1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2289
Part
1001 KIKI | Ilyenféleképpen szándékolta az írást. Azonban a végén arra
1002 KIKI | esőre és szélre fordult az idő. Az ég fakó volt, mintha
1003 KIKI | és szélre fordult az idő. Az ég fakó volt, mintha ólommá
1004 KIKI | mintha ólommá vált volna. Az akácok és diófák lombjait
1005 KIKI | tépdesték és szórták a sárba. Az ablaküveg mintha könnyező
1006 KIKI | a hivatalszoba asztalán. Az ölében egy fehér alsó rékli
1007 KIKI | kedvetlen szemmel bámult ki az esőre az ablakon.~A falu
1008 KIKI | szemmel bámult ki az esőre az ablakon.~A falu utcáin már
1009 KIKI | szűrök és satyakok jártak. Az asszonyok is csizmában és
1010 KIKI | Egy bundás kutya megállt az utca közepén, és szétvetette
1011 KIKI | bundájából. A lábát végigvonta az orrán. Aztán tovább futott.~-
1012 KIKI | van-e rajtad? - szólt be az ajtón Kvabkáné -, itt az
1013 KIKI | az ajtón Kvabkáné -, itt az ősz.~- Itt a tél - mondta
1014 KIKI | A szobájukba tért. Annak az ablaka nem volt annyira
1015 KIKI | beteg, aztán másnap rendben az ügy.~Este, hogy a délről
1016 KIKI | Bekötöztetem a paulovniát - mondta az öregúr -, az éjjel fagy.~
1017 KIKI | paulovniát - mondta az öregúr -, az éjjel fagy.~S valóban a
1018 KIKI | lehetsz.~Mióta meghűvösült az idő, Olga ugyancsak fogyasztotta
1019 KIKI | télen nem is melegít kellően az a kemence? Aztán hát dupla-e
1020 KIKI | kemence? Aztán hát dupla-e az ablak azon a parasztházon?
1021 KIKI | hogy beadják. Vagy talán az állomáson firkantja meg
1022 KIKI | szalmahulladékot kifújt az udvarokból, diófák lombjait
1023 KIKI | A jövő héten megölhetjük az egyik disznót, a kisebbiket.~-
1024 KIKI | Olga, ki ne merd dugni az orrodat! Tudod, hogy...~-
1025 KIKI | És álmodozón nézett ki az ablakon.~Alkonyatkor kiment
1026 KIKI | Mintha kínjában sikoltana az a kútgém. Azt is tudta Olga,
1027 KIKI | Azt is tudta Olga, hogy az a nyikorgás a kútágas villáján
1028 KIKI | nem.~És ahogy ott feküdt az ágyban, a fejét a tenyerébe
1029 KIKI | állna a szoba sötétjében az ágya előtt. Az érzése annyira
1030 KIKI | sötétjében az ágya előtt. Az érzése annyira nyugtalanította,
1031 KIKI | Két szem, alig méternyire az ágyától. Emberi két szem.~
1032 KIKI | rémületbe fagyott nézéssel: ki az?~S egyszer csak a szem megvilágosodik.~
1033 KIKI | szeme. Síposnak a szeme, az ő két fekete, szomorú szeme.~
1034 KIKI | fájdalmas-könyörgőn.~- Az Istenért - rebegi Olga -,
1035 KIKI | szél.~A szoba sötétségében az óra szólalt meg: élénk zengéssel
1036 KIKI | csak kilenc? Nem aludtam.~S az elméjének minden erejét
1037 KIKI | Szétnézett.~Semmi, senki.~Csak az anyja a szoba másik ágyában.~
1038 KIKI | aggodalom. Még nem késő az idő: Esztike átfuthatna.
1039 KIKI | akkor beteg, igen beteg. És az orvos megmondta: a titkos
1040 KIKI | Lebocsátotta a lábát az ágyról, és papucsba dugta.
1041 KIKI | ágyról, és papucsba dugta. Az anyja ágyára nézett.~Az
1042 KIKI | Az anyja ágyára nézett.~Az anyja aludt. Falnak fordultan
1043 KIKI | erősen vert. Gondolkodva ült az ágyán, térdig még a dunyhában -
1044 KIKI | szorítva.~A kisleány fáradt. Az csak beroskad este az ágyba,
1045 KIKI | fáradt. Az csak beroskad este az ágyba, s alszik, mint a
1046 KIKI | költené, annak eljár a szája. Az anyja nyiladozó szemmel
1047 KIKI | lángjába.~Egyszer aztán megint az anyja ágyára nézett. Az
1048 KIKI | az anyja ágyára nézett. Az anyja aludt nyugodt és mély
1049 KIKI | elfut. Ha Síposnak sötét az ablaka, azonnal visszatér.~
1050 KIKI | ablaka, azonnal visszatér.~Az ajtónál megállt, és hallgatódzott.~
1051 KIKI | hallgatódzott.~A szél zúgott künn. Az ablak zörgedezett. A kútgém
1052 KIKI | üvege eltört. Bizonyosan az volt, amit Hólyagné említett,
1053 KIKI | Hólyagné említett, hogy eltört az egyik orvosságos üveg, mikor
1054 KIKI | orvosságos üveg, mikor kiszórta az orvosságait..~Már Elekéknél
1055 KIKI | Már Elekéknél látta, hogy az ablak világos.~~A kapu nyitva
1056 KIKI | Hólyag gazda szavát.~Aztán az asszony szólt:~- Nincs olyan
1057 KIKI | kopogtatott, benyitott.~Ott állt az asszony is, ember is az
1058 KIKI | az asszony is, ember is az ágy előtt. Két gyertya az
1059 KIKI | az ágy előtt. Két gyertya az ágynál, egyik a szék vállára
1060 KIKI | ragasztva, másik a széken. Az istállólámpás is az asztalon.
1061 KIKI | széken. Az istállólámpás is az asztalon. A szoba meleg,
1062 KIKI | vállalkozna? - dörmögött az ember.~- Száz koronáért
1063 KIKI | koronáért se - vélekedett az asszony -, ezerért se.~Sípos
1064 KIKI | Sípos kókadt fejjel feküdt az ágyán, a magas párnákon.
1065 KIKI | Sípos -, mindjárt semmi.~Az inge a mellén véres volt,
1066 KIKI | fejét komolyan Hólyag.~Olga az ágyhoz lépett. Fogta az
1067 KIKI | az ágyhoz lépett. Fogta az egyik gyertyát, és az arcába
1068 KIKI | Fogta az egyik gyertyát, és az arcába világított Síposnak:~-
1069 KIKI | jobban vagyunk. Elküldök az orvosért...~- Mit segíthet?~-
1070 KIKI | orvosért...~- Mit segíthet?~- Az orvos mindig segíthet. A
1071 KIKI | mindig segíthet. A jó Isten az orvos kezével segít. Ne
1072 KIKI | fogjanak be rögtön! Hozzák az orvost azonnal. Mondják
1073 KIKI | ilyen időben nem megy. Az úr száz koronát ígért.~-
1074 KIKI | két óra múlva itt lesz az orvos.~Sípos a kezét nyújtotta
1075 KIKI | Olga lerázta a könnyeit az arcáról:~- Nem hal meg!
1076 KIKI | fehérlő ködbe léptek volna. Az út is világosabb színű volt.
1077 KIKI | Bernátékhoz. Ököllel verte az ablakukat, hogy majd beszakadt.~-
1078 KIKI | menni! Haldoklóhoz!~- Ebbe az időbe? - szólt ki Bernát.~-
1079 KIKI | szólalt meg a gazda mögött az asszony is -, hogy lehessen?
1080 KIKI | szél még a csillagokat is az égről.~Bernátnak valóban
1081 KIKI | kézzel kellett tartania az ablakszárnyat, hogy a szél
1082 KIKI | volna, Bernát gazda becsukta az ablaktáblát.~- Itt nincs
1083 KIKI | fáradtak: a nemere dühös. Az orvos úgyse jönne el.~Olga
1084 KIKI | nem állt a háta mögött: az bizony meglépett, míg a
1085 KIKI | Eszébe villant, hogy az esperesnek is van lova.~
1086 KIKI | Fordult a szilaj fuvatagban az espereshez.~A kendőjét a
1087 KIKI | válláról. Hó csapódott olykor az arcába, mintha egy dühöngő
1088 KIKI | hosszan utána lobogó kendőben az espereshez.~Megzörgette
1089 KIKI | espereshez.~Megzörgette az ablakát.~Várt.~Megint zörgetett.~
1090 KIKI | Sok zörgetés után végre az esperes öreg gazdasszonya
1091 KIKI | öreg gazdasszonya dugta ki az orrát a belső ablakon.~-
1092 KIKI | Olgácska?~Olga elmondta.~Az asszony a fejét rázta.~-
1093 KIKI | asszony a fejét rázta.~- Az esperes úr nincs itthon:
1094 KIKI | Talán? Meghal addig! Meghal!~Az asszony becsukta az ablakot:~-
1095 KIKI | Meghal!~Az asszony becsukta az ablakot:~- Dehogy hal meg! -
1096 KIKI | Egyszer csak megint nekifordul az ablaknak. Megveri ököllel,
1097 KIKI | Nyisson kaput! Látni akarom az istállót! Addig zörgetek
1098 KIKI | húzódott a szél dühe elől.~Az asszony megnyitotta. Bunda
1099 KIKI | rajta, fekete posztóbunda, az esperes bundája, és istálló
1100 KIKI | mondta -, mert furcsa, hogy az esperes úr elmegy ilyen
1101 KIKI | bundáját nem. Jöjjön, hitetlen!~Az istálló ajtaja be se volt
1102 KIKI | ajtaja be se volt zárva. Az asszony csak megnyomta a
1103 KIKI | megnyomta a kilincset. A szél az ajtót belökte. Meleg istállószag
1104 KIKI | istállószag áramlott ki az ajtón.~Az asszony bement
1105 KIKI | istállószag áramlott ki az ajtón.~Az asszony bement a lámpással.
1106 KIKI | hazudok! Vén fejemre ilyet...~Az istállóban csakugyan nem
1107 KIKI | Nem kapunk lovat, hogy az orvost elhozza.~A szénahalom
1108 KIKI | Meghal?!~- Meghal, ha nem jön az orvos.~- Megyek érte én.~
1109 KIKI | jászolból. El is bukott az almon.~- Megyek!... hozom!~-
1110 KIKI | bolond! - ripakodott rá az asszony -, ebben a szélben!
1111 KIKI | hozom-e el?~- Áldja meg az Isten! - örvendezett Olga.~
1112 KIKI | kötötte körül hamar-kézzel az öregen a szűrt.~Az öreg
1113 KIKI | hamar-kézzel az öregen a szűrt.~Az öreg nagy igyekezettel lódult
1114 KIKI | nagy igyekezettel lódult ki az istállóból. A süvegét a
1115 KIKI | aggodalmaskodott Olga.~De az öreg nem hallgatott rá.~-
1116 KIKI | gazdasszony.~Olga vele ment az öreggel. A szél szembefújt
1117 KIKI | velük, és dühösen lebegtette az öreg szűrét és Olga kendőjét.~-
1118 KIKI | Hajjaj - sóhajtotta olykor az öreg.~De a bakterházon túl
1119 KIKI | hideg körmökkel marcangolta az arcukat. A fenyőfák recseg
1120 KIKI | vagy húsz lépést. S leült az útfélre. Lihegett. Remegő
1121 KIKI | Hajjaj...~~A hajnali órákban az orvos zörgetett be a postaház
1122 KIKI | nyakára felerősítve, hogy csak az orra, szeme volt ki a prémből.
1123 KIKI | volt ki a prémből. Zörgette az ablakot. Aztán a kisajtó
1124 KIKI | kilincsét is verte volna, de az ajtó mindjárt az első ütésre
1125 KIKI | volna, de az ajtó mindjárt az első ütésre benyílott. Nem
1126 KIKI | havat szétsöpörte a szél.~Az orvos bement, és belülről
1127 KIKI | bement, és belülről zörgetett az ablakokon.~- A kisasszony
1128 KIKI | van - kiáltotta haragosan az ablaküveg mögött megjelenő
1129 KIKI | száját.~- Megbolondult ez az orvos?~Beszaladt. Csak akkor
1130 KIKI | szél gyöngülését: még abban az órában lódult a leányáért,
1131 KIKI | órában lódult a leányáért, az orvos kocsiján.~- Jaj, jaj,
1132 KIKI | Jaj, jaj, jaj, megőrült az a leány! Megbolondult, ugye,
1133 KIKI | Megbolondult, ugye, megbolondult?~Az orvos kedvetlenül gubbaszkodott
1134 KIKI | zúgott.~A kocsi zörgött.~Az asszony jajgatott, nyögdécselt.~-
1135 KIKI | hajtson, ahogy csak lehet!~Az orvos morgadozott a süveg
1136 KIKI | sírással rontott be aztán az ajtón.~- Ó, kedvesem! Ó,
1137 KIKI | szerencsétlen bolond!~Olga szeme az orvosra fordult:~- Él-e
1138 KIKI | orvosra fordult:~- Él-e Sípos?~Az orvos a fejét rázta:~- Mikorra
1139 KIKI | behunyta a szemét.~Hallgattak. Az orvos komoran, Kvabkáné
1140 KIKI | zúgott-búgott még. Talán az udvar szeges drótkerítésén
1141 KIKI | búgás hallatszott - tán hogy az esőcsatorna csövébe fújt
1142 KIKI | Nászdal - susogta Olga.~Az anyja föléje hajolt, ráölelkezett
1143 KIKI | Lakodalmi zene - susogta Olga -, az én menyegzőm...~S az anyjára
1144 KIKI | az én menyegzőm...~S az anyjára fordította szomorú
1145 KIKI | fordította szomorú két szemét:~- Az ő sírja mellé - susogta -
1146 KIKI | mellé - susogta - ásasd meg az enyémet is.~~S Habocska
1147 AzOreg| AZ ÖREG TEKINTETES~
1148 AzOreg| iparosasszonyka vánszorog az utcán. Barna téli kendő
1149 AzOreg| szegényeknek ingyen~ Ez az utóbbi sor apró betűs, de
1150 AzOreg| utóbbi sor apró betűs, de az asszony mégis ezt a sort
1151 AzOreg| legfigyelmesebben.~- Hát ez az: „Szegényeknek ingyen.”~
1152 AzOreg| öltözött úriasszony lekiált az első emeletről a libériás
1153 AzOreg| Igenis! - kiáltja vissza az inas rohantában.~A beteg
1154 AzOreg| le- és fölrobogtak ezek az emberek. A házmester akkor
1155 AzOreg| is nyirkos volt a ködtől.~Az asszony az első emeletre
1156 AzOreg| volt a ködtől.~Az asszony az első emeletre ért. Keskeny
1157 AzOreg| folyosón szemlélődött végig: az orvosnak a címtábláját
1158 AzOreg| homályos volt ott minden. Az asszony tétován állott.
1159 AzOreg| asszony tétován állott. Az udvar mélyéből kávépörkölés
1160 AzOreg| kávépörkölés illata emelkedett föl. Az első ablaknál egy szobaleányféle
1161 AzOreg| alvó csecsemőt tartott.~- Az orvos úr - kérdezte félénken
1162 AzOreg| orvos úr - kérdezte félénken az asszony -, itt lakik valahol,
1163 AzOreg| valahol, ugye?~- Itt, jobbra az első ajtó - felelte a leány.~
1164 AzOreg| bútorokat toltak ide-oda. Az már az orvos lakása volt.~
1165 AzOreg| bútorokat toltak ide-oda. Az már az orvos lakása volt.~Az asszony
1166 AzOreg| már az orvos lakása volt.~Az asszony csak állt az ajtó
1167 AzOreg| volt.~Az asszony csak állt az ajtó előtt, mintha azon
1168 AzOreg| habozna, benyisson-e, vagy ne. Az inas ekkor, akit lerohanni
1169 AzOreg| bent egy öblös férfihang.~Az inas (fóka képű, szőke fiú)
1170 AzOreg| inas (fóka képű, szőke fiú) az asszonyra bámult:~- Nini,
1171 AzOreg| asszonyra bámult:~- Nini, maga az, néni!~- Én vagyok, Józsi.
1172 AzOreg| kaptafát - felelte vígan az inas. - Jobb így. Úrnak
1173 AzOreg| szőke pelyhedző bajuszán.~- Az orvos úrhoz jöttem - szólt
1174 AzOreg| jöttem - szólt félénken az asszony. - De talán rosszkor.
1175 AzOreg| van itt?~- Nem. Semmi baj. Az öreg nagyságost várjuk -
1176 AzOreg| nagyságost várjuk - szólt az inas jelentős hangon. -
1177 AzOreg| inas jelentős hangon. - Az asszonynak az apja. Most
1178 AzOreg| hangon. - Az asszonynak az apja. Most jön a vasúton.
1179 AzOreg| meggyógyítom. Igyék tejet - ennyi az egész. Meglássa, ezt fogja
1180 AzOreg| mondotta elgondolkozva az asszony.~Aztán fölemelte
1181 AzOreg| mond.~- Tessék - mondotta az inas az ajtóra mutatva. -
1182 AzOreg| Tessék - mondotta az inas az ajtóra mutatva. - Meglássa,
1183 AzOreg| beteg. Tessék besétálni.~Az asszony bevánszorgott a
1184 AzOreg| bársonnyal bevont bútorok. Az ablak mellett, a sarokban
1185 AzOreg| sarokban egy poros pálma. Az is mintha gyomorbajos volna,
1186 AzOreg| lógatta a leveleit.~Végre az orvos ajtaja megnyílt. Az
1187 AzOreg| az orvos ajtaja megnyílt. Az orvos kilépett. Sápadt,
1188 AzOreg| kilépett. Sápadt, sovány ember az is: harmincéves forma. Az
1189 AzOreg| az is: harmincéves forma. Az orra szinte átlátszó. A
1190 AzOreg| mellett vörösesszőke barkó. Az arcán szeplőfoltok.~Fölcsíptette
1191 AzOreg| leülni a szép karosszékekbe. Az asszony a falhoz támaszkodva
1192 AzOreg| gyomorbajos? - kérdezte az orvos ridegen.~Senki se
1193 AzOreg| hogy a lámpás felé legyen az arcuk.~Sorra pillantgatta
1194 AzOreg| Tízen odaállottak, ahova az orvos mutatott.~- Akiknek
1195 AzOreg| másik felébe térültek.~Csak az asszony maradt az ablak
1196 AzOreg| Csak az asszony maradt az ablak mellett külön egymagában.~-
1197 AzOreg| egymagában.~- No - mondotta az orvos az első csoporthoz
1198 AzOreg| No - mondotta az orvos az első csoporthoz fordulva -,
1199 AzOreg| a Városligetbe! Ott van az a svájci tehenes! Igyanak
1200 AzOreg| se. Elmehetnek!~Már csak az asszony maradt ott:~- Orvos
1201 AzOreg| Nem tudok lenyelni semmit.~Az orvos cigarettát vont elő
1202 AzOreg| kérdéseit, anélkül hogy az asszonyra ránézne:~- A gyomrán
1203 AzOreg| megy le, nem segíthetünk.~Az asszony megdöbbent:~- De
1204 AzOreg| csak nem halálos a baj?~Az orvos vállat vont:~- Magában
1205 AzOreg| elsietett ő is, le a lépcsőn.~Az asszony még egy percig ott
1206 AzOreg| vált. Meredt szemmel nézett az orvos után, mintha arra
1207 AzOreg| baj csak ez vagy amaz.~De az orvos nem tért vissza.~
1208 AzOreg| 2~Doktoréknál azon az estén nagy vacsorára terítettek.
1209 AzOreg| hozott, ott virított már az asztal közepén. Mellette
1210 AzOreg| fehér kötényben forgott az asztal körül. Józsi inas
1211 AzOreg| cérnakesztyűben rakta a borokat. Maga az asszony violaszín estiruhában
1212 AzOreg| nézve nem volt klastromi. Az ilyen testalkatot királynőinek
1213 AzOreg| hölgy, özvegy Bárányné. Az az orvosnak testvérnénje
1214 AzOreg| hölgy, özvegy Bárányné. Az az orvosnak testvérnénje volt.
1215 AzOreg| testvérnénje volt. Ott lakott az orvoséknál a fiával, egy
1216 AzOreg| éves majmocskával együtt.~- Az öreg nagyságos úrnak a támlás
1217 AzOreg| támlás bőrszéket add - mondta az inasnak.~Ez a rendelkezés
1218 AzOreg| kastély kótyavetyéjén vette az orvos nénje. Bárányné maga
1219 AzOreg| lomha járású asszony volt az ebédlőben: Földiné koma
1220 AzOreg| vendég, csak még két férfi. Az egyik fiatal, a másik öreg.
1221 AzOreg| takargatja vele.~A másik, az öreg, angolosan beretvált
1222 AzOreg| beretvált képű agg ember. Az a szépasszonynak az apja.
1223 AzOreg| ember. Az a szépasszonynak az apja. Nem szokott kimozdulni
1224 AzOreg| de nem volt nehéz munka: az agg Mayer szeretett enni,
1225 AzOreg| közepette. Nem is illett az alakja se oda: fekete atillában
1226 AzOreg| kissé mokánnyá változtatta az arcát. A keze is falusias
1227 AzOreg| ez még inkább furcsította az öregúr atilláját és egyéb
1228 AzOreg| egyéb ódonságait. De maga az öregúr nem érezte ezt. Neki
1229 AzOreg| frakkot, csak pincéren.) Az öreg Mayer is hosszú fekete
1230 AzOreg| esztendős? - kérdezte a vidéki.~Az öreg Mayer a füléhez tette
1231 AzOreg| hetes vagyok.~- Pah, pah, az is szép - felelte az öreg
1232 AzOreg| pah, az is szép - felelte az öreg Mayer.~- Akkor én urambátyámnak
1233 AzOreg| Nem tudom - felelte vígan az öregúr -, de nem is aggódom.
1234 AzOreg| Földiné is nevetett. Mert az volt a szokása, hogy mindenre
1235 AzOreg| Csakúgy, mint más - felelt az öreg.~Nem értette, hogy
1236 AzOreg| szivarozás - jegyezte meg az orvos.~- Hát eddig nem ártott -
1237 AzOreg| eddig nem ártott - felelt az öregúr a lámpásra hunyorgatva.~
1238 AzOreg| Hogyan kell ezt meggyújtani?~Az orvos tréfálkozott az öreggel:~-
1239 AzOreg| meggyújtani?~Az orvos tréfálkozott az öreggel:~- Könnyebben, mint
1240 AzOreg| kézzel azt játszotta, mintha az ujjával gyújtaná meg.~Mindezt
1241 AzOreg| súgta neki.~De akkor már az orvos maga is nevetett.
1242 AzOreg| A faemberek ilyenek. Ha az ujját megvágja az ilyen
1243 AzOreg| ilyenek. Ha az ujját megvágja az ilyen ember, csodálkozunk,
1244 AzOreg| nevetett.~És megmagyarázta az öregúrnak a csavarót.~De
1245 AzOreg| öregúrnak a csavarót.~De az öregúr így sem értette.~-
1246 AzOreg| leültek. A főhelyre persze az öreg Csurgó ült, s melléje
1247 AzOreg| Csurgó ült, s melléje jobbról az agg Mayer, balról a leánya.~
1248 AzOreg| ünnepiesen kezdődött. Talán ezt az ünnepi színt akarta még
1249 AzOreg| színt akarta még emelni az orvos, amikor a pecsenyénél
1250 AzOreg| magát szeretik. Engedje az Isten, hogy az a szép ősz,
1251 AzOreg| Engedje az Isten, hogy az a szép ősz, amely még az
1252 AzOreg| az a szép ősz, amely még az életéből hátra van, a mi
1253 AzOreg| erre a beszédre, de azért az öreg szeme megnedvesedett.~-
1254 AzOreg| leánya megcsókolta a kezét és az arcát az öregnek. A többi
1255 AzOreg| megcsókolta a kezét és az arcát az öregnek. A többi koccintott
1256 AzOreg| vele.~- Pah, pah - mondta az öreg Mayer -, miről van
1257 AzOreg| hagytam volna el! - motyogta az öreg Csurgó.~Aztán előhúzott
1258 AzOreg| Jenő diák ledugta a fejét az abrosz alá, és ott fuldokolt
1259 AzOreg| beteged? - kérdezte a koma az orvost, hogy másra terelje
1260 AzOreg| Egyre több és több - felelte az orvos. - Hát még, ha más
1261 AzOreg| váróterem a fő, nem a szalon. Az én szalonom a betegeké.~-
1262 AzOreg| festve címerül.~- Hát ez az igaz - felelte az orvos. -
1263 AzOreg| Hát ez az igaz - felelte az orvos. - Minden más orvosság
1264 AzOreg| való.~Vacsora végén a tanár az apósához fordult:~- Mondja
1265 AzOreg| hallottam.~A doktor magyarázta az apósának:~- Mayer bácsi
1266 AzOreg| Különben jogot végzett ember.~Az öreg Csurgó tiszteletet
1267 AzOreg| tiszteletet kifejező arccal nézett az agg úrra, s fölemelte a
1268 AzOreg| Melyik izénél? - kérdezte az agg Mayer.~- Bem alatt.~-
1269 AzOreg| ez akkor volt, amikor én az izét vittem a másik táborba.~-
1270 AzOreg| megy a kocsi, pah, pah, az alföldi izén, hát mán pah.~- (
1271 AzOreg| vegyük fel. Mert esett az eső. Hát felvettük. Ahogy
1272 AzOreg| felvettük. Ahogy mellém ül, oszt az izéje szétnyílik, akkor
1273 AzOreg| szétnyílott, és pisztoly volt az övében.)~- Hát énbennem
1274 AzOreg| Hát énbennem is elhűl az izé. Pah, pah, mifene embert
1275 AzOreg| csárdában kérdezősködtek az ellenség felől.)~- Egyúttal
1276 AzOreg| Egyúttal enni is kértem. Az embert is odaültettem az
1277 AzOreg| Az embert is odaültettem az izéhez. Mondom, gyöjjön,
1278 AzOreg| egyék velem. Aztán, hogy az izémről megpillantotta,
1279 AzOreg| itt maradok. Csak menjen az úr tovább, pah, pah. Azt
1280 AzOreg| is tudom én, hogy mi van az izébe, azért is kéredzkedtem
1281 AzOreg| azért is kéredzkedtem én föl az izére, de a magyar sereg
1282 AzOreg| Bámulatos! - mondotta az orvos. - A bácsi halálos
1283 AzOreg| halálos veszedelemben forgott.~Az öreg Csurgó kezet nyújtott
1284 AzOreg| elmondani. De napról napra fogy az esze. Maholnap be kell íratnom
1285 AzOreg| íratnom a Frimm intézetbe.~Az orvos halkan kérdezte:~-
1286 AzOreg| szólott elmosolyodva az asszony.~Egy ölbeli csecsemőt
1287 AzOreg| elérzékenyült. Neki nem volt.~- Az anyjához hasonlít - mondotta
1288 AzOreg| hasonlít - mondotta a tanár.~- Az öregapjához inkább - szólt
1289 AzOreg| szólt a doktor mosolyogva.~Az anyja ceccegett a gyereknek,
1290 AzOreg| ceccegett a gyereknek, és az öregúr felé fordította:~-
1291 AzOreg| öregúr felé fordította:~- Ki az? Nagyapó!~Nagyapó kipirosodott
1292 AzOreg| kipirosodott arccal mosolygott az unokájára.~- Laci fiam!
1293 AzOreg| fakadt. El kellett bújtatni az anyja kebelébe.~Az inas
1294 AzOreg| bújtatni az anyja kebelébe.~Az inas a tortához adott tányérokat,
1295 AzOreg| kérdezte hasonló halkan az orvos.~- Nem. Délután is
1296 AzOreg| beszélgetés, s főképpen az orvos feje rázása elvonta
1297 AzOreg| a gyerekről a figyelmet.~Az asszony kérdőn nézett az
1298 AzOreg| Az asszony kérdőn nézett az urára.~- Valami beteg -
1299 AzOreg| Valami beteg - felelte az unalommal.~- Hát eriggy
1300 AzOreg| fiam - dörmögte jólelkűen az öreg. - Hiszen várhatunk.~-
1301 AzOreg| el. Jöjjön holnap.~S hogy az inas kiment, bosszúsan folytatta:~-
1302 AzOreg| biz én neki, hogy halál az orvossága. Persze, nem kellett
1303 AzOreg| hogy nem érek ki idején az állomásra. Azért aztán csak
1304 AzOreg| érintette a társaságot.~Az orvos metszett a tortából.~-
1305 AzOreg| fene szóért.~Nem szerette az ilyen parlagi szavakat.~
1306 AzOreg| Tardyné is csodálkozva nézett az urára. Sose hallotta tőle
1307 AzOreg| azon segíteni - mondotta az öreg.~Az orvos vállat vont:~-
1308 AzOreg| segíteni - mondotta az öreg.~Az orvos vállat vont:~- Ugyan,
1309 AzOreg| betegség.~- Nem a’ - erősködött az öreg. - Látod, a parasztba
1310 AzOreg| udvariaskodott a koma.~Az öreg-tüzesen folytatta:~-
1311 AzOreg| mindnyájan nevettek. Most már az asszony is röstelkedett:~-
1312 AzOreg| De halljátok - szólt az öreg az asztalra ütve -,
1313 AzOreg| halljátok - szólt az öreg az asztalra ütve -, nem bolondság
1314 AzOreg| miről van szó? - kérdezte az agg Mayer.~A csecsemő tátott
1315 AzOreg| hangján a doktorné.~Erre az öreg is elfelejtette a sült
1316 AzOreg| elfelejtette a sült tököt, és az unokájához fordult:~- Szeretsz?
1317 AzOreg| mint a csecsemő szokott: az élet nevetett belőle.~Az
1318 AzOreg| az élet nevetett belőle.~Az inas visszatért, és a doktorhoz
1319 AzOreg| és a doktorhoz hajolt:~- Az asszony nem megy el.~Az
1320 AzOreg| Az asszony nem megy el.~Az orvos bosszúsan rándult
1321 AzOreg| akar?~- Itt áll a folyosón, az ajtó előtt. Azt mondja,
1322 AzOreg| itt áll reggelig, ha kell.~Az orvos a fejét csóválta:~-
1323 AzOreg| tégy vele valamit - mondta az asszony kérlelő hangon.~-
1324 AzOreg| vége!~- No - azt mondja az öregúr fölkelve -, hát most
1325 AzOreg| fölkelve -, hát most már enyém az a beteg. Te lemondtál róla,
1326 AzOreg| Te lemondtál róla, hát az enyém.~Azzal kiindult.~Mindnyájan
1327 AzOreg| Mindnyájan furcsállták az öreg fölbuzdulását, még
1328 AzOreg| öreg fölbuzdulását, még az inas is mosolygott, mikor
1329 AzOreg| inas is mosolygott, mikor az ajtót kitárta előtte.~Az
1330 AzOreg| az ajtót kitárta előtte.~Az öreg leverte a morzsákat
1331 AzOreg| öreg leverte a morzsákat az atillájáról, és végiglegyintett
1332 AzOreg| csizmáján is. Kikopogott az előszobán át a folyosóra.
1333 AzOreg| szava behallatszott, ahogy az asszonnyal beszélt:~- Maga
1334 AzOreg| asszonnyal beszélt:~- Maga az, lelkem?~- Én vagyok - felelt
1335 AzOreg| egy szomorú női hang.~- Az a gyomorrákos?~- Én vagyok.
1336 AzOreg| nincsen. De a sült tök, az bizonyos.~- Hol vegyek sült
1337 AzOreg| uram.~- Hát nézze, itt ez az ötkoronás. Ez a magáé. Ha
1338 AzOreg| jöjjön el, hogy lássam. Csak az öreg Csurgó Károlyt kérdezze.
1339 AzOreg| professzor. - A fővárosban az arc csak fejdísz, cégtábla.
1340 AzOreg| Vidéken ott ül a lélek is az emberek arcán.~- Pah, pah,
1341 AzOreg| miről van szó? - kérdezte az agg Mayer.~Aztán, hogy senki
1342 AzOreg| felelt, elaludt a székén.~Az öregúr visszatért.~- Adjatok
1343 AzOreg| mink. Tessék szivar, atyus.~Az öreg kelletlenül gyújtott
1344 AzOreg| holdnyi, jó termékeny föld. Az öregúr már évek óta magányosan
1345 AzOreg| hétéves korától kezdve mindig az apácáknál lakott, hol az
1346 AzOreg| az apácáknál lakott, hol az angol apácáknál, hol a Sacré
1347 AzOreg| egy betegsége alkalmával az intézet betegszobájában
1348 AzOreg| betegszobájában megismerkedett az orvossal, s a klastromból
1349 AzOreg| klastromból ment férjhez.~Az öregúr az elhagyatottság
1350 AzOreg| ment férjhez.~Az öregúr az elhagyatottság érzetével
1351 AzOreg| Hát eladtam - fejezte be az öreg az elbeszélését. -
1352 AzOreg| eladtam - fejezte be az öreg az elbeszélését. - Eladtam
1353 AzOreg| kérték - felelte nyugodtan az öreg -, de a házat nem adtam
1354 AzOreg| szó sincs - erősítették az asszonyok is.~Az öregúr
1355 AzOreg| erősítették az asszonyok is.~Az öregúr hümmögött.~- Hát -
1356 AzOreg| a leányához fordulva -, az én apám ott jött-ment azon
1357 AzOreg| apám ott jött-ment azon az udvaron, azon a tornácon.
1358 AzOreg| udvaron, azon a tornácon. Az anyám ott forgolódott azok
1359 AzOreg| ott éljen.~Megmosolyogták az öreg fölfogását, de megdicsérték
1360 AzOreg| megdicsérték érte, s ez az öregnek jólesett.~Éjfél
1361 AzOreg| Éjfél felé komáék felrázták az agg Mayert, és elbúcsúztak.
1362 AzOreg| gyerek is kezet csókolt az anyjának, meg egy titkos
1363 AzOreg| meg egy titkos lökés után az öregúrnak, s aludni tért.
1364 AzOreg| öregúrnak, s aludni tért. Az öreg a vejével maradt meg
1365 AzOreg| ládáját a vasúton. Sok volt az utas: rábíztuk a szállító
1366 AzOreg| megnyugtatóan biztosította az öregurat:~- Holnap reggel
1367 AzOreg| mondom - szólt nyugodtan az öreg -, mert abban van a
1368 AzOreg| lehetett azt odatenni, apám!~Az öreg röstelkedve pislogott:~-
1369 AzOreg| utaznak. Sokszor írta azt az újság.~- No de ládába tenni
1370 AzOreg| hagyjam ottan! - felelte az öreg. - De mindjárt gondoltam
1371 AzOreg| 3~Az öregúrnak egy kis udvari
1372 AzOreg| fordulva.~Senki se felelt. Az öreg akkor eszmélkedett,
1373 AzOreg| megtanították rá. Megnézte az óráját: öt óra.~Fölhúzta
1374 AzOreg| húzni, de a csizma nem volt az ágy mellett. Csengetett
1375 AzOreg| vagyok nagyságos - felelt az öreg. - A csizmámat!~S ahogy
1376 AzOreg| még hevertek?~Kinyitotta az ablakot, hogy megnézze,
1377 AzOreg| ablakot, hogy megnézze, milyen az idő? Az udvar sötét volt.
1378 AzOreg| megnézze, milyen az idő? Az udvar sötét volt. Az eget
1379 AzOreg| idő? Az udvar sötét volt. Az eget nem lehetett látni.~-
1380 AzOreg| szobaleánynak -, nem lopják el az én ládámat?~A szobaleány
1381 AzOreg| Micsoda ládát?~- A ládámat, az utazóládámat.~És elmondta
1382 AzOreg| ládával.~A szobaleány háttal az ajtófélfának támaszkodva,
1383 AzOreg| tessék búsulni, megérkezik az bizonyosan.~- No, akkor
1384 AzOreg| No, akkor jó - mondotta az öregúr.~Felöltötte a bundáját,
1385 AzOreg| fölébresztett.~- Apám - kérdezte az orvos is fölriadva -, kell
1386 AzOreg| Kell ördög - felelte vígan az öreg. - Csak fölkeltem,
1387 AzOreg| nem - felelte kedvetlenül az orvos. - Feküdjön vissza,
1388 AzOreg| eleget!~S visszahúzódott.~Az öreg csak állott, és nézte
1389 AzOreg| öreg csak állott, és nézte az asztal sarkát: bizonyosan
1390 AzOreg| tekintetes úr - felelte az.~És utána nézett. A fejét
1391 AzOreg| házmester nagyot köszönt. Az öregúr kilépett, s végignézett
1392 AzOreg| persze, néptelen volt, de az utcai lámpások megvilágították.
1393 AzOreg| megvilágították. Tetszett az utca képe az öregúrnak.~
1394 AzOreg| világították. Tetszett az utca képe az öregúrnak.~A járón egy rendőr
1395 AzOreg| gallér fedte. Megállt, hogy az öregúr fölfelé forgatta
1396 AzOreg| jó időnk lesz - mondotta az öregúr elégedetten.~A rendőr
1397 AzOreg| pillantott reá, s tovább sétált.~Az utcára, közel hozzájuk,
1398 AzOreg| A Valéria-kávéház volt az, a Körút és az Üllői út
1399 AzOreg| Valéria-kávéház volt az, a Körút és az Üllői út sarkán. A világosság
1400 AzOreg| sarkán. A világosság odavonta az öregúr figyelmét. Megállt
1401 AzOreg| öregúr figyelmét. Megállt az ajtóban, és benézett. A
1402 AzOreg| megtudja, miért áll ott?~Az öregúr megszólította:~-
1403 AzOreg| tajtékpipája. Azt mindjárt rátolta az öregúrra tíz forintért.
1404 AzOreg| csomó lúdtoll szopóka is. Az öregúr nagy boldogan rágyújtott.
1405 AzOreg| kezdték meg a járásukat. Az öregúr a villamosokat bámulva
1406 AzOreg| villamosokat bámulva ballagott az Üllői úton. Valahány villamos
1407 AzOreg| Csakhamar meglátta, hogy ez az utca szűkebb, mint amelyiken
1408 AzOreg| hogy ismét tévedett, de az Arany János szobra bevonzotta.
1409 AzOreg| bevonzotta. Kalapot emelt az ércköltő előtt, és körülbámulta
1410 AzOreg| előtűntek a homályból, s az öregúr minden harmadik háznál
1411 AzOreg| nyiladoztak a boltok is. Az öregúr minden kirakatnál
1412 AzOreg| kirakatok csak nem fogytak. Az öregúr már feljutott a Váci
1413 AzOreg| s elbűvölten állott meg az új Országház temérdek pompáján.~
1414 AzOreg| mondotta -, ezt megveszem az unokámnak.~Odabent aztán
1415 AzOreg| Már akkor dél felé járt az idő. Megint eszébe fordult,
1416 AzOreg| kedves öcsém, merre lakik az én vőm, a doktor?~A köpönyeges
1417 AzOreg| elefánt!~S tovább sietett.~Az öregúr megrökönyödve bámult
1418 AzOreg| sült sóskifliket rakott.~Az öregúr megkívánta a képről
1419 AzOreg| Bement, és elhelyezkedett az egyik asztalnál. A szőlőt
1420 AzOreg| ilyen korán kijöttetek ma az iskolából?~- Én nem járok
1421 AzOreg| lenni? Itt Pesten könnyű az iskolázás.~- Én nem vagyok
1422 AzOreg| fia vagy?~- Nem.~- Hát?~- Az én apám vasúti őr Nógrádban.~-
1423 AzOreg| akkor te kellner vagy!~- Az.~- És ilyen korán!~A gyerek
1424 AzOreg| és németül beszélgettek. Az öregúr nézte őket. Aztán
1425 AzOreg| kékruhás szöszke leányok. Az egyik négyéves forma, a
1426 AzOreg| játszottak a szomszéd asztalnál.~Az öregurat elbájolta a két
1427 AzOreg| nagyobbikat.~- Irénkének - felelte az föl se pillantva.~- Hát
1428 AzOreg| és barna a dohányfüsttől. Az öregúr mindazonáltal megismerte.~-
1429 AzOreg| őt bizonyára várják már az ebéddel. De hogyan jut haza?~
1430 AzOreg| Vissza fogok menni azon az úton - mondta végre -, amelyiken
1431 AzOreg| pipája már kiégett. Letette az asztalra, és fizetett. A
1432 AzOreg| kövér asszony vette át. Az öregúr azzal is beszélgetést
1433 AzOreg| beszélgetést kezdett volna, de az asszony sietve tért vissza
1434 AzOreg| vissza a belső szobába. Az öregúr hát fölkelt, és kiballagott.
1435 AzOreg| kínálták.~Megszólította az egyiket:~- Ösmeri-e maga
1436 AzOreg| odaviszem a nagyságos urat.~Az öreg gondolkozott, hogy
1437 AzOreg| névjegye, ott volt mindig az íróasztala fiókjában: ahányszor
1438 AzOreg| forintér, nagyságos uram.~Az öregúr a fejét rázta:~-
1439 AzOreg| öregúr a fejét rázta:~- Az sok. És én nem vagyok nagyságos,
1440 AzOreg| haladtak a Király utcáig, az öregúr megdörgette a kocsi
1441 AzOreg| mennünk a sörházba - mondotta az öregúr -, ott felejtettem
1442 AzOreg| én nem tudom, melyik az, de majd a Duna felé megyek,
1443 AzOreg| oszt tessék megzörgetni az ablakot, ahol meg kell állnom.~-
1444 AzOreg| állnom.~- Jó - mondotta az öreg -, hát csak lassan
1445 AzOreg| 4~Az öregúr csak estefelé került
1446 AzOreg| minden percben levizsgálódott az utcai ablakon.~Hát nagy
1447 AzOreg| Hol járt? Hol maradt?~Az öregúr csak legyintett:~-
1448 AzOreg| családot. Ott állt a láda az ebédlő sarkában.~- Lássátok -
1449 AzOreg| sarkában.~- Lássátok - mondotta az öreg -, eljött volna ez
1450 AzOreg| Elővette a ládakulcsot az erszényéből. Háromszor is
1451 AzOreg| vörösre fakult bugyellárist.~Az asszony ijedten kapott a
1452 AzOreg| gyerekre is gondolt: nem jó az ilyesmit a gyereknek látni.~
1453 AzOreg| Bárányné se követte őket.~Az öreg aztán a másik szobában
1454 AzOreg| kamatot kíván, édesapánk?~Az öregúr mosolyogva rántott
1455 AzOreg| Erre megint kezet csókoltak az öregnek, és megölelgették,
1456 AzOreg| öregnek, és megölelgették, az arcát is megcsókolták.~-
1457 AzOreg| vacsora volt orvoséknál. Az öregúr névestéjét ünnepelték.
1458 AzOreg| szinte megfiatalodva ült az asztalhoz. Pecsenye és fölköszöntő
1459 AzOreg| fölköszöntő megint volt bőven. Az első köszöntő után megint
1460 AzOreg| hallgatták.~Vacsora után elővette az öregúr a ládájából a pipáját.
1461 AzOreg| mindig siet. Lótás-futás az élete. A pipa csak annak
1462 AzOreg| miért mosolyogták meg!~Mert az öregúr úgy jelent meg köztük,
1463 AzOreg| kilép a képrámából, s leül az élők közé pipázni.~Hogy
1464 AzOreg| fölemelte a tetejét, s nézegette az apja ruháit. Egy gerleszínű
1465 AzOreg| Hát miért? - felelte az öreg. - Magam is régi vagyok:
1466 AzOreg| Bárányné hegyes orrán megjelent az a ráncocska, amely mindig
1467 AzOreg| amely mindig egy gondolatnak az elhallgatását jelentette.
1468 AzOreg| holnap a szabóhoz - mondotta az öccsének -, és végy neki
1469 AzOreg| végy neki városi ruhát.~Az öreg nyugtalankodott:~-
1470 AzOreg| könyörgött a doktorné -, lássa, az öreg Mayer is mai viseletű
1471 AzOreg| viseletű ruhában jár, pedig az is magyar ember.~A doktor
1472 AzOreg| szép téli kabátot, prémest.~Az öregúr azonban még mindig
1473 AzOreg| mindig vonakodott:~- Ez az atilla új - mondotta a rajta
1474 AzOreg| Igazán nem lát senkit.~- Az utolsó fővárosi atilla rég
1475 AzOreg| toldotta a szót Bárányné.~Az öregúr kedvetlenül szipákolt.~-
1476 AzOreg| mondotta nyugodtan. - Ma az atillát teszik be a múzeumba,
1477 AzOreg| be a múzeumba, holnap meg az utolsó magyart. No, szerbusztok,
1478 AzOreg| Elmégy? - kérdezte szelíden az asszony.~- Beteghez. A kaszinóba
1479 AzOreg| És cigarettára gyújtott.~Az asszony esdeklőn nézett
1480 AzOreg| asszony esdeklőn nézett az urára.~- Kérlek, ne vidd
1481 AzOreg| nélkül is. A különbség csak az, hogy ha pénzem van, meg
1482 AzOreg| játék fordulatát.~Bárányné az asztalra könyökölve hallgatott.~-
1483 AzOreg| itt van megint a kezedben az életed szerencséje, és te...~
1484 AzOreg| egyeznétek bele, hogy húzzam az igát; abba már nem, hogy
1485 AzOreg| doktor a nénjének -, ez az igazi feleség!~És megölelte
1486 AzOreg| feleségét, és elsietett.~Másnap az öreg ismét hajnalban kelt.
1487 AzOreg| elvesztettem - mondotta az öregúr.~És elbeszélte neki,
1488 AzOreg| novemberi köd nyirka barnította az aszfaltot. A cselédek a
1489 AzOreg| kapuban, s várták a kocsit, az öregúr is megállt előttük.~-
1490 AzOreg| ki lánya vagy? - kérdezte az egyiket, egy kicsi sápadtat.~-
1491 AzOreg| Harsányi Pálé - felelte az elpirulva.~- De nem idevaló
1492 AzOreg| Ki jár abba a sok boltba?~Az orvos cselédjei azonnal
1493 AzOreg| meghírelték odafenn, hogy az öreg nagyságos úr a kapuban
1494 AzOreg| elszörnyülködve csapta össze a kezét. Az orvos a feleségére nézett.
1495 AzOreg| orvos a feleségére nézett. Az asszonyka röstelkedve mentegette
1496 AzOreg| asszonyka röstelkedve mentegette az apját:~- Falusi ember: nem
1497 AzOreg| reggelizni.~S kedvetlenül ültek az asztalhoz. Voltaképpen ártatlan
1498 AzOreg| látta. Szégyellte, hogy az apja annyira falusi.~Hát
1499 AzOreg| apja annyira falusi.~Hát az öregúr megjelent. A doktorné
1500 AzOreg| reggeliztem - mondotta vígan az öregúr -, de azért leülök
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2289 |