Part,  Chapter

 5018  1,  6 |                    nyújtotta a hajlott hátú Humbertusznak a klastrom kulcsait, viszont
 5019  3,  3 |                       felelte Jancsi keserû humorral.~János fráternek olyanná
 5020  2,  11|                   mondották.~- Lám, a veres huncut!~- Bezzeg izzad a barát!~-
 5021  1,  8 |                magas barát, õszecske már és hunyorgó szemû, de a szemében erõ
 5022  2,  2 |                  Pergõ nyelvvel beszélt, és hunyorogva, mosolygó szemmel pillentve
 5023  3,  17|                      A pap belépésére félig hunyt szeme megrezdült, de nem
 5024  1,  4 |                  fordul a levegõben. Háttal huppan az útra, csaknem a sárba.
 5025  1,  7 |                    egy szürke kis szõrlabda huppanik le a magasból épp a lába
 5026  2,  1 |                     gyûjtött, és a pincékbe hurcolkodott. Hogy én mennyi csehet levágtam
 5027  3,  9 |             hallgatta a falakat reszkettetõ hurrogást.~Olyan csendesség lett ott
 5028  2,  11|                 ráncai barázdálták.~- Ilyen hurut - hákogta a fejét csóválva -,
 5029  1,  8 |                  szeme mosolygós.~Homályos, hûs folyosón avult kõlépcsõhöz
 5030  2,  2 |              megszokta a szerzeti életet. A húsevéstõl nehéz volt elszoknia, noha
 5031  1,  11|                      Szentkereszt ünnepétõl húsvétig alighogy táplál­kozol. Húst
 5032  2,  4 |                  két apáca fiatal. Az egyik húszéves-forma, fekete kendõs. A másik
 5033  2,  14|                   hossza meg az oltártérben huszonhat méter, a hajóban tizenöt. (
 5034  3,  4 |                     a hetvenkét vármegyébõl huszonkilencet átenged a fiának. A tiszatáji
 5035  2,  6 |        vezeklésemhez, hogy elmondjam.~- Tán huszonnégy esztendõs voltam, mikor
 5036  3,  13|                   Béla herceg meghalt.~Alig huszonöt éves volt, viruló egészségû,
 5037  3,  9 |                    miséztek az apácáknál, a hûvös-fehér boltozatok alatt, s Jancsi
 5038  1,  2 |                 érkeztek a Gellérthegy alá. Hûvöske tavaszi nap volt az. A hideg
 5039  2,  8 |                többi állva maradt.~Kellemes hûvösség volt a teremben. Az asszonyok
 5040  2,  1 |            kovácsfújtató.~- A kutyafáját!~A huzakodásban nem érezte, hogy Jancsi
 5041  2,  1 |                    is azonosak voltak.~Csak huzakodtak, csak szuszogtak, olykor
 5042  2,  10|                    és kedves ember! Hát mit húzódozol tõle? Ha azt mondottad volna,
 5043  1,  12|             felkeltek. Jancsi Szikárduszhoz húzódva bámulgatott Margitra.~A
 5044  1,  11|                     egy követ.~S válla közé húzta a fejét.~Márton fráter azonban
 5045  1,  5 |            felhúzták csigán. Három harangot húztak fel. A nagyobbik akkora
 5046  1,  12|                 vörös, mintha égõ kályhából húzták volna elõ.~- Vannak bent -
 5047  1,  10|                 magunkkal. A gombát nyársra húztuk, megsütöttük, megsóztuk.
 5048  1,  10|                     A csuklyát jól a fejére húzza. Felmászik a fára: belekurkász
 5049  2,  6 |                   és ott is maradt. Az 1250-i hadjárat volt az, mikor
 5050  1,  6 |                    álmodta, hogy nyúlánk és ibolya szemû. És hogy mindig a
 5051  1,  5 |               Kettején kénszín-sárga, egyen ibolyaszínû. ~Egy hatéves fiúcska is
 5052  1,  6 |                    gyenge pirossága; és egy icipici kis barna lencsike az állacskája
 5053  2,  2 |              ecetben, amennyi jólesik. Este idd. Aznap ne egyél semmit.
 5054  1,  6 |              apácához fordul:~- Tessék csak ideadni a poharat.~S hasra a kútkáván.
 5055  2,  10|                    hozzatok. Mi megtörtenik idebe?~- Õ, Istenem - felelte
 5056  3,  10|                   gyümölcs!~...Mit várhatok idebent? - borongott keserû tûnõdéssel
 5057  2,  1 |                     birkózás izgalma még az idegeiben rezgett. Már elõbb is szólt
 5058  1,  4 |            beleszúrja-e a lándzsáját minden idegenbe?~Mégis bevizsgálódott. Kert
 5059  1,  8 |                   és hideg, apró szeme igen idegenes volt neki.~- Nem gonosz? -
 5060  2,  10|                   azt mondottad volna, hogy idegenkedel tõle, mindjárt úgy beszélünk,
 5061  2,  9 |               akarja. Lehet, hogy Margit se idegenkedik tõle. Csak az a kérdés,
 5062  1,  8 |             ünnepiesen. - Ne nézz rám olyan idegenül, hanem mint atyádra. Hát
 5063  3,  3 |                    klastromba tegyelek? Hát ideiglen nem teszlek egyikbe se.
 5064  1,  11|                 enyém. Csak az a tiéd, amit ideiglenesen a föllebbvalók neked használatodra
 5065  1,  6 |                   Margitka kedvéért. Szabad idejében madarat szed majd neki,
 5066  2,  1 |             mégpedig hogy Karaton fejedelem idejébõl való.~- Nem lehet az.~-
 5067  3,  3 |                    volna... Szerencse, hogy idejekorán megtudtátok! No, néhány
 5068  2,  6 |             vadászni megyek, lóra ültem, és idejöttem Budára. A lovam még a határban
 5069  2,  2 |                     bünteti õket csak véges idejû büntetéssel. Világot teremt
 5070  2,  2 |                      vagy külsõ országokból idekalandozott hercegleány. Mert azt mondják,
 5071  3,  6 |           veszedelem. A koldusokat is ugyan idekapatta a nagy könyörületével. Majd
 5072  3,  6 |                     a fejedelemasszonyt, és ideküldöm. Addig bizonyára felébred
 5073  1,  8 |                    Gyõrött nevelték föl. Az idén hozták ide, hogy tanuljon
 5074  3,  4 |                     két jó társam az elmúlt idõbõl.~A sógor kelletlenül nyújtott
 5075  3,  10|               sziget esti csendje.~Talán az idõjárás okozta, hogy Jancsi maga
 5076  2,  1 |                 nincs messze semmi. A rossz idõjárást békével szenvedjük.~- Nem
 5077  1,  6 |                késõbb gondolt arra; késõbb, idõk elmúltával.~Akkor csak utánuk
 5078  3,  14|                szolgálta õket. A hideg, rút idõkben, mikor egyik szórornak sem
 5079  1,  8 |                Marcellusz bólintott:~- Örök idõkre épült! Áll az a klastrom
 5080  3,  3 |            kezdõdött a kutatás. Nem volt rá idõm. E nyilatkozatom után merõben
 5081  2,  13|                   Margit. - Istenem, mennyi idõn át vétettem a regula ellen!~
 5082  1,  10|                száraz, meredt derekú barát, idõses. Azt Tádénak szólítgatták.~
 5083  3,  16|               temessék a kisudvarra. Õ több idõt töltött a templomban, mint
 5084  3,  7 |                 hogy a templom ablakát kell idõvel javítani. A prior engedelme
 5085  3,  10|                     éppen különféle követek idõztek, görög, bolgár, cseh, francia
 5086  2,  7 |                  nagy fensõséggel nézett az ifjúra.~- Haj, hol vagy te, Jancsi?
 5087  2,  1 |                  elég vót. Pihentem is 1260-ig. Akkor jött a hír, hogy
 5088  3,  8 |                   Juditot, s vele a somogyi Igalt is odaajándékozta az apáca-klastromnak.~
 5089  2,  1 |                     én egy pár jó ökröt tíz igáslóér!~A két barát újra összetanakodott.~-
 5090  1,  9 |                   többi novíciusra.~- Nincs igazad - mondotta Dsidsiken mosolygó
 5091  1,  6 |            Összecsoportosulnak. A ruhájukat igazgatják. A port veregetik a ruhájukról,
 5092  3,  10|                   kapusszobában a mécseskét igazgatta, amely a kereszt és Mária-kép
 5093  1,  6 |                  kéret a priorissza szóror: igazítanátok ide egynehány szegényt.
 5094  1,  11|              összeláncolva, csak korbáccsal igazítható rendre.~Jancsi erre is csak
 5095  2,  2 |                 Emeli fél karral a beteget. Igazítja a másik kezével a párnáját.~
 5096  2,  2 |                     kiszabadítsd? Jó életre igazítsd. Nem vagy-e kész rá, hogy
 5097  1,  6 |              ijesztésére mondták? Mégiscsak igaznak kell lennie, mert hiszen
 5098  2,  2 |                   tigriskörmû király. S így igazodik helyre a bûn a vezekléssel.~-
 5099  2,  6 |                  Hasztalan. A beszédük csak igazolta a fráter mondását, hogy
 5100  1,  8 |                   is fehér. A szeme fekete, igen-igen szép fekete.~- A királyt
 5101  1,  1 |                    mindenkinél többet ér... Ígérd meg, hogy... amiket elmondok...
 5102  1,  1 |                       legjobban szeretsz... Ígéred?~A fiú rábiccentett.~- Tulajdon
 5103  2,  10|                      bólintott Margit. - Az ígéreted nagy vigasztalás nekem.
 5104  3,  4 |               csalják. Nagy adományok, nagy ígéretek mozgatták meg egyenként
 5105  2,  14|                   feleli a négy leány.~- És ígéritek, hogy megõrzitek a tisztaságtokat
 5106  2,  14|                    tisztaságtokat örökké?~- Ígérjük.~Az érsek mind a két kezét
 5107  2,  4 |               Jancsi nem feledkezett meg az ígért imádságról se. De vasárnapra
 5108  2,  10|                  beszélj! Szenvedes viraga. Iggen-iggen szép!~A belsõ ajtó megnyikkant.
 5109  2,  1 |                 tengerbe is beleugrott nagy igyekezetében, de mindgyárást vissza is
 5110  1,  12|                 esténkint a beteg hátát, és igyon a fûnek a fõzetébõl azon
 5111  2,  6 |                fenntartói a Földön: együnk, igyunk, szaporodjunk, járjunk szép
 5112  2,  2 |                     efféle napokon, de bort ihatnak minden napon.~Közben a kárpit
 5113  1,  6 |                    kancsóra.~- No, most már ihatsz.~Jancsi ivott vagy két kortyot,
 5114  2,  11|              cselédasszonyra. - Nem igaz-e! Ihol-e a trombita, amit vettem
 5115  2,  13|                     voltak. Ottokár ugyanis III. Béla leányának, Konstanciának
 5116  2,  1 |                  kard, harminc is - dárdák, íjak, puzdrák, paizsok, bölényszarvak
 5117  2,  6 |               belocsoltam szarvasvérrel. Az íjamat, puzdrámat, lándzsámat,
 5118  3,  11|               terjedez...~- Jézus! Mária! - ijedeznek az apácák.~S futnak a víz
 5119  1,  6 |                    lába össze volt kötözve. Ijedtre kerekedett szemmel nézett
 5120  3,  17|                     van változva az arca az ijedtségtõl.~Egy apáca hátul hangosan
 5121  3,  16|                     Tegnap ugyan meg voltam ijedve, hogy elállott a szavad.~
 5122  1,  6 |                    az ördög? Vagy hogy csak ijesztésére mondták? Mégiscsak igaznak
 5123  3,  4 |                    szintén magyar és izmael íjgyártók és tegzesek.~Mindeniknél
 5124  3,  4 |               emelgették, hogy könnyû-e. Az íjgyártóknál meg el is lõttek egy-egy
 5125  1,  12|                   oszt egyszerre megmondja: iksz, piksz...~E végevárhatatlan
 5126  1,  5 |             kérésére. És hogy Humbertusz úr iktatja majd a királyleányt az apácák
 5127  1,  6 |               konyhából jóízû pecsenye-szag illadozik ki az ajtón. A küszöbön
 5128  1,  3 |                 Persze nem azon a kis ajtón illant ki, hanem egy nagyobbon.
 5129  3,  18|               látott-e, vagy csak álmot? Az illatát mintha érezné.~- A liliom...~
 5130  1,  6 |                    embert lát a vöröshagyma illatával teljes gõzben az üstök és
 5131  3,  14|                     látnak az oltárukon!~Az illatgyûjtésrõl nem beszélt Jancsi senkinek.
 5132  1,  6 |                    borjúpecsenyében, meg az illatos diós-süteményben.~A dióról
 5133  3,  7 |                     éjjelen? Mért fehérebb? illatosabb más virágoknál?~És tovább
 5134  3,  7 |                   titkolódzik nappal? Miért illatozik éjjelen? Mért fehérebb?
 5135  3,  4 |                Másutt ismét nagy halom cipó illatozott a gyepre terített ponyván.
 5136  1,  8 |                    A folyosót fõtt birsalma illatozta be.~Az udvar házias, munkás
 5137  3,  7 |                     sötétben, és édes-finom illattal árasztja el a kertet.~Mért
 5138  3,  14|               nyílott ki húsvét felé. Az is illattalan volt.~Akkor a prior megengedte
 5139  3,  18|                 metszéssel elvágja.~Ó, hogy illatuk nincsen!~Dehogy nincs; hiszen
 5140  2,  1 |              nótádat se látod. És ha valaki illatvizet csöppent rád titokban, azt
 5141  1,  6 |                     apácák boldogan.~Jancsi illedelmesen és szorongó szívvel kel
 5142  2,  8 |                 vélekedik-e? De a klastromi illemtudásba ütközött volna a kérdése.
 5143  2,  8 |                        Margit felöltözött-e illendõen?~- Új ruhát öltött - felelte
 5144  3,  4 |                      Fel is mentem volna én illendõképpen, megmondtam volna a szándé­
 5145  2,  6 |                     megvannak, és éppen rád illenek. Fegyverei is a tiéid.~Nagy
 5146  2,  4 |                belõl, egymáshoz olyanformán illeszkedve, ahogy két kockát az élével
 5147  1,  8 |                     fiúnak a nyaka gödréhez illesztett egy ócska csuhát, s megkrétázgatta
 5148  2,  14|                     a koszorút, és a fejére illesztette Margitnak, aztán a három
 5149  2,  4 |                  ahogy két kockát az élével illesztünk egymás mellé. Jancsi az
 5150  3,  2 |                sarkán. Két kis fakéreg közé illesztve, hogy el ne dõljön.~Minek
 5151  3,  18|                       Neked neveltem. Téged illet, Istennek lilioma!~S ahogy
 5152  2,  8 |                    elfogadja.~Jancsi azt az illetlenséget követte el, hogy megállt.
 5153  1,  8 |                    tanítalak. Tudod-e, hogy illetlenül ettél? Szerzetesnek nem
 5154  2,  8 |                kosárban. Finom ujjai szinte illettek a gyümölcsök színéhez. Valami
 5155  3,  12|                  vallotta esküvel Szerennay Ilona (a pápa követe elõtt), hogy
 5156  2,  13|                 Olimpiádesz a leányával.~Az ilyén látogatások alkalmával a
 5157  1,  8 |                     klastromokban is vannak ilyenek. Összesen hárman. Minden
 5158  3,  6 |           Olimpiádesz, hogy ne tegye. De az ilyenekben nem engedelmes. Csak mikor
 5159  3,  17|                hóban a kórházba. Nem árt az ilyennek a hideg!~Másnap szombat
 5160  2,  7 |               gyónásban cselekedte. Nyíltan ilyesmit kirakni, és ráadásul még
 5161  2,  13|              érintkezése a királyi udvarral ilyeténképp a klastromban történt. Abban
 5162  2,  7 |                      Tehát a gyapjút is. És ilyeténképpen a csuha is Isten teremtése.
 5163  3,  12|                    Istvánt várakoztatta meg ilyképpen, az bizony bement a templomba,
 5164  2,  3 |                     Mihály arkangyalt, hogy imádjanak érette.~És imádjuk Szent
 5165  2,  3 |             letérdelt:~- Szerelmes barátim! Imádjunk e szegény asszonyember lelkéért,
 5166  3,  4 |                    és a fiú serege.~Esdeklõ imádkozásaiban a szentség hírében meghalt
 5167  3,  12|                  Hát kezdtek figyelmezni az imádkozásaira is. Bámulták, hogy milyen
 5168  3,  12|                   Margit pedig folytatta az imádkozásait.~Azokban a napokban a kórházban
 5169  3,  6 |                    Mindennek van határa. Az imádkozásnak is.~Jancsi körülnézett a
 5170  1,  8 |                  nem fért a fejébe, hogy az imádkozáson, éneklésen túl úgy hallgat
 5171  2,  10|                  feleltem. - Még mindig ott imádkozgat a kóruson. Nem mer kijönni.
 5172  3,  4 |                    Ha imádkozásra gondolok, imádkozhatok én akár a kazal tetején
 5173  3,  6 |                   segíteni a szegényen? Nem imádkozhattok-e értük, hogy Isten segítsen
 5174  3,  18|           összekulcsolt öklükön nyugasztva.~Imádkoznak-e? Alusznak-e? - Jancsi nem
 5175  3,  12|                   jó, megtanítalak. Mielõtt imádkoznál, ajánld lelkedet és testedet
 5176  2,  8 |              világban mindig kell valakinek imádkoznia a királyi családokban is.~-
 5177  3,  12|                   érzésed is. Érzéssel való imádkoznunk. A szavak csak vezetõi legyenek
 5178  3,  6 |                  egyiket meglátta Margit az imádkozóhelyérõl, s egy jó kápát küldött
 5179  3,  12|                     Épp ma várom.~- Hát jó: imádkozom érted. De imádkozzál te
 5180  1,  8 |                   mondok Herbartnak -, ránk imádkozta a kis boszorkány az esõt!~
 5181  3,  11|                   másnak senkinek.~- No, és imádkoztatok, Kinga?~- E névre Jancsi
 5182  1,  12|                     Jaj, édes fiam, mennyit imádkozunk. Az úri kisasszonyok még
 5183  2,  2 |                     otthon van, szüntelenül imádkozza a cellájában vagy a kerengõn
 5184  2,  2 |                    olvashatja. Azért nem is imádkozzuk.~- Hát Szent Ferencnek súlyos
 5185  2,  6 |                  lelkedet. Isten helyett õt imádod. És inkább kívánod a földi
 5186  3,  15|                    is imádkoztak bent. S az imádság-részek végén Margit mindig velük
 5187  3,  10|                 Mária-kép elé könyökölt, és imádságba fogott. De csak az ajka
 5188  3,  2 |                     hát, hogy akkor egyszer imádságokról beszéltek... De többször
 5189  2,  5 |                Vesperásig dolgozott ezen az imádságon, nem a megépítésén, hanem
 5190  2,  1 |                      Az imádság csak szusz. Imádságtól a ló se indít.~Az orvos
 5191  2,  3 |                   színe elõtt, hogy Isten û imádságuk miá bolcsássa meg minden
 5192  3,  5 |                koronás fejû emberek leányai imádták Szent Domonkos öltözetében
 5193  1,  10|               helyett a tuli, orvos helyett imecs. A mészárost kaszab-nak
 5194  1,  3 |             kémlelõn pillantott reá. Tovább inalt.~Valami szép, fehér márványküszöböt
 5195  1,  4 |                  metszett a lemezekbõl.~Egy inasfiú - fekete szemû olasz az
 5196  1,  4 |                     meg az úton. Az asszony indigó színû, durva, kék ruhába
 5197  2,  1 |                   szusz. Imádságtól a ló se indít.~Az orvos vállat vont, és
 5198  2,  1 |                  német baráttól.~Most azért indították õket útnak, mert egy apáca
 5199  2,  8 |               ágyúlövés is jelezte volna az indulásukat, ha az ágyút már feltalálták
 5200  1,  9 |                    a helyet! - felelte Timó indulatosan. - Ha egyszer bent van,
 5201  3,  8 |               ispáné. De kérlek, fráter, ne indulj fel annyira! Hiszen ez borzasztó,
 5202  3,  3 |                      No, fogd ezt a zsákot. Induljunk Isten szent nevében!~
 5203  1,  11|             megverné a kezét, mielõtt lopni indulna? A vadállat ha velünk van
 5204  2,  12|                    botját a sarokból.~Ahogy indulnának, Marcellusz megállt az ajtóban.~-
 5205  2,  11|                   jelentkezett. Vajon útnak indult-e? A királyi családból se
 5206  3,  12|                  hallottam, s arra mindjárt indultam is.~Egyszer, hogy a bátyját,
 5207  2,  10|                     Jancsi annyira meg volt indulva, hogy csak némán és nedves
 5208  1,  6 |                     fogadta. Fehér templomi ingben állt ott az érsek, s kis
 5209  1,  8 |                   hangot se:~- Gyûrd fel az inged ujját - susogta Jakab a
 5210  1,  10|                   õrizzen. Az ördög annyira ingerelt a hús szagával. Tizenöt
 5211  3,  2 |                    én? - vonta fel a vállát ingerülten a lektor. - Én nem leveleztem
 5212  1,  6 |                   anyja áll elõtte a tiszta inggel. Rózsabokor, béka, szép
 5213  1,  6 |                   tovább repedezett, sõt az ingrõl is leesett a nyakat foglaló
 5214  1,  6 |                    díszkövein, aranycsipkés ingvállán és az urak bogláros dolmánykapcsain.
 5215  1,  6 |                ráimádkozik a vízre, mielõtt inna. Õ is imádságot érez. A
 5216  1,  6 |                   rákiáltott:~- Elõbb talán innál! Kitõl tanultál te enni?
 5217  1,  6 |                  percekben. Hogy õ adhatott innia! Hogy ott láthatta a kedves
 5218  3,  2 |                    a gondolat is szenvedés. Innod adunk a felejtés vizébõl...~-
 5219  2,  1 |                     már, hogy a csaták hõse inog, ha mozgatja. De mégis erõsen
 5220  3,  6 |                 regulák könyvére s erkölcsi intelmek könyvére. Bibliát és szentek
 5221  1,  8 |                   Dezsõ fráter. Holmi szent intelmeket olvasott. Közel tartotta
 5222  3,  9 |                     Deus in adjutorium meum intende! - hangzott a kar egyik
 5223  1,  6 |                 kukta folytatta:~- A hegyen intenek majd zászlóval. Akkor tesszük
 5224  2,  3 |                    tehát neki is intett.~Az intés azt jelentette, hogy õk
 5225  2,  8 |                 ezzel véget ért.~Marcellusz intésére Jancsi félrevonta a kárpitot.
 5226  1,  1 |                 mellé, ahogy az apja a keze intésével megjelölte.~Mikor elkészült
 5227  2,  3 |                    fölemelte utána a fejét, intésül a kantrixnak. Az apácák
 5228  2,  3 |                     de feledé. Engede ördög intetének, és evék a tiltott gyimelcsbül.
 5229  2,  9 |                   országos kérdéseket Isten intézi.~Marcellusz pillanatra rábámult,
 5230  1,  6 |                    a prépost? Ha sokáig nem intézkedik, és az ebédek szünetelnek...~
 5231  3,  10|               nemcsak földbirtokos úr volt, intézõje is lett a nemzet sorsának.~
 5232  2,  7 |                   kezével is egybefoglalóan intve. - Mind úgy bukott be a
 5233  2,  1 |                    Hiába feszítették meg az inukat, a szekér nem mozdult tovább.~
 5234  3,  10|                   és telepített le értelmes iparosokat. A zsidóság is visszatért.
 5235  1,  8 |                     folytassam, hát ott van Ipolt ispán úrnak a lánykája is,
 5236  3,  13|             forgatott a fejében jószándékot irántuk.~Az öreg királyt gyakran
 5237  3,  17|                      és a szoba minden fala irányába hint vele.~A fráterek és
 5238  1,  4 |                közepén találta, amint az út irányán tanakodtak. Jancsi már akkor
 5239  2,  2 |                  megzökkenése térítette más irányba a gondolatait. Az álma fordult
 5240  1,  6 |                     gondolat a sziget fáira irányozta a szemét.~A fákat bizony
 5241  1,  12|                   maradt, a szemét a földre irányozva.~Margit egy leánytársa karjába
 5242  2,  9 |             Különben micsoda kicsinységekre irányozzátok ti az eszeteket? Hogy a
 5243  3,  3 |                   az iratcsomót.~- Kinek az írása ez?~Jancsi szeme elkerekedett.
 5244  3,  6 |                Szent Márk evangélistának az írásából olvasta a szenvedés történetét:~...
 5245  3,  3 |          csendességben megszólalni:~- Az én írásaim.~- Kinek küldted?~- Senkinek,
 5246  3,  6 |                   ha négy-öt nõ-szent élete írásának az olvasásában volt gyakorlott
 5247  3,  3 |                    szenny nem volt abban az írásban! Ha megmagyarázhattam volna...
 5248  2,  4 |                   tudsz írnya. Olvasható az írásod?~- Olvasható - felelte Jancsi -,
 5249  3,  2 |                    olyankor kiönt.~Ez az én írásom: szívem megáradt érzéseinek
 5250  3,  3 |                    De hogy akadhattak rá az írásomra?~Eszébe vágódott Jakab óvatos
 5251  1,  8 |                  János fráter -, nálunk van írástudó ember. Négy is. Legkivált
 5252  3,  6 |                     a papok fejedelmi és az írástudók, miképpen õtet álnoksággal
 5253  2,  6 |                      de az ördög ha levelet írat, embert is kerít hozzá,
 5254  3,  2 |              átfitette. A fonállal átkötött iratcsomó a szemükbe ötlött. Szikárdusz
 5255  3,  2 |                      valami régi történelmi iratnak a másolása. De csak egynéhány
 5256  3,  2 |                   mûhelyben, hát letette az iratnyalábot a munkaasztalra.~Ahogy az
 5257  3,  6 |                 hogy Jakab asztala tele van iratokkal és nagy folió könyvekkel.
 5258  2,  5 |            Kedvetlen töprengéssel bámult az iratokra.~...Elvégre is - gondolta
 5259  3,  1 |                     várhatott. Kérõ levelet íratott az apjának, hogy adjon neki
 5260  3,  4 |                     közéjük, és sebgyógyító íreket kínált. Nagyobb kelete volt
 5261  2,  13|                  prior megengedheti. Hiszen irgalmas cselekedetre való. Mire
 5262  2,  5 |                   hozzád fordulok, jóságos, irgalmassá­gos Szent Asszony!~Hozzád
 5263  3,  6 |                        Hiszen szép, szép az irgalmasság, de mégis különbség vagyon
 5264  2,  3 |                 Úrnak, mert jó, örökös az õ irgalmassága...)~A harang megszólalt.~
 5265  3,  12|                     te könyörületességed és irgalmasságod?~- Ó - nyögött fel a nagytestû
 5266  2,  2 |                    Foghatatlan, véghetetlen irgalmasságú Isten...~- Ez az. Hát Szent
 5267  3,  17|                    engemet te haragodban... Irgalmazz énnekem... Siralmammal,
 5268  2,  3 |                 kegyelmét ez lélekért, hogy irgalmazzon ûneki, és kegyelmezzen,
 5269  1,  11|                 kegyelme veled vagyon. A mi irgalmunkat azonban megígérhetjük, ha
 5270  2,  1 |              gyíhekelés, meg a hét keserves irgalom emlegetése.~De ez az utolsó
 5271  2,  6 |                  kiloptam a perselybõl.~Mit írhat nekem?~Alig is vártam, hogy
 5272  3,  2 |                    lektor írta. Csak Jancsi írhatta.~S olvasta volna tovább
 5273  2,  3 |                     Jó teremtés volt, kissé irigy, kissé civakodó, de mégis
 5274  1,  8 |                 terefere, apró civakodások, irigykedések... „Volt egy gyûrûm... Aranyos
 5275  1,  2 |             burkolódzva, a zsákokon. Olykor irigykedve nézett a szekeres nagy,
 5276  3,  6 |           elmosolyodott:~- Érdekes, hogy az irigység még ilyen mezõn is felüti
 5277  3,  7 |                      De Jancsi mégis jámbor irigységgel csodálta a nemesebb fajú
 5278  1,  8 |                     Ez ám a tudós ember. Ez írja a legszebb könyveket. Reggeltõl
 5279  3,  3 |                     tudta mire vélni. Annyi irkafirka hevert ottan. Ha megturkálták
 5280  3,  3 |                  amit nem írómester írt.~Az irkálásaira hát nem is gondolt. De eszébe
 5281  3,  2 |              Jancsinak? Õrá nem bíznak soha írnivalót. A könyvekre Dezsõ fráter
 5282  3,  3 |                   oktalanság volt papirosra írnom, amiket gondoltam! De miért
 5283  2,  4 |                  akkor írd le, hiszen tudsz írnya. Olvasható az írásod?~-
 5284  1,  9 |                     melyik milyen színû.~Az íróasztal az ablakfülkében állt. A
 5285  3,  2 |                 nedves.~Tehát Jancsi fráter írogat is!~Mért ír? Miket ír? Talán
 5286  3,  2 |               amiket az ifjabb János fráter írogatott és adott be. Neked, priorissza
 5287  2,  4 |                 Jancsi -, de csak ha lassan írok.~Margit akkor hozzáfordult:~-
 5288  3,  3 |                   is elolvassanak, amit nem írómester írt.~Az irkálásaira hát
 5289  3,  6 |                  nem talált elég nagynak az írósága kifejezésére.~- Hát aztán
 5290  2,  9 |                   felelt:~- Máté fia János, irsai.~- Nem ismerem. De jobb
 5291  3,  2 |           Legfeljebb kétnapos. Nem a lektor írta. Csak Jancsi írhatta.~S
 5292  2,  2 |                szórornak. Mondd, hogy nekem írtad le. Vagy ne add neki, hanem
 5293  2,  5 |                     oz chillaguc fulut.~Így írtak akkori idõben. S írni csak
 5294  3,  5 |                     nem: a magyar a magyart irtotta.~A csata elsõ felén az öreg
 5295  1,  4 |                     az anyjával. A fákat is irtották már - három jobbágy fejszézte
 5296  2,  1 |                Szent János mártírok napján. Irtózatos viharban, mennydörgés és
 5297  2,  1 |               négyezerre valót. De a király irtózatosan megbúsult ellenük. Azt mondta,
 5298  2,  7 |                 ember. A szerzetesnek pedig irtóznia kell a testiségtõl. Láttál-e
 5299  1,  8 |                 láncokat. A koponyáktól nem irtózott meg. Úton-útfélen hevert
 5300  1,  1 |                   járt. (Nem volt még akkor iskola Magyar­országon, csak egy-két
 5301  1,  1 |              munkára, aminõt gyerek bírhat. Iskolába nem járt. (Nem volt még
 5302  2,  1 |                     ember csak egy félelmet ismer: a bûntõl való félelmet.~-
 5303  2,  14|           bebocsátották, de voltak kétséges ismeretlenek: gazdag kalmárok és egyéb,
 5304  3,  6 |               Jakabnak a magaviseletét. Nem ismerhette az ügyet: nem vétkezett,
 5305  2,  11|                 magától:~- Eredj tõlem! Nem ismerlek!~Az asszony azonban csak
 5306  2,  1 |               hévvel beszélt, mintha régóta ismerné a két barátot. A szobát
 5307  2,  8 |                  már messzirõl meg lehetett ismerni a beretvált arcáról. Mellette
 5308  3,  4 |                  Jancsi is megölelkezett az ismerõs fráterekkel.~Aztán a két
 5309  3,  10|             szerzetes, hogy ez vagy amaz az ismerõse milyen szerencsés, milyen
 5310  2,  2 |                     szimatolt.~- Bizony nem ismersz meg, Jakab!~Jakab akkor
 5311  2,  2 |                    Aztán Jancsira nézett:~- Ismerted? - kérdezte könnybe ereszkedett
 5312  2,  3 |                    Mielõtt születtem volna, ismertél engemet...)~Rudolf orvos
 5313  2,  6 |                  hogy mit néz rajtam. Sosem ismertem. Kék szemû, halvány képû
 5314  1,  10|                   csak a miatyánkot kellett ismételgetni magában mindvégig.~A novíciusok
 5315  1,  6 |               Micsoda ebéd! Micsoda ebéd! - ismételgette a fejét ingatva. - Hány
 5316  1,  10|                 hosszáig.~Hat órakor megint ismétlõdött az ájtatoskodás. Prédikáció
 5317  3,  8 |                   az a... bestia?~- Rátoldy ispáné. De kérlek, fráter, ne indulj
 5318  3,  9 |          klastromajtón, és megfojtja azt az ispánleányt!~Aztán, hogy a királyhoz,
 5319  1,  6 |                Csupa hús és hús! A bort úgy isszák, mint a vizet! Humbertusz
 5320  2,  1 |                    esti homályban, távolabb istállók, ólak, meg egy csûr.~Valami
 5321  3,  14|                    alig egy kanálnyi. De az istállószag elnyomta.~Jancsi október
 5322  2,  1 |                 vagyis amint akkor mondták: istáp. Sarujukat a bal kezükben
 5323  2,  1 |                      Tegyétek le hát azt az istápot. Üljetek le. Mit esztek?
 5324  2,  7 |                     dohos. A lélek ellenben Istenbõl való valónk. A lélek nem
 5325  3,  11|                      Kútba esett! Hamar, az Istenért! Kútba esett!~Futunk a vasajtóra.
 5326  2,  1 |                    meg:~- Te talán nem vagy istenhivõ?~- Én csak azt hiszem, amit
 5327  2,  2 |                        Mar negy napja ez az istentelen nadha. Adj valami szer.
 5328  2,  11|               fölemelte a botját:~- Micsoda istentelenség ez! Takarodjatok innen!~
 5329  1,  8 |                   vagy a misére. Vagy ha az istentisztelet végén elõbb felkelsz, mint
 5330  1,  10|                 bakkantottak bele az öregek istentiszteletébe, mikor azt mondták, hogy
 5331  3,  10|                      Nem lehet-e odakint is istentisztelõ, tökéletes tisztaságú az
 5332  3,  4 |                      Inkább gyertek tik is. Istenuccse adunk egy rend fegyvert.
 5333  3,  17|               mindenható atyánk, örökkévaló Istenünk, hogy, e beteget ne hagyja
 5334  3,  17|                    mi szemeink a mi Urunkon Istenünkön, míg nem könyörül mirajtunk!~
 5335  3,  4 |                  bajok, Béla országrészébõl Istvánéba menekült. István elhitte
 5336  3,  4 |                     a jószágait.~A gazember Istvánhoz menekült, aki befogadta.~-
 5337  2,  5 |                      beteg ágyon szenvedõ - isz a hitvány kis bogár is minden
 5338  3,  3 |                  lassanként lepattogzott az iszaptakaró, s elõfehérlett helyen­ként
 5339  3,  11|                     ült, se nem szólt. Most iszik egy pohárnyi tejet.~Marcellusz
 5340  1,  6 |                   innen gyorsan, ahogy csak iszkolhat a láb!~- Eriggy - lihegte
 5341  2,  1 |                azért bocsáss meg, uram: nem iszok belõle. Templomnak kellett
 5342  1,  8 |                      ha áldás nélkül eszel, iszol; ha esküdözve tagadsz, vagy
 5343  3,  4 |              oldalán gyöngyház nyelû tõr.~- Iszol-e te is? - kérdezte vígan.~
 5344  3,  12|             beszólította:~- Kérlek, Margit, iszonyat már nézni, hogy micsoda
 5345  2,  2 | Széjjelrepegeti-hasogatja, veti a parázsra. Iszonyú büdösség. Az asszony jajgat.~-
 5346  2,  1 |                 Üljetek le. Mit esztek? Mit isztok?~- Köszönjük - bókolt az
 5347  3,  4 |                  más efféle.~- No hát akkor iszunk veled, Ábris, de csak egy
 5348  2,  8 |                  érintkezett.~- A bor szent ital, hercegkisasszony - mondotta
 5349  1,  6 |                      hogy az ördög étellel, itallal száll bé az emberbe?~Jancsi
 5350  3,  4 |                ügyekben az esztergomi érsek ítél.~Ezt a békekötést nagyjában
 5351  2,  9 |              pillogott.~- Nos, és milyennek ítéled a cseh királyt?~Margit mosolyogva
 5352  2,  14|                megismerés terjed, méltóknak ítélem õket reá.~Az érsek a két
 5353  3,  10|                  Domonkos és Csák Mihály és Itemér fia Imre. Persze az a két
 5354  3,  4 |                elõtt csapra ütött hordókból itták a bort a fegyveres nemesek.
 5355  3,  3 |                   kórusba. Engedelem nélkül ittam. Egyéb vétségre nem emlékezek.
 5356  3,  5 |                   fordult. Vele a diadaltól ittas, ordítozó had. Nem volt
 5357  1,  6 |                    és mosolyogtak.~- E! Hát itthagytak bennünket?~- Ne félj, no,
 5358  1,  10|                     megsütöttük, megsóztuk. Ittunk rá nagyot valamely forrás
 5359  1,  7 |                    a vedertõl, és maga dõlt ivásnak. Aztán gondolkodva nézett
 5360  2,  8 |            szubpriorisszával. Szemöldökének íve mintha magasabb volna a
 5361  2,  3 |                  király­lány volt dajkáját, ívelt szemöldökérõl, egyenes hátáról.
 5362  3,  2 |                    bevitt egy csomó teleírt ívet a könyvkötõ mûhelybe. Az
 5363  2,  1 |                     Micsoda? Azok az olajat ivó tücskök bírtak volna velünk?
 5364  2,  1 |                 nézett az orvosra. Sok bort ivott-e?~De az orvos csak nevetett.~-
 5365  3,  15|                fölkelt.~Rendezték a mécsét, ivóvizét Margitnak. A cselédjét,
 5366  2,  3 |                 gyimelcsnek oly keserû vala íze, hogy torkukat megszakasztja
 5367  3,  3 |           megtudtátok! No, néhány nap múlva izenek a fráterért.~Ez annyit jelentett,
 5368  3,  2 |           Megálljunk csak, hagy gondókodok. Izének-e: Kalára szórornak.~A két
 5369  2,  11|                   mondotta Szikárdusz. - Mi izenet vihették mást Ottokárnak,
 5370  2,  11|                férjhez akar menni.~- Azt az izenetet vitték?~- Nem tudom. De
 5371  2,  2 |                 végezõ mondatra.~- De hiába izengettünk - folytatta -, a tudós asszony
 5372  1,  12|                     takarta.~- Az öcséd azt izeni - folytatta a pap hangosan -,
 5373  2,  10|                  jóságos János fráter, csak izenjetek be, és imádkozok értetek.
 5374  2,  11|               követek távoztak Budáról.~Mit izent Béla király a csehnek? Nem
 5375  1,  11|                    rebegte:~- Loptam egy... izét is... egy követ.~S válla
 5376  2,  1 |                   alól pillogva.~A birkózás izgalma még az idegeiben rezgett.
 5377  2,  14|                   befeketézésére, szokatlan izgalommal készültek.~Sohase történt
 5378  3,  4 |                  klastrom csendes lakóit is izgatja. Napról napra mondták is
 5379  1,  4 |                    is odakíváncsiskodtak, s ízlelve ittak a vízbõl, mint a lúd.~-
 5380  1,  8 |                 szemet. Jancsinak ugyancsak ízlett. De hamar bekebelezte, s
 5381  3,  4 |               kódorgott .Magyarországon. Az izmaeliták mohame­dánusok voltak, bolgárföldiek
 5382  2,  1 |             fölgyûrte az inget a karján. Jó izmos két kar került elõ az ing
 5383  2,  3 |                     ût kegyelmével Ábrahám, Izsák, Jákob kebelébe helyhezze,
 5384  3,  17|               ezüstcsengõ. Mihály fráter az izsóp-nyalábhoz nyúl. Meghinti vele a beteget,
 5385  3,  6 |             szépségekkel teljes és magyaros ízû szólásairól ítélve bizonyára
 5386  2,  11|                    a veres huncut!~- Bezzeg izzad a barát!~- Bezzeg rámelegítettek!~
 5387  2,  1 |              barát-virtusban - röstelkedett izzadtan. - Lovon bezzeg más ember
 5388  3,  18|                halálos ágyán: az apáca­ruhá­jában. Két összekulcsolt kezében
 5389  1,  10|                  Bámulta Mátét, hogy meg se jajdult.~A tatár szintén szilencium-szegéssel
 5390  2,  2 |                Iszonyú büdösség. Az asszony jajgat.~- Mi az? - kérdem - mit
 5391  2,  5 |                Könyörülj meg búsra fordult, jajgatással és nyögéssel keseredett
 5392  3,  11|                      hogy mi az. Hát apácák jajgatnak a vasablaknál:~- Jaj, fráterek -
 5393  2,  10|              társalgóban.~- Jezsus Mariam - jajongott -, mit szólsz erre, Jancsi
 5394  3,  12|                     a kereszt fája!) - mily jajszóval és zokogással terjeszkedik
 5395  1,  6 |                  következett. Julis asszony jajveszékelése nem hallatszott többé.~Jancsi
 5396  1,  8 |                    sietett a kolompszóra.~- Jakabkám - szólt jóságosan a prior. -
 5397  2,  3 |                 kegyelmével Ábrahám, Izsák, Jákob kebelébe helyhezze, hogy
 5398  1,  9 |                    szent mondásokat.~Jancsi jámboran mögéjük állt. Keresztet
 5399  1,  6 |                   Jancsinak:~- Gyere velem.~Jancsiban egyszerre kivirított a reménység.~
 5400  1,  3 |                     deák belépett az ajtón. Jancsiék utána. Tágas, alacsony terem.
 5401  2,  10|                     léptek be a klastromba.~Jancsiéknak vissza kellett térniük.~-
 5402  2,  2 |                    a nyakába borult:~- Jaj, Jancsim! Be megnõttél!~S jobbról-balról
 5403  3,  3 |                    szólt a prior az idõsebb Jánosnak -, vigyázd a kaput kis ideig
 5404  1,  8 |                  Jancsira nézett, aztán meg Jánosra.~A tekintete nyugodt volt
 5405  3,  14|                engedett.~Egy pénteki misén, január 10-én Margit fülkéje üresen
 5406  2,  10|                      Látok kiraly, kiralyné jar hozzatok. Mi megtörtenik
 5407  2,  7 |              erkölcsben, tanulásban jó úton jár-e, az anyáknak az mellékes
 5408  2,  1 |                legközelebbi ház is négy óra járás ide.~- Nekünk nincs messze
 5409  2,  3 |                    is. A derekuk egyenes, a járásuk lengõ. Egyiknek a keze fején
 5410  2,  13|                   utazott. Olykor politikai járatokat is bízott rá a király, mint
 5411  2,  1 |                     jómódúak barát-csuhában járatták a kisgyermekeiket. A levegõ
 5412  2,  2 |                   idején olykor hetekig nem járhatott a hidas a Dunán. De meg
 5413  1,  8 |             mentegetõdzött.~- No jó, hát ne járjon a szád. Figyelj. Hibázás
 5414  2,  6 |               együnk, igyunk, szaporodjunk, járjunk szép ruhában, táncoljunk
 5415  1,  8 |                   csizmája volna, csizmában járna? Nem, fiam. Ha nekünk annyi
 5416  1,  8 |                     hogy vajon a barátok is járnak-e csatába.~De nem mert már
 5417  3,  17|               templomban szövétnekes apácák járnak-kelnek. Valamennyi szeme mintha
 5418  1,  8 |                   vele ez a szoba, akkor se járnánk csizmában. A barátnak nem
 5419  2,  10|                világot és minden javait, és járok itt hitvány kámzsában, élek
 5420  3,  4 |           Esztergomnak.~Harmadik esztendeje járták már együtt az országot.
 5421  2,  5 |               életemen.~Te is, míg e Földön jártál, Mennyben lakó Szûz Anyám,
 5422  1,  8 |                   rázza:~- Nem vagyok én se jártas a levélolvasásban. Én csak
 5423  1,  8 |                   szabad haszontalanságokon jártatnod az elmédet. Majd megismersz
 5424  1,  8 |               megtréfált engem. Veszprémben jártunk egy õszi napon Herbart fráterrel.
 5425  3,  6 |                lektor tehát olvasta, miként járul Magdolna Jézus lábához,
 5426  1,  11|               csuhát, csak a maga ruhájában járult a gyóntatószékhez.~A gyónásra
 5427  3,  4 |                   egyházi birtokügybe is. A jászai konventnek perecsei birtokát
 5428  2,  2 |                   Mint a tó tükrén a színek játéka. Bent sár van, és férgek.~-
 5429  1,  6 |               mondotta a barát Jancsinak -, játsszál vele.~S visszatért a cellájába.
 5430  1,  5 |                 Kavicsokkal szeretett volna játszani, de nem engedték.~- Béla,
 5431  2,  1 |              Sámsont az utóbbi évben Jancsi játszotta. Hogy mindig a levegõn dolgozott,
 5432  2,  9 |               eszeteket? Hogy a klastromnak java-e vagy kára? Mi a klastrom?
 5433  2,  10|              hagytam el a világot és minden javait, és járok itt hitvány kámzsában,
 5434  2,  6 |                   nem törõdök többé a világ javaival. Megyek a dominikánusok
 5435  2,  7 |                     én úgy...”~Mert a testi javakba merült ember nem érzi az
 5436  3,  10|            keserûséget éreztek bennük, mily javára váltak a nemzetnek!~Az isaszegi
 5437  2,  2 |                    néném - mondja hát a vén javasasszonynak. - Én is kimegyek a többivel.
 5438  3,  7 |                 templom ablakát kell idõvel javítani. A prior engedelme nélkül
 5439  1,  6 |                     rendbe igazodott. Magát javító komolyan felelte:~- Az ereklyékért
 5440  2,  6 |                    prior a lakatoshoz, hogy javítsa meg a templom zárát.~Megint
 5441  2,  9 |                 morogta Marcellusz - hogyan javukra ragadják Margitnak a gyöngeségét!
 5442  1,  10|                     ártson vele, hanem hogy javuljunk, tisztuljunk, lélekben hozzá
 5443  2,  2 |                 annyiszor, míg csak meg nem javulnak.~- Én csak nem voltam ördög?~-
 5444  2,  14|             oltárokat ékesítették föl olasz jázminnal, kék liliommal, csipkerózsával.
 5445  2,  13|                   ebédelsz.~Mindez Margitot jégcsapként érintette szíven.~Az elsõ
 5446  1,  8 |                  hideg szeme - mint mikor a jégcsapra rásüt a napsugár.~- Mégis
 5447  2,  2 |                     a már este odakészített jegenye-medencékben.~A tanya népe már fenn sürgött-forgott.
 5448  1,  1 |                  mák és a napraforgó, meg a jeges levelû lapu. Van olyan,
 5449  3,  17|                klastromokat, Duna befagyott jegét.~A fráterek még el se végezték
 5450  2,  6 |                 felcsatoltam.~Mintha valami jégnyelvû állat nyalt volna végig,
 5451  1,  10|                   De mindeniken volt valami jegy, vagy valami betû. Máté
 5452  3,  18|                   Uram Krisztusom örökfehér jegyeseként, s minden kisdednek imádkozásra
 5453  2,  14|                  processióban Krisztusnak a jegyesét. Mások az énekek is...~De
 5454  3,  17|                      de maguk a fráterek se jegyezték meg. Egyszerre fölserkentek.~-
 5455  3,  3 |                  csak az álmaim foszlányait jegyeztem papirosra. Bûn-e az, ha
 5456  3,  2 |                    és gazdasági épületeinek jegyzéke volt az. A budai lektor
 5457  3,  6 |                   az apácák gazdaságainak a jegyzéseit írom. Énhozzám hoznak minden
 5458  1,  12|                    kisebb-nagyobb. Tintával jegyzett cédula volt a csuprokra
 5459  1,  12|                     gyönge szívû. Mindig jó jel, ha a gyermek érzékeny.
 5460  3,  4 |                     megtorlásában. Az ilyen jeleneteket aztán mind a két király
 5461  3,  17|                    Az elméje arra a bibliai jelenetre fordul, mikor az Urat sürgõsen
 5462  2,  6 |                      No - azt mondja -, ezt jelentened kell a priornak.~- Meg is
 5463  3,  16|                   tudták a klastromban, mit jelentenek.~Kinga azon rút jelenet
 5464  2,  4 |            Priorissza szóror, azért jöttünk jelentés nélkül, hogy lássuk klastromodat.
 5465  3,  3 |               izenek a fráterért.~Ez annyit jelentett, hogy Jancsi nem maradhat
 5466  3,  3 |                 találtuk volna meg?~- Akkor jelentettem volna - válaszolta Jakab.~
 5467  3,  2 |                    A földi vonzalmak efféle jelentkezése nem volt szokatlan a klastromban.
 5468  2,  10|                                10~Jancsinak jelentkeznie kellett áldásért, mikor
 5469  2,  10|                kellett mennie, hogy azonnal jelentse, mit végezett.~Szikárdusz
 5470  1,  10|                   szabott a prior, s hogy a jelenvaló fráterek verjék rá. Mert
 5471  3,  4 |                     vállát.~- Te fráter! Ha jeleskedtek a csatában, földet ád a
 5472  2,  8 |                      Bizonyára ágyúlövés is jelezte volna az indulásukat, ha
 5473  2,  14|                     királyi pár közeledését jelezték a harangok. A templom már
 5474  1,  9 |                    szóltak egymáshoz. Jakab jellel mutatta meg Jancsinak a
 5475  3,  12|                   megvered.~A király ezt jó jelnek tekintette, és gyõzött is.~
 5476  2,  3 |                     három novíciusra intett jelölõn a mutatóujjával. A szeme
 5477  2,  14|                  méltósága.~Hát vele együtt jelölték szentelésre Anna nénjének
 5478  2,  2 |                     meg ilyen asszony lakik Jenán, és nem akar eljönni. Hát
 5479  2,  2 |                 minden bajra abból olvas: a jenei jobbágyok mind hozzá hordják
 5480  1,  7 |                     a szigetre, a szigetrõl Jenõre, hogy átszállítsa õket.
 5481  1,  8 |        Nabukodonozor, Babiloniának királya, Jeruzsálembe...~Ez már érdekesebb olvasmány
 5482  3,  1 |                   az apjának, a csupa jóság jeruzsálemi Endrének: õ nem felezett,
 5483  2,  5 |                  Földrõl az Égbe. Istenhez, Jézushoz, Máriához, szentekhez. Elmondjuk
 5484  1,  5 |                Felhõkben ült az égi szûz, s Jézuskát tartotta az ölében. A vállán
 5485  1,  8 |                     mellé vonta.~- Laudétur Jézusz Krisztusz - bólintott egyenkint
 5486  2,  1 |                   békén, míg a másik szekér jõ, aztán annak a lovaival
 5487  1,  3 |                     ám bennünket, Miklós.~- Jó-jó - mosolygott a szekeres -,
 5488  3,  6 |                   írva. Bizony: ritka könyv jó-szép betûs írással.~Ismeretlen
 5489  3,  6 |                  ügyet: nem vétkezett, csak jóakaratúlag tévedett.~Jakab testvéri
 5490  1,  8 |                     elé, s újra megszólalt:~Joakim, Júda királyának harmad
 5491  2,  3 |             mönnyországba bele utat és mind jóban részt! És kiáltsátok Urunkhoz
 5492  2,  8 |                megõszült a király. Az arcán jobb- és baloldalt mély ráncok
 5493  3,  6 |                    élnek más klastromokban? Jobb-e a szigeten, mint másutt?~-
 5494  1,  4 |                     is irtották már - három jobbágy fejszézte szapora csattogással.
 5495  1,  6 |                    kettõ - bizonyára király jobbágyai -, rövidre nyírt hajuk legalább
 5496  2,  11|             Takarodjatok innen!~S ráütött a jobbágyasszonyra, hogy a kontya is lecsúszott.~
 5497  1,  8 |                elmondta röviden, hogy a fiú jobbágygyerek; az anyja másodrendû apáca
 5498  1,  4 |                odasomfordált az egyik kapás jobbágyhoz:~- Bácsi, melyik volt a
 5499  2,  2 |                délután ilyen tájt. Ünneplõs jobbágyi ruhában volt. Hoz egy nagy,
 5500  2,  1 |                  tudod, minek kérdezed?~Két jobbágyleány két dézsát cipelt be a szobába.
 5501  1,  4 |               földrõl jöttek. Magyar csak a jobbágymunkás volt, amelyik a habarcsot
 5502  1,  4 |               Jancsi röstelkedve húzódott a jobbágymunkások közé.~A munkások halkan
 5503  2,  6 |             tetõztük. A megmaradt pénzünkön jobbágyokat és jószágot vettem.~Egy
 5504  2,  6 |                     tatár. Mindösszesen egy jobbágyunk maradt meg: egy Miklós nevû
 5505  3,  12|                apáca veti le és cseréli meg jobbal a ruháját. Rögtön ott termett
 5506  2,  14|                 haja alá tette bal kezét, s jobbjában megcsillant az olló...~Az
 5507  1,  8 |                  csaknem maga szolgál neki. Jobbjára ültem. Én az apácák százféle
 5508  1,  6 |                felén.~A leányka fölemelte a jobbját, és a pohárra keresztet
 5509  3,  1 |                  balra pártol, ellene van a jobbnak. Aki az ifjú király mellé
 5510  1,  8 |         álomlátásban parancsolták, hogy ide jöjjek... No hát szabok neked ebbõl
 5511  2,  9 |                   lenne, ha holnap délelõtt jönnétek. Akkor talán a király is
 5512  1,  6 |                     meg, hogy szemben látja jönni a szakácsot a két kuktájával.
 5513  3,  6 |          felkavarodik a gyomrom, ha át kell jönnöm prédikálnom vagy miséznem!~-
 5514  3,  14|               kámzsáját, és olykor mezítláb jött-ment a fagyos sárban.~Valami
 5515  1,  4 |                 követ eldugnia. S mindenütt jöttek-mentek, dolgoztak a munkások.~Hát
 5516  3,  6 |                  tudom, hogy Margit kértére jöttetek. De alszik. Az éjjel matutinumig
 5517  1,  2 |                Holnap reggel lovas szekéren jöttök Budára.~Az asszony a két
 5518  3,  18|              ékszerekkel terhelten? Jöttek, jöttön-jöttek, jártak az én meglátogatásomra.