Part
1 KIKI | Hát én nem is. De hát mindig csak nem olvashatok, varrhatok,
2 KIKI | így kezdődik. S Kvabkáné mindig azt gondolja rá:~Iszen ha
3 KIKI | a szülők beleegyezése.~A mindig köhécselő, bús apa kiadta
4 KIKI | valami csemegét vagy játékot mindig vitt haza Olgának.~Hát Olga
5 KIKI | hát a zsebkendői közé is mindig rózsaszappant tett. És mindig
6 KIKI | mindig rózsaszappant tett. És mindig széles, kihajtós gallért
7 KIKI | van. Mikor józan vagyok, mindig van. És én a mai naptól
8 KIKI | És én a mai naptól kezdve mindig józan leszek. Olyan józan
9 KIKI | soha: a hidegtől szenvedett mindig. Akárhogy bagyulálta is
10 KIKI | nyakára tekert az anyja mindig egy feketés szegélyű, fehér
11 KIKI | színtelen. A szemöldöke mindig aggodalmat fejezett ki.
12 KIKI | tartása is olyan volt, mintha mindig egérlyukat keresne, hogy
13 KIKI | a fiú mellett.~De azért mindig tudta: mikor van ott a fiú,
14 KIKI | mindennaposan látta.~A fiúnak mindig csak őrá tűzött a szeme.~
15 KIKI | sósborszesz már úgy állt mindig a kamrában, mint a petróleum.~-
16 KIKI | földszintes lakásban. Mint mindig. A pallér a lépcsőt nem
17 KIKI | ajtóban, álmodozó szemű, mindig mosolygó leány. Az is sárga
18 KIKI | fürtje szépítően hajlott le mindig domború, fehér homlokára.
19 KIKI | Malvinnak szólították.~Délben mindig hazatért az apa is, két
20 KIKI | haza. Az udvari ablakon át mindig lehetett látni az együtt
21 KIKI | valami gyerek nyivolgott, és mindig csak rövid ideig. Másik
22 KIKI | félénk szemű, és a színe még mindig betegesen fehér. Mintha
23 KIKI | kölcsönkönyvtárából hordta a könyveket. Mindig két könyvet: egy regényt
24 KIKI | Szólt a holló: Sohasem.~Mindig sírtak rajta, hát azt csak
25 KIKI | Malvinnal valami történt. Mindig színtelen volt, és igen
26 KIKI | morgadozott az udvarosné -, mindig gondoltam én, mikor együtt
27 KIKI | a gonosztól szóhoz ért, mindig a férfiakra értette.~Abból
28 KIKI | viszolygott.~De hát még mindig nem tudták, hogy ki küldötte
29 KIKI | Kellemes fiatalember - gondolja mindig Olga. S olyankor mintha
30 KIKI | mosolygott Olga.~- Nono, most már mindig a sövénnyel szikrázol. Bánom,
31 KIKI | hunyón-múlón, megint megújulón. De mindig az az ismerős, tiszteletes,
32 KIKI | tudós ember. Otthon mink mindig a tudományokról beszélgettünk:
33 KIKI | széles fehér gallért viselte mindig a blúzán vagy kabátkáján.~
34 KIKI | emiatt.~- Nem értem, hogy te mindig meghűlsz. És a színed is
35 KIKI | meghűlsz. És a színed is mindig olyan beteges...~- Nem vagyok
36 KIKI | anyám.~- De színtelen vagy, mindig színtelen vagy.~Olga arca
37 KIKI | megfagyasztotta a lelkét.~A vonat még mindig állt. A kocsiba egy vadászkalapos
38 KIKI | Míg szegény Borcsám élt, mindig nálunk ebédelt, ha a faluban
39 KIKI | külön húsz fillért szedett mindig az ilyen munkáért. Az asszonyok
40 KIKI | Vagy tiglicet ősszel. Nekem mindig van...~Olga a fejét rázta:~-
41 KIKI | íróasztalnál is. Az ügyvéd mindig kenyeret vesz el valakitől.
42 KIKI | vesz el valakitől. A pék mindig kenyeret ad mindenkinek.
43 KIKI | Egy.~- Az én Olgámon mindig forróság van éjjel.~- Oda
44 KIKI | érdeklődésben Síposra.~- Én mindig elirtózok - szólalt meg
45 KIKI | csüggedjünk. Csak jó kedve legyen mindig, Habocska, mint a madárnak.
46 KIKI | látom - bókolt az orvos -, mindig bizalmatlankodjunk az időjárásban,
47 KIKI | ég...~Olga azontúl aztán mindig kilépett, valahányszor Sípos
48 KIKI | Kampec. A halálra ítélt ember mindig érdekes. Talán csak egy-két
49 KIKI | arccal a fiatalember előtt - mindig tisztán, mint a játékbolt
50 KIKI | Én ha erdőben járok, mindig versek jutnak az eszembe:~
51 KIKI | erdő mohos sziklái alatt. Mindig a verőfényen. De csak hallgatagon,
52 KIKI | magunk voltunk a szobában, mindig csókolództunk.~Olga elgondolkodva
53 KIKI | hogy igazi-e vagy nem. Mindig azt érezzük igazinak, amelyikben
54 KIKI | De nem önfeledten. Nekem mindig gyanús volt Gyulai Pálnak
55 KIKI | Arany, hanem a valója is. De mindig csak a publikumnak írt.
56 KIKI | ha maga volna az égi Nap, mindig jó idő volna a világon.~
57 KIKI | városban. Tessék beljebb.~- Mindig örülök - mondta Sípos -,
58 KIKI | gyerek hordta a postára, és mindig ajánlottan adta fel, Olga
59 KIKI | ijesztően utálatos vagyok.~- Mindig ilyen keveset ír - mosolygott
60 KIKI | képe. Ide akasztottam, hogy mindig lássam.~S érte nyúlt: leakasztotta,
61 KIKI | valahányszor kisétáltak, Sípos mindig csak az ő Etelkájáról beszélt.
62 KIKI | padra. A bakterné markába mindig nyomott olyankor Sípos egy-két
63 KIKI | nekik. S vidáman tértek mindig haza.~- Máris kevesebbet
64 KIKI | hallgatott Sípos, az arca mindig borult volt.~- Egy milliárd
65 KIKI | megint csak megjelent.~- Még mindig?~- Már fenn volt - felelte
66 KIKI | piros képű emberke, mintha mindig paprikát enne. És Miklós
67 KIKI | megint csak megjelent.~- Még mindig alszik - mondta Kvabkáné.~
68 KIKI | mondta, hogy tél szakán ő mindig meghízik.~De hát nem lehet
69 KIKI | tart, hogy Miklós bácsi még mindig kedvetlenkedik: görbe szemmel
70 KIKI | Mit segíthet?~- Az orvos mindig segíthet. A jó Isten az
71 KIKI | orvos komoran, Kvabkáné még mindig a rémülettől sápadtan.~-
72 AzOreg| haja van, hogy alig bírja. Mindig két hatost ad borravalónak.~-
73 AzOreg| professzor, aki a jobb kezén mindig fekete kesztyűt visel. Valami
74 AzOreg| szerződést kötünk, hogy mindig friss pálmákkal lásson el
75 AzOreg| orvos halkan kérdezte:~- Még mindig olyan zsugori?~A koma némán
76 AzOreg| leánya hétéves korától kezdve mindig az apácáknál lakott, hol
77 AzOreg| doktor névjegye, ott volt mindig az íróasztala fiókjában:
78 AzOreg| fiókjában: ahányszor írt, mindig maga elé tette. De eszébe
79 AzOreg| nincsen. A fővárosi ember mindig siet. Lótás-futás az élete.
80 AzOreg| megjelent az a ráncocska, amely mindig egy gondolatnak az elhallgatását
81 AzOreg| prémest.~Az öregúr azonban még mindig vonakodott:~- Ez az atilla
82 AzOreg| kék füstre.~- Nagyságos úr mindig ilyet szí?~- Nem vagyok
83 AzOreg| de az is bizonyos, hogy mindig bosszankodik, mikor fölébred.~-
84 AzOreg| eltette a kulcsot.~- Még mindig ilyen rossz szivarokat szí
85 AzOreg| nevetve az agg. - Szeretem. Mindig az ablaknál ülök. Pah, pah, -
86 AzOreg| fejemen járnak az emberek. Mindig azt gondolom, hogy otthon
87 AzOreg| amikor bajban van.~- Hát nem mindig - felelte rá az öreg. -
88 AzOreg| nem lehet olvasni, csak mindig szivarvéget. Dicső nemzet
89 AzOreg| volt. Ő a férje életében mindig festők között mozgott. A
90 AzOreg| veszedelem, ott jelenik meg mindig a Láthatatlan Kéz. Ihol
91 AzOreg| Bárányné, aki kútkőként ült mindig a pénzén, felajánlotta,
92 AzOreg| két forintot. Az öregúr mindig azt mondogatta: elég - elég.~
93 AzOreg| jár fel, apácskám, máskor mindig közöttünk lesz, csakúgy,
94 AzOreg| küszöbön. Nyugodt volt, mint mindig; a szeme vörös, mint mindig;
95 AzOreg| mindig; a szeme vörös, mint mindig; fakó arca azonban még fakóbb
96 AzOreg| asszony iránt. Éjszakánként mindig otthon maradt. A szeme vörössége
97 AzOreg| az: csak egy hang szólt mindig. A hang vastagon kezdte,
98 AzOreg| beszélhetett. A pipáját is elvitte mindig, s beszélt igen sokat. Az
99 AzOreg| aki hetvenhét éves koráig mindig talált pénzt a zsebében.~
100 AzOreg| is, eladja; de ilyenkor mindig látta az apját, amint ott
|