1250-arany | arasz-belep | beler-bus-c | busab-dorzs | dogoz-elmel | elmen-eseng | esik--felta | felte-fuzod | fuzte-halot | haloz-hulla | humbe-jotto | jove-kertu | kerul-kopdo | kopen-latha | latin-magas | magat-megma | megme-minor | miraj-nyelv | nyere-oraho | oraig-predi | preme-sapad | sapka-szegu | szegy-szulo | szult-tetoz | tetsz-urila | urnak-vetod | vetse-zuo
Part, Chapter
2511 1, 5 | klastrom iránt.~Alighogy elmennek, a király jelenik meg ismét.
2512 2, 12| kötelességek valók elõbbre? De így elmenni... Különben mindig olyan
2513 2, 11| De a cseh követek már elmenték - mondotta Szikárdusz. -
2514 3, 6 | magasra vetette -, mióta te elmentél, úgy beletanultam én az
2515 3, 10| Meghalt! Meghalt!~Jancsi elmeredten bámult rá!~- Meghalt?~-
2516 2, 12| klastromunkban.~Szikárdusz elmeresztette a szemét.~- Ábris!~- Az.
2517 3, 5 | hiába minden türelem, ismét elmérgesedik az ügy, s neki kötelessége
2518 2, 8 | És Margit... De milyen elmésen válaszolt! Tetszik neki!
2519 2, 3 | elõször látta. Megérett elmével se gondolta közönséges halandónak
2520 2, 6 | letérdelnek a szobánk közepére: elmondanak egy veni creator-t, egy
2521 2, 6 | elvörösödök. Alig tudtam elmondani, hogy három nagy fogast
2522 1, 8 | egy királyi ebédet, hogy elmondhassam: egy asztalnál ültem a királlyal.
2523 3, 9 | csak a priorok. De hát elmondhatja-e Szikárdusznak? Szikárdusz
2524 2, 6 | hozzátartozik a vezeklésemhez, hogy elmondjam.~- Tán huszonnégy esztendõs
2525 2, 7 | s megszabta, hogy aznap elmondjon egy psalmus-t. Ez a szó:
2526 2, 6 | ilyen fiatal korban? De elmondom. Ez is hozzátartozik a vezeklésemhez,
2527 3, 12| Margit szótlanul, szemérmes elmosolyodással állt ott. Aztán, hogy a
2528 1, 7 | összenézett: mind a ketten elmosolyodtak.~- Rigó - mondotta a köpülõs
2529 3, 6 | Pénzt nyújtott. De én csak elmosolyodtam.~- Nagyméltóságú királyné
2530 3, 1 | a megsértett apa mellõl elmozduljon, s Istvánnak a történtek
2531 1, 3 | lükögött. Visszavonta az elmozdult vasajtót, és jobbra-balra
2532 2, 3 | apácák harangja hirdetett elmúlást.~Jancsi elfogódott szívvel
2533 3, 12| sopánkodtak, sírtak is azon, hogy elmulasztják a betegség miatt a zsolozsmákat.
2534 1, 8 | Figyelj. Hibázás továbbá, ha elmulasztod az áldáskérést. Távozáskor
2535 3, 6 | hogy ezer meg ezer esztendõ elmúlhatik, de ezt a klastromot minden
2536 3, 3 | gyönyörûek: sajnálom, hogy elmúlnak, mint a füst.~...De hogy
2537 3, 11| mondotta. - Hatvan esztendõs elmúltam, nem nekem való a szekerezés.~
2538 1, 6 | gondolt arra; késõbb, idõk elmúltával.~Akkor csak utánuk bámult.
2539 1, 8 | meghajlásokat kell ismerned.~Sorra elmutogatta neki, hogyan illik meghajolnia
2540 2, 1 | barát, annyi, mint ha nem is élne. Jó vitéz lett volna belõle.
2541 3, 11| ahogy õ tud.~És a szeme elnedvesült.~Marcellusz bólogatott:~-
2542 2, 4 | egyszerre megrebbentek és elnémultak. Olyan ijedten bámultak
2543 2, 9 | kívül is, bizony békességben élnének. Kérlek, atyám, mondd meg
2544 1, 5 | is érkeztek. Csuda volt elnézni, hogyan szedik le róla a
2545 2, 3 | gyimelcsektül mondá neki élnie.~Hogyan tiltotta õt egy
2546 3, 9 | mintha az apácákat mind elnyelte volna a föld.~Ahogy a mise
2547 3, 10| követek, mikor a had eleje az elnyert zászlókkal és a foglyokkal
2548 1, 4 | a kutyáján, hogy a kutya elnyikkanva ugrott a fû közé.~- Vak
2549 2, 6 | A ruháskamrában - feleli elnyíló szemmel. - Miért kérdezed?~-
2550 1, 6 | Megrúgta a ló.~A barát szeme elnyílott:~- Látod, az a ló volt az
2551 1, 6 | bólogattak, gyermekszájacskák elnyíltak.~- Éljen a király! - harsant
2552 1, 2 | rányomta a fia fejére fülig, s elnyírta alatta a fiú haját.~Jancsi
2553 3, 10| a kerek-ablak fatábláját elnyitja, a külsõ sötétségben nem
2554 3, 14| kanálnyi. De az istállószag elnyomta.~Jancsi október közepén
2555 2, 7 | ráteszi a lábát a leverten elnyújtódzó vadkanra. Az a szerzetes,
2556 1, 8 | földön féloldalt, hosszan elnyújtózva, még a jobb karja is elnyújtva.
2557 1, 8 | elnyújtózva, még a jobb karja is elnyújtva. Harmincéves forma, sápadt
2558 3, 2 | olyan papiros. Csupa régi, elnyûtt könyvek, latin és magyar
2559 1, 6 | fráter a fejét csóválta, és elõadta a kenyérmaradékot. Marcellusz
2560 3, 3 | tegyenek véniát.~Jancsi is elõállott. Nem volt ugyan megterhelve
2561 2, 7 | magukat.~Ábrahám fráter is elõállt. Csüggedt fõvel mondta el
2562 1, 8 | Harminc esztendõt imádkoztam elõbbed csöndes erdei remeteségben,
2563 2, 12| micsoda kötelességek valók elõbbre? De így elmenni... Különben
2564 2, 1 | kezdõdött. Ahogy a Morván túl elõbontakozott a sok vasas cseh, még a
2565 2, 4 | konyhába.~Jancsi anyja legott elõbukkant. Kötény volt rajta, s a
2566 2, 4 | Klára szóror szeme csakhamar elõcsillant az ajtó ablakocskáján át.
2567 3, 6 | Ajka is színtelen. A fején elócskult fekete kendõ. A vállán foltos
2568 1, 8 | Hogy a mesternek és minden elöljárómnak engedelmese leszek.~Jancsi
2569 2, 10| nyilatkozol. Búcsúzáskor megint elõemlít. Mink azt mondjuk, hogy
2570 3, 12| is vacog belé. Aztán meg elönti a forróság. A fráter belesoványodik,
2571 3, 3 | Gyónásbeli ügyet akar-e az öreg elõhordani? Jó: vágják a fejemhez,
2572 1, 6 | eltûnt is a királykisasszony, elõjön ma valóságosan. A rózsabokor
2573 2, 10| láttuk. Akkor a csengetésre elõjött. Leült az asztalhoz, de
2574 3, 18| fordult a testi világban élõk lelke a lelki világ felé?~
2575 3, 3 | az, amit a hátam mögött elõkapartál? Mért nem szóltál elõször
2576 3, 10| elsõ a világon.~S hogy az elõkelõ foglyokat eléje vezették,
2577 2, 8 | az én eszemben, hanem egy élõkép. Nem festõ festette, Isten
2578 2, 11| sokadalomban:~- Ábris!~És elõkerekedik egy piros zsinóros, fehér
2579 1, 11| mikor elbúcsúztam tõle.~S elõkereste a zekéjébõl, amelyet levetett.~
2580 2, 6 | a kõ, hogy a bûn mindig elõkerül, visszatér!~Fogta a követ,
2581 2, 13| regula ellen!~Aztán elvették elõle a királyi címeres ezüsttányért,
2582 3, 18| volna.~Margit pedig lassan elõleng a körüle lengõ fényességben
2583 3, 12| elcsillapítja a vihart is, eloltja a tüzet is, hát nincs többé
2584 2, 1 | már akkor suhogva szakadt. Eloltotta az udvaron égett tüzet is.
2585 2, 2 | Margit néha el is búvik elõlük. Nem szereti, ha bámulják.~-
2586 1, 8 | Pesten, aki egy levelet elolvasna nekem.~Belenyúlt a dolmánya
2587 1, 8 | senkit se találok, aki elolvasná. Hát nálatok csak van valaki
2588 3, 2 | Úgysem tudtam volna írását elolvasni.~- Világos. Tehát Klára
2589 1, 6 | Írni nem tudok, de olvasni elolvasok én százig is.~A barát arca
2590 2, 6 | felbontsam, megnézzem. Gondoltam, elolvasom akárhogy is, de nem bírtam.
2591 3, 3 | egy olyan papiroslapot is elolvassanak, amit nem írómester írt.~
2592 2, 6 | Hát elmentünk a zsidóhoz. Elolvasta a levelet.~Maszlagos szavak
2593 3, 15| s minden zsoltár között elolvastak az evangéliumból egy-egy
2594 2, 9 | ebéd után Szikárdusz mégis elõpendítette az ügyet.~- Mit gondolsz -
2595 1, 12| félrerándult, és a rostély mögül elõpiroslott Julis asszonynak az arca.~
2596 1, 7 | magukkal vitték. De õk ketten elõrementek a templomi sokaságon át
2597 2, 6 | elõtt. Arra ültek. Jancsi elõrerakta a rissz-rossz kosarakat,
2598 2, 2 | végig az udvaron. A ménes is elõrobogott. Ha nem is háromezer ló,
2599 1, 2 | szikkadt a föld, az asszony elõszedte az ásót, gereblyét a kamarából.~-
2600 3, 10| október-végi estén, a vacsora elõtti órában Jancsi a kapusszobában
2601 1, 6 | még egy negyedik foga is elõtûnt, rút rozsdás fog az is.~-
2602 2, 2 | gyökér. Mind száraz persze. S elõválasztott egy füvecskét, amelynek
2603 1, 4 | A lombok közül csakhamar elõválik a lovas: István királyfi.~
2604 1, 8 | tisztelik majd.~A nép közül elõvált és feléjük tört egy naptól
2605 1, 8 | dolmánya belsõ zsebébe, és elõvett egy szennyes és gyûrött
2606 3, 15| a fejét csóválta. Aztán elõvették a könyvet. A másik beteg
2607 3, 6 | félrecsapódott. A rostély mögött elõvirított Julis asszonynak vörös-kövér,
2608 1, 8 | foltos, poros csuha.~Az öreg elõvont egynéhány kis csuhát. Hozzálógatta
2609 3, 17| mást rang tekintete nélkül elõzgetve tolongtak ki a kápolnából.~
2610 2, 1 | zöldítõ áprilisi. De az elõzõ héten kiöntött a Duna, és
2611 1, 6 | hegyû kelevézes testõrök elõzték õket. A testõrök feszesen
2612 3, 7 | odadobta a rózsákat.~A napon elpárolgott a víz. A fazék megtelt rózsával.~
2613 1, 3 | ásóját a földbe.~Estefelé elpiroslott az ég. Jancsi már belefáradt
2614 1, 12| van!~Margit megrezzent, elpirosodott, elszégyenkedett. Lassú
2615 1, 6 | selyemkabátkás leányra, aki elpirosodottan állt egy sárga süveges,
2616 2, 6 | Hát ott áll az ajtóban. Elpirul, hogy meglát. Én is elvörösödök.
2617 2, 4 | ujját, s az arca olyannyira elpirult, hogy a pünkösdi rózsa nem
2618 1, 8 | A szeme megtelt könnyel: elpöntyörödött.~Aztán a fráterek az apácákról
2619 1, 4 | várták õket. Lóra ültek, és elporoszkáltak a fák közt az új vár felé.~
2620 1, 6 | hogy az ördög-féle nép elpusztul a keresztvetéstõl, hát nagybátran
2621 3, 10| összekavarodott, falvak és tanyák elpusztultak, a lakosság ezrével, százezrével
2622 2, 10| palotába. Most már a házasság elputtyant.~Szikárdusz örvendezett.~-
2623 2, 6 | találtuk. Mindenünket eldúlt, elrablott a tatár. Mindösszesen egy
2624 3, 8 | Margitnak, mentegetõdzik, hogy elragadta a harag. Hát este, mikor
2625 2, 1 | uram - mondotta -, hogy így elragadtak a paripáim. Jó vitéz vagy
2626 1, 4 | Dögölj meg hát, disznó!~A ló elrándul a kezébõl, és a fejét oldalt
2627 2, 6 | abból fon kötelet, hogy elránthassa a keresztény lelket.~Aszondom
2628 1, 10| Tizenöt éve nem ettem...~Timó elrántotta társait az ajtótól.~Néhány
2629 1, 12| elbámult, mikor a máriakõ elrejtésén gondolkodott. A szoba téglával
2630 3, 7 | fekete.~És miért szeret elrejtõzötten élni? Ha útfélre ültetik,
2631 3, 18| finom rózsalevél.~Szent elrémüléssel bámul reá.~Ávét rebegne.
2632 3, 6 | királyleány megérezte, hogy Jancsi elrémült a változáson: szomorú mosolygás
2633 2, 1 | látok.~A két barát szinte elrémülten nézett az emberre. Abban
2634 1, 3 | apácának.~Az asszony csaknem elrogyott ijedtében.~- Az apácáknak
2635 2, 8 | te a hiú világi ruhákra? Elrongyolódnak azok, és a szemétre kerülnek,
2636 3, 7 | sütött a nap. Az elázott, elrothadt rózsa leült a fazék fenekére.~
2637 3, 7 | a hátulsó kis kerti ház elrozsdásodott ajtaját, s megakadt a szeme
2638 3, 7 | maradt a hervadt virág, s elrútította a bokrot. Nála a rózsabokor
2639 1, 6 | akarsz. Kihívom.~S a barát elsétált a hátulsó nagykapuhoz, és
2640 3, 18| Vonásainak szögletessége elsimult. Homloka derült. Az arca
2641 2, 2 | gyógyíts meg!...~Egyszer csak elsivalkodik bent valaki:~- Jézus Mária,
2642 1 | ELSŐ RÉSZ~
2643 1, 8 | A gyõri mester tanított elsõben. De az nem magyaráz ennyire
2644 3, 10| vize zúgva árad a mezõre. Elsodor minden bogarat, pókot, gyíkot,
2645 3, 12| kámzsát. Akkor a terem megint elsötétült.~Mindezek a hírek ki is
2646 1, 6 | Csupa négylovas szekér. Az elsõn két domonkos barát ül. Az
2647 1, 10| elmosolyodva. - Csakhogy az elsõt nem litániának hívjuk, hanem
2648 2, 8 | az arcához képest, szinte elsüllyedt benne az orra hegye is.
2649 2, 10| adományomat visszavonom!~Jaj, majd elsüllyedtem szégyelletemben!~Mikor elmentek,
2650 1, 6 | már, hogy az a szakács. Elsurran mögötte. Csakhamar megtalálja
2651 1, 4 | királyfi õt is megszidja.~Elsurrant a fák közt, mint az egér.~
2652 3, 12| templomot. Az apáca megleste, és elsusogta, hogy Margit hogyan imádkozott,
2653 2, 2 | lélek: a test csak ruha; ha elszakad a ruha, újat osztanak a
2654 2, 1 | lába még egy nyíllövetnyire elszaladt.~Az orvos hanyatt dõlt a
2655 1, 1 | sarkába vezette. Ott egy bokor elszáradt levelû liliomtõ állott.~
2656 2, 2 | kerengõ, igazán kerengõ volt, elszédülhetett benne, aki negyedórát sétált.
2657 1, 12| megrezzent, elpirosodott, elszégyenkedett. Lassú mozdulattal vonta
2658 1, 6 | is fogyadozott, ritkult, elszéledt. Jancsi ott látja a budai
2659 1, 6 | Aztán nagysokára mégis elszenderült, de mind éjten át ördögökkel
2660 2, 6 | levelet.~De még tán azt is elszenvedtem volna, hogy nekem is tüzet
2661 1, 8 | Aztán lehunyta a szemét, és elszíntelenedve nézett a földre.~
2662 3, 3 | fráter.~Jakab haragjában elszíntelenült.~Szótlanul tért be a cellájába.~~
2663 3, 12| útjából kerül haza Marcellusz, elszörnyed, hogy Jancsira néz.~- Beteg
2664 2, 7 | foglalkozom.~A fráterek elszörnyedtek. Megtörténhetett, hogy valamelyik
2665 2, 14| megcsillant az olló...~Az elszörnyülködés morajlása zúgott át a templomon.~
2666 2, 1 | megfosztottunk. Mi van ezen elszörnyülködni való? Hát õk nem elvitték
2667 1, 8 | szórorok.~A fiatal szerzetesek elszörnyülködtek a történeten, az öregek
2668 2, 10| cseh királyhoz.~Én csak elszörnyülködtem. És most már reszketek,
2669 2, 2 | felé. Láttam a kulcslyukon.~Elszörnyülködve hallgatództunk tovább. De
2670 3, 4 | mindig az volt elõttem, hogy elszörnyûködnek, sokat beszélnek, meggondolást
2671 2, 2 | A húsevéstõl nehéz volt elszoknia, noha nekik cselédapácáknak
2672 2, 2 | fejedelemasszony. De nem szól, csak elszomorodva néz ránk. Zöldcsütörtökön
2673 2, 1 | lehetett akkoriban.~Bajcsy elszontyolodott arccal hallgatta az orvos
2674 3, 12| lélegzetem. A mellem úgy elszorult, hogy azt hittem, rögtön
2675 1, 5 | 5~Egy májusi napon végre eltakarodott a munkások serege. A nagyudvarra
2676 3, 10| nagyuraságát.~De lám, a tatárok eltakarodtak. Az ország népe visszatért
2677 3, 2 | sodor lábad elé a szél. Eltaposod? Vagy felveszed?~Az én szívem
2678 3, 5 | István iránt.~De órahosszáig eltartott, míg végre egy apáca megjelent
2679 2, 6 | az életet.~A két fráter eltávozása után sokat gondolkodtam
2680 3, 6 | feszítõk a kereszt fának alóla eltávoztak volna, a keserves anya fölemelteték
2681 1, 6 | orgonavirágon.~Aztán ismét eltelik egynehány perc. Ajtók bezárása
2682 2, 1 | követõje el akart menni, hogy eltemesse az apját, és Jézus mit mondott?
2683 2, 14| halottnak nyilváníttatik, eltemetik elevenen. De nem is egy
2684 3, 3 | szent leánynak a velejáró, eltéphetetlen árnyéka...~...Mégis oktalanság
2685 3, 11| is.~Nyomukban a víz. Csak elterjed elõttük is. A kapitulum-házban
2686 3, 15| matutinum folyamán gyorsan elterjedt a karban a híre, hogy a
2687 2, 14| a fekete lepelt: hosszan elterjesztette.~A négy leány véniába terült
2688 1, 11| kellett terülnie a két karját elterjesztve.~Úgy maradt, míg az éneket
2689 2, 1 | mégis tanakodott.~- Nagy eltérõ - vélte az idõsebbik. -
2690 2, 3 | jobb felére juttassa és éltesse. És titeket is!~A szerzet
2691 2, 1 | emberek vagytok.~- Isten éltessen minden vitéz magyart - felelte
2692 3, 4 | megvetsz engem? A többi is. Eltévedt birka a nevem odabenn, meg
2693 1, 8 | ezt a szót, riccs-reccs, eltörik az egyik hátulsó kerék.
2694 3, 2 | törlés; megkezdett sorok, eltörlött sorok, közbeírások. Egy
2695 3, 11| fráterekhez.~Fáradt volt és eltörõdött.~- Hiába, nem bírom tovább! -
2696 3, 6 | fiatal, mosolygós szemû apáca eltolta az asszonyt a vasablaktól,
2697 2, 2 | csaltunk, bizony nyakig éltünk a vidám rondaságokban.~És
2698 1, 6 | tál és tányér egyszerre eltûnik.~Jancsi elálmélkodott. A
2699 1, 6 | félóra is belémúlt, míg végre eltûnni látta a szakácsot a kamra
2700 1, 2 | Lukács úr lóra ült, és elügetett Budára.~Kertészék csak déltájt
2701 1, 6 | keresték is azóta. Bizonyára az elülsõ ajtónál keresték, meg a
2702 1, 1 | ott nõ magasra...~Közben elültette a négy hagymát. Betaposta
2703 2, 5 | 5~A fácskákat elültették a vörös Ábrahámmal szanaszét
2704 2, 13| Vajon mink is koldulásból élünk-e ezután már, mint a fráterek?~-
2705 2, 1 | vigyázna addig a lisztemre, elugranék az egyik lovon Bajcsy uramhoz,
2706 1, 6 | találta már ott. Bizonyára elunták õk is a végevárhatatlan
2707 3, 8 | fokozódott, mikor Marcellusz elutazott Montpellier-be. Az apácák
2708 3, 14| Kerek, szép álla szögletes élûvé vált, a szeme besüppedt,
2709 2, 1 | kereszt.~Megfordult, hogy elûzze az álomképet, és miatyánkba
2710 3, 10| haszontalan hernyók tanyáznak elvadult füvei között, kövei között.~
2711 3, 18| valamennyit, s egy metszéssel elvágja.~Ó, hogy illatuk nincsen!~
2712 2, 1 | legalábbis száz kötelet elvágtam. És közbe persze taljánt
2713 1, 7 | egyszerre az asszony. - Jaj, elválasztanak bennünket! Hun háltál? Ettél‑
2714 1, 5 | amelyik az apácák kórusát elválasztotta a szentélytõl. A rács szélsõ
2715 1, 6 | mosolyog is egyben.~A hidas elválik odaát a parttól. Az apácák
2716 3, 12| rosszabbat.~A társai órákig elválogattak olykor a ruhatárban, hogy
2717 2, 9 | Tudod tán - mondotta -, hogy elvált a feleségétõl.~Margit megvonta
2718 1, 4 | néki a királyfi arcának elváltozása. Aztán meg különös, hogy
2719 3, 12| látlak imádságban, te úgy elváltozol, úgy megszépülsz... Kérlek,
2720 3, 12| hogy az imádságot akarja elvégezni, de negyedóra is eltelt.
2721 1, 6 | tanúskodtak, hogy a fráter már elvégezte az ebédet.~- Ihol egy darab
2722 1, 3 | a virágoskert. Ha amazt elvégeztétek, ezt ássátok. Úgy dolgozzatok,
2723 1, 8 | lépett a szerzetbe.~Ezt is elvégezvén, összetette a kezét, és
2724 2, 2 | alig várta, hogy a nónát elvégezzék, sietett át az anyja látására.
2725 3, 5 | szándéka, hogy az apja országát elvegye, csak a feleségét és a gyermekeit
2726 2, 3 | folyosón. A királyleány elvegyült a szórorok között.~A kisudvar
2727 2, 4 | hagyta, meg a kerti munkák elvégzése után való idõre. Néhány
2728 3, 14| a szeme besüppedt, arca elvékonyodott; szeme alatt a sok sírástól
2729 2, 5 | minden fûbe kapaszkodik elveszendõ életében! Én a te szent
2730 1, 2 | Még az se sok. Még avval elvesznek. Ahun a: Buda vára.~A várat
2731 3, 11| a szolgálatom, ne engedd elveszni azt a szegény leányt! ~Közben
2732 1, 6 | gondolt, hogy ha a királyfi elvesztené a tõrét, és õ megtalálná
2733 2, 1 | Stájerországot bizony elvesztettük.~Bajcsy az asztalra csapott:~-
2734 3, 2 | Mindent elhagyok, mindent elvetek, csak egy képet viszek be
2735 3, 5 | gonosz cselekedet volt! Elvetemült emberek sem tesznek olyat,
2736 2, 13| vétettem a regula ellen!~Aztán elvették elõle a királyi címeres
2737 1, 6 | Marcellusz fráter, aztán elvezetünk Lukács deák úrhoz.~Összeszedte
2738 3, 3 | emelte föl a fejét. A szeme elvillámlott. A teste kiegyenesült.~-
2739 1, 6 | Az ördögök hol õt akarták elvinni, hol a kis királyleányt.
2740 1, 6 | Holnap aztán mise után elvisszük a prépost úrhoz. Maradt
2741 3, 11| a múlt hetekben... Majd elvitt a víz bennünket.~- Víz?
2742 2, 1 | elszörnyülködni való? Hát õk nem elvitték még a harangjainkat is?
2743 2, 2 | meghalt.~Klára szóror szeme elvizesült. Csak a fejét rázta, orrát
2744 3, 3 | A kert közepén megállt. Elvörösödötten tért vissza Jancsihoz.~-
2745 1, 6 | felséges királyi pár, hogy elvonja Isten e sokat szenvedett
2746 2, 2 | Közben a kárpit mindinkább elvonódott, és egy csillogó szemû,
2747 1, 7 | az anyját, kurjant neki.~Elvonta a reteszt, a kulcson is
2748 2, 5 | szent árnyéka ágyam fölött elvonul...~Alázattal bízom benned,
2749 2, 9 | hálásan köszönte a tanácsot. Elvonult a gyermekeivel.~- Szörnyûség! -
2750 1, 4 | Az a mestersége.~Az urak elvonultak. Kimentek a templom elé.
2751 3, 9 | vele!~Idõ kellett rá, míg elzihálta a dühét, míg meggondolhatta,
2752 2, 1 | Rudolf fráter. - Izmaelita ember-e a gazdád, avagy zsidó?~-
2753 2, 7 | az is nõt ölt meg! Nõt! Ember-kígyót. Ismered te is. A nevét
2754 1, 3 | felén egy másik, koronás ember-rajz: fehér a szakálla, ráncos
2755 1, 8 | faragott és testszínre mázolt emberalakra. Lám, a barátoknál még a
2756 2, 3 | lehetne fogni egy összetett emberarasszal.~Énekelt a többivel, és
2757 1, 6 | étellel, itallal száll bé az emberbe?~Jancsi a barátra bámult.~-
2758 2, 1 | akkora erõ rejlik abban az emberben. És milyen könnyedén beszéli
2759 2, 2 | szemmel lihegi:~- Valami sárga embercsontot vett elõ az asszony a köténye
2760 1, 8 | látá az pápa, hogy Istennek embere, Szent Domonkos futamék,
2761 3, 5 | utat nyitottak a templom embereinek.~- István király! - kiáltották
2762 1, 2 | aranyról, ezüstrõl, koronás emberekrõl és koronás asszonyokról,
2763 1, 12| nézte: van-e valaki, aki az emberen segítsen? De csak egy nyolcéves
2764 2, 2 | Földért, hanem a Földet az emberért.~Jancsi elámult:~- Vajon
2765 1, 3 | orra is hosszabb, mint más emberfiáé.~Jancsi még beljebb szemlélõdne,
2766 3, 5 | pártján a szerencse. A pokoli emberforgatagban egy ördögileg feldühödött
2767 2, 14| volt tele. A templomban embergõz, lombillat és asszonyi ruhák
2768 3, 3 | vagyok én? Rabló vagyok? Vagy embergyilkos? Vagy egyéb gonosztevõ?~
2769 1, 3 | falat festi: egy nagy hajú emberke. Koronás vitézt fest. Páncélba
2770 2, 6 | van-e még?~Kereste a részeg emberként félredûlõ fûzfát. Meg is
2771 2, 1 | honnan van minden, amit nem emberkéz alkotott? A porszem? a felhõ?
2772 2, 9 | Hatalmaskodásért... templomban történt emberölésért... Azt mondták, itt könyörögjek...~
2773 2, 1 | pihentek.~A fráter utálta az emberölést, de nem védekezik-e az ember
2774 2, 1 | kifent bajuszával mintha emberré vált cincér volna. A szeme
2775 2, 2 | földi világ valami nagy embertenyésztõ hely? Hogy az Isten úgy
2776 3, 4 | ha a tulajdon gyermeke emel reá kezet.~Béla király nem
2777 3, 17| recitálják a graduálét:~Tehozzád emelem föl szememet, ki a mennyekben
2778 1, 9 | kimentek.~Fölsiettek az emeletre, és seprût fogtak: sorra
2779 3, 12| Engem, tehetetlent õ egymaga emelget ki az ágyból. A többi olyankor
2780 1, 12| úton is fehér porfelhõket emelgetett.~Jancsi mégis boldog volt,
2781 1, 6 | pillantgatott a sokaságra, s egyre emelgette a süvegét.~- Gyönyörû gyerek! -
2782 3, 4 | fegyverderekat dárdával kongatták, emelgették, hogy könnyû-e. Az íjgyártóknál
2783 2, 12| a két kezét is az égnek emelintve. - De hát...~- Hogy oldják
2784 1, 10| elé.~A prior szavára Timó emelkedett föl térdre elsõnek. És szólt
2785 2, 14| fiának.~És a leányok felé emelkedik az arca:~- Jertek! - énekli -
2786 1, 6 | tekingettek szét a népen. Süvegek emelkedtek, asszonyfejek bólogattak,
2787 3, 10| helyreállítva látta, hanem föléje is emelkedve Európa legvirágzóbb, legerõsebb
2788 2, 1 | megtalálta a földet.~...Föl kell emelnem - gondolta Jancsi. - Vállban
2789 3, 6 | jaj, Istenem! Próbálom emelni a lábamat, jobb lábamat,
2790 1, 6 | Kétlépcsõs emelvényre tették. Az emelvényt beborították veres szõnyeggel.
2791 3, 5 | engedett. A keserûség õt is emésztette, hogy István úgy erõszakoskodik
2792 2, 6 | vadállat, az csak a testét emészti el az embernek. Az asszony
2793 1, 4 | halhatatlan vitéz?~Nézte emezt is, amazt is. Sebhelyes
2794 3, 12| megvárakoztatta, s mikor Marcellusz emiatt ki is fejezte a kedvetlenkedését,
2795 3, 2 | el belõle:~Utshud deacnas emleechusetusch nraacha Urpad fenedelumnec
2796 2, 1 | félszárig sárosan.~- Szépen emlegeted az Istent! - szól a szekeresre
2797 2, 1 | meg a hét keserves irgalom emlegetése.~De ez az utolsó kísérlet
2798 2, 1 | kiütötték három fogamat. De nem emlegeti, aki kiütötte.~Megfogta
2799 3, 12| azonban álmélkodva kezdték emlegetni.~Azt is egykedvûen nézték
2800 3, 5 | mindent megbocsátó Krisztust emlegetve esdekelt a szülõknek, hogy
2801 2, 2 | gyermekkori emléke volt már. Szép emlék, szinte bûbájos, de távoli,
2802 2, 6 | megpróbált.~- Ha talán fájdalmas emléked neked, ne mondd el, Ábris
2803 2, 5 | szenvedés! Ezen a földi emlékedre, itt hullatott könnyeidre
2804 2, 8 | folytatta:~- Életem legkedvesebb emlékei között fogok gondolni erre
2805 3, 12| Mindezeket a gyermekkori emlékeket azelõtt csak megmosolyogták,
2806 2, 5 | itt hullatott könnyeidre emlékezzél, kérve kérlek! S emlékezzél:
2807 3, 3 | ittam. Egyéb vétségre nem emlékezek. Kérek üdvösséges büntetést.~
2808 2, 7 | Ábris vállat vont:~- Mi az emlékezés? Batyu. Haszontalan ringy-rongy.
2809 3, 18| át fehérlek majd a nemzet emlékezetében...~A látomány eltûnt. Fényköde
2810 3, 8 | szemmel ajánlotta magát emlékezetükbe. Akkori idõben Franciaországba
2811 1, 10| már azt is kívánta, hogy emlékezzék mindarra, amiket elõtte
2812 2, 6 | dobja be. Hazaviszi. Hadd emlékezzen mindig reá. S ha bûnre késztõ
2813 3, 2 | fráter összenézett:~- Én is emlékszek rá - mondotta Szikárdusz. -
2814 2, 1 | Már nem is forgatom, csak emlékül tettem el. Negyvenötben
2815 3, 16| csillapodott, a bátyját, a királyt említette, hogy szeretné látni, de
2816 2, 1 | Szívesen is maradnánk, de említettem, hogy egy beteg apácához
2817 2, 5 | Szeretet szent szülõje, emtetõje, fölnevelõ anyja voltál,
2818 2, 2 | nadha. Adj valami szer. En már rakta rá meleg homu.
2819 2, 7 | merült ember nem érzi az én-t. Sose mondja:~„Én boldog
2820 3, 1 | csupa jóság jeruzsálemi Endrének: õ nem felezett, hanem inkább
2821 1, 8 | anyja. Többet nem tudott az énekbõl, csak ezt a pár szót, de
2822 2, 14| Krisztusnak a jegyesét. Mások az énekek is...~De hát csak egy az:
2823 1, 10| mindenféle latin imádságokat és énekeket. Berbikéltek, hol együtt,
2824 1, 6 | vastagon, mintha a hasából énekelne.~Jancsit beszállásolták
2825 1, 6 | az ének. A kisleányok is énekelnek. Látni a szájacskájukon.
2826 3, 11| gondolni, hogy néma. De mikor énekelni kellett, oly erõsen szólt,
2827 1, 8 | kórusban hibásan vagy üvöltõn énekelsz, vagy forgatod a fejedet,
2828 2, 14| mindenszentek litániáját énekelték. Mikor odáig jutottak: A
2829 2, 2 | elevenebb, olykor mintha éneklésbe váltódna.~Megint kijön egy
2830 2, 2 | Esze lett volna rá, de az éneklésben feneklett meg a pályája.
2831 1, 8 | fejébe, hogy az imádkozáson, éneklésen túl úgy hallgat mindenki,
2832 2, 7 | zászlókkal s a bús zsoltárok éneklésével. Olykor leborultak a földre,
2833 2, 2 | is el kellett tiltani az énekléstõl.~S még ettõl csak lehetett
2834 3, 17| viasz-szaggal lebben olykor az éneklõk közé.~A nagyudvaron néhány
2835 1, 10| aztán a miserere-zsoltárt éneklõsen szavalva vert a korbácsával,
2836 2, 2 | foglalkozott Jancsival, hogy helyes énekre tanítsa. Hasztalan. Jancsi
2837 1, 6 | együtt. Énekszóval mentek. Az énekük egyre halkult.~Csak a két
2838 3, 12| hangon susogtak róla.~Az énekvezetõ apáca, Váradi Katarina egyszer
2839 3, 6 | keresztfa! Ki löttél eznapon énfiamnak anyja, mire vetted el éntõlem
2840 2, 3 | teremtõ Istentõl, de feledé. Engede ördög intetének, és evék
2841 3, 12| a kezét:~- Szabina, mért engeded, hogy, a szívedet harag
2842 1, 8 | is mindig az okosabbnak engedelmeskedünk. Azért is állunk
2843 3, 3 | Késõn léptem a kórusba. Engedelem nélkül ittam. Egyéb vétségre
2844 3, 3 | imádságot. Tudtoddal és engedelmeddel adtam, prior atyám.~- Ez
2845 3, 2 | lektor a leveleket.~- Az én engedelmemmel jutottak hozzá ezek a levelek -
2846 1, 8 | nálamnál feljebb való. Nekem is engedelmesem, akinél én vagyok feljebb.
2847 1, 6 | velem!~Jancsi készséggel engedelmeskedik. Vajon mért hívja az apáca?
2848 2, 10| Nem kötelességed-e, hogy engedelmeskedj nekem?~Jaj, szörnyû volt!
2849 1, 11| reguláinak és konstitúciójának. Engedelmeskedned kell a föllebbvalóidnak.
2850 1, 8 | vagyok feljebb. Neked is engedelmeskednek majdan, akik utánad lépnek
2851 1, 11| ebben tökéletes lehess, engedelmesnek kell lenned, szegénységet
2852 1, 10| hozzá közeledjünk. Jób az engedelmességnek nagyszép példája. Isten
2853 1, 11| változtatásában is a föllebbvalóid engedelmét kell követned. Ha a föllebbvalóid
2854 3, 12| a ruhát, a provinciális engedelmével együtt, hogy viselje ünnepeken,
2855 3, 6 | morgott:~- Nem értem, hogy engedhetik meg! Mindennek van határa.
2856 3, 14| Szent Isten! Hát hogy engedhettétek!~S, hívatta a priorisszát
2857 2, 1 | meghátráltattad. De azért engedj meg: nincs olyan erõs ember
2858 3, 17| a klastromba. Margit sem engedné meg.~- Elmúlik a baj anélkül
2859 1, 11| föllebbvalók neked használatodra engednek. Nem szabad ismerned pénzt.
2860 3, 3 | Jancsi fráter - kezdte Jakab engesztelõn -, mondd meg, miben látsz
2861 3, 6 | gazdaságainak a jegyzéseit írom. Énhozzám hoznak minden ügyet. Én
2862 1, 2 | tudhassa, hogy jövök.~- Van énnálam egy egész sonka. Az ebéd
2863 1, 5 | ette, mintha kötelességbõl enne.~Akkor már nem a kórházban
2864 1, 12| édes lelkem? Kapsz-e eleget enned? Nem kemény-e az ágyad?
2865 2, 3 | S mondá neki, mért nem ennék:~- Bizony ki napon eendöl
2866 3, 6 | szent kezeit, s mondta: Jaj énneköm!... Ó, keménységes keresztfa!
2867 2, 6 | haszontalan beszédeket - ennél tovább nem terjed a gondolkodásuk.~
2868 1, 8 | törülgetve. - Adjatok valamit ennem, mert eldõlök. ~Aztán a
2869 2, 1 | volt. Úton szabad volt húst enniük. Nem is sokat kérették magukat,
2870 3, 2 | fráter pénzt rejt el vagy ennivalót vagy inget. A lelkek tisztaságára
2871 2, 6 | érett.~Jancsi elbámult, ennyi szót egyfolytában nem várt
2872 2, 1 | esküszöm neked, hogy az enyémbe se. Sõt egy jó lovat is
2873 2, 6 | volna ennek az életnek az enyémmel? És egyazon végünk?~Végre
2874 2, 2 | is kellett, hogy hamuvá enyésszük. És csípõvassal szedtük
2875 2, 4 | Az idõ csepegõs volt és enyhe. Éjjel is esett. Az út mellett,
2876 2, 12| megösztövéredett. A királyné azóta enyhíteni szeretné a klastromi regulákat.~-
2877 2, 1 | nevedrõl.~És barátságosra enyhült a hangja:~- Egy asszonyt
2878 2, 2 | Az nem szép lesz! Az enyim gondolat nem festi jól magyarul.
2879 2, 8 | kórusán ének zendült: Elegit eos Dominus...~A templom fel
2880 2, 11| Fiad! Tízesztendõs már. Ép! Gyönyörû! Ábris az õ neve
2881 2, 2 | könyörgöm?~- Száztalléros epefû, ha éppen tudni kívánod.~
2882 2, 14| fõoltárnál mondta a misét, de az epistola után megszakította.~Föltették
2883 3, 3 | evangélium egy mondatára épített egy kis fejtegetést, hogy
2884 2, 10| örvendezik; mennyi templomot építhet.~- No és?...~- Befogja a
2885 1, 8 | valamijük. Vagy nincs-e hiba az építkezésben? Akkor beszélte a priorissza,
2886 1, 2 | nem volt vár, se semmiféle építmény. Csak egy magas faoszlop
2887 1, 4 | õsz szálak csillogtak.~Az építõmesterek tisztes távolban álltak
2888 1, 2 | Oda. A király kalastromot építtet ottan, apáca-kalastromot.
2889 1, 3 | hogy a király a leányának építteti a klastromot. Nincs mért
2890 1, 8 | nyakát:~- No, hát az nem éppenséggel lehetetlen. Neki külön fülkéje
2891 3, 10| céljaira. A zsilip alá malom épül. A malom zúgójában halacskák
2892 3, 2 | birtokainak és gazdasági épületeinek jegyzéke volt az. A budai
2893 3, 17| kompletóriumot, csengetés sírt át az épületen.~Jancsi fráter legott fölkelt
2894 1, 8 | klastromot, mint márványoszlop az épületet.~- Én is bízom abban a márvány
2895 1, 5 | keresgélt a földön heverõ épületszemétben. Kavicsokkal szeretett volna
2896 2, 1 | engem a hazug hírek is érdekelnek.~- Hát a további hazug hír
2897 2, 2 | betegesen nedves.~Megáldotta az érdekelteket, s mindjárt mondta is, hogy
2898 1, 8 | Jeruzsálembe...~Ez már érdekesebb olvasmány volt. Jancsi is
2899 2, 2 | alkalmazták, ami iránt legtöbb érdeklõdést láttak benne: kertészségre
2900 3, 4 | Mindeniknél nagy csoport érdeklõdõ vizsgálta az ékes portékát.
2901 2, 7 | haszontalan beszédei iránt érdeklõdtem. A másik az, hogy gondolataimban
2902 2, 13| elveszett Stájerország helyett Erdély lett az országa. Ott tanyázott.
2903 3, 4 | hogy István azért vonul Erdélybõl Felsõ-Magyarországon át,
2904 1, 11| megterhelésed, annál több az érdemed az örök életre. Aláveted
2905 2, 7 | legyõzte a testét, ilyen címert érdemel Istentõl.~- De hát jó Ábris
2906 3, 9 | Marcellusz - egy szót sem érdemelnek!~Szikárdusz könyörgésére
2907 3, 3 | rosszat, amiért arculcsapást érdemeltem volna. Most érkezett meg.~
2908 1, 2 | minden zöldüljön benne.~S az érdemes férfiú sarkon fordult, és
2909 1, 8 | felkelsz, mint náladnál érdemesebbek. Ha máshol eszel. Ha meztelenen
2910 2, 6 | leánya efféle megbízásra érdemesíti. Mégis nem szerette volna,
2911 2, 6 | kárhozzanak! Minõ ostorozást érdemlek én, aki az Istenre sohase
2912 2, 1 | parlag. A távolban lombtalan erdõk, és a fák gallyai közt a
2913 3, 10| nádasokba, barlangokba, erdõkbe, külföldre. Oly emberek,
2914 1, 10| anyjával este megy át az erdõn.~Egyszer, hogy az ajtó felé
2915 2, 8 | Hány hajtó kerítette az erdõt. Hány õzet, szarvast, vaddisznót
2916 3, 2 | Ezek valóban a szülõktõl erednek - mondotta végre a lektor. -
2917 2, 6 | S még azon éjjel útnak eredtünk. Hazavezettem a Bakonyon
2918 2, 6 | Mink is kisvártatva utána eredünk. Betérünk hozzá. A kép ott
2919 1, 12| hogy két gyerek sárkányt eregetve száguldott el mellettük,
2920 2, 12| arccal, de már a szokott erejében jelent meg a szigeten.~-
2921 1, 7 | anyám! - kiáltotta torka erejébõl.~Az anyja épp akkor lépett
2922 3, 3 | ahová akarja, hanem a víz erejének kényére bocsátja? Hogyan
2923 3, 12| Ha vagyon nálad valami ereklye köved vagy csontod, segíts
2924 3, 12| oltárka aljába szentek apró ereklyéi voltak belerejtve. Persze
2925 1, 6 | javító komolyan felelte:~- Az ereklyékért mentek ide át a szomszéd
2926 2, 1 | Nem kifeszegették még az ereklyéket is az oltárainkból?~- Tudom.
2927 3, 10| van-e a kulcs?~- Nálam.~- Eressz be!~Jancsi gondolkodott,
2928 1, 6 | anyja könyörgõ hangja:~- Eresszék be: az én kódorgó fiam...~
2929 3, 4 | Meghízott, szinte tokát is eresztett. De öregebbnek látszott,
2930 2, 7 | májusi ebéd után a méhek eresztettek. Ábris fogta be a rajt.
2931 2, 8 | mint az apja. Csak a szeme érettebb, komolyabb tekintetû, mint
2932 1, 8 | amikor nem tanul. Jakab fiam, érezd õt máris testvérednek.~Jakab
2933 3, 7 | közeles-közel, hogy valamit érezhessünk a leheletébõl. Ám éjjel,
2934 2, 14| Az ég is mintha ünnepet érezne, tiszta kéken borult a sziget
2935 3, 18| álmot? Az illatát mintha érezné.~- A liliom...~Megrázkódott,
2936 2, 7 | mindig azt kelljen mondania, éreznie: „Jaj nekem! Én szerencsétlen
2937 2, 7 | Földön, amíg tisztára nem érezzük, hogy mikor azt mondom,
2938 2, 5 | Hirtelen indultak, csak egy eridjetek szóra, s õ nem is nézte
2939 3, 17| fehér gyolccsal törli le az érintések nyomát. Annak is remeg a
2940 3, 17| lábát. A keze remeg. Minden érintésre imádságot mormog.~A priorissza
2941 2, 3 | tilalmas volt. Férfikéz nem érinthette az apácát. Csak az utolsó
2942 2, 13| szilenciumot is.~A fõrendû hölgyek érintkezése a királyi udvarral ilyeténképp
2943 2, 8 | fölvett egy poharat. A poharuk érintkezett.~- A bor szent ital, hercegkisasszony -
2944 3, 2 | lektor. - Valami titkos módon érintkezhettek.~- De hogyan?~- Tudhatom
2945 1, 11| Isten õrizz, hogy pénzt érintsek. Add a gyóntatónak. Mert
2946 1, 8 | áldást kérsz a priortól, és érkezéskor is. Alázatosan megállasz
2947 2, 14| lámpástokat! A võlegény érkezik!~Minden szem az ajtó felé
2948 2, 4 | fõajtón. Jó néha váratlanul érkeznünk: meglepnünk a nyájat.~Elkerültek
2949 2, 8 | kiszállóján, hogy tér maradjon az érkezõknek.~- Helyet! Helyet! Helyet!~
2950 2, 2 | semmit. Csak most délben érkeztem, és mindjárt ebéd után lefeküdtem.
2951 3, 6 | majd neki, hogy éppen most érkeztetek. Vagy ha éppen aludna, vesperás
2952 2, 7 | egészséges-e, lélekben növekedõ-e, erkölcsben, tanulásban jó úton jár-e,
2953 2, 4 | hanem hogy az alázatosság erkölcsében gyakoroljam a szívemet.~
2954 1, 8 | tökéletes, alázatosságos erkölcsérõl való írás ezképpen: Történék,
2955 3, 6 | Leányom, vigyázz, a jó erkölcsök olyanok, mint a tûz: mértékkel
2956 2, 4 | Mire való a parancs? Nincs erõd rá? Add más kezébe a tisztségedet.~-
2957 3, 4 | bizalmatlanságot.~- A fiad csak erõgyûjtésért kötött békét - mondották
2958 2, 1 | maradva -, csak a kehelyért erõlködtem.~Bajcsy megtörülte az inge
2959 3, 3 | ne felejtsem.~Nyugalmat erõltetett az ajkára, de a hangja tompán
2960 2, 12| Szikárdusznak - a király nem erõlteti tovább Margitot.~- Hál’
2961 2, 2 | falak vastagok, és az ajtók erõsek. A tatár megtanított bennünket
2962 3, 4 | hogy a pápa követe elõtt erõsíttesse meg a megegyezést: István
2963 3, 10| feltámadna ellene a fia, legyen erõskezû szövetségese.~A harmadik
2964 2, 7 | hogy a lelkünk tisztuljon, erõsödjön.~Jancsi újra a fejét rázta:~-
2965 3, 10| Nagyobbodott is. Hatalmasabbá is erõsödött a nyugati államoknál.~A
2966 2, 8 | gyümölcsök színéhez. Valami erõszakos légy azonban ott röpködött
2967 3, 5 | emésztette, hogy István úgy erõszakoskodik az apja ellen. A csatának
2968 3, 4 | Egy Miskóc Panyit nevû erõszakoskodó, máskülönben vitéz ember
2969 3, 4 | károsult rátört a szomszédjára. Erõszakoskodtak, veszekedtek. A két király
2970 2, 5 | Hozzád könyörgök a porból, én erõtlen földi semmi, beteg ágyon
2971 2, 10| borulnak a lábához a püspökök, érsekek, hercegasszonyok; a pápa
2972 1, 5 | szól egy másik. - Mihelyt érsekünk lesz, a király visszaengedi
2973 2, 13| külön is jutott egy-egy erszény pénz - többnyire újveretû
2974 2, 6 | gyomra, mint nekem. Egyazon értéke volna ennek az életnek az
2975 1, 6 | aranyozott lécvég, és más efféle értékek.~A Duna vizébe rejtett kõ
2976 3, 6 | tartogatnia. Mink csak égi értékeket ismerünk.~Mit szólsz erre!
2977 2, 5 | prior ugyancsak becsülte az értékes kehelyért. „Fráterkám”, „
2978 2, 1 | szólt csodálkozóan - és értékesek. Látszik, hogy vitéz ember
2979 3, 6 | szerzetesnek nem szabad semmi értéket tartogatnia. Mink csak égi
2980 3, 10| egy megbecsülhetetlen értékû feszület - Krisztus igazi
2981 2, 2 | délután vagy este, mikor az értelme fáradt. Délelõtt sose. Késõbb
2982 1, 10| élnek, amiket nálunk nem értenek már, mint amilyen sógor
2983 1, 8 | egynehány levelet olvasott fel. Értesítések voltak azok a másutt való
2984 3, 4 | megérkeztek. A prior a kapus értesítésére fölkelt az asztaltól, és
2985 2, 9 | rázta:~- Nem, atyám. Mikor értesítettek, hogy már közelednek, letérdeltem
2986 1, 8 | már valamit - kapott az értesülésen a pap -, miféle klastrom
2987 2, 13| megold. Amint Béla király értesült, hogy Ottokár szívesen véset
2988 2, 10| izenjetek be, és imádkozok értetek. Isten meghallgat engem.~-
2989 1, 6 | fordították a szót. (Azon idõben értettek az apácák is latinul.) Hát
2990 3, 8 | dézsának a másik fülét...~Ebbõl értheted, János fráter, hogy a priorisszánktól
2991 3, 12| fõztek vacsorára, s a fazék érthetetlen okból meggyulladt. Szabina
2992 1, 10| élünk hússal...~A szavak érthetetlenné váltak. A novíciusok megálltak,
2993 1, 10| különbözik a miénktõl. Nem értik, mi az ablak, mészáros,
2994 3, 6 | olvasni, mint ahogy mai idõben értjük az olvasni-tudást. A klastromokban
2995 1, 6 | fordított is a nyárson, és értõ kézzel csöpögtette a borjúra
2996 1, 6 | mondom, hogy az én fiam.~- De értsd meg: nem szabad. A regula
2997 1, 11| csak a testi tisztaságot értsed, hanem a lelkit is. Gondolnod
2998 3, 3 | az ügyét. Valóban bûnös érzés-e? Õ nem érezte bûnnek. De
2999 2, 7 | bûnbe esni! - ez volt az õ érzése is.~A prior száz korbácsot
3000 3, 12| ajkad imádkozik, hanem az érzésed is. Érzéssel való imádkoznunk.
3001 3, 12| csak vezetõi legyenek az érzésednek.~Aztán fígyelmezni kezdtek
3002 3, 2 | írásom: szívem megáradt érzéseinek kiömlése.~A levél itt megszakadt.
3003 2, 3 | szömötökkel - kezdte pislogva, de érzéses, gyászos hangon -, mik vagyunk?
3004 3, 12| imádkozik, hanem az érzésed is. Érzéssel való imádkoznunk. A szavak
3005 2, 14| pásztorbotot, és átlépkedtek Szent Erzsébetnek az oltárához. Ott már az
3006 2, 8 | falra festett képeket. Szent Erzsébetre rámutatott, és tisztelettel
3007 3, 4 | az apa és a fiú serege.~Esdeklõ imádkozásaiban a szentség
3008 3, 11| nem hagyta az én ajkamat! Esedezve kérlek, bizonyítsd meg valamiképpen,
3009 1, 8 | arra vigyázz, hogy mikor esel, esés közben a két térdeddel
3010 1, 12| valamit hadd kérdezzek - esengett az asszony. - A szekerest
|