Part

3501 AzOreg|                 a kocsik robogásától meg a villamoskocsik csengetésétől.~-
3502 AzOreg|                   Azt mondták neki, hogy a tavaszig csak tűrjön, majd
3503 AzOreg|                   majd akkor átköltöznek a szanatóriumba.~Az öregúr
3504 AzOreg|           beszólította hol az inast, hol a szobaleányt, és felizentetett
3505 AzOreg|             múlva már megint hallatszott a dobogás, és az öregúr bosszankodott.~
3506 AzOreg|              öregúr megbotránkozott ezen a feleleten:~- Ejnye, hogy
3507 AzOreg|                  hogy az ördög rázza meg a füledet, hát így felelsz
3508 AzOreg|                hát így felelsz te nekem!~A doktor erre a szóra toppan
3509 AzOreg|                  te nekem!~A doktor erre a szóra toppan a szobába.~-
3510 AzOreg|               doktor erre a szóra toppan a szobába.~- Nézzed már -
3511 AzOreg|            öregúr -, azt kérdeztem ettől a kölyöktől, hogy hogy van
3512 AzOreg|              asszony? Hát csak vonogatja a vállát. Hiszen ha valakinek
3513 AzOreg|              vállát. Hiszen ha valakinek a kutyája beteg, még azzal
3514 AzOreg|                   még azzal is gondolok.~A doktor összeszidta az inast,
3515 AzOreg|            miképpen vagyon az állapotja!~A doktor azonban egy pillantásával
3516 AzOreg|                szokás. Ha rosszabbul van a beteg, úgyis eljön, ha meg
3517 AzOreg|                 az orvos többé.~S kiment a szobából.~Az öregúr csak
3518 AzOreg|               nyomott az inas markába.~- A vőmnek igaz a szava: nem
3519 AzOreg|                 markába.~- A vőmnek igaz a szava: nem járhattok minden
3520 AzOreg|                 Hászen - felelte az inas a koronától buzgóságra hangoltan -,
3521 AzOreg|                  az az asszony, csak itt a Práter utcán. A 77. szám.~-
3522 AzOreg|                 csak itt a Práter utcán. A 77. szám.~- Ösmered?~- Ösmerem.
3523 AzOreg|                 nem engem keresett?~- De a tekintetes urat kereste.~-
3524 AzOreg|                mér küldtétek el?~Az inas a vállát vonogatta; látszott
3525 AzOreg|             gondom rá, hogy kívül kerülj a küszöbön.~- De nem én küldtem
3526 AzOreg|               akit az ablakon át látott. A kéregetőt a veje utasította
3527 AzOreg|           ablakon át látott. A kéregetőt a veje utasította el. Valami
3528 AzOreg|               városi tilalmat emlegetett a veje meg holmi jótékony
3529 AzOreg|            megtudakolni, használt-e neki a sült tök?~Valami nyomottság
3530 AzOreg|                 nyomottság ült akkoriban a családon. Az öregúr a veje
3531 AzOreg|          akkoriban a családon. Az öregúr a veje nagy elfoglaltságára
3532 AzOreg|                  elfoglaltságára értette a nyomottságot. Hisz szinte
3533 AzOreg|              szinte jólesett látni, hogy a kérdésén földerülnek. Ő
3534 AzOreg|              értik.~Hát nevetett ő is.~- A lidérc vigye el - mondotta -,
3535 AzOreg|              látott. Megdöbbenve csönget a cselédjének, s kérdi tőle,
3536 AzOreg|                 uram - feleli álmélkodva a cseléd. - Ki hallotta, hogy
3537 AzOreg|                Mihálykor fagyjon?~- Csak a ködrül gondoltam, Kati.~-
3538 AzOreg|             látom magam is, hogy nem köd a szürkeség, hanem az ablak
3539 AzOreg|             öregúr. - Rögtön hívattam is a zsidót: meg­kötöttem vele
3540 AzOreg|             szerződést. Vesződjék tovább a mennydörgős mennykő a cselédekkel!
3541 AzOreg|             tovább a mennydörgős mennykő a cselédekkel! Adjátok ide
3542 AzOreg|                 cselédekkel! Adjátok ide a pipámat.~A Jenő gyerek kereste
3543 AzOreg|                   Adjátok ide a pipámat.~A Jenő gyerek kereste a pipát,
3544 AzOreg|           pipámat.~A Jenő gyerek kereste a pipát, de nem találta. Akkor
3545 AzOreg|             Akkor az öreg maga állt neki a keresésnek, és rá is talált
3546 AzOreg|              keresésnek, és rá is talált a sifonér tetején.~Nagy örömmel
3547 AzOreg|          gyújtott rá. És amíg szívogatta a pipáját, hasonlított az
3548 AzOreg|                  öreg macskáé­hoz, amely a kemence padkáján a melegen,
3549 AzOreg|                 amely a kemence padkáján a melegen, a csendben elnyújtózva,
3550 AzOreg|              kemence padkáján a melegen, a csendben elnyújtózva, magában
3551 AzOreg|             azonban megint eszébe jutott a beteg órásné. Fölvette a
3552 AzOreg|                 a beteg órásné. Fölvette a bundáját, és megkereste
3553 AzOreg|                  bundáját, és megkereste a botját is.~A leánya útját
3554 AzOreg|                  megkereste a botját is.~A leánya útját állta:~- Hová,
3555 AzOreg|             Járok egyet.~Az utca neve és a házszám az eszében maradt.
3556 AzOreg|               alacsony földszintes házak a Józsefvárosban még a múlt
3557 AzOreg|               házak a Józsefvárosban még a múlt századokból maradtak
3558 AzOreg|               századokból maradtak fenn. A kapu többnyire zöld; az
3559 AzOreg|         ablakokban egy-két cserép virág; a lakók többnyire kis udvari
3560 AzOreg|                 előtt az öregúr megállt. A kapu mellett fűszeres boltocska,
3561 AzOreg|            mellett fűszeres boltocska, s a kapun varga címer: fekete
3562 AzOreg|                   De avult volt már mind a két címer. Beleillettek
3563 AzOreg|               asszony épp akkor nyújtott a verklisnek adományt - s
3564 AzOreg|             tuszkolta. Ezért szakadt meg a nóta a befejezés előtt.~-
3565 AzOreg|                 Ezért szakadt meg a nóta a befejezés előtt.~- Édes
3566 AzOreg|               öregúr -, melyik szoba itt a beteg órásnéé?~Az asszony
3567 AzOreg|                 asszony kissé elnyitotta a szemét a húgom szóra, de
3568 AzOreg|                kissé elnyitotta a szemét a húgom szóra, de aztán mégis
3569 AzOreg|                de aztán mégis megmutatta a szobát.~- Az ottan hátul,
3570 AzOreg|            nagyságú óraszámlap, amelynek a közepét szöggel verték által.
3571 AzOreg|                dolgozott, mert künn több a világosság.~Az öregúr azonban
3572 AzOreg|                öregúr azonban nem ügyelt a vargára: egyenesen az órával
3573 AzOreg|           leányka olyan hangosan tanulta a babiloni fogságot, hogy
3574 AzOreg|            fogságot, hogy kihallatszott.~A leányka kinyitotta az ajtót.~-
3575 AzOreg|                szólította meg az öregúr.~A gyermek csodálkozva nézett
3576 AzOreg|               gyermek csodálkozva nézett a fehér szakállú úrra.~- Bent
3577 AzOreg|               hogy az öregúr bemehessen.~A konyhában egy hatéves forma
3578 AzOreg|                el mellette, s bekopogott a jobbra nyíló üvegajtón.~
3579 AzOreg|                 ült, s jókora faliórának a belsején babrált. Az asztalka
3580 AzOreg|                  órát, s hátrapillantott a szoba belseje felé.~- Kérem,
3581 AzOreg|               mondotta bágyadt hangon. - A bérlő úr alszik.~Látszott
3582 AzOreg|                 hogy vagyunk? Használt-e a sült tök? - kérdezte vidáman
3583 AzOreg|               nem sokat javult, de talán a jó Isten megsegít.~- Hát
3584 AzOreg|                   Szomorúan mosolygott.) A Kerepesi temetőben. Magam
3585 AzOreg|              meghalt.~- És érti maga ezt a mesterséget?~- Értem valamennyire.
3586 AzOreg|              megmutatja maga-magát. Csak a zsebórákat nem tudom megigazítani.~
3587 AzOreg|              Aztán elmondta, hogy az ura a tavaszon halt meg, hirtelen,
3588 AzOreg|                  elviselt volna, csak ez a betegség ne lepte volna
3589 AzOreg|              volna meg. Úgy érzi, mintha a halál a küszöbön ülne.~Kétszer-háromszor
3590 AzOreg|                 Úgy érzi, mintha a halál a küszöbön ülne.~Kétszer-háromszor
3591 AzOreg|               Kétszer-háromszor behunyta a szemét, s fonnyadt arcán
3592 AzOreg|            futott végig.~- Mi lesz evvel a két szegény kisleánnyal?~
3593 AzOreg|           szegény kisleánnyal?~S behívta a két kisleányt. Odaállította
3594 AzOreg|               nevet. Az idősebbik Lenke, a kisebbik Zsuzsika.~A két
3595 AzOreg|              Lenke, a kisebbik Zsuzsika.~A két gyermek komoly figyelemmel
3596 AzOreg|                 de bizonyára érezték már a sorsuknak előre lengő fekete
3597 AzOreg|                  néztek ártatlanul.~Mind a kettőn kökényszín kék ruhácska
3598 AzOreg|               egyformán vállig érő: mind a kettő arca színtelen városi
3599 AzOreg|      haloványságát még inkább feltünteti a szemek feketesége. A kis
3600 AzOreg|          feltünteti a szemek feketesége. A kis Zsuzsi egy fejjel kisebb
3601 AzOreg|             valamivel teltebb arcú, mint a nénécskéje; máskülönben
3602 AzOreg|                   Az öregúr megsimogatta a kisebbiknek az arcát:~-
3603 AzOreg|          kisebbiknek az arcát:~- Te vagy a Zsuzsika? Nekem is volt
3604 AzOreg|                  én leányom... elment...~A zsebébe nyúlt, és néhány
3605 AzOreg|                 és néhány rézpénzt adott a két leánynak.~- És hol van
3606 AzOreg|               két leánynak.~- És hol van a bácsi leánykája? - kérdezte
3607 AzOreg|           Zsuzsika.~- Nem tudom. Valahol a csillagok fölött - felelte
3608 AzOreg|                öregúr.~És hosszan nézett a leányka ártatlan arcára,
3609 AzOreg|          ártatlan arcára, s megsimogatta a haját.~- Milyen kedves vagy
3610 AzOreg|              vagyok.~Az asszony kiküldte a két gyermeket az udvarra.~-
3611 AzOreg|             voltam - mondotta aztán azon a szenvedő hangon, amely a
3612 AzOreg|                 a szenvedő hangon, amely a visszafojtott sírás hangja -,
3613 AzOreg|               sárga s csontig lesorvadt. A szemét ólomszínű árnyék
3614 AzOreg|                 akkor is tudnám, hogy mi a sorsom. Anyám is ebben a
3615 AzOreg|                 a sorsom. Anyám is ebben a bajban halt meg. Fél esztendeig
3616 AzOreg|              tököt nem eszik?~Az asszony a fejét rázta:~- Már késő.
3617 AzOreg|            falióra erős csöngéssel verte a négyet. A másik óra nyomban
3618 AzOreg|               csöngéssel verte a négyet. A másik óra nyomban követte.~
3619 AzOreg|               másik óra nyomban követte.~A szoba belsejéből ekkor rekedtes
3620 AzOreg|            heverő svéd gyújtóra.~Azonban a hang egyszerre békésre változott.~-
3621 AzOreg|               felé: micsoda emberek ezek a városiak, hogy annyira félnek
3622 AzOreg|            városiak, hogy annyira félnek a póktól? Falun bizony közönséges
3623 AzOreg|               asszony susogva szólott:~- A bérlőm. Hírlapíró. Nappal
3624 AzOreg|                    Tessék, Hunyadi úr.~- A cipőmet nem adta oda a suszternak?
3625 AzOreg|                   A cipőmet nem adta oda a suszternak? Hát nem megkértem
3626 AzOreg|          szemrehányó hangon volt mondva. A hírlapíró a cipőjét a kezében
3627 AzOreg|                 volt mondva. A hírlapíró a cipőjét a kezében tartva,
3628 AzOreg|            mondva. A hírlapíró a cipőjét a kezében tartva, bosszúsan
3629 AzOreg|                az asszony -, én odaadtam a suszternak a cipőjét.~-
3630 AzOreg|                 én odaadtam a suszternak a cipőjét.~- Hát akkor mért
3631 AzOreg|             forintért se dolgozik önnek.~A hírlapíró lecsapta a cipőjét:~-
3632 AzOreg|              önnek.~A hírlapíró lecsapta a cipőjét:~- No, ez hallatlan!
3633 AzOreg|               Polgárnénak -, készítse el a teámat.~És míg a szakállát
3634 AzOreg|             készítse el a teámat.~És míg a szakállát dörzsölte, tovább
3635 AzOreg|                    Beteg kegyed, vagy mi a fene? Ha beteg, akkor felmondok!~-
3636 AzOreg|               különben se találna sehol. A verkliseket innen kiküldik,
3637 AzOreg|              leányom mintha nem is volna a világon.~Eközben az órásasztal
3638 AzOreg|           órásasztal sarkán meggyújtotta a spirituszos főzőt. Oda volt
3639 AzOreg|               hazugsága megdöbben­tette.~A Hunyadinak nevezett úr fölcsatolt
3640 AzOreg|                    Hallja, Polgárné! Hol a fenébe alszik maga? Hiszen
3641 AzOreg|                 itt csak egy ágy van!~És a szakállas férfiú a nyakkendőjét
3642 AzOreg|               van!~És a szakállas férfiú a nyakkendőjét leeresztve
3643 AzOreg|                leeresztve bámult széjjel a szobában. Az asszony még
3644 AzOreg|                  inkább megzavarodott.~- A díványon, Hunyadi úr. Hát
3645 AzOreg|              csak ekkor pillantott körül a szobában. Valóban nem lehetett
3646 AzOreg|                 öreg kredenc foglalta el a szoba többi részét. A falon
3647 AzOreg|                 el a szoba többi részét. A falon egy régi olajnyomatú
3648 AzOreg|               régifajta falióra.~Eközben a haragos bérlő felöltözött.
3649 AzOreg|                  készülődött hazafelé, s a kalapja a kezében is volt
3650 AzOreg|        készülődött hazafelé, s a kalapja a kezében is volt már, de
3651 AzOreg|               kezében is volt már, de ez a durva hang felindította.~-
3652 AzOreg|           Hunyadi úr.~Előbbre lépett, és a szemébe mereszkedett az
3653 AzOreg|           ágyamban éjjelenkint?~- Hál ám a mennydörgős menkő! - truccant
3654 AzOreg|              valaki ilyen beteg, mint ez a szegény asszony, ki lehet
3655 AzOreg|                 asszony zsebkendőt emelt a szemére.~Hunyadi úr egy
3656 AzOreg|                  nem tartozik reá, fogta a kalapját, és jó éjszakát
3657 AzOreg|              éjszakát kívánt.~Az ajtóban a kisebbik leány olyan elgondolkodóan
3658 AzOreg|          legyetek!~- Bácsi - szólalt meg a gyermek -, hogyan ment oda
3659 AzOreg|               gyermek -, hogyan ment oda a maga kisleánya?~- Hová,
3660 AzOreg|                    Hová, galambocskám?~- A csillagok fölé.~- Angyal
3661 AzOreg|               karácsonykor jár?~- Olyan.~A haragos lakó ekkor kiruccant
3662 AzOreg|           kiruccant az ajtón, és megállt a varga előtt:~- Hallja maga!
3663 AzOreg|               cipőmet?!~- Igaz - felelte a varga nyugodtan, félvállról.~
3664 AzOreg|           forintért se?!~- Igaz - felelt a varga nyugodtan.~Ősz fejű
3665 AzOreg|                és szurtos, rongyos, mint a vargák szoktak lenni a munkaasztalnál.~
3666 AzOreg|              mint a vargák szoktak lenni a munkaasztalnál.~A hírlapíró
3667 AzOreg|                  lenni a munkaasztalnál.~A hírlapíró éles hangon folytatta
3668 AzOreg|          hírlapíró éles hangon folytatta a vallatást:~- És mért, ha
3669 AzOreg|                tudnom?~- Azért - felelte a varga a fonál végét megnyálazva -,
3670 AzOreg|                  Azért - felelte a varga a fonál végét megnyálazva -,
3671 AzOreg|               hát azért, mert maga ahhoz a népfajhoz tartozik, amelyik
3672 AzOreg|                   megölte.~- Ki az ördög a maga ura?~A varga felállott,
3673 AzOreg|                  Ki az ördög a maga ura?~A varga felállott, és erősen
3674 AzOreg|               varga felállott, és erősen a szemébe nézett a hírlapírónak:~-
3675 AzOreg|                  erősen a szemébe nézett a hírlapírónak:~- Az én uram
3676 AzOreg|               ama názáreti Jézus, akinek a kezébe, lábába talán éppen
3677 AzOreg|                  úrnak az öregapja verte a szeget Jeruzsálemben.~A
3678 AzOreg|                  a szeget Jeruzsálemben.~A hírlapíró meghátrált egy
3679 AzOreg|          hírlapíró meghátrált egy lépést a vastag nyakú kis lompos
3680 AzOreg|                lompos ember előtt, aztán a szeme közé nevetett:~- Bolond
3681 AzOreg|                mondja! - csattant vissza a varga.~S visszaült a székére.
3682 AzOreg|              vissza a varga.~S visszaült a székére. Varrta tovább a
3683 AzOreg|                 a székére. Varrta tovább a cipőt, mintha mi se történt
3684 AzOreg|              mintha mi se történt volna.~A hírlapíró visszatért a szobába.~
3685 AzOreg|                   A hírlapíró visszatért a szobába.~Az öregúr még egy
3686 AzOreg|           pillanatig ott állt, s bámulta a vargát, aki nyugodtan dolgozott
3687 AzOreg|               tovább. Aztán megsimította a kisleánynak az állát:~-
3688 AzOreg|                 neked cukrot.~S kilépett a kapun.~Az utcát akkor kezdte
3689 AzOreg|               utcát akkor kezdte ellepni a sötétség. Egy lámpagyújtogató
3690 AzOreg|        iramodással járt keresz­tül-kasul a Práter utcán a gyújtogató
3691 AzOreg|                 tül-kasul a Práter utcán a gyújtogató póznával; világosságot
3692 AzOreg|                  világosságot lobbantott a gázlámpásokba.~Az öregúr
3693 AzOreg|          hazafelé: miféle ember lehet az a dühös? Hát az a varga mi
3694 AzOreg|                 lehet az a dühös? Hát az a varga mi fán termett, hogy
3695 AzOreg|                  gondolt: hogy elhazudta a baját! Mért hazudta el?
3696 AzOreg|                   Az öregúr nem szerette a hazugságot.~Kiért a Körútra.
3697 AzOreg|             szerette a hazugságot.~Kiért a Körútra. Ott a világosság
3698 AzOreg|         hazugságot.~Kiért a Körútra. Ott a világosság már erősebb volt,
3699 AzOreg|           világosság már erősebb volt, s a forgalom élénkebb. Esti
3700 AzOreg|                   Bizonyosan ezt írja az a Hunyadi János!~Haragudott
3701 AzOreg|                az udvaron, mikor Hunyadi a vargával civódott.~Egy kéz
3702 AzOreg|            nyújtott eléje:~- Esti Újság!~A hang öreg volt és szomorú.
3703 AzOreg|        honvédsapkában; rongyos atilláján a vitézségi érdemjel, amilyent
3704 AzOreg|                amilyent ő is takargatott a fiókjában.~- Ejnye - mondotta
3705 AzOreg|               Ejnye - mondotta az öregúr a fejét csóválva. - Hát mért
3706 AzOreg|                     Hát mért nem megy be a honvédmenházba?~- Nem vesznek
3707 AzOreg|            minden évben valami összeget. A haza ad a hőseinek...~-
3708 AzOreg|               valami összeget. A haza ad a hőseinek...~- Szivarvéget -
3709 AzOreg|                  uram. Érdemes volt érte a fél karomat Isaszegen hagynom.~
3710 AzOreg|                  hogy az idén megnyitják a szalonjukat: vendégnapot
3711 AzOreg|          jelölnek ki ők is minden hétre.~A napban hamar megállapodtak:
3712 AzOreg|            megállapodtak: keddre tették. A teáscsészék megvételét Bárányné
3713 AzOreg|           vállalta el. Nagyobb gond volt a meghívók összeállítása.
3714 AzOreg|                  meghívók összeállítása. A doktor szeretett volna néhány
3715 AzOreg|                azonban fáztak tőle.~Mert a szalonjuk nem volt valami
3716 AzOreg|      tekintetében bizony harmadrendű. De a doktornak ismeretség kellett,
3717 AzOreg|                 előkelő ismeretség, hogy a nevét emlegessék, s a tavasszal
3718 AzOreg|               hogy a nevét emlegessék, s a tavasszal építendő szanatórium
3719 AzOreg|                Végre is úgy oldották meg a nehéz kérdést, hogy az összeállított
3720 AzOreg|                  összeállított névsornak a felét kitörölték, s néhány
3721 AzOreg|                Azt is elhatározták, hogy a szalont újra bútorozzák.
3722 AzOreg|                 szalont újra bútorozzák. A régi bútorokat eladják valami
3723 AzOreg|                 valami ócskás­nak. Aztán a betegváró szalont is átalakítják
3724 AzOreg|             aggodalmát fejezte ki:~- Hát a pipa? Mit csinálunk, ha
3725 AzOreg|                  pipa? Mit csinálunk, ha a papának eszébe jut rágyújtani
3726 AzOreg|                 jut rágyújtani s bejönni a szalonba?~Erre a kérdésre
3727 AzOreg|                 bejönni a szalonba?~Erre a kérdésre mind a hárman összebámultak.
3728 AzOreg|           szalonba?~Erre a kérdésre mind a hárman összebámultak. A
3729 AzOreg|                  a hárman összebámultak. A doktor aztán vállat vont:~-
3730 AzOreg|              Majd én megkérem - mondotta a doktorné.~- De ne csak este -
3731 AzOreg|          Bárányné -, nappal se; legalább a szalonban aznap ne forduljon
3732 AzOreg|               meg. Hiszen mind kipergeti a hamut a szőnyegre.~Úgy beszéltek
3733 AzOreg|            Hiszen mind kipergeti a hamut a szőnyegre.~Úgy beszéltek
3734 AzOreg|               gyerekről.~- Legjobb lenne a pipáját betömni valamivel -
3735 AzOreg|           betömni valamivel - vélekedett a doktor -, betömni jól, hogy
3736 AzOreg|              szivarra - szólott Bárányné a doktornak. - Hiszen elvégre
3737 AzOreg|            elvégre tűrhetetlen is már ez a borzasztó pipafüst. Az ablakkárpitok
3738 AzOreg|                  Ugyan kérlek - szólt rá a doktorné -, semmivel sem
3739 AzOreg|                semmivel sem erősebb füst a szivarnál. Igaz-e, Imre?~
3740 AzOreg|                 szivarnál. Igaz-e, Imre?~A doktor maga is szivarozott.
3741 AzOreg|          szivarozott. Akkor is ott égett a szivar a szájában.~- Hát,
3742 AzOreg|              Akkor is ott égett a szivar a szájában.~- Hát, persze
3743 AzOreg|            erősködött az özvegy. - Aztán a bácsi folyton járkál a szobákban
3744 AzOreg|             Aztán a bácsi folyton járkál a szobákban a pipájával, mint
3745 AzOreg|               folyton járkál a szobákban a pipájával, mint valami füstölővel.~
3746 AzOreg|               mint valami füstölővel.~Ez a beszélgetés már a rendelő
3747 AzOreg|         füstölővel.~Ez a beszélgetés már a rendelő óra után történt.
3748 AzOreg|                rendelő óra után történt. A doktor a szekrénybe nyúlt,
3749 AzOreg|               óra után történt. A doktor a szekrénybe nyúlt, s felöltött
3750 AzOreg|          havlokot.~- Gizuskám - mondotta a köpönyege alját veregetve -,
3751 AzOreg|                aggodalmas pillogással -, a takarékból hozni meg már
3752 AzOreg|                  beszélj velem - felelte a doktor. - Ha a feleségemnek
3753 AzOreg|                   felelte a doktor. - Ha a feleségemnek nincse­nek
3754 AzOreg|      megjegyzései, neked nem lehetnek.~- A feleséged akkor volna okos,
3755 AzOreg|             özvegy. - El fogod kártyázni a szanatóriumot.~Az orvos
3756 AzOreg|                arcát még inkább elhagyta a vér.~- Nekem a kártyán elvesztett
3757 AzOreg|                  elhagyta a vér.~- Nekem a kártyán elvesztett pénz
3758 AzOreg|             elvesztett pénz ugyanaz, ami a gazdának a vetőmag. Elvesz -
3759 AzOreg|                  ugyanaz, ami a gazdának a vetőmag. Elvesz - megtérül.
3760 AzOreg|                Az orvosnak az ismeretség a fő. Pénzen is meg kell vennie.~
3761 AzOreg|          Nyájasra változó arccal fordult a feleségéhez. A kezét a kezébe
3762 AzOreg|            arccal fordult a feleségéhez. A kezét a kezébe vette, és
3763 AzOreg|           fordult a feleségéhez. A kezét a kezébe vette, és megsimogatta:~-
3764 AzOreg|        megsimogatta:~- Mégis, mennyi van a háznál?~- Négyszáznegyven
3765 AzOreg|                  asszony szótlanul nyúlt a kebelébe. Kivett belőle
3766 AzOreg|                  kulcsot, és felnyitotta a Wertheim-szekrényt.~- Vidd
3767 AzOreg|                 Vidd el mind, ha akarod.~A doktor kivette a négy százast
3768 AzOreg|                 akarod.~A doktor kivette a négy százast és hanyagon
3769 AzOreg|                 feleségét, és elsietett.~A két asszony szótlanul hallgatta
3770 AzOreg|             uradat! Te magad süllyeszted a sárba!~- Én! - képedezett
3771 AzOreg|                  az asszony.~- Te. Ha én a te helyedben volnék, egy
3772 AzOreg|             Nincs jogom megtagadni tőle. A pénzt ő keresi, ő rendelkezik
3773 AzOreg|             rendelkezik vele. Ha akarná, a kasszakulcsot is magánál
3774 AzOreg|               tartaná. Más háznál kiadja a férj a havi költséget az
3775 AzOreg|                 Más háznál kiadja a férj a havi költséget az asszonynak.~-
3776 AzOreg|         költséget az asszonynak.~- De ez a pénz, amit most adtál, nem
3777 AzOreg|              enyém, az az uramé is.~- Az a pénz a családé együttvéve.
3778 AzOreg|                 az uramé is.~- Az a pénz a családé együttvéve. És te
3779 AzOreg|                 nem szabadítod az uradat a kártyások körme közül!~A
3780 AzOreg|                 a kártyások körme közül!~A hegyes orrú asszonyka szinte
3781 AzOreg|             asszonyka szinte tüzet fújt. A másik nyugodt iparkodott
3782 AzOreg|             nyugodt iparkodott lenni, de a szíve hevesen vert már:
3783 AzOreg|                  szíve hevesen vert már: a türelme elszakadóban volt.~
3784 AzOreg|               türelme elszakadóban volt.~A folyosón ekkor az öregúr
3785 AzOreg|          csoszogó lépései hallatszottak.~A doktorné kiment eléje.~-
3786 AzOreg|                  kedden új pálmát vittek a doktor szalonjába. A bútorok
3787 AzOreg|              vittek a doktor szalonjába. A bútorok már ki voltak cserélve.
3788 AzOreg|                  már ki voltak cserélve. A meggyszínek eltűntek, s
3789 AzOreg|                  meggyszínek eltűntek, s a helyüket különféle zöld
3790 AzOreg|                zöld színek foglalták el. A falat sötétzöld tapéta borította.
3791 AzOreg|              sötétzöld tapéta borította. A képkeretek ugyanolyan színűekké
3792 AzOreg|             ugyanolyan színűekké váltak. A díványok és székek pompás
3793 AzOreg|             pompás salátaszínt öltöttek. A villamos lámpásokra áttetsző
3794 AzOreg|               zöld selyem került.~Mindez a Bárányné ötlete volt. Ő
3795 AzOreg|                  Bárányné ötlete volt. Ő a férje életében mindig festők
3796 AzOreg|            mindig festők között mozgott. A férje ugyan mérnök volt,
3797 AzOreg|            mérnök volt, építő mérnök, de a festői pályához vonzódott,
3798 AzOreg|           mindhalálig azt gondolta, hogy a szülei eltérítették az igazi
3799 AzOreg|             műterem és minden képtárlat. A barátjai is többnyire festők
3800 AzOreg|                voltak.~Egy téli vacsorán a festők vendéglőjében fantaziált
3801 AzOreg|                 szalont fogok berendezni a házamban. A téli szalonban
3802 AzOreg|             fogok berendezni a házamban. A téli szalonban minden piros
3803 AzOreg|              kőrisfa bútorok; rózsaszínű a lámpás is, a szőnyeg is,
3804 AzOreg|                  rózsaszínű a lámpás is, a szőnyeg is, a fal is. A
3805 AzOreg|                 lámpás is, a szőnyeg is, a fal is. A nyári szalonban
3806 AzOreg|                  a szőnyeg is, a fal is. A nyári szalonban meg minden
3807 AzOreg|                lesz, kékbe játszó fehér; a képek északsarki tájakat
3808 AzOreg|                tájakat fognak ábrázolni; a csillárokat külön öntetem
3809 AzOreg|              öntetem jégcsapok alakjára; a szőnyegeim is hószínűek
3810 AzOreg|                   Csillogni fognak, mint a hó.~Báránynénak tetszett
3811 AzOreg|                  később elvetette. Télre a zöld szín való, gondolta:
3812 AzOreg|         mindenben követték az ő ízlését. A doktorné sárgába hajló világoszöld
3813 AzOreg|                  szín való.)~Hanem mikor a vendégnap előtt való estén
3814 AzOreg|                  való estén megpróbálták a zöldernyős lámpásokat, oly
3815 AzOreg|                 lehangolódtak.~Különösen a doktor volt kétségbeejtő.
3816 AzOreg|               olyan színt öltött, mintha a Rókus-kórház halottas kamrájából
3817 AzOreg|          kamrájából szökött volna oda be a szalonba.~A doktorné nyúlánk
3818 AzOreg|                 volna oda be a szalonba.~A doktorné nyúlánk és szelíd
3819 AzOreg|                mint lédi Mekbet lehetett a gyilkosság után való reggelen.~-
3820 AzOreg|                   No - mondotta keserűen a doktor -, most már csak
3821 AzOreg|           dörmögött az öregúr.~- Mit ért a bácsi ehhez! - fakadt ki
3822 AzOreg|                    fakadt ki Bárányné. - A falusi szalonok... No, köszönöm.
3823 AzOreg|            falusi szalont: köpőláda volt a sarkában.~- Nálunk nincsenek
3824 AzOreg|               Nálunk van ebédlőszoba, az a szalon is.~- Hiszen mindegy
3825 AzOreg|                  az - csillapította őket a doktorné.~A család kedvetlenül
3826 AzOreg|           csillapította őket a doktorné.~A család kedvetlenül vacsorázott.
3827 AzOreg|                 kedvetlenül vacsorázott. A bajon most már nem lehet
3828 AzOreg|          segíteni. De mit beszélnek majd a városban holnapután?~A doktor
3829 AzOreg|              majd a városban holnapután?~A doktor különösen bosszús
3830 AzOreg|               Szerette volna lehasogatni a zöld kárpitokat, és kidobni
3831 AzOreg|                ami megszokott, az nektek a szép. Meglássátok, hogy
3832 AzOreg|                  szép. Meglássátok, hogy a vendégeitek másképp vélekednek!~
3833 AzOreg|          vendégeitek másképp vélekednek!~A sajtnál tartottak. Az öregúr
3834 AzOreg|            tartottak. Az öregúr odaszólt a Jenő gyereknek:~- Jenőkém,
3835 AzOreg|           gyereknek:~- Jenőkém, hozd ide a pipámat.~Jenő nagyot pislantott
3836 AzOreg|                  visszapillantott. Aztán a gyerek átment a másik szobába.~
3837 AzOreg|  visszapillantott. Aztán a gyerek átment a másik szobába.~A család
3838 AzOreg|                  átment a másik szobába.~A család hallgatva evett tovább.~
3839 AzOreg|                  hallgatva evett tovább.~A gyerek kis idő múlva visszatért:~-
3840 AzOreg|             Józsi - mondotta az inasnak.~A doktor az öreg elé tette
3841 AzOreg|                 doktor az öreg elé tette a szivartárcáját.~- Gyújtson
3842 AzOreg|                 konzultól kaptam, az meg a királyától. Egy skatulyával
3843 AzOreg|                  neki az angol király.~- A manót! - szólt elbámulva
3844 AzOreg|                   No, akkor megkóstolom.~A szivar közönséges regalitász
3845 AzOreg|                 hát én nem értem, mi itt a baj? - mondotta a társalgást
3846 AzOreg|                 mi itt a baj? - mondotta a társalgást ott folytatva,
3847 AzOreg|              Eddig maga is bosszankodott a zöld színre, de vacsora
3848 AzOreg|                  színre, de vacsora után a dohányfüst illata minden
3849 AzOreg|              érti, atyuskám - magyarázta a doktorné. - A hölgyek, akik
3850 AzOreg|                 magyarázta a doktorné. - A hölgyek, akik eljönnek,
3851 AzOreg|   elkedvetlenednek, mihelyt látják, hogy a világítás elsápaszt minden
3852 AzOreg|                minden ember - magyarázta a doktor is -, mint a zöld
3853 AzOreg|           magyarázta a doktor is -, mint a zöld béka.~- Hászen azon
3854 AzOreg|                    Tegyetek piros ernyőt a lámpásokra.~- Pompás gondolat! -
3855 AzOreg|            Bárányné.~Szinte rohanva ment a ruhásszekrényéhez, és fölhányta
3856 AzOreg|      ruhásszekrényéhez, és fölhányta ott a különféle ruhákat. Végül
3857 AzOreg|               vigadott. Abból repesztett a lámpásokra ernyőt.~Megpróbálták.
3858 AzOreg|                ernyőt.~Megpróbálták. Hát a szoba zöldjét egyszerre
3859 AzOreg|                  piros szín derengte be. A szalon becsülete meg volt
3860 AzOreg|              gondolat, atyuskám! - szólt a doktorné az öreget megölelve.~-
3861 AzOreg|          doktorné az öreget megölelve.~- A bácsinak vannak ötletei! -
3862 AzOreg|                  hogyan eltitkolta eddig a szakértelmét!~Az öreg büszkén
3863 AzOreg|               mosolygott.~Nagyokat szítt a szivarból, aztán letette:~-
3864 AzOreg|                 letette:~- No - mondotta a fejét csóválva -, ha ilyet
3865 AzOreg|             király, szeretném megkínálni a magam dohányából.~Másnap
3866 AzOreg|               aztán az öregúr naphosszat a pipáját kereste. Kerestette
3867 AzOreg|              pipáját kereste. Kerestette a Jenő gyerekkel is, az inassal
3868 AzOreg|             gyerekkel is, az inassal is, a szobaleánnyal is.~- Te,
3869 AzOreg|                   Imre - mondotta délben a vejének -, bizonyosan ellopták
3870 AzOreg|           vejének -, bizonyosan ellopták a pipámat.~- Ki lopta volna
3871 AzOreg|               volna el - felelte álmosan a doktor -, nem pipázik Budapesten
3872 AzOreg|                 király szivarjaira.~Azon a napon sűrűn szakadt a hó:
3873 AzOreg|               Azon a napon sűrűn szakadt a hó: nem mehetett ki, hát
3874 AzOreg|                 egész délután aludt, meg a hírlapokat olvasta. Mégis
3875 AzOreg|          hírlapokat olvasta. Mégis örült a napnak, hogy vendégek jönnek
3876 AzOreg|             napnak, hogy vendégek jönnek a házba. Már régen unatkozott.
3877 AzOreg|                     Te, Gizám - mondotta a leányának délben -, add
3878 AzOreg|                 add elő az atillámat meg a csizmámat. Mégis, ha vendégek
3879 AzOreg|               Dehogy, atyuskám - felelte a leánya megrettenve -, így
3880 AzOreg|          redengotban. Olyan jól illik ez a ruha, olyan méltóságos benne,
3881 AzOreg|               aztán szállingózni kezdtek a vendégek. Földiék már akkor
3882 AzOreg|            Földiék már akkor ott voltak. A tanár a maga szokott feketeségében,
3883 AzOreg|                akkor ott voltak. A tanár a maga szokott feketeségében,
3884 AzOreg|              maga szokott feketeségében, a szépasszony rózsaszínű színházi
3885 AzOreg|                 persze, nem volt velük.)~A szamovárt meggyújtották.
3886 AzOreg|              teasüteményt halmoztak fel. A szamovár vörös rézcsillogása
3887 AzOreg|          rézcsillogása is jól beleillett a zöld szalonba.~Három hölgy
3888 AzOreg|               jött először: egy orvosnak a felesége és két felnőtt
3889 AzOreg|               színész. Azok nem bámulták a szalont, nem értettek hozzá.~
3890 AzOreg|             szalont, nem értettek hozzá.~A doktor bemutatta az apósát:~-
3891 AzOreg|                amúgy magyarosan megrázta a kezüket.~- Isten hozta,
3892 AzOreg|        Bizonyisten, papnak néztem volna.~A színész a Nemzeti Színház
3893 AzOreg|                  néztem volna.~A színész a Nemzeti Színház tagja volt.
3894 AzOreg|             hölgy, akinek lornyet lógott a nyakában, s akit méltóságos
3895 AzOreg|        méltóságos asszonynak szólítottak a többiek.~- Ki ez? - kérdezte
3896 AzOreg|                  kérdezte az öreg halkan a vejét.~- Bányavári Grószné -
3897 AzOreg|              Bányavári Grószné - felelte a veje. - Nehogy szidja előtte
3898 AzOreg|                     Nehogy szidja előtte a zsidókat.~A hírlapíró szintén
3899 AzOreg|                szidja előtte a zsidókat.~A hírlapíró szintén megdicsérte
3900 AzOreg|            hírlapíró szintén megdicsérte a szalont, s mindjárt a sonkás
3901 AzOreg|        megdicsérte a szalont, s mindjárt a sonkás asztalhoz telepedett.~
3902 AzOreg|                honnan.~- Lehet - felelte a hírlapíró nagyot nyelve. -
3903 AzOreg|                 Hogy van az asszony? Hát a vargával kiegyezett-e, fiatal
3904 AzOreg|            kiegyezett-e, fiatal barátom?~A hírlapírónak a torkán akadt
3905 AzOreg|                  barátom?~A hírlapírónak a torkán akadt a falat.~-
3906 AzOreg|              hírlapírónak a torkán akadt a falat.~- Csitt - mondotta
3907 AzOreg|          Gondolta, szivarral kedveskedik a hatodik nagyhatalomnak,
3908 AzOreg|                  s körülnézett, hogy hol a szivarosláda?~A doktorné
3909 AzOreg|                 hogy hol a szivarosláda?~A doktorné akkor nyújtott
3910 AzOreg|            beszél, urambátyám - mondotta a színész földerülve.~A doktor
3911 AzOreg|           mondotta a színész földerülve.~A doktor is iparkodott jónak
3912 AzOreg|                  iparkodott jónak ítélni a megjegyzést. Intett a szobaleánynak,
3913 AzOreg|             ítélni a megjegyzést. Intett a szobaleánynak, hogy hozzon
3914 AzOreg|                  öregúr könyöke mellett. A lornyetjét a szemére emelte,
3915 AzOreg|            könyöke mellett. A lornyetjét a szemére emelte, s felszólt
3916 AzOreg|            Csurgai úr, beleszokott-e már a fővárosi életbe? Most beszéli
3917 AzOreg|            fővárosi életbe? Most beszéli a kedves leánya, hogy milyen
3918 AzOreg|                  milyen nehezen vált meg a gazdaságától. Szép, igen
3919 AzOreg|                szép. És tetszik önnek ez a városi élet?~- Tetszeni
3920 AzOreg|            tetszenék - felelte az öregúr a vállát vonogatva -, csak
3921 AzOreg|                 Ha kimegyek az utcára és a boltosok nevét olvasom...
3922 AzOreg|                boltosok nevét olvasom... A minap a Szerecsen utcán
3923 AzOreg|                 nevét olvasom... A minap a Szerecsen utcán mentem végig.~
3924 AzOreg|                 végig.~Itt eszébe jutott a veje figyelmeztetése: egyet
3925 AzOreg|       figyelmeztetése: egyet szippantott a szivarból, és ezzel elleplezte
3926 AzOreg|            gondolatát. De már benne volt a kerékvágásban, folytatta:~-
3927 AzOreg|                     Kérem, kérem - szólt a méltóságos asszony, a lornyetet
3928 AzOreg|              szólt a méltóságos asszony, a lornyetet tagadón mozgatva -,
3929 AzOreg|                kérek - felelte az öregúr a fejét csóválva -, akinek
3930 AzOreg|           csóválva -, akinek rác bugyogó a ruhája, rác az, akinek német
3931 AzOreg|             ruhája, rác az, akinek német a neve, német az. Mert ha
3932 AzOreg|                én még öt fillért se adok a magyarságáért.~Az öreg méltóságos
3933 AzOreg|                 és megnézte az óráját:~- A kultuszminiszternél is ma
3934 AzOreg|              mégis kellene segíteni azon a szegény asszonyon. Ki ápolja?
3935 AzOreg|                  bír fenn járni.~Azonban a hírlapíró, akihez beszélt,
3936 AzOreg|                hova lett. Eközben hozták a bort, s az öreg egyszerre
3937 AzOreg|      elfelejtette az egész Hunyadi-kort.~A cseléd a vörös borból talált
3938 AzOreg|             egész Hunyadi-kort.~A cseléd a vörös borból talált felhozni,
3939 AzOreg|                gyönyörűséggel szopogatta a magáét.~- Ehhez most már
3940 AzOreg|            magáét.~- Ehhez most már csak a pipám hiányzik - mondotta
3941 AzOreg|                pipám hiányzik - mondotta a színésznek.~- A pipája?
3942 AzOreg|                 mondotta a színésznek.~- A pipája? Hát pipázik? - kérdezte
3943 AzOreg|                  Hát pipázik? - kérdezte a színész.~Mert oly elegánsan
3944 AzOreg|                  öreg, hogy nem lehetett a ruhájához hozzáképzelni
3945 AzOreg|                  ruhájához hozzáképzelni a pipát.~- Pipáznék, öcsém -
3946 AzOreg|              rendezkedés volt itt, aztán a pipám elveszett.~- Vegyen
3947 AzOreg|            másikat.~- Az ám, csakhogy az a másik nem olyan lesz. Az
3948 AzOreg|                most már gyanakszom, hogy a díványos ember vitte el,
3949 AzOreg|             díványos ember vitte el, aki a díványt hozta.~- Meglehet -
3950 AzOreg|                     Meglehet - hagyta rá a színész.~- Bizonyos, öcsém,
3951 AzOreg|            illavai pofája volt. De nini, a vőmnek a rendelőszobájában
3952 AzOreg|                  volt. De nini, a vőmnek a rendelőszobájában még nem
3953 AzOreg|                  véletlenül oda tette be a cseléd, hogy el ne lopják.~
3954 AzOreg|               öreg ezzel át is gyalogolt a rendelőszobába.~Míg a pipáját
3955 AzOreg|          gyalogolt a rendelőszobába.~Míg a pipáját kereste, új vendégcsoport
3956 AzOreg|                új vendégcsoport érkezett a szalonba. A hírlapíró a
3957 AzOreg|       vendégcsoport érkezett a szalonba. A hírlapíró a szomszéd házba
3958 AzOreg|                  a szalonba. A hírlapíró a szomszéd házba ment zsúrra
3959 AzOreg|                azonnal elújságolta ottan a zöld szalont. A hölgyek
3960 AzOreg|        elújságolta ottan a zöld szalont. A hölgyek között négy ismerőse
3961 AzOreg|             között négy ismerőse is volt a doktoréknak, azok azonnal
3962 AzOreg|                  ott hagyták bankárékat.~A lépcsőn egy monoklis országgyűlési
3963 AzOreg|              fővárosi alakokkal, akiknek a teapárás levegő az éltető
3964 AzOreg|                 levegő az éltető elemük.~A nők között egy igazi grófné
3965 AzOreg|               egy igazi grófné is volt. (A férje a demokrata klub tagja,
3966 AzOreg|                 grófné is volt. (A férje a demokrata klub tagja, tehát
3967 AzOreg|             tagja, tehát ő is le-leszáll a polgári világba.)~Mindezek
3968 AzOreg|               polgári világba.)~Mindezek a hölgyek élénken csevegve
3969 AzOreg|             élénken csevegve ülték körül a gázkandallót. A grófné cigányosan
3970 AzOreg|              ülték körül a gázkandallót. A grófné cigányosan le a szőnyegre
3971 AzOreg|                   A grófné cigányosan le a szőnyegre telepedett, és
3972 AzOreg|             telepedett, és formás cipőit a meleg felé nyújtotta:~-
3973 AzOreg|                 ruhában jöttem volna el. A gondolatod, Giza, kiállítási
3974 AzOreg|                 ötletem - mentegetődzött a doktorné.~És Báránynéra
3975 AzOreg|                 mutatott, aki olvadozott a dicsőségben.~A grófné jelenléte
3976 AzOreg|                olvadozott a dicsőségben.~A grófné jelenléte az előkelőség
3977 AzOreg|                parfümjével árasztotta el a szalont. A férfiak letették
3978 AzOreg|                 árasztotta el a szalont. A férfiak letették a szivart,
3979 AzOreg|              szalont. A férfiak letették a szivart, és a hölgyek közé
3980 AzOreg|           férfiak letették a szivart, és a hölgyek közé elegyedtek.~
3981 AzOreg|                 hölgyek közé elegyedtek.~A Park klubról beszélgettek,
3982 AzOreg|           klubról beszélgettek, amelynek a képviselő is tagja volt,
3983 AzOreg|               öreg bányavári Grószné is. A bált emlegették, hogy milyen
3984 AzOreg|                 hogy milyen pompás lesz.~A grófné mosolyogva fordult
3985 AzOreg|                grófné mosolyogva fordult a doktornéhoz:~- Nem óhajtotok
3986 AzOreg|              eljönni? Küldetek meghívót.~A rendelőszobából ekkor érkezett
3987 AzOreg|               érkezett vissza az öreg.~- A pipám! - harsogta diadalmasan. -
3988 AzOreg|          megdermednek.~De az öregúr csak a maga örömével van elfoglalva:
3989 AzOreg|          elfoglalva: ragyogó szemmel áll a társaság közepett, és elmondja,
3990 AzOreg|          elmondja, hogy két napja keresi a pipáját; hogy erre is, arra
3991 AzOreg|                 gyanakodott, de végre is a rendelőszobában, a cserépkályha
3992 AzOreg|              végre is a rendelőszobában, a cserépkályha tetején megtalálta.~-
3993 AzOreg|                  Ott volt! Ott!~Elővonta a dohányzacskóját, és a színész
3994 AzOreg|           Elővonta a dohányzacskóját, és a színész mellé ült: pipát
3995 AzOreg|                  hogy nem véli tömjénnek a dohányát?~- De még a tömjénnél
3996 AzOreg|           tömjénnek a dohányát?~- De még a tömjénnél is különb ez,
3997 AzOreg|          diadalmasan az öregúr.~Látszott a társaságon, hogy figyel
3998 AzOreg|                  társaságon, hogy figyel a beszélgetésre.~- Tréfa,
3999 AzOreg|        nyugalommal -, apánk csak tréfál: a szomszéd szobában szokta
4000 AzOreg|                dohányát.~Az öregúr ránéz a vejére, s látja annak hidegen