3

A fráterek klastromában tudták, hogy kutatás volt. Nem keltett feltûnést, mert hiszen ismerték a klastromi rendet.

Jancsi mégis megbûzölte valahogy az ügyet. Szikárdusz különösen elmeresztett szemmel nézett rá az ebédnél, és a lektor is feléje pillantott olvasás közben.

Az elsõ pillanatban nem is tudta mire vélni. Annyi irkafirka hevert ottan. Ha megturkálták is, nem olvastak benne. Akkori idõben inkább kapáltak a fráterek is, hogysem egy olyan papiros­lapot is elolvassanak, amit nem írómester írt.

Az irkálásaira hát nem is gondolt. De eszébe jutott a máriakõ. Bizonyára az ötlött a szemükbe!

Mert a követ bevitte õ a könyvkötõ cellába, és a préselõ deszkára tette nyomónak. Volt ott két más nagy kõ is. De a máriakõrõl lassanként lepattogzott az iszaptakaró, s elõfehérlett helyen­ként a fényessége. Az foghatta meg a szemüket!

De hiszen õ minden gyermekkori lopását meggyónta! Sõt Szikárdusznál egyszer generális gyónást is végzett! A követ is meggyónta benne. S még Szikárdusz mondta is:

- Ezért külön vezekelj! Mert Istennek szánt követ loptál. Annyi, mintha Istentõl loptad volna.

Õ tehát a lelke tisztaságáért mindent megtett. Hogy a kapitulumban nem beszélt a kõrõl, nem vétsége. Akkor még nem volt szerzetes. S a kapitulumban különben is csak a regulák ellen való vétségeket szokták megvallani.

Alig várta, hogy az ebédnek vége szakadjon. Beosont ebéd után a mûhelyébe, és megnézte a követ.

A kõ csakugyan meg volt fordítva.

...No, ez mégse járja! - gondolta szívbeli felháborodással. - Gyónásbeli ügyet akar-e az öreg elõhordani? Jó: vágják a fejemhez, én is megmondom, hogy meggyóntam, és hogy éppen Szikárdusznak gyóntam meg. Akkor ám lássa az öreg, hogy hogyan mászik ki a csávából!

Hát haragos nyugalommal várta a kapitulumot. Mikor elvégezték a szokásos kalendárium-hirdetést, evangélium-olvasást, élõkért, holtakért való páternosztert, pápáért való imádságot, élõ testvérekért és holt testvérekért való könyörgést, leültek a prior köré. A prior beszédbe fogott. Az olvasott evangélium egy mondatára épített egy kis fejtegetést, hogy ki a szabad ember. Aki a testén úgy uralkodik, mint halász a csónakján. Hova jut az, aki nem bírja odahajtani a csónakját, ahová akarja, hanem a víz erejének kényére bocsátja? Hogyan lehetne ura valaki az életének, aki hitvány testének se bír ura lenni?

Sokszor hallott fejtegetés volt, de valami vonatkozást éreztek benne. A beszéd végeztével a prior szólította a szerzetet, hogy akik bûnösöknek érzik magukat, tegyenek véniát.

Jancsi is elõállott. Nem volt ugyan megterhelve a lelke, de keserû gyönyörûséggel várta, hogy a prior vagy a lektor megkiáltja a követ.

Akkor aztán majd megfelel.

Elõtte Jakab végezte a maga vádlását:

- Fel kellett volna fednem egy társamnak a regulákba ütközõ cselekményét. De éppen akkor volt a kutatás. Elegendõnek véltem, hogy a rejtett tárgyat az asztalra teszem, hogy megtalálják. Meg is találták.

Jancsi egykedvûen hallgatta a vallomást.

Vélte, hogy a nagy étvágyú János fráter dugott el megint valami ételmaradékot.

A prior nyugodt arccal felelt:

- És ha nem találtuk volna meg?

- Akkor jelentettem volna - válaszolta Jakab.

Valami csekély büntetést szabott rá a prior. Jancsi fráter következett.

Elmondta a vétségeit.

- Késõn léptem a kórusba. Engedelem nélkül ittam. Egyéb vétségre nem emlékezek. Kérek üdvösséges büntetést.

S véniába terült a prior lábához.

Szikárdusz elõvonta a kebelébõl az imádságot, Szent Ferenc imádságát.

- Kelj fel csak. Micsoda írás ez?

Jancsi föltérdelt.

Hüledezve nézett a papirosra.

- Én írtam - szólalt meg végre. - Az apácák kértek, hogy adjak valami új imádságot. Tudtoddal és engedelmeddel adtam, prior atyám.

- Ez imádság neve Szent Ferenc imádsága. Mink ilyen imádság nem ismerünk. Cifra szavak, semmi velõ!

Jancsi mélyen lehunyta a szemét.

- Az imádságot valóban én költöttem - rebegte végre röstelkedve. - Voltaképpen Szent Ferenc imádságát akartam leírni, de a gyõri klastromban maradt.

- Hogy mersz te Szent Ferenc nevére imádság koholni?

- Nem szándékosan történt, prior atyám - felelte Jancsi aggodalmas szemmel -, hanem hogy a címét elõre leírtam, elfeledtem, hogy át kellene törülnöm.

- Tehát kettõs a feledékenység!

Jancsi nem szólt rá.

A prior várakozó szemmel nézett.

A kapitulumban olyan csendesség volt, hogy a fáklyák halk sercegését is lehetett hallani. Mindenki érezte, hogy még nincs az ügy befejezve.

- No - szólalt meg Szikárdusz -, nincs több vallani valód?

- Nincs - felelte Jancsi fráter szinte csodálkozva.

- Elhallgatsz-e egy bûnödet?

A fráter megdöbbenve bámult:

- Mit?

- Gondolkozzál, hogy mit hazudj!

Jancsi fráter elhalványult. Vajon mi bûnt kentek rá? Úgy elijedt, hogy még ha eszében tartotta volna is bûnét, abban a percben elfelejtette volna.

A prior akkor újra belenyúlt a kebelébe, és elõvette az iratcsomót.

- Kinek az írása ez?

Jancsi szeme elkerekedett. Csak egy perc múlván bírt a nagy csendességben megszólalni:

- Az én írásaim.

- Kinek küldted?

- Senkinek, prior atyám. Hiszen ha elküldtem volna, nem volnának itt.

- Nem tisztáztad le?

- Nem. Minek tisztáztam volna? Csak azért írtam, hogy az írást el ne felejtsem.

Nyugalmat erõltetett az ajkára, de a hangja tompán szólt, mintha fanyelvvel beszélne.

- Ezek ördög sugallta gondolatok! - fakadt ki a prior. - Valld meg, hogy egy szóror iránt gerjedt benned újra pokol lángja!

Jancsi maga elé bámult. A szíve úgy duhogott, mint a kallós malom. De iparkodott nyugodt maradni, okosan meggondolni az ügyét. Valóban bûnös érzés-e? Õ nem érezte bûnnek. De mégis nõ a szent leány, s nõre bûn gondolnia a tökéletesség útját keresõ embernek.

A mellére csüggedt a feje, s alázatosan rebegte:

- Megvallom.

- Melyik szóror volt az?

Jancsi megrezzent. Dacosan emelte föl a fejét. A szeme elvillámlott. A teste kiegyenesült.

- A szóror nem tud róla semmit!

Ezt olyan határozott, erõs hangon mondta, hogy érezni lehetett benne a tiltakozást is a további vallatás ellen. A kapitulumban kriptai csendesség volt. Mint vihar elõtt a levegõ feszültsége.

Megtörtént már, hogy efféle ügyben a fráter megtagadta az engedelmességet, s ledobta magáról a csuhát. Talán Szikárdusz is emlékezett valami efféle szörnyûségre, mert szelídebbre változott hangon szakított véget a kínos vallatásnak:

- Vádolod-e magad, hogy e bûnödet elhallgattad?

Jancsi fráter szemében kialudt a dacolás lángja. A feje a mellére csüggedt. Megtörten bólintott:

- Vádolom.

A prior körülpillantott, hogy valaki szól-e.

Jancsi fráter véniába terült.

Nem szólt senki.

A prior a szék karjára könyökölt, s homlokát egy percre a tenyerébe hajtotta.

Aztán kimondta az ítéletet:

- Száz ostor a bûnért, száz a titkolódzásért, száz, hogy vissza ne essél a bûnbe; és egy psalmus; minden psalmus után három vénia.

Ez erõs büntetés volt. Az ostorozás után még négyszázötven véniát tenni annyit jelent, hogy másnap dagadt térdekkel fog feküdni, s még jó, ha nem napokon át.

Megtette. Elszenvedte. A fõ a lelki tisztaság.

Másnap feküdt. Harmadnapra is csak vánszorogva bírt járni. De még akkor is kifeküdt a kertjébe egy halom venyigére. Feküdt sápadtan, szomorúan.

A fráterek a vallomás után megvetéssel néztek reá. Még Jakab is. Hát csak magában borongott:

...Bûn-e az álmodás? Én csak az álmaim foszlányait jegyeztem papirosra. Bûn-e az, ha a holdvilágra bámulok? Én csak a holdvilágra bámultam. Ó, én szelíd álmom, fényes holdvilágom! De mért is tapad úgy hozzá a lelkem? Mi közös ügyünk van egyéb az életben, ha nem az oltár? És mégis... Mint az ember meg az árnyéka... Az én lelkem annak a szent leánynak a velejáró, eltéphetetlen árnyéka...

...Mégis oktalanság volt papirosra írnom, amiket gondoltam! De miért is írtam le?... Mert ha rágondolok, a gondolataim gyönyörûek: sajnálom, hogy elmúlnak, mint a füst.

...De hogy akadhattak rá az írásomra?

Eszébe vágódott Jakab óvatos vallomása: A rejtegetett tárgyat az asztalra tettem...

A prior nem kérdezte, mi volt az a tárgy. Kinél? Tehát értette! Hiszen másnál nem is találtak semmit.

Erre a fölfedezésre elharagosodott az arca.

Tehát Jakab az oka az én csúfságomnak! Ártatlan szenvedéseimnek!

Fölkelt. Sötét szemmel indult a ház felé.

...Micsoda galád ember ez!

S az arcába szállt a vére. Megállt a kertajtónál, mint a komor bika, mikor kõfalnak ütközik.

Az õ kõfala a regula volt. Nem szabad belépnie senki cellájába, hanem csak hivatalos okból!

Visszatért a venyigehalomra, s ott kesergett tovább elméjének dühös háborgásával.

A kertre nyíló vasajtó megnyikordult.

Jancsi nem nézett oda. Tudta, hogy csak János fráter lehet. A fráter azon a héten nem koldult, tehát szakácskodott. Fõzeléknek való gyökerekért lépett bizonyosan a kertbe.

A lépéseirõl hallatszott is, hogy a házikó felé tart. Az ásó ott szokott állni az ajtóhoz támasztva. No, attól is éri egy megvetõ pillantás!

János fráter csakugyan megindult az ásóval a répaágy felé. Ahogy Jancsi mellett elhaladna, megáll elõtte, és az ásóra könyököl.

- Fráterkám - szólal meg titokzatos arccal -, nem történt veled valami...

Jancsi fölemelte sötét tekintetét:

- Mi?

- Valami... jelenés...

- Jelenés?

- Nem jelent meg neked valami... kísértõ?

Jancsi már értette. Az ördögöt gondolta a jámbor fráter. A klastromi legendák tele vannak az ördög különféle alakban való megjelenésének történeteivel.

- Persze hogy megjelent - felelte Jancsi keserû humorral.

János fráternek olyanná vált a szeme, mint az ijedt bagolyé.

- Meg?! Milyen volt?

- Éppen olyan, mint Jakab...

És kelletlenül tette hozzá

- ...fráter.

Az öreg fráter nagyot pillantott vagy hármat.

- Olyan volt? Éppen olyan volt?

- Olyan.

- És mit mo-mo-mondott?

- Semmit.

- Semmit?

- Semmit.

János fráter keresztet vetett, s a fejét rázogatva ballagott el. A répaágyhoz ment, és gondolatokba mélyedve hányta ki a földbõl a gyökereket.

A kapus a szigeti klastromban mindig együtt ebédelt a többivel. A ház oly kicsiny volt, hogy a csengetés, ha a kapun csengettek, behallatszott az ebédlõbe is.

Ebéd idején nem csengetett ott soha senki.

Ebéd elõtt, a kezük mosásakor, Jakab vidám arccal szólt Jancsinak:

- Nos, kiheverted már?

Jancsi nem felelt neki. Rá se nézett.

Jakab elkomolyodott. Mi ez? Klastromban nem szokás haragudni. Hányszor megtörténik, hogy a kapitulumban egyik-másik fráter elfelejti megvallani valamely botlását, s a másik megkiáltja! Nem szokás haragudni azért. Sõt másnap a vétkezett fráter megköszöni:

- Köszönöm, hogy segítettél!

A gyûlölet az ördög mérge. A tökéletességre törekvõ ember nem engedi, hogy belecsöppenjen a szívébe.

Jakab hát nyugtalanul pillantott ebéd közben vagy kétszer Jancsira.

Ebéd után, hogy összeültek beszélgetni, Jancsi nem ült közéjük. A kertje felé vánszorgott.

Jakab az ajtónál utolérte.

- Jancsi fráter!

Jancsi megfordult, s hidegen nézett rá.

- Mi tetszik?

- Gyûlölsz engem!

Jancsi valóban gyûlölettel nézett reá. Csak vártatva felelt, s neheztelõn:

- Olyat tettél ellenem, amit bárkitõl inkább vártam volna, hogysem tõled! Álnokság az, amit cselekedtél!

S elfordult tõle. Otthagyta.

Jakab megütközve bámult utána, s az ajtóra, amelyen Jancsi a kertbe távozott. Aztán megfordult, és a priorhoz ment.

- Engedelmet kérek, prior atyám, hogy a kertbe léphessek. Jancsi fráter neheztel rám.

- János fráter - szólt a prior az idõsebb Jánosnak -, vigyázd a kaput kis ideig Jakab fráter helyett!

Jakab bement a kertbe.

Jancsit a méhes elõtt találta.

Összefont karral állt ott, és komor szemmel nézte a méheket. Az õszi napfényben ritkásan szállongtak a méhek a kas elõtt.

Ahogy Jakab belépett, feléje pillantott, s maradt az állásában, mint valami szobor.

- Jancsi fráter - kezdte Jakab engesztelõn -, mondd meg, miben látsz engem bûnösnek? Tudod, hogy Istenben egy család vagyunk, és hogy ebben a házban gyûlölet nem lakik.

Jancsi keserû arccal fordult Jakabra:

- Ha velem egy testvér vagy Istenben, mért áskálódol ellenem?

- Ellened én nem cselekedtem semmit. Csak a bûnöd ellen!

- Oly igen tudtad-e, hogy bûn az, amit a hátam mögött elõkapartál? Mért nem szóltál elõször énnekem? Megkímélhettél volna attól a csúfságtól, hogy a szemembe köpjenek!

- De ha rászolgáltál!

- Nem szolgáltam rá! Semmi lelki szenny nem volt abban az írásban! Ha megmagyarázhattam volna... Eredj, hagyj magamra! Utálom az arcodat!

S elfordult.

Jakab megdöbbenve nézett rá, aztán sértõdött arccal indult az útjára.

A kert közepén megállt. Elvörösödötten tért vissza Jancsihoz.

- Jancsi fráter - szólt, s a hangja rezgett -, csak kötelességem megmondanom, hogy én bizonyára beszéltem volna veled elõbb is, de amikor az iratokat néztem, épp akkor kezdõdött a kutatás. Nem volt rá idõm. E nyilatkozatom után merõben a te lelkiismereted ügye, ha engesztelhetetlen maradsz.

Jancsi nem felelt.

Jakab lassú lépésekkel tért vissza. Remélte talán, hogy Jancsi utána szól.

Már a kert ajtajához ért. Azt is lassan nyitotta ki, s még vissza is nézett.

Jancsi elfordultan állt a méhes elõtt.

Az idõsebbik János fráter épp a lektort eresztette ki az ajtón Mihály fráterrel, mikor Jakab az ajtóboltozat alatt megjelent.

János fráter bezárta az ajtót, s Jakabra meredt a szeme. A falhoz húzódott. A fél vállát felvonta, s keresztet vetett feléje.

- Mit jelent ez!? - hörkent rá Jakab. - Már másodszor vetsz reám keresztet! Hát mi vagyok én? Rabló vagyok? Vagy embergyilkos? Vagy egyéb gonosztevõ?

János fráter erre megint keresztet vetett feléje hármat is, és rámeregette a szemét:

- Rosszul esik? - susogta - rosszul esik?

- Csak nem gondolod, hogy én a sátán vagyok?

- Néha... Ezentúl mindig keresztet vetek rád. Én nem félek! Engem rá nem szedsz!

- Megbolondultál-e?!

- Hát nem tudod még? A sátán a te alakodat öltötte fel. Tegnapelõtt.

- Ki mondta ezt a butaságot?

- Jancsi fráter.

Jakab haragjában elszíntelenült.

Szótlanul tért be a cellájába.

Aznap Marcellusz is megfordult a klastromban. Az is elképedve hallgatta, hogy Jancsi belehabarodott Kalára szórorba.

- Micsoda bolondság! - dörmögte az öreg. - És ha még valami egészséges, szép tekintetû, fiatal leány volna... Szerencse, hogy idejekorán megtudtátok! No, néhány nap múlva izenek a fráterért.

Ez annyit jelentett, hogy Jancsi nem maradhat a szigeten.

Jancsinak ez a határozat jobban fájt, mint minden ostor és minden vénia-tevés.

Harmadnap hívatták Budára.

Egy október-végi, hideg reggelen történt ez, mikor már a körtefákon is piroslott és hulladozott a levél, s a tar fák ágain a bikanyál selyemfoszlányai kezdtek lengedezni.

Jancsi utoljára pillantott az apácák rostélya felé, s látta a királyleányt, amint fehér ujjait az arca elé kulcsolva, mély áhítattal imádkozik.

Aztán az anyjától búcsúzott el. Nem mondta neki, hogy örökre, csak azt, hogy áthelyezik.

Jakab fráterhez is bement, és kezet nyújtott neki.

- Isten veled!

Jakab megölelte.

- Gondolj rám jó szívvel a távolban.

S mind a kettõ szemében könny csillogott.

De Jancsi szemében nem a megbocsátás könnye, hanem a keserûségé.

A szív nem tud megbocsátani, míg a sebe vérzik.

S ment Budára.

Csak az úton gondolt arra, hogy Marcellusz még nem is beszélt vele abban a kínos ügyben. Hogy meg fogja rohanni az a vén, zimankós barát! Talán meg is üti! Talán az arcába is köp! Brr!

Ez a gondolat átfázlalta.

Megállt. A földre nézett.

A kísérõje is megállt. Mihály fráter volt a kísérõje, a valamikor provinciális prior, aki Margitot kísérte át a szigetre, s akkor még olyan volt a szemöldöke, mintha szénnel festették volna a homlokára. Az öreg is megállt, és a földre nézett. Vélte, hogy Jancsi patkót vagy valami pénzt lát a nyirkos kerékvágásban.

Jancsi rányitotta a szemét:

- Mihály fráter, mit cselekednél, ha valaki itt az úton szembe lépne veled, és se szó, se beszéd, arcul csapna?

Az öreg fráter megütközve nézett reá:

- Hogy beszélhetsz ilyen bolondokat!

- Bocsáss meg, atyám, de lelki ügyben kérdezem. Kit kérdezhetek bölcsebbet náladnál?

Az öreg rápislogott bokros szemöldökei alól:

- Hát fiam, mindjárt tudnám, hogy bûnös vagyok-e, vagy ártatlan. Ha bûnös vagyok, elszenvedem. Ha pedig nem vagyok bûnös... akkor is elszenvedem. Arra gondolok, hogy fiatal­ságomban bizonyosan követtem el valami olyan rosszat, amiért arculcsapást érdemeltem volna. Most érkezett meg.

Szótlanul ballagtak tovább. Jancsi érezte, hogy az öreg belelátott a tarisznyájába.

A klastrom elõtt egy kétlovas szekér állt, de jó két pej benne.

- Beteget hoztál? - kérdezte Mihály fráter a szekerest.

- Nem - felelte az ember a süvegét a mellére téve. Én tisztölendõ Marcélos fõbarátnak a szekerese vagyok. Ûtet várom.

A prior beküldte Jancsit Marcellusz cellájába.

Az öreget levelek rendezésében találta. Az ablaknál állt. Nem szólt semmit. Jancsi szorongó mellel nézte. Aztán a szoba közepére fordult a szeme.

Egy hitvány zsák hevert a szoba közepén. Belõle kikandikált egy csuha meg egy pár vastag harisnya. Talán egyéb nem is volt benne. Az asztalon kopott, fekete bõrkesztyû hevert. (A szerzetes nem viselhet kesztyût, csak az úton járó. Az is csak tél idején.) És a szobában valami faggyúszag nehezítette a levegõt. Bizonyára a saruját kenette meg az öreg.

Végre megfordult. A keblébe dugta a leveleket.

- Jancsi fiam - mondotta szíves, meleg hangon -, az éjjel mind azon gondolkodtam, hogy melyik klastromba tegyelek? Hát ideiglen nem teszlek egyikbe se. Nekem úgyis kell egy konverzusz fráter, aki kísérjen.

Jobb lesz az neked, ha sok mindent látsz, fiam. Tanulsz is vele, meg kifújja a szél a fejedbõl... a pelyvát...

S fogta a botját, zsákjába vetette még a zsoltáros könyvét is.

- No, fogd ezt a zsákot. Induljunk Isten szent nevében!