Part, Chapter
1 1, 1 | névnapra, lakodalomra, nem ment el. Csak búsult és fogyott.
2 1, 1 | megtudni. Vajon kincset ásott-e el az apja, mikor az ellenség
3 1, 1 | elmondok... senkinek... el nem mondod... Csak mikor...
4 1, 1 | intett neki, hogy hozza el a szemétkeveréket.~A fiú
5 1, 2 | kormányozta. Õ rendelte el: ki dolgozzék a tanyán,
6 1, 2 | volna. - Meg aztán ki venne el engem?~És szemérmesen mosolygott
7 1, 3 | Tehát körös-körül vonul el a ház belsejében a folyosó.~
8 1, 4 | tatárok utána száguldottak, és el is érték volna, le is vágták
9 1, 4 | maga egy szál karddal állta el a tatár lovas csapat útját.
10 1, 4 | is -, május elsõ hetére el kell készülnie mindennek!~
11 1, 4 | vezetõ. Ugrálva nyargalt. El is érte a kastélyt hamarost.~
12 1, 4 | de már hogy mulasztana el egy nagy ugrást, ha lehet!
13 1, 4 | fejét oldalt vongálva robog el, le a Dunának.~A királyfi
14 1, 4 | a tõrömet. Várj. Vezesd el elõbb ezt a vak asszonyt
15 1, 6 | érsek éneket kezd: Jöjj el Szentlélek isten!~A nép,
16 1, 6 | visszajönnek.~- Hát minek mentek el?~- Nem tudod?~- Nem.~- Hát
17 1, 6 | Vélhetõleg munkások hullatták el. Aztán egy másik szöget
18 1, 6 | hidas épp akkor ereszkedett el eléjük a Duna vizére a szigeti
19 1, 6 | Kiáltott megint és megint. El is távolodott a kaputól,
20 1, 6 | világon. Hiszen éhen pusztul el szegényke!~Erre tanácskozó,
21 1, 6 | ebédet, vacsorát? És hát el lesz-e választva a királykisasszonytól
22 1, 6 | leszelt kenyeret nyeldesi el, hanem a maradék darabokkal
23 1, 7 | várépítkezés vonzotta. Oda lódult el. A keresztes vitézeknek
24 1, 7 | nézõk között -, ez a vár el nem pusztul. Mert az oltatlan
25 1, 8 | Balázs. A fõdjét nem vitte el a tatár.~- Hát még kik vannak?~-
26 1, 8 | Rázza a fejét.~- Ezt hát én el nem olvasom, édes felem.
27 1, 8 | Hogy a forgószél hordja el! Minek ír nekem!? Nyelvet
28 1, 8 | mesterhez, vagy ha a mester el van foglalva, György fráterhez.
29 1, 8 | maradva, szemét lesütve mondta el Jancsinak az ügyét.~A mester
30 1, 8 | addig is, Jancsikám, míg el nem kezdjük a tanulást,
31 1, 8 | Kisgyerek korában fogták el. Hatéves volt akkor. A picikét
32 1, 8 | felelte Jakab, ásítást nyomva el. - Más klastromokban is
33 1, 8 | egymással, hogy ne felejtsék el a tatár nyelvet.~A barátok
34 1, 8 | egyenkint szállingóztak el.~- Most aludni kéne egyet -
35 1, 8 | kis teremtés - mosolyodott el Marcellusz. - Nincs boldogabb
36 1, 8 | karomat:~- Ne menjetek még el! Beszéljetek még!~- Nem
37 1, 8 | a jó Istent, hogy törje el a szekeretek kerekét. Akkor
38 1, 8 | nagybûnt majd a mester mondja el, mikor már beöltöztél.~-
39 1, 8 | belép.~- És nem szökhetik el?~- De ostoba vagy. Minek
40 1, 8 | ostoba vagy. Minek szökne el?~- Hát hogy ne kelljen...~-
41 1, 8 | csak a fráterek fogytak el körülötte. És egy másik
42 1, 8 | Azt a vétséget követte el, hogy mikor a társaival
43 1, 9 | Érezte, hogy hibát követett el, de abban a pillanatban
44 1, 10| valami hibát követtünk el, egye meg a siket tyúk.
45 1, 10| csoltunk, míg csak a méhek el nem szállingóztak.~Tádé
46 1, 10| délelõtt igen kedvesen telt el Jancsinak. De délután ismét
47 1, 10| csoportban. Volt úgy, hogy el is hallgattak kis idõre.
48 1, 10| valami hibát követtek-e el a cselédek?... Dehogyis,
49 1, 10| húst a fiúcska költötte el. Aztán megvallotta, hogy
50 1, 10| A minap almát dugtál el - szólt rá a prior. - Hát
51 1, 11| rázta rá.~- Én nem követek el hibákat.~- Hát a professzusok (
52 1, 11| semmit. Mert aki bûnt hallgat el, bûnös testben fogadja Jézust,
53 1, 11| hát tartózat nélkül mondta el, hogy hanyagul imádkozott,
54 1, 11| pénzt. Nem lehet vagyonod. S el nem fogadhatsz senkitõl
55 1, 11| Úgy maradt, míg az éneket el nem végezték.~Akkor a prior
56 1, 12| sárkányt eregetve száguldott el mellettük, le a hegyen.~
57 1, 12| de azért hujángat. Végre el is bukik egy házikó elõtt,
58 1, 12| bársonysüveges úr lovagolt el. A szél a lovak sörényét
59 1, 12| panaszosan az apáca, s a szemét el nem vette a földrõl. - Mióta
60 1, 12| megházasodik.~- Piroskát veszi el? - kérdezte belülrõl a kárpit
61 1, 12| Keskeny Bernát lányát veszi el, Kingát.~- Azt a koldust!
62 1, 12| kis mákos rétesvég... Vedd el, no, bátran. Nem szabad?
63 1, 12| rétessel.~No nem fogadja el, bizonyos! Mégis restellte
64 1, 12| szemére takarva fordult el.~Talán könnyezett is szégyelletében.~ ~
65 2, 1 | Hát inkább a liszt vesszen el, hogysem a lelked. Kinek
66 2, 1 | szûrömmel. De nem viselhetem el a lelkemen... Ne menjetek
67 2, 1 | csuha.~- Nem viselhetem el a lelkemen - folytatta a
68 2, 1 | lehet... Nem viselhetem el a lelkemen.~Rudolf fráter
69 2, 1 | szenvedjük.~- Nem bocsátalak el. Háljatok meg nálam.~- Köszönjük -
70 2, 1 | Hümmögött, mormogott.~Szinte el is felejtette, hogy vendégei
71 2, 1 | Ezt nézzétek, hogyan el van köszörülve. Már nem
72 2, 1 | forgatom, csak emlékül tettem el. Negyvenötben ezzel Lengyelországban
73 2, 1 | megint ezt a kardot vittem el. Ott kiütötték három fogamat.
74 2, 1 | hogy Jézusnak egy követõje el akart menni, hogy eltemesse
75 2, 1 | föllebbvalója elõl kapkodja el a szót. Most azonban, hogy
76 2, 2 | távoli, messze-távoli; szinte el is felejtette már. Mégis,
77 2, 2 | helyeken meglassúdott, hogy el ne csússzon. Aztán puha
78 2, 2 | ember, ha nem követett volna el egy elõbbi életében bûnöket?
79 2, 2 | testvéred gonoszságot követ el, és a börtönbe kerül, vajon
80 2, 2 | cselekedd ezt. De az imádkozást el ne mulaszd.~A legény hálás
81 2, 2 | legény hálás szemmel tette el a füvet a tarisznyájába.~-
82 2, 2 | dúrban énekelte át. Végre is el kellett tiltani az énekléstõl.~
83 2, 2 | legalább a könyvét küldje el. Katalin szóror leírta volna.
84 2, 2 | kezdenek, sose érkeznek el maguktól a végezõ mondatra.~-
85 2, 2 | állt a lábán.~- Hát olvasd el, ami ide van írva az ajtó
86 2, 2 | király leánya?~Margit néha el is búvik elõlük. Nem szereti,
87 2, 2 | fráter, kérlek Istenre, hozd el mielõbb azt az imádságot.
88 2, 3 | És egy ember sem múlhatja el ez vermet, bizony mind ahhoz
89 2, 4 | bizonyos volt, hogy nem fagy el benne semmi.~Közben Jancsi
90 2, 4 | megindult volna elõttük el az ebédlõ mellett, de Marcellusz
91 2, 4 | megered az, ha úgy hajítják is el a földön.~Ahogy Jancsi oldalt
92 2, 5 | még rá: imádságot feledni el!... És a prior is megígérte
93 2, 5 | lehetett valahogy nehezen, de el is olvasni a más írását,
94 2, 6 | három nap, hogy az apácák el tudják olvasni.~Ezzel meg
95 2, 6 | dolog. A hagymát ültették el Ábrahám fráterrel.~Mikor
96 2, 6 | azt a követ? Minek lopta el? Hiszen tudhatta gyermekésszel
97 2, 6 | latinul.~Bennem elhûl a vér. El nem vélhetem: mit vétett
98 2, 6 | ostorozzák magukat, hogy el ne kárhozzanak! Minõ ostorozást
99 2, 6 | párt. Pénzt nem fogadnak el: adjuk majd a kolduló barátnak,
100 2, 6 | a földi életért cseréli el sok ember az örök üdvösségét!~
101 2, 6 | mindezt olyanformán mondta el, mintha magában beszélne.
102 2, 6 | pillogott.~...Miért beszéli el ezt nekem ez a fráter?~Néhány
103 2, 6 | emléked neked, ne mondd el, Ábris fráter. De gondoltam,
104 2, 6 | levetettem. Nem viselhettem el.~- Lehetetlen - mondottam
105 2, 6 | az csak a testét emészti el az embernek. Az asszony
106 2, 6 | találtak. A fején égettette el a levelet.~De még tán azt
107 2, 6 | esdekelt, hogy ne hagyjam el. Avagy nem volt-e õ énnekem
108 2, 7 | elõállt. Csüggedt fõvel mondta el a szokásos vádló formát,
109 2, 7 | klastromban mindenki követett el botlást.~S véniába terült.
110 2, 7 | Keljen fel a nép! Végezze el, amit a lovagok abbahagytak!~
111 2, 7 | vallásos borzongások töltötték el.~Mária sír! Ez a szó elég
112 2, 7 | hogy a zsoltárokat végig el kell mondania, s minden
113 2, 7 | gyönyörûség az életem.” Az én el van benne homályosodva,
114 2, 8 | hogy egyikkel se találta el az igazat. Lehet, hogy Marcellusz
115 2, 8 | Marcellusz Jancsival a kapuhoz.~- El ne feledd, hogy amikor én
116 2, 8 | Az arcán mosolygás vonult el. Némán bámult a leányra.
117 2, 8 | Rálegyintett, s a légy el is tûnt. De a következõ
118 2, 8 | Igen vigyázott, hogy a bor el ne cseppenjen.~Az edényeken
119 2, 8 | az illetlenséget követte el, hogy megállt. A szeme rákövült
120 2, 8 | Mit bámulsz? - mosolyodott el Marcellusz. - Feleségül
121 2, 8 | politikában, csacsi? Csak gondold el, hogyha ez a két nemzet
122 2, 9 | az arany almafákat viszik el?~Szikárdusznak is ez volt
123 2, 9 | koronázott királyom. Attól engem el nem tántorít se kérés, se
124 2, 10| Válaszért zaklatnak. S el kell õket bocsátanunk üres
125 2, 10| cseh királlyal sem cserélem el az én égi királyomat. De
126 2, 10| Vajon nem ti csavartátok-e el a fejét?~És arra a király
127 2, 10| engem! Teéretted hagytam el a világot és minden javait,
128 2, 10| úgy könyörgött:~- Szenvedd el, anyám, Krisztusért, mint
129 2, 10| nézett, hogy no, mondja el hát azt a vigasztaló beszédet.~
130 2, 11| Hazudok? Ó, hogy nem hoztam el! Csöppig olyan, mint te
131 2, 11| Kérlek, prior atyám, tegyetek el innen valahova messze, akárha
132 2, 13| Margit figyelmét nem kerülte el a sugdosódás, hirtelen elhallgatás,
133 2, 14| fõrendi gyermekét fogadták el ott túszul a békesség biztosítására.~
134 2, 14| Az érsek énekelt: Jöjj el, Szentlélek Isten.~A kar
135 3, 1 | legderekabbik fiának.~A mesék aztán el is hallgatnak ezzel.~Mert
136 3, 2 | fakéreg közé illesztve, hogy el ne dõljön.~Minek a tenta
137 3, 2 | Örök-sziget vár rád! Hagyd el hajódat! Vesd vízbe minden
138 3, 2 | elcsábult fráter pénzt rejt el vagy ennivalót vagy inget.
139 3, 2 | Hm!~- Gyanús? Olvastasd el a lektorral.~- Hát csak
140 3, 2 | csak egynéhány sor készült el belõle:~Utshud deacnas emleechusetusch
141 3, 2 | hogy lelkemet nem vonja el tõled földi nõnek képe!
142 3, 2 | cellájában, hogy azzal verje el a testi gondolatokat, ha
143 3, 2 | jóhírüket.~Hát azért rémült el Szikárdusz is a bûnös iratok
144 3, 2 | emlékszem.~- Hát akkor kérd el Margittól. Mondd, hogy csak
145 3, 3 | étvágyú János fráter dugott el megint valami ételmaradékot.~
146 3, 3 | azért írtam, hogy az írást el ne felejtsem.~Nyugalmat
147 3, 3 | fejét rázogatva ballagott el. A répaágyhoz ment, és gondolatokba
148 3, 3 | Aztán az anyjától búcsúzott el. Nem mondta neki, hogy örökre,
149 3, 3 | ságomban bizonyosan követtem el valami olyan rosszat, amiért
150 3, 4 | cseréjét.~Így mérgesedett el újra a régi kelevény. Mária
151 3, 4 | és egyre-másra foglalta el Istvánnak a várait. Mikorra
152 3, 4 | ellenség dúl benne.~Alig múlt el a tél, már március elején
153 3, 4 | magát, hogy emberi szó azt el nem beszélheti.~Marcellusz
154 3, 4 | könnyû-e. Az íjgyártóknál meg el is lõttek egy-egy nyilat
155 3, 4 | lábad!~Aszongya nem bírom, el van törve.~Bizony el kellett
156 3, 4 | bírom, el van törve.~Bizony el kellett a nagy döglött lovat
157 3, 4 | hadból semmiképpen nem marad el a vitéz barsi ispán, Prájszel
158 3, 5 | következett. Annyian estek el, hogy talán a mohi csatában
159 3, 6 | szapora nyelvvel mondotta el, mennyi a jövedelem, és
160 3, 6 | Az Isten szerelmére, menj el tõlem! Ragadós a baj!!!~
161 3, 6 | kiszaladt, mikor... Jaj, lelkem, el se mondom! Elég annyi, hogy
162 3, 6 | Tehát Margit nem feledte el a három év folyamán! Azt
163 3, 6 | énfiamnak anyja, mire vetted el éntõlem õtet? Én õtet ölelgetõm
164 3, 7 | szóror!...~A kert persze el volt hanyagolva. A kerti
165 3, 7 | ahol emberi láb nem tapossa el!~A rózsa talán mégis a legszebb.~
166 3, 7 | édes-finom illattal árasztja el a kertet.~Mért titkolódzik
167 3, 8 | rázta.~- Ne, azt ne mondjuk el. Jaj, édes fiam, azt szörnyûség
168 3, 8 | hogy micsoda bûnt követett el. És õ megértette. Oly sápadt
169 3, 8 | eléje is térdelt - múljék el rólam a haragod!~
170 3, 10| szorgalmas méhecskék látogatnak el, és zengedezve gyûjtik az
171 3, 10| Uram, Teremtõm, távoztasd el tõlem e gondolatokat!~A
172 3, 10| beeresztheti. Elvégre, ha Ábris el is hagyta a szerzetet, mégiscsak
173 3, 11| tudod, hogy soha hazugság el nem hagyta az én ajkamat!
174 3, 11| Jézus! Mária! Jaj, kapd el a földrõl azt a ruhát! Kapát,
175 3, 11| De bizony nem juthattak el addig. Fel kellett ugrálniuk
176 3, 11| Azt se tudom, hogy mondjam el! Épp a kompletóriumot végeztük,
177 3, 12| tiszta maradt. Kérlek, múljék el haragod!~Kata csodálkozva
178 3, 12| Kata csodálkozva beszélte el odabent, hogy Margit megismerte
179 3, 12| a fején.~Ezt nem hitték el.~Késõbb, a halála után vallotta
180 3, 12| Hasztalan: egyik sem ûzi el a bajt. És a hideglelés
181 3, 12| hideglelés magától sem szûnik el.~Télen az utolsó útjából
182 3, 13| elgyûrûzték. Két esztendõ múlván el is vitték. Belõle sarjadt
183 3, 14| derékban, malmokat sodort el a Dunán. Az apáca-klastrom
184 3, 14| mély keservekkel töltötte el az õ szívét is.~S azon az
185 3, 14| Erzsébet asszony. - Annyira el vagy gyengülve, hogy alig
186 3, 14| könyörögve kérték, hogy fogadja el még egyszer a szerzetek
187 3, 14| Véltük, meghalt, úgy el volt hidegedve minden tagja.
188 3, 15| képzelõdtem - susogta.~De annyira el volt rémülve, hogy a foga
189 3, 15| imádkoztak, hogy távoztassa el Isten a kísérteteket.~
190 3, 16| gyermeket.~- Istenem, hogy el vagy gyöngülve! - szólt
191 3, 17| befagyott jegét.~A fráterek még el se végezték a kompletóriumot,
192 3, 17| hogy, e beteget ne hagyja el e nehéz órában õrzõangyala...
193 3, 17| Annak is remeg a keze, s el van változva az arca az
194 3, 18| rideg klastromban hervassza el az életét!~...Mért gyötörte
195 3, 18| így élni, így fonnyadni el egy királyleánynak! Ilyen
196 3, 18| nem láttad-e, mint hozzák el az ország minden részébõl
197 3, 18| az arcát könnyek öntötték el.~~A szívet azért rejtette
198 3, 18| A szívet azért rejtette el az Isten, hogy senki se
|