1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2289
Part
1501 AzOreg| a kapuban. Nem szokás ám az Budapesten.~- Mi nem szokás?~-
1502 AzOreg| konfidenskedni! Szemtelen nép!~Az öregúr hüledezve nézett
1503 AzOreg| halotti csend egy percig.~Az öregúr nem is sejtette,
1504 AzOreg| öregúr nem is sejtette, hogy az ő pipája ennek az oka.~A
1505 AzOreg| hogy az ő pipája ennek az oka.~A doktorné színtelen
1506 AzOreg| arccal nézett maga elé. Végre az urához fordult, aki álmos,
1507 AzOreg| szemmel hörpölte a kávét az asztal végén:~- Eriggy el
1508 AzOreg| nekem - mondotta kedvetlenül az öreg.~- De így nem járhat,
1509 AzOreg| nevetséges szó meg volt nyomva, s az öregúr szinte megrendült
1510 AzOreg| szinte megrendült tőle.~- Az én állásomra való tekintetből -
1511 AzOreg| tekintetből - szólalt meg komolyan az orvos is. - Ez a bunda különben
1512 AzOreg| veszünk, alig lesz különbség.~Az öreg megvakarta a füle tövét,
1513 AzOreg| tövét, és hümmögött. De az orvos rá se nézett többé,
1514 AzOreg| gyermeknek szólott volna.~És az öregúr ment vele. Egy kicsit
1515 AzOreg| maradt meg falusiasnak.~Az orvos aztán a munkájához
1516 AzOreg| aztán a munkájához látott, az öreg meg behúzódott a szobájába.
1517 AzOreg| le a keskeny kis udvarra. Az udvar közepén hosszúkás
1518 AzOreg| kert-e vagy biliárdasztal?~Az öregúr leballagott: megnézte.~-
1519 AzOreg| Hiszen ide a nap se süt be.~Az udvaron egy kék zakós, lompos
1520 AzOreg| vagyok szolga - felelte az, a söprést abbahagyva -,
1521 AzOreg| ügyelő.~És sértődötten nézett az öregúrra.~Az is meghökkent
1522 AzOreg| sértődötten nézett az öregúrra.~Az is meghökkent kissé, és
1523 AzOreg| A házra.~- A házra? Erre az egy házra? Vagy minden házra?~-
1524 AzOreg| minden házra?~- Csak erre az egyre.~- Hát aztán mér kell
1525 AzOreg| Hát aztán mér kell erre az egyre olyan nagyon vigyázni?~
1526 AzOreg| egyre olyan nagyon vigyázni?~Az ügyelő vállat vont:~- Azért
1527 AzOreg| elég - felelte barátságosan az ügyelő.~Fésületlen hajú,
1528 AzOreg| pipát. Bizonyosan megkívánta az öregúrtól.~Az öregúr odanyújtotta
1529 AzOreg| megkívánta az öregúrtól.~Az öregúr odanyújtotta neki
1530 AzOreg| dohányzacskóját.~- Tömjön ebből.~Az ügyelő hálás mosolygással
1531 AzOreg| mondotta vidáman.~- De nem ám.~Az ügyelő rágyújtott. Tetszéssel
1532 AzOreg| nem is tudhatja. Hanem ez az udvar igen szűk. Ki vót
1533 AzOreg| udvar igen szűk. Ki vót az a bolond, aki ilyen szűkre
1534 AzOreg| Fájin dohány - mondotta az ügyelő, a szippantásokat
1535 AzOreg| ügyelő, a szippantásokat az orrából eregetve. - Pesten
1536 AzOreg| ilyet kapni.~S fölkiáltott az emeletre:~- Ki aprít odafenn
1537 AzOreg| aztat!~A faaprítás megszűnt. Az ügyelő arcáról elmúlt a
1538 AzOreg| a cselédek - magyarázta az öregúrnak -, nem tudnak
1539 AzOreg| beszélgetést ismét látták az emeletről. A doktorné sápadozott.
1540 AzOreg| doktorné sápadozott. Bárányné az orrát ráncolta.~- Mégis
1541 AzOreg| csóválva -, hogy ne társalogjon az ilyen szemét néppel.~- Majd
1542 AzOreg| Majd elszokik - védte az apját a doktorné. - Faluhelyen
1543 AzOreg| doktorné. - Faluhelyen kevés az ember, és ott így szokás.~-
1544 AzOreg| doktorné hálásan pillantott az urára.~~Délután az öregúr
1545 AzOreg| pillantott az urára.~~Délután az öregúr meglátogatta Mayert.
1546 AzOreg| juk volt ott. A legnagyobb az utcai szoba, azt maga az
1547 AzOreg| az utcai szoba, azt maga az após foglalta el. A középső
1548 AzOreg| könyvtára és íróasztala állott. Az volt egyúttal a vendéglátó
1549 AzOreg| is.~A doktor felkísérte az apósát, s becsöngetett.~
1550 AzOreg| apósát, s becsöngetett.~Az ajtót maga a tanár nyitotta
1551 AzOreg| költsük fel, ha jönnek, de az is bizonyos, hogy mindig
1552 AzOreg| máskor jövünk - mondotta az öregúr.~De akkor már a tanárné
1553 AzOreg| hallatszott reá, kitárta az ajtót.~Ódon-ó bútoros, tágas
1554 AzOreg| régi divatú ágy a sarokban.~Az agg Mayer a régi idők meleg
1555 AzOreg| csördített ki a zsebéből, s az egyikkel fölnyitotta a sublót
1556 AzOreg| kézzel négy szivart tett az asztalra. S megint bezárta
1557 AzOreg| ilyen rossz szivarokat szí az öreg? - kérdezte a doktor
1558 AzOreg| nem gyártanak - felelte az elmosolyodva.~És az apósához
1559 AzOreg| felelte az elmosolyodva.~És az apósához fordult:~- Nincs
1560 AzOreg| hideg, papa?~Megtapintotta az öreg kezét, hogy nem hideg-e?
1561 AzOreg| zavarja, bátyámuram, ez az utcai lárma? - kérdezte
1562 AzOreg| utcai lárma? - kérdezte az öreg Csurgó.~- Pah, pah,
1563 AzOreg| öcsémuram - felelte nevetve az agg. - Szeretem. Mindig
1564 AzOreg| agg. - Szeretem. Mindig az ablaknál ülök. Pah, pah, -
1565 AzOreg| pah, - nézem. Nem szelel az izé? Tessék, ez jobb. Ma
1566 AzOreg| Pah, pah, hogyan tudnak az izék megélni?~Azzal rábámult
1567 AzOreg| megélni?~Azzal rábámult az öreg Csurgóra a lábától
1568 AzOreg| örültem, hogy láttam. Én az enyimet régen elizéltem,
1569 AzOreg| fölvette.~- Már nagyon remeg az öreg keze - mondta halkan
1570 AzOreg| tanár hasonló halkan -, hogy az öreg még most is maga beretválkozik!~-
1571 AzOreg| öcsémuram?~- Itt - felelte az öreg Csurgó -, a birtokomat
1572 AzOreg| kell szántani, se csépelni.~Az agg Mayer fölemelte a mutatóujját.~-
1573 AzOreg| pénzére.~- Odaadtam a vőmnek. Az jobban érti, hogyan jó kamatoztatni.~
1574 AzOreg| hogyan jó kamatoztatni.~Az agg Mayer rosszallón csóválta
1575 AzOreg| csóválta a fejét:~- Pah, pah, az hiba volt. Én a vőmnek nem
1576 AzOreg| mindenféléről, mint ahogy az öregek szoktak.~Itt azonban
1577 AzOreg| azonban eltért a nézetük. Az öreg Csurgó azt állította,
1578 AzOreg| szabad állam, mint Svájc. Az agg Mayer azonban a Habsburg-házat
1579 AzOreg| fönntartó erőnknek.~- Ők védik az erszényt, pah, pah, tehát
1580 AzOreg| védik a földet is, amely az erszénynek terem.~- Kifosztják
1581 AzOreg| erszénynek terem.~- Kifosztják az országot! - dörgött az öreg
1582 AzOreg| Kifosztják az országot! - dörgött az öreg Csurgó.~Ott maradt
1583 AzOreg| kérdezték doktorék kíváncsian.~Az öregúr kedvetlenül legyintett:~-
1584 AzOreg| pohár borral se kínált meg az a lakáj.~
1585 AzOreg| 5~Másnap az öregúr köhögött és tüsszögött.
1586 AzOreg| köhögött és tüsszögött. Az orvos megvizsgálta: baloldali
1587 AzOreg| eresztették ki a szobából.~Az öregúrnak azonban nem tetszett
1588 AzOreg| öregúrnak azonban nem tetszett az udvari szoba. Járkálást
1589 AzOreg| szoba. Járkálást hallott az emeleten, és az zavarta
1590 AzOreg| hallott az emeleten, és az zavarta őt.~- Adjatok másik
1591 AzOreg| itt a fejemen járnak az emberek. Mindig azt gondolom,
1592 AzOreg| Hát áttették éjszakára az ágyát a várószobába. Az
1593 AzOreg| az ágyát a várószobába. Az már utcai volt. De ott meg
1594 AzOreg| meg egész éjjel nem aludt az öreg a kocsik robogásától
1595 AzOreg| szobát.~Hát csak visszatették az udvariba. Azt mondták neki,
1596 AzOreg| átköltöznek a szanatóriumba.~Az öregúr aztán minden este
1597 AzOreg| minden este beszólította hol az inast, hol a szobaleányt,
1598 AzOreg| szobaleányt, és felizentetett az emeletre, hogy tiszteli
1599 AzOreg| lent is laknak.~Persze, az izenet sosem jutott fel
1600 AzOreg| izenet sosem jutott fel az emeletre. Öt perc múlva
1601 AzOreg| hallatszott a dobogás, és az öregúr bosszankodott.~Azt
1602 AzOreg| bosszankodott.~Azt kérdi az egyik napon az inastól:~-
1603 AzOreg| Azt kérdi az egyik napon az inastól:~- Te, Józsi, hogy
1604 AzOreg| inastól:~- Te, Józsi, hogy van az az asszony?~Az inas megértette,
1605 AzOreg| Te, Józsi, hogy van az az asszony?~Az inas megértette,
1606 AzOreg| hogy van az az asszony?~Az inas megértette, hogy melyik
1607 AzOreg| Vállat vont:~- Tudom is én!~Az öregúr megbotránkozott ezen
1608 AzOreg| feleleten:~- Ejnye, hogy az ördög rázza meg a füledet,
1609 AzOreg| Nézzed már - bosszankodik az öregúr -, azt kérdeztem
1610 AzOreg| kölyöktől, hogy hogy van az az asszony? Hát csak vonogatja
1611 AzOreg| kölyöktől, hogy hogy van az az asszony? Hát csak vonogatja
1612 AzOreg| gondolok.~A doktor összeszidta az inast, hogy vállvonogatással
1613 AzOreg| vállvonogatással ne feleljen.~Az öregúr ráduplázott:~- Most
1614 AzOreg| hogy és miképpen vagyon az állapotja!~A doktor azonban
1615 AzOreg| pillantásával visszatartotta az inast.~- Édesapám - mondotta
1616 AzOreg| ide-oda szaladgáljanak. Az itt nem szokás. Ha rosszabbul
1617 AzOreg| jobban van, eszébe se jut az orvos többé.~S kiment a
1618 AzOreg| többé.~S kiment a szobából.~Az öregúr csak magában mormogott,
1619 AzOreg| aztán újra becsöngette az inast.~- Nesze - mondotta
1620 AzOreg| hangon.~S egy koronát nyomott az inas markába.~- A vőmnek
1621 AzOreg| utána.~- Hászen - felelte az inas a koronától buzgóságra
1622 AzOreg| tetszik... nem messzi lakik az az asszony, csak itt a Práter
1623 AzOreg| tetszik... nem messzi lakik az az asszony, csak itt a Práter
1624 AzOreg| inaskodtam gyerekkoromban. Az ura órás volt.~- Hát nem
1625 AzOreg| járt itt azóta?~- Járt biz az, instálom.~- Járt? Hát nem
1626 AzOreg| mér nem eresztetted be?~Az inas vállat vont:~- Elküldtük.~
1627 AzOreg| vállat vont:~- Elküldtük.~Az öregúr ezen megint megbotránkozott:~-
1628 AzOreg| Elküldtétek? Hát mér küldtétek el?~Az inas a vállát vonogatta;
1629 AzOreg| hogy hazudásra készül. Az öregúr megint felfortyant:~-
1630 AzOreg| tekintetes uram! - mentegetődzött az inas. - Bizony Isten nem
1631 AzOreg| volt - szólt lecsillapodva az öregúr. - Bizonyosan más
1632 AzOreg| öregúr. - Bizonyosan más volt az, akit elküldtek.~Egy napszámosféle
1633 AzOreg| kéregetőre gondolt, akit az ablakon át látott. A kéregetőt
1634 AzOreg| jótékony intézeteket.~De az asszony mégis nyugtalanította.
1635 AzOreg| nyugtalanította. Délben az asztalnál meg is említette,
1636 AzOreg| ült akkoriban a családon. Az öregúr a veje nagy elfoglaltságára
1637 AzOreg| mondotta -, nem megy ki az eszemből az az asszony.
1638 AzOreg| nem megy ki az eszemből az az asszony. Mégis törődni
1639 AzOreg| nem megy ki az eszemből az az asszony. Mégis törődni kellene
1640 AzOreg| valakije - szólt megnyugtatóan az orvos. - És ha nincs senkije,
1641 AzOreg| nem mindig - felelte rá az öreg. - Lássátok, én is
1642 AzOreg| nektek.~És elbeszélte, hogy az ősz elején egy reggel az
1643 AzOreg| az ősz elején egy reggel az ablakra pillantott, és ködöt
1644 AzOreg| kérdi tőle, hogy fagyott-e az éjjel?~- Dehogy fagyott,
1645 AzOreg| csak nem vagyok vak!~És az ablakra mutatott.~Kati se
1646 AzOreg| nem köd a szürkeség, hanem az ablak szennyes.~- Hát ezen
1647 AzOreg| bosszankodtam én meg - fejezte be az öregúr. - Rögtön hívattam
1648 AzOreg| zsidót: megkötöttem vele az eladási szerződést. Vesződjék
1649 AzOreg| pipát, de nem találta. Akkor az öreg maga állt neki a keresésnek,
1650 AzOreg| szívogatta a pipáját, hasonlított az arca az öreg macskáéhoz,
1651 AzOreg| pipáját, hasonlított az arca az öreg macskáéhoz, amely
1652 AzOreg| borongós november végi nap volt az, nem sétálásra való.~- De
1653 AzOreg| De kimegyek - felelte az öreg.~Darabig maga elé nézett,
1654 AzOreg| annyiszor megmosolyogták már az asszonyáért, hogy mégse
1655 AzOreg| szelíden. - Járok egyet.~Az utca neve és a házszám az
1656 AzOreg| Az utca neve és a házszám az eszében maradt. Megkérdezte
1657 AzOreg| 6~Azok az alacsony földszintes házak
1658 AzOreg| A kapu többnyire zöld; az ablakokban egy-két cserép
1659 AzOreg| udvari szobákban laknak: az udvar közepén szivattyús
1660 AzOreg| szivattyús kút van, és itt-ott az ajtó mellett virágzó leánder.~
1661 AzOreg| leánder.~Ilyenféle ház volt az is, amely előtt az öregúr
1662 AzOreg| volt az is, amely előtt az öregúr megállt. A kapu mellett
1663 AzOreg| címer: egy nagy óralap. Az már bádogra volt festve,
1664 AzOreg| két címer. Beleillettek az utca régiségébe.~Az udvarból
1665 AzOreg| Beleillettek az utca régiségébe.~Az udvarból egy nyekergő olasz
1666 AzOreg| abbahagyta egy hídakkordban.~Az öregúr belépett. Fiatal
1667 AzOreg| Fiatal verklist látott az udvar közepén, kopott ruházatút,
1668 AzOreg| Édes húgom - mondotta az öregúr -, melyik szoba itt
1669 AzOreg| szoba itt a beteg órásnéé?~Az asszony kissé elnyitotta
1670 AzOreg| mégis megmutatta a szobát.~- Az ottan hátul, amelyik fölött
1671 AzOreg| ottan hátul, amelyik fölött az óra van.~Korhadt, vén, barna
1672 AzOreg| Korhadt, vén, barna ajtó volt az. Fölötte egy gyermekarc
1673 AzOreg| verték által. Varga is lakott az órás mellett. Épp dolgozott
1674 AzOreg| órás mellett. Épp dolgozott az ajtaja előtt. Télikabát
1675 AzOreg| künn több a világosság.~Az öregúr azonban nem ügyelt
1676 AzOreg| ügyelt a vargára: egyenesen az órával jelzett ajtónak tartott,
1677 AzOreg| kihallatszott.~A leányka kinyitotta az ajtót.~- Hát hogy van anyád? -
1678 AzOreg| anyád? - szólította meg az öregúr.~A gyermek csodálkozva
1679 AzOreg| Dolgozik.~És félrelépett, hogy az öregúr bemehessen.~A konyhában
1680 AzOreg| Papiros skatulyával játszott. Az öregúr vigyázva lépett el
1681 AzOreg| üvegajtón.~S be is lépett.~Az ajtó félig nyitva volt,
1682 AzOreg| nyitva volt, s ott látta az asszonyt az ablaknál. Az
1683 AzOreg| s ott látta az asszonyt az ablaknál. Az asztalka mellett
1684 AzOreg| az asszonyt az ablaknál. Az asztalka mellett ült, s
1685 AzOreg| faliórának a belsején babrált. Az asztalka tele volt órásszerszámmal.~-
1686 AzOreg| Aggyisten - mondotta az öregúr.~Az asszony letette
1687 AzOreg| Aggyisten - mondotta az öregúr.~Az asszony letette az órát,
1688 AzOreg| öregúr.~Az asszony letette az órát, s hátrapillantott
1689 AzOreg| rajta, hogy nem ismeri meg az öregurat.~- Hát hogy vagyunk?
1690 AzOreg| kérdezte vidáman s halkabban az öregúr. - Látom, hogy fenn
1691 AzOreg| hogy fenn van, hálistennek.~Az asszony arca aztán kiderült.
1692 AzOreg| támolyogva nyúlt székért, és az öregúr elé tette.~- Köszönöm -
1693 AzOreg| Köszönöm - mondotta -, az állapotom nem sokat javult,
1694 AzOreg| jó Isten megsegít.~- Hát az ura hol van?~- Az uram? (
1695 AzOreg| Hát az ura hol van?~- Az uram? (Szomorúan mosolygott.)
1696 AzOreg| csak amit látásból tudok. Az óra megmutatja maga-magát.
1697 AzOreg| megigazítani.~Aztán elmondta, hogy az ura a tavaszon halt meg,
1698 AzOreg| láthatatlan ellensége volna az égben: csapás csapás után
1699 AzOreg| kisleányt. Odaállította őket az öregúr elé:~- Íme, ezek
1700 AzOreg| azok, akikre rá lehet adni az Isten árvája nevet. Az idősebbik
1701 AzOreg| adni az Isten árvája nevet. Az idősebbik Lenke, a kisebbik
1702 AzOreg| komoly figyelemmel nézett az öregúrra. Nem tudták, mért
1703 AzOreg| mért árvázza őket annyira az anyjuk, de bizonyára érezték
1704 AzOreg| hasonlítottak egymáshoz.~Az öregúr megsimogatta a kisebbiknek
1705 AzOreg| megsimogatta a kisebbiknek az arcát:~- Te vagy a Zsuzsika?
1706 AzOreg| Olyanforma volt, mint te vagy. De az én leányom... elment...~
1707 AzOreg| felelte ellágyult hangon az öregúr.~És hosszan nézett
1708 AzOreg| Zsuzsika! - sóhajtott.~Az asszonyhoz fordult:~- Az
1709 AzOreg| Az asszonyhoz fordult:~- Az orvosok sokszor csalódnak.
1710 AzOreg| sokszor csalódnak. Lám, az én leánykámról is azt mondták,
1711 AzOreg| meg már kétszer rám adták az utolsó kenetet, s mégis
1712 AzOreg| kenetet, s mégis itt vagyok.~Az asszony kiküldte a két gyermeket
1713 AzOreg| kiküldte a két gyermeket az udvarra.~- Három orvosnál
1714 AzOreg| hangja -, egyik se biztatott.~Az asszony arca valóban máris
1715 AzOreg| árnyék gyűrűzte.~- És ha az orvosok egy szót se szóltak
1716 AzOreg| meg. Fél esztendeig húzta. Az utolsó két hónapban feküdt
1717 AzOreg| Hát tököt nem eszik?~Az asszony a fejét rázta:~-
1718 AzOreg| gyertyát ide vagy gyújtót!~Az asszony összerezzent, s
1719 AzOreg| összerezzent, s tétován nézett az asztalon heverő svéd gyújtóra.~
1720 AzOreg| után csend következett. Az asszony mintha könnyebben
1721 AzOreg| könnyebben lélegzett volna. Az öregúr meg álmélkodva nézett
1722 AzOreg| öregúr meg álmélkodva nézett az ágy felé: micsoda emberek
1723 AzOreg| bizony közönséges valami az.~Az asszony susogva szólott:~-
1724 AzOreg| bizony közönséges valami az.~Az asszony susogva szólott:~-
1725 AzOreg| alszik, mert éjjel dolgozik.~Az ágy lakója felmozdult: egy
1726 AzOreg| tartva, bosszúsan nézett az asszonyra.~- De Hunyadi
1727 AzOreg| mentegetődzött élénken az asszony -, én odaadtam a
1728 AzOreg| mért nincs megcsinálva?~Az asszony vállat vont:~- Azt
1729 AzOreg| törülközve előbbre lépett, az öregúr látta, hogy Hunyadi
1730 AzOreg| bosszankodik.~- Kérem - szólott az ember Polgárnénak -, készítse
1731 AzOreg| felelte látható megijedéssel az asszony. - Higgye el, Hunyadi
1732 AzOreg| múló baj. Aztán visszatér az én egészségem. Ilyen csendes
1733 AzOreg| verkliseket innen kiküldik, és az én két kis leányom mintha
1734 AzOreg| volna a világon.~Eközben az órásasztal sarkán meggyújtotta
1735 AzOreg| spirituszos főzőt. Oda volt az készítve előre.~Az öregúr
1736 AzOreg| volt az készítve előre.~Az öregúr már megmozdult, hogy
1737 AzOreg| megmozdult, hogy elmenjen, de az asszony zavara és hazugsága
1738 AzOreg| bámult széjjel a szobában. Az asszony még inkább megzavarodott.~-
1739 AzOreg| látja, hogy dívány is van?~Az öregúr csak ekkor pillantott
1740 AzOreg| bádogfotográfia függött. Az órásmesterségre csupán az
1741 AzOreg| Az órásmesterségre csupán az ablaknál álló asztalka vallott,
1742 AzOreg| öltött magára, amelytől az arca még sápadtabbnak látszott.~-
1743 AzOreg| haza; maga pedig benne hál az én ágyamban. Bocsánat, nem
1744 AzOreg| nekem mindegy. Én kibéreltem az ágyat, s ha valakit benne
1745 AzOreg| Nono - szólalt meg ekkor az öregúr.~Már készülődött
1746 AzOreg| és a szemébe mereszkedett az öregnek.~- Kicsoda ön? És
1747 AzOreg| bagatellbíró ön? Vagy ön hál az én ágyamban éjjelenkint?~-
1748 AzOreg| mennydörgős menkő! - truccant fel az öregúr.~- Hát akkor mit
1749 AzOreg| mit akar? Mit avatkozik az én ügyembe?~- Én nem avatkozok
1750 AzOreg| semmibe - felelte keményen az öreg Csurgó -, de az mégis
1751 AzOreg| keményen az öreg Csurgó -, de az mégis pogányság, hogy...
1752 AzOreg| szegény asszony, ki lehet az ilyet dobni az ágyából?
1753 AzOreg| ki lehet az ilyet dobni az ágyából? Mégiscsak az ő
1754 AzOreg| dobni az ágyából? Mégiscsak az ő ágya, nem az úré.~Az asszony
1755 AzOreg| Mégiscsak az ő ágya, nem az úré.~Az asszony zsebkendőt
1756 AzOreg| Mégiscsak az ő ágya, nem az úré.~Az asszony zsebkendőt emelt
1757 AzOreg| hallgatott, és dühösen nézett az öregúrra. Aztán, hogy az
1758 AzOreg| az öregúrra. Aztán, hogy az öregúr is vasvillásan nézett
1759 AzOreg| beszélt:~- Ha én kibérlem az ágyat, az ágy az enyém.
1760 AzOreg| Ha én kibérlem az ágyat, az ágy az enyém. Ha pedig más
1761 AzOreg| kibérlem az ágyat, az ágy az enyém. Ha pedig más hál
1762 AzOreg| más hál benne, bitorolja az én jogomat. Felmondok, ezennel
1763 AzOreg| Felmondok, ezennel felmondok.~Az öregúr arra gondolt, hogy
1764 AzOreg| öregúr arra gondolt, hogy ez az ügy nem tartozik reá, fogta
1765 AzOreg| és jó éjszakát kívánt.~Az ajtóban a kisebbik leány
1766 AzOreg| olyan elgondolkodóan nézett az öregúrra, hogy látszott
1767 AzOreg| rajta: valamit akar mondani.~Az öregúr megállt, és megsimogatta
1768 AzOreg| megállt, és megsimogatta az arcát:~- Jól tanuljatok!
1769 AzOreg| felelt elérzékenyülve az öregúr. - Angyal vitte oda.~-
1770 AzOreg| haragos lakó ekkor kiruccant az ajtón, és megállt a varga
1771 AzOreg| hogy maga nem varrja meg az én cipőmet?!~- Igaz - felelte
1772 AzOreg| varga nyugodtan, félvállról.~Az öregúr figyelme rájuk fordult.~-
1773 AzOreg| népfajhoz tartozik, amelyik az én uramat megkínozta, megölte.~-
1774 AzOreg| megkínozta, megölte.~- Ki az ördög a maga ura?~A varga
1775 AzOreg| nézett a hírlapírónak:~- Az én uram ama názáreti Jézus,
1776 AzOreg| kezébe, lábába talán éppen az úrnak az öregapja verte
1777 AzOreg| lábába talán éppen az úrnak az öregapja verte a szeget
1778 AzOreg| hírlapíró visszatért a szobába.~Az öregúr még egy pillanatig
1779 AzOreg| megsimította a kisleánynak az állát:~- Ha megint eljövök,
1780 AzOreg| cukrot.~S kilépett a kapun.~Az utcát akkor kezdte ellepni
1781 AzOreg| lobbantott a gázlámpásokba.~Az öregúr tűnődve ballagott
1782 AzOreg| hazafelé: miféle ember lehet az a dühös? Hát az a varga
1783 AzOreg| ember lehet az a dühös? Hát az a varga mi fán termett,
1784 AzOreg| tetszett neki.~Aztán meg az asszonyra gondolt: hogy
1785 AzOreg| baját! Mért hazudta el? Az öregúr nem szerette a hazugságot.~
1786 AzOreg| áruló gyerekek futottak az utca mindkét felén, és éles
1787 AzOreg| Esti Újság! Ábendblatt!~Az öregúr megállott.~- Ábendblatt?
1788 AzOreg| Ábendblatt? Bizonyosan ezt írja az a Hunyadi János!~Haragudott
1789 AzOreg| haragudjék, de ráragadt az izgalom ott az udvaron,
1790 AzOreg| ráragadt az izgalom ott az udvaron, mikor Hunyadi a
1791 AzOreg| hang öreg volt és szomorú. Az öregúr rátekintett. Egy
1792 AzOreg| negyvennyolcas honvédet látott az ismert honvédsapkában; rongyos
1793 AzOreg| fiókjában.~- Ejnye - mondotta az öregúr a fejét csóválva. -
1794 AzOreg| segítséget csak kap valamit?~Az öreg honvéd vállat vont:~-
1795 AzOreg| koldulok.~- Nem úgy értem. Az ország megszavaz minden
1796 AzOreg| Szivarvéget - bólintott rá búsan az öreg honvéd. - Lehet olvasni
1797 AzOreg| honvéd. - Lehet olvasni az újságban mindennap. Szivart
1798 AzOreg| arra haladó úrnak nyújtotta az újságját:~- Tessék venni
1799 AzOreg| 7~Míg az öregúr odajárt, doktorék
1800 AzOreg| azon tanácskoztak, hogy az idén megnyitják a szalonjukat:
1801 AzOreg| előkelő családot meghívni, az asszonyok azonban fáztak
1802 AzOreg| legalábbis egy bárót kapjon az első vendégek közé.~Végre
1803 AzOreg| meg a nehéz kérdést, hogy az összeállított névsornak
1804 AzOreg| hírlapírót jegyeztek be. Az ilyen zsúrokon minden hírlapíró
1805 AzOreg| szalont is átalakítják azokra az estékre.~Bárányné még egy
1806 AzOreg| kurtán, kereken, hogy ezeken az estéken ne pipázzon.~- Majd
1807 AzOreg| szőnyegre.~Úgy beszéltek az öregről, mint valami gyerekről.~-
1808 AzOreg| Mert csak egy pipája volt az öregúrnak. Szárat tartott
1809 AzOreg| ez a borzasztó pipafüst. Az ablakkárpitok máris sárgák
1810 AzOreg| mégis több füst - erősködött az özvegy. - Aztán a bácsi
1811 AzOreg| veregetve -, adj pénzt.~Az asszonyka elkomolyodott.~-
1812 AzOreg| hevesen Bárányné. - Hát az ötezer forint már mind elutazott?~-
1813 AzOreg| fillért se - vágott vissza az özvegy. - El fogod kártyázni
1814 AzOreg| kártyázni a szanatóriumot.~Az orvos méltóságos nyugalmat
1815 AzOreg| méltóságos nyugalmat erőltetett az arcára, de amúgy is színtelen
1816 AzOreg| vetőmag. Elvesz - megtérül. Az orvosnak az ismeretség a
1817 AzOreg| megtérül. Az orvosnak az ismeretség a fő. Pénzen
1818 AzOreg| Négyszáznegyven korona.~- Adsz belőle?~Az asszony szótlanul nyúlt
1819 AzOreg| asszony szótlanul hallgatta az eltávozó lépéseket. Aztán
1820 AzOreg| eltávozó lépéseket. Aztán az özvegy kifakadt:~- Elsüllyeszted
1821 AzOreg| kifakadt:~- Elsüllyeszted az uradat! Te magad süllyeszted
1822 AzOreg| sárba!~- Én! - képedezett az asszony.~- Te. Ha én a te
1823 AzOreg| a férj a havi költséget az asszonynak.~- De ez a pénz,
1824 AzOreg| pénz, amit most adtál, nem az ő keresete.~- Ami az enyém,
1825 AzOreg| nem az ő keresete.~- Ami az enyém, az az uramé is.~-
1826 AzOreg| keresete.~- Ami az enyém, az az uramé is.~- Az a pénz
1827 AzOreg| keresete.~- Ami az enyém, az az uramé is.~- Az a pénz a
1828 AzOreg| enyém, az az uramé is.~- Az a pénz a családé együttvéve.
1829 AzOreg| vagy, ha ki nem szabadítod az uradat a kártyások körme
1830 AzOreg| elszakadóban volt.~A folyosón ekkor az öregúr csoszogó lépései
1831 AzOreg| apácskám?~Egy nyaláb újság volt az öregúr hóna alatt:~- Nesztek -
1832 AzOreg| 8~Az első januári kedden új pálmát
1833 AzOreg| hogy a szülei eltérítették az igazi hivatásától. Hát ha
1834 AzOreg| Báránynénak tetszett ez az ötlet, de később elvetette.
1835 AzOreg| Doktorék mindenben követték az ő ízlését. A doktorné sárgába
1836 AzOreg| oly beteg színűvé vált az egész család, hogy valamennyien
1837 AzOreg| csak egy tál spenót kell az asztalra.~- Bolondság, merő
1838 AzOreg| merő bolondság! - dörmögött az öregúr.~- Mit ért a bácsi
1839 AzOreg| szalonok - felelte nyugodtan az öregúr. - Nálunk van ebédlőszoba,
1840 AzOreg| Nálunk van ebédlőszoba, az a szalon is.~- Hiszen mindegy
1841 AzOreg| szalon is.~- Hiszen mindegy az - csillapította őket a doktorné.~
1842 AzOreg| Azonban Bárányné nem engedett az igazából:~- Nincs ízléstek -
1843 AzOreg| Csak ami megszokott, az nektek a szép. Meglássátok,
1844 AzOreg| vélekednek!~A sajtnál tartottak. Az öregúr odaszólt a Jenő gyereknek:~-
1845 AzOreg| Jenő nagyot pislantott az anyjára. Az anyja visszapillantott.
1846 AzOreg| nagyot pislantott az anyjára. Az anyja visszapillantott.
1847 AzOreg| bácsi.~- Ejnye - mondotta az öregúr -, ugyan hol is tettem
1848 AzOreg| te is, Józsi - mondotta az inasnak.~A doktor az öreg
1849 AzOreg| mondotta az inasnak.~A doktor az öreg elé tette a szivartárcáját.~-
1850 AzOreg| apám. Ezek kitűnő szivarok. Az angol konzultól kaptam,
1851 AzOreg| angol konzultól kaptam, az meg a királyától. Egy skatulyával
1852 AzOreg| Egy skatulyával adott neki az angol király.~- A manót! -
1853 AzOreg| manót! - szólt elbámulva az öreg. - No, akkor megkóstolom.~
1854 AzOreg| közönséges regalitász volt. De az öregúr fantáziáját megragadta,
1855 AzOreg| fantáziáját megragadta, hogy az angol király szivarjából
1856 AzOreg| könnyű segíteni - mondotta az öreg. - Tegyetek piros ernyőt
1857 AzOreg| atyuskám! - szólt a doktorné az öreget megölelve.~- A bácsinak
1858 AzOreg| eltitkolta eddig a szakértelmét!~Az öreg büszkén és megelégedéssel
1859 AzOreg| csóválva -, ha ilyet szí az angol király, szeretném
1860 AzOreg| dohányából.~Másnap aztán az öregúr naphosszat a pipáját
1861 AzOreg| Kerestette a Jenő gyerekkel is, az inassal is, a szobaleánnyal
1862 AzOreg| pipázik Budapesten senki se.~Az öregúr ismét ráfanyalodott
1863 AzOreg| öregúr ismét ráfanyalodott az angol király szivarjaira.~
1864 AzOreg| szóba. Mit tudnak beszélni az asszonyok? Ruháról, színházról
1865 AzOreg| leányának délben -, add elő az atillámat meg a csizmámat.
1866 AzOreg| főispán.~És megcsókolta az apja arcát.~Öt óra tájban
1867 AzOreg| hogy azt fogják mondani. (Az öreg Mayer, persze, nem
1868 AzOreg| hozzá.~A doktor bemutatta az apósát:~- Az apósom. Doktor
1869 AzOreg| doktor bemutatta az apósát:~- Az apósom. Doktor Soproni egyetemi
1870 AzOreg| Sánta, Csepeli színész.~Az öregúr amúgy magyarosan
1871 AzOreg| mosolygással biztosította az öregurat, hogy nem pap.~
1872 AzOreg| többiek.~- Ki ez? - kérdezte az öreg halkan a vejét.~- Bányavári
1873 AzOreg| sonkás asztalhoz telepedett.~Az öreg hozzálépett:~- Valahonnan
1874 AzOreg| Hopp, megvan! - mondta az öregúr nagy örömmel. - Hiszen
1875 AzOreg| nagy örömmel. - Hiszen maga az órásné lakója! Hogy van
1876 AzOreg| órásné lakója! Hogy van az asszony? Hát a vargával
1877 AzOreg| beszélgetni.~És bosszúsan nézett az öregúrra.~Az öreg látta
1878 AzOreg| bosszúsan nézett az öregúrra.~Az öreg látta már, hogy nem
1879 AzOreg| doktorné akkor nyújtott át az egyik orvosnak egy teáscsészét.~-
1880 AzOreg| teáscsészét.~- Hát teával itatod az urakat is? - mondotta az
1881 AzOreg| az urakat is? - mondotta az öregúr elbámulva. - Csak
1882 AzOreg| szobaleánynak, hogy hozzon bort.~Az öreg méltóságos asszony
1883 AzOreg| méltóságos asszony ott ült az öregúr könyöke mellett.
1884 AzOreg| Tetszeni tetszenék - felelte az öregúr a vállát vonogatva -,
1885 AzOreg| külföldön volnék. Ha kimegyek az utcára és a boltosok nevét
1886 AzOreg| Magyarország ez? Hiszen az utcán is Ábendblattot árulnak.
1887 AzOreg| engedelmet kérek - felelte az öregúr a fejét csóválva -,
1888 AzOreg| rác bugyogó a ruhája, rác az, akinek német a neve, német
1889 AzOreg| akinek német a neve, német az. Mert ha még ötven krajcárt
1890 AzOreg| se adok a magyarságáért.~Az öreg méltóságos asszony
1891 AzOreg| szivarra gyújtott, és megnézte az óráját:~- A kultuszminiszternél
1892 AzOreg| Megígértem, hogy elnézek.~Az öregúr ismét megfogta:~-
1893 AzOreg| öregúr ismét megfogta:~- Az asszonyt csak nem hagyta
1894 AzOreg| emlegetni.~- Ej-ej - mondotta az öreg elgondolkozva -, mégis
1895 AzOreg| akihez beszélt, eltűnt előle. Az öregúr bámulva nézett körül,
1896 AzOreg| Eközben hozták a bort, s az öreg egyszerre elfelejtette
1897 AzOreg| öreg egyszerre elfelejtette az egész Hunyadi-kort.~A cseléd
1898 AzOreg| borból talált felhozni, s az kiválóképpen ízlett az öregnek.
1899 AzOreg| s az kiválóképpen ízlett az öregnek. Koccintott az ivókkal,
1900 AzOreg| ízlett az öregnek. Koccintott az ivókkal, és csendes gyönyörűséggel
1901 AzOreg| elegánsan fel volt öltözve az öreg, hogy nem lehetett
1902 AzOreg| Pipáznék, öcsém - felelte az öreg -, de tegnap nagy rendezkedés
1903 AzOreg| elveszett.~- Vegyen másikat.~- Az ám, csakhogy az a másik
1904 AzOreg| másikat.~- Az ám, csakhogy az a másik nem olyan lesz.
1905 AzOreg| a másik nem olyan lesz. Az apámé volt. Olyat nem árulnak,
1906 AzOreg| öcsém, bizonyos! Annak az embernek olyan illavai pofája
1907 AzOreg| cseléd, hogy el ne lopják.~Az öreg ezzel át is gyalogolt
1908 AzOreg| csakhamar megtelt azokkal az eleven, csacsogó fővárosi
1909 AzOreg| akiknek a teapárás levegő az éltető elemük.~A nők között
1910 AzOreg| aranyoklevelet érdemel.~- Nem az én ötletem - mentegetődzött
1911 AzOreg| dicsőségben.~A grófné jelenléte az előkelőség parfümjével árasztotta
1912 AzOreg| képviselő is tagja volt, az öreg bányavári Grószné is.
1913 AzOreg| rendelőszobából ekkor érkezett vissza az öreg.~- A pipám! - harsogta
1914 AzOreg| Doktorék megdermednek.~De az öregúr csak a maga örömével
1915 AzOreg| húgom - felelte diadalmasan az öregúr.~Látszott a társaságon,
1916 AzOreg| csak tréfa - szólalt meg az orvos vívóterembe illő nyugalommal -,
1917 AzOreg| szobában szokta ő elszíni az esti egy pipa dohányát.~
1918 AzOreg| esti egy pipa dohányát.~Az öregúr ránéz a vejére, s
1919 AzOreg| eszmélkedik. A leányára tekint: az is halványan és búsan int
1920 AzOreg| itt szívom el - mondotta az öreg jólelkűen. - Tudom
1921 AzOreg| senki. Darabig röstelkedett az öregúr:~- Ökör vagyok, no,
1922 AzOreg| ágyban töltötte!~Megnézte az óráját: hat óra múlt húsz
1923 AzOreg| aznap vacsorára. És hát az utca világos Budapesten:
1924 AzOreg| utca világos Budapesten: az órásné nem messze lakik.~
1925 AzOreg| órásné nem messze lakik.~Az öreg letámasztotta a pipáját
1926 AzOreg| letámasztotta a pipáját az ablaksarokba, ahogy otthon
1927 AzOreg| otthon szokta, s kiment az előszobába, elkérte a bundáját
1928 AzOreg| előszobába, elkérte a bundáját az inastól.~- Csak elmegyek -
1929 AzOreg| viszi, azokhoz megyen mert az anyjuk beteg.~A boltos biztosította,
1930 AzOreg| hogy szép gondolat, mire az öreg kezet nyújtott neki.~
1931 AzOreg| kezet nyújtott neki.~Hát az asszony csakugyan feküdt.
1932 AzOreg| asszony csakugyan feküdt. Az ágyban feküdt, a Hunyadi
1933 AzOreg| kisleány fenn volt még. Az idősebbik, a Lenke a feladatát
1934 AzOreg| díványon.~Beeresztették az öregurat, aztán hogy az
1935 AzOreg| az öregurat, aztán hogy az mindjárt az anyjukkal kezdett
1936 AzOreg| aztán hogy az mindjárt az anyjukkal kezdett beszédbe,
1937 AzOreg| vannak nálunk - mondotta az öreg -, hát megszöktem.
1938 AzOreg| felelte szomorú mosolygással az asszony. - Fekszem már naphosszat.~-
1939 AzOreg| reggel tér haza - felelte az asszony. - Akkor megvetem
1940 AzOreg| asszony. - Akkor megvetem az ágyát, s áttelepedek a
1941 AzOreg| engedni. El kell küldeni azt az urat. Meg kell neki mondani,
1942 AzOreg| Abból élünk, meg hogy az órákat rakom zálogba. A
1943 AzOreg| csak este fűtünk.~Mindezt az asszony bágyadtan mondta
1944 AzOreg| Látszott rajta, hogy örül az öregúr látogatásának.~-
1945 AzOreg| ez nem jól van - szólt az öreg a fejét rázva.~Belekotort
1946 AzOreg| húszkoronás bankót:~- Itt van az ágy bérlete. Én bérlem ki,
1947 AzOreg| cselédről. Nincs valaki rokona?~Az asszony a fejét rázta:~-
1948 AzOreg| lábosban hozott valamit. Hogy az öregurat meglátta, megállt,
1949 AzOreg| mintha azt kérdezné: Ki ez?~- Az öreg tekintetes úr - mondotta
1950 AzOreg| mondotta magyarázatul az asszony. - Nézze csak, Fábián
1951 AzOreg| A varga letette a lábost az asztalra, s lekapta a kalapját:~-
1952 AzOreg| Mindörökké - felelte az öregúr.~- Íme, ahogy mondám:
1953 AzOreg| öregúr.~- Íme, ahogy mondám: az Isten elküldi az ő angyalát
1954 AzOreg| mondám: az Isten elküldi az ő angyalát a szükség órájában,
1955 AzOreg| Ön nem is tudja, hogy önt az Isten küldte ide, csak egy
1956 AzOreg| mondotta: Kelj fel, és eredj az özvegy órásnéhoz. Ön pedig
1957 AzOreg| felkele és eljöve, teljesítvén az Úrnak akaratát.~A varga
1958 AzOreg| hozott, ugye? - mondotta az öregúr. - Nohát, csak egyenek.~
1959 AzOreg| varga erre megterítette az asztalt újságpapirossal,
1960 AzOreg| miatyánkban nem kérünk egyebet az Istentől.~Aztán egy félliteres
1961 AzOreg| zsebéből, s összerázta, az asszonyhoz vitte:~- Magának
1962 AzOreg| vitte:~- Magának meg itt az aludttej.~Az asszony felült
1963 AzOreg| Magának meg itt az aludttej.~Az asszony felült az ágyban,
1964 AzOreg| aludttej.~Az asszony felült az ágyban, és apró kortyokban
1965 AzOreg| a Láthatatlan Kéz. Ihol az újság. Az van benne, hogy
1966 AzOreg| Láthatatlan Kéz. Ihol az újság. Az van benne, hogy egy bárónénak
1967 AzOreg| megpróbáljuk! - mondotta az öregúr. - Jól beszél, Fábián
1968 AzOreg| Veszedelemben a segedelem.~Az asszony szeme kigyulladt,
1969 AzOreg| Aztán elszomorodott:~- Az báróné volt.~A varga tiltakozón
1970 AzOreg| varga tiltakozón emelte föl az ujját:~- Az Isten színe
1971 AzOreg| tiltakozón emelte föl az ujját:~- Az Isten színe előtt mindenki
1972 AzOreg| Úgy van - bólintott reá az öregúr.~Ugyanekkor csiklandást
1973 AzOreg| Ugyanekkor csiklandást érzett az orrában. Azt gondolta, trüsszenteni
1974 AzOreg| díványra. Föltérdelt rá, és az órakerék árnyékával mulatott.
1975 AzOreg| órakerék árnyékával mulatott. Az öregúr melléje ült:~- Hoztam
1976 AzOreg| megmosolyogta. A narancsról az öregúrra nézett, olyan nézéssel,
1977 AzOreg| Örülsz neki? - kérdezte az öreg.~Válasz helyett a gyermek
1978 AzOreg| helyett a gyermek megölelte az öreget, s arcát a szakállára
1979 AzOreg| ösztönös mozdulata volt ez, de az öregurat mégis elérzékenyítette.
1980 AzOreg| mégis elérzékenyítette. Az az érzés ébredt föl a szívében,
1981 AzOreg| mégis elérzékenyítette. Az az érzés ébredt föl a szívében,
1982 AzOreg| gyönge, meleg madártest volt az is, ilyen ártatlan kis lélek.~
1983 AzOreg| kedves zöld szalonba.~Mikor az utolsó vendég is kitette
1984 AzOreg| én a napjainkon felküldöm az öreg Mayerhoz.~A doktor
1985 AzOreg| s eközben megpillantotta az ablakhoz támasztott pipát.
1986 AzOreg| a pillanatban lépett be az öregúr. Hallhatta a koppanást
1987 AzOreg| a koppanást is.~- No, mi az? Mit bámultok rám? - mondotta
1988 AzOreg| 9~Az öregúr egy délben, a feketekávénál
1989 AzOreg| maradt.~A szemek elnyílottak az asztalnál; nem a pipára,
1990 AzOreg| nem a pipára, mert hiszen az öreg már másnap panaszkodott,
1991 AzOreg| súlyos szó volt. A doktor az előtte való estén kártyázta
1992 AzOreg| érdemli meg, hogy éljen!~Az asszonyok megrémültek, és
1993 AzOreg| felajánlotta, hogy kifizeti előre az ő háztartási járulékát.
1994 AzOreg| hatszáz forintot: átadta az öccsének.~Mindezek a drámai
1995 AzOreg| hálószobában játszódtak le. Az öregúr még csak nem is sejtette,
1996 AzOreg| csak nem is sejtette, hogy az ő szép birtoka, tehene,
1997 AzOreg| ráment négy hitvány disznóra.~Az öreg aznapig sose szólt
1998 AzOreg| délelőtt három beteg tett az orvos asztalára. Az asszony
1999 AzOreg| tett az orvos asztalára. Az asszony fölkelt, s kinyitotta
2000 AzOreg| Wertheim-szekrényt: fatálat vett elő, és az asztalhoz vitte.~- Mennyi
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2289 |