Part
1 KIKI | férjet? - fakadt ki Olga, mikor már tizenöt éves volt -,
2 KIKI | Olga. Mintha béka volnék, mikor leírom.~Kvabkáné még keservesebben
3 KIKI | mint az oszlop. És hát, mikor először láttam, akkor virágzott
4 KIKI | Kisgyermekkorától kezdve látta, hogy mikor az apja nincs otthon, csendesség,
5 KIKI | aggodalom és kedvetlenség. Mint mikor viharfelhő sötétlik az égen,
6 KIKI | és muzsikásan, de aztán, mikor az építkezés helyére érkezett,
7 KIKI | Miklós bácsihoz - sírta Olga.~Mikor már bizonyos volt, hogy
8 KIKI | többé nem látsz ez életben.~Mikor aztán indultak volna, akkor
9 KIKI | többé bort - mondta Kvabka, mikor már felöltözködött -, nem,
10 KIKI | édes feleségem, hogy van. Mikor józan vagyok, mindig van.
11 KIKI | többé soha.~Csak pálinkát.~Mikor Olga a polgáriba járt, ott
12 KIKI | és rosszallón.~Tavasszal, mikor a napfény már melegítette
13 KIKI | aznap a többi között, s mikor a leányok kijöttek, monoklit
14 KIKI | férfiak nem fordultak meg, mikor mellettük elhaladt, de ha
15 KIKI | megint ott állt a fiú.~Olga, mikor közelébe ért, csak épp hogy
16 KIKI | De azért mindig tudta: mikor van ott a fiú, mikor nincs.~
17 KIKI | tudta: mikor van ott a fiú, mikor nincs.~A nagy szünetben
18 KIKI | köpönyege, s az is rövid. Mikor már fagyott és havazott,
19 KIKI | tavasszal jelent meg ismét, mikor már a kövek melegedtek a
20 KIKI | Még akkor is mögötte van, mikor hazaér.~A kapuban visszatekintett.~
21 KIKI | álmában látta megint egyszer.~Mikor megébredt, sokáig ült elgondolkozva
22 KIKI | lett volna, mint a többi.~~Mikor Olga már tizenhét éves volt,
23 KIKI | képűek is lettek volna, de mikor nevettek, nagy, lapos foguk
24 KIKI | gyakran hallatszott nyáron - mikor nyitva voltak az ablakok
25 KIKI | éppígy sétáltam apáddal, mikor még csak jegyesek voltunk.
26 KIKI | s különösen a férfiakra.~Mikor a polgári iskolát elvégezte,
27 KIKI | rendjéből nem telik.~De éppen mikor a beiratkozás ideje volt,
28 KIKI | se iszik.~- Soha többé!~Mikor aztán megint munkába lépett,
29 KIKI | mindig gondoltam én, mikor együtt láttam őket...~-
30 KIKI | Különösen kellemetlen volt, mikor őrájuk is rájuk forgatta
31 KIKI | lepénynek, ki bankónak. Csak mikor férjhez ment Kvabkához,
32 KIKI | bámulhat szeptemberben, mikor az őszirózsa nyílik. Tavasszal
33 KIKI | kérdést utána kiáltani, hogy mikor lesz az esküvő, de elkésett
34 KIKI | Pestre indult volna szegény, mikor megbetegedett. Operáció
35 KIKI | volt sok a restanciája. Mikor azt is elköltötte, bocsánatot
36 KIKI | róla, a vakulása kezdetén, mikor Pesten járt, hogy megnézesse
37 KIKI | éves. Annak szólt néha, mikor a folyosón dolgozott:~-
38 KIKI | elhallgatott. Talán már aludt is, mikor Olga megint megszólalt:~-
39 KIKI | ámbátor... nem hallom én, mikor alszom.~Olga öltözött.~-
40 KIKI | asszonyok most már kilesik: mikor ballag az öregúr a temetőbe,
41 KIKI | öregúr a temetőbe, vagy mikor kertészkedik a fehér rács
42 KIKI | hallgatódzó csővel. Megkérdezte, mikor hányt vért, és medicinát
43 KIKI | látvány a szemének, mint mikor ott feküdt az ágyban.~Kár
44 KIKI | Sípos még akkor fenn járt. Mikor a nap már felszívta a harmatot,
45 KIKI | érdeklődéssel fülelt, és mikor Olga visszatért, szinte
46 KIKI | egy literes palackkal. Mikor köhögtem, ittam belőle.
47 KIKI | szalmiák olyankor való, mikor a torok viszketelődik köhögésre.
48 KIKI | áraszt... Vagy mint a hold, mikor egy nagy kör látszik körülötte...
49 KIKI | hümmentett a tanító. - Mikor én gyermek voltam, egyéb
50 KIKI | szimatolt, mint az egér, mikor sajtot talál. De meg is
51 KIKI | Néha kettőt is. Hiszen mikor megérkeztem is, csak azért
52 KIKI | elgondolkozva -, itt mindenki jó. Mikor már meghalt, mindenki jó.~-
53 KIKI | Ámbátor hát könnyezgeti is. Mikor anyám elhibázza a fuszulykalevet
54 KIKI | És egyikük se vélte, hogy mikor már a méhecskék elhallgatnak,
55 KIKI | feleségének meg a fiának is. Mikor bejárta már a falvait, ide
56 KIKI | Elbeszélgetek én velük csakúgy, mint mikor éltek. Hej, édes gazdám,
57 KIKI | egyformán telnek a napjaim, mint mikor itthon voltál, csak épp
58 KIKI | mosolyogták Kolumbuszt is, mikor azt mondta, hogy az Óceánnak
59 KIKI | való gondolat...”~- Az! Az! Mikor a testi ínségek megszüntetéséről
60 KIKI | És itt a fő gondolatom: mikor már meglesz az az egynéhány
61 KIKI | egynéhány orvosi találmány, mikor már magyarul beszél még
62 KIKI | szinte gyermekkori gondolata. Mikor megszerezte a doktori diplomát,
63 KIKI | Kvabka. Míg fiatal: bársony. Mikor megesküdött: sárkefe. Az
64 KIKI | már egy órája eltűnt, csak mikor egyszerre hűvös szélfuvat
65 KIKI | a kis nefelejcs, enyész.~Mikor aztán megtértek, nagy volt
66 KIKI | egy üvegecske törött el, mikor kiszórta a tekintetes úr.
67 KIKI | Bizony, az idő jól elhaladt, mikor már hazatérésre gondoltak.
68 KIKI | szó lökte meg úgy. Csak mikor már kimondta, akkor eszmélkedett.~
69 KIKI | mért?~- Te is olyan voltál, mikor leány voltál, mint az angórai
70 KIKI | mint a tüzes torkú ördög, mikor haragszik.~- Hát akkor holnap.
71 KIKI | ablakban leste, hogy Sípos mikor megy arra. Szerette volna
72 KIKI | nekem, hogy aszongya tessék, mikor kopogtattam.~- Fekszik?~-
73 KIKI | nappal is hallotta már néha, mikor félrehúzták a vedret. Mégis
74 KIKI | magával, Sípos azt mondta, mikor legutóbb együtt voltak,
75 KIKI | az egyik orvosságos üveg, mikor kiszórta az orvosságait..~
76 KIKI | Hólyagné, rakjon a kemencére.~Mikor kiléptek, mintha fehérlő
77 KIKI | keresztény lelkek ezek? Mikor emberéletről van szó!...~
78 KIKI | jajgatott, nyögdécselt.~- Mikor érünk már oda! Jaj, hajtson,
79 AzOreg| orvos maga is nevetett. Mikor nevetett, olyan volt, mintha
80 AzOreg| Beszélgettünk a harcokról. Mikor aztán elváltunk, aszongya:
81 AzOreg| még az inas is mosolygott, mikor az ajtót kitárta előtte.~
82 AzOreg| Ezt akkor csináltattam, mikor a menyegzőtök volt.~- Négy
83 AzOreg| drótszálakból készült volna. Mikor nevetett, a drótszálak tüskésen
84 AzOreg| hogy mindig bosszankodik, mikor fölébred.~- Hát talán máskor
85 AzOreg| izgalom ott az udvaron, mikor Hunyadi a vargával civódott.~
86 AzOreg| sötétebb szín való.)~Hanem mikor a vendégnap előtt való estén
87 AzOreg| ébredt föl a szívében, mint mikor a maga kisleánya simult
88 AzOreg| a kedves zöld szalonba.~Mikor az utolsó vendég is kitette
89 AzOreg| konyakot vesz. Még a télen, mikor meghűlt, rendelt neki a
90 AzOreg| nem szólt többé a vejéhez. Mikor terítettek, leült a többivel,
91 AzOreg| többivel, s evett szótlanul; mikor elvégezte, elment szótlanul.
92 AzOreg| remeg, s csak idő kérdése, mikor fog újra kirontani.~De hát
93 AzOreg| szokott takarítani a cseléd, mikor az öreg odajárt.~A doktorné
94 AzOreg| a ránc: elmosolyodott:~- Mikor adtál neki pénzt?~- Már
95 AzOreg| kandírozott gyümölcsöket. Aznap, mikor az a szörnyű leleplezés
96 AzOreg| bábut.~Harmadnap aztán, mikor a pénzét kereste, nem talált,
97 AzOreg| vékony pilingeléssé gyengült. Mikor aztán már kavicszörgésforma
98 AzOreg| Meghalt még azon az éjjelen, mikor utoljára itt tetszett járni.
99 AzOreg| elbeszélte, hogy hogy hívják, mikor került a fővárosba, és hogy
100 AzOreg| meglátott volna: elsietett.~Mikor aztán az öregúr fizetett,
|