1-500 | 501-851
Part
501 KIKI | hogy akkor ablakot nyit, és Sípos bizonyára megáll:
502 KIKI | hogy ő is neheztel rá. És azt is megmondja neki, hogy
503 KIKI | úgysem szereti az Olga nevet. És hogy az anyja sem szereti,
504 KIKI | aki Amerikába költözött, és ott férjhez ment egy vendéglőshöz.
505 KIKI | mán nem haragszik, de...~És a kisleány a szájára tette
506 KIKI | azonnal az íróasztalhoz ült, és levélpapírost vett elő.
507 KIKI | mondta a fejét rázva.~És fehér papirost vett ki a
508 KIKI | párjavesztett fiatalembernek...~És összegyűrte, kosárba vetette
509 KIKI | levelet is.~~Másnap esőre és szélre fordult az idő. Az
510 KIKI | ólommá vált volna. Az akácok és diófák lombjait láthatatlan
511 KIKI | láthatatlan kezek tépdesték és szórták a sárba. Az ablaküveg
512 KIKI | A falu utcáin már szűrök és satyakok jártak. Az asszonyok
513 KIKI | Az asszonyok is csizmában és nagykendőben sietkedtek
514 KIKI | megállt az utca közepén, és szétvetette a négy lábát:
515 KIKI | favágó szedje be a múzát és kaktuszokat. Agavét is.
516 KIKI | S fogta ismét a tűt, és tovább varrogatott.~A hivatalszoba
517 KIKI | kérdezd.~A kisleány fordult, és térült.~- No? Mit mondtak?~
518 KIKI | Olga nyugtalanul járt föl és alá a szobában. Fölvette
519 KIKI | findzsába töltött belőle, és átküldte Esztertől.~- Vidd
520 KIKI | kopogtass ám előbb szépen, és csak aztán lépj be, ha azt
521 KIKI | Értetted?~Esztike fordult, és térült:~- Köszöni a tekintetes
522 KIKI | pantopont.~Megint napok múltak, és Olga semmit se tudott Síposról.~...
523 KIKI | Vagy a szobájában ül, és rajzolgatja a levegőben
524 KIKI | nem volna semmiben hiány és semmiben hiba: tavaszig
525 KIKI | egy p. p. c. névjegyet, és Hólyagéknak nem sürgős,
526 KIKI | egy képes levélkártyán?~És elszomorodva nézett maga
527 KIKI | hálistenkedett Kvabkáné -, és zsírunk is van még. Olga,
528 KIKI | Tudom, tudom anyám.~És álmodozón nézett ki az ablakon.~
529 KIKI | Alkonyatkor kiment a konyhára, és beintette Esztikét:~- Te,
530 KIKI | elszítt még egy pipa dohányt, és elszopogatott egy liter
531 KIKI | már aludt, de a füle nem.~És ahogy ott feküdt az ágyban,
532 KIKI | szem.~A két szem nézi őt.~És ő is csak bámul. A szívét
533 KIKI | nézése a két szemnek...~És egyszerre el is múlik előle
534 KIKI | lokomotív szikrája éjjel, és marad a sötétség, ahogy
535 KIKI | akkor beteg, igen beteg. És az orvos megmondta: a titkos
536 KIKI | Lebocsátotta a lábát az ágyról, és papucsba dugta. Az anyja
537 KIKI | Az anyja aludt nyugodt és mély lélegzéssel.~Olga ledobta
538 KIKI | visszatér.~Az ajtónál megállt, és hallgatódzott.~A szél zúgott
539 KIKI | nyitotta meg a zárakat, és kiosont.~Hideg, sárszagú
540 KIKI | hamuszín felhődunyhákba, és csak néha pillant alá. Nézi:
541 KIKI | falu utcáján mintha laskák és fekete tükrök volnának elszórva.
542 KIKI | rőzsefa valami kondér körül, és a búbos száján is vörös
543 KIKI | A szoba meleg, fenyőszag és kreozotszag egybekeveredett
544 KIKI | benne. S a szögletekben és mestergerendán zöld fenyőlombok
545 KIKI | inge a mellén véres volt, és a zsebkendő is a kezében.~-
546 KIKI | Fogta az egyik gyertyát, és az arcába világított Síposnak:~-
547 KIKI | akkor fölemelte a fejét, és Olgára nézett. A szeme éppen
548 KIKI | Olga letette a gyertyát, és Síposhoz hajolt. Rátette
549 KIKI | van, amely vérzést köt.~És Hólyaghoz fordult:~- Fusson
550 KIKI | magam! Jöjjön, kísérjen el.~És Síposhoz fordult:~- Nyugodjon
551 KIKI | is vérzett így egyszer.~És Hólyaghoz fordult:~- Gyerünk.
552 KIKI | posztóbunda, az esperes bundája, és istállólámpás a kezében.~-
553 KIKI | szénahalom megrázkódott, és Áron elővált belőle.~- Meghal?!~-
554 KIKI | orvos.~- Megyek érte én.~És leugrott a jászolból. El
555 KIKI | Isten! - örvendezett Olga.~És lekapott egy kötőféket a
556 KIKI | A szél szembefújt velük, és dühösen lebegtette az öreg
557 KIKI | lebegtette az öreg szűrét és Olga kendőjét.~- Hajjaj -
558 KIKI | bakterházon túl már meg-megállt, és lihegett.~- Hajjaj!... szegény,
559 KIKI | kapuján. Süveg volt a fején, és a bundája gallérja szíjjal
560 KIKI | falu főutcájának árkában és a túlsó során mintha összegyűrt
561 KIKI | a szél.~Az orvos bement, és belülről zörgetett az ablakokon.~-
562 KIKI | jöjjenek el érte. Szalmazsák és két dunyha legyen a kocsin.~
563 AzOreg| karfájához, amíg mellette le- és fölrobogtak ezek az emberek.
564 AzOreg| bárókisasszony is jár ide. Magas és barna. Olyan haja van, hogy
565 AzOreg| megvilágította őket. Mind szegény és mind sárga, sovány, kedvetlen.
566 AzOreg| Fölcsíptette a szemüvegét, és nagy komolyan körülnézett.~
567 AzOreg| pillantgatta a nyelvüket, szemüket, és bólogatott, mormogott.~-
568 AzOreg| Akiknek nincs étvágyuk és a gyomruk se emészt, álljanak
569 AzOreg| almát, sovány hideg húst és lágytojást; semmi tészta!
570 AzOreg| Holnap keljenek föl jó korán, és járjanak egy vagy két óra
571 AzOreg| táján.~- Ott.~- Menjen haza és feküdjön le. Próbáljon forralt
572 AzOreg| Kalapot nyomott a fejébe, és elsietett ő is, le a lépcsőn.~
573 AzOreg| arra várna, hogy visszatér, és azt mondja, hogy tévedett,
574 AzOreg| tündöklött a sok ezüst evőeszköz és metszett üvegpohár.~A szobaleány
575 AzOreg| idegenül mozgott e sürgölődés és pompa közepette. Nem is
576 AzOreg| fekete atillában volt, és szürke magyar nadrágban.
577 AzOreg| láncán pecsétgyűrű lógott és órakulcs. Ősz bajusza föl
578 AzOreg| falusias hegyes bajuszt viselt, és ez kissé mokánnyá változtatta
579 AzOreg| keze is falusias volt: nagy és barna, ha nem is olyan kérges,
580 AzOreg| furcsította az öregúr atilláját és egyéb ódonságait. De maga
581 AzOreg| kor - bólintott reá amaz.~És Mayernek a fülébe kiáltott:~-
582 AzOreg| meg öcsémnek, pah, pah.~És a két öreg nevetve szorított
583 AzOreg| a lámpásra hunyorgatva.~És elbámulva szólott:~- Mi
584 AzOreg| akiknek arcán a komolyság és vidámság nem okoz elváltozást.~
585 AzOreg| olyan volt, mintha köhögne, és amikor köhögött, olyan volt,
586 AzOreg| hogy vérzik.~Hát nevetett.~És megmagyarázta az öregúrnak
587 AzOreg| pecsenyénél poharat fogott, és a cvikkerjét megigazítva,
588 AzOreg| családi életünkben oly nagy és oly örvendetes valami, hogy
589 AzOreg| leánya megcsókolta a kezét és az arcát az öregnek. A többi
590 AzOreg| hozott.~Mayer úr bólintott és koccintott, aztán tovább
591 AzOreg| terebélyes kék zsebkendőt, és megtörülte a szemét.~- Már
592 AzOreg| ledugta a fejét az abrosz alá, és ott fuldokolt nevettében.~-
593 AzOreg| a beszédet.~- Egyre több és több - felelte az orvos. -
594 AzOreg| vagyis a szeme szélét, és elmondta:~- Hát pah, pah -
595 AzOreg| A szűre szétnyílott, és pisztoly volt az övében.)~-
596 AzOreg| anyja ceccegett a gyereknek, és az öregúr felé fordította:~-
597 AzOreg| tüskés bajszú fehér emberre, és sírva fakadt. El kellett
598 AzOreg| elfelejtette a sült tököt, és az unokájához fordult:~-
599 AzOreg| belőle.~Az inas visszatért, és a doktorhoz hajolt:~- Az
600 AzOreg| morzsákat az atillájáról, és végiglegyintett a szalvétával
601 AzOreg| tízesztendős, a kisebbik hat.~- És szegény maga, ugye?~- Bizony
602 AzOreg| mondotta odabenn Földiné.~- És olyan becsületes arcú -
603 AzOreg| felrázták az agg Mayert, és elbúcsúztak. Nem messze
604 AzOreg| szólt a doktorné is.~És magyarázattal fordult Báránynéhoz:~-
605 AzOreg| Bárányné a kezét összecsapva.~- És még kint hagyni a vasúton! -
606 AzOreg| Kitapogatta a villamos lámpást és meggyújtotta, ahogy tegnap
607 AzOreg| szobaleánynak.~A szobaleány borzasan és álmos szemmel nyitott be.~-
608 AzOreg| lustaság! Már öt óra elmúlt, és még hevertek?~Kinyitotta
609 AzOreg| ládámat, az utazóládámat.~És elmondta neki, hogy mi történt
610 AzOreg| Felöltötte a bundáját, és kiment a folyosóra, hogy
611 AzOreg| visszahúzódott.~Az öreg csak állott, és nézte az asztal sarkát:
612 AzOreg| fejére nyomta a kalapját, és kibotorkált.~- Itt nem harangoznak
613 AzOreg| tekintetes úr - felelte az.~És utána nézett. A fejét rázta.
614 AzOreg| Valéria-kávéház volt az, a Körút és az Üllői út sarkán. A világosság
615 AzOreg| figyelmét. Megállt az ajtóban, és benézett. A pincér hozzáment,
616 AzOreg| adjon nekem kávét.~Bement, és megkávézott. Eközben megkérdezte,
617 AzOreg| kik szoktak ott kávézni? És hogy pipás bolt van-e a
618 AzOreg| emelt az ércköltő előtt, és körülbámulta azt is.~A Körúton
619 AzOreg| harmadik háznál megállt, és megszólított valakit:~-
620 AzOreg| ott volt efféle dübörgés és zakatolás.~Eközben nyiladoztak
621 AzOreg| minden kirakatnál megállt, és apróra nézegette a tárgyakat.
622 AzOreg| megyen most a kávéházból, és hogy otthon bizonyára várják
623 AzOreg| a képről a sört. Bement, és elhelyezkedett az egyik
624 AzOreg| te kellner vagy!~- Az.~- És ilyen korán!~A gyerek vállat
625 AzOreg| Leültek a szoba másik sarkába, és németül beszélgettek. Az
626 AzOreg| a legyek látogatásától, és barna a dohányfüsttől. Az
627 AzOreg| olyan szeplős, mint a vőm.~És erről ismét eszébe jutott,
628 AzOreg| kiégett. Letette az asztalra, és fizetett. A pénzt egy kövér
629 AzOreg| Az öregúr hát fölkelt, és kiballagott. Csak úgy találomra
630 AzOreg| a fejét rázta:~- Az sok. És én nem vagyok nagyságos,
631 AzOreg| van: egy nagy kancsó sör és mellette nagy sóskiflik.~-
632 AzOreg| kóborlásért. Végre is kifizette, és bosszankodva lépkedett föl
633 AzOreg| egyenesen a láda fiókjába nyúlt, és elővett onnan egy nagy,
634 AzOreg| híja?~A vő kezet csókolt, és örömtől sugárzó arccal fordult
635 AzOreg| kezet csókoltak az öregnek, és megölelgették, az arcát
636 AzOreg| ült az asztalhoz. Pecsenye és fölköszöntő megint volt
637 AzOreg| mondotta az öccsének -, és végy neki városi ruhát.~
638 AzOreg| fölnézek. Adj valamelyes pénzt.~És cigarettára gyújtott.~Az
639 AzOreg| kezedben az életed szerencséje, és te...~A doktor megvetőn
640 AzOreg| ezrest.~- Itt van mind, Imre. És ha mind elveszted is? A
641 AzOreg| ez az igazi feleség!~És megölelte a feleségét.~-
642 AzOreg| Holnap beviszem a Hazaiba. És ezentúl nálad lesz a Wertheim-kassza
643 AzOreg| megcsókolta a feleségét, és elsietett.~Másnap az öreg
644 AzOreg| ajtajában visszafordult, és jól megjegyezte a házat,
645 AzOreg| fölvette a márványasztalról, és megnézegette.~- A maga pipáját
646 AzOreg| elvesztettem - mondotta az öregúr.~És elbeszélte neki, hogyan
647 AzOreg| nagy elégülten rágyújtott, és visszasétált a házhoz.~Már
648 AzOreg| állottak álmosan, borzasan és dideregve a kapuban, s várták
649 AzOreg| hogy ő tegnapelőtt jött, és hogy tegnap eltévedt. Aztán
650 AzOreg| nagyságos úr a kapuban pipázik, és a cselédekkel igen barátságos.~
651 AzOreg| sógorasszonyban fintorgó gondolatokat, és nyilamlást érzett a szívében.~-
652 AzOreg| Bárányné hirtelen fölkelt, és átment a másik szobába.
653 AzOreg| vigye ki ezt a pipát, és tisztítsa ki.~Utána halotti
654 AzOreg| különben is kopott már. És éppen ilyet veszünk, alig
655 AzOreg| megvakarta a füle tövét, és hümmögött. De az orvos rá
656 AzOreg| gyermeknek szólott volna.~És az öregúr ment vele. Egy
657 AzOreg| behúzódott a szobájába. Fel és alá csoszogott ottan. Mormogott.
658 AzOreg| bundájához: prémes gallérja volt, és elöl zsinórfonatok.~Dél
659 AzOreg| elunakodott: felöltötte a bundát, és kiment a levegőre.~Először
660 AzOreg| Bepillantott minden konyhába és minden ablakon; megtapo
661 AzOreg| házmester vagyok, vagyis ügyelő.~És sértődötten nézett az öregúrra.~
662 AzOreg| Az is meghökkent kissé, és csendesebb hangon szólott:~-
663 AzOreg| Faluhelyen kevés az ember, és ott így szokás.~- Ne szóljunk
664 AzOreg| szobában a tanár könyvtára és íróasztala állott. Az volt
665 AzOreg| fényképek, csupa atillás magyar és csupa krinolinos asszony:
666 AzOreg| felelte az elmosolyodva.~És az apósához fordult:~- Nincs
667 AzOreg| villamoskocsik pokoli csengetése és a teherhordó szekerek dübör
668 AzOreg| már drágább a szivar is, és rosszabb, mint a mi időnkben
669 AzOreg| Majd ha meghalok, pah, pah.~És mélyen bent ülő szemei megnedvesültek.~
670 AzOreg| Másnap az öregúr köhögött és tüsszögött. Az orvos megvizsgálta:
671 AzOreg| Járkálást hallott az emeleten, és az zavarta őt.~- Adjatok
672 AzOreg| gondolom, hogy otthon vagyok, és hogy a padlásomon jár valaki.~
673 AzOreg| inast, hol a szobaleányt, és felizentetett az emeletre,
674 AzOreg| megint hallatszott a dobogás, és az öregúr bosszankodott.~
675 AzOreg| Most azonnal elmégy hozzá, és megtudakolod, hogy hogy
676 AzOreg| megtudakolod, hogy hogy és miképpen vagyon az állapotja!~
677 AzOreg| Isten nem én küldtem el. És nem is láttam. Lehet különben,
678 AzOreg| megnyugtatóan az orvos. - És ha nincs senkije, hát keres
679 AzOreg| Még el se mondtam nektek.~És elbeszélte, hogy az ősz
680 AzOreg| reggel az ablakra pillantott, és ködöt látott. Megdöbbenve
681 AzOreg| Hát csak nem vagyok vak!~És az ablakra mutatott.~Kati
682 AzOreg| állt neki a keresésnek, és rá is talált a sifonér tetején.~
683 AzOreg| Nagy örömmel gyújtott rá. És amíg szívogatta a pipáját,
684 AzOreg| órásné. Fölvette a bundáját, és megkereste a botját is.~
685 AzOreg| Járok egyet.~Az utca neve és a házszám az eszében maradt.
686 AzOreg| közepén szivattyús kút van, és itt-ott az ajtó mellett
687 AzOreg| előtt. Télikabát volt rajta és posztósapka, de azért künn
688 AzOreg| mondotta. - Dolgozik.~És félrelépett, hogy az öregúr
689 AzOreg| támolyogva nyúlt székért, és az öregúr elé tette.~- Köszönöm -
690 AzOreg| dolgozgatok, mióta meghalt.~- És érti maga ezt a mesterséget?~-
691 AzOreg| meg, hirtelen, váratlan, és azóta mintha egy láthatatlan
692 AzOreg| fátyolát. Álltak némán, és néztek ártatlanul.~Mind
693 AzOreg| elment...~A zsebébe nyúlt, és néhány rézpénzt adott a
694 AzOreg| adott a két leánynak.~- És hol van a bácsi leánykája? -
695 AzOreg| ellágyult hangon az öregúr.~És hosszan nézett a leányka
696 AzOreg| ólomszínű árnyék gyűrűzte.~- És ha az orvosok egy szót se
697 AzOreg| két hónapban feküdt már, és fogyott-fogyott.~- De hiszen
698 AzOreg| mindjárt!~Sebesen megmosdott és megtörülközött. Hogy így
699 AzOreg| szemű, fekete fiatalember, és hogy bosszankodik.~- Kérem -
700 AzOreg| készítse el a teámat.~És míg a szakállát dörzsölte,
701 AzOreg| verkliseket innen kiküldik, és az én két kis leányom mintha
702 AzOreg| elmenjen, de az asszony zavara és hazugsága megdöbbentette.~
703 AzOreg| Hiszen itt csak egy ágy van!~És a szakállas férfiú a nyakkendőjét
704 AzOreg| Egy sárga körtefa almárium és egy politúros öreg kredenc
705 AzOreg| olajnyomatú Magdolna-kép és néhány bádogfotográfia függött.
706 AzOreg| kibéreltem magától egy ágyat, és csak reggel járok haza;
707 AzOreg| Hunyadi úr.~Előbbre lépett, és a szemébe mereszkedett az
708 AzOreg| az öregnek.~- Kicsoda ön? És mért mondja: nono? Talán
709 AzOreg| úr egy percig hallgatott, és dühösen nézett az öregúrra.
710 AzOreg| nézett reá, megfordult, és hátrafelé beszélt:~- Ha
711 AzOreg| tartozik reá, fogta a kalapját, és jó éjszakát kívánt.~Az ajtóban
712 AzOreg| mondani.~Az öregúr megállt, és megsimogatta az arcát:~-
713 AzOreg| ekkor kiruccant az ajtón, és megállt a varga előtt:~-
714 AzOreg| figyelme rájuk fordult.~- És hogy - folytatta még emeltebb
715 AzOreg| arcú, borostás szakállú és szurtos, rongyos, mint a
716 AzOreg| folytatta a vallatást:~- És mért, ha szabad tudnom?~-
717 AzOreg| ura?~A varga felállott, és erősen a szemébe nézett
718 AzOreg| futottak az utca mindkét felén, és éles hangon kiáltották:~-
719 AzOreg| Újság!~A hang öreg volt és szomorú. Az öregúr rátekintett.
720 AzOreg| karomat Isaszegen hagynom.~És egy arra haladó úrnak nyújtotta
721 AzOreg| szalonjuk nem volt valami tágas, és pompa tekintetében bizony
722 AzOreg| A kezét a kezébe vette, és megsimogatta:~- Mégis, mennyi
723 AzOreg| belőle egy kis kulcsot, és felnyitotta a Wertheim-szekrényt.~-
724 AzOreg| doktor kivette a négy százast és hanyagon zsebre gyűrte.~-
725 AzOreg| Megcsókolta feleségét, és elsietett.~A két asszony
726 AzOreg| pénz a családé együttvéve. És te bűnös vagy, ha ki nem
727 AzOreg| színűekké váltak. A díványok és székek pompás salátaszínt
728 AzOreg| érdekelte minden műterem és minden képtárlat. A barátjai
729 AzOreg| zöld ruha, zöld lámpások és lehetőleg sok pálma.~Doktorék
730 AzOreg| szalonba.~A doktorné nyúlánk és szelíd alakja beillett volna
731 AzOreg| lehasogatni a zöld kárpitokat, és kidobni minden bútort.~Azonban
732 AzOreg| ment a ruhásszekrényéhez, és fölhányta ott a különféle
733 AzOreg| szakértelmét!~Az öreg büszkén és megelégedéssel mosolygott.~
734 AzOreg| mint valami öreg főispán.~És megcsókolta az apja arcát.~
735 AzOreg| egy orvosnak a felesége és két felnőtt leánya.~- Micsoda
736 AzOreg| másról is tudunk beszélgetni.~És bosszúsan nézett az öregúrra.~
737 AzOreg| gazdaságától. Szép, igen szép. És tetszik önnek ez a városi
738 AzOreg| volnék. Ha kimegyek az utcára és a boltosok nevét olvasom...
739 AzOreg| szippantott a szivarból, és ezzel elleplezte egy gondolatát.
740 AzOreg| aztán szivarra gyújtott, és megnézte az óráját:~- A
741 AzOreg| Koccintott az ivókkal, és csendes gyönyörűséggel szopogatta
742 AzOreg| ment zsúrra egy bankárhoz, és azonnal elújságolta ottan
743 AzOreg| azok azonnal fészkelődtek, és ott hagyták bankárékat.~
744 AzOreg| a szőnyegre telepedett, és formás cipőit a meleg felé
745 AzOreg| mentegetődzött a doktorné.~És Báránynéra mutatott, aki
746 AzOreg| férfiak letették a szivart, és a hölgyek közé elegyedtek.~
747 AzOreg| áll a társaság közepett, és elmondja, hogy két napja
748 AzOreg| Elővonta a dohányzacskóját, és a színész mellé ült: pipát
749 AzOreg| tömött.~Bárányné fölkelt, és hozzá ment:~- Remélem, bácsi -
750 AzOreg| tekint: az is halványan és búsan int neki.~- Hát, persze
751 AzOreg| szintén ki volt világítva és be volt pálmázva.~Ott nem
752 AzOreg| öregember könnyen megcsúszik, és eltöri a lábát. Azóta, ki
753 AzOreg| terítenek aznap vacsorára. És hát az utca világos Budapesten:
754 AzOreg| Útközben benyitott egy boltba, és vett két narancsot. El is
755 AzOreg| Fekszem már naphosszat.~- És Hunyadi úr nem haragszik
756 AzOreg| asszony bágyadtan mondta és mosolyogva. Látszott rajta,
757 AzOreg| Belekotort a mellénye zsebébe, és kivett két húszkoronás bankót:~-
758 AzOreg| öregurat meglátta, megállt, és nagy komolyan ránézett,
759 AzOreg| angyalát a szükség órájában, és mindeneket megvigasztal.
760 AzOreg| azt mondotta: Kelj fel, és eredj az özvegy órásnéhoz.
761 AzOreg| órásnéhoz. Ön pedig felkele és eljöve, teljesítvén az Úrnak
762 AzOreg| asszony felült az ágyban, és apró kortyokban itta a tejet,
763 AzOreg| belenyúlt a télikabátja zsebébe, és egy összehajtogatott papiroslapot
764 AzOreg| mindent átjáró sugárral.~És elolvasta a közleményt.~-
765 AzOreg| már ott hagyta a kását, és visszatért a díványra. Föltérdelt
766 AzOreg| díványra. Föltérdelt rá, és az órakerék árnyékával mulatott.
767 AzOreg| reá, aztán elmosolyodott, és óvatosan belenyúlt a bunda
768 AzOreg| zsebébe. Kivette a narancsot, és megmosolyogta. A narancsról
769 AzOreg| olyan nézéssel, amely hálát és csodálkozást fejezett ki.~-
770 AzOreg| doktor idegesen járkált fel és alá a szobában:~- Legközelebb
771 AzOreg| doktor hevesen járt föl és alá, s eközben megpillantotta
772 AzOreg| támasztott pipát. Felkapta, és a kályhához vágta.~A szép
773 AzOreg| A doktorné hozzálépett és megölelte:~- Ne haragudjék:
774 AzOreg| Az asszonyok megrémültek, és sírva kérték, hogy ne cselekedjen
775 AzOreg| elsietett a takarékpénztárba, és kivette onnan a hatszáz
776 AzOreg| Wertheim-szekrényt: fatálat vett elő, és az asztalhoz vitte.~- Mennyi
777 AzOreg| törvény.~A doktor fölkelt, és föl-alá járt a szobában:~-
778 AzOreg| Az öregúr soká elmaradt, és a doktorné már aggódott,
779 AzOreg| mindenki szorosan lakik, és hát a doktornak magának
780 AzOreg| fölmelegítette az öreget, és most már kívánta, megszokta,
781 AzOreg| kérem, van nekem jobb is.~És leemelt a palackerdőből
782 AzOreg| vagy az ablak elé állott, és nézegette az eget.~Már a
783 AzOreg| volt terítve, de az edények és szalvéták érintetlenül állottak.~-
784 AzOreg| Soha többé egy fillért se!~És a hangja vijjogva emelkedett:~-
785 AzOreg| a veje miért olyan fakó és kivörösült szemű reggelenként,
786 AzOreg| hogy a leánya miért oly bús és hallgatag, Bárányné miért
787 AzOreg| Bárányné miért oly rendelkező. És hogy az ő birtokát elkártyázta!
788 AzOreg| flegmájával némán az asztalhoz.~És egy percnyi kínos csend
789 AzOreg| bölcső szögletére hajolt, és sírt.~Az öregúr megállt
790 AzOreg| megállt a szoba közepén, és fájdalmas sóhajtás hördült
791 AzOreg| kért.~A doktorné besietett, és kivett egy húszkoronás bankót.
792 AzOreg| tízfillérest a zsebében.~És akkor kezdte gyötörni a
793 AzOreg| egyre vékonyodott, följebb és följebb emelkedett csörgedezve,
794 AzOreg| indult a magasból lefelé, és vastagodott, szállott, hanyatlott
795 AzOreg| hanyatlott egyre lejjebb és lejjebb, mígnem annyira
796 AzOreg| otromba dörgéssé semmisült, és egybeomlott a kocsik dübörgésével.~
797 AzOreg| előkerült a hang a mélységből, és hágott, emelkedett, vékonyodott,
798 AzOreg| nyugtalanul mozgott föl és alá a szobájában. Végre
799 AzOreg| Aztán majd csak ad a leánya, és ő megtéríti a kölcsönt.~
800 AzOreg| talált pénzt a zsebében.~És hátha Mayer arca kedvetlenséget
801 AzOreg| aztán újból köhintett, és megszólalt.~- Közel van
802 AzOreg| egyet nem gyakorolta soha. És vajon kérhet-e az ilyen
803 AzOreg| zacskó cukrot fog neki vinni, és a kislány kitárt karral
804 AzOreg| pislogott. A két szemöldöke föl- és leszállott vagy háromszor.~-
805 AzOreg| pah, legalább nem költ.~És ismét folytatta aprólépéses
806 AzOreg| felelte az agg határozottan.~És tovább ment, anélkül, hogy
807 AzOreg| Elővette a konyakosüvegeket, és ivott, nagyokat ivott.~Most
808 AzOreg| fakó, széles bőrszékben, és nagy tajtékpipából pipázgatva
809 AzOreg| zsebébe tenni, ha nem szól is.~És a kabátja zsebébe dugta
810 AzOreg| házból. Bement a boltba, és egy nagy csomó cukrot vásárolt
811 AzOreg| Leszállt a villamosról, és gyalog ballagott a vetésekig.
812 AzOreg| vetésekig. Közben meg-megállt, és beletúrt a botjával a földbe.
813 AzOreg| történetesen bevetődött, és szegénynek látszott.~Olyankor
814 AzOreg| kulcsát.~- Nesze, nyisd föl, és kefélj meg mindent.~A cseléd
815 AzOreg| fiatalember sokat evett és gyorsan. Az öregúr lassan,
816 AzOreg| hiszen nem azért mondom.~És ő is elbeszélte, hogy hogy
817 AzOreg| mikor került a fővárosba, és hogy a leányánál lakik.~
818 AzOreg| lakott, hanem a leányánál.~És szidta a fővárost.~Micsoda
819 AzOreg| szólnia:~- Egy üveg Palugyait.~És tovább panaszkodott, hogy
820 AzOreg| idejönni.~A summa kilenc korona és hatvan fillér volt. Az öregúrnak
821 AzOreg| Behúzódott a szobájába, és csak estefelé járt egyet-egyet
822 AzOreg| szobájában. Egyszer megállt, és ránézett a kukoricaszemekre.~
823 AzOreg| öregúr fölszedte a szemeket, és az asztalra rakta.~Délután
824 AzOreg| átment az üres telekre, és szedett onnan egy zsebkendőbe
825 AzOreg| ablaktáblák közé tette a ládikát, és minden órában megnézte,
826 AzOreg| ám a magasból egy méhraj, és egyenesen az ő ablakára
827 AzOreg| s a csomó egyre hosszabb és hosszabb. A méhek zengve
828 AzOreg| öregúr fölriadt a zúgásra, és örvendező szemmel nézte,
829 AzOreg| Eljöttek utána!~No, ez kedves és váratlan valami!~Örömtől
830 AzOreg| megtalálták alul a nyílást és kiszálltak, beszálltak,
831 AzOreg| előtte; aztán egyre nagyobb és nagyobb nyolcasokat repültek
832 AzOreg| fehéres virágpor terhüket, és sietős szorgalommal kezdték
833 AzOreg| mondani!~Kiment a folyosóra, és lenézett. A második emeleti
834 AzOreg| Az öregúr lement hozzá, és elfogta a lépcső fokán:~-
835 AzOreg| felügyelő ámult-bámult, és mosolygott.~Az öregúrnak
836 AzOreg| mindjárt kapja a kalapját, és elindul követ keresni. Az
837 AzOreg| tovább veregette a vasrácsot, és hümmögött.~És megint hümmögött,
838 AzOreg| vasrácsot, és hümmögött.~És megint hümmögött, s mintha
839 AzOreg| kérdezte elámulva a doktor.~És szólította a cselédet:~-
840 AzOreg| futott.~A lakók előjöttek, és a folyosókon csoportosultak.
841 AzOreg| Mayer is kibújt az odújából, és szepegve tudakozta, hogy
842 AzOreg| méheket tartani a házban!~És fokozatosan emelkedett az
843 AzOreg| öregúr ajtaját kinyitották, és a lakók betolongtak rajta.~-
844 AzOreg| elhatározással lépett be a szobába, és székre állott. Aztán durr!
845 AzOreg| Dagadt arcok, dagadt szemek és dagadt fülek futkostak mindenfelé.
846 AzOreg| arcához, nyakához: az orrán és a pofáján négy-öt méh is
847 AzOreg| harmadik emeleti vízcsapra, és erős vízsugarat lőtt a levegőbe.~
848 AzOreg| Miért zavarták ki őket?~És amennyire öreg lábaitól
849 AzOreg| Aztán csendesen megfordult, és megindult vissza a lépcsőre,
850 AzOreg| A járókelők megálltak, és pillantást vetettek a vargára
851 AzOreg| bárka lakószobája előtt, és krumplit hámozott.~- Keres
1-500 | 501-851 |