Part, Chapter
1 1, 1 | kertben.~Egy õszi napon, mikor már vetkõztek a fák, leült
2 1, 1 | kincset ásott-e el az apja, mikor az ellenség járta az országot?~
3 1, 1 | el nem mondod... Csak mikor... te is halálodat érzed...
4 1, 1 | keze intésével megjelölte.~Mikor elkészült vele, az apa újra
5 1, 2 | megmívelõdik a kert, mint mikor szegény apád élt.~Vaskos
6 1, 3 | alázatosan az asszony -, mikor jönnek ide az apácák?~A
7 1, 3 | apácák?~A deák vállat vont:~- Mikor már minden kész. Talán Szent
8 1, 4 | gránátok égtek rajta, kivált mikor a napsugár odatûzött.~A
9 1, 4 | Azt mondták róla, hogy mikor a király lóhalálában menekült
10 1, 4 | de az utolsó pillanatban, mikor a király lova lerogyott,
11 1, 4 | az arca, mint a ruhája. Mikor a nap rásütött, mosolygott.
12 1, 4 | nap rásütött, mosolygott. Mikor meg árnyék vetõdött reá,
13 1, 4 | lesz a jó hely a kõnek!~És mikor besötétedett, meg is cselekedte,
14 1, 5 | magyarázza a pap. - Ide jönnek, mikor Margitot meglátogatják.
15 1, 6 | templom ajtaja be volt zárva, mikor odaérkeztek, de az a rendje
16 1, 6 | meg a szentek litániáját. Mikor odáig értek benne: Minden
17 1, 6 | ráférek nem jutott.~De hát mikor jön már a királykisasszony?~
18 1, 6 | volt Margit kisasszony, mikor Beszpörémbe vitték.~- Kisded?~-
19 1, 6 | látta már. Akkor látta, mikor a királyt látta elõször.
20 1, 6 | gyomlált.~A szíve is dobogott, mikor hallotta, hogy a beszélgetés
21 1, 6 | és emelte az ajkához.~S mikor visszanyújtotta a poharat
22 1, 6 | karjába kulcsolódva kérdezi:~- Mikor látlak megint, anyácskám?
23 1, 6 | meg, hogy mi történt vele, mikor már mögötte bezárult az
24 1, 6 | tisztelendõ misés fráterek, mikor beteget gyóntatnak.~Julis
25 1, 6 | be-bepillantott az ajtón. Mikor látta, hogy Jancsi nemcsak
26 1, 7 | 7~Még alig pitymallott, mikor Jancsi megébredt. Szokatlan
27 1, 7 | Belülrõl kacagást hallott, mint mikor gyerekek hancúroznak. Csakugyan
28 1, 8 | semmit! - susogta Jakab, mikor már az ajtót csendesen behajtotta. -
29 1, 8 | én már vén ember voltam, mikor megnyílt elõttem ennek a
30 1, 8 | is. Azoktól megborzadt.~Mikor visszatértek a folyosóra,
31 1, 8 | ballagott elõ a homályból. Mikor a fiúkhoz ért, Jakab némán
32 1, 8 | de énrám is csak akkor, mikor tanítalak. Értetted?~- Értettem.~
33 1, 8 | testvérednek.~Jakab meghajolt.~Mikor kiértek a folyosóra, mindenfelõl
34 1, 8 | visszatér majd a tatárok közé. Mikor olyan vadak közt térítenek,
35 1, 8 | kisfajta gyúródeszka.~S mikor már mindnyájan ott állnak,
36 1, 8 | ebben is meglett az öröme. Mikor elvégzõdött az imádság,
37 1, 8 | Szigorú, hideg szeme - mint mikor a jégcsapra rásüt a napsugár.~-
38 1, 8 | meg a sebhelyes homlokú. - Mikor ötéves volt, már akkor azzal
39 1, 8 | által. Ott voltam akkor is, mikor a királyné bevitte Veszprémbe.
40 1, 8 | fejlõdött. Négyéves is volt már, mikor végre tökéletesen beszélt.
41 1, 8 | minden hétfõn a regulákat. Mikor beállnak, valamennyi úgy
42 1, 8 | valamennyi apáca elé. És mégis, mikor meghalt - hatvanöt éves
43 1, 8 | mondja Olimpiádesz szóror -, mikor játszanak is, és esõs az
44 1, 8 | Csak arra vigyázz, hogy mikor esel, esés közben a két
45 1, 8 | ájtatos. Meg kedden is, mikor a bûnvalló kapitulum van,
46 1, 8 | majd a mester mondja el, mikor már beöltöztél.~- Milyenek
47 1, 8 | veszteglés.~- Veszteglés az, mikor hallgatunk. Nem szabad beszélned
48 1, 8 | meg az ebédlõ küszöbén, mikor a szerzet belép.~- És nem
49 1, 8 | vétséget követte el, hogy mikor a társaival játszott, felfutott
50 1, 9 | állt. Keresztet vetett, mikor õk vetettek, fejet hajtott,
51 1, 9 | vetettek, fejet hajtott, mikor õk hajtottak, és álmélkodott,
52 1, 10| sokat szenvedett ember. De mikor megszólalt, mindig mosolygott.~
53 1, 10| már valamennyit.~Délben, mikor a kápolna harangja megcsendült,
54 1, 10| öregek istentiszteletébe, mikor azt mondták, hogy Dominus
55 1, 10| nem értett semmit. Csak mikor a prior magyarul szólalt
56 1, 10| vétséggel. Az egyik ez: Mikor reggel a misérõl kijöttünk,
57 1, 10| prédikálószék közelében térdelt, és mikor fölkelt és kiment, utána
58 1, 10| szorongás látszott. Elsápadt, mikor a csuháját lebocsátotta.
59 1, 10| nyikkant, mint kutya szokott, mikor megdobják.~Jancsi szûkölt,
60 1, 11| napról napra bûn nélkül is... Mikor szentek ünnepe nincs, mindig.
61 1, 11| azt, hogy Jakab tréfált.~Mikor reggel felpróbálta a csuhát,
62 1, 11| Anyám nyomta a markomba, mikor elbúcsúztam tõle.~S elõkereste
63 1, 11| ördögadtával szitkozódott, de mikor a lopások következtek, ott
64 1, 11| téged: virrasztanod kell, mikor aludni óhajtanál; böjtölnöd
65 1, 11| óhajtanál; böjtölnöd kell, mikor enni szeretnél. Szentkereszt
66 1, 12| Csak akkor szólalt meg, mikor Jancsi visszapillantott:~-
67 1, 12| Csak arra vidámult meg, mikor azt látta, hogy egy potrohos,
68 1, 12| ablakán annyira elbámult, mikor a máriakõ elrejtésén gondolkodott.
69 1, 12| Boldogan rezzent össze, mikor a négy kis leányt is meglátta
70 2, 1 | csupa erõ volt és egészség.~Mikor már egy hajításnyira jártak
71 2, 1 | negyvenháromban villogott, mikor a tatárok eltakarodása után
72 2, 1 | nevettek bennünket, de bezzeg mikor a partig merészkedtek, lóháton
73 2, 1 | Lengyelországban hadakoztam, mikor a király vejét támogattuk.
74 2, 1 | értette a betûket. De öregapám mikor a Szentföldön járt, ott
75 2, 1 | beszélek. Hanem ötvenben, mikor azok a cudar németek raboltak
76 2, 1 | persze hogy templomiak. Mikor a cudar Ottokár ellen mentünk
77 2, 1 | nagy volt a csodálkozás, mikor az egyik cseh a másik után
78 2, 1 | szólalt meg Jancsi -, mikor ti, bátyám, harmincezren
79 2, 1 | mindig bámult az orvoson, mikor nevetett: a két szemöldöke
80 2, 1 | az anyád kötényibe vótál, mikor én már a világnak a felét
81 2, 1 | hívnak. Nagy a baj már ott, mikor orvost szólítanak. Holnap
82 2, 1 | kovácsmûvek.~A két barát, mikor magára maradt, letérdelt
83 2, 1 | is zengené halkan, mint mikor a macska fon boldog maga-jóérzésében,
84 2, 2 | csak délután vagy este, mikor az értelme fáradt. Délelõtt
85 2, 2 | tovább. Negyedóra is eltelt, mikor újra megszólalt:~- Az ember
86 2, 2 | bennünket a Mennyországból. Mikor volt az? A régestelen-rég
87 2, 2 | testetlenül is. Hiszen mikor már annyira jutott a reinkarnációkban,
88 2, 2 | sietésre nógatta a társát, mikor partra léptek. Nem kellett
89 2, 2 | asszony nem jött. Végre is mikor Rozália szóror napokig se
90 2, 2 | gondoltunk a könyvre megint, mikor már a boszorkányt kivetettük
91 2, 3 | érezte, amit gyermekkorában, mikor elõször látta. Megérett
92 2, 3 | volt szabad. Mégis hát, mikor a misekezdõ zsoltárra oldalt
93 2, 4 | S még tetézte az örömét, mikor látta, hogy a kettõs házból
94 2, 6 | ültették el Ábrahám fráterrel.~Mikor azt az ágyat is begereblyélték,
95 2, 6 | rosszallón soha senkire. Mikor együtt volt a szerzet, akkor
96 2, 6 | Ábris fráter nyugodtan.~- Mikor léptél be a szerzetbe?~-
97 2, 6 | Vagy angyal vezeti be, mikor még gyermek. Vagy az ördög
98 2, 6 | az ördög elõl menekül be, mikor már érett.~Jancsi elbámult,
99 2, 6 | ájtatoskodnak.~Félóra múlván, mikor visszaérek, a világosságot
100 2, 6 | lelki kérdéseim, különösen mikor egymagamban hevertem a réten
101 2, 6 | beszéd közben Jancsira, mikor a nõkrõl beszélt.~Jancsi
102 2, 6 | nézett.~- Ábris fráter! Mikor én gyermek voltam, te szakadást
103 2, 6 | huszonnégy esztendõs voltam, mikor a sekrestyésünk megbetegedett.
104 2, 6 | 1250-i hadjárat volt az, mikor Béla király Ausztriába ment
105 2, 6 | szinte a szavunk is elállott, mikor megláttuk.~Akkor este próbáltam
106 2, 6 | állat nyalt volna végig, mikor a hideg vas megérintette
107 2, 6 | belsõ részem is reszketett, mikor a levelet kiloptam a perselybõl.~
108 2, 6 | hogy a templomban találtam, mikor a templomot söpörtem. De
109 2, 6 | klastrom pénzét olvasta. Mikor visszatérünk, odaadom neki.~
110 2, 6 | meg-megmozdult a lélek. Sokszor, mikor ránéztem arra az üresfejû
111 2, 7 | Szikárdusznak is? Lehetetlen!~De mikor olyan bizonyosra mondta!~
112 2, 7 | nekik, hogy sírok! Sírok, mikor lenézek a földre, s látom,
113 2, 7 | Érted? Most. De ki tudja, mikor lehelt ki engem Isten? Ez-e
114 2, 7 | tisztára nem érezzük, hogy mikor azt mondom, én, az nem a
115 2, 8 | szállásolták, mit mondott, mikor Budát meglátta, kiket hítt
116 2, 8 | Jancsi mindig meg is fogadta, mikor mentek, hogy nem néz a rostélyra,
117 2, 8 | hogy szennyezõdöm!?~Mégis, mikor az anyja látogatására ment
118 2, 8 | mindig megdobbant a szíve, mikor az anyja Margitot emlegette.~
119 2, 8 | hogy annak a válaszának, mikor azt mondta, hogy a följebbvaló
120 2, 8 | hallgatta a rendelkezéseit: mikor hol álljon, hol lépjen,
121 2, 8 | éppúgy tarkálltak ott, mint mikor Margit érkezett. Tíz testõr
122 2, 8 | az ajtó árnyéka volnál. Mikor elbúcsúznak, az ajtókárpitot
123 2, 9 | minoriták mellette voltak, mikor a pápával megkülönbözött.
124 2, 9 | gyöngeségét! Gyilkolt, rabolt, s mikor bajba kerül, küldi a családját
125 2, 9 | bizony nehéz okosnak lenni, mikor nagyon kell. Többnyire akkor
126 2, 9 | vagyunk a legostobábbak, mikor arról van szó, hogy no most
127 2, 9 | fejét rázta:~- Nem, atyám. Mikor értesítettek, hogy már közelednek,
128 2, 10| jelentkeznie kellett áldásért, mikor visszatért.~- Nos?~Jancsi
129 2, 10| kapusszobában egy óra hosszát. Mikor ismét kiléptek, királyi
130 2, 10| Már az asztalnál ültek, mikor Jakab jelentette Szikárdusznak,
131 2, 10| anyám - mondotta -, hogy mikor a tatárok elõl Dalmáciába
132 2, 10| és felajánlottál neki, mikor még meg se születtem. Most
133 2, 10| elsüllyedtem szégyelletemben!~Mikor elmentek, rátámadtam Margitra,
134 2, 11| a fráterre, mint a sas, mikor a bárányt ragadja meg.~-
135 2, 11| utcára, s nagyot lélegzett, mikor az ajtót újra bereteszelte.~-
136 2, 11| hákogta a fejét csóválva -, mikor hideg sincsen...~Mégis érdeklõdéssel
137 2, 13| Margitnak az ágyáról. S mikor Margit kereste, a társai
138 2, 13| Szinte elszörnyülködött, mikor meggondolta, hogy mindenben
139 2, 13| Rosszabbul esett neki, mikor a társai azon kezdtek példázgatolódzni,
140 2, 13| óntányért, ónpoharat, vaskést.~S mikor a hálóterembe értek, ott
141 2, 14| És a templom ajtajában, mikor a lombot válogatták, susogva
142 2, 14| mindenszentek litániáját énekelték. Mikor odáig jutottak: A meghalt
143 3, 1 | levelet. Eszébe jutott, hogy mikor neki is elfelezte az apja
144 3, 1 | hogy kompletórium után, mikor a többi feküdni tért, Margit
145 3, 2 | imádságot adott be egyszer, mikor misére mentünk.~A lektor
146 3, 2 | szórorral is kellett beszélnie, mikor az imádságról beszéltek.~-
147 3, 3 | nyugalommal várta a kapitulumot. Mikor elvégezték a szokásos kalendárium-hirdetést,
148 3, 3 | kertajtónál, mint a komor bika, mikor kõfalnak ütközik.~Az õ kõfala
149 3, 3 | ajtón Mihály fráterrel, mikor Jakab az ajtóboltozat alatt
150 3, 3 | hideg reggelen történt ez, mikor már a körtefákon is piroslott
151 3, 4 | király adta a konventnek, mikor még egyedül országolt, s
152 3, 4 | volt az országban, mint mikor ellenség dúl benne.~Alig
153 3, 4 | asztalnál ültek a fráterek, mikor õk is megérkeztek. A prior
154 3, 5 | királyt védje!~Megvédte az Ég.~Mikor a pesti kapuhoz érkeztek,
155 3, 5 | Mindez már megtörtént, mikor Marcellusz hazaérkezett.~
156 3, 6 | bent járt. Épp akkor jött, mikor olvastam. Nem engedte, hogy
157 3, 6 | apácatársai pukkadoznak, mikor látják, hogy az öreg György
158 3, 6 | kisebbik mégis kiszaladt, mikor... Jaj, lelkem, el se mondom!
159 3, 6 | nekik a tüzelõfát... Mert mikor nagy a sár meg a hó, bezzeg
160 3, 6 | szõdd bele az evangéliomba, mikor már Krisztus Urunk felfeszítéséhez
161 3, 6 | sûrûbben görgedeztek a könnyek.~Mikor a lektor odaért, hogy Jézust
162 3, 6 | ilyenekben nem engedelmes. Csak mikor a király jön vagy a királyné,
163 3, 7 | Bizonyára fiókhagymácska volt, mikor a bokrot ültették. Odavetették
164 3, 7 | is. A kötényébe szedte. Mikor már nem volt több, a trágyadombhoz
165 3, 8 | priorisszának.~Jancsi nemegyszer, mikor ministráló hetes volt, elképedve
166 3, 8 | diskurálás még fokozódott, mikor Marcellusz elutazott Montpellier-be.
167 3, 8 | amelyikben a kezünket mossuk. Mikor látja, hogy a cselédek mással
168 3, 8 | Kinga vörösödik. Jaj, mikor az bõsz, az a Kinga... szeme:
169 3, 8 | elragadta a harag. Hát este, mikor visszatérünk a kompletóriumról,
170 3, 10| élet.~A tatárjárás is, lám, mikor rázúdult Magyarországra,
171 3, 10| francia és tatár követek, mikor a had eleje az elnyert zászlókkal
172 3, 10| nem akkor jelennek meg, mikor a nyomorúság, békétlenség,
173 3, 10| klastrom falai közé, hanem mikor azt látja-hallja a szerzetes,
174 3, 10| boldog lett volna!~Lám, mikor Bajcsynál jártak, Bajcsy
175 3, 10| kezüket kell csókolnom, mikor gyónok. A második asztalnál
176 3, 10| második asztalnál kell ülnöm, mikor eszek. És vigyáznom kell,
177 3, 10| És vigyáznom kell, hogy mikor szólnak hozzám, valahogy
178 3, 10| megint csak arra fordult, mikor Bajcsy igaz elcsodálkozással
179 3, 11| gondolni, hogy néma. De mikor énekelni kellett, oly erõsen
180 3, 11| eresztették be magukat. S csak mikor már bent voltak, akkor tudta
181 3, 11| lásd: ez az igazi imádság, mikor a lélek is felszáll az imádságban
182 3, 11| vízáradás a szigeten. De mikor látták, hogy Marcellusz
183 3, 12| Margit elpityeredett:~- Mikor leszek én professza?~Végre
184 3, 12| hosszabban is megvárakoztatta, s mikor Marcellusz emiatt ki is
185 3, 12| is, ha zavarták. Olykor, mikor kitakarodtak a kompletóriumról,
186 3, 12| bírja az a gyenge test? Mikor kérdezték tõle, elmosolyodott:~-
187 3, 12| elmondtam az imádságot, de mikor téged látlak imádságban,
188 3, 12| imádságban. És nagypénteken, mikor a pap felmutatja a keresztfát
189 3, 12| is akképpen cselekedett.~Mikor a konyhára érnek, Kata szóror
190 3, 12| volnék, lennének ápolóim! Mikor visszatértetek, Margit hozzám
191 3, 12| arról is tudott, hogy éjjel, mikor Margit imádkozik, fény van
192 3, 12| látta a fényt 1267-ben, mikor sekrestyés volt, s bebocsátotta
193 3, 12| hideg jár, Margit szóror.~- Mikor volt rajtad utoljára?~-
194 3, 14| falat a behányt trágya. Mikor az elsõ fagy jelentkezett,
195 3, 14| õket. A hideg, rút idõkben, mikor egyik szórornak sem akaródzott
196 3, 14| késõbb került be: 1252-ben, mikor Margit átköltözött a szigetre.
197 3, 14| többivel a zsolozsmákra, s este mikor a többi a búbos mellett
198 3, 16| hogy szeretné látni, de mikor mondták, hogy nincsen Budán,
199 3, 17| is van szokva a hideggel. Mikor a múlt héten hetes volt,
200 3, 17| bibliai jelenetre fordul, mikor az Urat sürgõsen hívták
201 3, 18| meg szívük keménységét, mikor azt látták, hogy én a legszegényebb
202 3, 18| azután a földi kincseikre, mikor látták, hogy én rongyokat
|