1250-arany | arasz-belep | beler-bus-c | busab-dorzs | dogoz-elmel | elmen-eseng | esik--felta | felte-fuzod | fuzte-halot | haloz-hulla | humbe-jotto | jove-kertu | kerul-kopdo | kopen-latha | latin-magas | magat-megma | megme-minor | miraj-nyelv | nyere-oraho | oraig-predi | preme-sapad | sapka-szegu | szegy-szulo | szult-tetoz | tetsz-urila | urnak-vetod | vetse-zuo
Part, Chapter
12544 1, 12| kinek jobb rabja lenni? Úrnak-e? földbirtoknak-e? pénznek-e?
12545 1, 6 | fõzünk! Olyat még a prépost úrnál se láttál!~És hangosan folytatta:~-
12546 3, 12| Isten ünnepein, húsvétkor, úrnapkor, karácsonykor ezer pátert
12547 3, 9 | templomban ült valami tíz úrnõ is, bizonyára apácarokonok.
12548 3, 17| szolgáknak szeme vagyon urokon, és miképpen szolgálóleánynak
12549 2, 8 | aranyláncos, cifrasüveges úron a napfény. Négy asszony
12550 3, 10| fölkelt a trónusról, és Uroszhoz lépett.~A szerb királynak
12551 3, 10| tekintetében mi a családi állapot.~Urosznak a legidõsebb fia, Dragutin
12552 3, 2 | emleechusetusch nraacha Urpad fenedelumnec czaladnarol,
12553 1, 7 | tõle, hogy beszélt-e Lukács úrral. És ha beszélt, mit mondott
12554 1, 2 | fene...~- Bár a mi prépost urunkat tennék meg érseknek - vélekedett
12555 2, 3 | jóban részt! És kiáltsátok Urunkhoz háromszor: - Kyrie eleison!~-
12556 3, 17| azonképpen a mi szemeink a mi Urunkon Istenünkön, míg nem könyörül
12557 3, 7 | hát máknyi kis zsírcseppek úszkálnak rajta. Mint a rossz levesen.~
12558 1, 8 | tejfeles lé volt. Sárgarépa úszkált benne meg mindenféle fehér
12559 3, 2 | sziget olyan, mint egy vízen úszó, nagy virágkoszorú. Benne
12560 2, 1 | hogyan. Talán valami gerenda úszott ottan. Arra toppant véletlenül.
12561 3, 7 | dolgozgatott a kertjében. Az utakat megtisztította. A bokrokat
12562 3, 3 | Eredj, hagyj magamra! Utálom az arcodat!~S elfordult.~
12563 2, 1 | kardok pihentek.~A fráter utálta az emberölést, de nem védekezik-e
12564 2, 2 | apácák konyhájára legyenek utalva.~Dísztelen hajlék volt különben
12565 1, 8 | engedelmeskednek majdan, akik utánad lépnek Isten akaratából
12566 2, 7 | csengetnek, s másnap mise utánig veszteglés van a klastromban.~
12567 1, 10| lábunk bírta. A méhek rajban utánunk. Jaj, Uram, segélj! Bernát
12568 1, 8 | lelki fehérség, imádságos utazás az örök Ég felé. Ilyen emberek
12569 3, 7 | 7~A sok utazásban Jancsi fráter sok kertet
12570 1, 8 | maradhatunk, aranyom. Az idõ éppen utazásra való.~- Hát ha rossz idõ
12571 3, 8 | is, mintha a másvilágra utazna. A frátereket mind egyenként
12572 2, 13| otthon, mert hiszen gyakorta utaznak. Olykor annyifelé, ahányan
12573 3, 8 | Akkori idõben Franciaországba utazni fiatalnak is nagy vállalkozás
12574 2, 2 | asszonyok is. A sátort és egyéb utazóholmit szekér vitte elõttük vagy
12575 1, 8 | várhegyre, s befordultak az elsõ utcába. Az utca kövezetlen volt
12576 1, 12| egyetlen sáros helyet az utcában: esõvíz felfogására volt
12577 1, 8 | minden városának minden utcája abban a korban. Régi és
12578 1, 2 | vége, a felsõ meg a Kishíd utcánál. A város keleti kapuja ott
12579 3, 3 | fõbarátnak a szekerese vagyok. Ûtet várom.~A prior beküldte
12580 3, 7 | szeret elrejtõzötten élni? Ha útfélre ültetik, soványka marad,
12581 2, 1 | 1~Egy szekér elakadt az úti sárban. Szép napos volt
12582 2, 13| Csekély akadály állt csak útjában a házasságnak: másodfokú
12583 3, 12| szûnik el.~Télen az utolsó útjából kerül haza Marcellusz, elszörnyed,
12584 3, 13| lehetett látni a sziget útjain, amint fekete ruhában, Anna
12585 3, 3 | sértõdött arccal indult az útjára.~A kert közepén megállt.
12586 3, 17| kézzel a havat a beteg-ház útjáról.~A menet odaérkeztekor félretérdelnek
12587 2, 7 | életemrõl nem beszélek többé. Utólagosan, hogy végiggondoltam a beszélgetésünket,
12588 3, 3 | vánszorgott.~Jakab az ajtónál utolérte.~- Jancsi fráter!~Jancsi
12589 3, 12| kompletóriumról, hátramaradt utolsónak, és megfogta a sekrestyés
12590 2, 5 | Nézi, lapozza sorra, az utolsóra is eljut. A szeme aggodalmassá
12591 1, 8 | koponyáktól nem irtózott meg. Úton-útfélen hevert akkoriban emberi
12592 2, 1 | Bámulva látja, hogy az útonjáró két asszony voltaképpen
12593 1, 6 | barátok.~S jönnek énekelve:~Útonjárók szép csillaga~édességes
12594 3, 2 | egynéhány sor készült el belõle:~Utshud deacnas emleechusetusch
12595 2, 7 | hátukat a templomok vagy útszéli keresztek elõtt. Mindenütt
12596 3, 12| füvet. Hasztalan: egyik sem ûzi el a bajt. És a hideglelés
12597 3, 12| órakor. Rázza, hogy a foga is vacog belé. Aztán meg elönti a
12598 2, 13| megváltoztak.~Este, hogy a vacsorához ültek, elcsodálkozva látta,
12599 3, 12| vasárnapján történt, hogy vacsoránál egyszer csak elállt a lélegzetem.
12600 3, 12| a konyhán, rákot fõztek vacsorára, s a fazék érthetetlen okból
12601 1, 8 | éjfélkor mondjuk.~- Hát vacsorától a reggeliig...~Jakab megint
12602 2, 7 | csengettek. Vecsernye után vacsoráznak, vacsora után kompletára
12603 1, 8 | tatárok közé. Mikor olyan vadak közt térítenek, akik szakállt
12604 2, 8 | a gyõztes. Aztán a nagy vadászatok a budai hegyekben. Hány
12605 2, 1 | jövök hazafelé a gázlón. Vadászatról tértem haza. A csorda ott
12606 2, 1 | vagyok. Fáradt is vagyok ma a vadászattól, meg hogy a bikával tolakodtam.~-
12607 2, 6 | hajnalban azon színnel, hogy vadászni megyek, lóra ültem, és idejöttem
12608 3, 10| szöcskék, gondtalan tücskök, vadászó pókok és haszontalan hernyók
12609 3, 4 | ruhával, fegyverrel... de vadbarát ez, vad, mint én voltam.~
12610 2, 8 | erdõt. Hány õzet, szarvast, vaddisznót terített le a cseh király,
12611 1, 6 | mégis maradt egynehány öreg vadfa. Jancsinak egy terebélyes
12612 1, 3 | György napja után.~- Ezek a vadfák itt maradnak?~- Maradnak
12613 1, 2 | kertajtóban. Köpönyeg van rajta, vadgalamb színû; az oldalán kard;
12614 3, 18| fájának is vannak bütykei, vadhajtásai! Ki kellett volna õt venni
12615 2, 7 | lábát a leverten elnyújtódzó vadkanra. Az a szerzetes, aki legyõzte
12616 3, 3 | Elõtte Jakab végezte a maga vádlását:~- Fel kellett volna fednem
12617 2, 7 | fõvel mondta el a szokásos vádló formát, s utána így szólt:~-
12618 2, 5 | kapitulumban feledékenységgel kell vádolnia magát. S még rá: imádságot
12619 3, 3 | véget a kínos vallatásnak:~- Vádolod-e magad, hogy e bûnödet elhallgattad?~
12620 2, 7 | volt. Csupa apróságokkal vádolták magukat.~Ábrahám fráter
12621 2, 4 | mindenféle vad növény azon vadon tenyészett benne, ahogy
12622 1, 6 | szempillák; ajka, mint a vadrózsa gyenge pirossága; és egy
12623 1, 1 | orgonabokrok közé, másikat vadrózsa-bokrok közé, harmadikat, negyediket
12624 2, 3 | amelyre pirosan rügyezõ vadszõlõ kapaszkodott fel a felsõ
12625 2, 2 | mezõ mérföldekre nyúló, vadvirágos szõnyegén, s boldogságában
12626 2, 1 | bolond. A kardomnak egyetlen vágásával derékon hasítottam ketté
12627 2, 6 | fiú. Az is nyomorékká volt vagdalva. Mondta, hogy apámék nem
12628 2, 1 | Hiszed-e, hogy földhöz vághatlak?~- Bocsáss le - nyögte Bajcsy.~
12629 3, 3 | az öreg elõhordani? Jó: vágják a fejemhez, én is megmondom,
12630 2, 6 | hát gyerünk talán ki, s vágjunk néhány vesszõt. Ezek a kosarak
12631 3, 3 | akadhattak rá az írásomra?~Eszébe vágódott Jakab óvatos vallomása:
12632 1, 3 | lesett. Lehajolt, és zsebre vágta a krétát.~De odább is igyekezett
12633 1, 4 | el is érték volna, le is vágták volna, de az utolsó pillanatban,
12634 3, 18| Lodomér váci püspökhöz is vágtatást vigyék a lovasok a halál
12635 2, 4 | fák már le voltak benne vágva és ölekbe is rakva, de a
12636 1, 4 | Jancsit marcangolni kezdte a vágyakozás, hogy a csodás kõbõl egy
12637 2, 1 | kérdezte az orvos. - Vagynak nálam holmi jóféle füvek...~-
12638 3, 6 | gyarapszik az apáca-klastrom vagyona! Az esztergomi érsek is
12639 3, 18| klastromban is a szülõik rangját, vagyonát, pompáját az elméjükben?
12640 1, 11| ismerned pénzt. Nem lehet vagyonod. S el nem fogadhatsz senkitõl
12641 1, 12| Nemzet rabja.~- Mink is rabok vagyunk-e?~- Mink is.~- Mink kinek
12642 1, 10| mézbe; morzsát rá, és rántja vajba. Mindenki elbámult rajta,
12643 2, 6 | aztán így szól az özvegy:~- Vajha eljönnél hozzám, és látnád
12644 1, 4 | fajzat. Valami csupa vékony, vajszín szõrû kutyát rángatott zsinóron.
12645 1, 5 | barátok Domokos-rendûek. Vajszínû csuhát viselnek, és fekete
12646 1, 6 | kisajtó eltûnt. A helyén egy vakablak-féle szekrény van a falban. Simára
12647 1, 5 | hogy beszéd közben mindig vakarászta a szakállát.~Már akkor a
12648 2, 1 | a fenn megszáradt sarat vakargatva -, de nem értem, miért nem
12649 3, 7 | Egyszer, hogy a homlokát vakarná, valami kellemes illatot
12650 1, 8 | a magam könyvét.~A nemes vakaródzott:~- Hogy a forgószél hordja
12651 2, 1 | Folytatta:~- No hát akkor meg is vakarództunk. Azt mondtuk, hogy jobb
12652 2, 5 | palástodba kapaszkodom vakmerõn! S könnyes szemmel kérve
12653 1, 5 | szépségében.~Nem volt azon se vakolás, se meszelés, hanem valami
12654 1, 6 | és széles, durva kezükben vakolókanál.~Egy diakónus odavitte a
12655 1, 1 | A szemetet megszitálta. Vakondok-túrásból is szedett fekete földet.
12656 2, 1 | emberek, csakúgy éltek, mint a vakondokok: nem tudjátok, mi történik
12657 3, 6 | bezzeg aztán ha bénát vagy vakot lát, meg van akadva. Azon
12658 3, 11| Szaladnak át öten is a vaksötétségben, rút esõsre fordult idõben
12659 2, 1 | klastromot.~- Hol?~- Nem tudom. Valahun német földön. Negyvenhat
12660 1, 10| és hogy rosszat mondott valakirõl, holott az nem volt jelen.~
12661 3, 1 | mással: nekem halálom az, ha valakit diszciplínáznom kell.~-
12662 3, 2 | cellákat. Halkan beszél is valakivel: az öreg Mihály fráterrel.
12663 3, 1 | megtartsa.~Az ifjú István várt valameddig, hogy az apja mit ád neki
12664 2, 6 | de a kertben is volt még valamelyes dolog. A hagymát ültették
12665 3, 17| leszállt. Az idõ lágyult valamelyest. A sötétségben nagy hópelyhek
12666 2, 13| Bizonyosan megharagítottam valamelyiket, és a többi is meggyûlölt.
12667 1, 12| zacskó, kinek nadrág. S valamennyinek hevesen mozgott a szája
12668 2, 14| Jancsi az egyik apácát.~- Még valamennyiük közt õ a legnyugodtabb.
12669 3, 17| gondolata megrendítette valamennyiüket, hogy egymást rang tekintete
12670 1, 6 | a prépost úrhoz. Maradt valamid ebédrõl? Én nem ettem ám
12671 1, 8 | klastromba, hogy nem hiányzik-e valamijük. Vagy nincs-e hiba az építkezésben?
12672 3, 11| Esedezve kérlek, bizonyítsd meg valamiképpen, hogy most is igazat szólottam!~
12673 2, 12| helyett, s ajánlotta, hogy válassza azt a leányt feleségül.~-
12674 3, 12| a legfényesebb övszíjat válasszák, õ meg felszedi a sárból
12675 2, 2 | szégyen? Mondtam, hogy ne válasszatok engem, százszor megmondtam.~
12676 3, 9 | hangzott a másik felének válasza.~S következett egy himnusz,
12677 2, 8 | vélekedett, hogy annak a válaszának, mikor azt mondta, hogy
12678 2, 14| apácák kórusáról hangzik a válaszének:~- Követünk téged szívünk
12679 3, 2 | kíváncsisággal.~- Még nem válaszolhatunk - felelte a lektor. - Tehát
12680 2, 9 | legkisebbnek kellett elõször válaszolnia, mert ha a prior mondja
12681 3, 12| Alincza, mi bajod?~Kitérõen válaszoltam: - Semmi.~Megfogta a kezemet,
12682 2, 8 | tisztelettel bókolt minden válaszra a szentképek felé. Volt
12683 1, 11| hogy a szeme is kiugrik.~De választania kellett a pofon és a pokol
12684 2, 1 | akarsz. Az orvos-barátnak is választhatsz.~Az orvos a fejét rázta:~-
12685 2, 8 | tisztséget viselte. (Négyévenként választják a priorok a provinciálist.)~
12686 2, 4 | sétált, az udvart ketté választó széles kerti úton hárman
12687 3, 8 | egy szintén Judit nevût választottak szubpriorisszának.~Az apácák
12688 1, 8 | szerzeti. A barátok Isten választottjai. Vámot, révpénzt, fuvart
12689 2, 11| meggyógyulok, velem jössz. Majd választunk valami klastromot.~- Csak
12690 1, 6 | vacsorát? És hát el lesz-e választva a királykisasszonytól is?~
12691 1, 8 | eternum, ámen - mormolták válaszul azok.~Talán tízen voltak,
12692 1, 6 | nyírt hajuk legalább erre vall. Az idõsebbik harmincéves
12693 1, 8 | Hozzálógatta Jancsinak a vállához. Mind hosszú volt neki és
12694 3, 6 | akitõl mindenki elfut, õ vállalja. Tavaly egy himlõs volt
12695 3, 8 | utazni fiatalnak is nagy vállalkozás volt, hát még egy hatvanesztendõs
12696 1, 11| lenned, szegénységet kell vállalnod, testi kívánságoktól tisztán
12697 2, 8 | hozzá három rend aranycsipke vállam, kilenc gyöngyös boglár
12698 2, 1 | a homlokának nekivetem a vállamat:~- Hõk, pajtás! Hõk!~Visszatoltam. -
12699 3, 4 | éjfélkor néha felugrottam, és a vállamhoz nyúltam, hogy a fejemre
12700 3, 3 | Szikárdusz -, nincs több vallani valód?~- Nincs - felelte
12701 3, 4 | félrecsapott farkasbõr süvegû, vállas-erõs nemesen, aki rézkupából
12702 2, 8 | Már a bajusza is mohodzik. Vállasabbnak indul a bátyjánál, de szelídebb
12703 1, 8 | ott hirdeti a keresztény vallást.~Jancsi megbámulta a tatár
12704 2, 2 | hitünk nem mond ellene. A vallásunk meg nem tiltja, hogy ne
12705 3, 3 | tiltakozást is a további vallatás ellen. A kapitulumban kriptai
12706 3, 3 | szakított véget a kínos vallatásnak:~- Vádolod-e magad, hogy
12707 1, 6 | kövesedett.~- Hogy hínak? - vallatta tovább a fiút.~- Jancsinak -
12708 2, 1 | emelnem - gondolta Jancsi. - Vállban én erõsebb vagyok. Ha fölemelhetem,
12709 2, 1 | húzott a nadrágszíján, s vállhegyrõl felelte:~- Hallod-e, fráterkám,
12710 1, 8 | kutya.~Jakab mosolyogva vállintott.~- Kutya csak kutya.~Elbocsátotta
12711 1, 6 | odaálljon. Keze munkáját vallja a sok zöldikélõ orgonabokor,
12712 1, 8 | hogy minden kedden itt valljuk meg a hibázásainkat. Elmondjuk
12713 3, 3 | szomorúan.~A fráterek a vallomás után megvetéssel néztek
12714 2, 8 | Marcellusz? Megfeledkezett-e a vallomásáról? Vagy elmúlt ügynek tekintette?~
12715 2, 7 | megilletõdve állt aztán a maga vallomásával a prior elé:~- Két vétséggel
12716 1, 10| Jancsi elbámult ezen a vallomáson. Hogy valaki magamagára
12717 1, 11| azonban meg se moccant a nagy vallomásra. Persze nem tudta, miféle
12718 2, 2 | Az orvos nevetve ölelte vállon.~- Jó ember vagy, öreg,
12719 2, 8 | mint a holdkóros.~De nem vallott többé a kapitulumban.~Nem
12720 1, 12| keze. Lármásan fecsegtek, vállukat rángatták, kezüket terjegették.~
12721 2, 1 | vitéz nemesek tartják a vállukon.~Bajcsy gazda egyet gyûrt
12722 2, 6 | léptél be?~Ábris hallgatva válogatott a vesszõk vékonyában. Közben
12723 3, 4 | Sokan csoportosultak oda, és válogattak, alkudoztak. Német kalmárok
12724 2, 14| ajtajában, mikor a lombot válogatták, susogva beszéltek:~- Hogy
12725 1, 3 | itten élõ-eleven, igazi valójában.~Köhintett és szólott:~-
12726 2, 13| nálunk. Kérdezte az otthonvalókat. Meg is csókolt.~Néha a
12727 3, 9 | Nincs veletek semmi beszélni valóm!~S elfordult, visszaindult.~-
12728 1, 3 | szögleten, a Pest felõl valón. De a folyosón épp egy nagy
12729 2, 2 | provinciális nem ítélte rendjén valónak, hogy a fráterek az apácák
12730 2, 7 | lélek ellenben Istenbõl való valónk. A lélek nem rothad meg,
12731 2, 6 | világ, õk meg azt gondolják, valóság.~Már máskor is voltak nekem
12732 1, 4 | mint a lúd.~- Duna-víz ez, valóságos Duna-víz - bizonyozott az
12733 1, 6 | királykisasszony, elõjön ma valóságosan. A rózsabokor még nem nyílik,
12734 3, 18| Mennyi idõ lehet? Nem tudta. Valóságot látott-e, vagy csak álmot?
12735 3, 4 | az igazi! Öröm és bánat váltakozik az égen is. Látnád, milyen
12736 1, 5 | A fehérek szép rendben váltakoznak a vörösekkel.~Az a terem
12737 1, 10| Berbikéltek, hol együtt, hol váltakozón, két csoportban. Volt úgy,
12738 1, 8 | korban. Régi és új házak váltakoztak benne. Többnyire alacsony
12739 2, 2 | olykor mintha éneklésbe váltódna.~Megint kijön egy másik
12740 2, 2 | az öreg Györggyel egymást váltogatva a kapus és a sekrestyés.
12741 2, 8 | megérinthetem?~Margit pillantást váltott Olimpiádesszel, s maga is
12742 1, 6 | szakács akarata ellenére váltotta a munkát. Lehet, hogy a
12743 2, 14| Odabent bizonyára szót váltottak Margittal is.~A fráterek
12744 3, 10| ami azonban csak annyi változás volt, hogy azontúl a kapus-cellában
12745 2, 9 | vagy az officiumok ünnepi változásairól, vagy egyházi hírekrõl,
12746 3, 6 | hogy Jancsi elrémült a változáson: szomorú mosolygás vonult
12747 3, 6 | minden idõ itt látja majd változatlanul.~Nóna után a lektor gondosan
12748 3, 3 | szörnyûségre, mert szelídebbre változott hangon szakított véget a
12749 1, 6 | összeestek, göröngyökké változtak. A kis virágszájú leány
12750 1, 11| evésben, ivásban is. Helyednek változtatásában is a föllebbvalóid engedelmét
12751 3, 6 | fiát függve, immár halálra változtatva... Fejére kulcsolá õ szent
12752 3, 17| is remeg a keze, s el van változva az arca az ijedtségtõl.~
12753 1, 6 | szakács úr szólít, hogy válts fel.~Bálint engedelmesen
12754 3, 10| Az egyik Csák-fi kapta váltságul Urosz királynak a vejéért,
12755 1, 10| seculorum... Mondogatták felváltva. Julián fráter buzgón kevergette
12756 1, 8 | barátok a kezüket mosták a vályúban. Egy fiatal köpcös barát
12757 1, 8 | szabad.~S õk is odaálltak a vályúhoz. Egy sáros röggel bemázolták
12758 2, 14| üdvözült arccal tette az oltár vánkosára.~Az érsek fogta a fekete
12759 3, 15| megigazította volna Margitnak a vánkosát.~- Képzelõdtem, csak képzelõdtem -
12760 3, 10| megeresztette - egy sírja felé vánszorgó, bús aggastyánnak a képe
12761 3, 3 | feküdt. Harmadnapra is csak vánszorogva bírt járni. De még akkor
12762 1, 3 | kifehérlett egy-egy karcsú márványoszlop. Kõmûvesek dolgoztak
12763 1, 2 | az érseki palota elõtt. Vár-e ugyan a komám? Ha várna,
12764 1, 2 | elvesznek. Ahun a: Buda vára.~A várat akkor építették
12765 1, 4 | annyira kastély, mint inkább váracska. Tornya is nyulladt középen.
12766 3, 4 | foglalta el Istvánnak a várait. Mikorra azt is megverhette,
12767 3, 10| nyúlt munkához. Városok, várak keletkeztek. A király külföldrõl
12768 3, 10| menekült a városokba és várakba, nádasokba, barlangokba,
12769 3, 14| fehéredik. Megint egyheti várakozás, míg megduzzad, teljesen
12770 3, 2 | nem mert kérdést vetni.~Várakozásra kérte a frátereket, s eltûnt.~
12771 2, 8 | priorisszának, hogy már várakozhatik a királyi teremben.~A kapu
12772 2, 9 | gyászruhás asszony ült már ott, várakozóban, s vele egy tizennyolc éves
12773 1, 8 | egy vasas ládika.~Jancsi várakozón állott. Újra körülnézett
12774 3, 12| hogy a bátyját, Istvánt várakoztatta meg ilyképpen, az bizony
12775 1, 6 | Jancsi búra lágyult hangon.~- Várakozzál itten.~A lyuk bezárult.
12776 2, 8 | lóra ült. A János vitézek várának szemléletére mentek.~Marcellusz
12777 3, 10| Tudom.~- Megvetnek, mint a varas kutyát. Senki nem méltat
12778 3, 6 | éppoly tentafröccsös, mint a várban az író fráteré.~- Miket
12779 2, 1 | azokat a szegény állatokat. Várd meg békén, míg a másik szekér
12780 3, 5 | alattvalóira adót nem vetnek; várépítésre õket nem kényszerítik; reájuk
12781 1, 2 | Jancsi álmélkodva nézte a várépítkezést. Aztán a Dunára fordult
12782 1, 3 | ablakok rajta olyanok, mint a várfalakon a rések. A napfény ahogy
12783 1, 2 | bizony kívül maradtak a várfalon.~Jancsi álmélkodva nézte
12784 2, 2 | tud.) Azonkívül szabó is, varga is egy személyben, és ruhatáros
12785 3, 10| fáról a gyümölcs!~...Mit várhatok idebent? - borongott keserû
12786 3, 1 | várt.~István azonban nem várhatott. Kérõ levelet íratott az
12787 1, 2 | megkezdett palota is látszott a várhegyen. Sok ökrös szekér nyikorgott
12788 1, 8 | kis eszével.~Fölértek a várhegyre, s befordultak az elsõ utcába.
12789 2, 1 | nem vagytok nagyon éhesek, várjátok meg a vacsorát. Üljetek
12790 2, 6 | Mit gondolsz, asszony, várjuk-e tovább, hogy ránk szakadjon
12791 1, 8 | Mán két hete hordozom a vármegyében: senkit se találok, aki
12792 3, 4 | megegyezést.~A király a hetvenkét vármegyébõl huszonkilencet átenged a
12793 3, 4 | Külföldi segítség van-e velük? Várnak-e? Honnan várnak? Mennyit
12794 3, 6 | hogy elaludt. Hanem ha várnátok kissé...~És Jancsira nézett:~-
12795 3, 11| kõkorlátjára. Ott kellett várniuk jó félóra hosszat, míg a
12796 1, 8 | lágyabb, szakadozott.~- Várnunk kell kevéssé - suttogta
12797 2, 6 | mondtam magamban:~- Mi jogon várok én örömöket Istentõl? Elfordultam
12798 1, 2 | meg a Kishíd utcánál. A város keleti kapuja ott volt,
12799 1, 2 | vöröslött.~- Az ott Pest városa - magyarázta a szekeres. -
12800 1, 8 | gyepes, mint a világ minden városának minden utcája abban a korban.
12801 1, 2 | tanyán, ki dolgozzék bent a városban. Akkoriban a cselédek még
12802 1, 8 | bizony alig értünk ki a városból, elhomályosodik az ég, és
12803 1, 2 | egy se. A túlsó parton egy városka látszott. Valami kétszáz
12804 3, 10| milliók keze nyúlt munkához. Városok, várak keletkeztek. A király
12805 3, 10| százezrével menekült a városokba és várakba, nádasokba, barlangokba,
12806 2, 7 | Országutakon, falvakon, városokon át félmeztelenre vetkezett
12807 1, 2 | Jancsi elborzadva nézett a városra. Az akkori Pest csak magja
12808 1, 8 | a posztóba, s letette a varrását. Betotyogott a tornác végén
12809 3, 6 | kámzsáját küldte ki egynek, hogy varrasson belõle ruhát. Bezzeg a koldusok,
12810 3, 12| Még aranyhímzéseket is varrattak a kámzsájára, a kápájára.
12811 3, 12| sárból is a foltokat, azokat varrja rá a könyökére, térdére.
12812 2, 3 | hevert. Bizonyára itt szoktak varrogatni délutánonként az apácák.~
12813 2, 8 | sûrûn aranyhímzés, arannyal varrott csipke. A két kísérõ hölgy
12814 3, 3 | gyûlölettel nézett reá. Csak vártatva felelt, s neheztelõn:~-
12815 1, 6 | hogyan kell.~S választ nem is várva, bent terem.~Egy medve-mozgású,
12816 2, 6 | volna végig, mikor a hideg vas megérintette a testemet.
12817 1, 8 | kandikáltak ki, s egy kis vas-serpenyõ. A pap hóna alatt egy új
12818 3, 6 | te pedig szorítod kemény vas-szegekkel! Én õtet takargatám lágy
12819 3, 6 | apáca eltolta az asszonyt a vasablaktól, és jelentette, hogy Margit
12820 1, 8 | egy kérdõjel forma, fekete vasacskát.~Kívülrõl kolompszó-féle,
12821 1, 6 | Semmi felelet.~Jancsi a vasajtóhoz ment, amelyik a konyha közelében
12822 3, 11| Istenért! Kútba esett!~Futunk a vasajtóra. Be van már zárva. Kapkodunk,
12823 1, 3 | Visszavonta az elmozdult vasajtót, és jobbra-balra tekingetett,
12824 3, 11| valami tíz apáca varrt és vasalt. Nagyszombat volt aznap.
12825 3, 12| apáca. - Advent második vasárnapján történt, hogy vacsoránál
12826 2, 4 | ígért imádságról se. De vasárnapra hagyta, meg a kerti munkák
12827 1, 5 | ablakokon rács ékeskedik. Vasból vert virágok díszítik azt
12828 1, 4 | ajtajában, és valami éles szélû vaskarikával tenyérnyi kerek lapokat
12829 2, 13| nekem óntányért, ónpoharat, vaskést.~S mikor a hálóterembe értek,
12830 1, 5 | hogyan szedik le róla a sok vaskondért - kettõt akkorát is közte,
12831 1, 5 | beleállítják -, rézüstöt, vaslábat, nyársat, kislábost, nagylábost,
12832 3, 4 | hordozott a tavaszi szellõ. Öles vasnyársakon sült az ökörhús, disznóhús.
12833 1, 8 | meg kétaraszos belsõjû vasöveket, meg vékony láncokat. A
12834 1, 5 | téglaszínre festették már a vasrácsot, amelyik az apácák kórusát
12835 1, 3 | Boltozatos terem. Magas, ékes vasrácsozat. A rács nyílásán át megint
12836 1, 4 | dupla-záros vasajtó, vagy vassal borított tölgyfaajtó. Ez
12837 3, 4 | tatárjáráskor.~Marcellusz ez idõben Vasvárról tartott hazafelé Jancsival.
12838 1, 4 | szívhólyag vagy olajos vászon volt az ablak mindenütt,
12839 1, 12| rostélyát belülrõl fekete vászonkárpit takarta.~- Az öcséd azt
12840 1, 6 | öltözete, meg egy zsinóros kis vászonzeke. De a süvegébe pávatollat
12841 1, 8 | pillantott.~- Tennap gyüttünk vauna - mondotta csillogó szemmel
12842 1, 3 | vörhenyes vonásokkal van még vázolva minden.~A fal másik felén
12843 2, 2 | sietve tért vissza a maguk vecsernyéjére.~
12844 2, 5 | egy konda.~Ráharangozták a vecsernyét. Félretette az írást másnapra,
12845 2, 1 | utálta az emberölést, de nem védekezik-e az ember a ragadozó állatok
12846 3, 10| Az öreg király az unokája védelmére jókora hadat küldött.~A
12847 1, 2 | domokos barátok közt. Karddal védelmezte az oltárt. Húsz tatárt levágott,
12848 2, 1 | eltakarodása után Zárát védelmeztük a velenceiek ellen. Az volt
12849 1, 4 | alig ölnyire merült már a veder. A víz persze eleinte zavaros
12850 1, 7 | az ingét, és megmosdott a vederbõl. Nem szeretett mosakodni -
12851 1, 7 | Jancsi elhajtotta a kakast a vedertõl, és maga dõlt ivásnak. Aztán
12852 3, 5 | hatalom, amely az öreg királyt védje!~Megvédte az Ég.~Mikor a
12853 3, 17| õrzõangyala... Terjessze föléje védõ szárnyait...~Az imádság
12854 1, 7 | kakast pillantotta meg. A kút vedrén ült a nemes állat, és belenyújtogatta
12855 3, 5 | szülei ellen tört, õ a jogait védte, meg a családját. Ha a szülei
12856 1, 6 | orémusznak és kereszthintésnek vége-hossza nem volt.~Jancsi elunakodott.
12857 2, 4 | magasságnál is magasabb. A kert végében valami kettõs háznak a fedele
12858 2, 6 | Levagdosta róla a kiálló végeket. Aztán Ábrahámra nézett.~-
12859 2, 2 | bizonyára nem bünteti õket csak véges idejû büntetéssel. Világot
12860 1, 8 | megszurkálni árral a vonalak végét, aztán megvonalozgatni ónnal,
12861 1, 6 | érsek megkeverte a botja végével, s a nagyajtóra keresztet
12862 3, 17| szólni tud, az utolsó gyónást végezhesse, s megáldozzon.~Mit gyónhat,
12863 1, 3 | készült az anyjának, hogy végeznek-e már? - de megpillantja,
12864 2, 2 | sose érkeznek el maguktól a végezõ mondatra.~- De hiába izengettünk -
12865 3, 3 | majd megfelel.~Elõtte Jakab végezte a maga vádlását:~- Fel kellett
12866 2, 6 | Isten áldását a házunkra.~Végeztek. Valamicske kenyeret ettek
12867 3, 11| el! Épp a kompletóriumot végeztük, s visszatértünk a refektóriumba.
12868 1, 8 | Intek Herbartnak, hogy végezzen. Végez is. Kelünk.~A gyermek
12869 2, 2 | imádságát:~- Foghatatlan, véghetetlen irgalmasságú Isten...~-
12870 3, 2 | olvasott. A lektor azon is végigbaktatott. Aztán Szikárduszra bámult.~-
12871 2, 1 | elõször látná a fegyvereit, végigbámult a falon.~- Nézd ezt az elsõ
12872 1, 8 | tenyerén. Ugyane mozdulattal végigejtette magát a földön a jobb oldalára,
12873 2, 7 | többé. Utólagosan, hogy végiggondoltam a beszélgetésünket, éreztem,
12874 2, 14| haját.~A gazdag, fekete haj végighullámzott Margit vállán, s leomlott
12875 3, 2 | és a lap sarkára nézett. Végiglevelezte az iratcsomót.~- Micsoda
12876 1, 4 | Megint a máriakõre gondolt. Végigmérte a szemével az utat a Dunáig.
12877 1, 8 | Jancsit egy pillantással végigmustrálta.~Aztán János fráterre mosolygott:~-
12878 2, 8 | klastromba.~Jancsi szívén végigömlött a boldogság hulláma. Valamennyien
12879 3, 6 | A lektor sohasem bírta végigolvasni: a hangja elfulladt.~Hát
12880 3, 2 | csakhamar elõkerült. A lektor végigolvasta. A fejét rázta rá.~- Valami
12881 2, 5 | átírás benne. A lúdtoll is végigpeckelt rajta egynéhányszor. És
12882 2, 7 | pletykára.~- Mind, mind végigpróbálta - felelte, a kezével is
12883 1, 8 | székre, s bágyadt szemét végigsétáltatta a fiún. Aztán János barátra
12884 2, 14| érsek beleül a székbe, és végigsimítja a szakállát. Mell közepéig
12885 1, 8 | a kezét a fiú fejére, s végigsimított az arcán és az állán.~-
12886 3, 12| Mosolyogva nézte magát, s végigsimogatta a kámzsát, skapulárét. Aztán
12887 1, 9 | volt kötelezve, hogy azt is végigunakodja: Jakab megérintette a kezét.
12888 2, 8 | járása is.~A cseh királyt is végigvizsgálta. Különös volt neki, hogy
12889 1, 8 | szabad szétengedned.~Jancsi végigvonta a kezét a skapulárén, s
12890 1, 7 | Csakugyan ki van-e hát õ zárva végképpen? Vagy hogy csak az apácák
12891 2, 3 | még nincs feketéje, nincs véglegesen beszentelve.~- Miért?~Az
12892 3, 14| sírva fakadt. A priorissza végtére is engedett.~Egy pénteki
12893 2, 6 | az enyémmel? És egyazon végünk?~Végre is elibe terjesztettem
12894 2, 8 | meg, beretválkozzál meg. Végy magadra tiszta csuhát.~Marcellusz
12895 1, 10| be a kapitulum-házba, és vegyen diszciplínát.~Jakab arcán
12896 3, 4 | kiáltoztak:~- Fegyvert! Fegyvert vegyenek!~Egy gólya-lábú, turbános
12897 3, 14| violát is próbált közéje vegyíteni. A liliomnak erõs az illata.
12898 3, 7 | De mennyi szép virágot vegyített a fû közé! A pirinkó nefelejcstõl
12899 2, 3 | alacsonyodik a soruk, s végzõdik öt-hat éves, gyolcsruhás
12900 3, 10| váltságul Urosz királynak a vejéért, meg a szerb kincstáros
12901 2, 6 | hallgatva válogatott a vesszõk vékonyában. Közben egy legyet is elintézett
12902 3, 2 | Gyere, lektor: neked vékonyabb az ujjad!~Jancsi a kertben
12903 1, 10| kezébõl eredt, s bizonyára a vékonyát érte, olyat nyikkant, mint
12904 3, 6 | össze a kezét, az ujjainak a vékonysága és keze-fejének soványsága
12905 1, 8 | fordít, amit ember rossznak vél a maga gyarló kis eszével.~
12906 2, 7 | menekülhetsz tõle.~- És azt véled, hogy minden fráter rá volt
12907 2, 2 | nemzetség.~- Hát aztán? Azt véled-e, hogy ez a földi világ valami
12908 3, 3 | annak a szent leánynak a velejáró, eltéphetetlen árnyéka...~...
12909 2, 14| csak egy az: a szertartás veleje egyezik: egy fiatal leány
12910 2, 2 | fráter beszélt? Vagy csak vélekedés? Ki világíthat be a teremtés
12911 2, 8 | Marcelluszt megkérdezni, hogy jól vélekedik-e? De a klastromi illemtudásba
12912 2, 9 | a többi se mer másképp vélekedni. A legkisebb Jancsi fráter
12913 1, 4 | bizonyozott az egyik.~Mások arra vélekedtek, hogy homokízû víz.~Aztán
12914 2, 2 | tud! Hol tanulta? Arra is vélekedtünk, hogy talán bujdosó apáca,
12915 2, 2 | Mosolygott.~- Ez az én külön véleményem. Az ördög bukott lélek.
12916 2, 1 | származtál? A semmibõl? A véletlenbõl? Hogyan van, hogy véletlenül
12917 2, 6 | Bennem elhûl a vér. El nem vélhetem: mit vétett az a fiatal
12918 1, 6 | sapkát Jancsinak a fején: vélheti, hogy Jancsi új kukta, most
12919 1, 6 | rézszög fénylett a porban. Vélhetõleg munkások hullatták el. Aztán
12920 3, 6 | fráternek, hogysem a prior vélhette.~A lektor többnyire a kapitulum-házban
12921 2, 2 | esztendeje. És mindnyájan azt véljük, hogy annak a cudar boszorkánynak
12922 3, 3 | ismerünk. Cifra szavak, semmi velõ!~Jancsi mélyen lehunyta
12923 3, 3 | volt a kutatás. Elegendõnek véltem, hogy a rejtett tárgyat
12924 3, 18| feketévé, mint az apácák véluma, palástja. A bal kezében
12925 3, 6 | könyökét a székre támasztva a vélumába takarta az arcát.~Ó, Istenem,
12926 1, 6 | egy vörös negyedarc és egy vélumnak a fekete-fehér széle.~Az
12927 3, 11| kámzsákkal, harisnyákkal, vélumokkal, hogy a fákat se lehetett
12928 2, 4 | társasjátékot. Négy fiatal, fehér vélumos apáca a kerengõ korlátján
12929 2, 2 | halott. A fején feketéllõ vélumról látni lehetett, hogy szentelt
12930 2, 2 | ajtót. Hát a szórorok mind a vénasszonyon! Ütik, verik, tépázzák!~-
12931 2, 1 | Szinte el is felejtette, hogy vendégei vannak.~Közben mind a két
12932 2, 1 | beszéljünk errõl - legyintett -, vendégeim vagytok, egyházi emberek
12933 2, 1 | kényelmes hálószobát nyitott a vendégeinek. Két széles diófaágy várta
12934 2, 1 | Bajcsy bekísérte a két vendéget.~Cserhajjal döngölt földû
12935 2, 8 | a tornácon megkérdezte a vendégét, hogy óhajtja-e megnézni
12936 2, 8 | nem mehetnek be a királyi vendéggel, csak a provinciális és
12937 1, 8 | generális frátert. Oly szívesen vendégli, hogy csaknem maga szolgál
12938 2, 6 | pedig se nálunk nem volt vendégség, se mink nem mentünk sehova,
12939 1, 6 | Kimennek azon is. Elhaladnak a vendégszobák mellett, a királyszoba mellett
12940 1, 6 | kulcsot egy vértelen arcú, vénecske apácának, aki bizonyára
12941 3, 3 | minden psalmus után három vénia.~Ez erõs büntetés volt.
12942 1, 8 | álló esztendeig kell mindig véniában feküdnie a kórus ajtajában,
12943 1, 2 | megcsiklandozták volna. - Meg aztán ki venne el engem?~És szemérmesen
12944 2, 1 | megint csak elõ kellett vennünk a fegyvereket. Akkoriban
12945 3, 14| már provinciálissá, noha a vénség is teher volt már neki.
12946 3, 3 | hivatalos okból!~Visszatért a venyigehalomra, s ott kesergett tovább
12947 3, 3 | kifeküdt a kertjébe egy halom venyigére. Feküdt sápadtan, szomorúan.~
12948 2, 6 | lándzsámat, tõrömet is vérbe kevertem, s elhánytam egy
12949 1, 2 | levágott, míg végre maga is vérébe dõlt.~Meggyihikelte a lovakat,
12950 3, 7 | a liliommal együtt!~Egy verebecske szállt a szomszéd bokorra.
12951 3, 6 | balzsamként lehelt az arcukra. Verebek csicseregtek, döngõ méhek
12952 1, 10| se bírsz legyõzni? Végigvered a zsoltárt, holnap pedig
12953 1, 4 | lovát, s leugrik. A kezével veregeti a port a királyfi térdérõl,
12954 1, 6 | ruhájukat igazgatják. A port veregetik a ruhájukról, s egymás ruhájáról
12955 2, 11| volt, hogy alig állott. S verejték harmatozott a homlokán.~
12956 2, 6 | szemével. Szívott! Szívta a véremet, lelkemet! Szívta a szemével.~
12957 3, 6 | te pedig öltözteted önnön vérének ruhájába...~Országszerte
12958 3, 5 | csatában se többen.~István véres karddal akkor Budának fordult.
12959 3, 1 | is neki, hogy mondok:~- Veresd magad mással: nekem halálom
12960 2, 1 | király attól tart, hogy a veresége híre eljut a tatárokhoz.
12961 3, 4 | erõsen õsz volt, csak tél-túl vereses, és a szemöldöke is mintha
12962 2, 6 | vesszõkosarakat értette, amelyekbõl a vereshagymát és a magnak való répát,
12963 2, 4 | halomba hányták. Egrest és veresszõlõt is ásott nekik az asszony.
12964 1, 10| Timónak. Timó folytatta rajt a verést.~Jancsinak a foga vacogott
12965 2, 7 | A prior száz korbácsot veretett rá, s megszabta, hogy aznap
12966 3, 18| ájulásig imádkozik, és véresre vereti magát a böjti éjszakákon!
12967 3, 10| kapjon, kapaszkodjon, hogy vergõdjön ki a veszedelembõl. Keserûségében
12968 3, 14| a fagyos sárban.~Valami vérhas-féle járvány rosszalkodott akkor.
12969 1, 10| hogy a jelenvaló fráterek verjék rá. Mert egyik vétsége tiszteletlenség
12970 2, 3 | ember sem múlhatja el ez vermet, bizony mind ahhoz járó
12971 3, 4 | az országot. Budáról le Verõcéig, Verõcétõl Segesvárig, Segesvártól
12972 3, 4 | országot. Budáról le Verõcéig, Verõcétõl Segesvárig, Segesvártól
12973 2, 6 | két fráter ablakán fény verõdik ki az udvarra. Az ablak
12974 1, 6 | konyhából idegen hangok verõdnek ki, s friss kenyér-illattól
12975 1, 7 | míg kijönnek érte?~A nap verõfénnyel sütött az apácák kõfalának
12976 1, 6 | kehellyel piroslottak a verõfényben. Az udvar árnyékos felén
12977 1, 7 | tudhassa az ember, mire verrad, mire fekszik ez keserves
12978 1, 10| elmondta a zsoltárt. A harmadik versnél már gyengült is a keze.
12979 1, 10| szerzetesek tudják, hogy hány versre terjed a tizennyolc csapás.~
12980 1, 4 | villogó szemû, úri fiú. Vérszín bársony süveg ékeskedett
12981 2, 8 | mögöttük udvari hölgy volt. Vérszín-piros ruhába öltözött apródok
12982 2, 1 | sötétek. A lefelé hajló nap vérszín-pirosan süllyedt közéjük. A szekeres
12983 2, 10| festeni neki, meg a szent vértanúkat, hogy mennyire nem csüggedtek.
12984 1, 12| Nem kemény-e az ágyad? Nem vertek-e meg? Ne tagadd! Nekem megmondhatod!
12985 1, 6 | tovább adta a kulcsot egy vértelen arcú, vénecske apácának,
12986 3, 5 | lovának a szügye piros a vértõl.~Fülöp esztergomi érsek
12987 2, 6 | beszélek. Isten nyugtassa õket. Vérük omlott a hazáért. Isten
12988 3, 1 | mondom eliszonyodva - vérzel!~- Verj! - aszongya - ne
12989 3, 5 | lovuk is vagy sántított vagy vérzett.~Az öreg király elvesztette
12990 3, 3 | megbocsátani, míg a sebe vérzik.~S ment Budára.~Csak az
12991 3, 2 | vár rád! Hagyd el hajódat! Vesd vízbe minden kincsedet!
12992 2, 13| értesült, hogy Ottokár szívesen véset gyûrût Kunigundának is,
12993 2, 8 | Az edényeken faragott és vésett koronás címer díszelgett.~
12994 1, 10| mondjuk litániának, hanem vesperásnak. Egy éjjel meg kell nézned
12995 3, 12| terciát, szeksztát, nonát, vesperást és kompletóriumot.~Minderre
12996 2, 2 | de azt mondták, ne oda vessem, mert hátha a halak megdöglenek
12997 1, 3 | konyha mellett ássanak, vessenek. Mert hely kell a tüzelõfának
12998 2, 1 | Hát inkább a liszt vesszen el, hogysem a lelked. Kinek
12999 2, 8 | körtét, almát hozott ezüst vesszõbõl font kosárban. Finom ujjai
13000 2, 6 | Ábris hallgatva válogatott a vesszõk vékonyában. Közben egy legyet
13001 2, 6 | Nem - felelte Jancsi, a vesszõket felnyalábolva -, talán megfáztam
13002 2, 6 | kosarak mind romlottak.~A vesszõkosarakat értette, amelyekbõl a vereshagymát
13003 2, 6 | visszatér!~Fogta a követ, és a vesszõnyalábhoz vitte, amit már lemetszett.~
13004 2, 6 | tértek vissza a klastromba. A vesszõnyalábot és a követ letették a prior
13005 2, 2 | fratres, videtis oculis vestris... Nem is hosszú, tudod
13006 3, 10| egymásra agyarkodtak, a veszedelemben összeszorultak egy-egy
13007 3, 10| kapaszkodjon, hogy vergõdjön ki a veszedelembõl. Keserûségében fölkiált:~-
13008 2, 7 | vonnak. Minden más lelki veszedelemmel szembeszállhatsz, tülekedhetsz,
13009 1, 8 | gyakorta beszélgettek a tatár veszedelemrõl és Julián barátról is. Az
13010 3, 1 | görög nõ volt: az ország veszedelmének látása se bírhatta arra,
13011 2, 7 | beszédbe, s hogy a nõket oly veszedelmeseknek mondja, ez már súllyal esett
13012 3, 11| látod, hogy esik az esõ? Mit veszek holnap magamra?~- Futok
13013 3, 4 | szomszédjára. Erõszakoskodtak, veszekedtek. A két király az ilyen peres
13014 2, 2 | Káromkodtunk, dõzsöltünk, veszekedtünk, disznólkodtunk, loptunk,
13015 1, 2 | fene. Az urak is csakúgy veszekszenek, mint a magunksorabeliek.
13016 2, 6 | tatár, dühösködök, mint a veszett kutya, szoknyák után szaladgálok,
13017 1, 8 | mikor a királyné bevitte Veszprémbe. Szép gyermek volt, és okos
13018 1, 5 | már apáca. Ez nap indultak Veszprémbõl, és az éjjel Fejérváron
13019 3, 12| domokosok egyházának, a veszpréminek vagy a fejérvári Szent Katalin
13020 1, 8 | csendítéstõl primáig meg éppen vesztegeljen a nyelved. Mert ha megszólalsz,
13021 1, 9 | érkezett.~- De tudnia kellett a veszteglésrõl.~- Tudta - felelte Jakab -,
13022 3, 11| Ugye, hogy megtartjuk a veszteglést?~- De dicsekedtek is vele! -
13023 2, 1 | drámákat, Nabukodonozort, Júdás vesztét, Sámsont. Az erõs Sámsont
13024 2, 9 | megkülönbözött. De mégiscsak vesztett vele a Domonkos-rend. Ha
13025 3, 10| a magyarokkal.~De csatát vesztettek.~Maga Urosz is foglyul esett,
13026 3, 10| rebegte hálásan - nem vesztettem semmit, csak nyertem, hogy
13027 3, 7 | engedelme nélkül tegye? Nem, nem vét többé a regula ellen.~Mindezek
13028 3, 12| forgatsz a fejedben? Hogy vetemedhetel olyan gondolatokra, hogy
13029 1, 3 | Ez a nagy udvar lesz a veteményeskert. Ezt kell elõször is felásnotok,
13030 2, 1 | napos volt pedig az idõ: vetést zöldítõ áprilisi. De az
13031 2, 1 | bánom.~- Mer a csuhámat nem vethetem le.~- Úgy is jó.~Jancsi
13032 1, 8 | Négyféle a vétség: hibázás, vétkezés, bûn, nagybûn. A hibázások
13033 1, 8 | Én nem kiabálok.~- A vétkezést, bûnt és nagybûnt majd a
13034 2, 7 | városokon át félmeztelenre vetkezett népcsoportok vonultak égõ
13035 1, 11| korbácsolja õket. Végül a prior vetkezik le, s az alprior diszciplinálja.~-
13036 3, 6 | kísért a beteg-házba is, Õ vetkeztetett le. Jaj, lelkem, mintha
13037 2, 2 | legenda világosan beszél. Vétkeztünk. Kikergettek bennünket a
13038 1, 1 | Egy õszi napon, mikor már vetkõztek a fák, leült a kert fala
13039 1, 11| engedelmes lehess, alá kell vetned az akaratodat a szerzet
13040 1, 6 | Fehér bársony-arc; árnyat vetõ, fekete szempillák; ajka,
13041 3, 10| szerencsétlenségek nyögése vetõdik el-be a klastrom falai közé,
13042 2, 1 | viaszgyertyát is.~A falra vetõdõ világosságnál mindenféle
13043 1, 4 | mosolygott. Mikor meg árnyék vetõdött reá, felvonta a szemöldökét.~
|