1250-arany | arasz-belep | beler-bus-c | busab-dorzs | dogoz-elmel | elmen-eseng | esik--felta | felte-fuzod | fuzte-halot | haloz-hulla | humbe-jotto | jove-kertu | kerul-kopdo | kopen-latha | latin-magas | magat-megma | megme-minor | miraj-nyelv | nyere-oraho | oraig-predi | preme-sapad | sapka-szegu | szegy-szulo | szult-tetoz | tetsz-urila | urnak-vetod | vetse-zuo
Part, Chapter
1 2, 6 | Lõrinccel, és ott is maradt. Az 1250-i hadjárat volt az, mikor
2 3, 14| évvel késõbb került be: 1252-ben, mikor Margit átköltözött
3 3, 4 | csak Poroszlón, dec. 1-én (1262-ben). És ott a fiú megtért
4 3, 5 | én volt abban az évben (1265-ben) a húsvét.~Hát ott töltötték
5 3, 12| elõtt), hogy õ látta a fényt 1267-ben, mikor sekrestyés volt,
6 3, 14| egy pusztító szélvihar. 1269. esztendõ májusában rombolt
7 3, 13| istállóban.~Május 3-án, 1270-ben, kitûzték a fekete zászlót
8 3, 15| 15~A provinciális mindennap
9 3, 17| 17~Mindezek a beszédek kijutottak
10 2, 13| ülnie.~Ment és jött.~Október 25-én megtörtént az esküvõ
11 2, 14| választotta a szentelésre.~Május 28-ra jutott abban az évben
12 2, 14| tehát a harmadik napja május 30-ra.~A két klastromban minden
13 2, 6 | De én nem tettem fel az abaposztót se. A nagyböjtre hagytam.~
14 2, 6 | evvel való kezdeni, hanem abaposztóval.~De én nem tettem fel az
15 1, 6 | látta, hogy az egyik apáca abbahagyja a mosogatást, és sietve
16 1, 8 | érdeklõdéssel ülték körül. Jakab is abbahagyta a tanítást, és az atyák
17 2, 7 | Végezze el, amit a lovagok abbahagytak!~Ezernyi ezer ember gyûlt
18 1, 4 | a nárcisz meg a liliom. Abbahagyták hát a nagyudvar ásását,
19 1, 2 | felõl gondja ne legyen.~- Abbezony jó lesz. Köszönöm, Julis.
20 1, 8 | hatnál. Abból is az egyik ábécés könyv. A király leányának
21 1, 4 | odalopódzik a királykisasszony ablaka alá. Ott fújja-titillázza.
22 1, 3 | volt a kiáltó. A templom ablakában állott. Az ablak keskeny
23 1, 4 | amelynek a tornácra is nyíltak ablakai, meg a belsõ folyosóra is.~-
24 3, 7 | mert lehet, hogy a templom ablakát kell idõvel javítani. A
25 1, 4 | felsõ állványra. Ott az ablakban dolgozik a harmadik olasz:
26 1, 9 | milyen színû.~Az íróasztal az ablakfülkében állt. A tetején egy félbehagyott
27 1, 8 | bolthajtásos szobába.~A szoba ablakfülkéjében egy zömök, õsz barát állott.
28 3, 9 | mégiscsak engedett: odament az ablakhoz.~- Mit akartok? Nincs veletek
29 1, 12| csak egy hosszú pad az ablakkal szemben, a fal mellett,
30 1, 5 | márványoszlopok, márvány ablakkeretek azon fehéren fehérkedtek
31 2, 4 | csakhamar elõcsillant az ajtó ablakocskáján át. Megnyitotta az ajtót,
32 2, 2 | mellett kereklõ, vasrácsos ablakocskán Jakab fráter kukkantott
33 2, 8 | téglafalból fehéren kiálló, gót ablakokat, a márványszálakból hálózatosan
34 1, 4 | ajtókon ki-kilépett valaki; az ablakokból is ki-kiötlött egy fej.
35 2, 2 | kárpitért nyúlva, hogy az ablakra vonja. - Isten áldjon meg,
36 1, 3 | mindenütt. Az asztalosok ablakrámákat faragnak benne.~A feszületet
37 1, 5 | csak lantorna van ott is az ablakrámákra feszítve. Az egyik ablak
38 1, 12| A pap akkor elköszönt az ablaktól. Szikárdusznak is bólintott.~
39 3, 2 | szék ülõlapjának alját, ablakzugot, hogy találkozik-e valami
40 1, 9 | nézegette. A mennyországot ábrázolta a festmény. Középen egy
41 2, 6 | Isten áldása jöjjön.~És Ábrishoz fordult:~- Van valami dolgod
42 2, 11| taszigálta félre a csoportot. Ábrisnét is.~A három barát tovább
43 2, 11| bárányt ragadja meg.~- Lelkem, Ábrisom!~A frátert elfûtötte a meleg.
44 2, 6 | egy hársfa alatt, fehér abrosszal leterített asztalból, és
45 3, 5 | ezüstkeresztet:~- Állj meg, Abszolon! Ne kísértsd tovább az Istent!~
46 2, 1 | a markolathoz.~- Micsoda acél! - mondotta gyönyörködve. -
47 3, 5 | odaérkezett. Az aranycirádás acélsisak még a fején. Izzadt és poros.
48 1, 8 | selyemkendõvel letakart acéltükör. És hát gyûrût, erszényt
49 1, 3 | állt. Nem nagy házak. Az ácsok akkor rakták fel az egyikre
50 1, 4 | gyakorta visszatért. Nézõk is ácsorogtak mindig a templom körül.
51 1, 6 | pislogja megszeppenve -, addig ácsorogtam ott a Duna-parton, hogy
52 2, 3 | eleve Isten a mi õsünket, Ádámot, és adotta vala neki Paradi
53 2, 3 | apácát. Csak az utolsó kenet adásakor a prioré.~Az idõ hûvöskés,
54 2, 1 | Meg ha egy dézsa vizet adatnál a lábunknak... odaki...~
55 2, 3 | Szent Péter urat, kinek adatott hatalom oldalnia és kötnie,
56 2, 1 | kocsis. - A gazdám... igen ádáz ember. Nem hiszem, hogy
57 1, 6 | azokban a percekben. Hogy õ adhatott innia! Hogy ott láthatta
58 3, 6 | azt mondja -, énnekem is adhattál volna ilyen testet!~A belsõ
59 1, 6 | foglalkozik, beszólt jólelkûen:~- Adjak-e még kenyeret?~Jancsi szemérmesen
60 1, 6 | szóror azt mondta, hogy adjam ki a tisztelendõ frátereknek.~-
61 3, 9 | a többi közé:~- Deus in adjutorium meum intende! - hangzott
62 3, 9 | remegõ szava.~- Domine ad adjuvendum me festina! - hangzott a
63 1, 8 | terített a barátokra.~- Adná Isten - szólalt meg a prior -,
64 3, 10| ruhát, lovat és fegyvert adnak neki azonhelyt, ha csatlakozik
65 2, 10| Istentõl, és a cseh királynak adnál? Ó, milyen csere!~- Bolond
66 2, 1 | hercegleányt? A libapásztoromat se adnám neki.~- A király attól tart,
67 3, 18| ajtófélfán. Be kellett volna adnia este, kompletórium után,
68 1, 8 | a kis házunknak elég. Az adományleveleket írtuk mind mostanig.~
69 3, 6 | ügyet. Én tisztázom le az adományleveleket. Sok-sok adománnyal gyarapszik
70 3, 4 | királyhoz csalják. Nagy adományok, nagy ígéretek mozgatták
71 3, 10| csével harcoltak, micsoda adományokat, birtokokat, kitüntetéseket
72 3, 1 | azokat is maga körül lássa, adományokkal gazdagítsa, jövendõ ural
73 2, 10| nem fordítjátok! Minden adományomat visszavonom!~Jaj, majd elsüllyedtem
74 3, 6 | legjobban. A minap egy Erzsébet, Adorján Erzsébet nevû apácának a
75 3, 6 | nekem személyemben mégiscsak adósom maradt.~Az ajtóhoz értek.
76 3, 5 | bocsátja; egymás alattvalóira adót nem vetnek; várépítésre
77 2, 3 | a mi õsünket, Ádámot, és adotta vala neki Paradicsomot
78 3, 12| történt ehhez hasonló.~Egy adventi napon megharagudott az egyik
79 2, 3 | elkezdte az éneket~Requiem aeternam dona ei domine...~A harmadik
80 1, 5 | apácák kórusa közelében. Afölött Szent Erzsébet fehérruhás
81 1, 6 | másikra! Alól ugyan nincsenek ágai, de van-e olyan fa a világon,
82 3, 3 | hulladozott a levél, s a tar fák ágain a bikanyál selyemfoszlányai
83 1, 6 | is ültek már szanaszét az ágakon.~Néhány perc múlván csakugyan
84 1, 3 | Elkanyarodott hát a folyosó keleti ágán, s meg is találta az ebédlõt
85 2, 14| felé fordul. A hátul állók ágaskodnak. Egy anya a falnál fölemelte
86 3, 1 | volt az erkölcsi érzés: nem ágaskodott az apja ellen. De az õ fia
87 1, 6 | körmével. Elérte az elsõ ágat. Meg se pihent, kapaszkodott,
88 2, 13| világi embereknek sokfelé ágazik a gondjuk.~Végre a királyné
89 3, 10| sírja felé vánszorgó, bús aggastyánnak a képe volt.~A következõ
90 3, 15| Még mindig.~- De csak nem aggasztó talán az állapota?~- Bizony
91 1, 12| dobogott.~Csak az a gondolat aggasztotta, hogy az anyja kirohan a
92 2, 9 | Szikárdusznak is ez volt az aggodalma.~Csak Marcellusz jelenlétében
93 3, 13| haláltól nem félt volna, de aggodalmak gyötörték, hogy mi lesz
94 2, 13| azt nem teszi a király - aggodalmaskodott Olimpiádesz. - De bizony
95 3, 2 | türelmetlenkedett Szikárdusz. És aggodalmasra vált az arca.~A lektor újból
96 2, 5 | utolsóra is eljut. A szeme aggodalmassá válik. Újra átforgatja az
97 1, 6 | basszerkányos!~Hátra tapintott, s aggodalommal pislantott vagy hármat.
98 1, 12| priorissza szóror.~- És nincs ok aggodalomra: a leányka túlon-túl is
99 1, 3 | a klastromot. Nincs mért aggódnod. Lesznek más magadfélék
100 1, 7 | öregasszony ráncos képû volt és aggódó nézésû. A másik kettõ naptól
101 2, 10| nem is alhatok, annyira aggódom, hogy valami csúfot cselekszik
102 2, 9 | ide az apácákhoz. Némelyek aggódtak, hogy a szigeti klastrom
103 1, 5 | házban.~A kórház tele volt új ággyal. A nagyteremben nyolc ágy
104 2, 8 | hegye is. A szakálla két ágra nyírott Krisztus-szakáll.
105 3, 17| apáca visszahanyatlik az ágyába, és a fejére vonja a dunyháját.
106 2, 1 | szemén érezte a fáradtságot. Agyában csataképek forogtak. Bármennyit
107 3, 12| örömmel serkent fel az ágyából, és sietett velük a kórusra.~
108 1, 12| eleget enned? Nem kemény-e az ágyad? Nem vertek-e meg? Ne tagadd!
109 1, 9 | egykettõre megvolt. Száraz agyaggal mosdottak. Amelyik megmosdott,
110 2, 2 | mezítláb, a saruját lógatva. Az agyagos helyeken meglassúdott,
111 3, 15| páterek a két beteget és az ágyakat és a szoba négy sarkát meghintették
112 1, 5 | az egyikben nyolc is. Az ágyakban keményre tömött szalma-derékalj,
113 2, 5 | s aláhulló szent árnyéka ágyam fölött elvonul...~Alázattal
114 3, 17| könnyeimmel mostam éjjelenkint én ágyamat és leplemet... Elhervadott
115 2, 6 | alhattam, csak hánykolódtam az ágyamon. Reggel a két fráter nagy
116 3, 10| zsírjában, s mégis egymásra agyarkodtak, a veszedelemben összeszorultak
117 2, 13| eltûnt a lepedõ Margitnak az ágyáról. S mikor Margit kereste,
118 3, 17| Két szolgáló apáca beviszi ágyastól a belsõ szobába. A két szerzet
119 3, 18| fejjel az ágyán, háttal az ágyfának támaszkodva, a szemben függõ
120 1, 7 | sok, különösen a szekerek ágynemûi közt. Egy kis hatéves, borzas
121 1, 7 | terhelten. De még többen ülnek ágynemûvel, ekével, kaszával, más efféle
122 1, 8 | elámult:~- Hát nem verték agyon?~- Nem - felelte Jakab,
123 2, 1 | éccakára is, megver az esõ - agyoncsap a gazdám. Hej. De nem is
124 3, 10| Ábris mellébõl.~Leült az ágyra, és a fejét ingatva susogta:~-
125 2, 1 | megvenni.~Még akkor nem voltak ágyúk. A puskapor feltalálójának
126 2, 8 | zászlók ékesítették. Bizonyára ágyúlövés is jelezte volna az indulásukat,
127 2, 8 | volna az indulásukat, ha az ágyút már feltalálták volna. De
128 3, 18| különös, finom illat... Ah, hiszen az õ gyûjtött illata!~
129 2, 13| utaznak. Olykor annyifelé, ahányan voltak. István királynak
130 1, 10| iránt. Kötelezték, hogy ahányszor nevet, menjen be a kapitulum-házba,
131 1, 6 | szemmel.~Margit azonban ahelyett, hogy érte nyúlna, imádkozón
132 2, 1 | villámlás között. A mai semmi ahho képest. Ha az a vihar közbe
133 1, 2 | Öles ember. Nincs most ahhó fogható a domokos barátok
134 2, 3 | gondtalan ártatlanság, most méla áhítat!~Mise végén a prior fekete
135 3, 12| valahányszor áldoztak, Margit az áhítatnak mily szepegésével szokta
136 1, 8 | és a szoba felé vezette, ahonnan a csengõszó hallatszott.~
137 1, 7 | kincsét: ott van-e még, ahova elrejtette?~De lám, a szigeten
138 3, 3 | odahajtani a csónakját, ahová akarja, hanem a víz erejének
139 3, 2 | papirosra? Nem tudom.~Az ajak lehet néma. A szív nem.
140 3, 4 | beszélnek, meggondolást ajánlanak legalább három napot; addig
141 3, 12| megtanítalak. Mielõtt imádkoznál, ajánld lelkedet és testedet Istennek.
142 1, 6 | felpattan:~- Forgatom én - ajánlkozik csillogó szemmel. - Én már
143 1, 10| elõtt a matutinumot is. Ajánlom, hogy az éjjel nézd meg,
144 3, 12| Akkor aztán nemcsak az ajkad imádkozik, hanem az érzésed
145 3, 18| szempillái is olyan árnyékosak. Ajkai mint vékonyka finom rózsalevél.~
146 3, 6 | szomorú mosolygás vonult át az ajkain. A fráterre nézett.~- Megjött-e
147 2, 5 | sóhajtásommal szent neved rebegi ajkam! Ámen.~Vesperásig dolgozott
148 3, 11| hazugság el nem hagyta az én ajkamat! Esedezve kérlek, bizonyítsd
149 1, 6 | odaát a parttól. Az apácák ajkán ének zendül a Dunán:~Édesanya,
150 3, 3 | Nyugalmat erõltetett az ajkára, de a hangja tompán szólt,
151 1, 8 | szigorú nézésérõl és, pittyedt ajkáról, hogy Dezsõ fráter, akit
152 2, 8 | csak éppen érintette az ajkával a poharat. Talán nem is
153 3, 12| lelkébe - bizonygatta akkor Ajkay Alincza, egy Margitnál négy
154 2, 4 | rebegte nyitva marad ajkkal.~S a szeme is csodálkozó
155 1, 8 | ember volt, és pittyedt ajkú. Lefordult a lépcsõre.~-
156 2, 8 | Ottokár bókolt.~A templom ajtajának mind a két szárnya ki volt
157 2, 8 | haladt. A királyi terem ajtajánál szintén így cselekedett.
158 1, 8 | a tornác végén a nyitott ajtajú szobába. A két fiú is követte.
159 2, 2 | országban. Beszélték, hogy ájtatosabb bármelyik apácánál is; a
160 3, 9 | zsoltár és antifona.~Soha ájtatosabban nem szólt az officium.~Jancsi
161 2, 6 | bámultam, hogy még éjjel is ájtatoskodnak.~Félóra múlván, mikor visszaérek,
162 1, 8 | van. És valamennyi elõtt ájtatoskodott egy páter-t meg egy ávé-t.~-
163 3, 18| királyleány alázatosságának és ájtatosságának példáján?~Nem láttad-e,
164 3, 12| mily esennen, mily édes ájtatossággal, mély fohászkodásokkal,
165 1, 9 | vélte, hogy vége a reggeli ájtatosságnak, de a szerzet továbbra is
166 3, 18| én szegénységemen, az én ájtatosságomon? És nem láttad-e, mint hozzák
167 2, 2 | kitértek a kerékvágásból.~Az ájtatosságot megzavarta a ferde éneklés.
168 3, 3 | fráterrel, mikor Jakab az ajtóboltozat alatt megjelent.~János fráter
169 1, 3 | való sarkán egy festetlen ajtócskára bukkant. Mi lehet ott és
170 3, 18| kulcsért. Ott függött még az ajtófélfán. Be kellett volna adnia
171 1, 8 | csak kézzel tapogatta ki az ajtófélfát.~Jancsi a süvegébe röhintett.
172 1, 3 | márványküszöböt. Nagy, széles ajtóhely. Mi lehet belõl? Boltozatos
173 2, 10| szólani. Hát épp csak az ajtóig mentem vele.~De szörnyû
174 2, 8 | volnál. Mikor elbúcsúznak, az ajtókárpitot félrevonod.~Jancsi csodálkozva
175 1, 10| világosságok jelentek meg az ajtókban, égõ gyertyák közeledtek
176 1, 4 | talicskáztak, kopácsoltak. Az ajtókon ki-kilépett valaki; az ablakokból
177 3, 18| este, kompletórium után, az ajtókulccsal, hátsó kapu kulcsával együtt,
178 1, 6 | mellett is. Fordul az apáca az ajtónak. Kulcsot dug a felsõ zárba,
179 3, 1 | pohárnokmestert (Domonkost). Voltak ajtónállói, kardtartói, testõrei, orvosai
180 2, 14| állott két udvari fegyveres ajtónállóval.~Az aranyláncos, süvegükön
181 1, 8 | lábadt.~- Félsz a veréstõl?~Ajtónyikkanás hallatszott. Arra Jakabnak
182 1, 3 | folyosóra jutottak ki. Sok kis ajtónyílás egysorjában. Az ajtók még
183 1, 10| Timó elrántotta társait az ajtótól.~Néhány perc múlván õk következtek.
184 3, 18| teremtés rongyokban jár, ájulásig imádkozik, és véresre vereti
185 2, 2 | csak támolyogtunk, szinte ájuldoztunk.~Végre is Ágnes, Margitnak
186 1, 8 | Részeg-e? alvó-e? vagy ájult? vagy halott?~- Lépd át! -
187 3, 14| apácát, hogy mi történt.~- Ájultan találtuk éjjel a templomban -
188 3, 2 | sok ó papirosban, a kezébe akad egy ujjnyi vastag csomó,
189 2, 13| leánygyermekérõl.~Csekély akadály állt csak útjában a házasságnak:
190 3, 3 | mint a füst.~...De hogy akadhattak rá az írásomra?~Eszébe vágódott
191 1, 6 | széle.~Az apáca tisztelettõl akadozó nyelvvel beszélt:~- Arra
192 1, 10| vizébõl. Egyszer erdei méhekre akadtunk. Szegény Bernát fráter megkívánta
193 3, 6 | vagy vakot lát, meg van akadva. Azon már õ se tud segíteni.
194 3, 3 | felháborodással. - Gyónásbeli ügyet akar-e az öreg elõhordani? Jó:
195 3, 15| este tyúklevest, de nem akará semmiképpen...~Az ötödik
196 1, 8 | akik utánad lépnek Isten akaratából a szerzetbe. Hát megfogadod-e,
197 1, 10| nagyszép példája. Isten akaratának engedelmese maradt. A legnagyobb
198 2, 6 | Légy az én férjem! Isten akaratát lásd abban, hogy engem hozzád
199 1, 11| lehess, alá kell vetned az akaratodat a szerzet reguláinak és
200 1, 8 | hogy úgy beszél latinul, akárcsak magyarul.~- A manót! - álmélkodott
201 2, 11| el innen valahova messze, akárha egyik külsõ országi klastromba.~-
202 3, 12| ájtatosan imádkozik.~Megtörtént akárhányszor, hogy küldött érkezett a
203 3, 10| megrezzent.~Ki lehet? Mit akarhat?~Fölkelt, és kilépett a
204 2, 6 | megnézzem. Gondoltam, elolvasom akárhogy is, de nem bírtam. A könyvi
205 2, 12| megnyugvás biz az neki. Akármennyire szereti is a leányát, az,
206 3, 7 | odavesse. De hogy odaért - akármilyen gyönyörûség is kertésznek
207 1, 6 | az udvaron, vagy mulass akármivel. Estefelé megjön Marcellusz
208 1, 1 | tapasztotta a tenyerét, mintha le akarná fogni a köhögést, és susogva
209 3, 10| Nem foglyom vagy, hanem ha akarod, barátom.~S nagy-szép barátságosan
210 3, 14| mikor egyik szórornak sem akaródzott a nagyudvar sarát gázolni,
211 2, 10| hallottam ezt a szót: Nem akarom!~- Hát mit parancsolgatjátok
212 3, 12| nagy volt a sár. Már nem akartak visszatérni teknõért, hát
213 3, 9 | odament az ablakhoz.~- Mit akartok? Nincs veletek semmi beszélni
214 1, 6 | révész a parton csáklyát akaszt a hidasba. Hullám loccsan.
215 1, 6 | órája hujjogom a nevedet! Akasztani való!...~Azt lehetett volna
216 1, 10| korbácsot, és az övszíjába akasztja. Jaj, mi lesz itten! Jakabra
217 2, 2 | velem együtt, és hogy hol akasztottak fel bennünket? Hiába csodálkozol!
218 2, 8 | hüvelykujját az övé szíjába akasztva; csípõn volt a bal keze.~-
219 1, 5 | asszonnyal foglalkozott, akirõl azt susogták, hogy a királyné.~
220 3, 6 | valami csúnya beteg van, akitõl mindenki elfut, õ vállalja.
221 1, 6 | vannak?~- Nincsenek.~- Hát akk...~- De már jönnek.~Jancsi
222 3, 12| húst. Az öreg Katalin is akképpen cselekedett.~Mikor a konyhára
223 1, 5 | márvány-kandalló. Az ablakok akkorák, hogy ajtó se nagyobb másutt.
224 2, 2 | mennyire megnõtt a ház! Kétszer akkorára szélesült, mint amekkora
225 2, 1 | velenceiek gyõztek.~- Gyõztek akkornap. De ha Dénes bán meg nem
226 2, 2 | jegyek, nyilak és más efféle ákom-bákom.~- Micsoda írás ez? - kérdezi
227 1, 6 | odaérkezett a királyi család. Alabárdos és ezüst hegyû kelevézes
228 1, 2 | meg a maga lábát áztatta alább.~- No, itt leszállunk -
229 1, 6 | bársonysüveg. A királyné fején alacsonyabb, gyöngyös. Mind a ketten
230 2, 3 | tán ebharapás nyoma. Egyre alacsonyodik a soruk, s végzõdik öt-hat
231 3, 1 | fia Lõrincet és Csete fia Aladárt), lovászmestereket (Benedeket
232 3, 2 | oda is, hova az égi nap aláereszkedik éjjeli nyugvásra.~. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ~
233 2, 5 | meghallja nyögésemet, s aláhulló szent árnyéka ágyam fölött
234 3, 18| mellkép nõttön-nõ, teljes alakká magasul. Napfényhez hasonló,
235 3, 3 | tudod még? A sátán a te alakodat öltötte fel. Tegnapelõtt.~-
236 3, 12| táblácska volt látható. Szent alakok és angyalok képei ékeskedtek
237 1, 3 | folytatása volt a patkó alakúnak. Tehát körös-körül vonul
238 2, 12| Különben mindig olyan alattomos természet volt az!~És Marcellusz
239 3, 4 | öreg király környezetével alattomoskodott, hogy az István udvarában
240 1, 5 | a két csoport padot, sõt alattuk is elment négykézláb.~A
241 3, 5 | ítéletére bocsátja; egymás alattvalóira adót nem vetnek; várépítésre
242 2, 2 | tépázzák!~- Kitakarodj innen, alávaló! Boszorkány! Ördögnek hitvány
243 1, 11| érdemed az örök életre. Aláveted magad mindennek?~- Alá -
244 1, 8 | foltos öltözetû barátnak alázatoskodik. Mert éktelen foltok ríttak
245 2, 1 | Megértette az intést. A beszéde alázatosra fordult:~- Bocsáss meg,
246 1, 8 | beszéltek. János barát arca alázatossá vált. Föllépkedtek a gödrösre
247 2, 4 | cselekszem, hanem hogy az alázatosság erkölcsében gyakoroljam
248 3, 18| meg a lelkük a királyleány alázatosságának és ájtatosságának példáján?~
249 2, 8 | Krisztus dicsõségébe: az alázatosságba.”~Úgy ám. Petronyella szóror
250 3, 18| hogy megindulnak az én alázatosságomon, az én szegénységemen, az
251 1, 8 | szentséges és igen tökéletes, alázatosságos erkölcsérõl való írás ezképpen:
252 2, 13| meggondolta, hogy mindenben az alázatosságot kereste; hiszen még a cselédek
253 1, 8 | tudsz. Hallgass: hibázol, ha áldás nélkül eszel, iszol; ha
254 2, 6 | mondotta - csak Isten áldása jöjjön.~És Ábrishoz fordult:~-
255 2, 6 | egy oratió-t - kérik Isten áldását a házunkra.~Végeztek. Valamicske
256 1, 8 | továbbá, ha elmulasztod az áldáskérést. Távozáskor áldást kérsz
257 2, 8 | A fõoltárnál Szikárdusz áldásra emelte a kezét, mire a királyok
258 3, 18| kezét, mint amikor a pap áldásvetésre készül:~- Jó fráter - szólal
259 2, 14| szeme a magasba fordult:~- Áldd meg uram Isten e négy szüzet,
260 2, 1 | markos legény.~- Ez? Ej aki áldóját! Hát ha az egész klastromotok
261 2, 8 | ünnepeken vagy az apácák áldozásakor vitte magával ministrálásra.
262 2, 8 | templomban alig is láthatta. Még áldozáskor is a kórus rostélyához ment
263 1, 6 | királyné asszonyunk ájtatos áldozatából. Jertek, hozzátok magatokkal
264 2, 2 | Azt mondja, hogy õ az áldozati bárány a magyar nemzet bûneiért.
265 1, 8 | latinul, Jánoskám, azóta áldozópap volnál.~János mosolyogva
266 3, 12| arra is, hogy valahányszor áldoztak, Margit az áhítatnak mily
267 2, 6 | mint az oktalan állat.~Alig alhattam, csak hánykolódtam az ágyamon.
268 3, 12| aranyból az aureola. Az oltárka aljába szentek apró ereklyéi voltak
269 3, 6 | egy szõlõt a Csolnak-hegy aljában. És mindenki, akinek beveszik
270 2, 11| sokadozik a Gellérthegy aljáig a sok díszes úri sátor,
271 1, 12| reverendája és köpönyege aljának porosságán látszott, hogy
272 2, 10| Az imádságot se volt még alkalmam megköszönnöm. Pedig szebb
273 2, 1 | hidegen -, nem szokásunk, hogy alkalmatlankodjunk.~A villámfénynél látszott,
274 2, 13| leányával.~Az ilyén látogatások alkalmával a királyi szülõk megajándékozták
275 2, 2 | használhatták. Így hát arra alkalmazták, ami iránt legtöbb érdeklõdést
276 3, 2 | fráter belsõ ragasztásra alkalmazza.~Aztán megtudakozták az
277 1, 1 | hívták a fejérváriak minden alkalommal. Egyszer azonban, hogy hazafelé
278 3, 1 | megosztani: várjunk idõre, alkalomra...~István nem így vélekedett:
279 1, 4 | szemén, meg hogy olyan finom alkatú a kutyája.~Mégis olyan volt
280 3, 2 | hangosan - mondotta Szikárdusz.~Alkonyat száll a szigetre. A májusi
281 3, 7 | nézte.~Micsoda gondolatból alkothatta Isten a virágot? Hiszen
282 1, 3 | a hidas. Jó széles, erõs alkotmány volt az. Elfért rajta négy
283 3, 10| jelennek meg, s ássák az árkot. Alkotnak belé zsilipet.~A mezõ sok
284 2, 8 | Nem festõ festette, Isten alkotta. Tiszta szívvel gyönyörködöm
285 1, 5 | ruháját, mintha bádogból alkották volna.~De persze Jancsinak
286 3, 4 | csoportosultak oda, és válogattak, alkudoztak. Német kalmárok meg sátorban
287 1, 6 | icipici kis barna lencsike az állacskája jobb felén.~A leányka fölemelte
288 2, 8 | megsimogatta a kisleány állacskáját, aztán lehajolt, és megcsókolta.~-
289 3, 10| Hatalmasabbá is erõsödött a nyugati államoknál.~A király az országrendítõ
290 3, 16| kell itt szent példaképül állanod elõttünk!~És akkor maga
291 3, 10| tekintetében mi a családi állapot.~Urosznak a legidõsebb fia,
292 2, 1 | hogy a szekeret milyen állapotban találták, hogy egy pár ökör
293 2, 4 | diófák alatt.~- Micsoda állapotok vannak itt - morogta halkan
294 1, 8 | meg, hogy mi a kalendárium állása, meg a tennivaló. A bûnvalló
295 3, 3 | pillantott, s maradt az állásában, mint valami szobor. ~-
296 1, 8 | hogy ha följebbvaló elõtt állasz, ne nézz reá, mint az éh
297 3, 18| romlottságban él ez a nemzet? Mily állatiságba süllyedtek a dús fõnemesek
298 2, 1 | védekezik-e az ember a ragadozó állatok ellen is? A nemzetet csaknem
299 1, 10| megunták az egy helyben való álldogálást: fel-alá sétáltak a folyosón.~
300 2, 8 | már, és beteges, és nem álldogálhat hosszasan. Bizonyára meg
301 2, 10| bent a padokon. Kívül is álldogáltak - egy pocakos õsz úr, meg
302 2, 1 | leszek barát. Okos ember nem állhat be barátnak! Az élet élet!
303 2, 1 | idõsebbik. - De hát nem állhatnak ezek itt mind éjten által.~-
304 2, 6 | voltam olyan részeg, hogy nem állhattam a lábamon. Ha pedig se nálunk
305 2, 4 | klastromban mondták: vélum) állig födte a nyakát, mégis látszott,
306 1, 4 | lovász válik elõ. Megrettenve állítja meg a lovát, s leugrik.
307 1, 3 | Maradnak a ménkût! Mingyárást állítok embert, aki kivágja õket.
308 2, 6 | azok.~A két fráter oltárt állított egy hársfa alatt, fehér
309 1, 6 | hogy Jancsi új kukta, most állította a szakács.~Jancsi látott
310 1, 6 | Nyújtja a poharat, a tenyerére állítva, Margitnak.~S néz reá boldog
311 3, 5 | apostoli ezüstkeresztet:~- Állj meg, Abszolon! Ne kísértsd
312 3, 17| fráterek és szórorok elképedten állják körül az ágyat. Oly váratlan,
313 2, 8 | rendelkezéseit: mikor hol álljon, hol lépjen, hol hajoljon,
314 3, 3 | tart. Az ásó ott szokott állni az ajtóhoz támasztva. No,
315 2, 10| vagyok, és hogy szolgálatára állok, ha beszélni óhajtja velem.~
316 2, 14| ajtó felé fordul. A hátul állók ágaskodnak. Egy anya a falnál
317 2, 14| juthattak be. Õk a fõoltár mögé állottak karajban, fekete csuklyájukat
318 3, 14| vagy gyengülve, hogy alig állsz a lábadon. Engedelmességet
319 2, 2 | többször is.~- De hát mért álltál be akkor...~- Szerzetesnek?
320 1, 8 | engedelmeskedünk. Azért is állunk össze egy szerzetbe, mert
321 1, 8 | dohos szoba volt az. Csupa állvány, és az állványokon rendben
322 1, 3 | kisebb.~A templomban még állványok meredeztek. A téglák közül
323 1, 8 | az. Csupa állvány, és az állványokon rendben heverõ csuhák, köpönyegek
324 1, 4 | fiú, létráról állványra, állványról megint a létrára és a felsõ
325 2, 4 | kikeltek, és élni iparkodtak. Alma, körte zölden rügyezett
326 2, 4 | Különösen a diófák, a korai almafák és a korai körtefák. De
327 2, 9 | kert, amelybõl épp az arany almafákat viszik el?~Szikárdusznak
328 3, 3 | Bûn-e az álmodás? Én csak az álmaim foszlányait jegyeztem papirosra.
329 2, 2 | fölébresztette, csodálkozott az álmán.~A királyleány csak gyermekkori
330 2, 1 | valahol. Merre van az az Almás?~- Annak a két nyárfának
331 3, 18| Megállt a halott elõtt, és bús álmélkodással nézte, hosszan nézte a halotti
332 3, 3 | magában borongott:~...Bûn-e az álmodás? Én csak az álmaim foszlányait
333 2, 6 | fráter: az éjjel beszéltél álmodban.~Jancsi felnyitotta a szemét:~-
334 3, 2 | szeletei:~(Ördöggel hogyha álmodok, rákiálthatom: Pusztulj
335 2, 5 | kertbe. Jancsi szótlanul, álmodozó arccal dolgozott. Ábrahám,
336 2, 2 | elõttük vagy utánuk.~Jancsi álmodozva ült a szekéren:~...Vajon
337 1, 6 | királykisasszonnyal álmodott. Úgy álmodta, hogy nyúlánk és ibolya
338 3, 11| Ugyan, miket beszélsz. Álmodtál.~Margit rábámult, s az apácákra,
339 3, 3 | holdvilágra bámultam. Ó, én szelíd álmom, fényes holdvilágom! De
340 1, 7 | királyleány állott. Mint aki álmon tûnõdik.~
341 3, 18| Valóságot látott-e, vagy csak álmot? Az illatát mintha érezné.~-
342 3, 3 | vártam volna, hogysem tõled! Álnokság az, amit cselekedtél!~S
343 3, 6 | írástudók, miképpen õtet álnoksággal megfoghatnák és megölhetnék...~
344 3, 18| ültébõl. Mintha még mindig az álom-alakot látná, álmodó arccal lépett
345 2, 1 | lefeküdtek.~Az orvos nyomban álomba is merült, de Jancsi fráter
346 2, 6 | tûnõdött magában.~Az álomban való beszélés nem bûn, de
347 2, 4 | Olyan volt éppen, mint az álombeli parasztleány.~
348 3, 18| Megrázkódott, mint az álomból ébredõ, s fölkelt ültébõl.
349 3, 18| Margitnak arcává.~De olyan álomi szépségû, mint amilyennek
350 2, 1 | Megfordult, hogy elûzze az álomképet, és miatyánkba kezdett.~
351 1, 8 | remeteségben, a Bakonyban. Aztán álomlátásban parancsolták, hogy ide jöjjek...
352 2, 1 | szem ellátott. A kunokat Alpra vezér vezette. Az elsõ összecsapásunk
353 1, 11| prior vetkezik le, s az alprior diszciplinálja.~- De hát
354 1, 4 | mintha a király meg a fia álruhában volna. Az õ felfogása szerint
355 1, 8 | aztán magának. A tál az alsórendrõl utazott fölfelé. A prior
356 1, 8 | máshol eszel. Ha meztelenen alszol. Ha lovagolsz. Ha tõrt viselsz.
357 1, 5 | épp oda lehetett látni az által-ellenben pompázó, aranyozott lábú,
358 2, 2 | mellette, mint idegen mellett. Általában olyan volt neki minden a
359 1, 2 | ebédelhetünk. A hidas majd általjön értünk.~
360 2, 13| eltûnt a vánkos.~- Miért aludnál te vánkoson? Apácatársaid
361 3, 18| emberek nagy evés-ivások után alusznak puha pihepárnán, õ pedig,
362 3, 18| nyugasztva.~Imádkoznak-e? Alusznak-e? - Jancsi nem kérdezte õket.~
363 3, 6 | hangzott a teremben:~Simon, aluszol-e?~A királyleány szemébõl
364 3, 18| szalmaágyon se lehetett teljes alvása a betegekre való gondja
365 1, 8 | be van hunyva. Részeg-e? alvó-e? vagy ájult? vagy halott?~-
366 2, 12| kötelességeim maradtak otthon. Ámbár iszen micsoda kötelességek
367 2, 2 | akkorára szélesült, mint amekkora elõször volt, és a sarkon
368 2, 6 | vesszõkosarakat értette, amelyekbõl a vereshagymát és a magnak
369 3, 2 | szükségesek azok az imádságok, amelyeket Jancsi fráter Klára szórornak
370 2, 1 | Írásba foglalták, hogy amelyikük megszegi az egyezséget,
371 2, 7 | harcolhatsz vele, csak a nõ az, amelytõl futni kell. Egyébképpen
372 2, 2 | Minden ember akar valamit, amije nincs. A szerzetes akar
373 3, 5 | ismét Szikárdusz - elmondta, amik a szigeten történtek. Elmondta
374 2, 2 | szerzettel. Azonban a hangja amily erõs volt, oly éktelen:
375 1, 6 | lantornás ablakú szoba az, mint amilyeneket az apácáknál látott. Fenn
376 1, 12| szarvas-gyökér fû?~- Bizony az sincs. Amink van, itt van a polcon.~És
377 2, 13| olynemû udvartartásról, aminõ a késõbbi századokban fejlõdött
378 1, 8 | forgatott elõ, olyanféléket, aminõk most a kalucsnik. De szíj
379 3, 2 | hosszú szeleteit látja, aminõkkel a könyvkötõk táblát ragasztanak.
380 2, 3 | gyermekek olyan szemmel, mint aminõvel a rémséges meséket szokták
381 1, 8 | fényesek a forgatástól. És amitõl legcsaládiasabb a képe az
382 3, 2 | betûk a régiek.~Összevonta amúgy is összeálló szemöldökét,
383 1, 7 | szépen balfelé. Jancsinak ámulatára egy olyanféle szekrény tûnt
384 1, 6 | királylány csirkéje - gondolta ámuldozva.~Azonban immár visszatérnek
385 1, 6 | mindig a rózsabokrok közt andalog.~Egyszer csak egy nagy tüzes-béka
386 3, 18| Fejére vonta a csuklyáját, és andalogva lépkedett a könyvkötõ cellához
387 3, 4 | Miskóc Panyit meg Iván fia András, aki mindig elsõ lándzsa,
388 2, 3 | szentjei! Szálljatok alá angyalai az Úrnak! Karoljátok fel
389 3, 2 | hogy kiáltsam ezt rá egy angyalra?~. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ~
390 2, 5 | Meltosagos sciuz Maria scenth anham az keyc mogosban es oz chillaguc
391 3, 13| koronákat viselõ magyar Anjou-család.~Az öreg, beteges királyt
392 3, 4 | hanem a legöregebb leányáé, Annáé. A boldogult Ratiszlávot
393 3, 13| oltalmába az öregasszonyt meg Annát, az anyósát, meg ha valamelyik
394 3, 5 | apja szól elõbb.~Az anyja Annával elfordultan állt. Mind a
395 1, 7 | mea aperies.~- Et os meum annunciabit laudem tuam.~A toronyból
396 2, 13| gyakorta utaznak. Olykor annyifelé, ahányan voltak. István
397 2, 3 | ismét más ének következett:~Antequam nascerer novisti me... (
398 3, 9 | himnusz, egynehány zsoltár és antifona.~Soha ájtatosabban nem szólt
399 1, 6 | Mikor látlak megint, anyácskám? Ugye most már mindennap
400 2, 7 | tanulásban jó úton jár-e, az anyáknak az mellékes valami.~- Hát
401 1, 8 | Jancsi felvonta a vállát:~- Anyámasszony apáca.~- Láttad az új apácákat?~-
402 1, 6 | Mit kiabálsz ott, te?~- Anyámnak - felelte panaszosan Jancsi.~-
403 2, 6 | nekem, miért nem néztetek anyámra meg a velem egytestvér leányatyámfiaira?~
404 1, 5 | fõoltár felett Boldogasszony Anyánk képe ékeskedett. Felhõkben
405 1, 6 | nagyot kiáltott:~- Eédes anyáom!~De az asszony nem hallotta.~
406 1, 6 | még a tatár se.~- Ejdes anyáóm! - üvöltötte haragosan.~
407 2, 1 | kemény kerek arc, mint az anyjáé. Az állán néhány apró bibircs
408 2, 8 | fölkeltek. Erzsike az apjához, anyjához rohant, és rájuk ölelkezett.~
409 3, 2 | Hogy gondolhattok ilyet? Az anyján kívül senkivel.~- De hiszen
410 2, 8 | bajusza balszárnyán. Margit az anyjára tekintett. Az anyja öröm-szemmel
411 1, 5 | hazarendel. Nem való vagy te apáca-életre.~Ott ült, ameddig evett.
412 1, 8 | mintha magában beszélne. - Az apáca-féle...~S maga elé legyintett
413 1, 2 | kalastromot építtet ottan, apáca-kalastromot. Annak a kertjét te fogod
414 2, 6 | is.~Átküldenek egyszer az apáca-klastromba. Halat vittem át kosárban.
415 2, 2 | folytatta:~- Ilyen szörnyûség... apáca-klastromban! Csak akkor gondoltunk a
416 3, 8 | Igalt is odaajándékozta az apáca-klastromnak.~Ne tartsák ingyen az õ
417 3, 7 | virágokat, különösen a dunántúli apáca-klastromok kertjeiben.~...Csak egyszer
418 3, 7 | szép kerteket látott az apáca-klastromokban, gondozott, szép kerteket,
419 2, 10| hogy Marcellusz elhagyta az apáca-klastromot, s egyenesen a révnek tartott.~
420 2, 13| mágnásasszonyok szeme tehát a szigeti apáca-klastromra irányult. Oda bejutni olyan
421 2, 2 | A koporsóban a szokott apáca-ruhájában feküdt a halott. A fején
422 2, 11| király akar, az ellen egy apácácska semmit se tehet.~- De a
423 3, 12| ráadták egy kis termetû apácáét, hogy ugyan hogy viselkedik
424 2, 3 | legszélrül elõfehérlett egy apácafejkendõ. Tehát még nincs feketéje,
425 1, 6 | Prédikátor szerzet jámbor apácái! Köszöntünk ez Istennek
426 1, 6 | megismerte, hogy a cipó az apácákéból való, tehát a pecsenye is.~
427 2, 2 | építettek. Az úri családok apácaklastromban neveltették leányaikat.
428 2, 10| fogva ugyancsak leste az apácaklastromot.~Délután négy óra tájt már
429 2, 4 | hoztuk.~- Hát eriggy: kérj az apácáktól is.~Szerencse, hogy Jancsinak
430 3, 4 | királyné is folyton sír. Az apácaleánya meg annyira gyötri magát,
431 2, 14| ösztövér, magas. A szokott apácapalást feketéllik rajtuk, és átlátszó
432 3, 9 | valami tíz úrnõ is, bizonyára apácarokonok. Meg három, virágos atlasz
433 1, 8 | elbeszélte egy Apollónia nevû apácáról, hogy az az egy volt a legszentebb
434 3, 12| oltárterítõket.~S nem viselt másféle apácaruhát, csak amilyet a többi, sõt
435 1, 5 | panaszolta neki, hogy a prépost apácaságra parancsolja.~A szekeres
436 2, 14| hogyan lesz az a püspöki apácaszentelés? Náluk, ha a provinciális
437 2, 2 | domonkosoknak csaknem mindenütt volt apácaszerzetük, ahol házat építettek. Az
438 3, 12| pedig az õ élemedett korú apácatársa, Sennyei Kata.~Az udvaron
439 3, 6 | mezõn is felüti a fejét. Az apácatársai pukkadoznak, mikor látják,
440 2, 13| Miért aludnál te vánkoson? Apácatársaid feljebb dombosítják fejtül
441 3, 12| Minderre kezdtek figyelni az apácatársak.~Még olyat is kezdtek már
442 3, 12| napon megharagudott az egyik apácatársára, és annyira gyötörte a harag,
443 1, 8 | Margitunk igaz, tökéletes apácává fejlõdne. Egy rossz apáca
444 2, 6 | volt vagdalva. Mondta, hogy apámék nem tértek haza.~A házunk
445 2, 1 | a keresztes-markolatút. Apámmal járt ez a Szentföldön. Kétszáz
446 2, 6 | Sírtam is dühömben. De apámnak nem lehetett ellentmondanom.~
447 2, 1 | De biz írás volt az. Apámtól hallottam, hogy írás volt,
448 3, 4 | kötött békét - mondották az apának -, kiszorít az országodból.~-
449 2, 1 | leakasztva -, csupa csorba. Árpád apánk mellett harcolt ezzel az
450 1, 7 | imádkoztak:~- Domine labia mea aperies.~- Et os meum annunciabit
451 3, 4 | Isten, hogy a fiú gyõzzön az apján! - mondogatták.~- Eh! -
452 3, 5 | királyterembe. De amikor az apjára pillantott, s meglátta,
453 1, 8 | Marcellusz elbeszélte egy Apollónia nevû apácáról, hogy az az
454 3, 6 | én a te bajodban, ugye, ápolnál engem! A többi apáca közel
455 1, 12| Letérdeltek azok is.~Az orvos az ápoló apácára fordította összevont
456 3, 12| otthon volnék, lennének ápolóim! Mikor visszatértetek, Margit
457 3, 6 | fiam, hogy két királyleány ápolt! A kisebbik is olyan jó,
458 3, 5 | ornátusban magasra emelte az apostoli ezüstkeresztet:~- Állj meg,
459 2, 2 | mellette a pázsiton.~- Hát az apostolok? - kérdezte a fejét fölvetve.~
460 2, 7 | felesége, sem a prófétáknak. Az apostoloknak, a szent remetéknek, a szerzetalapító
461 2, 1 | egymaga szembeszállt velük. Appedig domokos barát volt!~Bajcsy
462 1, 1 | nemesebb, antul több szemét aprajába ültetjük.~Fogta az ásót,
463 1, 6 | házba.~A fiú szorgalmasan aprítja tovább a petrezselymet.~
464 2, 4 | seprût eldobva -, de még aprócskák.~És csodálkozva pillantott
465 2, 8 | érkeztek, az asszonyok egy-egy apród hátára léptek, aki a kengyelhez
466 2, 8 | Vérszín-piros ruhába öltözött apródok vezették kantárszáron az
467 1, 10| tûzhely körül. Többnyire aprófát hordattak vele, meg vizet.~
468 2, 1 | honnan tudod mindezt ily apróra?~Az orvos elmosolyodott:~-
469 2, 13| munkákat, és lám, ezek az apróságok elkerülték a figyelmét!~
470 2, 7 | bûnvalló kapitulum volt. Csupa apróságokkal vádolták magukat.~Ábrahám
471 2, 7 | De persze csak ártatlan apróságokról.~Ábris fráter e színtelen
472 1, 5 | hosszú sorban két karaj aprószék. Középen kerek üresség.
473 1, 6 | deszkácska. Petrezselymet apróz valami félhold alakú késsel.
474 3, 10| zsilipet, s a patak vize zúgva árad a mezõre. Elsodor minden
475 3, 10| szerencsétlenség!~A mezõ azonban az áradás után megéled. Nemesebb növények
476 3, 10| földesúr. A világ ura is ilyen áradást bocsát néha az országokra.~
477 1, 6 | udvarban különféle ételillatok áradoztak: sült hús szaga különösen,
478 2, 6 | gondolta. A víz meg volt áradva akkor. Most nincs annyira.~
479 1, 4 | gyékény-szín köntös és arany-karimás, fekete bársonysüveg. Csak
480 2, 6 | Összeszedtük ami ezüst- és arany-marhánk volt, és útra keltünk. Három
481 1, 4 | látszott belõl, és semmiféle aranyalmafa. Csak kopár udvar látszott,
482 3, 1 | nagyméltóságú szolganépei.~Mindezek aranyat ettek és ezüstöt ittak.~
483 3, 12| ajándékoztak neki olykor aranyba, ezüstbe foglalt templomi
484 1, 4 | felfogása szerint csupa aranyban, gyémántban szoktak csillogni
485 3, 5 | csakhamar odaérkezett. Az aranycirádás acélsisak még a fején. Izzadt
486 2, 8 | bársonyszoknyám és hozzá három rend aranycsipke vállam, kilenc gyöngyös
487 1, 6 | lombokon, a nõk díszkövein, aranycsipkés ingvállán és az urak bogláros
488 3, 17| a kehely, a szent kenet aranyedénye, a szentségtakaró fátyol.~
489 1, 4 | zsinóröv, kinek selyem-, kinek aranyfonatú. A sarujuk piros vagy borszínsárga.
490 2, 14| olló és ezüsttálcán négy aranygyûrû. Az oltár lépcsõjét piros
491 2, 8 | gyöngy. A ruhájukon is sûrûn aranyhímzés, arannyal varrott csipke.
492 3, 12| a fehér selyembõl és az aranyhímzésbõl oltárvánkosokat, oltárterítõket.~
493 3, 12| selyembõl a vélumot. Még aranyhímzéseket is varrattak a kámzsájára,
494 1, 5 | királykisasszonynak bizonyára aranykádat hoznak be és selyemtörülközõt. ~
495 1, 5 | palástot viselt, a nyakán aranykapcsosat. A fején éppolyan bársonysüveg
496 2, 14| aranyláncos, süvegükön is aranykarimás fõnemeseket, ékszerektõl
497 3, 17| provinciális a fátyolba takart aranykehellyel; leghátul a paraszt-fráterek,
498 2, 1 | cseléd a szekrénybõl három aranykelyhet vett elõ. Ketteje sima mûvû
499 1, 7 | fellõtte a felhõk közé az elsõ aranynyilát.~A Duna felõl emberi beszélgetés
500 1, 8 | még!~- Nem maradhatunk, aranyom. Az idõ éppen utazásra való.~-
501 3, 12| Övszíjat meg csináltattak aranyosat, ékköveset. S beküldték
502 3, 18| hasonló, remegõ sugarak aranyozzák körül. Fején a keskeny
503 2, 8 | ezüstkupában. A harmadik aranypoharakat ezüsttálcán tett az asztalra.~
504 1, 6 | apró szemû. Vagy akinél az aranyrámás kép van? Hiszen az vénasszony.~
505 1, 2 | lakodalom!~Álmodott Jancsi aranyról, ezüstrõl, koronás emberekrõl
506 2, 14| Hogy az oltártér ilyen aránytalanul hosszúnak épült, annak az
507 1, 5 | Valami szent baráté, mert aranytányér fénylik a fején, és csillag
508 1, 6 | papok és fehér barátok, aranytól ékes asszonyok, virágszínekbe
|