Part

2501 KIKI  |                  azt mondta, hogy letöri a derekát.~Olga azonnal az
2502 KIKI  |                  Kedves...~Akkor megállt a toll a kezében. Gondolkodva
2503 KIKI  |                     Akkor megállt a toll a kezében. Gondolkodva nézett
2504 KIKI  |              kezében. Gondolkodva nézett a papirosra.~- Nem, nem írok
2505 KIKI  |                  papiroson neki - mondta a fejét rázva.~És fehér papirost
2506 KIKI  |                És fehér papirost vett ki a fiókból, amilyenre az öregúr
2507 KIKI  |                 Azt akarta megírni, hogy a kislány ostoba fecsegését
2508 KIKI  |          aggodalom nélkül, mint szokott. A posta különben is nyilvános
2509 KIKI  |                  beléphet, akár haragosa a postamester, akár nem. De
2510 KIKI  |            szándékolta az írást. Azonban a végén arra gondolt, hogy
2511 KIKI  |                 akárhogyan magyarázza is a hivatal nyilvános voltát,
2512 KIKI  |                hivatal nyilvános voltát, a levél mégiscsak hívásféle,
2513 KIKI  |                  hívásféle, egy leánynak a hívó levele egy fiatalembernek
2514 KIKI  |         összegyűrte, kosárba vetette azt a levelet is.~~Másnap esőre
2515 KIKI  |               kezek tépdesték és szórták a sárba. Az ablaküveg mintha
2516 KIKI  |              mintha könnyező szeme volna a háznak.~Olga a nagykendőjébe
2517 KIKI  |               szeme volna a háznak.~Olga a nagykendőjébe burkolódzva
2518 KIKI  |      nagykendőjébe burkolódzva könyökölt a hivatalszoba asztalán. Az
2519 KIKI  |                  ki az esőre az ablakon.~A falu utcáin már szűrök és
2520 KIKI  |                  nagykendőben sietkedtek a boltba meg vissza. Egy bundás
2521 KIKI  |                  közepén, és szétvetette a négy lábát: megrázkódott -
2522 KIKI  |                   megrázkódott - kirázta a vizet a bundájából. A lábát
2523 KIKI  |           megrázkódott - kirázta a vizet a bundájából. A lábát végigvonta
2524 KIKI  |            kirázta a vizet a bundájából. A lábát végigvonta az orrán.
2525 KIKI  |            Kvabkáné -, itt az ősz.~- Itt a tél - mondta rá Miklós bácsi -,
2526 KIKI  |                mondta rá Miklós bácsi -, a favágó szedje be a múzát
2527 KIKI  |              bácsi -, a favágó szedje be a múzát és kaktuszokat. Agavét
2528 KIKI  |        kaktuszokat. Agavét is. Hordja le a pincébe.~- Fát hozzon előbb
2529 KIKI  |                     Fát hozzon előbb ide a kályhába.~Olga csak könyökölt,
2530 KIKI  |            könyökölt, s gondolkodva vont a vállán.~- Mi közöm vele! -
2531 KIKI  |                akkor se...~S fogta ismét a tűt, és tovább varrogatott.~
2532 KIKI  |                   és tovább varrogatott.~A hivatalszoba zöld cserépkályháját
2533 KIKI  |                de csak lassan terjengett a melege. Olga ott is hagyta
2534 KIKI  |               melege. Olga ott is hagyta a hivatali asztalt. A szobájukba
2535 KIKI  |               hagyta a hivatali asztalt. A szobájukba tért. Annak az
2536 KIKI  |               Hólyagéktól, hogy hogy van a tekintetes úr. Érted? Ne
2537 KIKI  |         tekintetes úr. Érted? Ne menj be a szobába, csak Hólyagéktól
2538 KIKI  |                csak Hólyagéktól kérdezd.~A kisleány fordult, és térült.~-
2539 KIKI  |                 kérdeztem, hogy hogy van a tekintetes úr. Hólyag bácsi
2540 KIKI  |              nyugtalanul járt föl és alá a szobában. Fölvette a nagykendőjét
2541 KIKI  |                 alá a szobában. Fölvette a nagykendőjét meg letette.
2542 KIKI  |                nagykendőjét meg letette. A cipőjére nézett.~- Nem,
2543 KIKI  |            cipőjére nézett.~- Nem, ebben a sárban nem lehet.~S megnyugtatni
2544 KIKI  |               rendben az ügy.~Este, hogy a délről maradt, jó tyúkhúslevet
2545 KIKI  |            maradt, jó tyúkhúslevet látta a tűzön, egy fedeles findzsába
2546 KIKI  |                 szabad. Mondd: Tessék ez a tyúklé: Kvabkáné tekintetes
2547 KIKI  |            fordult, és térült:~- Köszöni a tekintetes úr. Tetszik-e
2548 KIKI  |              Beteg?~- Nemigen.~- Megitta a levet?~- Igen jóézűven.~-
2549 KIKI  |               Hát hogy izé... azt izente a kisasszony, hogy...~- Jaj,
2550 KIKI  |                Mondtam, hogy tisztelteti a kisasszony, ezt a kis tyúklét
2551 KIKI  |            tisztelteti a kisasszony, ezt a kis tyúklét Vakpáné tekintetes
2552 KIKI  |          asszonyom küldi.~- Bekötöztetem a paulovniát - mondta az öregúr -,
2553 KIKI  |                 az éjjel fagy.~S valóban a kályhába nagyobb darabokat
2554 KIKI  |                  darabokat kellett rakni a fából.~- Olga, mától fogva
2555 KIKI  |               fából.~- Olga, mától fogva a nagy dunyhával takaróddz:
2556 KIKI  |              Olga ugyancsak fogyasztotta a pantopont.~Megint napok
2557 KIKI  |                búcsúzatlanul!...~...Vagy a szobájában ül, és rajzolgatja
2558 KIKI  |            szobájában ül, és rajzolgatja a levegőben szállongó kemencét?~...
2559 KIKI  |                rendesen?~...Nem füstöl-e a kemencéje? Hátha így télen
2560 KIKI  |                nem is melegít kellően az a kemence? Aztán hát dupla-e
2561 KIKI  |                hát dupla-e az ablak azon a parasztházon? Vagy csakolyan
2562 KIKI  |                  csakolyan szimpla, mint a többinél? De miért nem is
2563 KIKI  |                  ő nem kérdezősködhetik: a kisleány olyan ostobán vitte
2564 KIKI  |               olyan ostobán vitte el azt a tyúklevet...~De hát mért
2565 KIKI  |      kedvetlenkedik: görbe szemmel nézne a küldöttjére is, a húgára
2566 KIKI  |                  nézne a küldöttjére is, a húgára is.~Aztán azon tűnődött,
2567 KIKI  |              Sípos talán mégis elutazott a rossz idő elől. Belépni
2568 KIKI  |                   Belépni átallott Sípos a házba, de bizonyára hagyott
2569 KIKI  |                  állomáson firkantja meg a búcsúszót egy képes levélkártyán?~
2570 KIKI  |            elszomorodva nézett maga elé.~A következő nap délutánján
2571 KIKI  |            körmös, hideg szél zúgott alá a hegyekről. Ajtókat csapott
2572 KIKI  |               helyette. No, úgy fújta le a fák maradék lombjait, mint
2573 KIKI  |             maradék lombjait, mint ahogy a gyerek elfújja a pitypang
2574 KIKI  |              mint ahogy a gyerek elfújja a pitypang pehelygolyóját.~-
2575 KIKI  |           pitypang pehelygolyóját.~- Itt a nemere - mondta Miklós bácsi. -
2576 KIKI  |                   mondta Miklós bácsi. - A jövő héten megölhetjük az
2577 KIKI  |            megölhetjük az egyik disznót, a kisebbiket.~- Van fánk bőven -
2578 KIKI  |              ablakon.~Alkonyatkor kiment a konyhára, és beintette Esztikét:~-
2579 KIKI  |             beintette Esztikét:~- Te, ha a boltba küldenek valamiért,
2580 KIKI  |               nehogy Sípos urat kérdezd.~A kislány azzal a hírrel tért
2581 KIKI  |                 kérdezd.~A kislány azzal a hírrel tért vissza, hogy
2582 KIKI  |                  már nyolc után elfújták a gyertyát.~Olga könnyen el
2583 KIKI  |            aludni, de akkor este zavarta a szél haragos zúgása, kútgém
2584 KIKI  |             Mintha kínjában sikoltana az a kútgém. Azt is tudta Olga,
2585 KIKI  |               Azt is tudta Olga, hogy az a nyikorgás a kútágas villáján
2586 KIKI  |                Olga, hogy az a nyikorgás a kútágas villáján keletkezik,
2587 KIKI  |                  néha, mikor félrehúzták a vedret. Mégis kellemetlen
2588 KIKI  |                  Mégis kellemetlen volt.~A szeme már aludt, de a füle
2589 KIKI  |              volt.~A szeme már aludt, de a füle nem.~És ahogy ott feküdt
2590 KIKI  |              ahogy ott feküdt az ágyban, a fejét a tenyerébe nyugasztva,
2591 KIKI  |                feküdt az ágyban, a fejét a tenyerébe nyugasztva, egyszer
2592 KIKI  |                  mintha valaki ott állna a szoba sötétjében az ágya
2593 KIKI  |                hogy végre is megnyitotta a szemét.~Hát csakugyan: a
2594 KIKI  |                 a szemét.~Hát csakugyan: a szoba sötétjében két szem
2595 KIKI  |                ágyától. Emberi két szem.~A két szem nézi őt.~És ő is
2596 KIKI  |                  őt.~És ő is csak bámul. A szívét vas satu szorítja
2597 KIKI  |                szorítja el. Kiáltana, de a nyelve nem mozdul.~A két
2598 KIKI  |                  de a nyelve nem mozdul.~A két szem olyan bénító erővel
2599 KIKI  |            bénító erővel mered reá, hogy a lélegzete megáll. Csak nézi
2600 KIKI  |          nézéssel: ki az?~S egyszer csak a szem megvilágosodik.~Nem
2601 KIKI  |                  gonosz szem. Ismerősnek a szeme. Síposnak a szeme,
2602 KIKI  |             Ismerősnek a szeme. Síposnak a szeme, az ő két fekete,
2603 KIKI  |               még szomorúbb, esdő nézése a két szemnek...~És egyszerre
2604 KIKI  |              egyszerre el is múlik előle a két szem a szoba sötétségében.
2605 KIKI  |                is múlik előle a két szem a szoba sötétségében. Mint
2606 KIKI  |           füstkarika. Mint ahogy elmúlik a lokomotív szikrája éjjel,
2607 KIKI  |                 szikrája éjjel, és marad a sötétség, ahogy volt.~Olga
2608 KIKI  |             ahogy volt.~Olga csak bámult a vakfekete semmibe. A szíve
2609 KIKI  |              bámult a vakfekete semmibe. A szíve nagyokat lökkenve
2610 KIKI  |                 De hisz nem aludtam még.~A szél zúgadozott odakünn.
2611 KIKI  |                 szél zúgadozott odakünn. A kútgém sikoltott olykor.
2612 KIKI  |                 kútgém sikoltott olykor. A konyhából behallatszott,
2613 KIKI  |           ablakkal telegráfgépet játszik a szél.~A szoba sötétségében
2614 KIKI  |            telegráfgépet játszik a szél.~A szoba sötétségében az óra
2615 KIKI  |                   élénk zengéssel kezdte a verést.~Olga olvasta:~-
2616 KIKI  |               hogyan láthatta Sípost ott a szobában?~Gyertyát gyújtott.
2617 KIKI  |              Semmi, senki.~Csak az anyja a szoba másik ágyában.~Hogyan
2618 KIKI  |           Síposnál világosság? Kilenckor a faluban már minden ablak
2619 KIKI  |                   És az orvos megmondta: a titkos betű megmondta a
2620 KIKI  |                  a titkos betű megmondta a pesti orvos levelében...~
2621 KIKI  |                levelében...~Lebocsátotta a lábát az ágyról, és papucsba
2622 KIKI  |                Falnak fordultan aludt, s a füle is be volt takarva
2623 KIKI  |                  füle is be volt takarva a dunyhával.~Olga szíve érezhetően
2624 KIKI  |                 ült az ágyán, térdig még a dunyhában - bal tenyerét
2625 KIKI  |                 dunyhában - bal tenyerét a mellére szorítva.~A kisleány
2626 KIKI  |             tenyerét a mellére szorítva.~A kisleány fáradt. Az csak
2627 KIKI  |                 az ágyba, s alszik, mint a kő. Aztán hát: ha fel is
2628 KIKI  |                  is költené, annak eljár a szája. Az anyja nyiladozó
2629 KIKI  |           szemmel hallgatná reggel, hogy a leánya még éjjelenként is
2630 KIKI  |             küldheti.~Csak ült, s bámult a gyertya lángjába.~Egyszer
2631 KIKI  |                lélegzéssel.~Olga ledobta a dunyhát a térdéről. S elfújta
2632 KIKI  |                   Olga ledobta a dunyhát a térdéről. S elfújta a gyertyát.
2633 KIKI  |            dunyhát a térdéről. S elfújta a gyertyát. Felöltözött gyorsan.
2634 KIKI  |                Felöltözött gyorsan. Csak a nagykendőt kapta magára,
2635 KIKI  |            nagykendőt kapta magára, noha a téli kabátjára is gondolt.
2636 KIKI  |               megállt, és hallgatódzott.~A szél zúgott künn. Az ablak
2637 KIKI  |              künn. Az ablak zörgedezett. A kútgém csikordult.~Felvegye
2638 KIKI  |              kútgém csikordult.~Felvegye a téli kabátot? A szekrény
2639 KIKI  |                 Felvegye a téli kabátot? A szekrény kulcsait kellene
2640 KIKI  |             kulcsait kellene megkeresni. A kulcsok zörögnek... Nem,
2641 KIKI  |               Óvatos kézzel nyitotta meg a zárakat, és kiosont.~Hideg,
2642 KIKI  |              láthatatlan lelkek söpörnék a világot, s kimozdítani akarnának
2643 KIKI  |            kimozdítani akarnának mindent a helyéből, ami csak áll,
2644 KIKI  |                  mindent, ami már mozog. A hold is fülig taka­ródzik
2645 KIKI  |                fülig taka­ródzik odafenn a hamuszín felhődunyhákba,
2646 KIKI  |                   Nézi: hogyan tombolnak a szél láthatatlan ördögei
2647 KIKI  |                 szél láthatatlan ördögei a földi világban.~Olga még
2648 KIKI  |                Olga még összébb markolja a kendőt. A nyakát behúzva
2649 KIKI  |               összébb markolja a kendőt. A nyakát behúzva siet. A falu
2650 KIKI  |                   A nyakát behúzva siet. A falu utcáján mintha laskák
2651 KIKI  |               olykor. Tehát fagy erősen.~A falu ablakai sötétek már.~
2652 KIKI  |              Olga már messziről emelgeti a fejét, hogy Hólyagéknál
2653 KIKI  |              hogy Hólyagéknál is sötét-e a világ.~Ha sötét, azonnal
2654 KIKI  |                sötét, azonnal visszasiet a jó meleg ágyba.~De ha nem
2655 KIKI  |             legutóbb együtt voltak, hogy a morfinos üvege eltört. Bizonyosan
2656 KIKI  |                  hogy az ablak világos.~~A kapu nyitva volt. A konyhaajtó
2657 KIKI  |            világos.~~A kapu nyitva volt. A konyhaajtó is. A tűzhelyen
2658 KIKI  |            nyitva volt. A konyhaajtó is. A tűzhelyen magas lánggal
2659 KIKI  |            tűzhelyen magas lánggal égett a rőzsefa valami kondér körül,
2660 KIKI  |                  valami kondér körül, és a búbos száján is vörös fény
2661 KIKI  |               Megállt.~Férfiszót hallott a szobából, Hólyag gazda szavát.~
2662 KIKI  |                 gyertya az ágynál, egyik a szék vállára ragaszt­va,
2663 KIKI  |                vállára ragaszt­va, másik a széken. Az istállólámpás
2664 KIKI  |            istállólámpás is az asztalon. A szoba meleg, fenyőszag és
2665 KIKI  |            egybekeveredett gőze benne. S a szögletekben és mestergerendán
2666 KIKI  |                  fejjel feküdt az ágyán, a magas párnákon. A kezében
2667 KIKI  |                 ágyán, a magas párnákon. A kezében összegyűrt zsebkendő.~
2668 KIKI  |                  Még arra sem emelte föl a fejét, hogy Olga megszólalt:~-
2669 KIKI  |                  mindjárt semmi.~Az inge a mellén véres volt, és a
2670 KIKI  |                  a mellén véres volt, és a zsebkendő is a kezében.~-
2671 KIKI  |                  volt, és a zsebkendő is a kezében.~- Aszongya - magyarázott
2672 KIKI  |                     hogy menne be valaki a városba, a postára. De ki
2673 KIKI  |               menne be valaki a városba, a postára. De ki bátorkodna
2674 KIKI  |                    Semmi pénzért - rázta a fejét komolyan Hólyag.~Olga
2675 KIKI  |             Síposnak:~- Mi baja? Mi kell a városból?~Sípos akkor fölemelte
2676 KIKI  |          városból?~Sípos akkor fölemelte a fejét, és Olgára nézett.
2677 KIKI  |                 fejét, és Olgára nézett. A szeme éppen olyan fájdalmas-könyörgő
2678 KIKI  |                     apám...~Olga letette a gyertyát, és Síposhoz hajolt.
2679 KIKI  |                 Síposhoz hajolt. Rátette a kezét a kezére:~- Nem hal
2680 KIKI  |                  hajolt. Rátette a kezét a kezére:~- Nem hal meg, ne
2681 KIKI  |                 hal meg, ne aggódjon.~De a hangja rezgett.~- Meghalok -
2682 KIKI  |                Az orvos mindig segíthet. A jó Isten az orvos kezével
2683 KIKI  |                hogy ergotin kell.~Hólyag a fejét rázta:~- Vótam már:
2684 KIKI  |                 Hát nincs emberség ebben a faluban? Keresek én kocsit
2685 KIKI  |                 itt lesz az orvos.~Sípos a kezét nyújtotta Olgának:~-
2686 KIKI  |                   Meghalok.~Olga lerázta a könnyeit az arcáról:~- Nem
2687 KIKI  |                Gyerünk. Hólyagné, rakjon a kemencére.~Mikor kiléptek,
2688 KIKI  |                is világosabb színű volt. A szél már hószitát forgatott
2689 KIKI  |              szél már hószitát forgatott a falu vad, hideg utcája fölött.~
2690 KIKI  |                Olga úgy összehúzta magán a kendőt, hogy csak a szemének
2691 KIKI  |                magán a kendőt, hogy csak a szemének hagyott rajt egy
2692 KIKI  |      emberéletről van szó.~- Éjfélre még a házak födelit is leszedi
2693 KIKI  |                 házak födelit is leszedi a tátorján.~- Egy ember haldoklik,
2694 KIKI  |                 Nem lehet, kisasszonyom. A Medvetetőn lefújja a szél
2695 KIKI  |       kisasszonyom. A Medvetetőn lefújja a szél a kocsit ilyenkor.~-
2696 KIKI  |                Medvetetőn lefújja a szél a kocsit ilyenkor.~- Ó, lelkem,
2697 KIKI  |               kisasszonyom - szólalt meg a gazda mögött az asszony
2698 KIKI  |                vad időben. Iszen lefújja a szél még a csillagokat is
2699 KIKI  |                 Iszen lefújja a szél még a csillagokat is az égről.~
2700 KIKI  |          tartania az ablakszárnyat, hogy a szél le ne szakítsa.~Olga
2701 KIKI  |           szakítsa.~Olga haragosan rázta a fejét, de mielőtt szólhatott
2702 KIKI  |                 Mindenütt tagadó válasz. A lovak fáradtak: a nemere
2703 KIKI  |                válasz. A lovak fáradtak: a nemere dühös. Az orvos úgyse
2704 KIKI  |                  Olga szinte fulladozott a haragtól.~- Kinek is van
2705 KIKI  |                    Kinek is van még lova a faluban? - fordult hátra.~
2706 KIKI  |                   De Hólyag már nem állt a háta mögött: az bizony meglépett,
2707 KIKI  |                 az bizony meglépett, míg a kisasszony disputált.~Olga
2708 KIKI  |          esperesnek is van lova.~Fordult a szilaj fuvatagban az espereshez.~
2709 KIKI  |                fuvatagban az espereshez.~A kendőjét a szél szinte körmökkel
2710 KIKI  |                az espereshez.~A kendőjét a szél szinte körmökkel húzgálta
2711 KIKI  |            húzgálta róla. Le is rántotta a fél válláról. Hó csapódott
2712 KIKI  |                  nem érzett már. Sietett a hosszan utána lobogó kendőben
2713 KIKI  |           gazdasszonya dugta ki az orrát a belső ablakon.~- Ki zörög?
2714 KIKI  |                  akar?~Megismerte Olgát. A külső ablakszárnyat is megnyitotta
2715 KIKI  |                Olga elmondta.~Az asszony a fejét rázta.~- Az esperes
2716 KIKI  |             ököllel, hogy majd beszakad.~A gazdasszony fehér árnyéka
2717 KIKI  |                  Addig zörgetek itt, míg a kaput meg nem nyitja.~A
2718 KIKI  |                  a kaput meg nem nyitja.~A kapuhoz áll. A kapuszögletbe
2719 KIKI  |               nem nyitja.~A kapuhoz áll. A kapuszögletbe húzódott a
2720 KIKI  |                 A kapuszögletbe húzódott a szél dühe elől.~Az asszony
2721 KIKI  |               bundája, és istálló­lámpás a kezében.~- Megbolondult
2722 KIKI  |                  úr elmegy ilyen időben, a bundáját meg itthon hagyja.~-
2723 KIKI  |              hagyja.~- Itthon ám ezt, de a farkasbőr bundáját nem.
2724 KIKI  |                Az asszony csak megnyomta a kilincset. A szél az ajtót
2725 KIKI  |              csak megnyomta a kilincset. A szél az ajtót belökte. Meleg
2726 KIKI  |                 ajtón.~Az asszony bement a lámpással. Olga utána.~-
2727 KIKI  |                 csakugyan nem voltak ott a lovak. A jászol végén azonban
2728 KIKI  |                  nem voltak ott a lovak. A jászol végén azonban megmozdult
2729 KIKI  |                 végén azonban megmozdult a széna, valami fehérség emelkedett
2730 KIKI  |                  hogy az orvost elhozza.~A szénahalom megrázkódott,
2731 KIKI  |              Megyek érte én.~És leugrott a jászolból. El is bukott
2732 KIKI  |        ripakodott rá az asszony -, ebben a szélben! Épp a maga vén
2733 KIKI  |                     ebben a szélben! Épp a maga vén lábának való.~-
2734 KIKI  |               vén lábának való.~- Hát ha a hátamon köll elhoznom, nem
2735 KIKI  |                És lekapott egy kötőféket a falról.~- Kösse körül a
2736 KIKI  |                  a falról.~- Kösse körül a szűrét.~S ő maga kötötte
2737 KIKI  |             körül hamar-kézzel az öregen a szűrt.~Az öreg nagy igyekezettel
2738 KIKI  |                 lódult ki az istállóból. A süvegét a fülére húzta.
2739 KIKI  |                 az istállóból. A süvegét a fülére húzta. A nyakát is
2740 KIKI  |                  süvegét a fülére húzta. A nyakát is behúzta a szűrébe.
2741 KIKI  |               húzta. A nyakát is behúzta a szűrébe. A botja szaporán
2742 KIKI  |             nyakát is behúzta a szűrébe. A botja szaporán kopogott.~-
2743 KIKI  |                öreg nem hallgatott rá.~- A kaput nyitva hagyom - szólt
2744 KIKI  |              nyitva hagyom - szólt utána a gazdasszony.~Olga vele ment
2745 KIKI  |               Olga vele ment az öreggel. A szél szembefújt velük, és
2746 KIKI  |            sóhajtotta olykor az öreg.~De a bakterházon túl már meg-megállt,
2747 KIKI  |                Csak gyerünk, Áron bácsi!~A szél egyre bőszebben fuvallott,
2748 KIKI  |                  marcangolta az arcukat. A fenyőfák recseg­tek, ropogtak.
2749 KIKI  |            nézett maga elé.~- Hajjaj...~~A hajnali órákban az orvos
2750 KIKI  |            órákban az orvos zörgetett be a postaház ablakán, aztán
2751 KIKI  |                  postaház ablakán, aztán a kapuján. Süveg volt a fején,
2752 KIKI  |              aztán a kapuján. Süveg volt a fején, és a bundája gallérja
2753 KIKI  |                   Süveg volt a fején, és a bundája gallérja szíjjal
2754 KIKI  |            bundája gallérja szíjjal volt a nyakára felerősítve, hogy
2755 KIKI  |              csak az orra, szeme volt ki a prémből. Zörgette az ablakot.
2756 KIKI  |               Zörgette az ablakot. Aztán a kisajtó kilincsét is verte
2757 KIKI  |                 bezárva.~Még sötét volt. A szél még erősen fuvallott.
2758 KIKI  |               szél még erősen fuvallott. A falu főutcájának árkában
2759 KIKI  |              falu főutcájának árkában és a túlsó során mintha összegyűrt
2760 KIKI  |              volnának szétdobálva, ahogy a csekélyke havat szétsöpörte
2761 KIKI  |              csekélyke havat szétsöpörte a szél.~Az orvos bement, és
2762 KIKI  |                zörgetett az ablakokon.~- A kisasszony nálam van - kiáltotta
2763 KIKI  |                 nehogy keressék. Ha majd a szél gyengül, jöjjenek el
2764 KIKI  |          Szalmazsák és két dunyha legyen a kocsin.~S megfordult. Nem
2765 KIKI  |         Elsietett.~Kvabkáné csak tátotta a száját.~- Megbolondult ez
2766 KIKI  |                  meg?~Bizony nem várta ő a szél gyöngülését: még abban
2767 KIKI  |               még abban az órában lódult a leányáért, az orvos kocsiján.~-
2768 KIKI  |               Jaj, jaj, jaj, megőrült az a leány! Megbolondult, ugye,
2769 KIKI  |                  Nagy asztraháni sapkája a fülét is takarta.~- Leányra
2770 KIKI  |                     leánynak nincs esze.~A szél zúgott.~A kocsi zörgött.~
2771 KIKI  |               nincs esze.~A szél zúgott.~A kocsi zörgött.~Az asszony
2772 KIKI  |              lehet!~Az orvos morgadozott a süveg alatt:~- Este értem
2773 KIKI  |                alatt:~- Este értem haza. A lovak se pihentek.~Kvabkáné
2774 KIKI  |             jöttél ide?~Olga megnyitotta a szemét:~- Sípos jobban van-e?~-
2775 KIKI  |                     Él-e Sípos?~Az orvos a fejét rázta:~- Mikorra odaértem,
2776 KIKI  |               volt.~Olga mélyen behunyta a szemét.~Hallgattak. Az orvos
2777 KIKI  |             komoran, Kvabkáné még mindig a rémülettől sápadtan.~- Elaludt -
2778 KIKI  |                 keze azonban megmozdult. A zsebkendőjét a szájára nyomta:
2779 KIKI  |               megmozdult. A zsebkendőjét a szájára nyomta: erősen köhögött.~
2780 KIKI  |                 nyomta: erősen köhögött.~A szél zúgott-búgott még.
2781 KIKI  |                 úgy, vagy hogy több volt a fa a kertben. S időnként
2782 KIKI  |                 vagy hogy több volt a fa a kertben. S időnként valami
2783 KIKI  |            esőcsatorna csövébe fújt bele a szél.~- Nászdal - susogta
2784 KIKI  |               Habocska óhajtása még azon a héten teljesült.~ ~- Vége -~ ~
2785 AzOreg|                Barna téli kendő rajta, s a kezében bot. Minden kapu
2786 AzOreg|                  előtt megáll, körülnézi a kaput. Végre egy zöldre
2787 AzOreg|       háromemeletes ház elé érkezik. Ott a kapu oldalán öntöttvas tábla
2788 AzOreg|             hirdeti, hogy orvos is lakik a házban.~  DR. TARDY IMRE~
2789 AzOreg|                  de az asszony mégis ezt a sort olvassa el legfigyelmesebben.~-
2790 AzOreg|                    Szegényeknek ingyen.”~A házban nagy sürgés-forgás.
2791 AzOreg|               tallérgombos libériás inas a lépcsőn lerohantában hárma­
2792 AzOreg|      lerohantában hárma­sával ugrálja át a lépcsőköveket. Egy cukrászinas
2793 AzOreg|                lekiált az első emeletről a libériás inas után:~- Fiákert
2794 AzOreg|               vissza az inas rohantában.~A beteg asszony félrehúzódott
2795 AzOreg|              beteg asszony félrehúzódott a lépcső karfájához, amíg
2796 AzOreg|             fölrobogtak ezek az emberek. A házmester akkor kezdte gyújtogatni
2797 AzOreg|                 akkor kezdte gyújtogatni a lépcső gázlámpásait. Haragosan
2798 AzOreg|         gázlámpásait. Haragosan kiáltott a cukrászinas után:~- Máskor
2799 AzOreg|               cukrászinas után:~- Máskor a cselédlépcsőn járj!~A lépcsőházat
2800 AzOreg|             Máskor a cselédlépcsőn járj!~A lépcsőházat a gáz bűze járta
2801 AzOreg|        cselédlépcsőn járj!~A lépcsőházat a gáz bűze járta át. A novemberi
2802 AzOreg|         lépcsőházat a gáz bűze járta át. A novemberi köd visszanyomta
2803 AzOreg|               novemberi köd visszanyomta a gázt a házba. A lépcső is
2804 AzOreg|                  köd visszanyomta a gázt a házba. A lépcső is nyirkos
2805 AzOreg|             visszanyomta a gázt a házba. A lépcső is nyirkos volt a
2806 AzOreg|                 A lépcső is nyirkos volt a ködtől.~Az asszony az első
2807 AzOreg|          szemlélődött végig: az orvosnak a cím­tábláját kereste. De
2808 AzOreg|                szobaleányféle hajolt ki. A karján alvó csecsemőt tartott.~-
2809 AzOreg|            jobbra az első ajtó - felelte a leány.~S dúdolásba fogott.~
2810 AzOreg|               leány.~S dúdolásba fogott.~A szobában bútorokat toltak
2811 AzOreg|           fiákert, nagyságos uram.~- Itt a kocsi - hangzott bent egy
2812 AzOreg|                     inas?~- Sutba vágtam a kaptafát - felelte vígan
2813 AzOreg|               inas. - Jobb így. Úrnak úr a szolgája is.~S vígan pödört
2814 AzOreg|             asszonynak az apja. Most jön a vasúton. Mi baja, néni?~-
2815 AzOreg|              Meglássa, ezt fogja mondani a doktor úr is. Nem nagy mesterség
2816 AzOreg|                 asszony.~Aztán fölemelte a fejét:~- Mégis bemegyek,
2817 AzOreg|                 Az asszony bevánszorgott a váróterembe.~Már sokan voltak
2818 AzOreg|               voltak ott, tán húszan is. A szoba közepén a villamos
2819 AzOreg|               húszan is. A szoba közepén a villamos függőlámpás megvilágította
2820 AzOreg|                 egy tizenöt éves fiú is.~A szobában vörös bársonnyal
2821 AzOreg|               bútorok. Az ablak mellett, a sarokban egy poros pálma.
2822 AzOreg|                 volna, bágyadtan lógatta a leveleit.~Végre az orvos
2823 AzOreg|                 Az orra szinte átlátszó. A füle mellett vörösesszőke
2824 AzOreg|               szeplőfoltok.~Fölcsíptette a szemüvegét, és nagy komolyan
2825 AzOreg|               nagy komolyan körülnézett.~A betegek álltak. Nem mert
2826 AzOreg|                   Nem mert egy se leülni a szép karosszékekbe. Az asszony
2827 AzOreg|                karosszékekbe. Az asszony a falhoz támaszkodva állott.~-
2828 AzOreg|             bajjal.~- Álljanak úgy, hogy a lámpás felé legyen az arcuk.~
2829 AzOreg|                arcuk.~Sorra pillantgatta a nyelvüket, szemüket, és
2830 AzOreg|               Akiknek van étvágyuk, csak a gyomruk nem emészt, álljanak
2831 AzOreg|                Akiknek nincs étvágyuk és a gyomruk se emészt, álljanak
2832 AzOreg|                  álljanak emide.~Nyolcan a szoba másik felébe térültek.~
2833 AzOreg|                     maguknak azért rossz a gyomruk, mert többet zabáltak,
2834 AzOreg|             egyenek egyebet, csak tejet. A negyedik naptól kezdve ehetnek
2835 AzOreg|             semmi tészta! Kenyérnek csak a hajából! Hagymától, borstól,
2836 AzOreg|               mértékletesen! Elmehetnek!~A másik csoport felé fordult:~-
2837 AzOreg|                  jobb! Akkor menjenek ki a Városligetbe! Ott van az
2838 AzOreg|                 Városligetbe! Ott van az a svájci tehenes! Igyanak
2839 AzOreg|                tejet azon melegen, ahogy a tehénből kifejik! Estig
2840 AzOreg|           akarnak. Enni mást nem szabad! A negyedik naptól kezdve ehetik,
2841 AzOreg|                orvos cigarettát vont elő a zsebéből, s amíg azt meggyújtotta,
2842 AzOreg|          meggyújtotta, ridegen folytatta a kérdéseit, anélkül hogy
2843 AzOreg|                  az asszonyra ránézne:~- A gyomrán daganat van, belül,
2844 AzOreg|         zsemlényi.~- Igenis, orvos úr.~- A köldök táján.~- Ott.~- Menjen
2845 AzOreg|                  De hát csak nem halálos a baj?~Az orvos vállat vont:~-
2846 AzOreg|              Megfordult. Kalapot nyomott a fejébe, és elsietett ő is,
2847 AzOreg|            fejébe, és elsietett ő is, le a lépcsőn.~Az asszony még
2848 AzOreg|               azt mondja, hogy tévedett, a baj csak ez vagy amaz.~De
2849 AzOreg|               nagy vacsorára terítettek. A torta, amit a cukrászinas
2850 AzOreg|                terítettek. A torta, amit a cukrászinas hozott, ott
2851 AzOreg|                   Körös-körül tündöklött a sok ezüst evőeszköz és metszett
2852 AzOreg|         evőeszköz és metszett üvegpohár.~A szobaleány friss vasalású
2853 AzOreg|              fehér cérnakesztyűben rakta a borokat. Maga az asszony
2854 AzOreg|           ámbátor nem tudom, miért volna a királynék testalkata különb,
2855 AzOreg|         királynét láttam, egynek se volt a termete királynői.~Egy idősebb
2856 AzOreg|              idősebb asszony is segített a rendelkezésben, egy félgyászba
2857 AzOreg|                 Ott lakott az orvoséknál a fiával, egy tizenkét éves
2858 AzOreg|                  Az öreg nagyságos úrnak a támlás bőrszéket add - mondta
2859 AzOreg|                    mondta az inasnak.~Ez a rendelkezés egy olyanforma
2860 AzOreg|           Bárányné maga szokott trónolni a támlásszékben.~Még egy feltűnően
2861 AzOreg|                különben; iskolai barátja a doktornénak.~A vacsorán
2862 AzOreg|           iskolai barátja a doktornénak.~A vacsorán nem is volt más
2863 AzOreg|                  férfi. Az egyik fiatal, a másik öreg. A fiatal a szépasszonynak
2864 AzOreg|              egyik fiatal, a másik öreg. A fiatal a szépasszonynak
2865 AzOreg|                   a másik öreg. A fiatal a szépasszonynak a férje:
2866 AzOreg|                  fiatal a szépasszonynak a férje: alakra elegáns, cigányosan
2867 AzOreg|                  francia professzor, aki a jobb kezén mindig fekete
2868 AzOreg|                  nyomát takargatja vele.~A másik, az öreg, angolosan
2869 AzOreg|             beretvált képű agg ember. Az a szépasszonynak az apja.
2870 AzOreg|                   Nem szokott kimozdulni a házból soha, de most mégis
2871 AzOreg|                mégis kimozdították, hogy a vidéki öregúr készen találjon
2872 AzOreg|                  elaggott volt, hogy már a szempillái is kihullottak.
2873 AzOreg|               egy fel­tá­masztott múmia.~A vidéki öregúr, akit a ház
2874 AzOreg|             múmia.~A vidéki öregúr, akit a ház ünnepelt, boldog arccal,
2875 AzOreg|                 szürke magyar nadrágban. A csizmája falusi módon nyekergett
2876 AzOreg|              nyekergett minden lépésére. A zsebórája láncán pecsétgyűrű
2877 AzOreg|         Hasonlított volna Kossuthhoz, ha a bajuszát nem sodorja; de
2878 AzOreg|           mokánnyá változtatta az arcát. A keze is falusias volt: nagy
2879 AzOreg|                nem is olyan kérges, mint a parasztoké; látszott rajta,
2880 AzOreg|                 sohasem hiányzott belőle a nehéz vadászpuska.~Hogy
2881 AzOreg|                  nehéz vadászpuska.~Hogy a koma (a francia professzor)
2882 AzOreg|                vadászpuska.~Hogy a koma (a francia professzor) frakkban
2883 AzOreg|                  érezte ezt. Neki inkább a frakk lehetett furcsa. (
2884 AzOreg|              fekete redengotban jött el. A redengot széle, persze,
2885 AzOreg|              állt, elöl alacsonyan, mint a görbe hátú embereken szokott,
2886 AzOreg|               volt.~Bemutatták egymásnak a két öreget.~- Hány esztendős? -
2887 AzOreg|               Hány esztendős? - kérdezte a vidéki.~Az öreg Mayer a
2888 AzOreg|                  a vidéki.~Az öreg Mayer a füléhez tette a kezét.~-
2889 AzOreg|               öreg Mayer a füléhez tette a kezét.~- Hány esztendős? -
2890 AzOreg|              Hány esztendős? - ismételte a kérdést a vidéki öregúr.~-
2891 AzOreg|         esztendős? - ismételte a kérdést a vidéki öregúr.~- Nyolcvannégy -
2892 AzOreg|          bólintott reá amaz.~És Mayernek a fülébe kiáltott:~- Én még
2893 AzOreg|               meg öcsémnek, pah, pah.~És a két öreg nevetve szorított
2894 AzOreg|                 nevetve szorított kezet.~A tanár is beleelegyedett
2895 AzOreg|                  tanár is beleelegyedett a beszélgetésbe:~- Nehéz lesz
2896 AzOreg|                    Nehéz lesz megszoknia a fővárosban; attól tartok,
2897 AzOreg|                 jó dohány. Ejnye - szólt a vejéhez fordulva -, te,
2898 AzOreg|            vejéhez fordulva -, te, Imre, a pipámat a vasúton felejtettem.~-
2899 AzOreg|          fordulva -, te, Imre, a pipámat a vasúton felejtettem.~- A
2900 AzOreg|                 a vasúton felejtettem.~- A pipáját, bácsi? - kérdezte
2901 AzOreg|                is nevetett. Mert az volt a szokása, hogy mindenre nevetett.~-
2902 AzOreg|          kíváncsi vagyok, hogyan pipázik a bácsi?~- Csakúgy, mint más -
2903 AzOreg|                eredeti embernek nézik.~- A pipázás mindenesetre egészségesebb,
2904 AzOreg|         mindenesetre egészségesebb, mint a szivarozás - jegyezte meg
2905 AzOreg|                ártott - felelt az öregúr a lámpásra hunyorgatva.~És
2906 AzOreg|           Könnyebben, mint akármit, csak a mutatóujját kell hozzátartania.~
2907 AzOreg|         hozzátartania.~S amíg bal kézzel a csavart fordította, a másik
2908 AzOreg|             kézzel a csavart fordította, a másik kézzel azt játszotta,
2909 AzOreg|                 tartozott, akiknek arcán a komolyság és vidámság nem
2910 AzOreg|           vidámság nem okoz elváltozást.~A szemöldöke majdnem teljesen
2911 AzOreg|           hiányzott, s talán emiatt volt a szeme kifejezéstelen.~Földiné
2912 AzOreg|           Földiné annyira kacagott, hogy a míderje majd szétpattant.
2913 AzOreg|                míderje majd szétpattant. A Jenő gyerek is segített
2914 AzOreg|                 gyerek is segített neki. A fiúban cirkuszi emlékek
2915 AzOreg|                   Bárányné megszorította a fia karját.~- Micsoda illetlenség
2916 AzOreg|            faarcán nem jelentek meg soha a belső érzések hullámai.
2917 AzOreg|           hullámai. Ha nevetett is, csak a szája nevetett, a szeme
2918 AzOreg|                   csak a szája nevetett, a szeme nem. A házbeliek már
2919 AzOreg|             szája nevetett, a szeme nem. A házbeliek már megszokták.
2920 AzOreg|                  ő, ha bosszankodott is.~A dühe éppoly nem igazinak
2921 AzOreg|                  igazinak látszott, mint a nevetése. A faemberek ilyenek.
2922 AzOreg|               látszott, mint a nevetése. A faemberek ilyenek. Ha az
2923 AzOreg|               megmagyarázta az öregúrnak a csavarót.~De az öregúr így
2924 AzOreg|               villám. De hát honnan jön? A felhőből csak nem jön ide?~
2925 AzOreg|                jön ide?~Eközben leültek. A főhelyre persze az öreg
2926 AzOreg|             jobbról az agg Mayer, balról a leánya.~A vacsora ünnepiesen
2927 AzOreg|                  Mayer, balról a leánya.~A vacsora ünnepiesen kezdődött.
2928 AzOreg|                  emelni az orvos, amikor a pecsenyénél poharat fogott,
2929 AzOreg|           pecsenyénél poharat fogott, és a cvikkerjét megigazítva,
2930 AzOreg|          cvikkerjét megigazítva, szólott a szokott fahangján:~- Annyira
2931 AzOreg|                helye, de kedves apánknak a megérkezése a mi családi
2932 AzOreg|            kedves apánknak a megérkezése a mi családi életünkben oly
2933 AzOreg|                  örvendetes valami, hogy a közönséges beszéd hangja
2934 AzOreg|                hogy közénk jött. Itt van a maga helye, azok között,
2935 AzOreg|                Engedje az Isten, hogy az a szép ősz, amely még az életéből
2936 AzOreg|               még az életéből hátra van, a mi szeretetünk által legyen
2937 AzOreg|               Isten hozta! Isten tartsa!~A doktor érezhetőn készült
2938 AzOreg|            doktor érezhetőn készült erre a beszédre, de azért az öreg
2939 AzOreg|                Éljen, éljen! - kiáltotta a francia tanár szertartásosan.~
2940 AzOreg|            francia tanár szertartásosan.~A leánya megcsókolta a kezét
2941 AzOreg|     szertartásosan.~A leánya megcsókolta a kezét és az arcát az öregnek.
2942 AzOreg|                  és az arcát az öregnek. A többi koccintott vele.~-
2943 AzOreg|                névnap?~- Nem - kiáltotta a tanár -, csak egy Isten
2944 AzOreg|          Irtóztatóan sokat evett.~- Csak a pipámat ne hagytam volna
2945 AzOreg|                zsebkendőt, és megtörülte a szemét.~- Már én csak olyan
2946 AzOreg|                vagyok - mondotta -, mint a lenyugvó nap.~Aztán hogy
2947 AzOreg|              lenyugvó nap.~Aztán hogy ez a gondolat még inkább elérzékenyítette,
2948 AzOreg|                ismét így szólott:~- Csak a pipámat ne hagytam volna
2949 AzOreg|                 pipámat ne hagytam volna a vasúton.~Jenő diák ledugta
2950 AzOreg|               vasúton.~Jenő diák ledugta a fejét az abrosz alá, és
2951 AzOreg|                  sok beteged? - kérdezte a koma az orvost, hogy másra
2952 AzOreg|               orvost, hogy másra terelje a beszédet.~- Egyre több és
2953 AzOreg|                     Hát még, ha más lesz a rendelőszobám! Pompa - ez
2954 AzOreg|                hogy jól fizessenek. Ezek a bársonybútorok avultak már.~-
2955 AzOreg|         Selyemplüsst veszünk - újságolta a doktorné a komaasszonynak. -
2956 AzOreg|           veszünk - újságolta a doktorné a komaasszonynak. - A kertésszel
2957 AzOreg|             doktorné a komaasszonynak. - A kertésszel meg szerződést
2958 AzOreg|         pálmákkal lásson el bennünket.~- A szalonunkban minden zöld
2959 AzOreg|              minden zöld lesz - toldotta a beszédet Bárányné. - Nekem
2960 AzOreg|                 Mit szalon - szólt közbe a doktor -, váróterem a fő,
2961 AzOreg|              közbe a doktor -, váróterem a fő, nem a szalon. Az én
2962 AzOreg|            doktor -, váróterem a fő, nem a szalon. Az én szalonom a
2963 AzOreg|                 a szalon. Az én szalonom a betegeké.~- Tegnap magam
2964 AzOreg|              páciensed lettem - mondotta a koma -, de nem jöttem el,
2965 AzOreg|                   mert úgyis tudom, hogy a te patikádra tehén van festve
2966 AzOreg|                 Minden más orvosság csak a gazdagoknak való.~Vacsora
2967 AzOreg|          gazdagoknak való.~Vacsora végén a tanár az apósához fordult:~-
2968 AzOreg|                fordult:~- Mondja el apám a bácsinak Rózsa Sándort,
2969 AzOreg|        találkozott vele negyvennyolcban?~A doktorné érdeklődéssel emelte
2970 AzOreg|                 érdeklődéssel emelte föl a fejét:~- Rózsa Sándorral?~
2971 AzOreg|              bácsi, még én se hallottam.~A doktor magyarázta az apósának:~-
2972 AzOreg|                  apósának:~- Mayer bácsi a szabadságharcban százados
2973 AzOreg|                 az agg úrra, s fölemelte a poharát:~- Éljen! Én is
2974 AzOreg|                 Mayer.~- Bem alatt.~- Én a Nagy Sándor ezredében voltam.~
2975 AzOreg|            voltam.~Aztán összenyomogatta a szempilláit, vagyis a szeme
2976 AzOreg|    összenyomogatta a szempilláit, vagyis a szeme szélét, és elmondta:~-
2977 AzOreg|                 amikor én az izét vittem a másik táborba.~- A pénzt -
2978 AzOreg|                vittem a másik táborba.~- A pénzt - magyarázta a tanár -,
2979 AzOreg|                     A pénzt - magyarázta a tanár -, tábori pénzt.~-
2980 AzOreg|                 tanár -, tábori pénzt.~- A pénz egy ménkű nagy izébe
2981 AzOreg|       Parasztkocsira.)~- Oszt ahogy megy a kocsi, pah, pah, az alföldi
2982 AzOreg|                  nagy izé, pah, pah, van a derekán.~- (A szűre szétnyílott,
2983 AzOreg|                   pah, van a derekán.~- (A szűre szétnyílott, és pisztoly
2984 AzOreg|               mutatkozott-e izé erre?~- (A csárdában kérdezősködtek
2985 AzOreg|    megpillantotta, hogy izé vagyok...~- (A keze vékonyságáról látta,
2986 AzOreg|              Magyarral.)~- Beszélgettünk a harcokról. Mikor aztán elváltunk,
2987 AzOreg|         kéredzkedtem én föl az izére, de a magyar sereg pénzét nem
2988 AzOreg|               bántom. Akkor mondta aztán a nevét is, hogy ő izé, pah,
2989 AzOreg|                     mondotta az orvos. - A bácsi halálos veszedelemben
2990 AzOreg|             Mayernak, s koccintott vele.~A tanár a fejét rázta:~- Nem
2991 AzOreg|                 koccintott vele.~A tanár a fejét rázta:~- Nem így szokta
2992 AzOreg|                 Maholnap be kell íratnom a Frimm intézetbe.~Az orvos
2993 AzOreg|                Még mindig olyan zsugori?~A koma némán legyintett a
2994 AzOreg|                  A koma némán legyintett a levegőbe.~A mellékszobából
2995 AzOreg|             némán legyintett a levegőbe.~A mellékszobából gyereksírás
2996 AzOreg|              ölbeli csecsemőt vittek be. A lámpás láttára elhagyta
2997 AzOreg|                  lámpás láttára elhagyta a sírást. A lángra bámult,
2998 AzOreg|               láttára elhagyta a sírást. A lángra bámult, akármerre
2999 AzOreg|               fordultak vele.~Minden kéz a gyermek felé nyúlt.~- Milyen
3000 AzOreg|          gyönyörű!~- Angyal! - kiáltotta a tanárné.~A szépasszony minden