Part

 1 KIKI  |    együtt? Hátha ijedten fogadja őket, mintha valami szerencsétlenség
 2 KIKI  |           de soha...~Megcsókolta őket, és mind a hárman sírtak.~
 3 KIKI  |          én, mikor együtt láttam őket...~- Itt vannak a mentők!~
 4 KIKI  |    koronán. És a boltos biztatta őket: varrjanak még - mennél
 5 KIKI  |          el, annál jobban fizeti őket.~No, ünnep volt az a nap,
 6 KIKI  |           szívesen magához veszi őket, és Olga megtanulhatja nála
 7 KIKI  |      öregúr örömszemmel pislogta őket, s a pipáját tömte a hólyagzacskóból.~-
 8 KIKI  |        új tüdeje nyől - biztatta őket Puskásné, papucsos vénasszony.~-
 9 KIKI  |       járt még náluk, de ismerte őket. Az asszony megfordult már
10 KIKI  |    persze. Sípos örömmel vezette őket el a temető mellett a fenyvesbe.
11 KIKI  |   fogósdit.~Megálltak, és nézték őket.~- Mennyi szép arc - mondta
12 KIKI  |          búcsúkor nézze meg majd őket: mindnek le van sülve a
13 KIKI  |  juhpásztor, aki a hegyről nézte őket, egy lassan haladó, fehér
14 KIKI  |    királyi füstöt. Hogy meglátta őket, hozzájuk lépkedett. Köszönt
15 KIKI  |        De hát maga csak nem veri őket?~A tanító pillogott, két
16 KIKI  |   kerülnek ide?~- Én hozattam be őket. Hagyja.~- Talán ha valami
17 KIKI  |    Síposhoz. Négy óra tájt látta őket az utcán. A tanító talán
18 AzOreg|       függőlámpás megvilágította őket. Mind szegény és mind sárga,
19 AzOreg|    beszélgettek. Az öregúr nézte őket. Aztán két kisleány jött
20 AzOreg|       látni.~Bárányné se követte őket.~Az öreg aztán a másik szobában
21 AzOreg|     tudnak rendet. De megtanítom őket! Nemhiába voltam én katona!
22 AzOreg|         szalonjába tessékelte be őket:~- Apó még talán alszik.
23 AzOreg|      meleg mozdulataival fogadta őket. A saját karosszékét kínálta
24 AzOreg|          emeletre, hogy tiszteli őket, lent is laknak.~Persze,
25 AzOreg|          kisleányt. Odaállította őket az öregúr elé:~- Íme, ezek
26 AzOreg|         Nem tudták, mért árvázza őket annyira az anyjuk, de bizonyára
27 AzOreg|       mindegy az - csillapította őket a doktorné.~A család kedvetlenül
28 AzOreg|        most fogták először ekébe őket, talán épp ma.~S képzeletében
29 AzOreg|         a munkásokkal: tanította őket, hogy ne pocsékolják a magot,
30 AzOreg|     örömtől repeső szívvel nézte őket.~Node ezt el kell valakinek
31 AzOreg|       álljanak itt kint! Be kell őket küldeni!~Azonban a gyermekek,
32 AzOreg| kiszabadultak. Ki ereszthette ki őket? Miért zavarták ki őket?~
33 AzOreg|          őket? Miért zavarták ki őket?~És amennyire öreg lábaitól