Part, Chapter
1 1, 1 | komoly beszéd következik.~- Én már nem sokáig élek - kezdte
2 1, 1 | Érzem, hogy lehullok én is, mint a falevél.~Búsan
3 1, 1 | halálodat érzed... mint én... akkor... Annak mondod
4 1, 1 | hogy a fekete fenébe tudjam én, hogy mit nem tud? Törõdök
5 1, 1 | mit nem tud? Törõdök is én avval, hogy mit tud, mit
6 1, 2 | halmokat raktak a halottakból. Én is láttam.~A lovak fáradtan
7 1, 2 | Aztán megint megszólalt:~- Én is özvegy vagyok. Mán három
8 1, 6 | valami szolgálóleányé.~- Én idevaló vagyok - feleli
9 1, 6 | Király jobbágya vagyok én. Itt lakok én ebbe a házba.~
10 1, 6 | jobbágya vagyok én. Itt lakok én ebbe a házba.~A fiú szorgalmasan
11 1, 6 | kalapácsot:~- Törjed, no, én meg tisztítom.~Ugyane pillanatban
12 1, 6 | Bálintnak - a nyárs mellé! Én már nem bírom.~Bálint kedvetlenül
13 1, 6 | egyszerre felpattan:~- Forgatom én - ajánlkozik csillogó szemmel. -
14 1, 6 | ajánlkozik csillogó szemmel. - Én már tudom, hogyan kell.~
15 1, 6 | kellett volna neki, hogy én idevaló vagyok.~No de semmi.
16 1, 6 | be.~- Dehonnem. Ott lakok én is.~- Ott ugyan nem lakol.
17 1, 6 | hangja:~- Eresszék be: az én kódorgó fiam...~Egy idegen
18 1, 6 | hang:~- De nem lehet.~- Az én fiamat? Hiszen mondom, hogy
19 1, 6 | Hiszen mondom, hogy az én fiam.~- De értsd meg: nem
20 1, 6 | szabad. A regula tiltja.~- Az én fiamat nem tiltja. Minket
21 1, 6 | könyörgött siránkozva -, az én fiam csak gyerek még. Tessék
22 1, 6 | Miféle ember az apád?~- Az én apám?~- A te apád.~- Hát
23 1, 6 | bátorságát összeszedve -, hogy az én apám a prépost úr jobbágya
24 1, 6 | kertbéli míveletekben.~- Tudok én mindent - felelte nekibátorodva
25 1, 6 | tudok, de olvasni elolvasok én százig is.~A barát arca
26 1, 6 | ríjj - biztatta nyájasan. - Én már beszéltem anyáddal.
27 1, 6 | Apácának nem kell süveg. Ládd, én nem vagyok apáca, de azért
28 1, 6 | nem vagyok apáca, de azért én se viselek süveget. No,
29 1, 6 | Maradt valamid ebédrõl? Én nem ettem ám délben semmit
30 1, 8 | hallottad hírét.~- Nem hallottam én. Mirõl híres? Tán biz harcolt
31 1, 8 | Rázza a fejét.~- Ezt hát én el nem olvasom, édes felem.
32 1, 8 | nem olvasom, édes felem. Én csak könyves írást olvasok.
33 1, 8 | fejét rázza:~- Nem vagyok én se jártas a levélolvasásban.
34 1, 8 | jártas a levélolvasásban. Én csak a psalterium olvasását
35 1, 8 | hogy õ kidobta a labdát, én meg vissza.~- A klastromból?~-
36 1, 8 | Onnan.~- Hazudol?~- Nem én.~A fráter szinte megkövülten
37 1, 8 | odarendelnek.~- És akkor én... bejárhatok az apácákhoz?~
38 1, 8 | korán ide palántált. Lásd, én már vén ember voltam, mikor
39 1, 8 | Jobban, mint más mesterek. Én már tanultam más mestertõl
40 1, 8 | sokszor. Nagy mesterség az.~- Én is láttam - dicsekedett
41 1, 8 | fintorgatta:~- Egészséges vagyok én...~Az ajtó nyílott. Egy
42 1, 8 | az engedelmesség. Ládd, én is engedelmese vagyok annak,
43 1, 8 | is engedelmesem, akinél én vagyok feljebb. Neked is
44 1, 8 | Jancsi a fejét rázta:~- Én nem!~Jakab ismét a markába
45 1, 8 | szolgál neki. Jobbjára ültem. Én az apácák százféle ügyét
46 1, 8 | Marcellusz bólogatott.~- Én - azt mondja - kicsi gyermekségétõl
47 1, 8 | márványoszlop az épületet.~- Én is bízom abban a márvány
48 1, 8 | nevetsz.~Jakab összerezzent:~- Én? Én csak mosolygok. Mosolyogni
49 1, 8 | Jakab összerezzent:~- Én? Én csak mosolygok. Mosolyogni
50 1, 8 | csaplak pofon... Aztán, ha én megharagszok, hát... lásd,
51 1, 8 | hallgatod a szidást.~- De én nem tudok véniát tenni.~-
52 1, 8 | az elcsöppentéséért is.~- Én nem csöppentem.~- Továbbá:
53 1, 8 | tiltott könyveket olvasol.~- Én nem olvasok...~- Majd ha
54 1, 8 | beszélsz, vagy ha kiabálsz.~- Én nem kiabálok.~- A vétkezést,
55 1, 8 | veszteglés reguláját.~- Én nem tudom, mi az a veszteglés.~-
56 1, 8 | itt maradok, és akkor az én kezembe teszi le a kis hercegasszony
57 1, 10| aszongya Ambrus fráter, sütök én neki olyat. Avval meghámoz
58 1, 10| hangja szólalt meg:~- Hiszen én nem titkolok semmit. Isten
59 1, 10| megszólalt a hálóházban, és én a szájára csaptam.~Elmondta,
60 1, 11| csak a fejét rázta rá.~- Én nem követek el hibákat.~-
61 1, 12| elbúsultomban rákezdtem, hogy: Az én rózsám recefice... hát csak
62 1, 12| nagyon is sokat kíván tõle. Én már sokszor mondtam neki,
63 2, 1 | át a sáron.~- Leszedtem én mán háromszor, de hogy megint
64 2, 1 | gazdám. Hej. De nem is adok én egy pár jó ökröt tíz igáslóér!~
65 2, 1 | a liszttel?~- Nem forgok én semmi bûnbe se.~- Vagy harapós
66 2, 1 | feleséges ember vót az én uram... Aztán most nincs
67 2, 1 | hogy minek? Hát tehetek én róla, hogy vannak? Ellenek,
68 2, 1 | hoztak a házamhoz. Mind én nevelem fel. Harcba is én
69 2, 1 | én nevelem fel. Harcba is én vezettem õket. Most meg
70 2, 1 | kardot: a Mohi pusztán az én kezemben táncolt.~- Ott
71 2, 1 | táncolt.~- Ott voltál?~- Én ne vótam vóna ott? Apám
72 2, 1 | eggyel se kevesebbet. Az én oldalamon meg negyvenháromban
73 2, 1 | köteleken, evezõkön! Az én lovam még a tengerbe is
74 2, 1 | Aki engem nem bánt, azt én is nem bántom. Aki bánt,
75 2, 1 | német Góliáttal: Vuhárral? Én tanúja voltam. Láttam, ahogy
76 2, 1 | Templomnak kellett volna adnod.~- Én? Templomnak?~És keserûen
77 2, 1 | pincékbe hurcolkodott. Hogy én mennyi csehet levágtam akkor...
78 2, 1 | mezõn. Bolond a magyar! Én elõre megmondtam, hogy ha
79 2, 1 | ötlene.~- Hát lehet. De én még nem találkoztam vele.~-
80 2, 1 | valld meg. Ihol e például az én jámbor társam: Jancsi fráter.
81 2, 1 | bizonyulok, megharagszol.~- Én? Mér haragudnám meg?~- Ha
82 2, 1 | gondolta Jancsi. - Vállban én erõsebb vagyok. Ha fölemelhetem,
83 2, 1 | a homlokát.~- Nem értek én az ilyen barát-virtusban -
84 2, 1 | talán nem vagy istenhivõ?~- Én csak azt hiszem, amit látok.~
85 2, 1 | anyád kötényibe vótál, mikor én már a világnak a felét bejártam.
86 2, 1 | sehol se találtál, akkor én mégiscsak többet láttam,
87 2, 2 | volt az elõbbi életében. Én például fogadni mernék,
88 2, 2 | vont. Mosolygott.~- Ez az én külön véleményem. Az ördög
89 2, 2 | csak meg nem javulnak.~- Én csak nem voltam ördög?~-
90 2, 2 | fejét rázta rá:~- Nem bírok én avval - mondotta búsan -,
91 2, 2 | nem használja. Hogy megyek én holnap klastromba bele?
92 2, 2 | klastromba bele? Hogy temetek én holnap apáca?~- Hát Dezsõ
93 2, 2 | kelyhet.~- Valamit végre én is adhatok a szerzetnek.~~
94 2, 2 | szemérmesen lehunyva -, az én nevem Klára. Csak azt kérdezném,
95 2, 2 | orvossal jöttem, de csak én hoztam holmi papirosokat.~-
96 2, 2 | ilyen betûket nem ösmerem én.~- Hát akkor a könyvbõl
97 2, 2 | tudsz olvasni? Mutasd.~- Az én könyvem magyarul van írva,
98 2, 2 | elõtt.~- Ó, boldogok az én szemeim!~És csókolná a lábát.
99 2, 2 | a vén javasasszonynak. - Én is kimegyek a többivel.
100 2, 2 | olvasott!~No, akkor aztán én is rá! Úgy összetépáztuk,
101 2, 4 | méhek oda telepedjenek.~- Én rendeljek-e fákat? - vonta
102 2, 4 | megrándult, és hevesen szólott:~- Én magam kértem! Ugye, anyám,
103 2, 4 | kezébe a tisztségedet.~- Én megállom a helyemet - felelte
104 2, 5 | feszületek. Nem eszelhetnék-e én valami effélét magam is
105 2, 5 | Hozzád könyörgök a porból, én erõtlen földi semmi, beteg
106 2, 5 | kapaszkodik elveszendõ életében! Én a te szent palástodba kapasz
107 2, 5 | kérve kérlek: ments ki az én kínjaimból! Könyörülj meg
108 2, 5 | egy beteg kér!~S akkor az én uram, Jézus, meghallja nyögésemet,
109 2, 6 | fráter, az a tatárjárás. Én tán tizennyolc éves voltam
110 2, 6 | Minõ ostorozást érdemlek én, aki az Istenre sohase gondolok,
111 2, 6 | Bocsássatok meg - mondottam -, de én tudatlan ember vagyok: örömest
112 2, 6 | által a szomszéd nemesekhez. Én magam is gyerekfejjel gyakorta
113 2, 6 | gondolkodtam a beszédükön. Én igen tudatlan vagyok - gondoltam.
114 2, 6 | tanult és eszes. És lám, én azt gondolom, csak mese
115 2, 6 | birtokunkat, ahogy akarják, én nem törõdök többé a világ
116 2, 6 | nézett.~- Ábris fráter! Mikor én gyermek voltam, te szakadást
117 2, 6 | ajtóban. Elpirul, hogy meglát. Én is elvörösödök. Lesütöm
118 2, 6 | mint a templomban szokott.~Én is ránézek, hogy mi különös
119 2, 6 | Soha hírét sem ösmertem én Szele fiának, se sümeginek,
120 2, 6 | Azért - feleli -, mert az én szerelmes uram szakasztott
121 2, 6 | hanem abaposztóval.~De én nem tettem fel az abaposztót
122 2, 6 | nevetnénk egyet rajta.~- Én is gondoltam rá, de tudod,
123 2, 6 | csuhád barát. Jövel: Légy az én férjem! Isten akaratát lásd
124 2, 6 | hogy a lábam is remeg belé. Én meg nemhogy szóltam volna
125 2, 6 | macska lesz valamikor, és én az örök életre való jussomat
126 2, 6 | adtam oda! Hát nem vagyok-e én százszorta bolondabb a bibliai
127 2, 6 | magamban:~- Mi jogon várok én örömöket Istentõl? Elfordultam
128 2, 6 | rossz szóval is?~A sírást én nem bírom se nézni, se hallgatni.
129 2, 7 | azokat a helyeket, ahol az én szent fiammal éltem, még
130 2, 7 | címereket?~- Sokat.~- Hát én még többet. Az én családomnak
131 2, 7 | Hát én még többet. Az én családomnak is van. Egy
132 2, 7 | hogy mikor azt mondom, én, az nem a test.~Ezt mondva
133 2, 7 | mondania, éreznie: „Jaj nekem! Én szerencsétlen vagyok. Én
134 2, 7 | Én szerencsétlen vagyok. Én szenvedek. Én így, én úgy...”~
135 2, 7 | szerencsétlen vagyok. Én szenvedek. Én így, én úgy...”~Mert a testi
136 2, 7 | vagyok. Én szenvedek. Én így, én úgy...”~Mert a testi javakba
137 2, 7 | érzi az én-t. Sose mondja:~„Én boldog vagyok. Nekem gyönyörûség
138 2, 7 | gyönyörûség az életem.” Az én el van benne homályosodva,
139 2, 7 | Jancsi újra a fejét rázta:~- Én nem emlékszem rá, hogy...~
140 2, 7 | mondotta. - Azok nem nõk már. Én a kívül való nõkrõl beszélek.
141 2, 8 | Nem az apáca forog az én eszemben, hanem egy élõkép.
142 2, 8 | csillognak, villognak rajtok; én meg ebbe a fakó palástba,
143 2, 8 | El ne feledd, hogy amikor én meghajlok, te is meghajolj -
144 2, 8 | ismételte Marcellusz. - Az ajtót én nyitom meg nekik. Te megvárod,
145 2, 8 | vele.~- Azon a nyelven meg én nem értek - felelte röstelkedõn
146 2, 8 | odavezette a kis Erzsikét:~- Az én leánykám.~Ottokár megsimogatta
147 2, 9 | Szólítsd. Mondd, hogy én kéretem.~S benyitott a társalgóba.~
148 2, 9 | Aztán az arcára.~- Vajon én vagyok-e az oka - felelte
149 2, 9 | földi királynál kedvesebb az én tövissel koronázott királyom.
150 2, 10| Olimpiádesz a fejét rázva -, én magam se tudom, hogy mi
151 2, 10| Nem, semmiképpen. Még az én szavamra se hajlik. Pedig
152 2, 10| között elhervadnia. Erre én besietek hozzád, te is jól
153 2, 10| királlyal sem cserélem el az én égi királyomat. De nem kérdeztél
154 2, 10| kérdeztél tovább, anyám, s vajon én vagyok-e a hibás?~- Minek
155 2, 10| köpdösnek reám!~Erre meg az én lábamhoz borult, és úgy
156 2, 10| boldogok vagytok ti! Bár volnék én is inkább valami szegény
157 2, 10| No, csak mondd neki, hogy én hívatom.~Bemegyek hozzá.
158 2, 10| hozzáadhatnak a cseh királyhoz.~Én csak elszörnyülködtem. És
159 2, 10| Mariam! Vigasztaljátok! Én nem értek, hogyan lehet
160 2, 10| komoran állt a falnál.~- Ha én beszélhetnék vele - mondotta -,
161 2, 10| beszéd mondani?~- Mondok én neki olyan beszédet, hogy...~-
162 2, 10| Krisztusnak szolgálóleánya vagyok én. Ez az egyetlen méltóságom.~
163 2, 10| Ugye, helyesled, atyám, az én gondolkodásomat, hogy megmaradok
164 2, 10| tisztaságában holtomig?~- Én helyeslek.~Margit arca földerült:~-
165 2, 11| Egy szavad se! Hazudsz!~- Én? Hazudok? Ó, hogy nem hoztam
166 2, 13| Ment és jött.~Október 25-én megtörtént az esküvõ Pozsonyban.~
167 2, 13| gúnyolódást hallgattam? De hiszen én nem nevettem velük soha.~
168 3, 1 | parancsolatát, megtanítom én magam!~És a kardjára csapott.~
169 3, 1 | legerõsebb valamennyi között, és én ma erõs diszciplínát akarok.~
170 3, 1 | reám néz, és megkönyörül az én szenvedésemért ezen a szerencsétlen
171 3, 2 | mint az a kép, mint az én szép, édes bánatom...~Jakab
172 3, 2 | Eltaposod? Vagy felveszed?~Az én szívem az a sárga falevél.~. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ~
173 3, 2 | És olyankor kiönt.~Ez az én írásom: szívem megáradt
174 3, 2 | két fráter összenézett:~- Én is emlékszek rá - mondotta
175 3, 2 | lektor a leveleket.~- Az én engedelmemmel jutottak hozzá
176 3, 2 | Olimpiádesz pislogott:~- Én csak egy imádságra emlékszem.
177 3, 2 | De hogyan?~- Tudhatom én? - vonta fel a vállát ingerülten
178 3, 2 | vállát ingerülten a lektor. - Én nem leveleztem apácákkal
179 3, 3 | Jó: vágják a fejemhez, én is megmondom, hogy meggyóntam,
180 3, 3 | Hüledezve nézett a papirosra.~- Én írtam - szólalt meg végre. -
181 3, 3 | Az imádságot valóban én költöttem - rebegte végre
182 3, 3 | csendességben megszólalni:~- Az én írásaim.~- Kinek küldted?~-
183 3, 3 | borongott:~...Bûn-e az álmodás? Én csak az álmaim foszlányait
184 3, 3 | ha a holdvilágra bámulok? Én csak a holdvilágra bámultam.
185 3, 3 | holdvilágra bámultam. Ó, én szelíd álmom, fényes holdvilágom!
186 3, 3 | ember meg az árnyéka... Az én lelkem annak a szent leánynak
187 3, 3 | arca.~Tehát Jakab az oka az én csúfságomnak! Ártatlan szenvedéseimnek!~
188 3, 3 | áskálódol ellenem?~- Ellened én nem cselekedtem semmit.
189 3, 3 | kötelességem megmondanom, hogy én bizonyára beszéltem volna
190 3, 3 | keresztet! Hát mi vagyok én? Rabló vagyok? Vagy embergyilkos?
191 3, 3 | Csak nem gondolod, hogy én a sátán vagyok?~- Néha...
192 3, 3 | mindig keresztet vetek rád. Én nem félek! Engem rá nem
193 3, 3 | süvegét a mellére téve. Én tisztölendõ Marcélos fõbarátnak
194 3, 4 | találkoztak csak Poroszlón, dec. 1-én (1262-ben). És ott a fiú
195 3, 4 | A lova kifutott alóla, én meg egyet csavartam a fejem
196 3, 4 | gondoltam. Fel is mentem volna én illendõképpen, megmondtam
197 3, 4 | imádkozásra gondolok, imádkozhatok én akár a kazal tetején is.
198 3, 4 | de vadbarát ez, vad, mint én voltam.~A részeg sógor barátságosan
199 3, 5 | elõtt történnie. Április 5-én volt abban az évben (1265-
200 3, 5 | emberek sem tesznek olyat, Én is megtagadom õt.~Akkor
201 3, 6 | elmentél, úgy beletanultam én az írásba, hogy... - Valami
202 3, 6 | Énhozzám hoznak minden ügyet. Én tisztázom le az adományleveleket.
203 3, 6 | olvasol?~Pénzt nyújtott. De én csak elmosolyodtam.~- Nagyméltóságú
204 3, 6 | Azt felelte neki: Volnék én a te bajodban, ugye, ápolnál
205 3, 6 | mindenha lesznek veletek, de én nem...~Akkor már Margit
206 3, 6 | vetted el éntõlem õtet? Én õtet ölelgetõm vala én karjaimmal,
207 3, 6 | Én õtet ölelgetõm vala én karjaimmal, te pedig szorítod
208 3, 6 | szorítod kemény vas-szegekkel! Én õtet takargatám lágy ruhában,
209 3, 7 | gondolta -, majd tenyésztek én is. Hogy örül majd a szóror!...~
210 3, 8 | tesz, mintha nem hallaná.~Én a túlsó felén ültem az asztalnak,
211 3, 8 | Cudar kevély leány az... De én mindjárt gondoltam, hogy
212 3, 8 | senkinek! Hiszen megbékültek. Én összeszidtam Kingát, hogy
213 3, 10| Bezzeg, ha kint volnék, én is tekintetes úr volnék,
214 3, 11| megszólalt:~- Egy éjjel én is vele voltam a héten.~-
215 3, 11| Éppen azért, atyám, hogy én nem tudok annyira... Neki
216 3, 11| lelkekkel, olyan mámorosan. Én csodálkozásomban csak hallgattam.
217 3, 11| hazugság el nem hagyta az én ajkamat! Esedezve kérlek,
218 3, 12| kérdezte tõle:~- Mi vagyok én? Tudod-e?~- Hogyne tudnám,
219 3, 12| Hiszen te nem láttad az én hadamat soha.~- De azért
220 3, 12| No, és mi történik az én hadammal?~- Hát az, hogy
221 3, 12| elpityeredett:~- Mikor leszek én professza?~Végre adtak neki
222 3, 12| sekrestyés apáca.~- Hétszer? Én csak egyszer hallottam,
223 3, 12| Igazán megvallom neked, hogy én nem tudok imádkozni. Én
224 3, 12| én nem tudok imádkozni. Én eddig csak elmondtam az
225 3, 12| Istennek. Mondd: a tiéd vagyon, én Uram, lelkem, testem, mindenem
226 3, 12| azért haragszol te, hogy az én skapulárém tiszta maradt.
227 3, 12| s mentetek a templomba. Én pedig ott maradtam a helyemen,
228 3, 12| betegségért elhagyod a szerzetet!~Én csak elhûltem, hogy ennyire
229 3, 12| Hát mért nem?~- Nem merek én olyan nagy asszonynak...~-
230 3, 13| Mosolygott reá:~- A pápa felold? Én nem oldom fel magamat.~Istvánnak
231 3, 14| fekszik; láthatjátok, hogy én nem fekszek.~Rendesen járt
232 3, 14| pénteki misén, január 10-én Margit fülkéje üresen állt.
233 3, 14| a provinciális -, aztán én tiltom meg neki.~Bizony
234 3, 16| révedezõ szemmel szólott:~- Én következek.~Akkor is kérte
235 3, 17| könnyeimmel mostam éjjelenkint én ágyamat és leplemet... Elhervadott
236 3, 18| Mért homályos néked az én szenvedésem?~Nem láttad-e,
237 3, 18| jöttön-jöttek, jártak az én meglátogatásomra. Nem láttad-e,
238 3, 18| láttad-e, hogy megindulnak az én alázatosságomon, az én szegénységemen,
239 3, 18| az én alázatosságomon, az én szegénységemen, az én ájtatosságomon?
240 3, 18| az én szegénységemen, az én ájtatosságomon? És nem láttad-e,
241 3, 18| gõgös leányaikat, hogy az én példámra Isten felé nézzen
242 3, 18| láttad-e, hogyan terjedt az én imádságos, szent életemnek
243 3, 18| ismerték meg kicsinységüket az én alázatos nagyságom láttára?
244 3, 18| mikor azt látták, hogy én a legszegényebb betegen
245 3, 18| kincseikre, mikor látták, hogy én rongyokat öltök fel és mennyei
246 3, 18| Tusakodhatsz-e még azon, hogy én nem egy királyi férjnek
247 3, 18| asszonynál magasabban: az én Uram Krisztusom örökfehér
248 3, 18| a te liliomod elhervad, én pedig, Istennek e földre
|