1-500 | 501-556
Part
1 KIKI | mindennaposan hallotta. De legkeservesebben vasárnaponkint.
2 KIKI | időjóslat, hogy esős.~- De hát mért választottál ilyen
3 KIKI | szomszédotokban lakott is.~- De a kertet csak alacsony léckerítés
4 KIKI | hogy káromkodik, iszik...~- De akkor nem ivott, Olga, és
5 KIKI | Hát ha virágzott is...~- De ő vasárnaponként ott állt.
6 KIKI | ablakon, hogy ott áll-e még.~- De hát minek lestél ki az ablakon!
7 KIKI | többet.~- Hát én nem is. De hát mindig csak nem olvashatok,
8 KIKI | hát beszélni beszélek...~- De minek vigasztaltad! Meg
9 KIKI | megfordultam, és bementem. De aztán láttam az ablakból,
10 KIKI | csak legyen állhatatos...~- De minek mondtad neki!~- Hát...
11 KIKI | Isten nyugosztalja -, de ő csak bosszankodott, hogy
12 KIKI | szívnek a dolga és nem észé. De akkor anyám se pártolt.~-
13 KIKI | Csak fordításban, persze, de igen szép fordításban. És
14 KIKI | mondanád: Még ne is igyak!~De az ember bizonyára meg is
15 KIKI | A zongorát is, persze. De Kvabkát nem bocsátotta maga
16 KIKI | férjed - mondta a lányának -, de nekem nem lehet a vőm.~Az
17 KIKI | szemében.~No, kedvetlen nap! De azért virágos reménységekkel
18 KIKI | más színű ablakok.~- No, de ennek örömére, asszony,
19 KIKI | tennie biztosítékul.~- No, de ennek örömére, asszony...~
20 KIKI | állványokat szerezzen.~- No, de ennek örömére, asszony...~
21 KIKI | pezsgősen és muzsikásan, de aztán, mikor az építkezés
22 KIKI | mindenféle építkezésre is. De nagy építkezésekre nem volt
23 KIKI | juttat csak az élet őneki.~De már akkor közéjük szállott
24 KIKI | meszes könyökű pallér. De hát pallérnak is jó a fizetése -
25 KIKI | politizálhat minden kőműves, de hát mire való találmányok
26 KIKI | hol vitt haza, hol nem, de valami csemegét vagy játékot
27 KIKI | koráig meg volt elégedve. De akkortájt már Kvabka igen
28 KIKI | politizálásban erősödik a lélek, de gyengülnek a lábak. De még
29 KIKI | de gyengülnek a lábak. De még akkor is vitt néha ajándékot
30 KIKI | díját annak adta volna, de a lányának is kellett olykor
31 KIKI | csizmahúzóban ütötte ki a fogát, de hogy a homloka hogy sérült
32 KIKI | Az Olgáén volt egy kicsi, de épp a háta közepén. A gondozóné
33 KIKI | siratta a két gyermekét. De aztán arra is gondolt, hogy
34 KIKI | bácsit. Papnak indult volna, de már a negyedik gimnáziumból
35 KIKI | postamesternek a leányát vette el. De a postamester csakhamar
36 KIKI | oltókést: ő lett a postamester. De a postamesterség vékonyan
37 KIKI | nézéseket, gőgös parancsokat, de legalább lesz békességes
38 KIKI | nem potyog ki tőle a foga.~De hát hova tegye Olgát? Olgának
39 KIKI | méltóságos asszony is lehet vele. De hátha ő is épp a rosszat
40 KIKI | gondolt, hogy be kell zárnia. De hát hogy jön akkor ki Kvabka?
41 KIKI | torkomon le nem megy. Soha, de soha...~Megcsókolta őket,
42 KIKI | addig nem ügyelt rájuk, de egyszer meglökte Sípos Berta -
43 KIKI | Bözsi kissé piros volt, de nyugodt színű. Vidáman lépe
44 KIKI | se, hogy előtte elhaladt. De a szeme szokatlanul ragyogott.~-
45 KIKI | beszélgettek, hogy nehéz lesz.~De másnap már Olga, amint kilépett
46 KIKI | lépkedtek el a fiú előtt. De Bözsi felpillantott rá,
47 KIKI | persze, egyik lány se, de azért valamennyi félremosolygott.
48 KIKI | betegágyból fölkelt gyermeké. De nem is volt ő teljesen egészséges
49 KIKI | belebújjon az emberek elől. De ha szólnia kellett mégis
50 KIKI | a szeme, mint az anyjáé, de nem olyan bizalmas meleg.
51 KIKI | mikor mellettük elhaladt, de ha mosolygott, a nők is
52 KIKI | nem volt ugyan elegáns, de az arca - az arcot nem boltban
53 KIKI | Csak egy perc hosszat. De Olga mellében megrezdült
54 KIKI | már nem nézett a fiúra. De ahogy elment előtte, valami
55 KIKI | zsibbadást érzett a mellében. De akkor se vitte az érzését
56 KIKI | köszöntését.~- Kadét se.~- De azét már lehet. Az már úr.
57 KIKI | sose ment el a fiú mellett.~De azért mindig tudta: mikor
58 KIKI | szünetben persze nem látta, de szeptemberben megint látta,
59 KIKI | ismét megrezdült akkor. De abban az időben újra kezdődött
60 KIKI | évvel idősebb Bertánál, de épp olyan kövér nyakú, a
61 KIKI | hogy a fiú már kíséri is. De soha nem tekintett vissza.
62 KIKI | elgondolkozva az ágyában.~De aztán ellegyintette:~- Olyan
63 KIKI | képűek is lettek volna, de mikor nevettek, nagy, lapos
64 KIKI | ahova a kertész ülteti, de szerelem mindenfelé. Olga
65 KIKI | nagyobb biztonság kedvéért.~De akár a vitézlő rendhez csatlakozik
66 KIKI | hogy mondja is az anyjának.~De az anyja épp akkor szólalt
67 KIKI | teljesen felviruló leány volt. De félénk szemű, és a színe
68 KIKI | galambszárnyat viselt. De az ő fehérségei hidegek
69 KIKI | maguk rendjéből nem telik.~De éppen mikor a beiratkozás
70 KIKI | Bizonyosan a rum szagát érzed te. De hát már teát se igyak? Szakadjon
71 KIKI | lobogott örömében Olga. - De hát melyik? Melyik színészkedik?~-
72 KIKI | lombok közül.~Puskát hoznak, de rálőni mégse mernek, mert
73 KIKI | is.~S a háta viszolygott.~De hát még mindig nem tudták,
74 KIKI | szeme elé játszódó képeivel.~De aztán a majomról eszébe
75 KIKI | eltört december közepe táján. De hát attól bocoroghatott
76 KIKI | bérkocsin haladt el mellettük, de akkor csak egylovason. Csakaz
77 KIKI | felelte Olga mosolyogva -, de neked már...~- Vőlegényem.
78 KIKI | Vőlegényem. Be is mutatnám, de oly buta: egy szót se tud
79 KIKI | beleveregetett vele a bal tenyerébe. De talán csak azért, hogy jobban
80 KIKI | vőlegényemet illetőleg. De hát én azt tartom: ki-ki
81 KIKI | okoskodás. Ki-ki a párjával. De pá, kedves: sietünk, egy
82 KIKI | hogy mikor lesz az esküvő, de elkésett vele. S nyomban
83 KIKI | Apának volt pedig Goethéje, de csak egy kötet. Te, Olga,
84 KIKI | semmi, semmi - mondta -, de megpróbáljuk.~A gyorsforralón
85 KIKI | mint akinek az orra vérzik. De lehetett azt fának is nézni,
86 KIKI | majomnak is lehetett vélni. De Olga csak azon maradt, hogy
87 KIKI | Álomba is bágyadt már, de a színházi délután izgalmai
88 KIKI | Néha Olga az ablakban ül, de ha a fiatalembert látja
89 KIKI | volna beljebb tennivalója. De ha a lakásuk ajtaján lép
90 KIKI | s fogadja a köszöntését. De abban a bólintásban le is
91 KIKI | ronthatja meg csak a nő életét. De ez olyan tisztességes fiú...~-
92 KIKI | No, nem említem többé. De te se említsd többé se egyiket,
93 KIKI | otthon kellett volna lennie. De lám, az ajtó be van még
94 KIKI | volt tűzve a kilincsre. De hogyan tudhatta meg a lakásunkat?~-
95 KIKI | Ugye az a Berci hozogatja? De hát mi kivetni valót látsz
96 KIKI | Kvabkáné csak nézett.~- De hát - mondta -, de hát...~
97 KIKI | nézett.~- De hát - mondta -, de hát...~Olga mosolygott:~-
98 KIKI | okos akarok lenni.~- No de hát... látod, Berta is milyen
99 KIKI | hunyón-múlón, megint megújulón. De mindig az az ismerős, tiszteletes,
100 KIKI | kanyarodna másik utcába, de látnivaló, hogy ő most hazatér.
101 KIKI | igen alázatos bocsánat... de már lehetetlen, hogy csak
102 KIKI | most se mertem volna... de nem állhatom meg, hogy meg
103 KIKI | állt. A kezét se nyújtotta. De a szem, a szem... teljesen
104 KIKI | Személyesen szerettem volna... de attól tartottam, hogy akkor
105 KIKI | ajánlkozott - lányok mellé persze. De Kvabkánénak az arcát már
106 KIKI | diplomája.~- Az bizony nincsen. De boldogult édesatyám tanár
107 KIKI | adóhivatali tanácsosnál, de szerencsétlenségére egy
108 KIKI | folyamatos az ilyen sok bés.~De hát a könnyebb rész sem
109 KIKI | boltba vagy női kalaposhoz, de hát nem volt olyan ösmerősük,
110 KIKI | ékítmény rajzai tetszetősek, de a hímzésnek olyanféle színűnek
111 KIKI | koronát sem adnak a mellényre, de a boltos ád érte talán tízet
112 KIKI | volt az álmatlanságtól. De hálistennek, hogy van egy
113 KIKI | vagyok pedig beteg, anyám.~- De színtelen vagy, mindig színtelen
114 KIKI | ha meglepődött valamin, de akkor is csak egy kis piroska
115 KIKI | foltok is jelentek meg, de hát vélték, hogy csak annyi
116 KIKI | ismerték a megboldogultat, de olyan hálát éreztek iránta,
117 KIKI | őrá mérgelődjön az ura, de az csak egyszer főzött.
118 KIKI | Sokszor nem is igaz a bolha, de azért nem zúgolódik.~- Képzelődtél,
119 KIKI | elbeszélésekre emlékeztek még Olgáék, de azért több örömmel, mint
120 KIKI | Csak éppen a ruhaköltség. De hát mi ruha kell falun?
121 KIKI | villamoskalauzok feleségei viselnek, de mégis Berta, Berta! És Berta
122 KIKI | az az égő érdeklődés... De hát miért rándult vissza?
123 KIKI | életében először vonaton, de látta, hogy egyik kocsiból
124 KIKI | osztályra küldött nekik pénzt. De hát kiváltottak egyet-mást
125 KIKI | is kívánta, hogy legyen. De az a karperec még az öreganyjáé
126 KIKI | zsidóasszonyra is tekint, de annak a szeme hideg kígyószem.
127 KIKI | Tanácstalanul pillog.~- De Berta... Vétettem neked?~
128 KIKI | visszatért az anyjához. De az iszonyat szinte megfagyasztotta
129 KIKI | és nagy arcú méltóság, de termetre inkább kicsi, mint
130 KIKI | derék, szépleány húgom van. De mintha beteg volnál... Vagy
131 KIKI | gondoltam ezt a helyet, de ilyen messzinek nem.~- A
132 KIKI | Elton-cseresznye, a magam fájáról. De cukrászsütemény is van
133 KIKI | Szolgált ám a súrolókefével, de nem főzőkanállal. Mind tud
134 KIKI | megkérdezed. Azoknak is mondtam, de azok nem kérdezték. Csak
135 KIKI | A környék csupa fenyves, de hogyan sétáljon Olga egyma
136 KIKI | selyembársony takaró...~De persze csak olyankor danolhatott,
137 KIKI | kukoricaszárból csinált hegedűé. De sok nótát tudott - egyebet
138 KIKI | Darumadár, gyere velem...~De Erdélyben rövid a nyár.
139 KIKI | konyha iránt is érdeklődött, de gyakori volt ott a füst.
140 KIKI | következménye.~No, vigyáztak is. De azért az asszonyok tanácsait
141 KIKI | kisasszonynak. Alig áll a lábán. De orvosságokat is hozott.
142 KIKI | fölemelte a fejét:~- Ne menj.~- De hátha valami jó orvosságot
143 KIKI | kíván, arra ad pénzt külön. De nem éri az meg a reggelt.~-
144 KIKI | napfényt.~A szája mozgott még, de nem értettük.~A tanító is
145 KIKI | Nem, nem szaggattak. De lehet... ámbátor... nem
146 KIKI | fehérlett az éjjeli dértől. De a nap már ölnyire állt az
147 KIKI | aggodalmaskodott Kvabkáné -, a nap süt, de a levegő hideg.~Olga gondolkodva
148 KIKI | Ugyan, az a szegény ember...~De jobban csak magában beszélt.
149 KIKI | ilyen napfényes reggelen. De ha nem halt meg, micsoda
150 KIKI | hogy csakugyan meghalt, de senki se nézte meg...~Felöltötte
151 KIKI | Hólyagékhoz.~Nem járt még náluk, de ismerte őket. Az asszony
152 KIKI | efféle a kisasszonynak. De Olga nem fogadta el.~- No,
153 KIKI | Talán valami cigánymuzsikus. De vajon holt-e vagy csak alvó?~
154 KIKI | A bunda is nehéz. Meleg, de nehéz. A mellemnek... Alul
155 KIKI | hátha van mégis dunyhája? De Hólyagné már akkor künn
156 KIKI | a házakra, kerítésekre, de legkivált a sok lúdra és
157 KIKI | árkában bőven állt még a víz. De olyan pettyegtetett is volt
158 KIKI | nóta trillegett a furulyán, de magyar nóta. A fiatalember
159 KIKI | felelte Eszti -, arra a.~De már akkor Kvabkáné is kilépett
160 KIKI | mindenféle orvosságunk, de valami jó kellene, amitől
161 KIKI | fiatalember némán köszönt. De csak éppen hogy rátekintett
162 KIKI | fölkel és bemutatkozik.~De az csak hallgatott.~Végre
163 KIKI | hő... Átkozott bunda... De adtak aztán paplant. Maga
164 KIKI | hogy csak beszél-beszél, de nem nevezi meg magát.~De
165 KIKI | de nem nevezi meg magát.~De mindjárt mentegette is magában:
166 KIKI | megkönnyebbülök.~- Hiszen én is, de...~- Ne féljen, ahol fenyőfa
167 KIKI | Hólyagék előtt állt meg. De csak kis ideig állt ott.
168 KIKI | nagyságos asszonyom.~- De gyengíti.~- Gyengíti. A
169 KIKI | haldoklóhoz jöttem volna, de megszökött. Az erdőben találtam
170 KIKI | Az ám, ha otthon ülnék. De körorvos vagyok én: kocsin
171 KIKI | úr igen várta, doktor úr. De hálistennek megjavult a
172 KIKI | nyomatékosan mondta a most-ot.~- De, azt hiszem, teljesen meg
173 KIKI | vége.~Olga szeme elnyílt.~- De hiszen... Olvastam a levelet,
174 KIKI | felbontja.~- Felbontja? De vissza is ragasztja.~- Hát
175 KIKI | hogy visszaragasztja.~- De odaadja aztán az orvosnak,
176 KIKI | címezve van.~- Odaadja.~- De hát akkor hogy tudja az
177 KIKI | Tudja, az mégis tudja.~- De hát hogyan?~Az orvos nevetve
178 KIKI | a mi titkunk, Olgácska. De hogy rosszul ne aludjon
179 KIKI | Az orvos a fejét rázta:~- De neki nem szabad tudnia.~
180 KIKI | föld színe alá. Kampec.~De hát Sípos még akkor fenn
181 KIKI | Olga - mondta Kvabkáné -, de hogyan is nem jutott eddig
182 KIKI | kedveskedik érte, ki pálinkával, de minden levélre iszik egyet
183 KIKI | húsz fillért adtam neki. De azért mégis inkább bejönnék
184 KIKI | beszélgettek ők az éjszakájukról.~De csak susogó, rekedtes hangon
185 KIKI | Beszélgetni nemigen beszélgettek, de mintha valamiképpen egymáshoz
186 KIKI | egyenes gerincű fenyőfa, de az is már ötméteres, sűrű.
187 KIKI | hátulsó tornácon, középen, de az már fehér ajtó. Az ebédlőbe
188 KIKI | ugyan kacsa a csirkéje, de hát jó lélek a tyúk: elfogadja,
189 KIKI | pirosság jelent meg olyankor. De ő többnyire fölkelt, odabent
190 KIKI | hogy nem jön levelem.~- De hiszen mindennap jön. Tegnap
191 KIKI | örvendezett Olga is.~- De hogyan nem gondoltunk erre
192 KIKI | azóta egészséges volnál. De csak épp hogy a temetőbe
193 KIKI | elég, ha Eszti kísér.~- De anyám, hát hogy gondolsz
194 KIKI | sem látható. Ezek szépek. De búcsúkor nézze meg majd
195 KIKI | ittam belőle. Fölmelegített. De aztán...~Megállt, és az
196 KIKI | negyedik is mán félig ég.~De a szerelembül nem elég.~
197 KIKI | alatt. Mindig a verőfényen. De csak hallgatagon, nehogy
198 KIKI | volt-e már maga szerelmes?~De azt olyan egykedvűen kérdezte,
199 KIKI | hogy a férfiak gonoszak, de azt mondta helyette: ostobaság.~
200 KIKI | a leándervirág az arcán. De már mikorra kimondta a szót,
201 KIKI | mondta elgondolkodva Sípos -, de vele jár a korral. Mint
202 KIKI | És én nem tudom, hogyan, de megcsókoltam az arcát. Csak
203 KIKI | pajkosságból. Nekem furcsa volt, de kellemes. Attól fogva akárhányszor
204 KIKI | Nem voltak magukra?~- De. Egyikünk se találta meg
205 KIKI | Hát persze hogy nem. De az igazi kapcsolat ritka.~
206 KIKI | Olga -, csak regényekben.~- De van, Habocska, van. Csak
207 KIKI | igen okos leány, Habocska. De a maga szemére sose kell
208 KIKI | mondta elmosolyodva -, lehet. De ha jobban látok vele, mint
209 KIKI | bakterházon túl is menedékes. De aztán vagy negyedkilométernyire
210 KIKI | rosszat. Önfeledten se.~- De gondolt.~- Nem is gondoltam.
211 KIKI | filológiát is, egy éven által. De nem önfeledten. Nekem mindig
212 KIKI | rábizonyítani. Nagy jeles poéta. De gyermekkoromban egy szép
213 KIKI | Gyulai jó barátja Aranynak. De Arany akkor is oszlopos
214 KIKI | inkább férfiak költője, de...~- Tanárok költője - legyintett
215 KIKI | Mondjuk: nem a nők költője. De azért én minden sorát ismerem
216 KIKI | Láttam, hogy ingerült. De majd előveszem Toldit, és
217 KIKI | nem állok vele többé.~- De anyám, hát...~- Sétálj vele
218 KIKI | ő szavaikkal beszélünk. De az igazi nagy költő ritka.
219 KIKI | Csak beszélgettünk róla.~- De hogy?~- Mit árt az Aranynak?~-
220 KIKI | Goethe nagy költő volt, de még óriásibb volna, ha csak
221 KIKI | is... Hugo Viktor is... De hát a gyémánt a becses a
222 KIKI | micsoda remekművek, de... nem dalolhatók. Aranykelyhek,
223 KIKI | műértő szemek megcsodálnak, de inni nem iszik belőlük senki.
224 KIKI | Arany, hanem a valója is. De mindig csak a publikumnak
225 KIKI | professzorom. Apám megvert. De annál is jobban fájt, hogy
226 KIKI | használt. Az a hideg levegő... De mégis szerencsém... életem
227 KIKI | kalap. Szeme is fekete. De milyen szem. Habocska, milyen
228 KIKI | különös szemű leányról, de elnyomta a szót. Esztire
229 KIKI | őbenne is azt éreztem. De minden leány: mint a kályha,
230 KIKI | krinolinja volna minden nőnek, de nagy-nagy: húsz méter, ötven
231 KIKI | beszéljen már, Sípos.~- De némelyik távolít, kellemetlen...
232 KIKI | holnap.~- Leányon ritka, de az idős nők...~- Ne beszéljen,
233 KIKI | vakargatnom a pálca helyét.~- De hát maga csak nem veri őket?~
234 KIKI | üthetünk, mint pálcával. De nálam még az is ritkán történik.~
235 KIKI | félrelökődött, némelyik elesett. De valamennyi kacagott.~Aztán
236 KIKI | egér, mikor sajtot talál. De meg is örült egyben: Sípos
237 KIKI | nélkül nézett a levélre. De még Kvabkáné is kidugta
238 KIKI | lihegte könnyező szemmel -, de itt nem szokás... A szekrénybe
239 KIKI | veszik... Jaj, jaj, jaj, de restellem!...~És égő arccal
240 KIKI | rezgette végre a fejét - baj. De azért oda se neki, Habocska.
241 KIKI | bizonyára megmondja neki.~- De hát ha haragszik is, mit
242 KIKI | Hát persze hogy senkije. De mégis valaki, akinek az
243 KIKI | feledhetetlen nem igaz, de a jó igaz.~- De hiszen Miklós
244 KIKI | nem igaz, de a jó igaz.~- De hiszen Miklós bácsinak a
245 KIKI | Sípos arra szemlélődött. De a temető fáitól és a bokroktól
246 KIKI | elmosolyodva folytatta:~- De nemcsak annak furulyázik
247 KIKI | csatában keresztül is lőtték. De lehet, hogy már akkor is
248 KIKI | kivitte magával külföldre. De valami hazárd ember lehetett.
249 KIKI | házasodott, valahol Belgiumban. De aztán valami baj történt:
250 KIKI | megutálta a világot: hazatért. De itthon bizony nem ereszkedett
251 KIKI | akácfából faragott fejfa rajta - de se név, sem évszám a fejfán.
252 KIKI | temetés után... Bocsásson meg, de én így gondolkodom.~Sípos
253 KIKI | hivatal udvari ablakát -, de Sípos csak nem jött elő.~-
254 KIKI | még ott kéklett a levél. De nem olvasta már.~Olga megállt
255 KIKI | Nincs rajta semmi dísz, de mondják, hogy igen illik.
256 KIKI | illik a rózsaszín ruhához. De nehogy azt írd, hogy tegyem
257 KIKI | volt: harmincöt korona, de igen csinos. Szerető galambod
258 KIKI | Az angyalok bőbeszédűek, de a kalamáristól irtóznak.
259 KIKI | volt azon szépnek mondható, de semmi. Legfeljebb, hogy
260 KIKI | rajta a fényképésznek -, de hát melyik leány nem karcsú,
261 KIKI | reprodukálni a fényképezőgép se. De, ugye, mennyi jóság van
262 KIKI | akármi baj van, csak izenjen. De remélem, délután már fölkel.~-
263 KIKI | aranybányája van a Szilágyságban. De nem jövedelmez a bánya egy
264 KIKI | házbeliek nem is voltak otthon. De azért ők betértek, beültek
265 KIKI | alapítvány a dinamit kitalálójáé. De az enyém annál is nagyobb,
266 KIKI | gondolatból magzott elő.~- De hát, mégis, mi az a gondolat?~-
267 KIKI | megrázott.~- Nem új gondolat.~- De a gondolat mögött való gondolat.
268 KIKI | tudja a nő a gondolatát. De én azonnal megértettem,
269 KIKI | Akadémiáig. Még azon túl is!~- De hát mi volt a maga gondolata?
270 KIKI | baromi sorban tengődik.~- De ha nem lehet másképp.~-
271 KIKI | Annak nincsen keze.~- De az mozdítja meg a kezeket.~-
272 KIKI | Nincs kapzsiság többé.~- De hát lehet az?~Sípos bólogatott:~-
273 KIKI | árt-e meg a beszéd Síposnak.~De hát Sípos halkan és nyugodtan
274 KIKI | Mosolyogva rázott a fején.~- De hát mégis... honnan veszi
275 KIKI | rázva -, nem értem teljesen, de érzem, hogy nagy gondolat.
276 KIKI | már sokszor azelőtt is, de a kedvetlensége nagyobb
277 KIKI | nem jön Pestre mégse.~- De hát miért nem? A menedékház
278 KIKI | hegyoldalban. Kissé távolacskán. De zsendice... akár fürödhetünk
279 KIKI | zavaros-sárgás, savanykás víz, de ők habzsolták. A mesebeli
280 KIKI | a nap is megbarnította, de teltebb az arca.~- Teltebb?
281 KIKI | Térjünk be: megszomjaztam.~- De én magam is - mondta Sípos -,
282 KIKI | Van, lelkem, kisasszonyom, de adok frisset. Ez még déli.~
283 KIKI | ne fáradjon, kedves.~De azért a bakterné csak maga
284 KIKI | forgatni, míg feljött a veder, de volt is annak a vize olyan,
285 KIKI | parasztos - mondta mosolyogva -, de a tükör nagy benne, s ez
286 KIKI | bútorokat is én vettem bele. De amíg ott lakik, fekete pápaszemet
287 KIKI | sem értette első hallásra. De aztán megmagyaráztam neki,
288 KIKI | Bízom, hogyne bíznék. De a szemében nem bízom. Ha
289 KIKI | annak a nagy szájú leánynak.~De nyomban mellbe lökte egy
290 KIKI | ibolyaszín pecsétesből. De valami súlyos volt benne.
291 KIKI | hónapja húzom-halogatom, de végre is meg kell írnom.
292 KIKI | Végre is gyenge nő vagyok...~De azért holtomig szeretettel
293 KIKI | visszanyújtotta a levelet, de Sípos behunyt szemmel ült
294 KIKI | szokott mondani: Oda se neki! De érezte, hogy Sípos mellében
295 KIKI | mondja: Gyermekem volt! De hogyan lehessen azt vigasztalni,
296 KIKI | meneküljön a gondolataitól.~- De virág - kapott a szón Olga -,
297 KIKI | nagykendőjét.~Megfordultak. De az ég még inkább elkomorult.
298 KIKI | csak tartotta a szárazat, de aztán bizony áthullt az
299 KIKI | találna-e védettebb helyet? De a többi fa is, amelyik beljebb
300 KIKI | tudta: mi történt Sípossal. De látta, hogy Olgát is megrendítette
301 KIKI | tanító két ágba nézett kissé, de aztán mégiscsak letette
302 KIKI | nem nyilatkoztam eddig.~- De a pénzét elfogadta!~A nagy
303 KIKI | Mária!~- Véltem, hogy lopta. De bizonyistenkedett, hogy
304 KIKI | hogy Sípos úr alszik.~- De bizonyos-e, hogy alszik?~-
305 KIKI | bizonyára meggyűlölt minden nőt. De hiszen ő nem nő. Ha nő is -
306 KIKI | Vagy tízszer elhibázta, de végre is rendben elmondta
307 KIKI | üzente vissza, hogy fekszik, de mindjárt fölkel.~S egy óra
308 KIKI | anyám - legyintett Olga.~- De a hajad...~- Hagyjad.~De
309 KIKI | De a hajad...~- Hagyjad.~De Kvabkáné erővel ráment,
310 KIKI | annyira bánt az a rút ügy. De amúgy is jól csúszik. Csak
311 KIKI | barátommal levelezek majd, de magának írok. Maga az én
312 KIKI | marasztalta Sípost ebédre is, de Sípos a pipára gondolt,
313 KIKI | Köhögött is valamelyest. De nem sokkal többet, mint
314 KIKI | Sípos aggódón pillogott.~- De talán mégis...~- Nem, nincs
315 KIKI | ne is.~És Sípos elsétált. De délben megint csak megjelent.~-
316 KIKI | volt - felelte Kvabkáné -, de aztán megint elaludt.~Sípos
317 KIKI | árnyékolta maga alatt a földet.~De hát aztán Miklós bácsi tűnt
318 KIKI | mintha nem látta volna.~De ebéd után megint csak megjelent.~-
319 KIKI | kedvetlenítette el Olgát, de neki elég volt, hogy valami
320 KIKI | Hát elkedvetlenedtem. De ő annak nem oka. Vagy hát
321 KIKI | ahogy imádság végén szokott.~De aztán megint megszólalt:~-
322 KIKI | anyám...~- Ha meggyógyul. De láthatóképpen erősödik.
323 KIKI | Milliárdosné leszel.~- De hiszen te mondtad, hogy
324 KIKI | mondta elgondolkodva. - De hátha csak a kőművesek...
325 KIKI | sétálni se megyek ki többé.~- De hát mért?~- Te is olyan
326 KIKI | életében nem táncolt szegény, de hát a tánctudomány úgy vele
327 KIKI | Kitagadlak! Kitiltalak!~- De bácsi...~- Az én házamba
328 KIKI | Szemem elé többé ne kerülj!~- De bácsi...~Bácsi sustorgott,
329 KIKI | lát többé! Anyámat se!~- De hát...~- Akárhová, csak
330 KIKI | Olga a neve, Olga!~- De anyám - csillapította Olga -,
331 KIKI | mint valami kutyára.~- De anyám...~Sípos megint billentett
332 KIKI | megbékítették valahogy, de Sípos nem nyitotta be többé
333 KIKI | nap csak megvolt nélküle, de a harmadik nap már az ablakban
334 KIKI | hogy örökölnek majd tőle. De nem örököltek egy söröskancsót
335 KIKI | elkerülte a figyelmét. De a következő nap se látta:
336 KIKI | Ő nem kérdezősködött?~- De: ő is kérdezte, hogy a kisasszonynak
337 KIKI | kisasszonyra mán nem haragszik, de...~És a kisleány a szájára
338 KIKI | pillogott Olgára.~- No mit de - faggatta Olga -, mit nyeltél
339 KIKI | lilaszín papirosa. Azon kezdte.~De csak annyira jutott, hogy
340 KIKI | a postamester, akár nem. De hát már nem haragszik.~Ilyenféleképpen
341 KIKI | hevert. Azt tatarozta volna. De csak könyökölt, s kedvetlen
342 KIKI | cserépkályháját már reggel elfűtötték, de csak lassan terjengett a
343 KIKI | nem volt annyira világos, de jobban fűlő, fehér cserépkályha
344 KIKI | Vidd be Sípos úrnak. De kopogtass ám előbb szépen,
345 KIKI | szimpla, mint a többinél? De miért nem is lehet, hogy
346 KIKI | szakán ő mindig meghízik.~De hát nem lehet kérdezősködnie,
347 KIKI | vitte el azt a tyúklevet...~De hát mért nem kérdezősködik
348 KIKI | bizonyára kérdezősködne, de attól tart, hogy Miklós
349 KIKI | átallott Sípos a házba, de bizonyára hagyott hátra
350 KIKI | hogy Sípos úr elutazott-e. De nehogy Sípos urat kérdezd.~
351 KIKI | könnyen el szokott aludni, de akkor este zavarta a szél
352 KIKI | volt.~A szeme már aludt, de a füle nem.~És ahogy ott
353 KIKI | satu szorítja el. Kiáltana, de a nyelve nem mozdul.~A két
354 KIKI | Álmodtam? - tűnődött. - De hisz nem aludtam még.~A
355 KIKI | téli kabátjára is gondolt. De hiszen csak öt ház hossza,
356 KIKI | visszasiet a jó meleg ágyba.~De ha nem sötét, bemegy: megkérdi,
357 KIKI | valaki a városba, a postára. De ki bátorkodna ilyen vadon
358 KIKI | apámnak... Meghalok... De legalább otthon... anyám...
359 KIKI | Nem hal meg, ne aggódjon.~De a hangja rezgett.~- Meghalok -
360 KIKI | Elekék?~- Ott is jártam.~- De hát maga nem mondta nekik,
361 KIKI | haragosan rázta a fejét, de mielőtt szólhatott volna,
362 KIKI | faluban? - fordult hátra.~De Hólyag már nem állt a háta
363 KIKI | ördög ugrándozott volna reá. De Olga se nem látott, se nem
364 KIKI | hagyja.~- Itthon ám ezt, de a farkasbőr bundáját nem.
365 KIKI | aggodalmaskodott Olga.~De az öreg nem hallgatott rá.~-
366 KIKI | sóhajtotta olykor az öreg.~De a bakterházon túl már meg-megállt,
367 KIKI | kilincsét is verte volna, de az ajtó mindjárt az első
368 AzOreg| GYOMORBAJOSOK SZAKORVOSA~RENDEL DE. 10-12~DU. 3-4~Szombat délután
369 AzOreg| az utóbbi sor apró betűs, de az asszony mégis ezt a sort
370 AzOreg| a címtábláját kereste. De homályos volt ott minden.
371 AzOreg| szólt félénken az asszony. - De talán rosszkor. Valami baj
372 AzOreg| Az asszony megdöbbent:~- De hát csak nem halálos a baj?~
373 AzOreg| a baj csak ez vagy amaz.~De az orvos nem tért vissza.~
374 AzOreg| egy feltűnően szép arcú, de lomha járású asszony volt
375 AzOreg| kimozdulni a házból soha, de most mégis kimozdították,
376 AzOreg| találjon egy jó barátot.~No de nem volt nehéz munka: az
377 AzOreg| ünnepelt, boldog arccal, de kissé idegenül mozgott e
378 AzOreg| a bajuszát nem sodorja; de falusias hegyes bajuszt
379 AzOreg| atilláját és egyéb ódonságait. De maga az öregúr nem érezte
380 AzOreg| hátú embereken szokott, de azért ünnepi volt.~Bemutatták
381 AzOreg| felelte vígan az öregúr -, de nem is aggódom. Mi kell
382 AzOreg| mi van ezen nevetni való, de tetszett neki, hogy eredeti
383 AzOreg| illetlenség ez, Jenő - súgta neki.~De akkor már az orvos maga
384 AzOreg| az öregúrnak a csavarót.~De az öregúr így sem értette.~-
385 AzOreg| villám ez, valóságos villám. De hát honnan jön? A felhőből
386 AzOreg| felköszöntőnek nem is volna helye, de kedves apánknak a megérkezése
387 AzOreg| készült erre a beszédre, de azért az öreg szeme megnedvesedett.~-
388 AzOreg| lettem - mondotta a koma -, de nem jöttem el, mert úgyis
389 AzOreg| Éljen! Én is harcoltam, de csak hadnagyságig vittem.~-
390 AzOreg| kéredzkedtem én föl az izére, de a magyar sereg pénzét nem
391 AzOreg| így szokta ezt elmondani. De napról napra fogy az esze.
392 AzOreg| Persze, nem kellett volna. De hogy apánkat vártuk, izgatott
393 AzOreg| is kitruccant a nevetés, de szerencséjére mindnyájan
394 AzOreg| röstelkedett:~- Ugyan, apa!~- De halljátok - szólt az öreg
395 AzOreg| asszony kérlelő hangon.~- De hát mit tegyek vele? Meg
396 AzOreg| ilyen nehéz bajokat, lelkem. De ne búsuljon, meggyógyulhat.
397 AzOreg| patikai orvosság nincsen. De a sült tök, az bizonyos.~-
398 AzOreg| mást, legfeljebb híg ételt, de később lecsúszik más is.
399 AzOreg| doktorné elhűlve nézett reá.~- De édesapám - mondotta elfulladó
400 AzOreg| felelte nyugodtan az öreg -, de a házat nem adtam hozzá.~-
401 AzOreg| házat nem adtam hozzá.~- De hát miért nem? Hiszen már
402 AzOreg| Megmosolyogták az öreg fölfogását, de megdicsérték érte, s ez
403 AzOreg| írta azt az újság.~- No de ládába tenni akkora összeget! -
404 AzOreg| ottan! - felelte az öreg. - De mindjárt gondoltam én, hogy
405 AzOreg| mink vagyunk a hibásak. De most már fektessétek le:
406 AzOreg| Érezte, hogy eleget aludt, de még sötét volt. Egy darabig
407 AzOreg| csizmáját is föl akarta húzni, de a csizma nem volt az ágy
408 AzOreg| persze, néptelen volt, de az utcai lámpások megvilágították.
409 AzOreg| tudta, hogy ismét tévedett, de az Arany János szobra bevonzotta.
410 AzOreg| dübörgése kábította kissé, de tetszett neki.~- Micsoda
411 AzOreg| itt árulják a könyveket!~De a kirakatok csak nem fogytak.
412 AzOreg| körülbámulgatta: be is ment volna, de éppen nem üléseztek.~Visszafordult
413 AzOreg| Talán át is sétált volna, de egy bolti kirakatban gyönyörű
414 AzOreg| bizonyára várják ebédre.~De hogy jusson haza?~Megszólított
415 AzOreg| duhogott meg-megállva. De eközben egy remekül festett
416 AzOreg| is, a sör is, a pipa is. De nem volt kivel beszélgetnie,
417 AzOreg| bizonyára várják már az ebéddel. De hogyan jut haza?~S tűnődve
418 AzOreg| beszélgetést kezdett volna, de az asszony sietve tért vissza
419 AzOreg| vőmet.~- Nem ösmerem kérem, de ha meg tetszik mondani,
420 AzOreg| mindig maga elé tette. De eszébe jutott:~- Budapest,
421 AzOreg| József körút hatvankettő. De mennyiért visz el?~- Egy
422 AzOreg| én nem tudom, melyik az, de majd a Duna felé megyek,
423 AzOreg| arcát is megcsókolták.~- De most már ebédeljen, atyuska!~
424 AzOreg| otthon vagy tíz olyan pipája, de szétajándékozta. A pap kapta
425 AzOreg| füstjében gyönyörködni.~De hát miért mosolyogták meg!~
426 AzOreg| nyugtalankodott:~- Kell a manónak!~- De, apácskám - könyörgött a
427 AzOreg| esztendeje - szólt Bárányné.~- De, édesapám - fakadt ki most
428 AzOreg| tudományod nem veszhet el.~De a keze remegett, hogy a
429 AzOreg| kávéházban reggelizett. De a kávéház ajtajában visszafordult,
430 AzOreg| felelte az elpirulva.~- De nem idevaló vagy?~- Nem.~
431 AzOreg| ártatlan semmiségről volt szó, de hogy a hegyes orrú hölgy
432 AzOreg| mondotta vígan az öregúr -, de azért leülök közétek.~S
433 AzOreg| mi rosszat cselekedett, de látta, hogy a család rosszallja
434 AzOreg| mondotta kedvetlenül az öreg.~- De így nem járhat, apácskám -
435 AzOreg| füle tövét, és hümmögött. De az orvos rá se nézett többé,
436 AzOreg| vakaródzott, egy kicsit köhögött, de mégiscsak ment, ment, mint
437 AzOreg| trafik! - mondotta vidáman.~- De nem ám.~Az ügyelő rágyújtott.
438 AzOreg| öregúrnak -, nem tudnak rendet. De megtanítom őket! Nemhiába
439 AzOreg| maga a tanár nyitotta ki, de a maguk szalonjába tessékelte
440 AzOreg| költsük fel, ha jönnek, de az is bizonyos, hogy mindig
441 AzOreg| jövünk - mondotta az öregúr.~De akkor már a tanárné is belebbent:~-
442 AzOreg| belső ajtóhoz hajlott.~- De hiszen fent van.~Erre aztán
443 AzOreg| hosszáig is eltart neki, de mintsem hogy három hatost
444 AzOreg| várószobába. Az már utcai volt. De ott meg egész éjjel nem
445 AzOreg| Hát nem engem keresett?~- De a tekintetes urat kereste.~-
446 AzOreg| kívül kerülj a küszöbön.~- De nem én küldtem el, tekintetes
447 AzOreg| holmi jótékony intézeteket.~De az asszony mégis nyugtalanította.
448 AzOreg| ugyan nem tréfának mondta, de jobb, ha annak értik.~Hát
449 AzOreg| gyerek kereste a pipát, de nem találta. Akkor az öreg
450 AzOreg| az, nem sétálásra való.~- De kimegyek - felelte az öreg.~
451 AzOreg| megmondja-e, hová indul? De annyiszor megmosolyogták
452 AzOreg| POLGÁR BALÁZS órásmester. De avult volt már mind a két
453 AzOreg| a szemét a húgom szóra, de aztán mégis megmutatta a
454 AzOreg| volt rajta és posztósapka, de azért künn dolgozott, mert
455 AzOreg| állapotom nem sokat javult, de talán a jó Isten megsegít.~-
456 AzOreg| csapás csapás után éri. De mindent elviselt volna,
457 AzOreg| őket annyira az anyjuk, de bizonyára érezték már a
458 AzOreg| Olyanforma volt, mint te vagy. De az én leányom... elment...~
459 AzOreg| már, és fogyott-fogyott.~- De hiszen maga fenn jár.~-
460 AzOreg| fenn jár.~- Fenn járok, de mi haszna: csak aludttejen
461 AzOreg| bosszúsan nézett az asszonyra.~- De Hunyadi úr, kérem - mentegetődzött
462 AzOreg| megmozdult, hogy elmenjen, de az asszony zavara és hazugsága
463 AzOreg| négyujjnyi széles gallért, de egyszerre mintha megelevenedett
464 AzOreg| nyersen. - Bocsánatot kérek, de hazudik. Én kibéreltem magától
465 AzOreg| hogy maga; lehet, hogy más. De nekem mindegy. Én kibéreltem
466 AzOreg| kalapja a kezében is volt már, de ez a durva hang felindította.~-
467 AzOreg| keményen az öreg Csurgó -, de az mégis pogányság, hogy...
468 AzOreg| kétezer esztendős bűntettet?~De azért tetszett neki.~Aztán
469 AzOreg| rá oka, hogy haragudjék, de ráragadt az izgalom ott
470 AzOreg| vesznek be, uram. Tele van.~- De hát segítséget csak kap
471 AzOreg| vont:~- Lehet, hogy kapnék, de nem kérek. Nem koldulok.~-
472 AzOreg| tekintetében bizony harmadrendű. De a doktornak ismeretség kellett,
473 AzOreg| mondotta a doktorné.~- De ne csak este - vélte Bárányné -,
474 AzOreg| tartott hozzá hatot is, de pipa nem kellett neki több.~-
475 AzOreg| bizonyította felesége mellett.~- De mégis több füst - erősködött
476 AzOreg| takarékból hozni meg már késő.~- De, Imre - szólalt meg hevesen
477 AzOreg| nyugalmat erőltetett az arcára, de amúgy is színtelen arcát
478 AzOreg| költséget az asszonynak.~- De ez a pénz, amit most adtál,
479 AzOreg| nyugodt iparkodott lenni, de a szíve hevesen vert már:
480 AzOreg| mérnök volt, építő mérnök, de a festői pályához vonzódott,
481 AzOreg| szőnyegeim is hószínűek lesznek, de még gyémántport is hintetek
482 AzOreg| Báránynénak tetszett ez az ötlet, de később elvetette. Télre
483 AzOreg| már nem lehet segíteni. De mit beszélnek majd a városban
484 AzOreg| közönséges regalitász volt. De az öregúr fantáziáját megragadta,
485 AzOreg| füstölhet.~Rágyújtott.~- De hát én nem értem, mi itt
486 AzOreg| hát zöld. Eleinte furcsa, de aztán megszokjuk.~Eddig
487 AzOreg| bosszankodott a zöld színre, de vacsora után a dohányfüst
488 AzOreg| mondotta Bárányné -, de hogyan eltitkolta eddig
489 AzOreg| asszonyfélék jártak ugyan hozzájuk, de azokkal ő nem is állott
490 AzOreg| mentek ugyan színházba, de elhatározták, hogy azt fogják
491 AzOreg| öcsém - mondotta tűnődve -, de nem jut eszembe, honnan.~-
492 AzOreg| elleplezte egy gondolatát. De már benne volt a kerékvágásban,
493 AzOreg| kérdezte halkan, bizalmasan.~- De ott hagytam - felelte Hunyadi
494 AzOreg| öcsém - felelte az öreg -, de tegnap nagy rendezkedés
495 AzOreg| öcsém, még Debrecenben se. De most már gyanakszom, hogy
496 AzOreg| olyan illavai pofája volt. De nini, a vőmnek a rendelőszobájában
497 AzOreg| Doktorék megdermednek.~De az öregúr csak a maga örömével
498 AzOreg| is, arra is gyanakodott, de végre is a rendelőszobában,
499 AzOreg| tömjénnek a dohányát?~- De még a tömjénnél is különb
500 AzOreg| vagyok, no, vén ökör vagyok! De hogy is gondolhattam arra,
1-500 | 501-556 |