Part
1 KIKI | haza -, már hát ha volt, aki kísérje. Mert bizony a széles
2 KIKI | látszik: törni, zúzni nem tud, aki igen részeg. Bizony sok
3 KIKI | vélekedett Kvabkáné -, aki meg is akart bennünket látogatni.~-
4 KIKI | valamelyik leánytársam lehet, aki velem járt iskolába - lobogott
5 KIKI | csak hát egy férfiember, aki a jobbját feltartotta, és
6 KIKI | tekintett a hadnagyára, aki, mintha tudta volna, miről
7 KIKI | beretvált arcú fiatalemberé, aki olyan tisztelettel szokott
8 KIKI | jó asszony arcának, hogy aki nem ismerte, bizalmatlanul
9 KIKI | nem volt olyan ösmerősük, aki Olgát ajánlhatta volna -
10 KIKI | kel föl a székről, mint aki arról értesül, hogy a bátyját
11 KIKI | brummogó.~- Hát nincs már, aki beretváljon - sóhajtotta -,
12 KIKI | szentháromság.~Pihegett, mint aki hegyen hágtában áll meg,
13 KIKI | ajtót lát első tekintetre, aki az utcáról belép. Az első
14 KIKI | Kvabkáné úgy nézett, mint aki vizet iszik, s valami lefutott
15 KIKI | hallgattak. A juhpásztor, aki a hegyről nézte őket, egy
16 KIKI | futkosó és kapkodó leánykát, aki valami bugyrot visz. Az
17 KIKI | óvatosan metszette fel, mint aki borítékostól szokta eltenni
18 KIKI | csak bámult Síposra, mint aki álmodik. A markában a bankó.
19 KIKI | rendelkezésére bocsátom, aki a legokosabban rendezné
20 KIKI | Az az ember, Habocska, aki megvalósítja, hogy mindenki
21 KIKI | kémikusa dolgozzon benne, aki a keresésére vállalkozik:
22 KIKI | Anyát lehet vigasztalni, aki azt mondja: Gyermekem volt!
23 KIKI | lehessen azt vigasztalni, aki azt mondja: Az életem! Kincsem,
24 KIKI | jöttél! Anyáddal együtt! Aki így nevelt! Szemem elé többé
25 KIKI | történetet - először Esztertől, aki előrefutott, azután magától
26 KIKI | azután magától Olgától, aki zokogva borult a nyakába.~
27 KIKI | családjában élt egy Olga, aki Amerikába költözött, és
28 AzOreg| komoly francia professzor, aki a jobb kezén mindig fekete
29 AzOreg| A pipa csak annak való, aki ráér tömögetni, piszkálgatni,
30 AzOreg| képviselője; egy ómagyar, aki kilép a képrámából, s leül
31 AzOreg| Végre az urához fordult, aki álmos, vörös szemmel hörpölte
32 AzOreg| szűk. Ki vót az a bolond, aki ilyen szűkre építette?~-
33 AzOreg| Hogy mered te elküldeni, aki énhozzám jön? Hát ki vagy
34 AzOreg| angyal?~- Nem tudom.~- Olyan, aki karácsonykor jár?~- Olyan.~
35 AzOreg| maga, Fábián!~- Bolond, aki mondja! - csattant vissza
36 AzOreg| állt, s bámulta a vargát, aki nyugodtan dolgozott tovább.
37 AzOreg| díványos ember vitte el, aki a díványt hozta.~- Meglehet -
38 AzOreg| És Báránynéra mutatott, aki olvadozott a dicsőségben.~
39 AzOreg| lövöm magamat?~Bárányné, aki kútkőként ült mindig a pénzén,
40 AzOreg| zsebe az olyan embernek, aki hetvenhét éves koráig mindig
41 AzOreg| ilyen embertől valamit, aki a villamosra is sajnálja
42 AzOreg| kövér, eleven asszonyt, aki folyton jön-megy, tesz-vesz
43 AzOreg| Fizetett ebédet annak is, aki történetesen bevetődött,
44 AzOreg| pillantotta meg, az ügyelőt, aki a vasrácsról törölgette
45 AzOreg| szembetalálkozott Fábián vargával, aki egy csomó bőrt vitt a hóna
46 AzOreg| való is az a fővárosban, aki tekintetes.~Az öregúr azonban
|