1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2289
Part
1 KIKI | KI-KI A PÁRJÁVAL~Az asszony sírt. S a lánya
2 KIKI | S a lánya is sírt vele.~Az asszony fel-felfakadozott
3 KIKI | legkeservesebben vasárnaponkint. Az ő kalendáriumukban az év
4 KIKI | vasárnaponkint. Az ő kalendáriumukban az év minden vasárnapjára az
5 KIKI | az év minden vasárnapjára az lehetett volna az időjóslat,
6 KIKI | vasárnapjára az lehetett volna az időjóslat, hogy esős.~-
7 KIKI | még keservesebben rázta az orrát a zsebkendőben.~-
8 KIKI | fiatalember. Egyenes, mint az oszlop. És hát, mikor először
9 KIKI | láttam, akkor virágzott az orgonasövény...~- Hát ha
10 KIKI | Csak vasárnaponkint láttam, az ünnepi ruhájában. Kesztyűt
11 KIKI | zongoráztam. Aztán kilestem az ablakon, hogy ott áll-e
12 KIKI | De hát minek lestél ki az ablakon! Zártad volna be.~-
13 KIKI | danoltam. Aztán megint kilestem az ablakon, hogy ott áll-e
14 KIKI | a virágzó sövény fölött az a fiatal arc. És különösen
15 KIKI | költő zengi:~Nem engedik azt az egek,~hogy én téged szeresselek.~
16 KIKI | bementem. De aztán láttam az ablakból, hogy igen szomorú...
17 KIKI | hogy igen szomorú... És hát az mégis tetszett, hogy az
18 KIKI | az mégis tetszett, hogy az ő keze templomot épít. Aztán
19 KIKI | lány verseskönyvnek érzi az életét. Mondtam neki, hogy
20 KIKI | legyen állhatatos, és majd az én pénzemmel megsegít bennünket
21 KIKI | szobának színes üvegből az ablakát, más-más színűből.
22 KIKI | felindult. Úgy szamarazott, mint az iskolában a gyerekeket.
23 KIKI | Közönséges pallérlegény az - mondta ő is -, senki se
24 KIKI | nyakonöntéshez is. Unalommal bámult az ablakon át a szemben álló
25 KIKI | tetejére.~Tehát - gondolta - az orgonasövény kerülendő.
26 KIKI | akkor mért bánik rosszul az anyámmal?~Kvabkánénak ismét
27 KIKI | mégy férjhez soha!~Olga az anyja tanácsa nélkül is
28 KIKI | kezdve látta, hogy mikor az apja nincs otthon, csendesség,
29 KIKI | csendesség, kedvesség, boldogság az élet. Vasárnaponkint azonban
30 KIKI | bajszú részeg ember fekszik az ágyban, s a ház csupa aggodalom
31 KIKI | mikor viharfelhő sötétlik az égen, s nem tudható, hogy
32 KIKI | vagy sújtó villámokat.~Az anyja félénken kérdi:~-
33 KIKI | Vagy ha délben kel fel az apja:~- Megelégszel egy
34 KIKI | villámlás. S ha semmit se szól az asszony, akkor sincs különben.~-
35 KIKI | hetediken még ne is egyek?~Az asszony nem mer szólni,
36 KIKI | mondanád: Még ne is igyak!~De az ember bizonyára meg is érzi,
37 KIKI | bizonyára meg is érzi, amit az asszony gondol, mindjárt
38 KIKI | Ki parancsol énnekem? Ki az úr a házban? Hat nap vonom
39 KIKI | a házban? Hat nap vonom az igát: a hetediken még egy
40 KIKI | Drága Kincsem volt a neve. Az ilyen selyem leány aztán
41 KIKI | Olga sose tudta meg, hogy az anyjának telegramon ment
42 KIKI | de nekem nem lehet a vőm.~Az esküvőn se volt jelen, csak
43 KIKI | esküvőn se volt jelen, csak az anyja. Az esküvő nem is
44 KIKI | volt jelen, csak az anyja. Az esküvő nem is volt parádés.
45 KIKI | könnycsepp a nászkíséret - az anya szemében.~No, kedvetlen
46 KIKI | muzsikáltattak László királlyal.~Az építkezés tavasszal kezdődött
47 KIKI | muzsikásan, de aztán, mikor az építkezés helyére érkezett,
48 KIKI | nem sok okot talált ott az örvendezésekre. A kavicsbányákat
49 KIKI | igaz ablakot juttat csak az élet őneki.~De már akkor
50 KIKI | tisztességesen. Még kalapra is jut az asszonynak, és vasárnaponkint
51 KIKI | Hát meg is éltek volna. Az asszonyféle olyan madár,
52 KIKI | lehet. Sok a közbeszóló, sok az ellentmondó, sok a homályos
53 KIKI | sok a homályos elméjű: az ilyeneknek új meg új magyarázatok,
54 KIKI | Olga kicsi volt, Kvabka az ünnepek délutánját többnyire
55 KIKI | Olga meg is volt elégedve az apjával. Úgy tizenkét éves
56 KIKI | volna: Kvabkáné nem aludt az előtte való éjszakán nyugtalan
57 KIKI | cserepekben. Szerencse, hogy az asszonyi test, bár szintén
58 KIKI | érzése akkor fordult először az apja ellen:~- Ne bántsa
59 KIKI | már! Ne bántsa! - sírta, az anyját átölelve.~- Még te
60 KIKI | is szerencséje volt, hogy az emberi test nem földi göröncsér
61 KIKI | végét. Három fogát köpte ki az udvaron, az különösen elkeserítette,
62 KIKI | fogát köpte ki az udvaron, az különösen elkeserítette,
63 KIKI | sírta Olga.~Miklós bácsi az egyetlen rokona volt Kvabkánénak:
64 KIKI | rokona volt Kvabkánénak: az anyja testvérbátyja - falusi
65 KIKI | falusi postamester Erdélyben. Az apja már akkor elköhögte
66 KIKI | akkor elköhögte a végsőt. Az anyja félig megvakultan
67 KIKI | Olyankor dróton jajdított az anyjához: Csak most az egyszer:
68 KIKI | jajdított az anyjához: Csak most az egyszer: nyolcvannyolc koronát.~
69 KIKI | koronát.~Ez a csak most az egyszer néha kétszer is
70 KIKI | kétszer is megismétlődött az év folyamán.~- Miklós bácsihoz -
71 KIKI | felelte kissé büszkén az asszony -, nálunk nincs
72 KIKI | ruhástól, cipőstől dőlt az ágyba -, a két nő visszatért.
73 KIKI | Összeszedték-lopták csendesen, könnyesen az ünnepi ruhájukat, fehérnemű
74 KIKI | Olga.~Nyár volt akkor, és az asztrahánprémes télikabátot
75 KIKI | lehetett magukra venniük.~- Az imádságoskönyvedet, anyám.~-
76 KIKI | gallér fehérsége igen illett az arcához.~Kapkodtak, gyömöszöltek.
77 KIKI | gondozójának. Százkoronás áru volt az asszonyé, és nyolcvanöt
78 KIKI | asszonyé, és nyolcvanöt koronás az Olgáé. Mind a kettő vörhenyessárga,
79 KIKI | télen vették. A gondozóné az ablak irányában forgatta
80 KIKI | van-e rajtuk molyrágás. Az Olgáén volt egy kicsi, de
81 KIKI | Kvabkáné -, gyerünk ki, Olga, az állomásra; nézzük meg: mennyi
82 KIKI | állomásra; nézzük meg: mennyi az utazás díja? Ha ötven koronából
83 KIKI | koronából futja, vessük az ördög ölébe azt a két kabátot.~
84 KIKI | meghalt, és a leánya lett az utódja. Miklós bácsi is
85 KIKI | és egyszer csak letette az ásót, kapát, oltókést: ő
86 KIKI | eszik. Kövér is - ahogy az anyja elmondta -, oly kövér,
87 KIKI | hogy alig szuszog. Mit mond az a Miklós bácsi, ha ő csak
88 KIKI | volna a házába.~Aztán hát az anyja is mivel fogadja?~-
89 KIKI | egy férfinak se.~Kvabka az ágyban hortyogásba fogott.~-
90 KIKI | Megint sírt egy sort. Aztán az ajtónak indult, s arra gondolt,
91 KIKI | Kvabka? Ha meg nyitva hagyja az ajtót, valaki belopódzik,
92 KIKI | összeszed mindent. Elviszi az ura ruháját is. Ha meg rázárják
93 KIKI | ruháját is. Ha meg rázárják az ajtót, Kvabka úgy dörömböl
94 KIKI | könnyeit, és előolvasott az ura tárcájából hatvan fillért.~
95 KIKI | nézett. Olga ott állt, várt az ajtóban.~Kvabkáné magához
96 KIKI | vörös szemmel, némán vitte az ágyhoz az apjának a reggeli
97 KIKI | szemmel, némán vitte az ágyhoz az apjának a reggeli kávét.~-
98 KIKI | a vizeskupád. Soha többé az én nyelvem bort nem ízlel.
99 KIKI | Esküszöm neked, csak most az egyszer higgy nekem. Olga,
100 KIKI | Isten engem úgy segéljen, és az én Olgámat is, hogy soha
101 KIKI | is, hogy soha többé bor az én torkomon le nem megy.
102 KIKI | polgáriba járt, ott már az első osztályban gyakorta
103 KIKI | Csodálkozó szemmel nézett az olyan lányra, és rosszallón.~
104 KIKI | köveket, néhány fiú ácsorgott az iskola kapujával szemben.
105 KIKI | utcában lakó tanulótársa volt az a Sípos Berta -, meglökte
106 KIKI | sebesen susogott:~- Látod azt az alacsony négyszögfiút? Azt
107 KIKI | már Olga, amint kilépett az iskola kapuján, egyszerre
108 KIKI | azt a Bözsit. Őelőtte ült az a Bözsi, az előtte való
109 KIKI | Őelőtte ült az a Bözsi, az előtte való padban, s meg
110 KIKI | aztán még több fiú ácsorgott az iskolával szemben. Olga
111 KIKI | haladt el mellettük, mintha az ő szeme úgy volna alkotva,
112 KIKI | mutatkozott többé.~Olga abban az időben kezdett bontakozni
113 KIKI | bontakozni a gyermekkorból. Az arca kissé megnyúlt, és
114 KIKI | Akárhogy bagyulálta is az anyja, alig múlt el róla
115 KIKI | anyja, alig múlt el róla az egyik torokbaj, nátha, köhögés,
116 KIKI | májusban is a nyakára tekert az anyja mindig egy feketés
117 KIKI | szeme olyan beteges-bús, s az arca is olyan színtelen.
118 KIKI | keresne, hogy belebújjon az emberek elől. De ha szólnia
119 KIKI | szemébe nézett, s akkor már az arca nem volt félős, inkább
120 KIKI | Sárgásbarna volt a szeme, mint az anyjáé, de nem olyan bizalmas
121 KIKI | látszott, hideg fekete szemnek. Az apja tekintete volt olyan
122 KIKI | Szép, apró foga volt, s az arca olyankor ártatlanul
123 KIKI | akaratlanul is rápillantott az egyik fiúra. Új fiú volt
124 KIKI | egyik fiúra. Új fiú volt az, akkor látta először: szőke,
125 KIKI | nem volt ugyan elegáns, de az arca - az arcot nem boltban
126 KIKI | ugyan elegáns, de az arca - az arcot nem boltban árulják.
127 KIKI | valami szokatlan sugarú volt az a nézés, mintha nagy édességgel
128 KIKI | a különös rezdülést. Azt az édes akkordot. Megint nem
129 KIKI | hogy mért éppen őt nézi az a fiú, mért nem az is a
130 KIKI | nézi az a fiú, mért nem az is a többit?~A következő
131 KIKI | mellében. De akkor se vitte az érzését tovább az utcánál.~-
132 KIKI | vitte az érzését tovább az utcánál.~- Te, Olga - szólalt
133 KIKI | Te, Olga - szólalt meg az egyik napon Berta -, az
134 KIKI | az egyik napon Berta -, az a fiú téged várogat, az
135 KIKI | az a fiú téged várogat, az a piros nyakkendős.~- Melyik? -
136 KIKI | csodálkozott halkan Olga.~- Az a piros nyakkendős. Téged
137 KIKI | egy kis pirosság gyulladt az arcába.~- Engem?~- Téged.
138 KIKI | se.~- De azét már lehet. Az már úr. Annak már van jövője.~-
139 KIKI | volt, csak köpönyege, s az is rövid. Mikor már fagyott
140 KIKI | megrezdült akkor. De abban az időben újra kezdődött a
141 KIKI | kőművesek munkája is, és az apa, hogy bort nem ivott
142 KIKI | soha!~A fiú meg-megjelent az iskola kapuja közelében,
143 KIKI | magában járogatott már haza az iskolából. És érezte, hogy
144 KIKI | fehér gallér igen illik az arcom színéhez - gondolta.~
145 KIKI | szemlélte a gallérját és az arca színét, és nem vidáman.~
146 KIKI | visszatekintett.~A fiú köszönt. Az arca vörös volt, mintha
147 KIKI | mindjárt, ahogy kilépett az iskola ajtaján, odanézett,
148 KIKI | sokáig ült elgondolkozva az ágyában.~De aztán ellegyintette:~-
149 KIKI | hogy ami udvari dolog volt, az udvarossal végeztették,
150 KIKI | vicével, ahogy Pesten mondják. Az ajtó elé ők sosem ültek
151 KIKI | elé ők sosem ültek ki. Ha az udvaron áthaladtak, maguk
152 KIKI | házban, csak a gondozót meg az udvarost, s az egyetlen
153 KIKI | gondozót meg az udvarost, s az egyetlen szomszédjukat,
154 KIKI | azt is csak onnan, hogy az ajtóra volt írva a neve.~
155 KIKI | kislány is járt ki és be az ajtón. Mind sárga hajú és
156 KIKI | nagyleány is mutatkozott olykor az ajtóban, álmodozó szemű,
157 KIKI | mindig mosolygó leány. Az is sárga hajú és alig-szemöldökös.
158 KIKI | nyáron - mikor nyitva voltak az ablakok s a konyhaajtó -
159 KIKI | Délben mindig hazatért az apa is, két órakor meg egy
160 KIKI | eleven tekintetű legény. Az is szőke, alig-szemöldökös
161 KIKI | Vacsorára se tért haza. Az udvari ablakon át mindig
162 KIKI | át mindig lehetett látni az együtt vacsorázó családot.~
163 KIKI | együtt vacsorázó családot.~Az a legényfiú komoly tisztelettel
164 KIKI | házban. Néha kettő is. Egyik az emeleten - ott valami gyerek
165 KIKI | ideig. Másik a földszinten. Az már szépen szólt. Szobában
166 KIKI | csak szonátakották voltak - az anyja leánykorából -, hát
167 KIKI | leánykorából -, hát csak épp az anyja kedvéért ült néha
168 KIKI | jobban mondva: zongorázta. Az a földszinti hegedű sok
169 KIKI | Hol hegedülnek? - kérdezte az anyját.~- Valamelyik szomszédban.~
170 KIKI | szomszédban.~Egy vasárnap délután az ő nótája szólalt meg a hegedűn.~
171 KIKI | Olga fülelt. Kinyitotta az ablakot. Fülelt.~Az udvaron
172 KIKI | Kinyitotta az ablakot. Fülelt.~Az udvaron künn magoltak a
173 KIKI | leánykák a küszöbön. Könyv volt az ölükben, s darálták a mondatokat.~
174 KIKI | mondatokat.~Olga megszólította az egyik nagyfogúcskát:~- Mondja
175 KIKI | a bátyám.~Olga becsukta az ablakot, és nem hallgatott
176 KIKI | polgárihoz, minden leány arcán az élet öröme sugárzik. S a
177 KIKI | álmodozó arccal hallgatta az olvasást.~Milyen boldogok -
178 KIKI | mozdult, hogy mondja is az anyjának.~De az anyja épp
179 KIKI | mondja is az anyjának.~De az anyja épp akkor szólalt
180 KIKI | még apád a költeményeket.~Az iparcsarnok előtt Malvinnal,
181 KIKI | azon éjjel megint megjelent az álmaiban az a kopottas ruhájú,
182 KIKI | megint megjelent az álmaiban az a kopottas ruhájú, kékszemű
183 KIKI | a köszöntést.~Olga abban az időben már teljesen felviruló
184 KIKI | galambszárnyat viselt. De az ő fehérségei hidegek voltak.
185 KIKI | alkalmaznak világi nőket az iskoláikban, ha a maguk
186 KIKI | beiratkozás ideje volt, az apja nem vitt pénzt haza.
187 KIKI | valami hibát követett el az apja: elküldték. Hetekig
188 KIKI | kiáltott a telegram: Csak most az egyszer.~Az a tél aztán
189 KIKI | telegram: Csak most az egyszer.~Az a tél aztán kedvetlen emlékezetű
190 KIKI | volt mindenképpen. Kvabka az előző nyáron, egy délben
191 KIKI | s délután melléje lépett az elsőemeleti járódeszkának.
192 KIKI | dülöngőzve -, nem pálinka az, amit ittam.~- Nem pálinka?
193 KIKI | meg esténkint. Kvabkáné az iparoskör kölcsönkönyvtárából
194 KIKI | olvasott, a regényt olvasta. Az érzékeny helyeken sírtak,
195 KIKI | Mióta Kvabka teára kapott, az a kis mulatságuk is elmúlt.
196 KIKI | Poe-nak a Hollója jutott az eszébe.~Van-e balzsam Gileádban?
197 KIKI | otthon, prózában.~Olga olykor az ablakban ült. Foltozgatta
198 KIKI | Közben persze ki-kipillantott az udvarra is. S mindenkire
199 KIKI | nem fésülte a homlokára, s az öltözködése se volt már
200 KIKI | A lakók is odacsődültek az ajtó elé.~Olga is kinyitotta
201 KIKI | elé.~Olga is kinyitotta az ablakát: mi történt?~S hallgatta,
202 KIKI | tűzoltónak - morgadozott az udvarosné -, mindig gondoltam
203 KIKI | És a sokaság kétfelé vált az udvaron: jöttek a mentők.~
204 KIKI | jövés-menés, nyugtalanság. Az egyik kislány gyászruhában
205 KIKI | kislány gyászruhában fordul ki az ajtón. Aztán a többi is.~-
206 KIKI | férfiakra értette.~Abból az évből még két különös emléke
207 KIKI | különös emléke maradt Olgának.~Az egyik egy névtelen levél
208 KIKI | játékra.~Írás csak ennyi:~Az egyik szereplő küldi. Boldog
209 KIKI | sokat tűnődött: ki lehet az ajándékozó? A levél nem
210 KIKI | érkezett, csak be volt dobva az ablakon át az asztalra -
211 KIKI | volt dobva az ablakon át az asztalra - vasárnap délelőtt,
212 KIKI | ismerem meg. A színlapra nem az igazi nevüket nyomatják
213 KIKI | egy leánytársával se, és az írás is férfias. Bizonyosan
214 KIKI | valami gyerek hozta, és az dobhatta be az ablakon.~
215 KIKI | hozta, és az dobhatta be az ablakon.~Mégis hát elmentek.
216 KIKI | íratta férfival, nehogy az írásáról kitalálják.~Valami
217 KIKI | kapkodva vakarja felfelé az oldalát, s meredt szemmel
218 KIKI | S bizony, nem húzza fel az a csizmát, hanem csak felkapja,
219 KIKI | egyszer.~- Vele álmodok az éjjel - mondta Olga még
220 KIKI | ez a kérdés váltakozott az elméjében a majomtörténetnek
221 KIKI | jutott: hogyan megnevették az elmúlt télen az ólomöntést.
222 KIKI | megnevették az elmúlt télen az ólomöntést. Szilveszter
223 KIKI | ólomöntést. Szilveszter estéjét az apja akkor az egyszer otthon
224 KIKI | Szilveszter estéjét az apja akkor az egyszer otthon töltötte.
225 KIKI | Kvabkáné puncsot csinált - az ura tanította meg reá. Aztán
226 KIKI | készültek.~Kvabkáné ránéz az órára, aztán Olgára:~- Mindjárt
227 KIKI | leánykorában ólmot öntött, és az ólom figurája valóságos
228 KIKI | virágcserépcsésze oldalára hullt ott az ólomnak az a része, s azért
229 KIKI | oldalára hullt ott az ólomnak az a része, s azért nem formálódott
230 KIKI | nem formálódott meg jól az a tárgy a figura kezében.
231 KIKI | ki, hogy vakolókanál volt az.~- Olga, önts ólmot.~Olga
232 KIKI | Olga vonakodott:~- Minek az. Megmondtam már...~- Ah,
233 KIKI | más - szólalt meg Kvabka az ágyban -, levehetitek a
234 KIKI | nyáron Berta is szólt neki az ólomöntésről. A Ligetben
235 KIKI | fehér napernyővel keretezte az arcát, és egy csomó szegfű
236 KIKI | ceruzával volna keresztbe rántva az orra alá, s a vonal vége
237 KIKI | testvére nincs vele, sem az anyja. Csak nem asszony
238 KIKI | bámulhat szeptemberben, mikor az őszirózsa nyílik. Tavasszal
239 KIKI | laboda megnőttön is zöld. Az őszirózsa csupa szín, csupa
240 KIKI | keresztben locsolták ott az utat: az egylovas meglassúdott.~
241 KIKI | keresztben locsolták ott az utat: az egylovas meglassúdott.~Berta
242 KIKI | janapot meg keszenem. Cseh az istenadta.~S nevetett. Az
243 KIKI | az istenadta.~S nevetett. Az öt szál fehér szegfűvel
244 KIKI | gyűrűi.~Olga is mosolygott. Az arca kissé kipirosodott,
245 KIKI | ülőre, akinek vékony vonása az orra alatt a két végén megint
246 KIKI | megint felfelé görbült, és az ujjai hegyét a csákójához
247 KIKI | kiáltani, hogy mikor lesz az esküvő, de elkésett vele.
248 KIKI | bizonyára meghívta volna az esküvőre, vagy hogy az asztalhoz.
249 KIKI | volna az esküvőre, vagy hogy az asztalhoz. Neki nincs az
250 KIKI | az asztalhoz. Neki nincs az efféle ünnepekre ruhája.~
251 KIKI | Azután elfelejtették, persze, az ügyet. Bertával se találkoztak
252 KIKI | éjjelén jutott Kvabkánénak az eszébe.~- Ha semmi, semmi -
253 KIKI | Megálljunk csak - intett az anyja -, nem lehet azt olyan
254 KIKI | S vizsgálódva hajolt az ólomcsuradék fölé.~Olga
255 KIKI | lapos görbeséget ábrázolt az ólom: mintha egy igen vékony
256 KIKI | meghajoltan, mint akinek az orra vérzik. De lehetett
257 KIKI | Odavitték Kvabkának is az ágyba, az is nevette:~-
258 KIKI | Odavitték Kvabkának is az ágyba, az is nevette:~- Isten uccse
259 KIKI | csakugyan olyan is volt az a formátlan öntelék, hogy
260 KIKI | maradt, hogy szomorúfűzfa az, nem majom.~Aztán szendergésében
261 KIKI | ez is elmúlt előle, csak az álom homálya hömpölygött
262 KIKI | színházi délután izgalmai még az idegeiben rezegtek.~S mint
263 KIKI | idegeiben rezegtek.~S mint ahogy az esti homályban egyszer csak
264 KIKI | fényes pont jelenik meg az éghatáron a mezőn heverő
265 KIKI | mellette, s nem viszi tovább az érzését.~Nem lesz őneki
266 KIKI | látják egymást. Néha Olga az ablakban ül, de ha a fiatalembert
267 KIKI | nézéssel köszön.~Aztán egyszer az is megtörtént, hogy Olga
268 KIKI | három szál szegfűt talált az ajtókilincsen. Az ajtó zárva
269 KIKI | talált az ajtókilincsen. Az ajtó zárva volt; együtt
270 KIKI | zárva volt; együtt mentek el az anyjával a piacra - az anyja
271 KIKI | el az anyjával a piacra - az anyja a piacra, ő a templomba -,
272 KIKI | piacra, ő a templomba -, s az anyjának már otthon kellett
273 KIKI | kellett volna lennie. De lám, az ajtó be van még zárva, s
274 KIKI | Berta járt itt.~És segít az anyja terhén.~Kvabkáné a
275 KIKI | Persze, persze. Eljön az még akkor.~S pohárba tette
276 KIKI | pohárba tette a három szegfűt. Az ablakba állította. Rá-rágyönyörködött.~
277 KIKI | Néhány nap múlván Olga, ahogy az ablakhoz lép, hogy a dolgozószékbe
278 KIKI | a három helyett. S mind az öt szál friss. A hervadtak
279 KIKI | poharat elgondolkodva vette be az ablakból, s tette félre.~
280 KIKI | Olga akkor együtt tért haza az anyjával.~- Hagyjuk ott -
281 KIKI | véleményen próbálkozott:~- Ugye az a Berci hozogatja? De hát
282 KIKI | virágon által közelíti meg az áldozatát. S úgy látom,
283 KIKI | én a másik ezerből vagyok az az egy.~Mindazonáltal fogadta
284 KIKI | másik ezerből vagyok az az egy.~Mindazonáltal fogadta
285 KIKI | akaratlanul is meggyorsult.~Az előbbi héten történt ez.~
286 KIKI | szendergő Olgának. Megjelenik az ágya fölött az álomtenger
287 KIKI | Megjelenik az ágya fölött az álomtenger sötétjében. Mint
288 KIKI | megint megújulón. De mindig az az ismerős, tiszteletes,
289 KIKI | megújulón. De mindig az az ismerős, tiszteletes, hódolatos,
290 KIKI | elolvadással omlik tőle az álom tengerébe.~~Másnap
291 KIKI | levelet vitt a postára. Az öreganyjának.~Írták neki,
292 KIKI | a kalaposfiút látja meg az utca távolában. Jön: lépked
293 KIKI | a kezében.~Jön sietőst.~Az utca néptelen. Olga a fiú
294 KIKI | forró lükögésnek indul. Az arcán piros folt jelenik
295 KIKI | a zártszékben...~Olga az első percben szinte megbotránkozva
296 KIKI | szem, a szem... teljesen az a szem, amely az éjjel az
297 KIKI | teljesen az a szem, amely az éjjel az álmai fölött ragyogott...
298 KIKI | az a szem, amely az éjjel az álmai fölött ragyogott...
299 KIKI | énnekem már kisgyerekkoromtól az volt a vágyam: művész vagy
300 KIKI | szélén, és gyakorta jártam az állatkertbe. Specialitásom.
301 KIKI | kék-zöld karikák jelentek meg. Az ólomöntés!...~Érezte, hogy
302 KIKI | ólomöntés!...~Érezte, hogy az arca elhalványodik. Szinte
303 KIKI | ránézett volna a fiúra.~Az azonban mellette maradt.~-
304 KIKI | Elsietett.~Attól fogva nem ült az ablakba. Nem hallgatta többé
305 KIKI | hogy ne találkozzanak.~Az égő kék szem nem jelent
306 KIKI | szem nem jelent meg többé az álmaiban.~~Kvabkáné egy
307 KIKI | várhatott Isten segítő kezére. Az ég más tája felé pedig nem
308 KIKI | mellé persze. De Kvabkánénak az arcát már akkor megviselte
309 KIKI | hogy van-e diplomája.~- Az bizony nincsen. De boldogult
310 KIKI | lánykorában sem. Hát látszott az arcán az elfogultság.~-
311 KIKI | sem. Hát látszott az arcán az elfogultság.~- Talán másik
312 KIKI | első kapásra nem folyamatos az ilyen sok bés.~De hát a
313 KIKI | hímzés, paprikaszínű. Már az előbbi évben is beszéltek
314 KIKI | is beszéltek róla, hogy az ékítmény rajzai tetszetősek,
315 KIKI | szimplán öltözködött, mint az alapítványi agg hölgyek,
316 KIKI | tavasz: emlékszel, hogy az Úri utcán milyen cifra mellényeket
317 KIKI | fizeti őket.~No, ünnep volt az a nap, ha nem is piros betűs.~
318 KIKI | szeme vörös szegélyű volt az álmatlanságtól. De hálistennek,
319 KIKI | egyet-mást.~A boldogságukat csak az zavarta olykor, hogy Olga
320 KIKI | leándervirág volna megbújva az arca fehérsége alatt - jobbról
321 KIKI | izgalomra is előpiroslott az a két virág a hó alól, meg
322 KIKI | vélték, hogy csak annyi az, mint az orrvérzés. El is
323 KIKI | hogy csak annyi az, mint az orrvérzés. El is múlt, ahogy
324 KIKI | tavasszal mentek orvoshoz.~Az orvos kopogtatott, csövön
325 KIKI | Földszinti - felelte Kvabkáné.~- Az nem jó. Besüt-e oda a nap?~-
326 KIKI | közt nem lengedez a zefír.”~Az orvos elbámult az idézeten.
327 KIKI | zefír.”~Az orvos elbámult az idézeten. Aztán a fejét
328 KIKI | meg ne hűljön.~Fölemelte az ujját, és igen nyomatékosan
329 KIKI | Meg ne hűljön.~Persze az orvos könnyen beszél: ez
330 KIKI | könnyen beszél: ez kell, az kell, emelet kell, fenyves
331 KIKI | hogy a többi már nem is az ő ügye.~Bizony csak ott
332 KIKI | Bizony csak ott maradtak ők az olcsó, kis egyszobás udvari
333 KIKI | egyszobás udvari lakásban. Az ablakból nem lehetett látni
334 KIKI | lehetett látni onnan még az eget se, csak az első emelet
335 KIKI | onnan még az eget se, csak az első emelet vaskorlátját
336 KIKI | földbe tűzése után történt.~Az első kereszt a vak öregasszonyé
337 KIKI | megjött neki a világosság - az örök világosság.~A második
338 KIKI | végre is kikezdte a gyomrát. Az élete utolsó hónapjában
339 KIKI | csakugyan igaz volna Mohamednek az a mondása, hogy mindenkinek
340 KIKI | ezen a Földön, s ha aztán az utolsó nyelethez ért, a
341 KIKI | annyit tudtak róla, hogy az élete poharába nem sok édeset
342 KIKI | szemét a klinikán, s arra az egy napra, persze, náluk
343 KIKI | tálalásra, mint a diákgyerek az érettségijére.~- Miklós
344 KIKI | igen válogatós - beszélte az agg nő -, többet jár az
345 KIKI | az agg nő -, többet jár az esze a konyhán, mint a hivatalán.
346 KIKI | ez most a kérdés. Neki az asztal olyan szent bútor,
347 KIKI | szent bútor, mint papnak az oltár, csakhogy a pap imádkozik
348 KIKI | csakhogy a pap imádkozik az oltárnál, Miklós azonban
349 KIKI | hogy ne őrá mérgelődjön az ura, de az csak egyszer
350 KIKI | őrá mérgelődjön az ura, de az csak egyszer főzött. S még
351 KIKI | egy éjszakán:~- Bolha van az ágyban!~És a jó lélek fölserken,
352 KIKI | megnyugtatón.~S folytatja az alvást, ahol elhagyta.~Ő
353 KIKI | beretválni is ő szokta.~Ezekre az elbeszélésekre emlékeztek
354 KIKI | mi ruha kell falun? Semmi az. A néninek bizonyára sok
355 KIKI | szakácskönyvet, kettőt is. Az úton már előre olvasgatták.
356 KIKI | bácsinak, aztán kedvére főznek. Az a tentás ujjú asszony hogy
357 KIKI | volna főzni?~S a fő örömük az volt, hogy Olga megtanulja
358 KIKI | azonban oly gyorsan elkapja az arcát, mintha ott se lett
359 KIKI | pipacsvirágos kalap, amilyet az iparosasszonyok és villamoskalauzok
360 KIKI | Berta! És Berta szemében az az égő érdeklődés... De
361 KIKI | Berta! És Berta szemében az az égő érdeklődés... De hát
362 KIKI | Berta megint megjelenik. Az anyja azonban rászólt:~-
363 KIKI | másikba át lehet járni. Az ő kocsijuk szomszédos. Ők
364 KIKI | kívánta, hogy legyen. De az a karperec még az öreganyjáé
365 KIKI | legyen. De az a karperec még az öreganyjáé volt, ő meg az
366 KIKI | az öreganyjáé volt, ő meg az anyjától kapta bérmáláskor.~
367 KIKI | posztókabát, és a fején az a rikító műpipacsos, nagyszélű
368 KIKI | rajta piros, olcsó szatén. Az arcát a kalap széle alá
369 KIKI | neked?~Berta akkor fölkelt. Az arca sápadt volt, a szeme
370 KIKI | Ne kérdezz... Mindennek az a hadnagy az oka, az a gazember...~
371 KIKI | Mindennek az a hadnagy az oka, az a gazember...~Az
372 KIKI | Mindennek az a hadnagy az oka, az a gazember...~Az utóbbi
373 KIKI | az oka, az a gazember...~Az utóbbi szavakat már úgy
374 KIKI | és visszatért a helyére. Az ablakra könyökölt, és zihált,
375 KIKI | megfordult, és visszatért az anyjához. De az iszonyat
376 KIKI | visszatért az anyjához. De az iszonyat szinte megfagyasztotta
377 KIKI | én kövérnek gondoltam...~Az öregúr soványas volt. Az
378 KIKI | Az öregúr soványas volt. Az atilla és a nadrág úgy lógott
379 KIKI | szeme meleg volt, és nedves az elérzékenyüléstől. Dohányszag
380 KIKI | örömmel csókolta meg, és az úton szinte hazáig tartogatta
381 KIKI | mintha beteg volnál... Vagy az utazás fáradalma?~- Az utazás -
382 KIKI | Vagy az utazás fáradalma?~- Az utazás - mosolygott bús
383 KIKI | mindjárt bele is jutottak az árnyékos fenyvesbe. Balról
384 KIKI | kék ég. Erdőillat. Csend az úton. Gerlicebúgás az erdőből.
385 KIKI | Csend az úton. Gerlicebúgás az erdőből. Helyenként meleg
386 KIKI | is.~Miklós bácsi benyúlt az ülés alá, és egy hosszúkás
387 KIKI | világospiros és ropogós.~Az öregúr örömszemmel pislogta
388 KIKI | elkülönödik minden kocka.~- Ez az. Így csinálta az én anyám
389 KIKI | kocka.~- Ez az. Így csinálta az én anyám is. A húgom is.
390 KIKI | káposztafőzeléket is.~- Ez az. Hát a túrós csuszát hogy
391 KIKI | porzott elő velük szemben az úton, és robogott csakhamar
392 KIKI | fejét gombaként takarta.~- Az orvosunk - mondta Miklós
393 KIKI | Székely hősök utcájában az a drótháló kerítéses, nagyablakos.
394 KIKI | sercentett. Rátartotta a pipáját. Az erdei lombillatos levegőbe
395 KIKI | angyalaim?~Olga abbahagyta az édes evést, és zsebkendőt
396 KIKI | ha már a füst elröppent az orra alatt.~~Olga már akkor
397 KIKI | akkor vékonyabb arcú volt, s az arca fehérsége nem a nyíló
398 KIKI | többé, hanem a hervadóé.~Az anyja már nem is engedte,
399 KIKI | egymagában?) Vélték, hogy az az egy fa is elég a sokból.
400 KIKI | gában?) Vélték, hogy az az egy fa is elég a sokból.
401 KIKI | melegen sütött a nap, annak az árnyékába ült, s nézte a
402 KIKI | Erdélyben rövid a nyár. És hát az orvos parancsolata:~- Meghűlni
403 KIKI | Nemhiába, hogy a regény ott az oltárnál elvégződik: azontúl
404 KIKI | ott is csak komisz valóság az élet.~Eleinte a konyha iránt
405 KIKI | a füst. A hivatalban meg az öregúr pipázott. Mégis hát
406 KIKI | mégiscsak meghűlt kissé. Az anyja szakadozó szívvel
407 KIKI | papucsos vénasszony.~- Juhsavó az egyetlen orvosság - tanácsolta
408 KIKI | persze csak mosolyogta az efféle orvosságokat.~- A
409 KIKI | vigyáztak is. De azért az asszonyok tanácsait is figyelemmel
410 KIKI | se válogat, hogy melyik az orvos mentőkötele, melyik
411 KIKI | zörgetett a kapun, és hívatta az ablakra Kvabkánét:~- A boltból
412 KIKI | Tanítóékhoz szállt. Neki is éppen az a baja, ami a kisasszonynak.
413 KIKI | orvosságokat is hozott. Teli van az asztala orvosságos üvegekkel.~
414 KIKI | üvegekkel.~Olga már feküdt. Az anyja akkor vetkőződött.~
415 KIKI | akkor vetkőződött.~Kvabkáné az orvosság szóra megrándult:
416 KIKI | pénzt külön. De nem éri az meg a reggelt.~- Hát nem
417 KIKI | orvosságot ajánlott neki az orvos? - csak ennyit susogott:~-
418 KIKI | Kérdezte tőle, hogy elküldjön-e az orvosért. Bólintott, hogy
419 KIKI | Kérdezte aztán, hogy Halász-e az orvos neve.~- Az - mondta
420 KIKI | Halász-e az orvos neve.~- Az - mondta a tanító -, Halász
421 KIKI | a sublótra, hogy ha jön az orvos, odaadhassa neki.
422 KIKI | szegény: mindjárt jön itt is az orvos, mint Pesten.~A tanító
423 KIKI | Bernátot, hogy lóháton vigye az izenetet: tüstént induljon
424 KIKI | izenetet: tüstént induljon az orvos, mert haldoklóhoz
425 KIKI | vagy nem Ádám. Holnapra az már se nem Sípos, se nem
426 KIKI | Feküdt. Ismered talán?~- Az ajka kissé duzzadt.~- Én
427 KIKI | Kvabkáné vetkezett, lefeküdt.~- Az a betegség lehet rajta,
428 KIKI | rajta, amelyik terajtad. Az orvosságainak a szaga, mint
429 KIKI | Megkérjük a doktort, hogy az orvosságokat juttassa nekünk,
430 KIKI | felelte álmos szájjal az anya -, hátha zsidó?~- Katolikus.
431 KIKI | hátha zsidó?~- Katolikus. Ha az... A húga iskolatársam volt.~-
432 KIKI | bizonyosan elküldtek.~Olga fölült az ágyában, és keresztet vetett,
433 KIKI | Másnap pihenten ébredt. Az első kérdése a beteg volt:~-
434 KIKI | hogy harangoztak - felelte az anyja.~S kiszólt a konyhába:~-
435 KIKI | Esztike, harangoztak az éjjel halottra?~- Halottra? -
436 KIKI | szinte vidáman.~Kinézett az ablakon. A tavaszi fű fehérlett
437 KIKI | A tavaszi fű fehérlett az éjjeli dértől. De a nap
438 KIKI | De a nap már ölnyire állt az égen, és szép aranyküllői
439 KIKI | fel a kabátját.~- Ugyan, az a szegény ember...~De jobban
440 KIKI | náluk, de ismerte őket. Az asszony megfordult már a
441 KIKI | megkérni, hogy írja meg az utalványt. Ő mindenkinek
442 KIKI | mindenkinek ingyen írja. Az öregúr azonban külön húsz
443 KIKI | húsz fillért szedett mindig az ilyen munkáért. Az asszonyok
444 KIKI | mindig az ilyen munkáért. Az asszonyok most már kilesik:
445 KIKI | már kilesik: mikor ballag az öregúr a temetőbe, vagy
446 KIKI | macskabagoly fiókát vitt hozzá az anyja ötletéből, hogy talán
447 KIKI | ötletéből, hogy talán kedves az efféle a kisasszonynak.
448 KIKI | Ne hozz. Nem tanultad-e az iskolában, hogy amit nem
449 KIKI | madarat.~Olga óvatosan nyitott az udvarra - bár emlékezett
450 KIKI | egymással vidám birkózásban az ajtó mellett egy odaterített,
451 KIKI | odaterített, rongyos zsákon. Az anyjuk a legyezőjét emelve
452 KIKI | nyitott. Ott sem volt senki.~Az első szoba ajtajához közeledett
453 KIKI | közeledett hát.~Megállt az ajtó előtt.~Fülelt.~A beteg
454 KIKI | előtt.~Fülelt.~A beteg csak az első szobában lehet.~Kopogtatott.~
455 KIKI | sincs a házban? A gyerek az iskolában, az ember tán
456 KIKI | A gyerek az iskolában, az ember tán a mezőn. Az asszony
457 KIKI | iskolában, az ember tán a mezőn. Az asszony tán a padláson.~
458 KIKI | Megnyitotta egy ujjnyira az ajtót. Bekukucskált.~A
459 KIKI | öt párna fehérlett, ahogy az ágyból odarakták. A párnás
460 KIKI | ládából egy gyűrött ingnek az ujja fehérlett elő, és egy
461 KIKI | kifelé. Ez volt, amit látott az első pillantásra, s egyben
462 KIKI | dugta a fejét. Tudta, hogy az ágy az utcai falnak a jobb
463 KIKI | fejét. Tudta, hogy az ágy az utcai falnak a jobb felől
464 KIKI | minden házban egyformán. Az ágy mellett álló székre
465 KIKI | Aztán egy másik székre az ablak előtt. Azon a széken
466 KIKI | való óra a pohár mellett.~Az ágyban, paraszti bunda alatt
467 KIKI | Berta öccse - volt Olgának az első gondolata -, kellemetlen
468 KIKI | vajon holt-e vagy csak alvó?~Az arcon nem látszott semmi
469 KIKI | nem látszott semmi jele az életnek. A lelógó kézen
470 KIKI | lépett, hogy jobban lássa. Az az arc fakó volt, sárgás,
471 KIKI | lépett, hogy jobban lássa. Az az arc fakó volt, sárgás, mint
472 KIKI | sárgás, mint a halottaké. Az orra vékony sasorr, és kissé
473 KIKI | Mért nem nyitják meg az ablakot? Ilyen levegő!...
474 KIKI | Ilyen levegő!... Enyhe napos az idő künn.~Az utcai ablakhoz
475 KIKI | Enyhe napos az idő künn.~Az utcai ablakhoz lépett: megnyitotta,
476 KIKI | nem szólt. Csak berogyott az ágyba. Mondta, hogy fázik,
477 KIKI | hogy mondok nagy hidegben az uram is avval takaródzik.
478 KIKI | egy párnát a székről, és az ágyhoz sietett. Már akkor
479 KIKI | pillantott.~- Volt már itt az orvos?~A beteg rá se nézett
480 KIKI | tejért.~Olga levonta a bundát az ágyról, s a negyedik párnát
481 KIKI | köszönés nélkül lebbent ki az ajtón.~~Másnap délelőtt
482 KIKI | egyetlen utcáját tarkította. Az utca két árkában bőven állt
483 KIKI | olyan pettyegtetett is volt az a fehér kővel burkolt út,
484 KIKI | megfordult.~Koldust látott az egyik ház kiskapuja előtt:
485 KIKI | egyik ház kiskapuja előtt: az furulyázott. Süveg nem volt
486 KIKI | a saját árnyékát is. Még az a kis rozsdás bádogláda
487 KIKI | elmúlik idővel a fiatalsága.~Az idegen a zsebébe nyúlt,
488 KIKI | Belecsúsztatta. Aztán benyitott az udvari ajtón.~Esztike aprogatta
489 KIKI | itt lakik Olga kisasszony, az a beteg kisasszony?~És szimmantott
490 KIKI | pesti beteg áll előtte.~Az is megismerte:~- Jónapot -
491 KIKI | fölkel és bemutatkozik.~De az csak hallgatott.~Végre is
492 KIKI | Habocska... Igen összetört az út... a por... a rázás...
493 KIKI | is nevezkedne? Hiszen ez az ember már halott. Csak épp
494 KIKI | vagyok - susogta -, és pék az apám. Egyetlen fiú vagyok...
495 KIKI | legjobb íróasztalnál is. Az ügyvéd mindig kenyeret vesz
496 KIKI | legjobb orvosság.~Kvabkáné az ajtóközben dolgozott tovább
497 KIKI | Sípos a fejét rázta:~- Jobb az oleum jecoris aselli.~-
498 KIKI | pedig azt ajánlta.~- Egy.~- Az én Olgámon mindig forróság
499 KIKI | Olga szeme szinte ráfagyott az érdeklődésben Síposra.~-
500 KIKI | ahol fenyőfa van. A fenyőfa az élet fája. A fő az, hogy
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2289 |