Part
1 KIKI | Kvabkáné vagy.~Kvabkáné ismét a zsebkendőjébe temetkezett:~-
2 KIKI | az anyámmal?~Kvabkánénak ismét megeredtek a zsilipjei.
3 KIKI | Csak tavasszal jelent meg ismét, mikor már a kövek melegedtek
4 KIKI | verőfényben.~Olga szíve ismét megrezdült akkor. De abban
5 KIKI | asszony tán a padláson.~Ismét kopogtatott.~Erre sem érkezett
6 KIKI | postaház előtt állt meg ismét. Nézte - ahogy valaki csak
7 KIKI | köznapjaiban.~Végre egy reggel ismét kéklett az ég, s meleg napsugarak
8 KIKI | a postaházba nyitott be ismét.~- Habocska, nagy újság!
9 KIKI | örömmel -, hozatok.~- Ma már ismét elővettem az angolt. A jövő
10 KIKI | megfordult, és elvonult ismét a bokrok között. Visszatért
11 KIKI | én akkor se...~S fogta ismét a tűt, és tovább varrogatott.~
12 AzOreg| egyenek, ne igyanak semmit! Ismét menjenek oda! Ismét igyanak
13 AzOreg| semmit! Ismét menjenek oda! Ismét igyanak egy pohár tejet!
14 AzOreg| inkább elérzékenyítette, ismét így szólott:~- Csak a pipámat
15 AzOreg| megpillantotta, azonnal tudta, hogy ismét tévedett, de az Arany János
16 AzOreg| szeplős, mint a vőm.~És erről ismét eszébe jutott, hogy őt bizonyára
17 AzOreg| ebédeljen, atyuska!~Aznap este ismét pezsgős vacsora volt orvoséknál.
18 AzOreg| elsietett.~Másnap az öreg ismét hajnalban kelt. Ismét a
19 AzOreg| öreg ismét hajnalban kelt. Ismét a kávéházban reggelizett.
20 AzOreg| fogott.~Ezt a beszélgetést ismét látták az emeletről. A doktorné
21 AzOreg| vargával civódott.~Egy kéz ismét esti lapot nyújtott eléje:~-
22 AzOreg| Budapesten senki se.~Az öregúr ismét ráfanyalodott az angol király
23 AzOreg| hogy elnézek.~Az öregúr ismét megfogta:~- Az asszonyt
24 AzOreg| elszórakozik.~Azonban egy hét múlva ismét kellett pénz az öregúrnak,
25 AzOreg| szavait nem lehetett érteni.~Ismét a Bárányné hangja epés kacagással:~-
26 AzOreg| pah, legalább nem költ.~És ismét folytatta aprólépéses menését.~
27 AzOreg| Urambátyám - szólott ismét.~- Tessék, uramöcsém.~-
28 AzOreg| kitisztítsák a szobát. Az egyik ismét sikított.~Ekkor jelent meg
29 AzOreg| Tekintetes úr! - kiáltott ismét a varga.~A járókelők megálltak,
|