Part

 1 KIKI|         béka volnék, mikor leírom.~Kvabkáné még keservesebben rázta
 2 KIKI|        édes Kvabka István!~- No és Kvabkáné vagy.~Kvabkáné ismét a zsebkendőjébe
 3 KIKI|               No és Kvabkáné vagy.~Kvabkáné ismét a zsebkendőjébe temetkezett:~-
 4 KIKI|          Többnyire így kezdődik. S Kvabkáné mindig azt gondolja rá:~
 5 KIKI|      Bizony, egy év nem telt belé, Kvabkáné már látta, hogy a színes
 6 KIKI|          házbérfizetés lett volna: Kvabkáné nem aludt az előtte való
 7 KIKI|          nem földi göröncsér műve.~Kvabkáné a ház gondozójánál várta
 8 KIKI|            juttatnia. Mert szegény Kvabkáné bizony nemegyszer virradt
 9 KIKI|        Miklós bácsihoz - sírta hát Kvabkáné is.~És sírva tapogatta a
10 KIKI|           Kapkodtak, gyömöszöltek. Kvabkáné közben a tükörbe is nézett,
11 KIKI|            akkor eszmélkedett csak Kvabkáné, hogy hiszen útiköltségük
12 KIKI|           mondta könnyet csordítva Kvabkáné.~S visszavitte a két kabátot
13 KIKI|    maradjunk-e itt? - mondta aztán Kvabkáné -, gyerünk ki, Olga, az
14 KIKI|         ott állt, várt az ajtóban.~Kvabkáné magához intette:~- Eridj
15 KIKI|              Van is neked - nyögte Kvabkáné -, három fogamat kiütötted.~-
16 KIKI|       délutánonkint meg esténkint. Kvabkáné az iparoskör kölcsönkönyvtárából
17 KIKI|            üldögéltek, keseregtek. Kvabkáné már nem is szavalgatott.
18 KIKI|        olyan hozhatta - vélekedett Kvabkáné -, aki meg is akart bennünket
19 KIKI|            Együtt vacsoráltak hát. Kvabkáné puncsot csinált - az ura
20 KIKI|            felé feküdni készültek.~Kvabkáné ránéz az órára, aztán Olgára:~-
21 KIKI|            nem kérdezte a lakását.~Kvabkáné is utána bámult a kocsinak.~-
22 KIKI|       szomorúfűzfa - rázta a fejét Kvabkáné. - Te, ez olyan, mint valami
23 KIKI|    egyúttal róla a szemét.~Egyszer Kvabkáné is ott ült, s látta, hogyan
24 KIKI| megdöbbenéssel.~Akkor érkezik haza Kvabkáné is - megrakodva köcsöggel,
25 KIKI|          És segít az anyja terhén.~Kvabkáné a fejét ingatja:~- Ejnye,
26 KIKI|          már virágokra is költesz?~Kvabkáné csodálkozik:~- Én?~- Hát
27 KIKI|           ha elhervadt, levesszük.~Kvabkáné odabent aztán más véleményen
28 KIKI|           fiún?~- Azt, hogy férfi.~Kvabkáné csak nézett.~- De hát -
29 KIKI|            meg többé az álmaiban.~~Kvabkáné egy reggel a sifonérban
30 KIKI|           a telegramok és levelek: Kvabkáné anyja a szeme operációjára
31 KIKI|    klinikán kell addig laknia.~Hát Kvabkáné Erdély felől már nem várhatott
32 KIKI|           néztek rá:~- Mi a férje?~Kvabkáné arca aggodalmasra változott.~-
33 KIKI|           a zálogos keze!~Keresgél Kvabkáné, keresgél.~A kezébe akad
34 KIKI|           se hűlt, mégis köhögött. Kvabkáné sokat aggódott emiatt.~-
35 KIKI|               Földszinti - felelte Kvabkáné.~- Az nem jó. Besüt-e oda
36 KIKI|           hát milyen ott a levegő?~Kvabkáné aggodalmasan vonta fel a
37 KIKI|          sok édeset öntött a sors. Kvabkáné anyja beszélt róla, a vakulása
38 KIKI|        képű, magyarruhás öregúr.~- Kvabkáné...~- Én vagyok.~- Ha nem
39 KIKI|          mondta aggodalmas szemmel Kvabkáné.~És elégedetten pillantott
40 KIKI|            gyönyörű! - örvendezett Kvabkáné is.~Miklós bácsi benyúlt
41 KIKI|           bácsi - aggodalmaskodott Kvabkáné -, hátha én se tudok?~-
42 KIKI|         egy kanálnyi pemetefű tea.~Kvabkáné etetett-itatott, imádkoztatott
43 KIKI|           anyja akkor vetkőződött.~Kvabkáné az orvosság szóra megrándult:
44 KIKI|        Hátha reggel tovább utazik?~Kvabkáné jó félórát odajárt. A fejét
45 KIKI|        felvonta a vállát.~- Talán.~Kvabkáné vetkezett, lefeküdt.~- Az
46 KIKI|            menj - aggodalmaskodott Kvabkáné -, a nap süt, de a levegő
47 KIKI|               arra a.~De már akkor Kvabkáné is kilépett a konyhából,
48 KIKI|          felelte megviduló szemmel Kvabkáné -, bent van a hivatalban.
49 KIKI|        Küldje ki - suttogta aztán.~Kvabkáné beszólt:~- Olga.~S a padra
50 KIKI|           nagy gondolataim vannak.~Kvabkáné kikandikált a konyhaajtón.
51 KIKI|         levegő a legjobb orvosság.~Kvabkáné az ajtóközben dolgozott
52 KIKI|            Sípos úr - szíveskedett Kvabkáné -, falun vagyunk...~- Köszönöm -
53 KIKI|        elég volt az ismeretségből.~Kvabkáné mentegetődzött:~- Sok a
54 KIKI|         Nem, nem fekszik - felelte Kvabkáné -, Isten hozta, doktor úr.
55 KIKI|        megpróbáljuk, Olga - mondta Kvabkáné -, de hogyan is nem jutott
56 KIKI|          erre előbb - sajnálkozott Kvabkáné. - Ha mindennap kijöttél
57 KIKI|  gondoljanak - emelt a szemöldökén Kvabkáné. - Én ha erdőben járok,
58 KIKI|       ilyen sort. És az az újra...~Kvabkáné elmosolyodott.~- Arany írta.~
59 KIKI|     szomszéd falubeli postamester: Kvabkáné nem hagyhatta el a házat.~-
60 KIKI|  ferdébbnek látszott a szokottnál.~Kvabkáné megbotránkozón nézett.~-
61 KIKI|       dorombolnak...~S legyintett.~Kvabkáné azonban nyergében érezte
62 KIKI|            Sokallom benne a békát.~Kvabkáné úgy nézett, mint aki vizet
63 KIKI|           Síposra szikrázó szemmel Kvabkáné -, csak nem akarja tán...~
64 KIKI|       szalmiákos dobozát.~Helyette Kvabkáné szólalt meg, hogy ne kelljen
65 KIKI|         teljesen igaz a véleménye.~Kvabkáné még másnap reggel is bosszankodott:~-
66 KIKI|           nézett a levélre. De még Kvabkáné is kidugta az orrát a konyhából.~
67 KIKI|             Te, gyere ki - szól be Kvabkáné hüledező-halkan -, az az
68 KIKI|        benne lakik a korcsmáros...~Kvabkáné nem tudta: mi történt Sípossal.
69 KIKI|           Esztit! Nézze meg: él-e?~Kvabkáné vonakodott:~- Mi közünk
70 KIKI|          ruháit.~- Jézus Mária!...~Kvabkáné kivonult. Hallatszott a
71 KIKI|        menni?~S hallatszott, ahogy Kvabkáné sietőn lépked az ajtóhoz.~-
72 KIKI|           a hajad...~- Hagyjad.~De Kvabkáné erővel ráment, és vont egyet-kettőt
73 KIKI|            a szemét a jövendőjére.~Kvabkáné aztán marasztalta Sípost
74 KIKI|          milliárd sok pénz - vélte Kvabkáné -, és Amerikában aligha
75 KIKI|        alszik - mondta neki reggel Kvabkáné.~- Alszik? - csodálkozott
76 KIKI|         szobából. Meghűl, és vége.~Kvabkáné bámult, aztán a fejét rázta:~-
77 KIKI|            Már fenn volt - felelte Kvabkáné -, de aztán megint elaludt.~
78 KIKI|         Még mindig alszik - mondta Kvabkáné.~És gyanakodva, szinte barátságtalanul
79 KIKI|            mégse. Derék, jó ember.~Kvabkáné elfújta a lámpást. Ágyba
80 KIKI|            Máris issza a pálinkát.~Kvabkáné összeborzongott.~- Isten
81 KIKI|          hát, lelkem - örvendezett Kvabkáné is.~Habocska már mozgolódott
82 KIKI|           is, hogy megyen, azonban Kvabkáné a fejéhez kapott.~- Jaj,
83 KIKI|    szálljon csak maga Hólyagékhoz.~Kvabkáné ijedt képedezésekkel hallgatta
84 KIKI|           maga bolond! - fakadt ki Kvabkáné -, hogy ott muzsikáltat,
85 KIKI|           Habocska! - rikácsolt rá Kvabkáné -, Olga a neve, Olga!~-
86 KIKI|        rajtad? - szólt be az ajtón Kvabkáné -, itt az ősz.~- Itt a tél -
87 KIKI|         Mondd: Tessék ez a tyúklé: Kvabkáné tekintetes asszony küldi.
88 KIKI|        fánk bőven - hálistenkedett Kvabkáné -, és zsírunk is van még.
89 KIKI|         Nem is köszönt. Elsietett.~Kvabkáné csak tátotta a száját.~-
90 KIKI|         haza. A lovak se pihentek.~Kvabkáné nagy sírással rontott be
91 KIKI|      Hallgattak. Az orvos komoran, Kvabkáné még mindig a rémülettől