Part

 1 KIKI  |          hátul sajogó csontjait. Végre is fölkelt: lerázta a könnyeit,
 2 KIKI  |         áll egy fa, arra kap fel végre a gorilla. Bal karján a
 3 KIKI  |      csak felkapja, és eliszkol.~Végre sok mindenféle bajlódás
 4 KIKI  |      hogy van egy kis pénzforrás végre: nem kell többé a zálogházba
 5 KIKI  |      falusi levegő kell - mondta végre -, lehetőleg fenyves vidéken.
 6 KIKI  |   Kvabkáé volt, akinek a sok tea végre is kikezdte a gyomrát. Az
 7 KIKI  |           De az csak hallgatott.~Végre is Olga szólalt meg:~- Óhajt
 8 KIKI  |         következő nap délutánján végre Olga is kiereszkedett. Az
 9 KIKI  |          padon.~- Hát - rezgette végre a fejét - baj. De azért
10 KIKI  |       életünk fakó köznapjaiban.~Végre egy reggel ismét kéklett
11 KIKI  |     hálistenkedve mondogatták:~- Végre egy jó nap.~A temető mellett
12 KIKI  |      hónapja húzom-halogatom, de végre is meg kell írnom. Húsvét
13 KIKI  |   kedvetlenkedjek a családommal. Végre is gyenge nő vagyok...~De
14 KIKI  |      mellüket meg ne erőltessék.~Végre feljutottak.~Néhány hegy
15 KIKI  |       Vagy tízszer elhibázta, de végre is rendben elmondta az üzenetet:
16 KIKI  |         rezgett a szeme pillája. Végre is bement. Megnyitotta ujjnyira
17 KIKI  |    annyira nyugtalanította, hogy végre is megnyitotta a szemét.~
18 KIKI  |     zörgetett.~Sok zörgetés után végre az esperes öreg gazdasszonya
19 AzOreg|       megáll, körülnézi a kaput. Végre egy zöldre mázolt háromemeletes
20 AzOreg|    bágyadtan lógatta a leveleit.~Végre az orvos ajtaja megnyílt.
21 AzOreg|      hümmögött.~- Hát - mondotta végre -, nem is azért. Hanem,
22 AzOreg|          hogy vissza­feküdjön‑e? Végre is nem feküdt vissza. A
23 AzOreg|          kérem, kinek a háza ez?~Végre is látta, hogy senki se
24 AzOreg|      menni azon az úton - mondta végre -, amelyiken jöttem. A szökőkúttól
25 AzOreg|          a négyórai kóborlásért. Végre is kifizette, és bosszankodva
26 AzOreg|          míg amazok reggeliztek.~Végre a doktorné megszólalt:~-
27 AzOreg|          arccal nézett maga elé. Végre az urához fordult, aki álmos,
28 AzOreg|    kapjon az első vendégek közé.~Végre is úgy oldották meg a nehéz
29 AzOreg|          arra is gyanakodott, de végre is a rendelőszobában, a
30 AzOreg|     olyan szörnyűséget! A doktor végre is nagy nehezen engedett
31 AzOreg|         mondogatta: elég - elég.~Végre egy napon a doktorné nem
32 AzOreg|         hát, bácsi - szólalt meg végre Bárányné -, temetkezési
33 AzOreg|         vacsoránál ültek, amikor végre hallatszott az ő rövid csengetése
34 AzOreg| belékábult a sok magyarázatba, s végre is letette a fegyvert. De
35 AzOreg|           mondotta aggodalmasan.~Végre is a doktor kibérelt neki
36 AzOreg|         föl és alá a szobájában. Végre is bedugta a fülét vattával.~
37 AzOreg|         Urambátyám - szólalt meg végre olyan lelki elhatározással,
38 AzOreg|     ide-oda mászkáltak rajta, de végre is megtalálták alul a nyílást