Part

 1 KIKI  |    Goethe. Goethét nem ismerem annyira. Apának volt pedig Goethéje,
 2 KIKI  |           Én bizony nem néztem annyira meg. Ismered?~Olga felvonta
 3 KIKI  |          És akkor?~- Hát akkor annyira meglepett, hogy egy fejjel
 4 KIKI  |         A repülőgépek most már annyira tökéletesek, hogy házakat
 5 KIKI  |  Mikorra a bakterházhoz értek, annyira fáradt volt, hogy már előre
 6 KIKI  |        a szerencsétlen azonban annyira bele volt kábulva a bújába,
 7 KIKI  |        iszom. Szégyellem, hogy annyira bánt az a rút ügy. De amúgy
 8 KIKI  |       Még az orra ferdesége is annyira illett neki, hogy ha valaki
 9 KIKI  | papirosa. Azon kezdte.~De csak annyira jutott, hogy az első szót
10 KIKI  |       Annak az ablaka nem volt annyira világos, de jobban fűlő,
11 KIKI  |       az ágya előtt. Az érzése annyira nyugtalanította, hogy végre
12 AzOreg|        kifejezéstelen.~Földiné annyira kacagott, hogy a míderje
13 AzOreg| szólott a szokott fahangján:~- Annyira családias körben vagyunk,
14 AzOreg|       Szégyellte, hogy az apja annyira falusi.~Hát az öregúr megjelent.
15 AzOreg|      tudták, mért árvázza őket annyira az anyjuk, de bizonyára
16 AzOreg|  emberek ezek a városiak, hogy annyira félnek a póktól? Falun bizony
17 AzOreg|        de már akkor nem ízlett annyira.~- Mégis az ötforintosat
18 AzOreg|     lejjebb és lejjebb, mígnem annyira elsüllyedt, hogy otromba