Part

3001 AzOreg|                     kiáltotta a tanárné.~A szépasszony minden gyermek
3002 AzOreg|             anyjához hasonlít - mondotta a tanár.~- Az öregapjához
3003 AzOreg|               öregapjához inkább - szólt a doktor mosolyogva.~Az anyja
3004 AzOreg|           mosolyogva.~Az anyja ceccegett a gyereknek, és az öregúr
3005 AzOreg|                  fiam! Gyere nagyapóhoz!~A gyerek azonban nagy szemet
3006 AzOreg|           azonban nagy szemet meresztett a tüskés bajszú fehér emberre,
3007 AzOreg|                  anyja kebelébe.~Az inas a tortához adott tányérokat,
3008 AzOreg|             tortához adott tányérokat, s a doktornak szólott halkan:~-
3009 AzOreg|               küldted el?~- Nem megy.~Ez a halk beszélgetés, s főképpen
3010 AzOreg|                orvos feje rázása elvonta a gyerekről a figyelmet.~Az
3011 AzOreg|               rázása elvonta a gyerekről a figyelmet.~Az asszony kérdőn
3012 AzOreg|               vele.~Mindenki hallgatott. A halál említése hideg szellőként
3013 AzOreg|               hideg szellőként érintette a társaságot.~Az orvos metszett
3014 AzOreg|            társaságot.~Az orvos metszett a tortából.~- Gyomorrákja
3015 AzOreg|                   Imre! - szólt Bárányné a fene szóért.~Nem szerette
3016 AzOreg|                urára. Sose hallotta tőle a fenét emlegetni.~- Könnyű
3017 AzOreg|          Gyógyíthatatlan betegség.~- Nem a’ - erősködött az öreg. -
3018 AzOreg|             erősködött az öreg. - Látod, a parasztba nem áll gyomorrák
3019 AzOreg|             gyomorrák soha.~- Jól beszél a bácsi! - udvariaskodott
3020 AzOreg|                  bácsi! - udvariaskodott a koma.~Az öreg-tüzesen folytatta:~-
3021 AzOreg|            folytatta:~- Hát mér nem esik a parasztba gyomorrák? Azért,
3022 AzOreg|              Azért, mert sült tökkel él!~A Jenő gyerekből is kitruccant
3023 AzOreg|                  gyerekből is kitruccant a nevetés, de szerencséjére
3024 AzOreg|                   kérdezte az agg Mayer.~A csecsemő tátott szájjal
3025 AzOreg|           csecsemő tátott szájjal bámult a piros képű vidéki arcra,
3026 AzOreg|               apa, hogy szereti! - szólt a gyönyörködés éneklő hangján
3027 AzOreg|              gyönyörködés éneklő hangján a doktorné.~Erre az öreg is
3028 AzOreg|                  az öreg is elfelejtette a sült tököt, és az unokájához
3029 AzOreg|            nagyapót? Veszek neked lovat!~A gyerek nevetett, persze,
3030 AzOreg|                   persze, csak úgy, mint a csecsemő szokott: az élet
3031 AzOreg|                   Az inas visszatért, és a doktorhoz hajolt:~- Az asszony
3032 AzOreg|                  Hát mit akar?~- Itt áll a folyosón, az ajtó előtt.
3033 AzOreg|              reggelig, ha kell.~Az orvos a fejét csóválta:~- Még ennem
3034 AzOreg|            Hiszen elvégre mindenkinek ez a vége!~- No - azt mondja
3035 AzOreg|                    hát most már enyém az a beteg. Te lemondtál róla,
3036 AzOreg|                  előtte.~Az öreg leverte a morzsákat az atillájáról,
3037 AzOreg|          atillájáról, és végiglegyintett a szalvétával a csizmáján
3038 AzOreg|            végiglegyintett a szalvétával a csizmáján is. Kikopogott
3039 AzOreg|               Kikopogott az előszobán át a folyosóra. Minden szava
3040 AzOreg|               egy szomorú női hang.~- Az a gyomorrákos?~- Én vagyok.
3041 AzOreg|                gyomorrákos?~- Én vagyok. A doktor urat várom.~- A doktor
3042 AzOreg|                   A doktor urat várom.~- A doktor úr nem gyógyít ilyen
3043 AzOreg|              egyék sült tököt. Mert erre a bajra patikai orvosság nincsen.
3044 AzOreg|             patikai orvosság nincsen. De a sült tök, az bizonyos.~-
3045 AzOreg|             rebegte maga elé.~- Hol? Hát a piacon. Csak árulnak tán?~-
3046 AzOreg|              Kettő? Nem sok. Nagyok-e?~- A nagyobbik tízesztendős,
3047 AzOreg|                  nagyobbik tízesztendős, a kisebbik hat.~- És szegény
3048 AzOreg|                  itt ez az ötkoronás. Ez a magáé. Ha meggyógyult, jöjjön
3049 AzOreg|           becsületes arcú - jegyezte meg a professzor. - A fővárosban
3050 AzOreg|             jegyezte meg a professzor. - A fővárosban az arc csak fejdísz,
3051 AzOreg|                 cégtábla. Vidéken ott ül a lélek is az emberek arcán.~-
3052 AzOreg|                 senki se felelt, elaludt a székén.~Az öregúr visszatért.~-
3053 AzOreg|             Adjatok egy pipát - mondotta a vejének.~Mindnyájan elmosolyodtak.~-
3054 AzOreg|                  milyen nehezen vált meg a birtokától.~A Duna mentén
3055 AzOreg|           nehezen vált meg a birtokától.~A Duna mentén volt a birtoka,
3056 AzOreg|           birtokától.~A Duna mentén volt a birtoka, körülbelül háromszáz
3057 AzOreg|                óta magányosan élt rajta. A felesége ezelőtt húsz évvel
3058 AzOreg|                 halt meg, azután meghalt a jogász fia, huszár fia.
3059 AzOreg|             jogász fia, huszár fia. Csak a leánya maradt (a doktorné),
3060 AzOreg|               fia. Csak a leánya maradt (a doktorné), Gizella. Ez a
3061 AzOreg|                 a doktorné), Gizella. Ez a leánya hétéves korától kezdve
3062 AzOreg|                  az angol apácáknál, hol a Sacré Coeur intézetekben,
3063 AzOreg|            megismerkedett az orvossal, s a klastromból ment férjhez.~
3064 AzOreg|       elhagyatottság érzetével lézengett a birtokán, s amikor arról
3065 AzOreg|                 hogy költözzék hozzájuk. A birtok árán a veje hidegvíz
3066 AzOreg|                  hozzájuk. A birtok árán a veje hidegvíz intézetet
3067 AzOreg|                  annyi kamatot, amennyit a föld jövedelmez.~- Hát eladtam -
3068 AzOreg|            Eladtam harmincezer forinton.~A doktorné elhűlve nézett
3069 AzOreg|                  nyugodtan az öreg -, de a házat nem adtam hozzá.~-
3070 AzOreg|         eresztjük vissza! - duplázott rá a doktor.~- Arról szó sincs -
3071 AzOreg|                 Hanem, látod - folytatta a leányához fordulva -, az
3072 AzOreg|          jött-ment azon az udvaron, azon a tornácon. Az anyám ott forgolódott
3073 AzOreg|                ott forgolódott azok közt a falak között. Nem akarom,
3074 AzOreg|              csak egy emelettel följebb. A Jenő gyerek is kezet csókolt
3075 AzOreg|                   s aludni tért. Az öreg a vejével maradt meg a két
3076 AzOreg|                öreg a vejével maradt meg a két asszonnyal.~Akkor nyugtalanul
3077 AzOreg|              Akkor nyugtalanul pislogott a vejére.~- Hallod-e, nem
3078 AzOreg|                  bontja-e föl valaki azt a ládát?~- Már hogy bontaná -
3079 AzOreg|               Már hogy bontaná - felelte a vő.~- Hogy nyúlnának ahhoz? -
3080 AzOreg|                 nyúlnának ahhoz? - szólt a doktorné is.~És magyarázattal
3081 AzOreg|          Báránynéhoz:~- Apánk ott hagyta a ládáját a vasúton. Sok volt
3082 AzOreg|               Apánk ott hagyta a ládáját a vasúton. Sok volt az utas:
3083 AzOreg|               Sok volt az utas: rábíztuk a szállító vállalatra.~Bárányné
3084 AzOreg|                az öreg -, mert abban van a birtok ára.~- A harmincezer
3085 AzOreg|                abban van a birtok ára.~- A harmincezer forint? - kérdezte
3086 AzOreg|             kérdezte elsápadva Bárányné.~A vő csak percek múlva bírt
3087 AzOreg|           Olvastam, hallottam - mondotta a szivarról a hamut a tányérba
3088 AzOreg|         hallottam - mondotta a szivarról a hamut a tányérba ütögetve -,
3089 AzOreg|             mondotta a szivarról a hamut a tányérba ütögetve -, hogy
3090 AzOreg|                tányérba ütögetve -, hogy a vonatokon zsebmetszők utaznak.
3091 AzOreg|               összeget! - szólt Bárányné a kezét összecsapva.~- És
3092 AzOreg|        összecsapva.~- És még kint hagyni a vasúton! - rebegte a doktorné.~-
3093 AzOreg|              hagyni a vasúton! - rebegte a doktorné.~- Hiszen ti mondtátok,
3094 AzOreg|          gondoltam én, hogy nem jó lesz.~A doktor izgatottan járkált
3095 AzOreg|                doktor izgatottan járkált a szobában.~- Apánk helyesen
3096 AzOreg|         erőltetve magára -, mink vagyunk a hibásak. De most már fektessétek
3097 AzOreg|                  bizonyosan jólesik neki a nyugalom.~
3098 AzOreg|         hajnalban.~- Kati! - szólalt meg a szoba sarka felé fordulva.~
3099 AzOreg|              Hány óra lehet? Kitapogatta a villamos lámpást és meggyújtotta,
3100 AzOreg|                 óráját: öt óra.~Fölhúzta a nadrágját. A csizmáját is
3101 AzOreg|               óra.~Fölhúzta a nadrágját. A csizmáját is föl akarta
3102 AzOreg|                  is föl akarta húzni, de a csizma nem volt az ágy mellett.
3103 AzOreg|                  mellett. Csengetett hát a szobaleánynak.~A szobaleány
3104 AzOreg|          Csengetett hát a szobaleánynak.~A szobaleány borzasan és álmos
3105 AzOreg|            nagyságos - felelt az öreg. - A csizmámat!~S ahogy a csizma
3106 AzOreg|                     A csizmámat!~S ahogy a csizma megérkezett, rádörmögött
3107 AzOreg|                 megérkezett, rádörmögött a szobaleányra:~- Micsoda
3108 AzOreg|              mondta bizalmas házi hangon a szobaleánynak -, nem lopják
3109 AzOreg|                 lopják el az én ládámat?~A szobaleány nagy szemet nyitott.~-
3110 AzOreg|              nyitott.~- Micsoda ládát?~- A ládámat, az utazóládámat.~
3111 AzOreg|           elmondta neki, hogy mi történt a ládával.~A szobaleány háttal
3112 AzOreg|               hogy mi történt a ládával.~A szobaleány háttal az ajtófélfának
3113 AzOreg|           mondotta az öregúr.~Felöltötte a bundáját, és kiment a folyosóra,
3114 AzOreg|         Felöltötte a bundáját, és kiment a folyosóra, hogy ott tájékozódjék
3115 AzOreg|         folyosóra, hogy ott tájékozódjék a felhők állása felől. A csizma
3116 AzOreg|      tájékozódjék a felhők állása felől. A csizma nyikorgása, persze,
3117 AzOreg|              Végre is nem feküdt vissza. A fejére nyomta a kalapját,
3118 AzOreg|                  vissza. A fejére nyomta a kalapját, és kibotorkált.~-
3119 AzOreg|          harangoznak hajnalt? - kérdezte a szobaleányt.~- Nem tudom,
3120 AzOreg|             felelte az.~És utána nézett. A fejét rázta. Mosolygott.~
3121 AzOreg|          Mosolygott.~Már akkor szürkült. A kaput éppen nyitották. A
3122 AzOreg|                 A kaput éppen nyitották. A házmester nagyot köszönt.
3123 AzOreg|                  kilépett, s végignézett a József körúton. A körút,
3124 AzOreg|            végignézett a József körúton. A körút, persze, néptelen
3125 AzOreg|                  utca képe az öregúrnak.~A járón egy rendőr sétált.
3126 AzOreg|                 járón egy rendőr sétált. A vállát fekete viaszosvászon
3127 AzOreg|                  öregúr fölfelé forgatta a fejét.~- Úgy látszik, jó
3128 AzOreg|          mondotta az öregúr elégedetten.~A rendőr hidegen pillantott
3129 AzOreg|                 ablakai világítottak ki. A Valéria-kávéház volt az,
3130 AzOreg|                 Valéria-kávéház volt az, a Körút és az Üllői út sarkán.
3131 AzOreg|             Körút és az Üllői út sarkán. A világosság odavonta az öregúr
3132 AzOreg|                 az ajtóban, és benézett. A pincér hozzáment, hogy megtudja,
3133 AzOreg|               van itt?~- Semmi - felelte a pincér.~- Azt kérdem, hogy
3134 AzOreg|                 És hogy pipás bolt van-e a közelben? Egyúttal elmondta
3135 AzOreg|              közelben? Egyúttal elmondta a pincérnek, hogy hogyan járt
3136 AzOreg|              pincérnek, hogy hogyan járt a pipájával.~A pincérnek volt
3137 AzOreg|                 hogyan járt a pipájával.~A pincérnek volt valami cigánybőgőstől
3138 AzOreg|                  öregúrra tíz forintért. A dohány ott volt a bundazsebben,
3139 AzOreg|             forintért. A dohány ott volt a bundazsebben, egy csomó
3140 AzOreg|                nagy boldogan rágyújtott. A villamos kocsik akkor kezdték
3141 AzOreg|                 kocsik akkor kezdték meg a járásukat. Az öregúr a villamosokat
3142 AzOreg|               meg a járásukat. Az öregúr a villamosokat bámulva ballagott
3143 AzOreg|                  Persze, azt hitte, hogy a Körúton megyen. Csak a Kálvin
3144 AzOreg|              hogy a Körúton megyen. Csak a Kálvin téren eszmélkedett:~-
3145 AzOreg|                  piac ez!~Figyelme ekkor a villamosokról a szökőkútra
3146 AzOreg|           Figyelme ekkor a villamosokról a szökőkútra fordult. Körüljárta.
3147 AzOreg|           visszatérjek.~S hogy akkor épp a Baross utcából jött a villamos,
3148 AzOreg|                épp a Baross utcából jött a villamos, arra indult.~Akkor
3149 AzOreg|                   arra indult.~Akkor már a házakat is nézegette. Csakhamar
3150 AzOreg|          amelyiken jött. Újra visszatért a szökőkúthoz, s tájékozódott.
3151 AzOreg|                  jobbra kell haladnia, s a Múzeum felé indult.~Hogy
3152 AzOreg|             Múzeum felé indult.~Hogy ott a kertet megpillantotta, azonnal
3153 AzOreg|                  és körülbámulta azt is.~A Körúton már ekkor mozgott
3154 AzOreg|                Körúton már ekkor mozgott a városi nép: gyárakba, boltokba
3155 AzOreg|             hordárok, kisdiák, nagydiák. A házak előtűntek a homályból,
3156 AzOreg|              nagydiák. A házak előtűntek a homályból, s az öregúr minden
3157 AzOreg|            valakit:~- Ugyan kérem, kinek a háza ez?~Végre is látta,
3158 AzOreg|                válaszolnak, ő nem ismeri a megnevezett háziurat. Hát
3159 AzOreg|                 nélkül ballagdált tovább a Deák Ferenc tere felé. A
3160 AzOreg|                 a Deák Ferenc tere felé. A nagy zúgás: a villamosok
3161 AzOreg|                 tere felé. A nagy zúgás: a villamosok csengése, kocsik
3162 AzOreg|              meg-megállva. Egyszer, hogy a gőzmalomban járt, ott volt
3163 AzOreg|           zakatolás.~Eközben nyiladoztak a boltok is. Az öregúr minden
3164 AzOreg|             megállt, és apróra nézegette a tárgyakat. Még a könyvkereskedés
3165 AzOreg|               nézegette a tárgyakat. Még a könyvkereskedés kirakatát
3166 AzOreg|            megbámulta.~- Hát itt árulják a könyveket!~De a kirakatok
3167 AzOreg|                  árulják a könyveket!~De a kirakatok csak nem fogytak.
3168 AzOreg|                  Az öregúr már feljutott a Váci körúton át a Lipót
3169 AzOreg|              feljutott a Váci körúton át a Lipót körútra, s megpillantotta
3170 AzOreg|                körútra, s megpillantotta a Vígszínházat. Azt körül
3171 AzOreg|            kellett kérdeznie, hogy kinek a palotája? Majd a hídhoz
3172 AzOreg|              hogy kinek a palotája? Majd a hídhoz jutott, s elbűvölten
3173 AzOreg|                  hogy még egy gyerek van a háznál, a vidám kis Jenő,
3174 AzOreg|                 egy gyerek van a háznál, a vidám kis Jenő, hát annak
3175 AzOreg|            Papirosba köttette, s lógázta a kezében.~Már akkor dél felé
3176 AzOreg|         voltaképpen hazafelé megyen most a kávéházból, és hogy otthon
3177 AzOreg|                   merre lakik az én vőm, a doktor?~A köpönyeges úr
3178 AzOreg|               lakik az én vőm, a doktor?~A köpönyeges úr bosszúsan
3179 AzOreg|              nézett reá.~- Öccse magának a sziámi elefánt!~S tovább
3180 AzOreg|              tartott, míg lecsillapodott a felháborodása. - Micsoda
3181 AzOreg|                  söröskancsón ragadt meg a tekintete. A sör magasra
3182 AzOreg|                  ragadt meg a tekintete. A sör magasra habzott, s alul
3183 AzOreg|             átlátszó sárga volt. Melléje a festő pirosra sült sóskifliket
3184 AzOreg|             rakott.~Az öregúr megkívánta a képről a sört. Bement, és
3185 AzOreg|               öregúr megkívánta a képről a sört. Bement, és elhelyezkedett
3186 AzOreg|       elhelyezkedett az egyik asztalnál. A szőlőt letette maga elé,
3187 AzOreg|             letette maga elé, s elévonta a pipáját: rágyújtott. Jólesett
3188 AzOreg|                rágyújtott. Jólesett neki a pihenés is, a sör is, a
3189 AzOreg|              Jólesett neki a pihenés is, a sör is, a pipa is. De nem
3190 AzOreg|                  a pihenés is, a sör is, a pipa is. De nem volt kivel
3191 AzOreg|             kivel beszélgetnie, hát csak a Gambrinus apródját szólította
3192 AzOreg|          iskolába - felelte elmosolyodva a fiú.~- Nem jársz? Hát mi
3193 AzOreg|                  vagyok pesti.~- Hát nem a vendéglős fia vagy?~- Nem.~-
3194 AzOreg|                    Az.~- És ilyen korán!~A gyerek vállat vont. Más
3195 AzOreg|               fiatal iparosféle. Leültek a szoba másik sarkába, és
3196 AzOreg|               Aztán két kisleány jött ki a belső szobából, kékruhás
3197 AzOreg|                 Az egyik négyéves forma, a másik hároméves. Mind a
3198 AzOreg|                  a másik hároméves. Mind a kettőnél bábu volt, a nagyobbiknál
3199 AzOreg|               Mind a kettőnél bábu volt, a nagyobbiknál ágyacska is,
3200 AzOreg|          nagyobbiknál ágyacska is, amely a babához tartozott.~S játszottak
3201 AzOreg|                  tartozott.~S játszottak a szomszéd asztalnál.~Az öregurat
3202 AzOreg|         asztalnál.~Az öregurat elbájolta a két kis fehér arcú gyermek:~-
3203 AzOreg|                Hogyan hívnak? - kérdezte a nagyobbikat.~- Irénkének -
3204 AzOreg|                  föl se pillantva.~- Hát a húgodat?~- Mariskának.~-
3205 AzOreg|                 kell-e szőlő?~Nekik adta a szőlőt. Gondolta, majd vesz
3206 AzOreg|              majd vesz útközben másikat.~A gyermekek befutottak a szőlővel.~
3207 AzOreg|                   A gyermekek befutottak a szőlővel.~Unalmában a falon
3208 AzOreg|         befutottak a szőlővel.~Unalmában a falon függő avult Rudolf-képet
3209 AzOreg|                  Rudolf-képet nézegette. A kép szeplős volt a legyek
3210 AzOreg|            nézegette. A kép szeplős volt a legyek látoga­tásától, és
3211 AzOreg|                 látoga­tásától, és barna a dohányfüsttől. Az öregúr
3212 AzOreg|                Ez is olyan szeplős, mint a vőm.~És erről ismét eszébe
3213 AzOreg|               végre -, amelyiken jöttem. A szökőkúttól nem lehet messze
3214 AzOreg|             szökőkúttól nem lehet messze a kávéház. A kávéházban majd
3215 AzOreg|                  lehet messze a kávéház. A kávéházban majd eligazít
3216 AzOreg|                 kávéházban majd eligazít a legény.~A pipája már kiégett.
3217 AzOreg|                  majd eligazít a legény.~A pipája már kiégett. Letette
3218 AzOreg|                az asztalra, és fizetett. A pénzt egy kövér asszony
3219 AzOreg|               asszony sietve tért vissza a belső szobába. Az öregúr
3220 AzOreg|               ennek megörvendett:~- Ihol a kocsi, hazavisz ez gyöngyen!~
3221 AzOreg|             kocsi, hazavisz ez gyöngyen!~A kocsisok kalapot emeltek,
3222 AzOreg|                 egyiket:~- Ösmeri-e maga a vőmet, a doktort?~Már nem
3223 AzOreg|                   Ösmeri-e maga a vőmet, a doktort?~Már nem merte öcsémnek
3224 AzOreg|                 merte öcsémnek szólítani a kocsist se.~- A doktor urat? -
3225 AzOreg|                szólítani a kocsist se.~- A doktor urat? - kérdezte
3226 AzOreg|                    kérdezte nagyot nézve a kocsis.~- Igen, Tardy doktor
3227 AzOreg|                 Igen, Tardy doktor urat, a vőmet.~- Nem ösmerem kérem,
3228 AzOreg|            mondani, hol lakik, odaviszem a nagyságos urat.~Az öreg
3229 AzOreg|               hogyan is kellett címeznie a levelet.~A levélcím, a doktor
3230 AzOreg|              kellett címeznie a levelet.~A levélcím, a doktor névjegye,
3231 AzOreg|          címeznie a levelet.~A levélcím, a doktor névjegye, ott volt
3232 AzOreg|                nagyságos uram.~Az öregúr a fejét rázta:~- Az sok. És
3233 AzOreg|              csak tekintetes.~Lealkudott a díjból két hatost, aztán
3234 AzOreg|                  két hatost, aztán beült a kocsiba.~Azonban alig haladtak
3235 AzOreg|           kocsiba.~Azonban alig haladtak a Király utcáig, az öregúr
3236 AzOreg|            utcáig, az öregúr megdörgette a kocsi ablakát:~- Megálljunk
3237 AzOreg|                Megálljunk csak! Baj van!~A kocsis megállott.~- Vissza
3238 AzOreg|         megállott.~- Vissza kell mennünk a sörházba - mondotta az öregúr -,
3239 AzOreg|                öregúr -, ott felejtettem a pipámat!~- Melyik sörházba,
3240 AzOreg|                    Melyik utcában van?~- A jó fene tudja! Magának ösmernie
3241 AzOreg|             tudja! Magának ösmernie kell a várost!~- Mégis, merre felé?~-
3242 AzOreg|                     Mégis, merre felé?~- A Duna felé valahol. Egy kövér
3243 AzOreg|               valahol. Egy kövér asszony a gazda, egy kisfiú meg a
3244 AzOreg|                  a gazda, egy kisfiú meg a kellner.~- Hát - mondotta
3245 AzOreg|                kellner.~- Hát - mondotta a kocsis -, én nem tudom,
3246 AzOreg|                tudom, melyik az, de majd a Duna felé megyek, oszt tessék
3247 AzOreg|               csak estefelé került haza. A pipát, persze, nem találta
3248 AzOreg|                 persze, nem találta meg. A kocsissal is patvar­kodott,
3249 AzOreg|                  mert öt forintot kívánt a négyórai kóborlásért. Végre
3250 AzOreg|               bosszankodva lépkedett föl a lépcsőn.~Otthon már aggodalommal
3251 AzOreg|                 már aggodalommal várták. A leves dél óta a tűzön respedt.
3252 AzOreg|                  várták. A leves dél óta a tűzön respedt. A doktorné
3253 AzOreg|                 dél óta a tűzön respedt. A doktorné minden percben
3254 AzOreg|                  arra vidult föl, amikor a ládáját megpillantotta,
3255 AzOreg|                  ládáját megpillantotta, a nagy lóbőrös ládát, amely
3256 AzOreg|              ládát, amely vélhetőleg már a vasút föltalálása előtt
3257 AzOreg|              föltalálása előtt szolgálta a nemes csurgai Csurgó családot.
3258 AzOreg|                Csurgó családot. Ott állt a láda az ebédlő sarkában.~-
3259 AzOreg|                  öreg -, eljött volna ez a láda utánam, magától is.~
3260 AzOreg|             utánam, magától is.~Elővette a ládakulcsot az erszényéből.
3261 AzOreg|               Háromszor is melléje dugta a zárnak, míg beletalált.~
3262 AzOreg|        beletalált.~Akkor aztán egyenesen a láda fiókjába nyúlt, és
3263 AzOreg|                Az asszony ijedten kapott a kezéhez:~- Gyerünk a másik
3264 AzOreg|              kapott a kezéhez:~- Gyerünk a másik szobába.~Mert a cseléd
3265 AzOreg|            Gyerünk a másik szobába.~Mert a cseléd már terített.~Talán
3266 AzOreg|               cseléd már terített.~Talán a gyerekre is gondolt: nem
3267 AzOreg|              gondolt: nem jó az ilyesmit a gyereknek látni.~Bárányné
3268 AzOreg|              követte őket.~Az öreg aztán a másik szobában örömmel lapozgatta
3269 AzOreg|          szobában örömmel lapozgatta elő a bankókat.~- Harminc darab
3270 AzOreg|           Harminc darab ezres - mondotta a vejének. - Nesztek, olvassátok
3271 AzOreg|            olvassátok meg, nincs-e híja?~A vő kezet csókolt, és örömtől
3272 AzOreg|           örömtől sugárzó arccal fordult a feleségéhez:~- Öt év múlva
3273 AzOreg|               Micsoda kamatról beszélsz? A tietek ez kamatostul.~Erre
3274 AzOreg|                  ünnepelték. Károly volt a neve.~Hogy délután aludt
3275 AzOreg|                 Hogy délután aludt egyet a nagy fáradtságra, este szinte
3276 AzOreg|             merre járt; hogyan elszédült a város zúgásától, nép nyüzsgésétől.
3277 AzOreg|                  után elővette az öregúr a ládájából a pipáját. Régi
3278 AzOreg|           elővette az öregúr a ládájából a pipáját. Régi szép tajtékpipa
3279 AzOreg|              pipája, de szétajándékozta. A pap kapta a legszebbet meg
3280 AzOreg|             szétajándékozta. A pap kapta a legszebbet meg a komája,
3281 AzOreg|               pap kapta a legszebbet meg a komája, egy vén siket ember.
3282 AzOreg|                 ebéd után, vacsora után.~A család mosolygó érdeklődéssel
3283 AzOreg|             mosolygó érdeklődéssel nézte a pipatömést. Ha maga Boszkó
3284 AzOreg|                  maga Boszkó tömte volna a pipát, akkor se nézték volna
3285 AzOreg|              nagyobb érdeklődéssel.~Mert a pipa ismeretlen valami már
3286 AzOreg|               pipa ismeretlen valami már a fővárosban. A pipázásra
3287 AzOreg|                 valami már a fővárosban. A pipázásra idő kell, s a
3288 AzOreg|                  A pipázásra idő kell, s a fővárosi embernek mindene
3289 AzOreg|                 van, csak ideje nincsen. A fővárosi ember mindig siet.
3290 AzOreg|              siet. Lótás-futás az élete. A pipa csak annak való, aki
3291 AzOreg|                   egy ómagyar, aki kilép a képrámából, s leül az élők
3292 AzOreg|                  élők közé pipázni.~Hogy a láda nyitva volt, a doktorné
3293 AzOreg|                 Hogy a láda nyitva volt, a doktorné fölemelte a tetejét,
3294 AzOreg|               volt, a doktorné fölemelte a tetejét, s nézegette az
3295 AzOreg|                hegyes orrán megjelent az a ráncocska, amely mindig
3296 AzOreg|           elhallgatását jelentette. Csak a második gondolatát szokta
3297 AzOreg|              szokta kimondani:~- Vidd el a bácsit holnap a szabóhoz -
3298 AzOreg|                  Vidd el a bácsit holnap a szabóhoz - mondotta az öccsének -,
3299 AzOreg|                  nyugtalankodott:~- Kell a manónak!~- De, apácskám -
3300 AzOreg|                De, apácskám - könyörgött a doktorné -, lássa, az öreg
3301 AzOreg|                pedig az is magyar ember.~A doktor segített a rábeszélésben:~-
3302 AzOreg|                 ember.~A doktor segített a rábeszélésben:~- Ilyen ruhát
3303 AzOreg|                  az atilla új - mondotta a rajta levő fekete atillára. -
3304 AzOreg|                akkor csináltattam, mikor a menyegzőtök volt.~- Négy
3305 AzOreg|            édesapám - fakadt ki most már a türelmetlenség hangján a
3306 AzOreg|                 a türelmetlenség hangján a doktor -, ki jár ma atillában!
3307 AzOreg|                  atilla rég bent van már a múzeumban - toldotta a szót
3308 AzOreg|               már a múzeumban - toldotta a szót Bárányné.~Az öregúr
3309 AzOreg|                  Ma az atillát teszik be a múzeumba, holnap meg az
3310 AzOreg|       szerbusztok, jojcakát.~Megcsókolta a lánya homlokát, s bement
3311 AzOreg|                 lánya homlokát, s bement a szobájába.~A doktor is a
3312 AzOreg|          homlokát, s bement a szobájába.~A doktor is a felöltőjéért
3313 AzOreg|                 a szobájába.~A doktor is a felöltőjéért nyúlt.~- Elmégy? -
3314 AzOreg|                  az asszony.~- Beteghez. A kaszinóba is fölnézek. Adj
3315 AzOreg|               játszhatok pénz nélkül is. A különbség csak az, hogy
3316 AzOreg|              pénzem van, meg tudom várni a játék fordulatát.~Bárányné
3317 AzOreg|                 vagy te, Imre - mondotta a szemöldökét fölemelve. -
3318 AzOreg|         fölemelve. - Most itt van megint a kezedben az életed szerencséje,
3319 AzOreg|             életed szerencséje, és te...~A doktor megvetőn pillantott.~-
3320 AzOreg|               nekem magamhoz való eszem: a te bölcsességedből nem kérek
3321 AzOreg|               hogy kissé szórakozzak is.~A doktorné mosolyogva nyújtotta
3322 AzOreg|             mosolyogva nyújtotta át mind a harminc ezrest.~- Itt van
3323 AzOreg|                 És ha mind elveszted is? A tudományod nem veszhet el.~
3324 AzOreg|            tudományod nem veszhet el.~De a keze remegett, hogy a pénzt
3325 AzOreg|                 De a keze remegett, hogy a pénzt átnyújtotta.~- Lásd -
3326 AzOreg|              Lásd - mondotta diadalmasan a doktor a nénjének -, ez
3327 AzOreg|            mondotta diadalmasan a doktor a nénjének -, ez az igazi
3328 AzOreg|              igazi feleség!~És megölelte a feleségét.~- Nem viszem
3329 AzOreg|               egy ezrest. Nesze, kérlek, a Wertheim-kulcs. Tedd be
3330 AzOreg|                  Wertheim-kulcs. Tedd be a többit. Holnap beviszem
3331 AzOreg|                  többit. Holnap beviszem a Hazaiba. És ezentúl nálad
3332 AzOreg|           Hazaiba. És ezentúl nálad lesz a Wertheim-kassza kulcsa.~
3333 AzOreg|                  Még egyszer megcsókolta a feleségét, és elsietett.~
3334 AzOreg|              ismét hajnalban kelt. Ismét a kávéházban reggelizett.
3335 AzOreg|               kávéházban reggelizett. De a kávéház ajtajában visszafordult,
3336 AzOreg|        visszafordult, és jól megjegyezte a házat, hogy visszataláljon.~
3337 AzOreg|              házat, hogy visszataláljon.~A kávé jólesett neki. A pincér
3338 AzOreg|    visszataláljon.~A kávé jólesett neki. A pincér már ismerősnek üdvözölte,
3339 AzOreg|              pipát látott nála, fölvette a márványasztalról, és megnézegette.~-
3340 AzOreg|     márványasztalról, és megnézegette.~- A maga pipáját elvesztettem -
3341 AzOreg|              rágyújtott, és visszasétált a házhoz.~Már akkor kivilágosodott.
3342 AzOreg|                Már akkor kivilágosodott. A novemberi köd nyirka barnította
3343 AzOreg|                 barnította az aszfaltot. A cselédek a szemetet hordták.
3344 AzOreg|                 az aszfaltot. A cselédek a szemetet hordták. Ahogy
3345 AzOreg|           álmosan, borzasan és dideregve a kapuban, s várták a kocsit,
3346 AzOreg|            dideregve a kapuban, s várták a kocsit, az öregúr is megállt
3347 AzOreg|                 nem idevaló vagy?~- Nem.~A cselédek körbevették, s
3348 AzOreg|       körbevették, s mosolyogva feleltek a kérdéseire. Ő is elmondta
3349 AzOreg|              hogy milyen furcsa város ez a Budapest. A sok bolt! Ki
3350 AzOreg|              furcsa város ez a Budapest. A sok bolt! Ki jár abba a
3351 AzOreg|                  A sok bolt! Ki jár abba a sok boltba?~Az orvos cselédjei
3352 AzOreg|                hogy az öreg nagyságos úr a kapuban pipázik, és a cselédekkel
3353 AzOreg|                 úr a kapuban pipázik, és a cselédekkel igen barátságos.~
3354 AzOreg|             elszörnyülködve csapta össze a kezét. Az orvos a feleségére
3355 AzOreg|                  össze a kezét. Az orvos a feleségére nézett. Az asszonyka
3356 AzOreg|                  Falusi ember: nem tudja a szokást. Majd én megmondom
3357 AzOreg|                 neki. Eriggy, Jenő: hívd a bácsit reggelizni.~S kedvetlenül
3358 AzOreg|            semmiségről volt szó, de hogy a hegyes orrú hölgy megbotránkozott
3359 AzOreg|             hölgy megbotránkozott benne, a doktorné is más színben
3360 AzOreg|                 Hát az öregúr megjelent. A doktorné figyelmét nem kerülte
3361 AzOreg|            Bárányné hideg pillantást vet a nagy tajtékpipára. A doktorné
3362 AzOreg|                 vet a nagy tajtékpipára. A doktorné érezte a sógorasszonyban
3363 AzOreg|          tajtékpipára. A doktorné érezte a sógorasszonyban fintorgó
3364 AzOreg|       gondolatokat, és nyilamlást érzett a szívében.~- Én már reggeliztem -
3365 AzOreg|                  leülök közétek.~S leült a karosszékbe. Ott bodorgatta
3366 AzOreg|              karosszékbe. Ott bodorgatta a füstöt, míg amazok reggeliztek.~
3367 AzOreg|                amazok reggeliztek.~Végre a doktorné megszólalt:~- Atyuska -
3368 AzOreg|                hangon -, hallottam, hogy a cselédekkel beszélgetett
3369 AzOreg|                 cselédekkel beszélgetett a kapuban. Nem szokás ám az
3370 AzOreg|           Budapesten.~- Mi nem szokás?~- A cselédekkel összeállani...~-
3371 AzOreg|             cselédekkel összeállani...~- A cselédekkel? Hogy beszélgettem
3372 AzOreg|             velök? Hát azok nem emberek?~A doktorné engesztelőn, könyörgőn
3373 AzOreg|       engesztelőn, könyörgőn tette össze a kezét.~- Nem szokás, édesapám.~
3374 AzOreg|                Bárányné kifakadt:~- Azok a hibásak! Hogy mernek a bácsival
3375 AzOreg|              Azok a hibásak! Hogy mernek a bácsival konfidenskedni!
3376 AzOreg|              cselekedett, de látta, hogy a család rosszallja a tettét.
3377 AzOreg|                 hogy a család rosszallja a tettét. Hát csak hümmögött.
3378 AzOreg|                 hümmögött. Beletekintett a pipájába.~- Te, Jenő - mondotta
3379 AzOreg|          pipájába.~- Te, Jenő - mondotta a gyereknek -, piszkáld ki
3380 AzOreg|             gyereknek -, piszkáld ki ezt a bagót.~Bárányné hirtelen
3381 AzOreg|              hirtelen fölkelt, és átment a másik szobába. A gyerek
3382 AzOreg|                  átment a másik szobába. A gyerek a kezébe vette a
3383 AzOreg|                  másik szobába. A gyerek a kezébe vette a pipát meg
3384 AzOreg|                  A gyerek a kezébe vette a pipát meg a dohányzacskót,
3385 AzOreg|                 kezébe vette a pipát meg a dohányzacskót, s tűnődve
3386 AzOreg|      dohányzacskót, s tűnődve nézett rá.~A doktorné csengetett a szobaleánynak.~-
3387 AzOreg|                rá.~A doktorné csengetett a szobaleánynak.~- Manci -
3388 AzOreg|                 mondotta -, vigye ki ezt a pipát, és tisztítsa ki.~
3389 AzOreg|                az ő pipája ennek az oka.~A doktorné színtelen arccal
3390 AzOreg|                   vörös szemmel hörpölte a kávét az asztal végén:~-
3391 AzOreg|              végén:~- Eriggy el apánkkal a szabóhoz. Vagy inkább egy
3392 AzOreg|             járhat, apácskám - fakadt ki a doktorné. - Ezek a cselédek
3393 AzOreg|             fakadt ki a doktorné. - Ezek a cselédek is azért olyan
3394 AzOreg|                olyan bizalmaskodók, mert a falusi ruha nevetséges nekik.~
3395 AzOreg|            falusi ruha nevetséges nekik.~A nevetséges szó meg volt
3396 AzOreg|               komolyan az orvos is. - Ez a bunda különben is kopott
3397 AzOreg|            különbség.~Az öreg megvakarta a füle tövét, és hümmögött.
3398 AzOreg|              nézett többé, csak fölvette a felsőkabátját, föltette
3399 AzOreg|                  felsőkabátját, föltette a kalapját.~- Gyerünk!~Mintha
3400 AzOreg|               mégiscsak ment, ment, mint a kötélen húzott tehén.~Egy
3401 AzOreg|                  tért vissza. Csak éppen a nagy nyíratlan fehér szakálla
3402 AzOreg|              falusiasnak.~Az orvos aztán a munkájához látott, az öreg
3403 AzOreg|                   az öreg meg behúzódott a szobájába. Fel és alá csoszo­
3404 AzOreg|                Olykor röstelkedve nézett a nadrágjára; egyszer megtapogatta
3405 AzOreg|         nadrágjára; egyszer megtapogatta a szép fekete városi bundát.
3406 AzOreg|               szép fekete városi bundát. A bunda tetszett neki, mert
3407 AzOreg|          tetszett neki, mert hasonlított a bundájához: prémes gallérja
3408 AzOreg|                  elunakodott: felöltötte a bundát, és kiment a levegőre.~
3409 AzOreg|           felöltötte a bundát, és kiment a levegőre.~Először csak a
3410 AzOreg|                 a levegőre.~Először csak a folyosón járkált. Bepillantott
3411 AzOreg|            minden ablakon; megtapo­gatta a csengettyűnyomót; fölbámészkodott
3412 AzOreg|        csengettyűnyomót; fölbámészkodott a magasba, aztán meg le a
3413 AzOreg|                  a magasba, aztán meg le a keskeny kis udvarra. Az
3414 AzOreg|              kertet csinálni! Hiszen ide a nap se süt be.~Az udvaron
3415 AzOreg|     Megszólította.~- Hé, atyámfia, kinek a szolgája vagy te?~- Én nem
3416 AzOreg|              vagyok szolga - felelte az, a söprést abbahagyva -, én
3417 AzOreg|                 Nem.~- Hát mire ügyel?~- A házra.~- A házra? Erre az
3418 AzOreg|                 mire ügyel?~- A házra.~- A házra? Erre az egy házra?
3419 AzOreg|                 Azért mer kell.~- Nem jó a kapu talán? Vagy annyi itt
3420 AzOreg|               kapu talán? Vagy annyi itt a tolvaj Budapesten?~- Hát
3421 AzOreg|                  hajú, szőke ember volt. A bajusza mintha sárgára festett
3422 AzOreg|           készült volna. Mikor nevetett, a drótszálak tüskésen állottak.~
3423 AzOreg|                 öregúr odanyújtotta neki a dohányzacskóját.~- Tömjön
3424 AzOreg|                 hálás mosolygással nyúlt a zacskóért. Belekandított,
3425 AzOreg|            rágyújtott. Tetszéssel nézett a pipából előbodorgó kék füstre.~-
3426 AzOreg|               udvar igen szűk. Ki vót az a bolond, aki ilyen szűkre
3427 AzOreg|               tudom. Pesten mind ilyenek a házak.~- Kár. Pedig lássa...
3428 AzOreg|                való. Pedig amúgy szép ez a város. Nem győztem tegnap
3429 AzOreg|             dohány - mondotta az ügyelő, a szippantásokat az orrából
3430 AzOreg|                 Nem szabad fát aprítani. A házi szabályzat tiltja aztat!~
3431 AzOreg|                 szabályzat tiltja aztat!~A faaprítás megszűnt. Az ügyelő
3432 AzOreg|                 Az ügyelő arcáról elmúlt a vörösség.~- Ezek a cselédek -
3433 AzOreg|                elmúlt a vörösség.~- Ezek a cselédek - magyarázta az
3434 AzOreg|                  én katona! Tudom én, mi a rend!~S újra söprésbe fogott.~
3435 AzOreg|                újra söprésbe fogott.~Ezt a beszélgetést ismét látták
3436 AzOreg|               ismét látták az emeletről. A doktorné sápadozott. Bárányné
3437 AzOreg|              Mégis föl kell világosítani a bácsit - mondotta a fejét
3438 AzOreg|         világosítani a bácsit - mondotta a fejét csóválva -, hogy ne
3439 AzOreg|                elszokik - védte az apját a doktorné. - Faluhelyen kevés
3440 AzOreg|                 Ne szóljunk neki - vélte a doktor is. - Majd megismeri
3441 AzOreg|              doktor is. - Majd megismeri a városi szokást, aztán abbahagyja
3442 AzOreg|                szokást, aztán abbahagyja a falusit.~A doktorné hálásan
3443 AzOreg|              aztán abbahagyja a falusit.~A doktorné hálásan pillantott
3444 AzOreg|             meglátogatta Mayert. Tanárék a második emeleten laktak.
3445 AzOreg|                négy szo­bá­juk volt ott. A legnagyobb az utcai szoba,
3446 AzOreg|                maga az após foglalta el. A középső szobában a tanár
3447 AzOreg|          foglalta el. A középső szobában a tanár könyvtára és íróasztala
3448 AzOreg|                 állott. Az volt egyúttal a vendéglátó szobája is.~A
3449 AzOreg|                 a vendéglátó szobája is.~A doktor felkísérte az apósát,
3450 AzOreg|              becsöngetett.~Az ajtót maga a tanár nyitotta ki, de a
3451 AzOreg|                  a tanár nyitotta ki, de a maguk szalonjába tessékelte
3452 AzOreg|                  az öregúr.~De akkor már a tanárné is belebbent:~-
3453 AzOreg|            Dehogyis, azt nem engedjük.~S a belső ajtóhoz hajlott.~-
3454 AzOreg|          századbeli alabástrom lábú óra. A falon elhalványult Daguerrotyp
3455 AzOreg|                 asszony: régi divatú ágy a sarokban.~Az agg Mayer a
3456 AzOreg|                 a sarokban.~Az agg Mayer a régi idők meleg mozdulataival
3457 AzOreg|              mozdulataival fogadta őket. A saját karosszékét kínálta
3458 AzOreg|               apró kulcsot csördített ki a zsebéből, s az egyikkel
3459 AzOreg|                  az egyikkel fölnyitotta a sublót felső fiókját: remegő
3460 AzOreg|               asztalra. S megint bezárta a szekrényt, eltette a kulcsot.~-
3461 AzOreg|             bezárta a szekrényt, eltette a kulcsot.~- Még mindig ilyen
3462 AzOreg|                  szí az öreg? - kérdezte a doktor halkan a tanártól.~-
3463 AzOreg|                 kérdezte a doktor halkan a tanártól.~- Ilyet, míg olcsóbbat
3464 AzOreg|                  egy lapát szenet vetett a kályhába.~A szobába felhallatszott
3465 AzOreg|                szenet vetett a kályhába.~A szobába felhallatszott a
3466 AzOreg|                 A szobába felhallatszott a villamoskocsik pokoli csengetése
3467 AzOreg|      villamoskocsik pokoli csengetése és a teherhordó szekerek dübör­
3468 AzOreg|                  ez jobb. Ma már drágább a szivar is, és rosszabb,
3469 AzOreg|             szivar is, és rosszabb, mint a mi időnkben volt.~- Minden
3470 AzOreg|                 hagyta helyben Csurgó.~- A pénz is kevesebb. Pah, pah,
3471 AzOreg|                rábámult az öreg Csurgóra a lábától fölfelé:~- Pah,
3472 AzOreg|                  Pah, pah, hát levetette a magyarizét?~- Le - felelte
3473 AzOreg|              régen elizéltem, elnyűttem.~A szopókájából kiesett a szivar.
3474 AzOreg|                   A szopókájából kiesett a szivar. A veje udvariasan
3475 AzOreg|           szopókájából kiesett a szivar. A veje udvariasan fölvette.~-
3476 AzOreg|                öreg keze - mondta halkan a doktor.~- Hinnéd-e - felelt
3477 AzOreg|              doktor.~- Hinnéd-e - felelt a tanár hasonló halkan -,
3478 AzOreg|                  hogy három hatost adjon a borbélynak, inkább fél napig
3479 AzOreg|        elborotválkozik.~- Ráér - felelte a doktor.~Azzal magukra hagyták
3480 AzOreg|            doktor.~Azzal magukra hagyták a két öreget.~- Pah, pah -
3481 AzOreg|                   Pah, pah - szólt Mayer a vendégének -, hát itt marad,
3482 AzOreg|                felelte az öreg Csurgó -, a birtokomat eladtam, aztán
3483 AzOreg|             aztán most már nincs gondom. A pénzt nem kell szántani,
3484 AzOreg|                   Az agg Mayer fölemelte a mutatóujját.~- Vigyázzon
3485 AzOreg|           Vigyázzon!~- Mire?~- Pah, pah, a pénzére.~- Odaadtam a vőmnek.
3486 AzOreg|               pah, a pénzére.~- Odaadtam a vőmnek. Az jobban érti,
3487 AzOreg|                Mayer rosszallón csóválta a fejét:~- Pah, pah, az hiba
3488 AzOreg|               Pah, pah, az hiba volt. Én a vőmnek nem adtam még egy
3489 AzOreg|       megnedvesültek.~Aztán beszélgettek a szabadságharcról, Görgeyről,
3490 AzOreg|             szabadságharcról, Görgeyről, a mai politikáról, mindenféléről,
3491 AzOreg|              szoktak.~Itt azonban eltért a nézetük. Az öreg Csurgó
3492 AzOreg|              Svájc. Az agg Mayer azonban a Habsburg-házat vélte fönntartó
3493 AzOreg|          erszényt, pah, pah, tehát védik a földet is, amely az erszénynek
3494 AzOreg|                  borral se kínált meg az a lakáj.~
3495 AzOreg|        megvizsgálta: baloldali tüdőhűlés a baja. Napokig nem eresztették
3496 AzOreg|               Napokig nem eresztették ki a szobából.~Az öregúrnak azonban
3497 AzOreg|                 szobát - mondotta -, itt a fejemen járnak az emberek.
3498 AzOreg|              hogy otthon vagyok, és hogy a padlásomon jár valaki.~Hát
3499 AzOreg|              áttették éjszakára az ágyát a várószobába. Az már utcai
3500 AzOreg|                  éjjel nem aludt az öreg a kocsik robogásától meg a