éjjel, mikor Margit imádkozik, fény van a fején.~
232 3, 12| Szólt is Margitnak.~- Te Margit, tûz van a fejeden!~Margit
233 3, 12| Margit, tûz van a fejeden!~Margit a fejére tapintott:~- Kérlek,
234 3, 12| vonja ki a fazekat a tûzbõl. Margit ezt látva, meztelen kézzel
235 3, 12| sötétben ostorozni, de ahogy Margit lebocsátotta a kámzsáját,
236 3, 12| Margitnak a testébõl áradt. Margit maga is ijedten pillantott
237 3, 12| vagyis hogy a klastromban. Margit imádsága megindítja a Dunát
238 3, 12| Ez itt, ez az ujjam...~Margit elmosolyodott, és megszorította
239 3, 12| csodálkozva forgatta az elméjében Margit kiválóságát. Ráparancsolt:~-
240 3, 12| A többi olyankor kifut.~Margit szótlanul, szemérmes elmosolyodással
241 3, 12| Hívatja Margitot.~- Nézd, Margit, ezt a nyavalyást. Nem mer
242 3, 12| nyavalyást. Nem mer neked szólni.~Margit ránéz a szemöldöke alól
243 3, 12| Negyednapos hideg jár, Margit szóror.~- Mikor volt rajtad
244 3, 13| leányának, Annának, aki Margit beavatása óta nála gyászolta
245 3, 13| azon sajnálkoztak, hogy Margit mennyire hervad. Margit
246 3, 13| Margit mennyire hervad. Margit meg az apját nézte könnyes
247 3, 14| fráter mély hálát érzett Margit iránt. Három éve gyûjtötte
248 3, 14| sok közül. Hogy örül majd Margit szeme a virágos oltár láttára.~
249 3, 14| beteg a klastromban is. Margit maga is betegen szolgálta
250 3, 14| kezdett az ágyában. Olyankor Margit volt az elsõ, aki fölkelt,
251 3, 14| egy annyi idõs apáca, mint Margit, de hét évvel késõbb került
252 3, 14| került be: 1252-ben, mikor Margit átköltözött a szigetre.
253 3, 14| apácák azt susogták, hogy Margit is beteg. De õ tagadta.~-
254 3, 14| az oltárnál, ne feledd!~Margit sírva fakadt. A priorissza
255 3, 14| pénteki misén, január 10-én Margit fülkéje üresen állt. Az
256 3, 14| tiltom meg neki.~Bizony Margit a kórházba került.~- Ó,
257 3, 15| Olimpiádesz szóror, Makonyai Margit szóror, Margitka, Erzsike,
258 3, 15| kérdezte Marcellusz.~Margit mosolygott.~- Boldog vagyok,
259 3, 15| Azon este éjfélig Erdélyi Margit is bent virrasztott, a Mátyus
260 3, 15| az imádság-részek végén Margit mindig velük mondta az áment.
261 3, 15| volna, és vele a királynét, Margit ágya mellett. Mintha a király
262 3, 16| és hogy mennyire féltek.~Margit elmosolyodott:~- Miért? -
263 3, 16| könnybe áradt szemmel. - Margit, ne beszélj ilyet!~- De
264 3, 16| beszéljen! - mondotta Makonyai Margit. - Inkább beszéljen akár
265 3, 16| hogy elállott a szavad.~Margit szeretettel nézett reá,
266 3, 16| Mégiscsak hallgass inkább, Margit, hogysem ilyeneket beszélsz! -
267 3, 16| akkor este kompletórium után Margit maga elé révedezõ szemmel
268 3, 16| Ne sírjatok - susogta Margit. - Mi sírni való van a halálon?~
269 3, 16| elbocsátunk téged! Nem, Margit. (És akkor ellágyult a szava.)
270 3, 16| párnával feljebb magasította Margit fekvését, Kinga megmerítette
271 3, 16| a kanalat:~- Étesselek?~Margit maga próbálta a kanalat
272 3, 16| letérdelt az ágy elé. Ráborult Margit kezére, és zokogott.~- Csak
273 3, 17| lépjenek be a klastromba. Margit sem engedné meg.~- Elmúlik
274 3, 17| kenettel.~Jancsi megrendült.~- Margit szóror?~A két apáca bólintott.
275 3, 17| szóror szó nélkül mondta a Margit nevet, de maguk a fráterek
276 3, 17| utána a kereszttel Makonyai Margit (talán épp azzal a könnyû
277 3, 17| fekete kereszttel, amellyel Margit gyermekkorában érkezett
278 3, 17| provinciális marad bent, hogy Margit ha még szólni tud, az utolsó
279 3, 17| helyeznek a kezébe. De hogy Margit a kedves kis feszületet
280 3, 17| ijedten, könnyes szemmel.~Margit minderrõl alig tud már.
281 3, 17| litániáját mormolja, de Margit már alig lélegzik. Viasz-szín
282 3, 17| Jézus itt van, és hív téged!~Margit szeme megnyílt. Maga elé
283 3, 18| 18~Margit váratlan halála nagy zavarodást
284 3, 18| tagja ólommá vált volna.~Margit pedig lassan elõleng a körüle
285 3, 18| égõ gyertyák közt fekszik Margit. Úgy fekszik, mint a halálos
|