Part

2001 AzOreg|                     Elég, elég - felelte az öreg jólelkűen.~Már mindennap
2002 AzOreg|                 múlva ismét kellett pénz az öregúrnak, s megint egypár
2003 AzOreg|            forintot, aztán két forintot. Az öregúr mindig azt mondogatta:
2004 AzOreg|             többet? Elcsalják, ellopják.~Az öregúr azon a napon szokatlanul
2005 AzOreg|                mert csak délután járt ki az öreg, hát csak délben szólt
2006 AzOreg|            megütődve nézett reá. Ezúttal az orvos faarcát türelmetlenség
2007 AzOreg|            háznál, ami kell.~Báránynénak az orra is idegesen mozgott.
2008 AzOreg|                 állja megjegyzés nélkül.~Az öregúr zavarodottan vakarta
2009 AzOreg|                 mögött:~- Hát... meghalt az a szegény asszony... tudod,
2010 AzOreg|                szegény asszony... tudod, az órásné...~- Melyik órásné?
2011 AzOreg|                  Akiről te is lemondtál. Az a gyomorbajos.~A család
2012 AzOreg|                család régen elfelejtette az órásnét. Arról, hogy az
2013 AzOreg|                  az órásnét. Arról, hogy az öregúr odajár, nem tudtak
2014 AzOreg|                  vállalat-e a mi házunk?~Az öregúr felfortyant:~- Magamra
2015 AzOreg|            vállaltam!~A doktorné sietett az apja csillapítására:~- Nem
2016 AzOreg|              fővárosban.~- Mi szokatlan? Az irgalmasság? Nem bánom én,
2017 AzOreg|               csak Csurgó Károly vagyok. Az asszony az én betegem volt,
2018 AzOreg|                Károly vagyok. Az asszony az én betegem volt, hát én
2019 AzOreg|                temetem el!~Kiszorították az öregnek a pénzt. El is ment
2020 AzOreg|                  elment, megtanácskozták az ügyet:~- A bácsi sok pénzt
2021 AzOreg|            gazember a zsebébe nyúlkál.~- Az öreg a második gyermekkorát
2022 AzOreg|               éli - jegyezte meg ridegen az orvos. - Kötelességünk vigyázni
2023 AzOreg|               Már február vége felé járt az idő, de azon a napon mintha
2024 AzOreg|                 havas zivatar dühöngött.~Az öregúr soká elmaradt, és
2025 AzOreg|               tudja, hova ment? Legalább az inas elkísérhette volna.~
2026 AzOreg|                 amikor végre hallatszott az ő rövid csengetése az előszobában.~
2027 AzOreg|        hallatszott az ő rövid csengetése az előszobában.~A doktorné
2028 AzOreg|                doktorné ki szokott lépni az apja elé, de akkor éppen
2029 AzOreg|               akkor éppen a gyermek volt az ölében.~Az ebédlőbe behallatszott,
2030 AzOreg|                  gyermek volt az ölében.~Az ebédlőbe behallatszott,
2031 AzOreg|            ebédlőbe behallatszott, ahogy az öreg dirmeg-dörmög az inassal,
2032 AzOreg|              ahogy az öreg dirmeg-dörmög az inassal, amíg a bundáját
2033 AzOreg|                 a bundáját leveti. Aztán az ebédlő ajtaja megnyílik,
2034 AzOreg|               ebédlő ajtaja megnyílik, s az öregúr belép. Egy kis hatéves
2035 AzOreg|             hoztam - mondja rezgő hangon az öregúr -, nézzétek, milyen
2036 AzOreg|                              10~Zsuzsika az éjszakát a házmesteri zugban
2037 AzOreg|      pártolásával betette egy árvaházba.~Az öregúr morgott, bosszankodott.
2038 AzOreg|                tudja, hány lehet is még.~Az öregúr belékábult a sok
2039 AzOreg|             azért mindennap eljárogatott az árvaházba.~Lassanként hátrább
2040 AzOreg| elkedvetlenítették, pipázni nem lehetett az új zöld szalonban, sem a
2041 AzOreg|                 Itt fölöttünk kibéreltem az emeleten egy pompás kis
2042 AzOreg|            pompás kis külön álló szobát.~Az öregúr már akkor érezte,
2043 AzOreg|                  senki a feje fölött, se az utcai robogás ne zavarja.
2044 AzOreg|               lesz, csakúgy, mint eddig.~Az öregúr mindjárt ebéd után
2045 AzOreg|                 álló sarokszobácska volt az. Ablaka a szomszédos telekre
2046 AzOreg|               nyílott, egy üres telekre; az ősszel bontották ott le
2047 AzOreg|          bontották ott le a házat.~Amint az öregúr az ablakon át megpillantotta
2048 AzOreg|                 a házat.~Amint az öregúr az ablakon át megpillantotta
2049 AzOreg|                ablakon át megpillantotta az eget, megörvendett. Régen
2050 AzOreg|               Régen hiányzott neki, hogy az eget lássa. A falusi ember
2051 AzOreg|               volt bútorozva a doktornak az ócska bútoraival; a falon
2052 AzOreg|                   S odaült a karosszékbe az ablak elé. Nézte az eget.~
2053 AzOreg|          karosszékbe az ablak elé. Nézte az eget.~Aztán, hogy a pipáját
2054 AzOreg|                 patikából hozták, persze az orvosnak nem patikai áron.
2055 AzOreg|                  A konyak fölmelegítette az öreget, és most már kívánta,
2056 AzOreg|                  de nem ízlett úgy, mint az, amelyet a veje adott.~Ez
2057 AzOreg|                 hogy a konyak rossz, nem az ízlésem.~Délután megint
2058 AzOreg|               konyakot adott maga nekem? Az istenfáját magának.~- Mér,
2059 AzOreg|                   hosszú üveget.~- Ennek az ára három forint. Van drágább
2060 AzOreg|           tetszik: egy üveg öt forint.~- Az nem kell.~Kezébe vette a
2061 AzOreg|                neki egy hasonló üvegből. Az öregúr megízlelte.~- No,
2062 AzOreg|                  ízlett annyira.~- Mégis az ötforintosat kellett volna
2063 AzOreg|              vagyok, Mayer vagyok én is. Az ötforintos az igazi.~Megvette
2064 AzOreg|              vagyok én is. Az ötforintos az igazi.~Megvette aztán az
2065 AzOreg|                 az igazi.~Megvette aztán az ötforintosat is. Bezárta
2066 AzOreg|               hármat a szekrénybe, s hol az egyikből ivogatott, hol
2067 AzOreg|           csöndes külön szobában megvolt az öreg. Naphosszat pipázott,
2068 AzOreg|                mint azelőtt otthon, vagy az ablak elé állott, és nézegette
2069 AzOreg|                 elé állott, és nézegette az eget.~Már a márciusi felhők
2070 AzOreg|              márciusi felhők szállongtak az égen. A levegőt az első
2071 AzOreg|           szállongtak az égen. A levegőt az első tavaszi sugarak langyallták
2072 AzOreg|                nap reggelenként besütött az ablakon.~- Vajon milyen
2073 AzOreg|                  ablakon.~- Vajon milyen az őszi vetés? - tűnődött az
2074 AzOreg|                az őszi vetés? - tűnődött az öreg. - A Pogány-dűlőt bizonyosan
2075 AzOreg|                            11~Egy reggel az öregúr korábban ment le,
2076 AzOreg|               tartogatta össze a fejében az álom részleteit.~Az asztal
2077 AzOreg|              fejében az álom részleteit.~Az asztal már meg volt terítve,
2078 AzOreg|                 már meg volt terítve, de az edények és szalvéták érintetlenül
2079 AzOreg|                     Mi a manó - mormogta az öreg -, de későn kelnek
2080 AzOreg|                 későn kelnek fel máma!~S az ablakhoz lépett, hogy a
2081 AzOreg|                 nap besütött a szalonba. Az ezüstneműek csillogtak az
2082 AzOreg|                Az ezüstneműek csillogtak az asztalon. Eközben pattogó
2083 AzOreg|                  pattog, a doktor nénje.~Az öregúr megdöbbent. Azt gondolta,
2084 AzOreg|           megdöbbent. Azt gondolta, hogy az asszony a leányával pöröl.~
2085 AzOreg|              leányával pöröl.~Figyelt:~- Az én nevem ugyan nem kerül
2086 AzOreg|             kerül a váltódra! - hangzott az éles hang, mint a fűrészreszelés. -
2087 AzOreg|       becsületszód elavult bankó! Rongy!~Az öregúr állott megdermedten.~
2088 AzOreg|                 epés kacagással:~- Igen? Az kellene? Soha többé egy
2089 AzOreg|              szanatóriumot elkártyáztad! Az én apai örökségemet elkártyáztad!
2090 AzOreg|                örökségemet elkártyáztad! Az apósod birtokát elkártyáztad!
2091 AzOreg|                 van hátra? Semmirekellő!~Az öregúr szívére ólomzuhatagként
2092 AzOreg|                  oly rendelkező. És hogy az ő birtokát elkártyázta!
2093 AzOreg|                családi birtokot, amelyet az apák szorgalma fenntartott,
2094 AzOreg|              apák szorgalma fenntartott, az ő szorgalma gyarapított!~
2095 AzOreg|              változott.~Ekkor megnyílott az ajtó. A doktor jelent meg
2096 AzOreg|                fakóbb volt, mint máskor.~Az öregúr a szoba közepén állt.
2097 AzOreg|                   reá meredt a doktorra.~Az ember összerezzent. Egy
2098 AzOreg|             döbbenéssel megértette, hogy az öregúr mindent tud már.~
2099 AzOreg|              kártyások flegmájával némán az asztalhoz.~És egy percnyi
2100 AzOreg|                 kínos csend következett.~Az öregúr még egyszer végignézte
2101 AzOreg|              szögletére hajolt, és sírt.~Az öregúr megállt a szoba közepén,
2102 AzOreg|                  sötét, néma panasz lett az alakja, egy néma, bús szemre­
2103 AzOreg|             mindennap megjelenik kétszer az asztalnál, s azt mondja:~-
2104 AzOreg|               asztalnál, s azt mondja:~- Az én életem munkáját te semmizted
2105 AzOreg|                ha egyszer megöregszenek. Az öregúr magába süllyedve
2106 AzOreg|             magába süllyedve hallgatott.~Az első napon az a bús gondolat
2107 AzOreg|                hallgatott.~Az első napon az a bús gondolat hánytorgott
2108 AzOreg|       gyümölcsöskert már nem neki terem, az istállókban már nem az ő
2109 AzOreg|                   az istállókban már nem az ő marhái állanak, a baromfiudvaron
2110 AzOreg|            állanak, a baromfiudvaron nem az ő csirkéi szaladgálnak.~
2111 AzOreg|              koldusának.~Hát csak maradt az öreg, könnytelen szemmel,
2112 AzOreg|                csak kidördül a vihar!~Ez az esemény azonban a doktort
2113 AzOreg|                 más ember akar lenni.~De az öregúr nem nézte, nem látta.
2114 AzOreg|               újságolja lenn a cseléd:~- Az öreg tekintetes úr tegnap
2115 AzOreg|               takarítani a cseléd, mikor az öreg odajárt.~A doktorné
2116 AzOreg|             bankót. Föl akart vele menni az apjához az emeletre, de
2117 AzOreg|              akart vele menni az apjához az emeletre, de megállt a szoba
2118 AzOreg|       gondolattól, hogy négyszemközt áll az apjával.~- Majd lejön este
2119 AzOreg|               úgyis - mondotta Bárányné.~Az öregúrnak csakugyan a pénze
2120 AzOreg|                  a pénze tartott, eljárt az árvaházba: vitt a Zsuzsikának
2121 AzOreg|               gyümölcsöket. Aznap, mikor az a szörnyű leleplezés történt,
2122 AzOreg|                   csak ott jutott eszébe az ajtóban.~De nem is eresztették
2123 AzOreg|              Zsuzsika betegszobában van: az orvos tilalma, hogy nem
2124 AzOreg|                  hozzá bemenni senkinek.~Az öreg meghökkent:~- De hát
2125 AzOreg|                 A portás feltelefonozott az emeletre, hogy mondják meg,
2126 AzOreg|                 hozzá bemennie.~Hát csak az ajándékot vitte el másnap:
2127 AzOreg|                  különös zongorázás volt az: csak egy hang szólt mindig.
2128 AzOreg|       egybeomlott a kocsik dübörgésével.~Az öregurat meglepte először
2129 AzOreg|                 bosszankodott, s bezárta az ablakát. De még akkor is
2130 AzOreg|                   vagy hogy hallotta is. Az érchúrok átrezgették az
2131 AzOreg|                  Az érchúrok átrezgették az ablakot, s most már olyan
2132 AzOreg|                 meg lefelé süllyedne.~Ha az alsó lakásban történik ez,
2133 AzOreg|                 cselédet, hogy csukja be az ablakát az a zongorasintér! -
2134 AzOreg|                hogy csukja be az ablakát az a zongorasintér! - most
2135 AzOreg|                Délelőtt nyitva tarthatta az ablakát, s nézhette az eget,
2136 AzOreg|         tarthatta az ablakát, s nézhette az eget, a háztetőket vagy
2137 AzOreg|                  eget, a háztetőket vagy az üres telket, amelynek kövei
2138 AzOreg|                  gaz. Egyszer, ahogy így az ablakon lefelé méláz, látja,
2139 AzOreg|                lefelé méláz, látja, hogy az agg Mayer baktat nagy lassan
2140 AzOreg|                 Mayer baktat nagy lassan az utcán. Mért ment ki? Nem
2141 AzOreg|                   Nem szokott kijárni!~S az a gondolata támadt, hogy
2142 AzOreg|                 a gondolata támadt, hogy az öreg Mayertől kér. Nem kérne
2143 AzOreg|                  le ne ment volna hozzá. Az agg beszéde érthetetlen
2144 AzOreg|            mindig, s beszélt igen sokat. Az agg Mayer pislogva hallgatta,
2145 AzOreg|                többet, csak tíz koronát. Az elég lesz egy hétig is a
2146 AzOreg|     takarékpénztárba. Ilyenkor váltom be az izéket, szelvényeket. Hát
2147 AzOreg|                  csak sétálok.~- Ma szép az idő.~- Szép napos.~Hallgatva
2148 AzOreg|               Hallgatva sétáltak tovább. Az öregúr azon gondolkodott,
2149 AzOreg|            pénzkéréstől, de kínzó valami az, ha üres a zsebe az olyan
2150 AzOreg|               valami az, ha üres a zsebe az olyan embernek, aki hetvenhét
2151 AzOreg|            ötkoronást kér. Egy ötkoronás az ilyen gazdag embernek nem
2152 AzOreg|                  megszólalt.~- Közel van az a takarékpénztár?~- Pap,
2153 AzOreg|             Elkísérem odáig, urambátyám.~Az agg Mayer tiltakozóan emelte
2154 AzOreg|                  pah. Ahova gyalog mehet az ember, ne menjen villamoson.~
2155 AzOreg|             ember, ne menjen villamoson.~Az öreg Csurgó elvörösödött.
2156 AzOreg|                öreg Csurgó elvörösödött. Az volt a szándéka, hogy amikor
2157 AzOreg|                  kell pénzt kérni? - ezt az egyet nem gyakorolta soha.
2158 AzOreg|                  soha. És vajon kérhet-e az ilyen embertől valamit,
2159 AzOreg|          Szaporán pislogott.~- Pah, pah, az baj.~- Már restellek érte
2160 AzOreg|           folytatta aprólépéses menését.~Az öreg Csurgó már sápadt volt.
2161 AzOreg|              zavaromból?~- Nem - felelte az agg határozottan.~És tovább
2162 AzOreg|             anélkül, hogy felpillantana.~Az öreg Csurgó kővé váltan
2163 AzOreg|                 magát, vagy hogy leugrik az emeletről. De a leányát
2164 AzOreg|                   De a leányát sajnálta. Az ismerősök susogni fognak.
2165 AzOreg|                arra gondolt, hogy eladja az ősi házat is, eladja; de
2166 AzOreg|                 de ilyenkor mindig látta az apját, amint ott ül a tornácon
2167 AzOreg|        tajtékpipából pipázgatva szemléli az udvart, az eget, a gyümölcsöskert
2168 AzOreg|           pipázgatva szemléli az udvart, az eget, a gyümölcsöskert békés
2169 AzOreg|                  békés lombjait. S látta az anyját, egy kis kövér, eleven
2170 AzOreg|                ki vannak ott kopva, ahol az apja ülni szokott, s anyja
2171 AzOreg|                 a kilincseken.~A földet, az ősi földet el tudta adni
2172 AzOreg|                 nehezen Rosenbergnek, de az a gondolat, hogy Rosenberg
2173 AzOreg|               oda fog ülni a karosszékbe az ő apja helyébe, hogy a lompos
2174 AzOreg|              ki-be járni a konyhán, ahol az ő anyja, hogy a Rosenberg
2175 AzOreg|                fog nyüzsögni a folyosón, az udvaron, a kiskertben, ez
2176 AzOreg|              napon megtanácskozták, hogy az öregnek havi díjat fognak
2177 AzOreg|        leszállították húszra. Minek több az ilyen öreg­embernek? Elvégre,
2178 AzOreg|            zsebébe dugta a húszkoronást.~Az öregúr nem felelt. A húszkoronást
2179 AzOreg|                  Fölcsoszogott szótlanul az emeletre.~Másnap még délelőtt
2180 AzOreg|               nem tetszik tudni? Meghalt az. Meghalt még azon az éjjelen,
2181 AzOreg|             Meghalt az. Meghalt még azon az éjjelen, mikor utoljára
2182 AzOreg|               járni. El is temették már.~Az öreg kezéből lehullott a
2183 AzOreg|               nem beszélgetett senkivel. Az öreg Mayerhez nem ment többé.
2184 AzOreg|                    Nincs semmi - felelte az öreg.~- Mégis, mintha kedvetlen
2185 AzOreg|                   hogy betegnek látszik.~Az öreg sóhajtást fojtott el
2186 AzOreg|          Duna-partra, aztán a parton fel az Akadémiáig. Ott fölült a
2187 AzOreg|                különösen érdekelte. Hogy az őszi búza milyennek mutatkozik?
2188 AzOreg|                 a magot, ne csigázzák el az igás jószágot. Néha künn
2189 AzOreg|               Egy reggel igen poros volt az öregúr kabátja. A doktorné
2190 AzOreg|          doktorné lekefélte. Aztán, hogy az öreg elment, összeszidta
2191 AzOreg|                  Mért nem keféled te meg az apám ruháit?~- Hogy keféljem? -
2192 AzOreg|                 sifonér párja ott állott az udvari előszobában. A doktorné
2193 AzOreg|                    Tudom már, mér tartja az öreg tekintetes úr zárva
2194 AzOreg|           konyakot találtunk a bácsinál. Az egyik üveg már csaknem fenékig
2195 AzOreg|                 annyit dugott a doktorné az apja zsebébe.~No, annak
2196 AzOreg|                   hamar lőn korai vége”.~Az öregúr, ha csak telt a pénzéből,
2197 AzOreg|                vele egyszerre telepedett az asztalhoz egy hosszú lábú,
2198 AzOreg|              kérem?~- Szívesen - felelte az öreg -, csak magam vagyok.~
2199 AzOreg|                  sokat evett és gyorsan. Az öregúr lassan, falusi szokás
2200 AzOreg|           családunkkal.~- Nono - felelte az öregúr -, hiszen nem azért
2201 AzOreg|           kérdezte a fiatalember.~S hogy az öreg bólintott, csengetett.~
2202 AzOreg|                  sajtot tett a szájába - az öregúrnak kellett szólnia:~-
2203 AzOreg|               felpattant, mintha valakit az utcán meglátott volna: elsietett.~
2204 AzOreg|                   elsietett.~Mikor aztán az öregúr fizetett, a pincér
2205 AzOreg|            bediktálta neki a másik úrnak az ebédjét is.~- Mit beszél
2206 AzOreg|                 beszél itt? - dördült rá az öregúr. - Mi közöm nekem
2207 AzOreg|            korona és hatvan fillér volt. Az öregúrnak alig maradt annyija,
2208 AzOreg|         egyet-egyet a ház előtt.~Egyszer az jutott eszébe, hogy megnézi
2209 AzOreg|              jutott eszébe, hogy megnézi az atilláját: nem maradt-e
2210 AzOreg|              kukorica perdült ki belőle.~Az öreg szomorúan sétálgatott
2211 AzOreg|                  pap kukoricájából való. Az ősszel talált egy ilyen
2212 AzOreg|         szélesszemű csövet. Szétosztotta az isme­rő­seinek.~Az öregúr
2213 AzOreg|          Szétosztotta az isme­rő­seinek.~Az öregúr fölszedte a szemeket,
2214 AzOreg|                 fölszedte a szemeket, és az asztalra rakta.~Délután
2215 AzOreg|           asztalra rakta.~Délután átment az üres telekre, és szedett
2216 AzOreg|                 néhány nap múlva kikelt. Az első napon halványsárgás
2217 AzOreg|         megzöldültek, megtölcséresedtek.~Az öreg az ablaktáblák közé
2218 AzOreg|               megtölcséresedtek.~Az öreg az ablaktáblák közé tette a
2219 AzOreg|               akkor május vége felé járt az idő. A nap melegen sütött.
2220 AzOreg|               idő. A nap melegen sütött. Az öregúr nyitva tartotta az
2221 AzOreg|                Az öregúr nyitva tartotta az ablakát.~Egy ebéd után,
2222 AzOreg|                 egy méhraj, és egyenesen az ő ablakára száll. Gyermeksapkányi
2223 AzOreg|          Gyermeksapkányi csomóba gyűlnek az ablak kereszt­fáján, s a
2224 AzOreg|                  A méhek zengve lepik el az ablakot; s szárnyukat boldogan
2225 AzOreg|           zenélik a megtelepedés énekét.~Az öregúr fölriadt a zúgásra,
2226 AzOreg|         telepednek be a méhek. Talán épp az ő méhei! Eljöttek utána!~
2227 AzOreg|              része gomolyagba, más része az ablak falaira, kereteire.
2228 AzOreg|                 alszik a méhesében.~Hogy az ablaktáblát bevonja, ez
2229 AzOreg|                  bevonja, ez már megvolt az első gondolatában. De hol
2230 AzOreg|                 le kell kaparni a gittet az alsó üvegtábla sarkáról,
2231 AzOreg|          penicilusával gyorsan, ügyesen.~Az ablak átalakult kaptárrá.~
2232 AzOreg|                ablak átalakult kaptárrá.~Az üveg eleinte szokatlan volt
2233 AzOreg|              üveg eleinte szokatlan volt az apró szárnyasoknak: beleverték
2234 AzOreg|                  nyolcasokat repültek be az ablak előtt.~Egy óra múlva
2235 AzOreg|                óra múlva már megjelentek az első hordók; lassú szárnyalással
2236 AzOreg|                 szorgalommal kezdték meg az ablak felső részén a munkát.~
2237 AzOreg|             ablak felső részén a munkát.~Az öregúr örömtől repeső szívvel
2238 AzOreg|                 Istvánt pillantotta meg, az ügyelőt, aki a vasrácsról
2239 AzOreg|             Ügyelő! - szólott le halkan.~Az ügyelő azonban nem hallotta.
2240 AzOreg|                  gyermekek játszottak, s az utca zaja is behallatszott.~
2241 AzOreg|                is behallatszott.~Mikorra az öregúr másodszor szólt volna,
2242 AzOreg|            öregúr másodszor szólt volna, az ügyelő eltűnt a cselédlépcső
2243 AzOreg|              eltűnt a cselédlépcső felé.~Az öregúr lement hozzá, és
2244 AzOreg|           különös örvendezéssel mondotta az öregúr, az ügyelő megindult
2245 AzOreg|        örvendezéssel mondotta az öregúr, az ügyelő megindult vele, s
2246 AzOreg|           Győjjön csak, győjjön.~Kitárta az ajtaját, s mosolyogva mutatott
2247 AzOreg|           ajtaját, s mosolyogva mutatott az ablakra. Aztán elmondta
2248 AzOreg|         mosolyogva, boldogan beszélte el az öregúr, s odavezette az
2249 AzOreg|                  az öregúr, s odavezette az embert közelebb az ablakhoz:~-
2250 AzOreg|            odavezette az embert közelebb az ablakhoz:~- Nézze csak,
2251 AzOreg|             ámult-bámult, és mosolygott.~Az öregúrnak eközben eszébe
2252 AzOreg|              olyan követ szerezni?~- Itt az üres telken - felelte az
2253 AzOreg|                 az üres telken - felelte az ügyelő - mindenféle kő hever.~
2254 AzOreg|            ügyelő - mindenféle kő hever.~Az öregúr mindjárt kapja a
2255 AzOreg|                és elindul követ keresni. Az ajtaját nem is zárja be,
2256 AzOreg|                 Hát oda ment el.~Ezalatt az ügyelő tovább veregette
2257 AzOreg|           nekiindult a doktor lakásának.~Az ajtó előtt a pipát zsebre
2258 AzOreg|                  mondotta szigorú hangon az inasnak.~A doktor kilépett:~-
2259 AzOreg|                megmondom a háziúrnak, de az sem fogja megengedni.~-
2260 AzOreg|                  tudom, miről van szó.~- Az öreg tekintetes úrnak a
2261 AzOreg|          méheiről.~- Micsoda méhekről?~- Az öreg tekintetes úr méheket
2262 AzOreg|               apánk? Mért nem mondod meg az ilyesmit? Ezt nem tűrik
2263 AzOreg|           folyosókon csoportosultak. Még az agg Mayer is kibújt az odújából,
2264 AzOreg|               Még az agg Mayer is kibújt az odújából, és szepegve tudakozta,
2265 AzOreg|                És fokozatosan emelkedett az izgalom. Az öregúr ajtaját
2266 AzOreg|       fokozatosan emelkedett az izgalom. Az öregúr ajtaját kinyitották,
2267 AzOreg|                  kell nyomni ablakostul!~Az ügyelő csakhamar megjelent
2268 AzOreg|                 akarta a méhet mindenki.~Az ügyelő hősies elhatározással
2269 AzOreg|                  bár ugyancsak kapkodott az arcához, nyakához: az orrán
2270 AzOreg|          kapkodott az arcához, nyakához: az orrán és a pofáján négy-öt
2271 AzOreg|                   Csakhamar olyanná vált az orra, mint a galóca.~- Vizet
2272 AzOreg|             rájuk! - ordította egy hang.~Az ügyelő lerohant meg vissza
2273 AzOreg|               ügyelő lerohant meg vissza az öntöző gumicsővel. Rácsavarta
2274 AzOreg|                 a zűrzavarban jelent meg az öregúr. Kő helyett egy ökölnyi
2275 AzOreg|             lóspongyát hozott. Gondolta, az is jó lesz, ha egyéb nem
2276 AzOreg|              zsebkendőt borítva robogott az öregúr szobájába:~- Ide
2277 AzOreg|              hogy kitisztítsák a szobát. Az egyik ismét sikított.~Ekkor
2278 AzOreg|                 Ekkor jelent meg lihegve az ajtóban az öregúr.~Hogy
2279 AzOreg|            jelent meg lihegve az ajtóban az öregúr.~Hogy a doktort is
2280 AzOreg|           meresztette vérbe forgó szemét az apósára. A szeme közé ordított:~-
2281 AzOreg|              fejéhez kapott, s elrohant.~Az öreg elsápadt... Egy pillanatig
2282 AzOreg|                 a lépcsőre, a lépcsőn le az utcára. Ment, ment gépiesen
2283 AzOreg|             meredő, nedves szemmel.~Ment az Üllői úton, a Vámház körúton.
2284 AzOreg|                    szólott aggodalmasan.~Az öreg nem hallotta.~- Tekintetes
2285 AzOreg|        pillantást vetettek a vargára is, az öreg úrra is. Megnézni való
2286 AzOreg|                úrra is. Megnézni való is az a fővárosban, aki tekintetes.~
2287 AzOreg|              fővárosban, aki tekintetes.~Az öregúr azonban nem ügyelt
2288 AzOreg|              volt más, csak egy asszony. Az ott ült a bárka lakószobája
2289 AzOreg|                  Halat itt nem adunk el.~Az öregúr a bárka szélére lépett.