1-500 | 501-851
Part
1 KIKI | is lehettél volna, anyám. És a te műveltséged... Hogy
2 KIKI | De akkor nem ivott, Olga, és nem káromkodott. És nem
3 KIKI | Olga, és nem káromkodott. És nem volt ordináré ember.
4 KIKI | Egyenes, mint az oszlop. És hát, mikor először láttam,
5 KIKI | állt. Napestig ott állt, és nézett. A kalapja fel volt
6 KIKI | hegyesen állt a szájában. És én nem is tudtam, hogy kőműves.
7 KIKI | szobába.~- Ez a helyes.~- És danoltam, zongoráztam. Aztán
8 KIKI | Megint csak zongorához ültem, és danoltam. Aztán megint kilestem
9 KIKI | ott áll-e még. Ott állt, és nézett.~- Nézett. Hát nézzen.
10 KIKI | fel volt tolva a kalapja, és azzal a kandari kis bajuszával.
11 KIKI | akkor olyan volt a bajusza. És hát, tudod, ott a virágzó
12 KIKI | fölött az a fiatal arc. És különösen a szeme, ahogy
13 KIKI | ők nem is akarták, Olga. És én mondtam is apádnak, hogy
14 KIKI | volna, Pestre költözne, és építőmester lenne. Mert
15 KIKI | megmondta, hogy ő csak kőműves, és hétköznaponkint erre-arra
16 KIKI | hogy biz ő csak kőműves. És én le is hűltem akkor.~-
17 KIKI | kellett volna fordulnod, és bemenned. „Alászolgája.”~-
18 KIKI | úgy tettem: megfordultam, és bementem. De aztán láttam
19 KIKI | ablakból, hogy igen szomorú... És hát az mégis tetszett, hogy
20 KIKI | kedves beszédű volt ő akkor. És én persze sírtam, hogy nekem
21 KIKI | hogy nekem móringom van, és azzal őt is úri sorba segíthetném.
22 KIKI | is úri sorba segíthetném. És mondtam neki, hogy csak
23 KIKI | hogy legyen állhatatos, és majd az én pénzemmel megsegít
24 KIKI | ablakát, más-más színűből. És mondtam öregapádnak is -
25 KIKI | házasság szívnek a dolga és nem észé. De akkor anyám
26 KIKI | kőműves. Csak legyen erős! És magam is erős voltam. Akkoriban
27 KIKI | de igen szép fordításban. És igen megkapott ez a sora:~
28 KIKI | sor dongott a fülemben. És nagy elgyönyörködéssel mondogattam:
29 KIKI | édes Kvabka István!~- No és Kvabkáné vagy.~Kvabkáné
30 KIKI | nevűt is; szappanos volt és zsidó, szőrös képű zsidó.
31 KIKI | Löwinger is különb név...~- És én nem tűrök ilyen megjegyzéseket,
32 KIKI | nincs ereje semmi Kvabkának. És ha akármiféle Kvabka akárhogyan
33 KIKI | is, nem nézem a nézését, és akkor a szemét sem látom,
34 KIKI | akkor a szemét sem látom, és akkor nem jelenik meg nekem
35 KIKI | megeredtek a zsilipjei. Fölkelt, és a lányára ölelkezett:~-
36 KIKI | s a ház csupa aggodalom és kedvetlenség. Mint mikor
37 KIKI | egyetlen gyermekül nevelődött, és csecsemő korától kezdve
38 KIKI | phűde-büdös szivarokon és átkozott szűk lakásokon
39 KIKI | okosan! Négy-öt vállalkozás, és utána a maguk külön kis
40 KIKI | ennek örömére is tirolian és feketén, és pezsgősen és
41 KIKI | is tirolian és feketén, és pezsgősen és muzsikásan,
42 KIKI | és feketén, és pezsgősen és muzsikásan, de aztán, mikor
43 KIKI | elvacsorázgatnak zenétlenül is és pezsgőtlenül is. Hány becsületes
44 KIKI | kalapra is jut az asszonynak, és vasárnaponkint csakolyan
45 KIKI | egyenesen a kocsmába ment. És hát ki-ki tudhatja, hogy
46 KIKI | nyugtalanságában. A négy korona és a cifra mellény... Vélte,
47 KIKI | földhöz csapta a mellényt, és sírva fakadt, hogy micsoda
48 KIKI | jelenet után darabokban és cserepekben. Szerencse,
49 KIKI | is! - robbant rá Kvabka.~És Olgának is szerencséje volt,
50 KIKI | húzódott meg... Kétezer és egynéhány száz korona nyugalmi
51 KIKI | sírta hát Kvabkáné is.~És sírva tapogatta a hátát
52 KIKI | sírva tapogatta a hátát és vállát.~- Nem volna egy
53 KIKI | Olga.~Nyár volt akkor, és az asztrahánprémes télikabátot
54 KIKI | imádságoskönyvedet, anyám.~- Petőfit és Aranyt is...~- Inkább a
55 KIKI | mindig rózsaszappant tett. És mindig széles, kihajtós
56 KIKI | hogy a homlokán is daganat és zúzódás van. A csizmahúzóban
57 KIKI | Százkoronás áru volt az asszonyé, és nyolcvanöt koronás az Olgáé.
58 KIKI | Olga megnézte a díjtáblát, és szinte örömmel jelentette:~-
59 KIKI | postamester csakhamar meghalt, és a leánya lett az utódja.
60 KIKI | eltanulta a postakezelést, és egyszer csak letette az
61 KIKI | fogadja?~- Ugye megmondtuk!~És másnap is és mindennap,
62 KIKI | megmondtuk!~És másnap is és mindennap, és minden órában:~-
63 KIKI | másnap is és mindennap, és minden órában:~- Ugye megmondtuk!~
64 KIKI | műveletlenebb asszonyoknak. És alázatos fejjel mondogatja
65 KIKI | előtt viselnek kesztyűt, és tolják a homlokuk fölé a
66 KIKI | homlokuk fölé a kalapjukat, és csupa mosolygás a lelkük,
67 KIKI | csupa mosolygás a lelkük, és csupa virágnyújtás minden
68 KIKI | ajtót, valaki belopódzik, és összeszed mindent. Elviszi
69 KIKI | ajtót, Kvabka úgy dörömböl és lármáz, hogy a ház népe
70 KIKI | megtapogatta közben a homlokát és hátul sajogó csontjait.
71 KIKI | fölkelt: lerázta a könnyeit, és előolvasott az ura tárcájából
72 KIKI | hatvan fillért.~Kilépett, és a gondozóné ablakára nézett.
73 KIKI | látta, hogy ágyban fekszik, és mindenféle borogatás van
74 KIKI | józan vagyok, mindig van. És én a mai naptól kezdve mindig
75 KIKI | Isten engem úgy segéljen, és az én Olgámat is, hogy soha
76 KIKI | soha...~Megcsókolta őket, és mind a hárman sírtak.~És
77 KIKI | és mind a hárman sírtak.~És aznaptól fogva Kvabka nem
78 KIKI | nézett az olyan lányra, és rosszallón.~Tavasszal, mikor
79 KIKI | meglökte a könyökével, és sebesen susogott:~- Látod
80 KIKI | Bözsit várja.~Olga megállt, és visszatekintett.~Talján
81 KIKI | getett Miskolczi Adéllal, és rá se nézett a fiúra. Akkor
82 KIKI | kellene - biggyesztett Olga -, és semmiféle férfi.~- Nekem
83 KIKI | történt, hogy visszafordult, és csevegett egyikkel-másikkal.
84 KIKI | szólt, Olga röviden felelt, és nem nézett reá.~Májusban
85 KIKI | újfundlandi eb vakkant meg, és akkor a monokli leesett,
86 KIKI | akkor a monokli leesett, és eltörött a kövezeten. A
87 KIKI | Az arca kissé megnyúlt, és a termete is. A színe fehérebb
88 KIKI | fehérebb volt a szokottnál, és a szeme körülete mint a
89 KIKI | aggodalmat fejezett ki. És a feje tartása is olyan
90 KIKI | bizalmas meleg. Távolról és árnyékban fekete szemnek
91 KIKI | megrezdült valami ismeretlen húr, és valami édes zenének egy
92 KIKI | Téged bazsalgat.~- Engem?~És egy kis pirosság gyulladt
93 KIKI | szeptemberben megint látta, és szinte mindennaposan látta.~
94 KIKI | rövid. Mikor már fagyott és havazott, akkor is csak
95 KIKI | a kőművesek munkája is, és az apa, hogy bort nem ivott
96 KIKI | már, egyre tántorgóbban és lármásabban tért haza.~A
97 KIKI | iskola kapuja közelében, és a szemét úgy forgatta Olgára,
98 KIKI | szemöldöke is olyan magas ívű. És ahogy a kezére nézett, látta,
99 KIKI | járogatott már haza az iskolából. És érezte, hogy a fiú már kíséri
100 KIKI | sokáig szemlélte a gallérját és az arca színét, és nem vidáman.~
101 KIKI | gallérját és az arca színét, és nem vidáman.~Néha elgondolkodva
102 KIKI | elgondolkodva könyökölt a könyvén, és megrázta a fejét:~- Ő is
103 KIKI | négy-öt kislány is járt ki és be az ajtón. Mind sárga
104 KIKI | az ajtón. Mind sárga hajú és szinte szemöldöktelen. A
105 KIKI | szépen kék, szinte sötétkék. És így tetszetős képűek is
106 KIKI | leány. Az is sárga hajú és alig-szemöldökös. A hajának
107 KIKI | szőke, alig-szemöldökös és nagyfoggal nevető. A bajuszát
108 KIKI | nagyfoggal nevető. A bajuszát és szakállát beretválta, és
109 KIKI | és szakállát beretválta, és estefelé eljárt hazulról.
110 KIKI | hideg bólintásával fogadta, és rá se nézett. Mégis hát
111 KIKI | valami gyerek nyivolgott, és mindig csak rövid ideig.
112 KIKI | mindenféle nótát zengett, és hát azon a hangszeren már
113 KIKI | Olga becsukta az ablakot, és nem hallgatott többé a hegedűre.
114 KIKI | hallgatott többé a hegedűre. És nem zongorázta többé a nótáját.~~
115 KIKI | sétálnak, mintha keskeny volna és oly meredek, hogy a nő csakis
116 KIKI | a mellette lebegő blúzra és szoknyára.~A fűben, egy
117 KIKI | mint a nyári édesalma, és a haját bizonyára pomádéval
118 KIKI | hevert a legény mellett, és álmodozó arccal hallgatta
119 KIKI | még csak jegyesek voltunk. És mink is hevertünk így a
120 KIKI | Lakkcsizma volt a lábán, és olyan hegyesen lépegetett
121 KIKI | hallgatva is szerelmet lehelne, és széles fogai kifehérlettek.~
122 KIKI | szemlélkedett rá a tűzoltóra, és a szíve elszorult:~- Milyen
123 KIKI | férj lesz, mint a többi.~És azon éjjel megint megjelent
124 KIKI | piros nyakkendő is a nyakán. És nézett, csüggedt fővel,
125 KIKI | leány volt. De félénk szemű, és a színe még mindig betegesen
126 KIKI | fekete. Kedvelte a gerleszínt és frezszínt, a világos pepitát
127 KIKI | frezszínt, a világos pepitát és a türkiz színt. A kihajlós
128 KIKI | No, ez szép - mondták rá.~És kedvvel olvasták tovább.~
129 KIKI | azt csak ritkán mondta el, és csak sétálásuk közben, nyári
130 KIKI | is csak kettő: két fehér. És egy őzszín kabátkája esős
131 KIKI | Mindig színtelen volt, és igen elgondolkodó. A haja
132 KIKI | látszott kalaposéknál. Ki és be futkostak. Csupa ijedt
133 KIKI | Itt vannak a mentők!~És a sokaság kétfelé vált az
134 KIKI | pajtáskodott egy leánytársával se, és az írás is férfias. Bizonyosan
135 KIKI | Bizonyosan valami gyerek hozta, és az dobhatta be az ablakon.~
136 KIKI | csizmát, hanem csak felkapja, és eliszkol.~Végre sok mindenféle
137 KIKI | vetnek a nyakába.~Borzalmak és nevetségek váltakoztak a
138 KIKI | leánykorában ólmot öntött, és az ólom figurája valóságos
139 KIKI | aki a jobbját feltartotta, és valami lapos nyúlladt ki
140 KIKI | napernyővel keretezte az arcát, és egy csomó szegfű piroslott
141 KIKI | fiákerba, abba a pompába? És sem a testvére nincs vele,
142 KIKI | hintófutásban repkedő fehér ruháján és a szerencséjén. Mint ahogy
143 KIKI | szerencsétlenséggel.~Berta is meglátta őt, és felcsillanó szemmel integetett
144 KIKI | A hadnagy is odanézett, és szalutált Olgának.~Harmadnapra
145 KIKI | tejcsarnok közönségére, és megismerte Olgát. Mindjárt
146 KIKI | megállt.~Berta leröppent, és Olgához sietett:~- Csakhogy
147 KIKI | Tanulsz még? Van-e már...~És a szívére koppantott.~-
148 KIKI | szó, szintén mosolygott, és ismételten szalutált Olgának.
149 KIKI | már cigarettára gyújtott, és méternyire hosszan lövellte
150 KIKI | öltözve: kékcsíkos fehér blúz és pepita szoknya, s a fején
151 KIKI | oldalt csokorba kötve. És semmi gyűrű, csak egy vékonyka
152 KIKI | megint felfelé görbült, és az ujjai hegyét a csákójához
153 KIKI | szilveszterkor - folytatta Berta -, és nekem kijött. Rögtön meg
154 KIKI | grófkisasszonynak köszönne. S ő könnyű és hűvös bólintással fogadja.
155 KIKI | udvaron laknak. Fogadja, és elsiet mellette.~Kellemes
156 KIKI | szegfűt.~- Berta járt itt.~És segít az anyja terhén.~Kvabkáné
157 KIKI | fejét ingatja:~- Ejnye, és én éppen ma kések. Mért
158 KIKI | a kalaposfiú tiszteletes és hódolatos köszöntéseit.
159 KIKI | szólítja majd a kalaposfiú. És sokat tűnődött rajta, hogy
160 KIKI | dobbanatokkal vert a mellében, és a lába akaratlanul is meggyorsult.~
161 KIKI | hódolatos, fiatal kék szem. És néz tapadón, kék fénnyel,
162 KIKI | Kvabka Cegléden dolgozik, és vasárnaponkint se jár haza.
163 KIKI | vasárnaponkint se jár haza. Van hely és csendesség: vetesse le a
164 KIKI | A szíve úgy hánykolódik és röpdös, mint a cérnára kötött
165 KIKI | mindennap találkozunk... És én most se mertem volna...
166 KIKI | voltam, hogy néztek engem... és talán tapsoltak is nekem...~-
167 KIKI | először látott színpadon... és éppen tegnap... Igen el
168 KIKI | nőttem fel a Liget szélén, és gyakorta jártam az állatkertbe.
169 KIKI | sietek. Anyám egyedül van, és vár...~S kezet nyújtott
170 KIKI | magányosan vagyok...~És elsietett... A napernyőjét
171 KIKI | repültek már a telegramok és levelek: Kvabkáné anyja
172 KIKI | Pestre utazás sok költség, és hát a klinikán kell addig
173 KIKI | Könyv nélkül elmondom Aranyt és Petőfit, és más magyar költőknek
174 KIKI | elmondom Aranyt és Petőfit, és más magyar költőknek is
175 KIKI | ha nem is tíz koronán. És a boltos biztatta őket:
176 KIKI | éjfélig is fennmaradtak, és varrtak. Mind a kettőjük
177 KIKI | hogy te mindig meghűlsz. És a színed is mindig olyan
178 KIKI | csak egy kis piroska folt, és csak egy percre, mintha
179 KIKI | Bizony oda nem süt be.~- És a levegő? Mégis hát milyen
180 KIKI | át vizsgálgatta a nyálat, és a fejét rázogatta.~- A kisasszonynak
181 KIKI | lehetőleg fenyves vidéken. És jó táplálkozás: sok tej,
182 KIKI | táplálkozás: sok tej, hús és tojás.~Néhány orvosságot
183 KIKI | forróságra, köhögésre.~- És ami fő: óvakodjék, hogy
184 KIKI | hűljön.~Fölemelte az ujját, és igen nyomatékosan ismételte:~-
185 KIKI | vaskorlátját s kalaposék ajtaját és két ablakát a földszinten.~
186 KIKI | szabva: miből mennyit egyen és igyon ezen a Földön, s ha
187 KIKI | bocsánatot kért a feleségétől és leányától. Még meg is siratták.~
188 KIKI | szívesen magához veszi őket, és Olga megtanulhatja nála
189 KIKI | Bolha van az ágyban!~És a jó lélek fölserken, fölkel.
190 KIKI | mesterség: ahol tehén van, tyúk és disznó és kert, ott a kamra
191 KIKI | tehén van, tyúk és disznó és kert, ott a kamra nem üres.
192 KIKI | kert, ott a kamra nem üres. És ahol a kamra nem üres, könnyű
193 KIKI | megtanulja a postakezelést, és Miklós bácsi halála után
194 KIKI | lett volna.~Olga csak áll, és bámul.~Berta volt, bizonyos,
195 KIKI | amilyet az iparosasszonyok és villamoskalauzok feleségei
196 KIKI | de mégis Berta, Berta! És Berta szemében az az égő
197 KIKI | hát miért rándult vissza? És harmadik osztályon?~Csak
198 KIKI | vastag zsidóasszonnyal és még két sápadtas, cselédforma
199 KIKI | tarkabarka: céklaszín szoknya és olcsó, fekete posztókabát,
200 KIKI | olcsó, fekete posztókabát, és a fején az a rikító műpipacsos,
201 KIKI | ismerlek!~S megfordult, és visszatért a helyére. Az
202 KIKI | helyére. Az ablakra könyökölt, és zihált, mintha hegyen járt
203 KIKI | pislog őreá: megfordult, és visszatért az anyjához.
204 KIKI | Pödört a fél bajuszán, és a rézsút szemben való ülésre
205 KIKI | lábát keresztbe vetette, és cigarettapapirost vett
206 KIKI | rettapapirost vett elő, és dohányt egy sztaniol burkolatú
207 KIKI | lépett eléjük, nagy fejű és nagy arcú méltóság, de
208 KIKI | meg. Csak a szakálla... És én kövérnek gondoltam...~
209 KIKI | soványas volt. Az atilla és a nadrág úgy lógott rajta,
210 KIKI | Ráncos, vén szeme meleg volt, és nedves az elérzékenyüléstől.
211 KIKI | is örömmel csókolta meg, és az úton szinte hazáig tartogatta
212 KIKI | aggodalmas szemmel Kvabkáné.~És elégedetten pillantott szét
213 KIKI | bácsi benyúlt az ülés alá, és egy hosszúkás bőrkoffert
214 KIKI | koronás kupakú tajtékpipa és dohányzacskó. Meg egy füles
215 KIKI | cseresznye volt, világospiros és ropogós.~Az öregúr örömszemmel
216 KIKI | szoktam.~- Híg rántással, és hogy a köménymagot megzúzzák
217 KIKI | elő velük szemben az úton, és robogott csakhamar el is
218 KIKI | abbahagyta az édes evést, és zsebkendőt vett elő. Befogta
219 KIKI | elő. Befogta orrát-száját, és csak akkor lélegzett, ha
220 KIKI | ki a levegőre, a napra!~És Olga kiült a napra, a tornácra
221 KIKI | Erdélyben rövid a nyár. És hát az orvos parancsolata:~-
222 KIKI | púpos, egy se nagy lábú, és egy se náthás soha. A kastély
223 KIKI | pompás. Minden ablak jó, és tisztogatni nem is kell
224 KIKI | mértéktelenül szeretnek, epednek és sírnak száz meg száz lapon
225 KIKI | félbehagyta a munkáját, és besietett a szobába. Titkolta,
226 KIKI | javasoltak, s persze imádságokat és babonás cselekedeteket is
227 KIKI | miatyánk, hét üdvözlet, és utána egy kanálnyi pemetefű
228 KIKI | forrásvizet Mária-képen át. És tett a feje alá temetői
229 KIKI | jó alvás - mondogatta -, és a becsületes jó táplálék:
230 KIKI | egy-egy korty vörösbor is.~És ő is csak azt mondta, hogy
231 KIKI | Puskásné zörgetett a kapun, és hívatta az ablakra Kvabkánét:~-
232 KIKI | mondta neki, hogy ki vagyok, és hogy nekem is van betegem,
233 KIKI | betegem, akinek a melle bajos. És hogy azt kérdezném: mi orvosságot
234 KIKI | Olga fölült az ágyában, és keresztet vetett, imádkozott.~~
235 KIKI | már ölnyire állt az égen, és szép aranyküllői a kert
236 KIKI | Talán söpörnek is ott, és a tüdejére söprik a port.
237 KIKI | nála.~Így ismerte Hólyagnét és a fiát is. A fiú egyszer
238 KIKI | legyezőjét emelve kelt föl, és lépkedett egy nyájas mió-val
239 KIKI | Csak a sublótra látott, és a sublót előtt egy székre,
240 KIKI | ingnek az ujja fehérlett elő, és egy fűzős cipő talppal kifelé.
241 KIKI | Azon a széken skatulyák és orvosságos üvegcsék közt
242 KIKI | Az orra vékony sasorr, és kissé ferde. Araszos fekete
243 KIKI | megnyitotta, kiakasztotta.~- És mért nem adnak két párnát
244 KIKI | fogott egy párnát a székről, és az ágyhoz sietett. Már akkor
245 KIKI | beteg oldalt fordult kifelé, és fölemelte a fejét.~- Adjak
246 KIKI | lehelte a beteg -, köszönöm. És a másik neve?~- Kvabka -
247 KIKI | a fehér zseníliakendőt, és köszönés nélkül lebbent
248 KIKI | posztókalap volt a fején, és ezüstkampós bot a kezében.
249 KIKI | feje lógott.~Meg-megállt, és elszemlélődött. Nézett a
250 KIKI | de legkivált a sok lúdra és kacsára, amely a falu egyetlen
251 KIKI | haja. A ruhája: rongyos és időtől sárgult szűr, és
252 KIKI | és időtől sárgult szűr, és a lábán harisnyanadrág és
253 KIKI | és a lábán harisnyanadrág és bocskor.~Egy asszony jelent
254 KIKI | jelent meg a kiskapuban, és kenyeret nyújtott ki. A
255 KIKI | lehetett valamikor a láda, és fehér a reá festett pecsétes
256 KIKI | idegen a zsebébe nyúlt, és levelet vett elő. Belecsúsztatta.
257 KIKI | az a beteg kisasszony?~És szimmantott a folyosón lengő
258 KIKI | is kilépett a konyhából, és csodálkozott, hogy a pesti
259 KIKI | Hát: levegő, napfény. Tej és tojás. Csirke. Húslé. Nekem
260 KIKI | elefántcsontszín arcával. Pepita ruha és kékesfekete kabátka rajta,
261 KIKI | Nézett Síposra komolyan és sajnálkozón. Várta, hogy
262 KIKI | sajnálkozón. Várta, hogy fölkel és bemutatkozik.~De az csak
263 KIKI | a belső zsebébe nyúlt, és fekete bőrtárcát vont onnan
264 KIKI | jurisz vagyok - susogta -, és pék az apám. Egyetlen fiú
265 KIKI | juthat koldusbotra. Pék soha. És nekem nagy gondolataim vannak.~
266 KIKI | konyhaajtón. A kezében fakanál és szilke. Tojást vagy mit
267 KIKI | ebédre járok haza.~Bólintott, és összevonta a plédjét.~-
268 KIKI | két asszony köszönte.~- És magának is, ha valami kell,
269 KIKI | nekem csak levegő kell. És innen addig haza nem megyek...~
270 KIKI | vagy holnapután.~S köszönt, és elsétált az erdőnek.~Nem
271 KIKI | Aztán megint megindult, és a temetőnek haladt.~Egy
272 KIKI | múlván onnan is visszatért, és a postaház előtt állt meg.
273 KIKI | melegséggel vidította az udvart és a kertet, őrajta mégis nagykendő
274 KIKI | különösen így tavaszon.~És barátságosan fenyegetett
275 KIKI | Olga bús arccal biccentett. És vértelen ajka megnyílt.~-
276 KIKI | Megkérdezte, mikor hányt vért, és medicinát írt.~- Javulás
277 KIKI | Szívesen felelt a kérdéseire, és ő is kérdezte már:~- Hát
278 KIKI | kérdezte már:~- Hát maga?~És sajnálattal szemlélte a
279 KIKI | sápadtságát, vértelen két kezét és vékony, ferde orrát. Kampec.
280 KIKI | csak egy-két hét kérdése, és Sípos nem ül többé a tornác
281 KIKI | plédben: fekszik a fű alatt. És nem susogja többé:~- Hogy
282 KIKI | harmatot, megjelent az utcán, és szótlanul andalgott a posta
283 KIKI | fáradalmait csakhamar kiheverte. És hogy a két nő azt mondogatta,
284 KIKI | bizonykodtak Kvabkáék -, és itt nincs is patak. Mindennap
285 KIKI | fehér, lehajtott gallér, és a lábán fekete félcipő -,
286 KIKI | a konyhabeli kisszéket, és kitette a tornácra. Leült
287 KIKI | mint az együtt nőtt kutya és macska - fekete kutya, fehér
288 KIKI | már nem láng, csak füst és hamu.~Üldögéltek. Nézték
289 KIKI | girbe-gurba, vén kajszibarackfa és egy fiatalabb, egyenes gerincű
290 KIKI | egy egyholdas gyümölcsös és veteményeskert. A szobák
291 KIKI | komoly érdeklődéssel fülelt, és mikor Olga visszatért, szinte
292 KIKI | negyedóráig se, semmit.~És hallgattak. Nézték a kacsás
293 KIKI | leveledző aranyribizkét és a tavaszi ég fehér felhőcskéit.~-
294 KIKI | se írnék le ilyen sort. És az az újra...~Kvabkáné elmosolyodott.~-
295 KIKI | elmosolyodott.~- Arany írta.~És más helyet pendített Aranyból:~
296 KIKI | magyarul mondják - leányok és legények játszották a fogósdit.~
297 KIKI | játszották a fogósdit.~Megálltak, és nézték őket.~- Mennyi szép
298 KIKI | mindnek le van sülve a képe.~És szinte ijedten tekintett
299 KIKI | családiak. Csupa vidámság és szépség, és kellemetesség
300 KIKI | Csupa vidámság és szépség, és kellemetesség volna az élet.)~-
301 KIKI | Fölmelegített. De aztán...~Megállt, és az arca köhögésre készült.~
302 KIKI | neki is volt pantoponja, és szalmiákcukorkája is. A
303 KIKI | elő. Levette a tetejét, és sajnálkozó szemmel nyújtotta
304 KIKI | a kikelet eleven zöldje és sárga virágai között.~A
305 KIKI | nem hiszi. Én nem voltam, és nem is leszek.~- Nono.~-
306 KIKI | kisebb helyen elférjünk. És én nem tudom, hogyan, de
307 KIKI | Rátapintott a nyakán a kendőjére, és a szemöldöke kérdésre vonult.~-
308 KIKI | szemöldöke kérdésre vonult.~- És aztán? Mi lett?~Sípos mozdított
309 KIKI | más városba költöztek.~- És nem látta többé?~- Láttam.
310 KIKI | Láttam. Két évre rá.~- És akkor?~- Hát akkor annyira
311 KIKI | mint valami idegenre.~- És ő is?~- Ő is. Csak épp hogy
312 KIKI | a ketten elpirultunk..~- És aztán?~- Nem történt semmi.~-
313 KIKI | hogy ő magázott engem. És hát én is: magáztam aztán.
314 KIKI | elé mélázott.~- Ritka.~- És talán magunk se tudjuk,
315 KIKI | a tekintete hideggé vált és gyanakvóvá: abban a percben
316 KIKI | lábra: a szeme élénk volt, és az arca színesebb.~- Mindennap
317 KIKI | örvendezett Miklós bácsi is.~És Olga kisétált a következő
318 KIKI | emelkedő volt, s még a temetőn és bakterházon túl is menedékes.
319 KIKI | Ferde orra vékonyabbnak és ferdébbnek látszott a szokottnál.~
320 KIKI | leveszem a kalapomat.~- És kicsinylőn mosolyog.~- Én?
321 KIKI | Gyulai tanítványa volt, és tudta, hogy Gyulai jó barátja
322 KIKI | Látja, én asszony vagyok, és tudom, hogy Arany inkább
323 KIKI | én minden sorát ismerem és szeretem.~- Egy sort sem
324 KIKI | Leült az országút kőhalmára, és köhögött. Mérgesen köhögött.~
325 KIKI | pantopont nyújtotta neki, és szemrehányón nézett az anyjára.~-
326 KIKI | De majd előveszem Toldit, és megszégyenítem. Barbár!
327 KIKI | leányka kíséretében is. Állt, és nézett a folyosóra nyíló
328 KIKI | egy jobbra-balra futkosó és kapkodó leánykát, aki valami
329 KIKI | összegöngyölített két plédet és nagykendőt vitte a kislány
330 KIKI | szereti a poézist. Aranyt és Petőfit különösen. Akármelyik
331 KIKI | Jóból se jó a sok.~Megállt, és mélyen lélegzett. A fenyveserdő
332 KIKI | Bolond Istók...~- Az meleg és színes. Az az egy verse
333 KIKI | A prózai munkái: szalma és szalma. Még a magánélete
334 KIKI | szívvel Olga.~Sípos megállt, és pihent. A távolba nézett,
335 KIKI | Aztán Olgára tekintett:~- És egyszer - mondta elmosolyodva -,
336 KIKI | Isten bocsásson meg neki és mindazoknak az apáknak,
337 KIKI | korától kezdve beszorítják, és bajuszos koráig tömik, mint
338 KIKI | soha, csak az az egy.~- És az is elmúlt?~- Nem, az
339 KIKI | Egy Anti-Medúza, a szépség és bűbáj Medúzája. Azt lehetne
340 KIKI | a szalmiákos dobozkáját, és nyújtotta.~- Ne beszéljen
341 KIKI | eljön.~Vett egy cukorkát, és hálás szemmel pillantott
342 KIKI | Sípos fölemelte az arcát, és meleg szemmel tekintett
343 KIKI | melegen Sípos -, csupa jóság és kellemesség a sugárzó köre
344 KIKI | hallottak az udvaron. Megálltak, és nézték a játszó gyermekeket
345 KIKI | nyerteseknek félre kellett állniuk, és más csoportok versenyeztek
346 KIKI | elevenebbek a városiaknál.~- És milyen kedves arcúak - mondta
347 KIKI | Volt ott olyan ugrálás és forgás, hogy még a furulyás
348 KIKI | hosszúkás volt, lilásfehér, és hátul ibolyaszínű pecsétke
349 KIKI | az alsóba szeget vernek, és a két szegsor között pamutszállal
350 KIKI | izgalomban. Penicilust vett elő, és óvatosan metszette fel,
351 KIKI | susogta -, hogy elolvasom.~És reszketett az ujja, ahogy
352 KIKI | ahogy a borítékba nyúlt, és elővonta a levelet.~Olga
353 KIKI | hátravonult a konyhaajtóhoz, és pillantás nélkül nézett
354 KIKI | kéz csípte volna orron, és emelte volna fel az arcát.~-
355 KIKI | lóbálta a fejét Olga ijedten.~És befutott a hivatalba. Rozsdás
356 KIKI | jaj, jaj, de restellem!...~És égő arccal sietett ki az
357 KIKI | szekrényben valamennyi levél. És csakugyan nem volt semmiféle
358 KIKI | mint a beteg kakas.~~Szeles és esős hét következett. A
359 KIKI | fikusz, a kaktusz, agavé és múza megint lekerült a pincegádorba.
360 KIKI | a szobájából. Fűttetett, és ült az ablaknál. Olvasott,
361 KIKI | gyerek hordta a postára, és mindig ajánlottan adta fel,
362 KIKI | minden reggel előttünk terem, és kérdőn néz reánk: hogy vagy? -
363 KIKI | S valóban, a zöld kalap és szürke pléd sétálva közeledett.~
364 KIKI | megállt a temető mellett, és elgondolkodva nézett a halottak
365 KIKI | feliratokat a fakereszteken és a fejfákon.~Sípos elmosolyodva
366 KIKI | sárgállott egy vén szomorúfűzfa, és sötétlett néhány tujabokor.~
367 KIKI | márványkereszt fehérlett ottan, és vagy három alacsony obeliszk,
368 KIKI | olvasta rajtuk a neveket és a szokásos feledhetetlen
369 KIKI | puszpángszegély kerítette, és primulák virítottak benne.
370 KIKI | délelőttön egy-két órát.~- És sírdogál?~- Dehogyis: pipázik.
371 KIKI | csak lecsapja a kanalat, és a két könyökére dőlve könnyezik.~-
372 KIKI | fogjuk a kanalat vagy villát, és tovább ebédelünk.~Nevettek,
373 KIKI | döngicséltek a levegőben. És egyikük se vélte, hogy mikor
374 KIKI | furulyaszó hallatszott, és Sípos arra szemlélődött.
375 KIKI | szemlélődött. De a temető fáitól és a bokroktól nem láthatta,
376 KIKI | Leginkább a fia sírjánál. És minden halottjának elfújja
377 KIKI | meg az Isten a porát is.~És rezgő fejét a sírra fordította.~-
378 KIKI | figura. Ritkás, fehér haja és szakálla, mint a sziklán
379 KIKI | mécses. A szűre csupa folt és csupa rongy. A tarisznyája
380 KIKI | valami ócska zsák, madzagon.~És a vén csavargónak a temető
381 KIKI | ír?~Sípos elmosolyodott, és megállt.~- Hát ki volna
382 KIKI | Mosolygott.~- Eljön majd, és idenéz.~Tovább indult.~Olga
383 KIKI | Puff! - kiáltotta Sípos.~És a róka még riadtabban surrant
384 KIKI | A mellére tette a kezét, és leült a mérföldkőre. Árnyékos
385 KIKI | válláról a kis teveszőrkendőt, és szétlebbentette, magára
386 KIKI | kisasszony küldi ezt a levelet, és kérdezteti, hogy nincs-e
387 KIKI | tisztelteti a kisasszonyom, és kérdezteti, hogy beteg-e.~-
388 KIKI | Fölvette a kisebbik kendőjét, és átsietett.~Hát Sípos csakugyan
389 KIKI | valami lombsátor. Fenyőillat és kreozotszag. A szoba közepén
390 KIKI | egy széjjelnyitott koffer, és körülötte négy kismacska.
391 KIKI | mandzsettával.~Sípos sárga volt és bágyadt. A kezében még ott
392 KIKI | érte nyúlt: leakasztotta, és nyújtotta Olgának.~A fénykép -
393 KIKI | Visszaakasztotta a szék vállára.~- És, ugye, milyen elmés? A levele
394 KIKI | csupa ötlet, csupa szín. És, persze, igen női.~Olga
395 KIKI | virága az emberflórának, és hogy a szeme, a szeme...~-
396 KIKI | gondol.~Olga mosolygott:~- És hogy ismerkedtek meg? Milyen
397 KIKI | Aztán sétálgattunk...~- És mindjárt megértették egymást?~-
398 KIKI | megérezte bennem a párját. És én is megéreztem, hogy ő
399 KIKI | hangunk volt talán melegebb, és az ő szeme sugárzó, mint
400 KIKI | Hát, hogy ki hová való. És hát, hogy ő is szeretne
401 KIKI | állása a fővárosban...~- És délután már...~- Délután
402 KIKI | heverőbánya. Hát ispán. És Erzsébet kisasszony az egyetlen
403 KIKI | látta először. Zongorázik és hegedül. Kedves parfümje:
404 KIKI | elmondtam: ki vagyok, mi vagyok, és hogy nekem is van aranybányám.
405 KIKI | Szilágyságban van, hanem a fejemben. És én abból egy-két év múlván
406 KIKI | hogyan lehetne az ínséget és minden szűkölködést megszüntetni
407 KIKI | kenyeretlen szegénység, rongy és piszok és ínségnek sírása.~
408 KIKI | szegénység, rongy és piszok és ínségnek sírása.~Ez a gondolat
409 KIKI | Magyarországon Fulton a neve, és így mosolyogták Kolumbuszt
410 KIKI | állatokra: agg lovaknak és egyéb nyomorék állatoknak
411 KIKI | család.~Olga mosolygott.~- És a szép szemű?~- A szép szemű
412 KIKI | ország idegen népeinek: és magyarosítsam meg valamennyit.
413 KIKI | kellemessége, műveltsége és a művészetek, a többi pedig
414 KIKI | sose teremt, csak rombol. És itt a fő gondolatom: mikor
415 KIKI | dolgozik, kényszerítés nélkül, és egyformán osztozik a kas
416 KIKI | Vannak már erre ötletek és gondolatépítmények. Az az
417 KIKI | Síposnak.~De hát Sípos halkan és nyugodtan beszélt. Fél könyéken,
418 KIKI | Habocska. Milliók zsebéből. És senkit nem szegényítek meg
419 KIKI | szabadalmat vált arra Európában és Amerikában, hogy az ő pékműhelyei
420 KIKI | fölött leereszkedik kissé, és papiroszacskókban szórja
421 KIKI | szavakat. Így csak mosolyogva és bámulva hallgatta.~- Nagy
422 KIKI | hallgatás is árt? Bús volt és bágyadt. Szinte halottként
423 KIKI | csodákat regélnek róla -, és orvosok sem ellenzik. Mégis
424 KIKI | egészségesen tér haza.~- És maga is, Habocska: el is
425 KIKI | zsendice felfedezéséről és csodás hatásáról. Olga elment
426 KIKI | hatásáról. Olga elment a boltba, és megmérette magát, hogy hány
427 KIKI | majd egy hét múlván...~És hát csakugyan a zsendice
428 KIKI | szeméből melegség sugárzott és élet. Mintha nem is lett
429 KIKI | ösztövér emberek is a világon, és tán még szívósabb életűek
430 KIKI | nem olyan, mint a többi!~És ez a gondolat benne bizsergett
431 KIKI | hazatéret is. Hallgatva és gondolkodva lépdegélt Sípos
432 KIKI | rendelt ő is éppen olyat -, és Olga fáradtságot érzett.~-
433 KIKI | adok frisset. Ez még déli.~És készséggel hozta elő a poharat.~-
434 KIKI | az arcán.~Fogta a tollat, és dolgozott tovább.~Egyszer
435 KIKI | Mondtam, hogy jegyesed vagyok, és hogy csak akkor akartuk
436 KIKI | tüdővizsgáló intézetbe, és ott megvizsgáltak.~Kedves
437 KIKI | keze választ el bennünket, és sorsunk ellen semmit se
438 KIKI | levegő kell önnek most és elfáradás.~A nyelvén volt,
439 KIKI | tüdővérzésnél is nagyobb és fájóbb vérzés sajog.~Esztike
440 KIKI | Eldobja a pityókahámozó kést, és ládájához ugrik, hogy magára
441 KIKI | kapja az ünnepi réklijét és szoknyáját.~Olga azonban
442 KIKI | javallta. Lassan haladtak és rézsút, hogy a mellüket
443 KIKI | oldalán sötét fenyveserdők és világoszöld vetések, és
444 KIKI | és világoszöld vetések, és kígyódzó kocsiút. A hegyek
445 KIKI | templom tornyának veres fedele és harangablakai.~- Ott lakik
446 KIKI | rezzentek meg s álltak meg, és szemlélődtek az égre. Palaszín
447 KIKI | hömpölyögtek a város felől, és nyomták egymást a falu felé.~-
448 KIKI | szemekben veri a földet, és egyre sűrűbben.~Olga a karjánál
449 KIKI | Olga minden villámláskor.~És behunyja a szemét, keresztet
450 KIKI | Jaj, megfázik maga!...~És gondos kézzel hajtotta fel
451 KIKI | Egy kendő alatt. Hallgatva és sápadtan. A lábukat maguk
452 KIKI | Kivitte az esernyőt nekik, és Síposnak a plédjét.~Már
453 KIKI | nézett. Aztán megfordult, és átsietett a tanítóhoz:~-
454 KIKI | Beszéljen neki akármit. És hívja el délutánra valahova.
455 KIKI | mégiscsak letette a pipáját, és átment Síposhoz. Négy óra
456 KIKI | Balázzsal viszonya. Csalók!~És más efféle rémséges álmai
457 KIKI | koronáért harminc üveggel és skatulyával. A köténye tele
458 KIKI | tükröt kért az anyjától, és nézte magát azon fekten,
459 KIKI | Aztán eldobta a tükröt, és elzilálta a haját: minek
460 KIKI | elmondta az üzenetet: forte és piano, ahogy kellett.~Sípos
461 KIKI | Kvabkáné erővel ráment, és vont egyet-kettőt a fésűvel.
462 KIKI | aludjak. Szörnyű nekem az est és az éj. Olyankor fáradtak
463 KIKI | Többet ér a pantoponnál és minden patikai pancsnál.
464 KIKI | írok. Maga az én legjobb és legkedvesebb barátom.~Olga
465 KIKI | kezet kellene nyújtania, és érezte, hogy ha kezet nyújt,
466 KIKI | is sétált, csak délután és csak az anyja kíséretében.
467 KIKI | sarjúra a fenyőfa árnyékán, és elbeszélgettek.~Olga Síposnak
468 KIKI | pénz - vélte Kvabkáné -, és Amerikában aligha értik
469 KIKI | el ne szavalja a Holló-t.~És biztatóan nézett Síposra,
470 KIKI | elvette tőle a poharat, és maga lépkedett vele a kert
471 KIKI | ahogy a nap átsüt rajta, és Sípos is, ahogy ott áll...
472 KIKI | ezt lefesthetné: Sípost és azt a sövényt...~Elhallgatott,
473 KIKI | kibocsátani a szobából. Meghűl, és vége.~Kvabkáné bámult, aztán
474 KIKI | meghűlnie.~- Hát ne is.~És Sípos elsétált. De délben
475 KIKI | mintha mindig paprikát enne. És Miklós bácsi terebélyes
476 KIKI | úr.~Mind a kettő kezében és szájában füstölög a pipa.~
477 KIKI | belépett, a háta mögé került, és kisétált a kapun, mintha
478 KIKI | alszik - mondta Kvabkáné.~És gyanakodva, szinte barátságtalanul
479 KIKI | költészetben, hallod.~Sóhajtott.~- És aztán hátha beválik az a
480 KIKI | emberek nem vadulnak meg úgy? És nem is szokásból issza a
481 KIKI | Minden nő angórai macska. És véli, hogy a férfi is az.
482 KIKI | akkor se mennék hozzá. És senkihez.~~- Csak legalább
483 KIKI | A kérdés csak vártatva és bágyadtan érkezett:~- Micsoda?~-
484 KIKI | mennyei! Jöjjön velem, és örüljön és örvendezzen!
485 KIKI | Jöjjön velem, és örüljön és örvendezzen! Mikorra a hó
486 KIKI | se tudjuk, mi a köhögés.~És a szava köhögésbe fulladt.~-
487 KIKI | nyugati hegyoldalon sárgult és vörösödött már tél-túl a
488 KIKI | himbálva nótázott utánuk, vígan és halkan. A hátán szíjon a
489 KIKI | halkan. A hátán szíjon a pléd és a nagykendő.~- Esztike,
490 KIKI | Esztike hátrább maradt, és halkabban nyikogott.~A tarhót
491 KIKI | veti maga elé a szerszámot, és a második taktustól már
492 KIKI | kalapját. A bokáját összeüti, és Olgát táncra karolja.~-
493 KIKI | életében!~Ám ahogy javában és mosolyogva lejtik ott a
494 KIKI | mögöttük illegeti a lábát és derekát -, a temető gyepűjének
495 KIKI | gyepűjének bokrai szétválnak, és Miklós bácsi förgeteges
496 KIKI | Aztán Olgának fordult, és fenyegetően rezgette a botját
497 KIKI | bomba, aztán megfordult, és elvonult ismét a bokrok
498 KIKI | elővette a zsebkendőjét, és azzal itatta fel az Olga
499 KIKI | haragszik.~- Hát akkor holnap. És ha magának éppen tűrhetetlen
500 KIKI | megint billentett a kalapján, és ellépett.~~Az öreget aztán
1-500 | 501-851 |