1250-arany | arasz-belep | beler-bus-c | busab-dorzs | dogoz-elmel | elmen-eseng | esik--felta | felte-fuzod | fuzte-halot | haloz-hulla | humbe-jotto | jove-kertu | kerul-kopdo | kopen-latha | latin-magas | magat-megma | megme-minor | miraj-nyelv | nyere-oraho | oraig-predi | preme-sapad | sapka-szegu | szegy-szulo | szult-tetoz | tetsz-urila | urnak-vetod | vetse-zuo
Part, Chapter
2011 1, 5 | hogy itt dógozz, hát itt dógozol. Majd egyszer eszibe jut,
2012 1, 5 | azt parancsolta, hogy itt dógozz, hát itt dógozol. Majd egyszer
2013 2, 1 | levegõt rothadt cserszag dohozta be. Mind a kettõ vörös volt
2014 2, 13| udvartartásról, aminõ a késõbbi századokban fejlõdött Nyugaton. A királyné
2015 2, 2 | Jancsi. - Hát Szent Bernát doktor imádságát ismeritek-e?~-
2016 2, 2 | Ez az. Hát Szent Ágoston doktornak az imádságát:~- Foghatatlan,
2017 1, 3 | megindul a nagy vasrács, és dõl befelé. Vélte, hogy rádõl
2018 2, 6 | gondosan forgott minden dolgában. Olyan jól gazdálkodott,
2019 1, 1 | a fiúnak, hogy menjen a dolgára. A mellére tapasztotta a
2020 1, 4 | kertészasszony is ahhoz igazodott a dolgával.~A tavasz egy napos délutánján
2021 2, 2 | bámulják.~- Csak tedd a dolgodat, jó néném - mondja hát a
2022 1, 3 | ban. Csak a konyhán lesz dolgotok, meg a mosókonyhán és más
2023 3, 4 | volt, hogy István letörésén dolgoznak az udvarban. Rossz fiú.
2024 2, 13| hogy az udvarra ültek ki dolgozni, Margit letérdelt egy idõs
2025 1, 11| viselned, olykor szakadozottat. Dolgoznod kell olykor kedvetlen munkákat,
2026 1, 3 | a prépost -, látom, hogy dolgozol. Azt mondták, hogy minden
2027 2, 4 | gyimelcsfa, ha van.~- Mit dolgoztok az ebédlõben? - kérdezte
2028 1, 8 | ahogy ott ülünk a kertben és dolgozunk, elborul az ég. A kis Margit
2029 2, 2 | ilyenkor apácák konyhán dolgozzák.~Jancsi meghajolt.~- Délután
2030 2, 1 | hittük, nem is lesz többé dolgunk nyugaton. Hát a sátán nem
2031 3, 2 | közé illesztve, hogy el ne dõljön.~Minek a tenta Jancsinak?
2032 1, 6 | ingvállán és az urak bogláros dolmánykapcsain. A sziget belsejében egy
2033 3, 4 | viseltek, s bõ bugyogót, szûk dolmányt. A fegyvereik kapósak voltak.~
2034 2, 7 | Aznap fel volt mentve minden dologtól.~E vezeklés után újra fölvenni
2035 2, 3 | sarkán már öt gyepes sírhalom domborodott. A hatodik halottat is ott
2036 1, 4 | mozgása fiatalos, a melle domború. A hajában már õsz szálak
2037 2, 13| vánkoson? Apácatársaid feljebb dombosítják fejtül a szalmazsákot, vagy
2038 1, 10| jutorium nostrum in nomine Domini! (Segedelmünk az Úr neve) -
2039 2, 9 | Apáca volt a felesége, dominikána - folytatta Marcellusz -,
2040 2, 14| ahogy a püspökök szokták. A dominikánusoknak még a misekönyvük is más,
2041 2, 3 | szólt a zsoltár:~Comfitemini Domino... (Hálálkodjunk az Úrnak,
2042 1, 10| rákezdte az éneket: Laudate Dominum omnes gentes. (Magasztalja
2043 2, 1 | Jancsi Magyarország minden domokos-klastromában töltött egy esztendõt. Mert
2044 1, 5 | vagyis az ország minden Domokos-rendi szerzetének a feje. De még
2045 1, 5 | minden részét.~A barátok Domokos-rendûek. Vajszínû csuhát viselnek,
2046 2, 9 | mégiscsak vesztett vele a Domonkos-rend. Ha Margitot is kiveszik
2047 2, 14| szakállú, vén püspök és négy Domonkos-rendi diakónus. Marcellusz is
2048 2, 9 | gyóntatót. Igaz, hogy nem a Domonkos-rendtõl való elfordulásképpen, hanem
2049 1, 6 | fejükön a kendõ is fekete.~A domonkosok eléjük csoportosulnak. Az
2050 2, 9 | család nem gondol többé a domonkosokkal.~Mások épp ellenkezõleg
2051 2, 2 | Jancsi sok apácát ismert. A domonkosoknak csaknem mindenütt volt apácaszerzetük,
2052 3, 1 | Istvánt); pohárnokmestert (Domonkost). Voltak ajtónállói, kardtartói,
2053 2, 3 | éneket~Requiem aeternam dona ei domine...~A harmadik
2054 2, 6 | éltek. A házunk szünettelen dorbézolásnak a háza volt. Egyik vendég
2055 1, 11| Tûrnöd olykor zaklatást, dorgálást s más szenvedéseket, tûrnöd
2056 1, 9 | fiúcskát megütöttem. Csak dorgálni lett volna jogom. Ezért,
2057 3, 4 | ottan: a szabolcsi ispán, Dorog fia Sándor; aztán a gömöri
2058 3, 17| szeme mintha megnagyobbodott volna. Egyik-másik ajka
2059 1, 6 | leánykára fordult. Meghatódottan állt õ maga is. Ártatlan,
2060 2, 2 | csodálkozol! Káromkodtunk, dõzsöltünk, veszekedtünk, disznólkodtunk,
2061 1, 6 | atlaszban jelent meg. A süvegén drágakövek is villogtak. Mosolygó szemmel
2062 2, 1 | Hanem egy kehely a díj, az a drágaköves.~- Akár a mezõm is, ha tetszik!
2063 2, 2 | Üdvözlégy ez világnak üdvössége, drágalátos Jézus...~- Ez az. Hát Szent
2064 2, 8 | hölgy nem öltözött annyi drágaságba, csupán a mellükön csillogott
2065 3, 10| Urosznak a legidõsebb fia, Dragutin nõtelen, Istvánnak meg van
2066 2, 1 | játszottak apró bibliai drámákat, Nabukodonozort, Júdás vesztét,
2067 3, 7 | Középen egy öblöshasú, kormos, dróthálós fazék állt, s benne csaknem
2068 3, 17| hanyattan fekszik a magasra dúcolt párnán. A fejére ráadták
2069 3, 7 | tetején eleven, erõs fû és dudva vert tanyát.~Kertész szemének
2070 2, 1 | Engem már majd szétvetett a düh. Lecsaptam a sisakomat.
2071 3, 9 | kellett rá, míg elzihálta a dühét, míg meggondolhatta, hogy
2072 2, 6 | bosszús voltam érte. Sírtam is dühömben. De apámnak nem lehetett
2073 2, 6 | káromkodok, mint a tatár, dühösködök, mint a veszett kutya, szoknyák
2074 2, 1 | nekihuzakodtak, hogy a szemük is düllyedt belé. De biz a szekér nem
2075 1, 1 | Egyszer azonban, hogy hazafelé dülöngött, belekapaszkodott tréfából
2076 1, 6 | a két ujja közé fogta, s dünnyögött:~- Ej-ej. Hát ma csak háljon
2077 1, 8 | szõrszálak fehérlettek a fülén.~Dünnyögve szúrta a tût a posztóba,
2078 1, 6 | apáca az ajtónak. Kulcsot dug a felsõ zárba, és megfordítja.
2079 1, 6 | noha efféle szöge volt már dugaszban maroknyi.~S tovább lohajtott.~
2080 1, 6 | elveszi, megnézi, és zsebre dugja. S még barátságosabban néz
2081 3, 2 | találkozik-e valami regulába ütközõ dugomány.~Ritkán találnak valamit.
2082 3, 3 | nagy étvágyú János fráter dugott el megint valami ételmaradékot.~
2083 1, 10| nóna után.~- A minap almát dugtál el - szólt rá a prior. -
2084 3, 3 | elé bámult. A szíve úgy duhogott, mint a kallós malom. De
2085 3, 4 | országban, mint mikor ellenség dúl benne.~Alig múlt el a tél,
2086 3, 1 | után alig egy hétre már dúltak, raboltak István hívei a
2087 1, 4 | s fövenyt talicskázott a Duna-partról.~Jancsi serényen dolgozgatott
2088 1, 10| Csakúgy magyarok, mint a Duna-Tisza tájain. De sátorban laknak,
2089 1, 6 | Bent most dúskálkodnak a jó dunai halban, meg a gyönyörû borjúpecsenyében,
2090 1, 4 | Végigmérte a szemével az utat a Dunáig. A tekintete megállapodott
2091 3, 7 | újfajta virágokat, különösen a dunántúli apáca-klastromok kertjeiben.~...
2092 3, 12| Margit imádsága megindítja a Dunát is, elcsillapítja a vihart
2093 1, 5 | Se lepedõ, se vánkos, se dunyha, se paplan, csak ez a cserge.
2094 3, 17| kézzel a nyakához nyomja a dunyhája csücskét. Elmeresztett szemmel
2095 3, 17| ágyába, és a fejére vonja a dunyháját. Két szolgáló apáca beviszi
2096 1, 8 | úri szekér, és benne fehér dunyhák között egy asszony feküdt.
2097 1, 4 | vastag szemöldökû barát -, dupla-záros vasajtó, vagy vassal borított
2098 2, 2 | énekelt, s a moll hangnemet dúrban énekelte át. Végre is el
2099 2, 2 | sürgött-forgott. A disznókondát erõs durrogással hajtotta a kondás végig
2100 3, 12| megbotránkoztak Olimpiádesz durvaságán, és aznap sok rosszalló
2101 3, 18| állatiságba süllyedtek a dús fõnemesek is?~Nem láttad-e,
2102 3, 7 | leveleztek a fák, s oly dúsan virított a hat rózsabokor,
2103 3, 4 | Istvánnak.~Egy Óváry nevû, dúsgazdag ember, Béla királynak a
2104 1, 6 | Jancsi mérgelõdött. Bent most dúskálkodnak a jó dunai halban, meg a
2105 1, 6 | markomba.~~Jancsi piros duzzogással érkezett a nagykapuhoz.
2106 2, 4 | lábát a kertbe. Az egyik duzzogó arccal sírt. Egy másik föltette
2107 3, 4 | a derekán. Mit röhögtök, ebadta? Kérdezzétek meg Türje fia
2108 1, 2 | ugyan a komám? Ha várna, ebéddel várna.~- Ott lakik a komája?~-
2109 1, 6 | sokáig nem intézkedik, és az ebédek szünetelnek...~A kapun megnyílt
2110 1, 10| közepén, a földön, és nem ebédel egyebet, csak kenyeret és
2111 1, 2 | mondotta a szekeres. - Meg is ebédelhetünk. A hidas majd általjön értünk.~
2112 1, 8 | kapus utánuk szólt:~- Itthon ebédelsz-e?~- Ha itt ér a dél - felelte
2113 1, 3 | uram - felelte a munkás.~Az ebédlõbõl meszes-bûzû folyosóra jutottak
2114 2, 4 | Szikárdusz sietõn indult az ebédlõnek.~Marcellusz arcán is harag
2115 1, 6 | nagyudvarra, s onnan be az ebédlõre, ebédlõn át a kisudvarra.~
2116 1, 6 | konyhán, aztán az ebédlõn, ebédlõrõl a folyosóra, folyosóról
2117 1, 3 | ágán, s meg is találta az ebédlõt a déli szögleten, a Pest
2118 1, 6 | prépost úrhoz. Maradt valamid ebédrõl? Én nem ettem ám délben
2119 2, 3 | fehéres sebforradás - tán ebharapás nyoma. Egyre alacsonyodik
2120 1, 8 | mohókodnia. Meglátod, hogyha ebként falod az étket, megfordítják
2121 2, 1 | világította meg a tûz.~Az ebugatásra fölkelt egy fiatal legény,
2122 2, 1 | lovakba. Ha itt ragadok éccakára is, megver az esõ - agyoncsap
2123 2, 2 | borecetben. Annyit igyál az ecetben, amennyi jólesik. Este idd.
2124 1, 6 | Nem tudom. De hallod, ne edd azt a diót! Ha a szakács
2125 1, 8 | szemével. A többi csendesen eddegélt. Fakanállal ettek, fatányérból.
2126 1, 5 | óra volt. Belül két vizes edény.~A felsõ edényt legott megtöltötték
2127 1, 5 | az óra mutatóit. Az alsó edénybe csepegõ víz hajtotta az
2128 2, 13| fejét, inget viselt, külön edényei voltak. De megszokta mindezt
2129 1, 5 | szekéren konyhai ládák és edények is érkeztek. Csuda volt
2130 2, 8 | bor el ne cseppenjen.~Az edényeken faragott és vésett koronás
2131 1, 6 | tányérra rázta a morzsát, s az edényeket a hóna alá fogta.~- Itt
2132 1, 5 | két vizes edény.~A felsõ edényt legott megtöltötték vízzel.
2133 3, 7 | szinte fénylik a sötétben, és édes-finom illattal árasztja el a kertet.~
2134 1, 6 | ajkán ének zendül a Dunán:~Édesanya, Boldog Anya, virágszülõ
2135 1, 1 | rábiccentett.~- Tulajdon édesanyádnak se.~A fiú biccentett.~A
2136 1, 6 | Szeretnék bekiáltani... édesanyámnak.~A barát hümmentett.~- Klastromba
2137 1, 8 | vállára hajtva, figyelmez édesdeden.~No de még aznap haza is
2138 1, 6 | Útonjárók szép csillaga~édességes Szûz Mária!~Téged dicsér
2139 1, 12| itt a kápolnát. Oszt olyan édösdedön seppög avval a csöpp kis
2140 1, 6 | Jancsi nagyot kiáltott:~- Eédes anyáom!~De az asszony nem
2141 2, 3 | ennék:~- Bizony ki napon eendöl az gyümelcstül, halálnak
2142 3, 12| külföldi kincsekbõl csak efféléket tartott meg Margit, azokat
2143 2, 5 | nem levél: a Földrõl az Égbe. Istenhez, Jézushoz, Máriához,
2144 3, 12| Margitnak az a nagy bizalma az égben már kora gyermekségében
2145 2, 1 | sugaraival, és õ Isten kék ege alatt a csendes virágos
2146 3, 1 | szüntelenül az ország keleti egén. A cseh királlyal örült,
2147 2, 1 | házamnak elég. Több minek? Az egereknek? A tavalyi búzámat is a
2148 2, 2 | a fal mellett laboda és egérfarkú fû.~A körfolyosó, vagyis
2149 2, 1 | volt.~- Rózenberg, a tûz égesse meg!~- Az.~- No és...~-
2150 2, 1 | vörösödött. De csupa erõ volt és egészség.~Mikor már egy hajításnyira
2151 2, 11| mindjárt a provinciális egészsége felõl tudakozódott.~Ábris
2152 2, 7 | egészséges. Hogy lélekben egészséges-e, lélekben növekedõ-e, erkölcsben,
2153 1, 8 | félj tõle, hiszen semmi sem egészségesebb annál.~Jancsi az orrát fintorgatta:~-
2154 3, 11| fordult. Elkérdezte, hogy egészségesek-e?~- Bizony nem mindnyájan.~-
2155 3, 12| imádkozás mégis megviselte az egészségét.~Olimpiádesz asszony egyszer
2156 3, 13| huszonöt éves volt, viruló egészségû, jólelkû, fiatal ember.
2157 2, 6 | levelet találtak. A fején égettette el a levelet.~De még tán
2158 1, 7 | összefogja, hogy a két fal eggyé válik.~A klastromnál volt
2159 2, 1 | pogányt vágott le vele, eggyel se kevesebbet. Az én oldalamon
2160 2, 4 | és két halomba hányták. Egrest és veresszõlõt is ásott
2161 1, 5 | tartotta az ölében. A vállán égszínû palást pompázott. Lába alatt
2162 1, 12| kápáját, tetszett is neki. Egyáltalán tetszett neki a szerzetes
2163 2, 6 | a részemet a jószágból.~Egybe is keltünk.~Egy petrinus
2164 1, 8 | fõutcán. Templommal volt a ház egybeépítve. János fráter ott megállt.~
2165 1, 4 | zöldjébõl: templom, és vele egybeépült nagy ház, tehát klastrom
2166 2, 7 | felelte, a kezével is egybefoglalóan intve. - Mind úgy bukott
2167 3, 18| Dehogy nincs; hiszen ott van egybegyûjtve a kis szilkében a nyár minden
2168 1, 2 | átkelni, hát a leölt embereket egybehordták a parton. Magas halmokat
2169 2, 1 | uralkodott, némi penész-szaggal egybekeveredetten. De abban az idõben nem
2170 3, 5 | a másikkal a fiú kezét. Egybetette a két kezet.~- Megbocsátok -
2171 1, 1 | is szedett fekete földet. Egybevegyítette valamennyit. Ládácskába
2172 1, 10| valami hibát követtünk el, egye meg a siket tyúk. Mer az
2173 2, 2 | öröm neki, ha beszélhet. Egyébiránt harmincéves forma, nem valami
2174 1, 8 | cserépfedeles, sõt emeletes is - egyemeletes -, de csak fából az emelet.~
2175 2, 8 | hogyha ez a két nemzet egyesíti az erejét!!!~- De hiszen... -
2176 1, 8 | abba a generális fráter nem egyesült bele.~- Lehetetlen - azt
2177 2, 1 | hát igyatok is, ne csak egyetek.~S a boroskupára meg a poharakra
2178 2, 14| az: a szertartás veleje egyezik: egy fiatal leány halottnak
2179 1, 10| hogy nézze meg a napórán: egyezik-e az idõ a vízóráéval? Jancsi
2180 3, 4 | ketten megesküdtek, hogy az egyezségen megállanak.~De az emberi
2181 2, 1 | mint kilenc kalastrom barát egyfalkában.~- Elhiszem - bókolt Jancsi. -
2182 3, 7 | hogy az istálló melege egyfelõl, másfelõl a külsõ trágyahalom
2183 1, 9 | Jakabbal söpört. A cellák egyformák voltak. Csak a lektor szobája
2184 1, 8 | látás, hogy a Szent János egyháza leesnék. Melyet mikoron
2185 3, 12| templomoknak: a pesti domokosok egyházának, a veszpréminek vagy a fejérvári
2186 1, 8 | Ezenképpen mind az teljes egyháznak romlását megtartá...~Az
2187 1, 9 | barát.~- Hozzá ne nyúlj egyhe se! - intette Jakab. - Te
2188 3, 14| zöldbõl megfehéredik. Megint egyheti várakozás, míg megduzzad,
2189 3, 3 | Hát ideiglen nem teszlek egyikbe se. Nekem úgyis kell egy
2190 3, 16| Mindig a kedvét kereste, és egyike lett a legájtatosabb apácáknak.~
2191 2, 13| rábámulások. Olykor kérdezte is egyiket-másikat:~- Hibáztam valamiben? Kérlek,
2192 2, 8 | szavára birkózott.~Lehet, hogy egyikkel se találta el az igazat.
2193 1, 3 | ácsok akkor rakták fel az egyikre az ollófákat. A másik már
2194 3, 14| járvány rosszalkodott akkor. Egyikre-másikra is átragadt. Éjjel hol egyik,
2195 3, 12| hittem, rögtön meghalok. Egyiktek sem ügyelt rám, pedig ugyancsak
2196 2, 2 | is. És õ térden csúszott egyikünk lábától a másikig. A könnyei
2197 2, 8 | az ügyet, mert Szikárdusz egykedvû arccal hallgatta a szólítást.
2198 1, 9 | A mosdás csak licslocs, egykettõre megvolt. Száraz agyaggal
2199 2, 5 | oltárodnál fog lobogni. S ha egykor síromba térek, utolsó sóhajtásommal
2200 1, 8 | György fráter eszik még egymagában.~Aztán egy beteg arcú és
2201 2, 6 | kérdéseim, különösen mikor egymagamban hevertem a réten vagy a
2202 2, 1 | A két fráter háttal állt egymásnak. Nem szóltak semmit, csak
2203 2, 5 | lúdtoll is végigpeckelt rajta egynéhányszor. És malac - a tenta sûrûsége
2204 1, 8 | festett ajtó elõtt megállt egynél, és hallgatódzott.~Bent
2205 1, 2 | tatárok százkilencven barátot egyrakáson.~Jancsi elborzadva nézett
2206 1, 3 | jutottak ki. Sok kis ajtónyílás egysorjában. Az ajtók még nincsenek
2207 3, 10| olyan szerzetes, akinek egyszer-másszor eszébe ne fordult volna,
2208 2, 8 | oroszlános magyar zászlók és egyszín-piros, szintén oroszlános cseh
2209 2, 6 | néztetek anyámra meg a velem egytestvér leányatyámfiaira?~Feleli
2210 2, 11| hogy Szikárdusz annyira együgyû.~- Csúfot tesz magával,
2211 3, 12| Aznapiglan csak a gyermeki együgyûség történetkéi gyanánt beszélgették,
2212 2, 6 | élet fenntartói a Földön: együnk, igyunk, szaporodjunk, járjunk
2213 1, 1 | neked egyet-mást. Mindennap egyvalamit. Hogy megtarthasd. A fejedben.
2214 3, 4 | apján! - mondogatták.~- Eh! - felelte egy kurta nyakú
2215 1, 8 | állasz, ne nézz reá, mint az éh farkas, hanem süsd le a
2216 1, 6 | széles e világon. Hiszen éhen pusztul el szegényke!~Erre
2217 1, 8 | ágyán, viselhet fehérnemût, ehetik a maga evõeszközeivel, csak
2218 1, 6 | ingatva. - Hány ezer ember éhezik, nyomorog...~- Azért volt
2219 3, 12| elmondta, hogy vele is történt ehhez hasonló.~Egy adventi napon
2220 1, 6 | már a királykisasszony?~Éhséget érzett. Derék dél lehet
2221 1, 6 | valamennyire elcsillapította az éhségét.~János barát be-bepillantott
2222 1, 6 | szinte csurgott a nyála az éhségtõl.~- Nem tudod, hol az anyám? -
2223 2, 3 | éneket~Requiem aeternam dona ei domine...~A harmadik szónál
2224 1, 3 | ein boum,~da gesach ich einen troum,~ich was von der sunnen~
2225 2, 1 | is markos legény.~- Ez? Ej aki áldóját! Hát ha az egész
2226 1, 6 | közé fogta, s dünnyögött:~- Ej-ej. Hát ma csak háljon itt
2227 1, 8 | szólt jószívûen a mester.~- Eje dsidsiken? - kérdezte Julián
2228 3, 18| virrasztott a templom fagyos éjében. Még a zord szalmaágyon
2229 3, 12| Mária-ünnepek elõtt való éjeken ávét ezer véniával, pünkösdkor
2230 3, 15| hõ volt rajta. Azon este éjfélig Erdélyi Margit is bent virrasztott,
2231 2, 6 | értettem. De már az elõbbi éjjeleken is hallottam. Nem vagy pedig
2232 3, 7 | nappal? Miért illatozik éjjelen? Mért fehérebb? illatosabb
2233 2, 1 | Szeretnék szántani...~Talán az éjjeliõr volt, talán lovakra vigyázó
2234 3, 12| hogyan tölti utána a fél éjjelt ájtatos imádságban. És nagypénteken,
2235 3, 18| hold. Hideg, tiszta téli éjnek csendje hallgat a szigeten.~
2236 1, 11| szerzet. Úgy ültek, mint az éjszakai kapitulumon.~A mester bevezette
2237 3, 18| sietett át a havas téli éjszakán Budára, hogy ha ott a király,
2238 3, 1 | szerette, mint az apját.~Éjszakánként, míg a társai nyugodtak,
2239 2, 1 | a bajának. Megtettük. Jó éjszakát.~S könnyedén fejet hajtott,
2240 1, 1 | Jancsi a szakajtókosárból ejtegette mellette a korpát a dézsába.~-
2241 1, 4 | bársonysüveg. Csak a kardja volt ékesebb a többiénél: mély tüzû gránátok
2242 3, 4 | bõröset, tarka szironnyal ékesítettet.~Ismét másutt fegyverárus
2243 1, 5 | félre. Az ablakokon rács ékeskedik. Vasból vert virágok díszítik
2244 1, 5 | amelyikben a magyar szentek képei ékeskednek. (No, szépen kipingálta
2245 3, 12| alakok és angyalok képei ékeskedtek azon, ultramarinkék és karminpiros
2246 2, 13| ezüsttálak, drága templomi ékességek kerültek Margitnak a klastromába
2247 2, 1 | gondolataiban.~Ha a rózsám jönne az ekét tartani.~Soha nem tetszett
2248 1, 7 | többen ülnek ágynemûvel, ekével, kaszával, más efféle gazdasági
2249 3, 10| feszület, s gyöngyökkel, ékkövekkel kirakva. Az egyik Csák-fi
2250 3, 12| csináltattak aranyosat, ékköveset. S beküldték vagy bevitték
2251 3, 18| elhízott asszonyok a szigetre, ékszerekkel terhelten? Jöttek, jöttön-jöttek,
2252 2, 14| aranykarimás fõnemeseket, ékszerektõl roskadozó fõúri dámákat
2253 2, 14| gazdag kalmárok és egyéb, ékszeres asszonyságok, akiket azelõtt
2254 2, 2 | volt. Négy-öt lencse is éktelenkedett az arcán, s még több apró
2255 1, 8 | mert nem illõ szerzetesnek éktelenül nevetnie.~- Te mindig nevetsz.~
2256 3, 10| szerencsétlenségek nyögése vetõdik el-be a klastrom falai közé, hanem
2257 3, 4 | lehelve. - Hogy vagytok? Él-e még az öreg Szikárdusz?
2258 3, 4 | jobbra-balra. Helyenként el-elkapott a fülük egy-egy mondást,
2259 3, 12| Pilátusodat!~Szegény Margit majd elájult.~De bántotta is, ha zavarták.
2260 1, 6 | egyszerre eltûnik.~Jancsi elálmélkodott. A szögletrõl látta a kaput,
2261 1, 10| szakács, Jancsinak nem csekély elámulására, Julián fráter volt. Nyakig
2262 2, 12| Margitnál. A követek is elámultak a szépségén. Hát azt a képet
2263 2, 2 | földet paskolja a tenyerével!~Elámultan hallgatództunk, s kihalljuk
2264 2, 3 | turibulumba. A templomot elárasztotta a nehéz szent illat. Csak
2265 2, 2 | hamuját lapáton kivinnem. Elástam. A Dunába akartam vetni,
2266 3, 7 | Megint sütött a nap. Az elázott, elrothadt rózsa leült a
2267 3, 15| és hideg.~Margitot igen elbágyadtnak találták. Az arcán, szemén
2268 1, 6 | ügy - gondolja kedvetlen elbámulással. - Szólnom kellett volna
2269 3, 8 | borzasztó, ha megtudják, hogy elbeszéltük.~- A priorissza tud róla?~-
2270 3, 4 | tizennégy esztendõs, de már elbír egy gabonás zsákot. Jön
2271 2, 6 | lehetetlen, hogy ezt ember elbírja.~- Hallod - felelte elmosolyodva -,
2272 2, 13| neki.~És az öreg fráter elbócirkált Budán, Pesten, a szegényes
2273 3, 7 | csekélységgel foglalkozik, amit más elbocsát a figyelme mellett.~Jancsi
2274 3, 16| gondolod, hogy olyan könnyen elbocsátunk téged! Nem, Margit. (És
2275 1, 8 | a kertben és dolgozunk, elborul az ég. A kis Margit így
2276 1, 2 | barátot egyrakáson.~Jancsi elborzadva nézett a városra. Az akkori
2277 2, 8 | ajtó árnyéka volnál. Mikor elbúcsúznak, az ajtókárpitot félrevonod.~
2278 3, 2 | mondotta Szikárdusz is.~Elbúcsúztak.~Kimentek. - A priorissza
2279 1, 11| nyomta a markomba, mikor elbúcsúztam tõle.~S elõkereste a zekéjébõl,
2280 1, 8 | Megmosolyogtuk a történetet, és elbúcsúztunk. Búcsúzás közben még bepillantottunk
2281 2, 12| az, hogy ellene szegült, elbúsította. Attól tartok, nem is bocsátja
2282 3, 9 | odabent.~Marcellusz nagy elbúsultában lefeküdt egy cellába. Csak
2283 2, 6 | sújtolni.~Mondhatatlanul elbúsultam.~Egy napon meg is kérdeztem
2284 2, 1 | lábáról, és vörös képpel, nagy elbúsultan káromkodott.~A táj üres
2285 1, 12| nap, hogy mosogatok, nagy elbúsultomban rákezdtem, hogy: Az én rózsám
2286 3, 2 | Megtörténik, hogy egyik-másik elcsábult fráter pénzt rejt el vagy
2287 1, 6 | a két kõmíves maradt az elcsendesedett templomban.~Összenéztek,
2288 2, 6 | mardosta az a gondolat, hogy elcseréltem az Eget a Földért.~A feleségemnek
2289 3, 12| imádsága megindítja a Dunát is, elcsillapítja a vihart is, eloltja a tüzet
2290 3, 10| fordult, mikor Bajcsy igaz elcsodálkozással mondotta:~- Be kár, hogy
2291 3, 8 | át a regulákat?~Az apáca elcsodálkozott:~- Csalódol, fráter! Szó
2292 2, 13| hogy a vacsorához ültek, elcsodálkozva látta, hogy ott az ezüsttányérja,
2293 1, 8 | pohárból a vizet kiöntöd vagy elcsöppented. Szokja meg a szerzetes,
2294 1, 8 | büntetnek még a víznek az elcsöppentéséért is.~- Én nem csöppentem.~-
2295 3, 10| bátyja járt bent aznap, s eldicsekedett, hogy faluval ajándékozta
2296 1, 7 | nagyszemû. Jancsinak csak eldobban a szíve: a királykisasszonyka!~
2297 1, 4 | király...~Jancsinak csak eldobbant a szíve. Szinte megmeredten
2298 3, 18| liliomok kelyhét. A szilkét eldobja.~S megfordul. Átandalog
2299 3, 1 | végére sündisznóbõrt kötött.~Eldobtam az ostort, és kifutottam
2300 2, 4 | felelte Julis a seprût eldobva -, de még aprócskák.~És
2301 1, 4 | nézett.~Jancsinak megint eldöbbent a szíve. Hát az ott a királyfi?
2302 1, 8 | Adjatok valamit ennem, mert eldõlök. ~Aztán a prior elé térdelt.
2303 1, 4 | Oda se lehetett a követ eldugnia. S mindenütt jöttek-mentek,
2304 1, 10| vádolta magát, továbbá hogy eldugott délben egy pogácsát, és
2305 2, 6 | omladékban találtuk. Mindenünket eldúlt, elrablott a tatár. Mindösszesen
2306 1, 10| hetekig nem láttunk egyéb eledelt, mint gombát. Az volt a
2307 3, 1 | az öregnek. Nagy étvágyú elégedetlenek minduntalan pártoltak által
2308 2, 4 | Marcellusznak, de csak egy elégedett pillantással fejezte ki
2309 1, 7 | kettõ naptól égett arcú, elégedettebb tekintetû. Jancsi azért
2310 2, 7 | lelkedre? Minden anya meg van elégedve, ha a gyermeke egészséges.
2311 3, 3 | éppen akkor volt a kutatás. Elegendõnek véltem, hogy a rejtett tárgyat
2312 3, 10| virradt, hogy az õ széke is elégett: birodalma vesztetten futott
2313 3, 12| Igen megszoktam.~- Már elégettük! - felelte diadalmasan Betámi
2314 2, 8 | apácák kórusán ének zendült: Elegit eos Dominus...~A templom
2315 3, 6 | honnan mit kaptak. Olyan elégültséggel beszélt, mintha a saját
2316 2, 3 | is!~A szerzet újra Kyrie eleison-t kiáltott. A apácák sírva
2317 1, 2 | Így mennél-e a király elejbe? Hozd ki tüstént az ollót
2318 3, 10| tatár követek, mikor a had eleje az elnyert zászlókkal és
2319 1, 11| szerzet kenyerét, borát és más élelmét kell összekéregetned. Hitvány
2320 2, 6 | bejártunk a hátulsó udvarukba. Élelmiszereket cseréltünk velük, csaknem
2321 1, 4 | csodás kõbõl egy buckót elemeljen.~Hogyan lehetne?~Körülnézett.
2322 2, 13| olvasott, s a priorissza elengedte a szilenciumot is.~A fõrendû
2323 3, 2 | galamb! Te eleven álom! S elérhetetlen vagy!~. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ~
2324 3, 17| megy az üzenet, s valahol eléri az orvost. Patika minden
2325 2, 1 | ötvennégyben azt gondoltuk, hogy elérkezett az örök békesség ideje.
2326 1, 6 | annyira is, hogy a feje elérné a szögeket, s beüvölthetne.~
2327 2, 2 | melegítette a mezõt. Hogy a ménest elérték, egy csikó szilaj ugrándozással
2328 1, 4 | a kõsó otthon a prépost éléstárában: birkafejnyi darabok; de
2329 1, 8 | Lehet, hogy késõbb teljes életedre is odarendelnek.~- És akkor
2330 2, 5 | és nyögéssel keseredett életemen.~Te is, míg e Földön jártál,
2331 3, 18| terjedt az én imádságos, szent életemnek híre szét az országban?
2332 1, 8 | cselekedtem, nem kötelezhet teljes életemre. De mivel nagybecsû nekünk
2333 2, 7 | regulákba, felelek reá. De az életemrõl nem beszélek többé. Utólagosan,
2334 3, 5 | amikor majd számol a földi életérõl!~Az öreg királyi pár mellett
2335 2, 6 | És ládd, mégis a földi életért cseréli el sok ember az
2336 2, 6 | tetnünk a testi életet a lelki élettõl. Eszembe jutott apám és
2337 1, 8 | az egy volt a legszentebb életû valamennyi között, akiket
2338 2, 3 | Mennyi milosztben teremté eleve Isten a mi õsünket, Ádámot,
2339 2, 4 | illeszkedve, ahogy két kockát az élével illesztünk egymás mellé.
2340 2, 2 | Az asszony morgása egyre elevenebb, olykor mintha éneklésbe
2341 2, 8 | nézett Marcelluszra. A hangja elevensége szokatlan volt neki. A vén
2342 3, 14| szabad lett volna, bizony elfagytak. Csak egy szál liliom nyílott
2343 2, 9 | skapuláréja fekete színe is elfakult.~- Bámultunk - ismételte
2344 3, 11| csak valld meg, hogy hamar elfáradtál.~- Hát megvallom. Csak eleinte
2345 3, 1 | minden zsoltár száz csapás. Elfáradtam.~- Tovább! Tovább! - mondja. -
2346 1, 6 | Jönnek az apácák!!!~Egyszerre elfeled konyhát, szakácsságot! Uccu,
2347 3, 18| ajtaját, ím, nyitva találja. Elfeledték? Igaz, hiszen halott van
2348 3, 3 | hogy a címét elõre leírtam, elfeledtem, hogy át kellene törülnöm.~-
2349 2, 4 | átküldöm regulák, mert látom, elfeledtétek. Hol van priorissza?~A nagy
2350 2, 1 | vitéz vagy és okos ember, de elfelejtesz olykor az égre pillantani.
2351 3, 17| könnyes szemmel bámul rá. Elfelejtette-e megindultságában, hogy a
2352 2, 4 | fráterekre, hogy köszönni is elfelejtettek. A lába szárával foglalkozott
2353 2, 6 | prédikálnak.~Mit prédikáltak? Már elfelejtettem. Olyanfélét prédikáltak,
2354 3, 4 | De az emberi szív mindent elfelejthet, megbocsáthat, csak azt
2355 3, 3 | kapitulumban egyik-másik fráter elfelejti megvallani valamely botlását,
2356 3, 1 | jutott, hogy mikor neki is elfelezte az apja az országot, s õt
2357 1, 3 | erõs alkotmány volt az. Elfért rajta négy szekér is. Körös-körül
2358 2, 1 | Szívességet cselekedtél velem: elfogadhatod, hogy viszonozzam.~Az esõ
2359 2, 13| Apácának ugyan nem szabad pénzt elfogadnia, de a prior megengedheti.
2360 3, 12| meglátogatják.~Õ mindig elfogadta az ajándékot, de még csak
2361 2, 6 | fráter mondását, hogy a nõk elfogják az embert a lelki élet elõl.
2362 3, 1 | nem felezett, hanem inkább elfoglalt egy másik országot a magáé
2363 3, 4 | fegyvereseket küldött, elfoglalta a jószágait.~A gazember
2364 2, 9 | Okosan és jól. Semmi elfogódás nem látszott rajtad. Bámultunk!~
2365 2, 3 | hirdetett elmúlást.~Jancsi elfogódott szívvel lépkedett a fráterek
2366 1, 1 | ültetõje él...~A köhögés újra elfogta. Kínos, mély köhögés. Szinte
2367 1, 8 | Marcellusz egy nagy sárgarépa elfogyasztásával foglalkozott, õ beszélt
2368 1, 8 | nevetésre vonaglott, de elfojtotta.~- Hallgasd meg a veszteglés
2369 2, 6 | és elhervad a szép bõr, elfonnyad a szép hús, a legszebb macskából
2370 2, 9 | a Domonkos-rendtõl való elfordulásképpen, hanem mert a minoriták
2371 2, 6 | várok én örömöket Istentõl? Elfordultam tõle; Isten is elfordult
2372 3, 2 | valamit. Van úgy, hogy évek is elforognak anélkül, hogy valamit találnának.
2373 3, 6 | bírta végigolvasni: a hangja elfulladt.~Hát csak behajtotta a könyvet,
2374 3, 6 | beteg van, akitõl mindenki elfut, õ vállalja. Tavaly egy
2375 2, 6 | is csak kérdez, s utána elgondolkozik. Olyan, mintha nem volna
2376 2, 2 | való gyönyörködés?~Jancsi elgondolkozva hallgatott. Csak a szekérnek
2377 3, 8 | fiam, azt szörnyûség még elgondolni is!~- Nem, azt nem szabad -
2378 1, 4 | Ki vagy te?~Szép volt ezt elgondolnia.~Az úton egy sáros pocsétához
2379 2, 6 | arra az üresfejû asszonyra, elgondoltam, hogy tíz-húsz év, és elhervad
2380 3, 13| szemükre való. Mindjárt elgyûrûzték. Két esztendõ múlván el
2381 3, 12| hogy egy kis betegségért elhagyod a szerzetet!~Én csak elhûltem,
2382 3, 2 | a boldogságot.~- Mindent elhagyok, mindent elvetek, csak egy
2383 3, 18| nyomorúságban! Így halni meg, ily elhagyottan!...~És a fráter szemébõl
2384 2, 7 | szerzetalapító szenteknek ha volt is, elhagyták, mint valami rossz bocskort.
2385 1, 1 | válik abból.~Köhögött. Elhajtott egy legyet a keze fejérõl,
2386 1, 7 | magát a kötelékbõl?~Jancsi elhajtotta a kakast a vedertõl, és
2387 3, 4 | egymással a nemesek. A cselédek elhajtották egymás gulyáját, birkanyáját:
2388 3, 3 | felé. Ahogy Jancsi mellett elhaladna, megáll elõtte, és az ásóra
2389 1, 8 | bólintott egyenkint az elõtte elhaladó barátoknak.~- In eternum,
2390 1, 8 | értesz, kérdezz.~A lépések elhaladtak a terem elõtt. Jancsi gondolkodva
2391 2, 7 | megrezzent. A szíve dobogása is elhalkult.~- Miket locsogtál? - kérdezte
2392 1, 6 | itt is a hidas. Az ének elhallgat.~A király fölteszi a süvegét.
2393 2, 13| el a sugdosódás, hirtelen elhallgatás, a hideg rábámulások. Olykor
2394 1, 11| mondta, hogy nem szabad bûnt elhallgatnia semmit, de semmit. Mert
2395 3, 3 | fráter szinte csodálkozva.~- Elhallgatsz-e egy bûnödet?~A fráter megdöbbenve
2396 3, 3 | Vádolod-e magad, hogy e bûnödet elhallgattad?~Jancsi fráter szemében
2397 2, 4 | szemmel bámult reá. A leány elhaló pirossága az õ arcára szállt
2398 3, 3 | mit hazudj!~Jancsi fráter elhalványult. Vajon mi bûnt kentek rá?
2399 3, 4 | megörvendezve.~De a kiáltása elhangzott a nevetõ lármában meg egy
2400 3, 2 | tnveeteleewel...~Következtek ismét elhányt írások, amelyek láthatóképpen
2401 2, 6 | tõrömet is vérbe kevertem, s elhánytam egy bokor mellé a ruhám
2402 3, 3 | semmit.~Erre a fölfedezésre elharagosodott az arca.~Tehát Jakab az
2403 2, 14| látott. Olyankor Jordánusz elhárítóan intett, s az ajtónállók
2404 2, 10| mindjárt úgy beszélünk, hogy elhárítsuk rólad a szándékát. De most
2405 2, 14| oka: nem lehetett másképp elhelyezni a kórust.)~Marcellusz úgy
2406 2, 10| mondotta - falak között elhervadnia. Erre én besietek hozzád,
2407 3, 17| én ágyamat és leplemet... Elhervadott orcám a szomorúságtól...~
2408 3, 7 | szedegette a hervadtakat, félig elhervadtakat, külsõ szirmukon foltosodókat
2409 2, 10| hogy ne lelkem szerint élhessek Istennek.~A cselédek meg
2410 1, 2 | bozontos.~- Haj, lompos élhetetlenje! - kiáltotta. - Így mennél-e
2411 2, 2 | földön, ha zavartalanul élheti az életét. Mért éppen az
2412 1, 10| mondta a zsoltárt, s egy elhibázott korbácsütésre, amely Dezsõ
2413 1, 6 | szolgák kosárba szedték, és elhintették a templom elõtt.~Aztán székeket
2414 2, 1 | kalastrom barát egyfalkában.~- Elhiszem - bókolt Jancsi. - De ha
2415 3, 4 | Istvánéba menekült. István elhitte neki, hogy azért üldözik,
2416 2, 14| sürgette a feketézést. Hát elhívatták az érseket, s az érsek a
2417 3, 18| jöttek a cifra, kevély és elhízott asszonyok a szigetre, ékszerekkel
2418 1, 8 | alig értünk ki a városból, elhomályosodik az ég, és elvillan a felhõ.
2419 3, 6 | pergamen-papirost. Margitra nézett.~- Elhoztam a Boldogságos Szûz Mária
2420 1, 3 | Anyó! A tulipánhagymákat elhoztuk-e?~
2421 2, 6 | imádkozik, de latinul.~Bennem elhûl a vér. El nem vélhetem:
2422 3, 12| elhagyod a szerzetet!~Én csak elhûltem, hogy ennyire belát a lelkembe.
2423 1, 8 | szeme a Mária-képre fordult. Elhûlten látta, hogy a kép alatt,
2424 3, 15| híre, hogy a kórházban az elhunyt királyi párnak a lelke kísért.~
2425 2, 3 | az apácák templomába. Az elhunytat mindnyájan ismerték, csak
2426 3, 14| fejlõdik virággá. Nyáron is elhúzódik hetekig, míg a bimbó a zöldbõl
2427 1, 6 | következett, negyedóráig is elhúzódó.~Aztán Jancsi csengetést
2428 1, 10| hol csak úgy szárazon. Elhúzódott egy óra hosszáig.~Hat órakor
2429 3, 12| a bajuk elmúlt. Az öreg Eliána szóror egyszer éjjel nyitott
2430 1, 2 | alázatosan nézett a deákra. Elijesztette az a gondolat, hogy a kövér
2431 2, 3 | ének végeztével a prior elimádkozta valamivel bõvebben az ének
2432 1, 9 | a barát, hogy bizonyára elírt egy nap egy bögre tentát.~
2433 2, 1 | olvassam.~Jancsi fráter elirtózva nézett a csupa bajusz emberre.
2434 3, 1 | terjedeznek.~- Margit! - mondom eliszonyodva - vérzel!~- Verj! - aszongya -
2435 2, 2 | hordják a betegeiket. Hát elizentünk érte. Vonakodott: nem jön.
2436 1, 11| akarják, hogy Barcellónában élj, vagy Rómában, vagy bármely
2437 3, 11| szólottam!~Abban a pillanatban eljajdult a cselédlány a csatorna
2438 2, 6 | napokig. Már a vecsernyére is eljárt, és nézett, nézett: szívott
2439 2, 14| megszenteld, Jézus urunknak eljegyezd.~A leányok letérdelnek.~-
2440 2, 14| kezük gyûrûsujjára vonta:~- Eljegyezlek ezennel Jézus Krisztusnak,
2441 3, 10| fia még azon esztendõben eljegyezte Katalint.~A szerencsés hadjárat
2442 2, 14| és megszenteljük õket, és eljegyezzük õket a mi urunknak, Jézusnak,
2443 2, 14| megszenteljünk, Jézus urunknak eljegyezzünk benneteket?~- Az.~Az érsek
2444 2, 9 | keresztény fejedelmek békességben éljenek.~Margit a szemét lesütve
2445 2, 6 | szól az özvegy:~- Vajha eljönnél hozzám, és látnád a képét.
2446 2, 2 | lakik Jenán, és nem akar eljönni. Hát a prior keményen ráizent
2447 1, 6 | megint megkövesült.~- No hát eljössz velem ma estefelé Lukács
2448 2, 6 | néz.~Mit néz rajtam?~Aztán eljött másnap is, harmadnap is;
2449 2, 6 | tovább gyalog, míg végre eljutottam a várba. S becsöngettem.~
2450 1, 3 | ahol a festõ dolgozott. Elkanyarodott hát a folyosó keleti ágán,
2451 1, 4 | de a királyfi végre is elkapja a kantárszárat.~- Szellõ!
2452 2, 1 | megvetem. A bika szarvát elkapom, a homlokának nekivetem
2453 1, 11| Jakabnak a markába.~Jakab úgy elkapta a kezét, mintha tüzet nyomtak
2454 3, 4 | ahogy leomlott a lovam, elkaptam a bolgárnak a lábát bokán.
2455 3, 10| tûzhelyem. Vajon az mind elkárhozik-e, aki nem szerzetes? Nem
2456 1, 8 | feleljük nevetve.~A kislány elkedvetlenedik:~- No hát akkor arra kérem
2457 1, 6 | az asztalra.~E nézésében elkedvetlenedve látta, hogy diómorzsák is
2458 1, 12| kárpit miatt. Ez a gondolat elkedvetlenítette.~A szögletbe nézett. Valami
2459 1, 8 | Jancsi arca még inkább elkedvetlenült.~- Nem értem...~- A kompletóriumot?
2460 1, 6 | felelte a barát. - De hát majd elkél az.~- Hogyan? Nincs betegünk,
2461 3, 6 | tanítványok ezen a pazarláson elképednek, miként feleli Jézus:~Szegények
2462 2, 13| szíven.~Az elsõ pillanatban elképedt, de aztán megadással csüggesztette
2463 2, 11| Ottokár megkéri. Hát mármost elképzelheted-e, hogy Béla király azt mondja:
2464 3, 17| ágyat. Oly váratlan, oly elképzelhetetlen, hogy Margitra alig nyolcnapi
2465 3, 9 | Miket mondott annak? - elképzelhetõ. Ámbátor az is lehet, hogy
2466 3, 3 | az írása ez?~Jancsi szeme elkerekedett. Csak egy perc múlván bírt
2467 2, 13| és lám, ezek az apróságok elkerülték a figyelmét!~Rosszabbul
2468 2, 6 | hanem még a persellyel is elkerültem.~Aztán így folyt ez napokig.
2469 2, 1 | meg újra felrakjam...~És elkeseredett:~- A ménkû csapjon ezekbe
2470 3, 12| Látja, hogy az tiszta. Hát elkeseredve fordul félre.~Margit ránézett,
2471 2, 6 | az ostort.~Az öreg pedig elkezdi nagy hangosan:~- Domine
2472 1, 12| azt a bogarat?~A pap akkor elköszönt az ablaktól. Szikárdusznak
2473 2, 8 | vacsorán Petronyella szóror úgy elkókadva nézett maga elé, ahogy az
2474 1, 8 | lásd, hogyan boldogulsz.~És elkomolyodottan pislogott Jancsira.~Jancsi
2475 1, 6 | befalazottan találja. No, akkor elkoppant az ebéd!~Futva kerülte meg
2476 3, 17| is megríkatnak.~- Jó lesz elküldenünk mégis orvosért - vélekedett
2477 3, 2 | azokat a leveleket? S ha elküldte, hogyan jutottak be?~- Mindjárt -
2478 3, 2 | levelet írt? Ha levelet írt, elküldte-e azokat a leveleket? S ha
2479 3, 5 | hogy a békességlevelet elküldték megerõsítésre az új pápának,
2480 3, 3 | prior atyám. Hiszen ha elküldtem volna, nem volnának itt.~-
2481 3, 16| Nem, Margit. (És akkor ellágyult a szava.) Neked még soká
2482 2, 9 | kérlelte Marcellusz ellágyultan.~- Mit gondoljak meg? Itt
2483 2, 8 | cseh király a szigetre is ellátogat. Királyi szolgák jelentették
2484 2, 1 | ország minden vidékérõl ellátogatnak oda a nemesasszonyok. Minden
2485 2, 1 | a magyar, amerre a szem ellátott. A kunokat Alpra vezér vezette.
2486 2, 1 | Bajcsy megütõdve. - Amennyire ellátsz innen, az mind az enyém.~-
2487 3, 12| egyszer Jancsi frátert is elleli a negyednapos hideg. Pontosan
2488 1, 11| legyenek kívánságai a lélek ellenében. Mit gondolsz, ha a tolvaj
2489 3, 3 | mért áskálódol ellenem?~- Ellened én nem cselekedtem semmit.
2490 2, 1 | tehetek én róla, hogy vannak? Ellenek, csikóznak: vannak.~Kívül
2491 1, 6 | lehet hogy a szakács akarata ellenére váltotta a munkát. Lehet,
2492 1, 6 | borjút.~A kövér kukta nem ellenkezik. Látja a sapkát Jancsinak
2493 2, 9 | domonkosokkal.~Mások épp ellenkezõleg abban reménykedtek, hogy
2494 1, 6 | kereszt jele! Fussatok, ellenséges hatalmak!~Az érsek bevonult
2495 2, 6 | De apámnak nem lehetett ellentmondanom.~A birtokunk Esztergom megyében
2496 3, 12| arcán se látszott semmi ellentmondó gondolat.~De az apácák megbotránkoztak
2497 3, 11| Nem mondták? Bejött a víz, ellepte az udvart is, a refektóriumot
2498 3, 17| és az élet földi lángja ellobban belõle.~Mihály fráter könnyes
2499 3, 17| még benne: minden percben ellobbanhat.~Mihály fráter aggodalmasan
2500 2, 11| az urának.~Ábris azonban ellökdöste õket.~- Távozzatok, ördögnek
2501 2, 11| Kikepeckelõdik az asszony karjából, s ellöki magától:~- Eredj tõlem!
2502 1, 8 | haszontalanságokon jártatnod az elmédet. Majd megismersz mindenkit
2503 3, 10| a hadhoz.~Vajon ha akkor elmegy a vitézekkel... Hány embert
2504 2, 6 | szeretitek. Adok szívesen.~Hát elmegyen haza. Nem messze lakott
2505 1, 8 | hogy még ott állnak.~- No, elmehetsz - mondotta jóságosan a fráternek.~
2506 2, 7 | ez már súllyal esett az elméjébe.~Különösen hatott pedig
2507 3, 7 | amelyek átvonulnak az ember elméjén, s nem térnek többé vissza.~
2508 3, 3 | s ott kesergett tovább elméjének dühös háborgásával.~A kertre
2509 3, 18| rangját, vagyonát, pompáját az elméjükben? S hogyan indult meg a lelkük
2510 1, 8 | hogy szent mindenfélérõl elmélkedjünk. No, most gyere: megtanítlak
|