Part
1 KIKI | Olgáén volt egy kicsi, de épp a háta közepén. A gondozóné
2 KIKI | lehet vele. De hátha ő is épp a rosszat választja? A legnemesebb
3 KIKI | mikor közelébe ért, csak épp hogy szemszögből pillantott
4 KIKI | évvel idősebb Bertánál, de épp olyan kövér nyakú, a szemöldöke
5 KIKI | Cselédet nem tartottak, csak épp hogy ami udvari dolog volt,
6 KIKI | leánykorából -, hát csak épp az anyja kedvéért ült néha
7 KIKI | az anyjának.~De az anyja épp akkor szólalt meg:~- Én
8 KIKI | fűben. Szentlőrincen. Csak épp hogy nem apád olvasott,
9 KIKI | strucctollas, pompás kalap, csak épp hogy a szegfű nem piros
10 KIKI | alapítványi agg hölgyek, csak épp hogy a széles fehér gallért
11 KIKI | az ember már halott. Csak épp hogy a bőr eleven még rajta.
12 KIKI | hajlandó - írja -, csak épp hogy a köhögést nehezen
13 KIKI | Beteghez jött? Vagy csak épp hogy a falunkon át?~- Egy
14 KIKI | rongyos.~Olga eleinte csak épp hogy előjött a hivatalból,
15 KIKI | tért be Olgáékhoz, csak épp hogy megállt a levélszekrény
16 KIKI | egészséges volnál. De csak épp hogy a temetőbe jártunk
17 KIKI | lúdanyák pelyhét. Sípos csak épp a tornácon időzött kis ideig -
18 KIKI | tekintettek közben egymásra. Csak épp hogy Olgának a második tagadásra
19 KIKI | És ő is?~- Ő is. Csak épp hogy mind a ketten elpirultunk..~-
20 KIKI | Sípos vállat vont.~- Épp az az igazság, hogy a Napnak
21 KIKI | mikor itthon voltál, csak épp hogy szüntelen te vagy az
22 KIKI | udvariasság formái között. Csak épp hogy a hangunk volt talán
23 KIKI | kas javaiban. Mért csak épp az ember volna egymást fosztogató,
24 KIKI | lett volna beteg soha, csak épp ösztövér, mint ahogy ezerszám
25 KIKI | földtől - kopasz, vén ág, csak épp a végén egy kis bojtja a
26 KIKI | mondta, hogy szomjas.~- Épp most húztam fel a vedret -
27 KIKI | gömbölyödne Sípos. Miklós bácsi épp délben mondta, hogy tél
28 KIKI | asszony -, ebben a szélben! Épp a maga vén lábának való.~-
29 AzOreg| visszatérjek.~S hogy akkor épp a Baross utcából jött a
30 AzOreg| gajmós kezűt. Egy asszony épp akkor nyújtott a verklisnek
31 AzOreg| lakott az órás mellett. Épp dolgozott az ajtaja előtt.
32 AzOreg| először ekébe őket, talán épp ma.~S képzeletében látta
33 AzOreg| a falu kocsmárosáé, csak épp a házat tartotta meg, meg
34 AzOreg| telepednek be a méhek. Talán épp az ő méhei! Eljöttek utána!~
|